Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
Péntek, 1964. júnins 1 í. ÄSZAKMAGYARORSZÄe s Az építők remeke — az Építők Székháza Olyan fontos, mint az acéltermelés Foto: Szabados György A félév küszöbén Lassan elérjük az év felét, 6 ilyenkor illik visszapillantani eddigi munkánkra: vajon a kitűzött célokat, az elkészített terveket valóra váltottuk-e. Elvégeztük-e munkánk felét, hiszen a naptár is félévet mutat nemsokára, vagy lemaradtunk? Ilyen félévi értékelés céljából látogattuk meg a Termelőszövetkezeti Beruházási Igazgatóságot. Még kérdéshez sem Sütöttünk, Kiss Sándor igazgató és Bállá Ödön főmérnök máris elővette a visszapillantás alapját: a terveket. 155 millió forint as idei tsx-hcruházási keret r — Megyénkben 316 termelőszövetkezet van. Ezek közül 274 tsz ötszáznyolcvanegy új létesítménnyel, istállókkal, dohánypajtákkal, szénaszárítókkal stb. gazdagszik ez évben. Ehhez mintegy 155 millió forint áll rendelkezésünkre — Ismertette Bállá Ödön főmérnök a terveket. Hozzávetőleges felmérések Bzerint a beruházások mintegy 40 százaléka készült el. Ez bi- l eony némi elmaradás, mert a félév mellé ötven százalék ^dukálna”! De nincs nagy veszély. A második félévben könnyen kiköszörülhetik a csorbát. De ehhez az szükséges, ami az első félévben elmaradt: ászervezett, jó anyag- ellátás. Enélkül a tervek csak tervek maradnak, mert tégla nélkül nem épül fel az istálló, s fa nélkül sem lesz szénaszárító! A tervesés is javításra sxorul — Persze az anyaghiányra csak az elmaradás egyik felét lehet „rákenni”, másik fele a tervkészítők lelkén szárad — mentegeti az igazgató az enyagszállítókat. — Sokszor előfordul: olyan silány, gondatlan a terv, hogy még a befejezés előtt módosítani kell rajta, ami természetesen hátráltatja a munkát. Ezenkívül a tervezési kapacitással is baj van. Kevés a tervező, lassan készülnek a tervek, s ez nagyban befolyásolja a beruházások megvalósítását. Az 581 beruházás kö- rtil 39 terve még mindig nem készült el, pedig január elsején már mindnek a Beruházási Igazgatóság íróasztalán kellett volna lennie. Ehelyett a rajzasztalról egyenesen a kivitelezőkhöz kerül, s ellenőrzésre nem lévén idő, sokszor, bizony hibásan. Egy engedély — három hónap r Az anyaghiányon kívül az Engedélyek, megadása, ületve meg nem adása is kerékkötője a beruházásoknak. — Csak egy példát említek — mondja a főmérnök. — A vízügyhöz április elsején megküldött tervre máig sem adták ki a vízjogi engedélyt, pedig addig nem lehet megkezdeni az építkezést. Különben is, szerintünk, nagyon sok felesleges papírt, engedélyt, igazolást követelnek tőlünk, s mikor hosszas futkosás után, úgy hisszük, mindent beszereztünk, s már csak néhány napon múlik az engedély, akkor is hónapokig kell várni. S még csak választ sem kapunk, mi okozza a késést? | Kilencvenhat termelőssövetkesetet villamosítanak Mindennek ellenére a beruházások, ha gondok, nehézségek, viták árán is. de készülnek. A hideglevegős szénaszárítókból már tizenötöt átadtak, s a hiányzó tízet is csakhamar befejezik. A növendékistállók falait is felhúzták már, most az ácsok vették őket kézbe, s a tetőket készítik. A miskolci járásban hármat már átadtak, s a többi sem késlekedik soká. A tervben 96 termelőszövetkezet villamosítása is szerepel, az igazgató és a főmérnök elv- társ úgy nyilatkoztak: ezzel is meglesznek. Az építkezéseknél csak az anyaghiány miatt lesz egy Ids zökkenő, ha a tervek végre beérkeznek, de ha azt is sikerül megoldani, nem lesz sok késés. 36 millió forint, értékű öntözőberendezést kapnak a megye termelőszövetkezetei, s terven felül még harminc agronómuslakást építenek. A 155 millióból mintegy hetven milliót már sikerült” elkölteni, s reméljük, a következő félévben még „pazarlóbb” lesz a Beruházási Igazgatóság, s az utolsó fillérig elkölti a rendelkezésére álló összeget! Ami természetesen a termelő- szövetkezetek gazdagodásában, vagyonuk gyarapodásában mutatkozik .majd meg. Juhász Judit Az encsi és az ózdi járás egyes községeiben gyakran megjelenik egy mikrobusz, vezetője ismerősként vezeti. Utasai is jó ismerősök a falvakban, örömmel üdvözlik őket, s már száll is a hír: — Megjöttek a patronálok! A kis busz mindig az Özdi Kohászati Üzemekből indul; persze nem ötletszerűen, hanem előre meghatározott céllal, mert ez a nagy és neves ózdi gyár 15 termelőszövetkezetet patronál. Tíz éve, rendszeresen Hány éve már? Több mint tíz éve rendszeresen, de vannak olyan patronálok is, akik 1945-ben falujárókként kezdték. Régi munkások, műszaki vezetők, mérnökök, hűséges barátai, mindenkor segíteni kész szövetségesei a parasztoknak. Vannak köztük újak is. fiatalabbak, vagy egészen fiatalok, akik tovább éltetik a proletártradiciót: a paraszt testvérek önzetlen támogatását. Mindig vannak vagy százötvenen, különböző gyáregységekből, öt-hat tagú brigádokban. Vezetőjük, vagyis: irányítójuk szintén egy régi jó barát: Jávorcsik József elvtárs, a központi karbantartó gyárrészleg vezetője. Már nem éppen fiatal, deresedik a haja. Mozdulatai nyugodtak, biztosak. és minden szavából árad az őszinte szeretet, a végtelen segítő szándék, ha a falvakról, a termelőszövetkezetekről beszél. *— Mióta jár patronálni? — Tizenöt éve — válaszolta —, de korábban voltam falujáró is. — Gondosan kezelt mappákat vett elő. • „Tsz- üffvek” feliratú mind, bizonyíték és dokumentum, hogy a patronálás itt nem formalizmus, nem tartalmatlan társadalmi munka, még rsak nem is rejtett anvagi segítség, hanem igazi patronálás. — Régebben, persze, mi is igen sok gazdasági segítséget adtunk a patronált termelőszövetkezeteknek — magyarázta Jávoresik elvtárs. — De ez is érthető. A kezdet kezdetén minden nehezebb, a termelőszövetkezetek is rá voltak szorulva. és ha csak tehettük. így is segítettünk. Ma már más a helvzet. Ma már elsősorban politikai segítséget adunk. Illetve: nem lehet a kettőt esésben külön választani. Szükséges az anyagi segítség is, de nem úgy, mint régen. Lényeg, hogy ma már nem adunk ingyen semmit. A termelőszövetkezeti vezetők kérnek, mi persze igyekszünk olcsón előállítani azt, amire szükségük van, s főleg gyorsan küldjük a kért tárgyakat, anyagokat, de mindenkor elszámolunk. Észrevételek, jelentések, intézkedések Lapozgattam a mappákban, a jegyzetek, jelentések és levelek közt. Példás rendben volt ott minden, a termelőszövetkezeti vezetők és tagok talán nem is tudják, nem is gondolják, mennyire gondosan kezelik ügyeiket. De idézek néhány példát. A finomhengermű patronáló brigádja többek közt a következőket írja Büt- tösről: „A falun keresztül folyó Rakaca patakot ősszel szabályozták. A régi híd ugyan megmaradt, de hóolvadáskor elvitte a víz. A földterületnek több mint egyharmada a patakon túl van. Ha most a túloldalon akarnak dolgozni gépekkel, vagy lófogatokkal, akkor körül kell menniük Krasznok községen át, ami 8—10 kilométer kerülőt jelent... Ezt nekünk elmondták. Javasoljuk; mi, patronálók is segítsünk nekik, hogy a patakon még aratás előtt legalább ideiglenes híd legyen. Ezzel kapcsolatban mi is szeretnénk választ kapni, hogy következő kimenetelünk alkalmával tájékoztathassuk a tsz-tagokat.” Az ózdi patronálók nyitott szemmel járnak a falvakban, és nemcsak eltöltik a napot, vagy napokat, hanem segítenek is. De hogyan? — Úgy — magyarázta Jávorcsik elvtárs —, hogv a jelentéseket összegezzük és azonnal elküldjük a járási pártbizottságnak. Semmit sem hallgatunk el, őszinték vagyunk. És a pártbizottság is őszinte. Sokszor kapunk olvan levelet, amelyben elismerik, hogy bizony ők, hiába ott élnek, nem Vették észre ezt. vám' azt a hi- ánvossáeot és köszönik a segítségünket. Sok érdekes dolgot észre- vesznek a patronálók. Törődnek mindennel. Perecsén, például. javasolták, hoev a tsz kezdjen hozzá a baromfitenyésztéshez. mert az jövedelmező. Tanácsukat megfogadták, s az idén 2000 csibével indultak ... „Azóta folyamatosan érkeznek a szállítmányok** — írják a patronálók. Javasolták a málnatelepítést is. Szavuk megfogant. Tíz hold málnát már elültettek. De azt is észrevették, hogy az istálló tetején összetörtek a cserepek. Megnézték, és megállapították, hogy gyártási hiba történt. Intézkedtek. A gyár a hibát elismerte. Észrevették, hogy a disznóólban nincs hidlás, és térdig mocsokban állnak a jószágok. — Ez nem jó — mondták az elnöknek. — Építsenek hídlávt, fillérekbe kerül, de az állatok fejlődésével bőven megtérül a kiadás... És már ott a jelentés, hogy a tsz vezetősége megfogadta a tanácsot. Alapvető gondolat vezérli őket Sokáig sorolhatnám. Nemcsak a hibákat, hanem az elismeréseket is. Még csak egy példát. A nagyolvasztómüi patronálók írják Krasznok- vajdáról: „Az állattenyésztés jól fejlődik, az állomány nagyon szép. Az állatgondozok nagyon lelkiismeretesen dolgoznak ... Két termelőszövetkezeti tag kérte, hogy vegyek fel a pártba tagjelöltnek.. Ezek az írások már önmagukban is sokat mondanak. De a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai is nagy elismeréssel beszélnek az ózdi patroná- lókról. Beszélgettem a patro- n álókkal, s így volt módom megkérdezni, milyen meggyőződés, milyen alapvető gondolat vezérli őket a munkában. Első: az őszinteség és önzetlenség. Második: Ózdon azt vallják, és arról győződtek meg az emberek, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése jelenleg ugyanolyan fontos, mint az acéltermelés. És ez nem túlzás. Jávorcsik elvtárs mondotta, hogy acélt termelni ma már aránylag könnyű, mert annak kialakult módszere, technológiája van. De a nagyüzemi mezőgazdasági termelést most alakítjuk, most szervezzük. A kenyér, az élelmiszer nagyon fontos. Éhesen a munkás sem tud termelni. Ezt mi, ózdiak így látjuk, és ezért igyekszünk segíteni mindenben, ahol csak tudunk. I Szendrci József A kincset rejt© lédva-völgy 17. A XVI. század közepén ismerte meg először Borsod megye lakossága a törökök kegyetlenségeit.. 1566-ban a törökök ' a tatárokat is segítségül hívták. Ezek még kegyetlencbbül bántak a védtelenekkel. Raboltak és embereket hurcoltak el rabságba. Elsősorban gazdagokat vittek magukkal, váltságdíj reményében. A jobbágyolcat és gyermekeiket rabszolgaként adták el. De a dolgos kézre szükség volt. így történhetett meg, hogy Széles Gergely szendröi lakosért Vesselényi Ferenc 800 tallért fizetett ki. Ezért Széles Gergely holtig tartó szolgálatra kötelezte magát, Sxélcs Gergely- unokái Wesselényi jobbágya nem érezhette magát a legjobban, mert hála ide, hála oda — megszökött. Házát földesura másnak ajándékozta. Ám bizonyára visszajött egyszer Széles Gergely, s unokái ma is Szendrő községben .élnek. A 800 talléron kiváltott jobbágy idejében Szendrő több esetben. rövidebb-hosszabb ideig, Borsod vármegye székhelye. Vára ellenáll töröknek, császáriaknak. Bocskai hajdúinak. A magaslatra épített kővár erős. nem véletlen, hogy a környékbeli nemesség itt vásárol házat, itt él. Időnként gazdát cserél a vár és a város. de a terheket a jobbágyság viseli. íme egy feljegyzés: „Mint Nagyságotok és Kegyelmetek maya szemes bizonyság ebben, hogy ez a becsületes végház, az ki ez felsőmagyarországi végházaknak metropolisa. vala, annyira elromlott, és erejében és épületében s mind lakásaiban, hogy nem országot oltalmazhatná, de az maga oltalmára is minden bizonnyal erőtlen és elégetlen” — írja Móré István szendröi kapitány a vármegyéhez, a linzi békekötés után. Jobbágyok dolgoznak a vár helyreállításán,'pedig nekik soha nem nyújtottak védelmet a falak. Lemarie francia mérnök irányításával ugyancsak a nép. közmunkában. 1707 májusában, lerom-' bolja a várat. Ám a szendröi szegények ezzel akkor még nem szabadultak meg uraiktól. A vár nélküli város halódik, egy időre elnéptelenedik, alig tudunk róla valamit. S ma? Mintegy négyezer lakosa van a községnek, 10 ezer hold földje, de ebből csak négyezren gazdálkodnak. Azt remélik, hogy a községből 15— 20 év múlva 20 ezer lakosú város nő ld. Most építenek elpusztult s elfogyott minden egy tejfeldolgozó üzemet, bányákat nyitnak. Hiszen van kőszene (a patak medréből és a pincékben szabadon bányászhat bárki szenet!), grafitja, vasérce, nagy mennyiségű épületköve. kevés márványkövet is találtak itt. Aki hosszabb időt tölt a községben, úgy érzi — mindezek ellenére — állóvíz csendesség uralkodik a régi falak, az új utcák iözött. Például: nincs egy rendes művelődési otthonuk! Állami támogatást várnak — maguk semmit sem tesznek. Termelő- szövetkezetük gyenge — annak idején, az ötvenes évek elején csak a szegényebb je lépett be. A község akkori vezetői ha- talmaskodók, ígérgetők voltak, Annak tudható be. hogy a község pártalapszervezeteiben egyetlen (!!) dolgozó paraszt sincs mind a mai napig. A párttagság nagyobb része funkciót, vagy jól jövedelmező állást visel. Mégis: szegényes a pártélet Szendrőn. A tizenegy tagú csúcsvezetőség behívatta azokat a tagokat, akik semmiféle pártmunkát nem vállalnak, sőt még taggyűlésre se járnak el. A válaszok nem éppen kommunista emberhez méltók. Az új vezetőség' reménykedik: majd a fiatalok megtörik a közönyt. Függetlenített párt- titkár kerül a tsz-pártvezetőség élére, ahol jelenleg az iskola igazgatója van. r ’Azok a kommunisták, akik aktívan dolgoznak a községben, agyon vannak terhelve, példa erre az iskola igazgatójának. Dobog Bélának esete, aki mindezek mellett az Agrártudományi Egyetem levelező tagozatán, tanul. A szövetkezet itt is fellendülőben van. Elnöke képzett szakember. Amikor beszélgettünk Hkvtman Józseffel, az esőt kérte. — Decemberben többet tudunk majd __— mondta biz akodva. — Eső kellene! Sok eső! Persze nincs munkaerő, kevés a fiatal — ez is hiba. De szerencsénkre van gépünk! A 360 tagból 120—130 dolgozik. („A gép olcsóbban dolgozik” — mondják.) S milyen kifogásokkal maradnak távol a ísz-től? — „Gyenge a szövetkezet” — mondta két család is. akiket meglátogattunk. De miért gyenge? Ki a hibás? A tagság is; elsősorban azok a tagok, akik inkább napszámmunkát vállalnak építkezéseken. Bizony, nagy gondban élnek Széles Gergely unokái. Pedig szép terveket; készítettek a szövetkezet vezetői. Elsősorban az állattenyésztést fejlesztik, aztán a kertészetet. Háromszázas tehenészet ezer sertés, ezerötszáz juh — tizenöt év múlva! És ott van a község. Vezetői ügyes emberek, 1954-től szinte az egész faluban járdát építettek. Sportkörükben ökölvívó, női, férfi kézilabda, atlétika és labdarúgó szakosztály működik. A fiatalok sem mennek el a faluból annyira tömegesen, ahogyan máshonnan. Mi hát akkor az oka, hogy Szendrőn fullasztó a közönyösség. a sértődöttség? A régi vezetők hibája? Leváltották valamennyit. . A gyenge szövetkezet? Rajtuk múlik, hogy a legjobbak közé kerüljenek; a szendröi parasztok jó földművelők, földjeik sem roszak, ott a Bódva — végül is meg kell egyszer egyezni a vízügyi igazgatósággal; hogy milyen feltételek mellett hasznosíthatják a vizet. Szendrő az edelényi járás központjában fekszik. A beszélgetések során többen is hangoztatták: méri: nem az egykori város, megyeszékhely a járás székhelye? Hiúsági kérdés ez. nem több! Hiszen Edelénynek S ezer lakosa van — duplája, mint Szemdrőnek. Feltételei is szegényesek ennek a községnek ahhoz, hogy járási székhely legyen, Mindezek okok, kimondva, kimondatlanul! Egyet azonban tudomásul kell venniük a szendrőieknek: ők élnek a Bódva két oldalán, a Várhegy alatt, a szép Cserehát közepén. Ha községük szépül. azt ők élvezik elsősorban, az őket dicséri. Mint ahogyan sportéletük, iskolájuk híre az ősi település jóhírét növeli, s bizonyos hogy unokáik a krónikások feljegyzéseiből megtudakolják majd: ez idő alatt őseik mit tettek mit mulasztottak el? Baráth Lajos (Következik: A büdöskút- pusztai orgonás.) \
