Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

A XIII. PEDAGOGUSNAPON

A Borsod megyei

Az iskolavezetés „ars poetica"-) a

és miskolci pedagógusok köszöntése

Tizenharmadszbr ünnepli a felszabadult magyar nép a pedagógusnapot, fordul megkülönböztetett tisztelettel és megbecsüléssel a jövő generáció nevelői, széles műveltségű, jó szakmai tudású, szocialista világnézetű, új társadalmunk letéteményesei felé. Nekik kötötték a csokrokat szombaton a tavasz virágaiból, őket köszöntötték a tanítványok, a szülők, a társadalom képviselői.

A fővárosban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa látta vendégül szombaton délelőtt a legjobb nevelőket, és kitüntetéseket nyújtott át munkájuk elismeréseként. Miskolcon pedig a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, valamint a megyei és a városi tanács hívta meg Borsod megye és Miskolc most kitüntetett pedagógusait baráti találkozóra. Eljött az ünnepi alkalomra dr. Bodnár Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megye és a város társadalmi és közéletének számos vezetője. Ott voltak a legnagyobb borsodi üzemek vezetői is. Dr. Tóth István megyei népfronttitkár üdvözlő szavai után dr. Papp Lajos, a megyei tanács vb-el- nöke szólt a találkozó részvevőihez.

Dr. Papp Lajos hangsúlyozta, hogy megnőtt a társadalom Szentpéteri István szakfelbizalma, bensőségesebb lett a pedagógusok felé irányuló szeretet és megbecsülés. Olyan embereket kell nevelni, mondotta, akik akarnak és tudnak is szocialista módon élni, gondolkodni és dolgozni, akik a szocialista építésre rhindig készek, marxista meggyőződéssel, széleskörű műveltséggel rendelkeznek. Pedagógusainknak is fel kell magukat vértezniük a korszerű műveltséggel, mert korszerűen nevelni csak korszerű képzettséggel rendelkező pedagógus képes. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a pedagógusok munkája hosszú távra szól, hiszen már a kommunizmus számára neveljük az embereket. A megyei és a városi tanács nevében köszöntötte a kitüntetett nevelőket, és megemlítette, hogy a megyében 245- re, Miskolcon pedig 114-re

tős részét gyermekek között töltik, s ez sok olyan vonást, elsősorban lelki vonást kölcsönöz nekik, amely egymáshoz hasonlóvá teszi őket, megkülönbözteti a más hivatást folytatóktól. Velük bánni olyan körültekintést kívánó feladat, mint a gyermekek nevelése. De tapasztalataim azt bizonyítják, hogy megértéssel, emberséggel, bizalommal meg- nyerhetők, s így könnyebb a tantestület egységének, a jobb tanulmányi, nevelési eredményeknek biztosítása. Szeretném, ha mind többen megértenék munkáinkat, és az élet szorgos mindennapjaiban is még jobban becsülnék és szeretnék a nehéz munkát végző pedagógusokat. Jó lenne, ha mind többen ismernék meg nehéz munkánkat, és megértenék: mi nem drillel. hanem meggyőződéssel akarunk nevelni, új. szocialista társadalmat építeni

emelkedett a kitüntetett pedagógusok száma. Ezután átadta a kitüntetéseket a megyei pedagógusoknak. A városi nevelők kitüntetéseit Fekete László vb-elnök nyújtotta át.

A kitüntetettek nevében Szentpéteri István szakfelügyelő mondott köszönetét, majd a tanulóifjúság képviseletében Árvái Jolán gimnazista köszöntötte a kitüntetetteket. Az ünnepséget művészi műsor követte, amelyben Ősz Ilonka, Telessy Györgyi, Szo- kolay Ottó, Rőczey Ferenc, Pártos Ilona, és a Diósgyőri Vonósnégyes működött közre.

A hivatalos ünnepséget baráti hangulatú fogadás követte, amelyen dr. Bodnár Ferenc elvtárs mondott pohár- köszöntőt, hangsúlyozva, hogy egész társadalmunk bizalommal tekint a pedagógusokra, akik munkájukat jól végzik, sok segítséget nyújtanak a pártnak a szocialista ember nevelésében. A pártbizottság nevében köszöntötte a kitüntetetteket, és rajtuk keresztül a megye valamennyi nevelőjét, köszönetét mondva eddigi eredményes munkájukért.

Aki „nem csinál semmit"

„Én nem Legalábbis

csinálok semmit, semmi különöset, amiről írni, vagy akárcsak beszélni is érdemes lenne.” — így hárította el a beszélgetést Nagy-Péti Zoltán, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium fiatal biológia-kémia szakos tanára, amikor munkájáról érdeklődtünk. Jóformán el is akadtunk volna a további beszélgetésben, ha Micska Sza- niszló helyettes igazgató segítségünkre nem siet. A lassan megindult beszélgetésből aztán kibontakozott a vázlatos kép: mi is az a „semmi”, amit Nagy-Péti Zoltán végez.

öt évvel ezelőtt jött a Kilián Gimnáziumból a Földesbe. Mindkét szaktárgyát tanítja„ Felettesei szerint igen jól, dicséretre méltóan. Am ezen felül két szakkört is vezet. Ö szervezte azokat. Az egyik, a modellező szakkör nem azonos a művelődési intézmények hasonló nevű csoportjaival. Nagy-Péti Zoltán irányításával a gimnazisták olyan iskolai szemléltető eszközöket gyártanak, amelyeket az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat nem hoz forgalomba, s ezzel igen jelentősen segítik az iskolai oktató-munkát. Csináltak például cukorgyári dif- fuzört. meg vírus-modelleket is. A másik szakkör pedig működő modelleket készít, például konyhasó elektrolízishez országos középiskolai txinul- szükséges darabot, meg Bohr mányi versenyen, bizonyítva atom-modellt. Mindezeken túl ezzel Nagy-Péti Zoltán tanító- a „semmit sem csináló” Nagy- nevelő munkájának eredmé- Peti Zoltán, Liptovszky József nyességét is.

Baán Barnabás

íme, egy dolgos élet, harminc érd iskola- igazgatás tapasztalatainak esszenciája. Érdemes tanulni belőle.

A mesgyén innen és túl...

Nagy-Pcti Zoltán (jobb szclenj tanítványai között.

kollégájával, igen értékes mikrobiológiai kutatásokat végez a Gruby Dávid Intézetben, és ebbe a munkába több, erre alltalmas, különös érdeklődést mutató diákot is bevontak. Ezzel egyben jó előkészítést adnak a diákoknak az egyetemi felvételhez is. Ebben a körben dolgozott nemrég Ju- rassa Medárd is, aki biológiából második díjat nyert az

Mik a vágyai, mit szeretne tenni? — kérdezzük. — Jó tanár szeretnék lenni — hangzik a gyors válasz, amit Micska Szaniszló így helyesbít: — Legfeljebb jobb tanár

__S ebben

a

z iskolavezetés elismerése nyilatkozik meg. Aztán csengetnek és Nagy-Péti Zoltán elbúcsúzik. Várják az érettségizők a dolgozók gimnáziumában.

Figyelem az arcát. Szemei frissek, energiát sugárzóak, de a széles, szögletes homlokba ráncok árkolódtak.

— „Évgyűrűid’ — mondja tréfásan Molnár István, s mintha félne egy kicsit a kérdésektől. mélázva tekint ki az iskola óriás ablakain.

Bárhonnan nézed a parasz- nyai általános iskolát, megnyeri tetszésedet. Olyan ez, mint egy modern, városi gimnázium. Négyszázharminc gyermek uralja a fényes, tágas tantermeket. Itt. székel és itt igazgat Molnár István, aki

Az első házakkal együtt

huszonnyolc esztendeje tanít kát, mintegy negyed évszáza- betűvetni, írni. olvasni és szá- dot m éu j Természetesen

molni, gondolkodni. ____ „

S

zófukar ember, alig mond energiájából, képessegeiből magáról valamit. Szemérmes- bőségesen jut Parasznyának, a ség lengi át szavait, amikor a község hatalmas iskolájának múltról beszél, fél, hogy bőm- is< amely egyike a megy£ Ug_

basztikusnak tűnnek szavai, nagyobb körzeti iskolájának. Hiszen olyan sokat idéztük Hat község „felsősei” járnak már a múltat. Éppen ezért ide. mintegy 250 diák érkezik csak ennyit mond: naponta. Most, a nyári hónaSorkosztos tanítóként pókban kerékpárgarázs megkezdtem, az akkori világ ői- építésén töri fejét az igazgatót vatja szerint. mert ha jó idő köszönt a KonJellemző, hogy ezt a „diva- dó-Harica völgyre, többnyire tot” már a múlt zsákjába varr- kerékpárral járnak be a gye- ta úgy, hogy soha ne bújjon rekek.

elő. Varbón kezdődött ez a EQV iskolaigazgató (aki vér- pályafutás, keserves-színes beli Pedagógus) mindig elmeJárdánházi Dezső valóban az első házak épülésével párhuzamosan fejlődött munkáját, iskoláját szerető pedagógussá. 1953-ban, amikor elvégezte az egri Pedagógiai Főiskola biológia-földrajz szakát, nyomban Kazincbarcikára került. Akkor

még nehéz körülmények között tanultak a gyerekek; tanterem ínség, férőhely hiány kötötte gúzsba az eredményes nevelőmunkát. De ahogy fejlődött a szocialista város,

Barcika falu tőszomszédságában, a város bejáratánál megépült a több emeletes általános iskola.

Itt aztán ki terebélyesedhetett Járdánházi Dezső nevelői

újabb és újabb iskolák épültek fantáziája. A napi oktatói a földből-termett utcák közé. munkán kívül szakkörök szórjál dánházi Dezső földrajzórát tart a VÉL C-bcn.

vezéséhez látott, hogy az oktatási reform mind gyorsabban a megvalósulás útjára juthasson. Ifjú növénytermesztők vették birtokukba az iskola közel fél katasztrális hold földjét; évről évre káposzta, pap- xika és virág palántákat ültettek a gyerekek. A látogatók könnyen észrevehetik: mennyi örökzöld növény díszíti az iskolát. E dísznövények a gyerekek kezemunkája nyomán kerültek méltó helyre, a tágas, világos iskola folyosóira, tantermeibe.

Iskolájában Járdánházi Dezső úttörő-titkárként is jeleskedik. A város hasonló tisztségét szintén nagy igyekezettel tölti be. Szorgalmas, jóképességű tanár. Kollégái szeretik, és ő is nagyon szereti az iskola minden nevelőjét. Felesége szintén pedagógus. Mindketten példamutató életet élnek, takarékosságuk és szorgalmuk jutalmaként hamarosan a gépkocsitulajdonosok táborába lépnek; már be is fizették a szükséges összeget egy vadonatúj Wartburg gépkocsira.

Járdánházi Dezső a felszabadulás utáni pedagógus-generáció jellegzetes képviselője. Munkáját, gyermekét, feleségét nagyon szereti, mert azt vallja: az élet szép, gondjaival, nehézségeivel együtt, ha örömmel végzi munkáját az ember,

esztendők tarkaságában. Több gyerekes apákká-anyákká „cseperedtek” már a tanítványok, de még mindig hűségesek egykori tanítójukhoz.

Ahogy Molnár mondja:

reng a kérdésen: és a tanítás? Molnár István azt mondja: — Nagyon hiányoznak a gyerekek, de ha. már úgy érzem. hogy fáraszt e mammut- iskola vezetése: visszamegyek .,közvetlenül” a gyerekek közé. István Most még a mesgyén innen vagyok, noha a 49. életévemet

Molnár István és az új iskola

__ Ez a jutalom mindennél taposom. Majd ha túljutok a

t

öbbet ér számomra. tettrekészség mesgyéjén, akkor

Varbó és Parasznya. között Ady szavaihoz híven „hazaosztja meg szívét és energiáját megyek a falumba” — taní- Molnár István, m ert bár ha- tani... talmas, új iskola, élére állítat-, ták, azért családjával együtt megmaradt varbói lakosnak.

Érthető ez, hiszen pedagógiai munkásságának hősi korszaIrta: Benedek Miklós és Párkány László Foto; Szabados György

Nehéz elhinni Baán Barnabásról, a miskolci IV. számú általános iskola igazgatójáról, hogy immár negyvenegy esztendeje működik a nevelői pályán, abból harmincat igazgatói munkakörben töltött el. s most, amikor néhány hét múlva tanévzáró értekezletre hívja össze tantestületének tagjait egyben búcsúzik is eredményekben gazdag nevelői pályájától, nyugalomba vonul. Fiatalos, friss mozgású, tettvágytól feszülő ember. ízig-vérig nevelő. Egész élete a munkáslakta vidékek lakói gyerekeinek nevelésével nőtt össze. Szegény pedagógus-család gyermeke, dédapja a Bársony János utcai iskola első tanítója volt. Nagyapja, apja, testvérei is pedagógusok. A vasgyár kéményeinek tövében született, apja ott tanított, s egész ifjúsága a vasgyárhoz köti. Itt kezdte nevelői pályáját is. majd egy évtizednél tovább tanította a bányászgyerekeket Alberttelepen. azt követően Perecesen, később a Martintelepen, öt évvel ezelőtt került jelenlegi iskolájába. Élete a munkások között telt el, köztük élve, dolgozva, tanítva vívta ki magának a ritka magasfokú megbecsülést, köztiszteletet.

Pályájáról beszélgettünk a napokban. Rajongással beszél hivatásáról, a pedagógustársakról és arról, hogy harminc esztendei igazgatási tapasztalat alapján tanulságként mit tud ajánlani utódainak, mi a jó iskola- igazgatói munka „ars poetica”-ja.

— Mindig az volt az alapelvem, ezt több helyen hangsúlyoztam is. hogy a tantestület tagjaitól ugyanazt a hangnemet, magatartást várom, ahogyan én viselkedem velük, nevelőtársaimmal szemben, — mondja többek között. — Aoámtól, altit pedagógus munkámban is példaképnek tekintek, sóira nem hallottam hamgosikodást. hevességet. Tőle tanultam. hogy mindent halk szóval, a nagydobok verése nélkül kell elintézni. Nem hangoskodással, hanem okos szóval, logikus érveléssel kel] meggyőzni az embereket. Vezetői módszerem alapelve volt: elvi szigorúság, de halk, disztingvált modor, következetesség. Harminc éves igazgatói működésem alatt jobbára nem a gyermekeket, hanem a pedagógusokat neveltem. (Nem egy lett azóta közülük igazgató.) Az volt a célom, hogy a vezetésem alatt álló testület szeressen dolgozni. Nagyon szeretem „pedagógus fajtámat”, mert olyan emberek, akiknek szívéhez és értelméhez egyaránt meg lehet találni az utat. Ez az út pedig a megfelelő hang. a nélkülözhetetlen bizalom. A pedagógusok életük jelen-