Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

Kedd, 1364. június 9. BszákmagyárorszAG —I" ■■mu—mm— Miskolc közlekedési helyzete Irta: Glódy András, a városi tanáes osztályvezető főmérnöke Városunk lakossága közis- Ineríen nagyon érdeklődik min. den .olyan fejlődés és fejlesztés iránt, yamely Miskolc több év. Bzázadöts elavultságát, elmara­dását igyekszik felszámolni. Az utóÖbi időben- különösen nagy érdek'ipdés mutatkozik a közlekedési, jíthálózati, forgal­mi problémákkal kapcsolato­san. Éppen ezért célszerű olyan átfogó tájékoztatást adni, amely kellőképpen vázolja a jelenlegi állapotokat és a köz­lekedés fejlesztéséért eddig tett, illetve a jövőben megva­lósítandó intézkedéseinket. flz utak felújítása fialaszIhatatSarmiá vált Miskolc kedvezőtlen földraj­zi helyzete, s ebből eredó'.köz- lekedési nehézségei közismer­tek. A város elhelyezkedése hosszanti irányú (hossztengelye csak Lillafüredig mérve mint­egy 20 km),- kereszt-tengelye a lakott területet figyelembevé- ve, több mint 10 kilométer. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a város nagyobb része a Szinva szűk völgyében helyezkedik el, amelynek szélessége átlagban 1 .kilométer, ( nyilvánvaló, hogy ezek a méretek a lakosság szá­mával egyáltalán nem állnak arányban. Az egyetlen völgybe és egy hegység peremére kény­szerült város a lakosságot ugyanolyan nagyságrendű utak megtételére kényszeríti, mint­ha egy több milliós város for­galmában közlekednének. Még szembetűnőbb lenne a Város aránytalansága, ha- Mis­kolc és Budapest kontúrjait egymásra helyeznénk, mert eb­ből megállapíthatnánk, hogy Miskolc hosszkiterjedése meg­felel Budapest bármelyik pont­ján mért átmérőnek, és így la­kosságunknak ugyanolyan köz­lekedési távolságokkal kell számolniuk, mint Budapest lakóinak, s ugyanolyan köz­lekedési terheket kénytelenek vállalni, mint a budapestiek, így tehát Miskolc rendelkezik ugyan, településszerkezeti és közlekedéstavolsági vonatko­zásban, nagyvárosi adottságok­kal, de annak előnyei nélkül és még ma is magán viseli a kis­városok jellegét, annak minden hátrányával. E kedvezőtlen kö- körülmények rendkívül meg­nehezítik a város forgalmi és tömegközlekedési helyzetét és óriási nehézségeket támaszta­nak á fejlesztés elé. A város úthálózatának kiépí­tése már a múlt században megindult, ennek ellenére a" felszabadulás időpontjában csak körülbelül 100 km volt ki­építve Az ugrásszerű fejlődés csak az 50-es években kezdő­dött meg, s ma már a város 360 kilométernyi úthálózatából, mintegy 250 kilométer a kiépí­tett. Az útburkolatok minőségét figyelembe véve egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az utak teherbíróképességének, vala­mint a forgalmi igény növeke­désének kielégítésére, a korsze­rűsítési ütem fokozására van szükség, mert a kiépített út­hálózatból 37 km kockakő és keramit, 30 km aszfalt, 128 km makadám és 55 km a felületi­leg kezelt út. Miskolc úthálózatának fej­lesztése és korszerűsítése an­nál inkább fontos és szükség- szerű, mivel a forgalom növeke­dése az elmúlt évtized alatt ug­rásszerű volt, ugyanakkor a gépkocsi állomány elhasználó­dása, az üzemanyagfogyasztás, a gumikopás stb. nagy mérték­ben függ az utak állapotától. Nem elhanyagolandó az a kö­rülmény sem, hogy az utak esúfoltsága, átbocsátó képessé­ge jelentősen befolyásolja a közúti balesetek alakulását. Túlterhelt közlekedési vonalak Szembetűnő, hogy a város­ban a több év átlagában előfor­dult közlekedési és közúti bal­esetek 24 százaléka az észak­déli. 60 százaléka a kelet-nyu­gati főutakon történt, tehát megállapítható, hogy az összes balesetek 84 százaléka a zsúfolt É^skra esik. Sürgeti az utak felújítását a városba irányuló, tömegközle­kedési eszközököq szállított. utasok számának alakulása is. Az 1960-as forgalmi vizsgálat adatai a várost érintő főközle­kedési utak vonatkozásában ez a következő: A 3. sz. főközlekedési út He- jőcsaba és Felszabadítók útjai szakaszának terhelése körülbe­lül 5500 jármű, mintegy 16 000 to/nap terheléssel, a 3. sz. főközlekedési út József A. utcai szakaszának terhelése körülbelül 8000 jármű 15 000 to/nap terheléssel, a 22. sz. fő­közlekedési út Győri-kapui "szakasza 6000 jármű 10 000 to/nap terheléssel, a 23. sz. fő- közlekedési út Szentpéteri-ka- puj szakasza 4000 jármű 12 000 to/nap terheléssel ma már túl. zsúfolt. Mindezek nyilvánvalóan mu­tatják, hogy említett útvonala­ink jelen állapotukban sem a mai, sem a közel jövőben nem tudják kielégíteni, ellátni ezt a forgalmat, ezért elsőrendűen sürgős ezek mielőbbi átépítése. Igen jellemzően mutatja a tö­megközlekedési eszközök által szállított utasok számának ug­rásszerű növekedését az is, hogy míg például a városi vil­lamos 1945-ben 4 millió utast szállított 30 darab kocsiszek­rénnyel, 1963-ban 112 kocsi 68 millió utast, 112 autóbusz 40 millió utast szállított el. Ez azt is jelenti, hogy míg 1945-ben az egy lakosra jutó évi utazás körülbelül 60 volt, ma már lakosonként mintegy 600 utazás történik, ami erősen megközelíti a budapesti adatot. Egyúttal közművesíteni is kell! Említettem már, hogy a fel- szabadulás óta milyen ugrás­szerűen nőtt a város kiépített úthálózatának hossza. Az el­múlt évtizedben a város la­kossága előtt épült meg a Baj. csy-Zsilinszky, a Győri-kapu, a Déli terelő út, a Déli teher­mentesítő út, a Szabó Lajos utca stb., hogy a legfontosab­bakat említsem. Nagy segítséget jelentett, hogy a Közlekedési és Posta- ügyi Minisztérium az elmúlt években megkezdte az országos főközlekedési utak átépítését. Ez a folyamat igen örvendete­sen tovább folytatódik és re­mény van rá, hogy az elkövet­kezendő években a főközleke­dési utak várost érintő szaka­szainak átépítése be is fejező­dik. Az útkorszerűsítések gyorsabb ütemének azonban a reális gazdasági lehetőségek fi­gyelembe vételén kívül, két igen jelentős nehézséget kell leküzdenie, ami döntően befo­lyásolja a munkák ütemét, il­letve ütemezgetőségét. Az egyik, hogy elkészült a város általános rendezési terve. En­nek folytatásaként elkészültek, illetve készítik a város na­gyobb részét érintő részletes rendezési terveket, melyek ter­mészetesen döntően és mint­egy kötelezően meghatározzák a fejlesztési lehetőségeket. Ebből következik, hogy út­hálózataink korszerűsítése, csak a tervek figyelembe vételével történhet, s az átépítések, út­korrekciók csak végleges for­mában készíthetők el. Ez ter­mészetesen azzal jár, hogy egyes lakott területek úthálóza­tának korszerűsítését vagy el kell halasztani, vagy pedig a végleges kiépítés helyett ideig­lenes megoldásokat kell alkal­mazni. Egy másik körülmény talán még nagyobb mértékben szab irányt, illetve befolyásol­ja az úthálózat fejlesztését. Ez pedig nem más, mint a közmű­vek hosszának az úthálózathoz viszonyított aránytalansága. összehangol! munkára van szükség A szemléltető összehasonlítás a következő: A kiépített úthálózat hossza 250 km, ezzel szemben a vízve­zetéki hálózat 231 km, a szennyvízhálózat 109 km, a csa. padékvíz hálózat 37 km, a gáz­vezeték 93 km. Az úthoz vi­szonyított arány víz esetében 92 százalék, szennyvíz esetében 43 százalék, csapadékvíznél 15 százalék, a gáznál pedig 37 szá­zalékos. Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha a teljes 360 km-es úthálózathoz viszonyít, juk, mert így a vezeték 65 százalékos, a szennyvíz 30 szá­zalékos, a csapadékvíz 10 szá­zalékos, a gázvezeték 26 száza­lékos arányt mutat az út hosz. szához viszonyítva. Ez az aránytalanság azt ered­ményezi, hogy a sok év gya­korlatától eltérően, ma már végleges úthálózatot csak ak­kor és úgy építünk ki, illetve korszerűsítünk, ha az útépítést megelőzően, vagy egy időben az alapvető közművek is megépülnek. Ezt a gyakorlatot ma már a város lakossága ér­zékelheti és szemlélheti. Az is nyilvánvalóan megállapítható, hogy az útburkolat alá helye­zett közművek költsége min- •. dig lényegesen magasabb, mint az útépítés költsége. Jel­lemző példa erre, hogy míg a múlt évben befejezett Felsza. badítók útja és Csabai-kapu útépítésének költsége körülbe­lül 10 millió forint volt, addig az összes közművek mintegy 16 millió forintba kerültek. Az Eszperantó tér és Ady- híd közötti útszakasz korszerű, sítési költsége körülbelül 7,5 millió forint, a közműfelújítás költségei, a kettősvágány hossz, aljasításával együtt, mintegy 28 milliót tesz ki. E néhány összehasonlitó számadat is szemléltetően bizo­nyítja, hogy a kellő tervszerű­ség és összhangoltság biztosí­tása igen nagy anyagi nehézsé­gekbe ütközik, annak ellenére, hogy az utóbbi években is igen jelentős összegeket fordítanak az arra illetékes városi és mi­nisztériumi szervek a szükség- szerű fejlesztés és korszerűsítés biztosítására, illetve annak meggyorsítására. (Folytatjuk.) Ballagtak az ipari tanulók , (Levelezőnktől.) ötszáz harmadéves fiatal búcsúzott a napokban a mis­kolci 100. sz. Iparitanuló In­tézettől. Tanáraikkal együtt utoljára járták végig az isko­lát, s a munkahelyeket. Réti László, az iskola helyettes igazgatója arra utalt beszédé­ben, hogy az innen kikerült szakmunkások eddig még se­hol sem vallottak szégyent tu­dásukkal. Ezután a búcsúzó végzősök nevében Hoffmann János mondott köszönetét a szülők­nek. a tanároknak, akik fel­készítették őket az életre. Majd Kecskés Sándor másod­éves ipari tanuló és Kiss Jö- zsefné, a szülői munkaközös­ség elnöke kívánt sok sikert további munkájukhoz a balla- góknak. Drótos János Miskolc A kassai színház vezetői Miskolcon A Miskolci Nemzeti Színház vendégeként néhány napot Miskolcon töltött Andrej Shmelkó. a Kassai Állami Színház igazgatója és Karol Stojka. a színház gazdasági vezetője. A csehszlovák szín­házi szakemberek megtekin­tették az Othello és a Marien grófnő című előadásokat. El­ismeréssel nyilatkoztak a lá­tottakról és a miskolci szín­ház művészi eredményeiről. A két színház igazgatója ered­ményes tárgyalások után megállapodott, hogy az évad egy-egy kiemelkedő darabjá­val vendégszerepeinek a két városban. A csehszlovák szín­házi szakemberek szombaton utaznak el Miskolcról. * i Őszinte szó — nyílt beszéd g Ihangzott a beszámoló az hozzászólásoknak egyik Ózdvidéki Szénbányá­szati Tröszt pártértekczletén. s a gazdag, sokrétű, tartalmas jel­legzetessége, sajátossága. A másik: igen sok szó esett első­sorban a VIII. pártkongresz­anyag felett elkezdődött a szus határozatának tükrében vita. Egymást követték a hoz­zászólások. A bányaüzem kül­döttei, a meghívott vendégek, s a felsőbb pártszervek kép­viselői elmondták véleményü­ket a beszámolóról, s a holnap feladatairól. A gazdasági és politikai munkával is alapo­san, egy-egy területet gondo­san elemezve foglalkoztak. Jó érzés volt hallani Búzás János pártszervező beszámo­lójában azokat az adatokat, amelyek egyértelműen tanú­sítják: az a 8 ezer bányász, aki a tröszt aknáiban dolgo­zik, az esztendő eddig eltelt hónapjaiban becsületesen, lel­kiismeretesen helytállt. S eb­ben a mindenképpen dicsére­tes munkában példásan dol­goztak a párttagok, a kommu­nista bányászok. Ök kezde­ményezték a szocialista brigá­dokon belül a több, jobb, gazdaságosabb ’ termelést, a korszerű technológiák alkal­mazását, a takarékosságot és a tanulást. Nagy részük van abban, hogy a tröszt területén immár másfél esztendeje nincs emberi életet követelő bal­eset, sokat javult a munka- és egészségvédelem, azután a szociális körülmények fejlesz­tésénél is van előrelépés. S mindez olyan időben történik, amikor szinté hónapról hó­napra emelkedik a termelés és a termelékenység. A számos adattal, statiszti­kai jelentéssel tarkított beszá­moló valóságos körképet" adott a tröszt termelési és gazda­sági eredményeiről, szinte té­telesen utalt azoknak a fel­adatoknak megoldására is, amelyeket a pártértekczlet határozattá emelt. Ez volt a beszámolónak és a arról az újszerű pártmunká­ról, politikai tevékenységről* amely manapság egész életün­ket, a mindennapi munka va­lamennyi területét átitatja. S ezt az újszerű, a korábbinál hatékonyabb, szakszerűbb, s hozzátehetjük, sok esetben bonyolultabb munkát lesz hi­vatott segíteni az a pártbi­zottság, amelyet vasárnap vá­lasztottak az Ózdvidéki Szén- bányászati Tröszt pártérle- Itezletének küldöttei. E clszőlalásában Dojcsák 0 János elvtárs, a Borsod megyei Pártbizottság titkára találóan megjegyezte: az újonnan megválasztott vezető testület egyik legfontosabb feladata lesz a helyes munka­stílus kialakítása, a vezetés színvonalának emelése, az alapszervezetektől a tröszti pártbizottságig minden szin­ten is az elvi együttműködés. Feladata lesz annak a légkör­nek a megteremtése, amely el­engedhetetlen feltétele az al­kotó vitáknak, a tárgyilagos kritikának. Ilyesfajta remény­kedés, várakozás csaknem minden hozzászólásból kicsen­dült. 1 i szinte szó — nyílt be­—* szód! — így jellemezte a pártértekezlet egyik kül­dötte a délutáni órákba nyúló mindenképpen hasznos ta­nácskozás alkotó, felelősségi- teljes légkörét. S ha vissza­gondolok erre a hangzatos szavakat, mindenféle repre­zentatív kijelentést nélkülöző munkaértekezletre, úgy ér­zem: nehéz volna találóbb jelzőkkel illetni az ózdvidéki kommunisták pártbizottságot választó küldöttértekezletét. Paulovits Ágoston Az újjávarázsolt bényei kastély A főfelügyelő félre húzódik, utat ad * a csarnokba gördülő kocsinak. Röpke ideig fürkészve figyeli a ganzo- sokat. akik lendületesen, fürgén, s ki­számított mozdulatokkal feszülnek a tehernek. A súlyos í-tartók tompa dob­banással zuhannak a talajra. Vári Béla így hívják a munkavédelmi főfel­ügyelőt — elismerő pillantással nyug­tázza, hogy a Ganz-MÁVAG emberei a nagy „hajrában” sem feledkeztek meg a lépten-nyomon leselkedő veszélyről. Egy fiatalember robog hozzá. — Az Ilgner-gépház ajtaját valaki teljesen elzárta hulladékcsövekkel! Vári szemében parányi haragféle vil­lan. — Rögtön intézkedem — mondja, s a fiatalemberrel a nyomában rohan. Az éber szemekre, a sürgős intézke­désre itt. a diósgyőri rekonstrukción igen nagy szükség .van. Az építés közis­merten kicsiny helyen zajlik. A kicsiny helyen rengeteg jármű mozog, a daruk nagy terheket cipelnek. Egy félrelépés, egy kis figyelmetlenség és megvan a baj. Az emberek általában tudják, hogy sok a veszély, de a nagy „hajrában” va­lahogy elfeledkeznek róla. Az élő fi­gyelmeztetés. a munkavédelmi megbí­zottak. munkavédelmi őrök személyé­ben. itt van köztük: „ember vigyázz, gondolj magadra, másokra, a csalá­dodra”. Az építést eddig szerencse kísértei Éber szemekkel Egyetlen halálos baleset sem történt. És ebben nagy része van a megelőzésnek. Az LKM hat felügyelője, a vállalatok öt munkavédelmi megbízottja, s 30 munkavédelmi őr figyel éberen. Egyi- kük-másikuk kicsit többet is tesz, mint amit hivatása előír. Mert senki sem kívánja például Szendrei Istvántól, a BMV megbízottjától, hogy éjjel is be­ballagjon a hengerműbe. De hajtja a lelkiismeretesség, az emberi sorsokért való felelősségérzet. Szendrei József, a Gyár- és Gépszerelő embere pedig nem­csak saját vállalata dolgozóira figyel, hanem más vállalatoknak is segít a bajt megelőzni. 1 , Az „embervédőknek” még ma is bő­ven van tennivalójuk. Nagy részük van abban, hogy az egyes vállalatoknál ta­pasztalt kezdeti közönyt megtörték. Nagy segíséget kapnak a műszaki veze­tőktől. akiknek egy részénél a baleset- védelem összeolvadt az irányítással, a szervezéssel. De korántsem lehet azt mondani, hogy nincsenek hibák, kis, vagy súlyosabb mulasztások. És néha csak a véletlennek, a szerencsének kö­szönhető. hogy nem történik nagy baj. Zöld Lászlót nem mentette meg a vé­letlen. Egy kibontott, s be nem fedett aknába zuhant, Fej- és £ülsórülós. És vajon a hiba elkövetői átérzik-e fájdal­mát, s a többiek vajon tanultak-e az esetből? Tanult-e mindenki? A munka sürgős. Van, aki nem keres­gél, előhúz egy hajlított vashorgot. A munkavédelmista már rohan: — Állj! Csak kovácsolt vashorog használható. A mélyből egy ember kapaszkodik felfelé Egy másik figyelmeztet: — Rendes, biztonságos feljáratról kell gondoskodni. A művezető dühbe gurul. Úgy véli, csak akadályozzák a munkáját. A szó itt már kevés. A pénzbírság ébreszti rá: emberi sorsokká! nem Tehet játszadozni. Nem. Nemrégiben egy munkavédelmi híd húzott át a triósoron. A daruk e fö­lött haladtak el a blokksorról kiszedett anyaggal. Lehet, hogy a híd építése költséges vol,t. időt vett el az építéstől. De alatta a mélyépítők bátran építhet­ték az új triósor alapjait. És biztonsá­gosan. A munkavédelmisták ott vannak, *"* ott dolgoznak az építők között. Figyelmeztetnek: „szakikám, ezt ne így, ne úgy. Kérem, tegye fel a védőszem­üveget. húzza fel a védőkesztyűt”. Sok- solc emberség cseng ezekben a szavak­ban Kellenek a hengersorok. Drága minden perc. De ennél is drágább az emberi élet, A szemnek mindig vigyáz­nia kell! .Csorba Barnabás , Nemrégiben még ügy látszott, hogy elpusztul, tönkre megy ez a több mint két évszázados er- dőbényei, kastélyszerű épület. A Kossuth Hegyközség azon­ban megvásárolta, s rövid idő alatt nemcsak széppé, hanem igen használhatóvá is vará­zsolta, pedig nincs is műem­lékké nyilvánítva. Veszedelmes gyermekjáték Az elmúlt napokban ismét tüzeket okozott megyénkben a kisgyermekek kezébe került gyufa." Karoson a tűzzel játszó gyermekek felgyújtották Tóth László portáján az egyik fé­szert. A tűz az istállóra is át­terjedt. A tűzoltóságnak sze­rencsére sikerült a lángok to­vábbterjedését megakadályoz­nia. A kár így is meghaladja a két és félezer forintot. Ugyan­csak gyermekjáték okozott tü­zet Sárazsadányban. ahol az Újsor 37. számú házban e*y szalma kupac kapott lángra. Ha néhány perccel későbben veszik észre a tüzet, a »agy szárazságban tetemes károkat okozhatott yolna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom