Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

' ÄSZÄKMÄGYARORSZÄÖ ettem Mntek, íDSí. jűnius S; s il IS ifi történik Pályaudvaron ? ' Ä budapesti—miskole—nyir- fegyházi expressz nagy sebes1- Béggel dübörög a nagy iparvá­ros felé. Már feltünedeznek Miskolc első házai. Az Utas, az ablakon kifelé bámulva, talán Brra gondol, hogy a Tiszáin egy sor váltóőr gondoskodik a "„zöld útról”. Pedig a.z állomá­son nincs egy váltóőr sem. Az expressz észrevehetően lassít. Pedig a mozdonyvezető — mint hosszú percale óta —- meg Be moccan, csak pillantásával ellenőrzi a műszerók játékát. 'Automatika Icezeli a váltókat, b a villamosmozdonyt is táv­irányítású vonatbefolyásoló lassítja, s állítja meg. Az Utas az ultramodern tetejű peronon cigarettát, újságot vá- Bárol. Kényelmesen leballag a rejtett lámpákkal, beépített hangszórókkal ellátott, neon- betűkkel teletűzdelt aluljáró­ba. Aztán az állomás túlsó oldalán, a szemben lévő jár­dán bukkan elő. Egy pillantást Vet a hatalmas, csupa üvegből, fényből, napsugárból álló fo­gadási épületre, s elismeréssel állapítja meg, hogy a miskolci ^Tiszai Pál yaudvar Európa egyik legmodernebb állomása... Bocsánat. Elnézést. A gondo­lat, jó évtizedet előre ugorva, megelőzte a rohanó valóságot. Letionlják a felvonulási épület egy részét !A Tiszai Pályaudvar (valaha modem) kisvárosi jellegű fo­gadási épülete hamis tornyai­val. cirádáival még épségben áll. A hét végén, a jövő hét elején megkezdik keleti részé­nek bontását. Hosszú ideig vi­ta folyt arról, a variációk egész sora született, mi le­gyen az épület sorsa? A na­Kép a jövőből pókban, a város vezet» szervei­nek. s a miskolci igazgatóság­nak javaslatát figyelembe vé­ve, megszületett a döntés: a régi épületet lebontják, s he­lyette, több évtizedes fejlődést figyelembe véve. modern fo­gadási épületet készítenek. Az új állomásépület építésére a harmadik ötéves tervben kerül sor. És hogy miért van, szükség már most a keleti rész elbon­tására? A Tiszáin „hadiállapotok” uralkodnak. A nyolc méter széles aluljáró nagy része el­készült. k a második vágánytól befelé (ideértve a járműjaví­tóba nyúló részt is) átadták rendel tetősének. Azaz, bár a hivatalos átadás még nem tör­tént meg. de az utasok köszö­nik. s már használják, A má­sodik vágánytól a városba lei- vezető rész építésével meg­akadtak. A fogadási épület alapja túl közel, s magasan van. Az aluljáró építését, a földkiemelést csak akkor foly­tathatják, ha a keleti épület­részt eltüntetik az útból. — A bontás----mondja Fa­b ók János, a Miskolci Építési Főnökség vezetője — lehetővé teszi, hogy ez évben az alul­járó és a szemben lévő járdá­ig kanyarodó kivezető rész építését befejezzük. Hz év végére elkészülnek a magas peronok A pályaudvarra, nem beszél­ve az áthaladó tehervonatok- ról. naponta 150 vonat érkezik, illetve indul. Naponta 50—70 ezer ember közlekedtetéséről, biztonságáról kell gondoskod­ni. Az állomás nem felelt meg A kormány felhívása a nyári mezőgazdasági munkák leggondosabb elvégzésére mennyi más munkaterület dol­gozóit: a jó gazda gondosságá­val, szervezett és odaadó mun­kával tegyenek meg mindent azért, hogy a kenyérgabona­termés a lehető legkisebb szemveszteséggel kerüljön a raktárakba. Igen fontos, hogy a gépek javítását a lehető leggyor­sabban, ugyanakkor a leggon­dosabb munkával befejezzék. A kormány intézkedéseket tett a gépek alkatrészekkel törté­nő ellátásának javítására. Mindenütt árra kell törekedni, hogy az erőgépek minél na­gyobb részét két műszakban üzemeltessék. Ezt az ipari üze­mek azzal tudják elősegíteni, ha az előző években kialakult feltételek szerint biztosítják, hogy traktorvezetéshez • értő dolgozóik részt vehessenek a betakarításban. Az ipari tár­cák vezetői — a kormány ha­tározatának megfelelően —- intézkednek, hogy megfelelő időbén kaphassanak szabadsá­got azok a dolgozók, akik részt akarnak venni a nyári mező­gazdasági munkában. Mivel az idén a tavalyinál (sokkal nagyobb területeken kell kézzel aratni, szükséges, hogy mind az állami gazdasá­gokban. mind a termelőszövet­kezetekben — a gépek maxi­mális hasznosításának biztosí­tásán kívül — a helyileg szoká­sos módon mielőbb megszer­vezzék a kézi aratásra a mun­kacsapatokat, továbbá a cséplő csapatokat is. Az aratás és a betakarítás sikeres lebonyolí­tásának alapfeltétele, hogy mindenütt a lehető legnagyobb számban vonják be a családta­gokat a munkába. Helyesen járnak el a mező- gazdasági termelő üzemek, ha a kézi aratást az anyagi érde­keltség körültekintő, megfele­lő alkalmazásával is biztosít­ják. A felvilágosító és szerve­zőmunka mellett anyagi ösz­tönzéssel is elő kell mozdíta­ni, hogy a kétmenetes aratást a tavalyinál is szélesebb kör­ben alkalmazzák. Igen sokat tehetnek a beta­karítás sikeréért az ipari üze­mek dolgozói a mezőgazdasági megrendelések gyors és jó mi­nőségben történő teljesítésével, az ásványolajforgalmi vállalat dolgozói az üzemanyag-ellátás, továbbá a közlekedés dolgozói a szállítás legjobb megszerve­zésével. A kormány felhívja a mező- gazdasági termelő üzemek, az Irányító szervek és a betakarí­tásban közvetve részes vala­a követelményeknek:. Elavult berendezései akadályozták, il­letve akadályozzák a közleke­dés fejlődését. Az utasnak sokszor 5—6 vágányon is át kellett, s kell haladni, s több szerelvényen átvergődni. A veszély most is fennáll, sőt. az építés miatt foltozott óvatossá­got kíván az utasoktól és a yasút dolgozóitól egyaránt. Az átépítés és felújítás ket­tős célt szolgál: a vágányháló­zatok bővítése, a felépítmény felújítása, s a később sorra kerülő integra-dominó építése lehetővé teszi a gyorsabb, biz­tonságos közlekedést. Az alul­járó, s a fedett peronok pedig megóvják az emberi életeket. Három fedett peront építe­nek. A harmadik peron mo­dern tetőszerkezete háromne­gyed részben elkészült. A to­vábbi építésre végső soron a „Bunkó” miatt nem kerülhe­tett sor Hosszú vita. huza-vo- na zajlott le körülötte. Végül is a „Bunkót” „halálra” ítél­ték, a „Bunikó“ helyeit A peronokat monolit vas­betonnal fedik le. Van, áld úgy véli. hogy megfelelne mű­anyag is. Az. építők válasza: — Mi a Tiszait úgy építjük, hogy sok évtizedig bírja az idő viszontagságait. A műanyagok nem bírnak addig dacolni az időjárással, mint a monolit be­ton. A „Bunkót” elsöpörte a fej­lődés. hol biztosítanak a va­sutasoknak kulturális lehető­séget? Ebben az ügyben is szü­letett döntés. Ideiglenesen a Borsvezér utca végén, másfél milliós költséggel egy 250 sze­mélyes klubot létesítenek. Ké­sőbb egy minden igényt kielé­gítő művelődési otthont épí­tenek. Van olyan elképzelés, hogy abban nemcsak a vas­utasok, hanem valamennyi közlekedési dolgozó helyet kapna Ez azonban, még tá­voli dolog. Az égető gond: az aluljáró, a fedett peronok épí­tése. a felújítás, az automati­zálás mielőbbi elvégzése. És ehhez nagy segítséget adott, hogy az utóbbi napokban pon­tot tettek a sok huza-vona, vi­tás kérdés végére. Csorba Barna Erdőbényén ismét íelvixágzik aszőlőkultu: r Mái* ötmillió forint a Kossuth Hcgyhözscg közös vagyona A tokaj-hegyaljai borvidék egykori városában, a községgé zsugorodott Erdőbényén, né­hány esztendeje elszomorító látványt nyújtottak a dombo’- dalakon levő szőlők. Sok- volt a parlag, a legtöbb kis táblán foghíjasok voltak a sorok, s a pincékben elharapódzott a borhamisítás. Új lakók a kastélyban Á Kossuth Hegyközség iro­dáiban már nem is beszélnek szívesen ezekről az esztendők­ről, amikor úgy látszott, hogy pusztulásra van Ítélve az erdő- bényei határ híres szőlőkultu- rája. A hegyközség nemrég költözött új otthonába, egy év­százados kastélyba. Az épület alatt 2000 hektoliter bor táro­lására alkalmas pincék. Vajon mikor telik meg a hegyközség borával? — Hamarosan — válaszol bi­zakodva Román Ferenc, a hegyközség elnöke. Most már nem félünk attól, hogy elsor­vadnak kincset érő szőlőink. Hegyközségünknek már most ötmillió forintot ér a közös va­gyona, pedig nemrégiben kezd­tük. ISO holdas nagyüzemi tábla A hegyközségi tagoknak csaknem négyszáz hold szőlő­jük van. Ebből mintegy 35 hol­dat az elmúlt esztendőkben te­lepítettek. Kis parcellák ezek, s legtöbb fenn a hegytetőkön. A sorok foghíjait is pótolták a legtöbb szőlőben. Várrom - mint villámhárító ffasló omladéka, mint a „leg­magasabb pont” vonzza magá­hoz a villámokat, és így a környéken mintegy a villám­hárító szerepét tölti be. A helyreállítás során, az esetleges károk elkerülése vé­gett villámhárítót szerelnek majd fel a romokon. De ennél is sokkal jelentő­sebb, hogy mái- nagyüzemi mű­velésre alkalmas, közös szőlői is vannak a hegyközségnek. 35 hold ebből hamarosan termőre fordul, az idén újabb 40 holdat telepítettek, a jövő évi terv pedig már 80 hold. Csupán egy területen 150 hold nagyüzemi, gépi művelésire alkalmas, kö­zös szőlője lesz a hegyközség­nek. Nemcsak a szőlővel , í őrödnek A Kossuth Hegyközség nem­csak a bényei szőlők gondozá­sával, felvirágoztatásával tö­rődik. Gondjuk van arra is, hogy gyümölcsöt teremjen a határ minden kis csücske. Az idén már több mint 70 hold, eddig elhagyatott szántóterü­letet is művelnek — közös erővel. Igen szép közös juhál­lományuk is van. Az elkövet­kező években nemcsak új nagyüzemi szőlőket telepíte­nek, hanem saját, nagy szőlő­feldolgozót és aszaló üzemet is akarnak létesíteni. És nem mellékes az sem, hogy törőd­nek a borászattal is. Az erdő- bényei furmint és hárslevelű hitelét, jó hírét már visszasze­rezték, s az elkövetkező esz­tendőkben öregbíteni is fogják. (P. s.) Mielőbb tegyünk lépéseket... Rudabányán, a Vilmos bá­nyamezőben folytatott kutatá­sok során mintegy négymillió tonna vasérctelepet fedeztek fel. A számítások alapján meg­állapították, hogy külszíni fej­téssel lehet a jelentős mennyi­ségű vasércet a leggazdaságo­sabban bányászni. Két évvel ezelőtt kezdte meg a meddő eltakarítását a Mátravidéki Szénbányászati Földkotró Vál­lalat gépesített brigádja. Eddig mintegy ötmillió köbméter föl­det hordtak el a vasércréteg­ről. Az idén földtörténeti szem­pontból is érdekes akadályba ütköztek. 30—10 méteres mély­ségben három rétegű, 80-tól 120 cm-ig terjedő vastagság­mmm MSI ySlpIli llllllilil . : ü I SSöö: §i * újonnan feltárt rudalríayai vasörctclep. segítséget, akik elsősorban igényelnék. Ennek akadályai természetesen elsősorban az időbeosztás problematikussá- gában rejlenek. A termelőszö­vetkezetekben, állami gazdasá­gokban dolgozó mezőgazdá­szok munkája sokrétű. Ugyan­akkor a falu gazdasági, kultu­rális, társadalmi fejlődésével kapcsolatos teendők során a falu vezetői elsődlegesen szá­mítanak a mezőgazdászokra, az agrármérnökökre. Ez ipari, műszaki szakemberek, mérnö­kök, technikusok esetében nem ilyen sokrétű. A mezőgazdasági szakembe­reket jelenleg igénybe veszi a MEDOSZ, a TIT, a Hazafias Népfront, az MSZBT, a KISZ, a fiatal szakemberek csoport­ja. Szükség van rájuk a kü­lönböző szakmai tanfolyamo­kon, a szakemberképzésnél. A széttagoltságot növeli az is, hogy sok esetben az egyébként szomszédos termelőszövetkeze­tek és állami gazdasági szak­emberei nem ismerik egymást. Feltétlenül ki kellene tehát alakítani járásonként is az ag­rár szakemberek közösségét. Véleményem szerint a létre­hozandó klubok programján igen sok múlik. Ne legyen az túlzsúfolt. Fontosabb esetek­ben anyagi érdekeltséggel is kapcsolatos lehetne a klubok előadásainak meghallgatása. S természetesen igen sok múlhat és múlik a járási, megyei ve­zető szakemberek részvételén i^. Hazánk egy-két városában már van ilyen klub. Megyénk­ben a Tolcsvai Állami Gazda­ságban is van klubhelyiség. De ez is egyedi, elszigetelt. Éppen ezért mi. szakemberek vala- mennyien egyetértünk azzal, hogy a mezőgazdasági szak­embereket összefogó klubok alakítása mezőgazdaságunk to­vábbi és gyorsabb fejlődését szolgálná. Kiindulópontul szol­gálhatna a kecskeméti és más helyen levő klubok munka- programja, természetesen min­denütt élve az adottságokkal, a differenciáltság követelmé­nyeivel. M indenesetre ezúton ja­vaslom, hogy mielőbb találkozzunk és beszél­gessünk a szükséges gyakorla­ti lépésekről. S e fontos ügy tárgyalásánál legyenek jelen mindazon szakemberek, szer­vezetek vezetői, akik segíthet­nek! Kiss Béla agrármérnök, a Magyar Agrártudományi Egyesületek megyei titkára Ö römmel olvastam az s Északmagyarország ha- i sábjain a mezőgazdasá- t gi szakemberek problémáinak i megoldását sürgető sorokat. A ; falun, de különösen a terme- ’ lőszövetkezetekben dolgozó ; szakemberek széttagoltsága, : e'különülése ma még valóban j nagy és akadályozója mind a j szakmai továbbképzésnek, 1 mind a tapasztalatcserének. j Tény, hogy a mezőgazdasági i szakemberek száma, feladata i és népgazdasági, társadalmi i jelentősége évről évre fokoza- 1 tosan nő. Ez az új értelmiségi j réteg egyre nagyobb megbe­csülést vív ki munkájával. Pe­dig a körülmények, amelyek ! között dolgoznak, még ma sem : zavartalanok. A cikk is említi, hogy bizony ' szinte lehetetlen figyelemmel : kísérniük az új szakmai mód­szereket. megvitatniuk azok i jelentőségét. Amíg, mondjuk Jegy kohómérnök a Lenin Ko­hászati Müvekben, annak ' ^szakmai kollektívájában ala- • pos segítséget kap a tánulás- [ hoz, a fejlődéshez, 'ehhez min­den műszaki feltétel rendelke­zésére áll, addig a fiatal me­zőgazdasági szakemberek ilyen lehetőségei korlátozottak. Nemcsak a termelőszövetkeze­tekben, hanem egyes állami gazdaságokban is. bár az utób­bi helyeken kevésbé. A kultu­rált szórakozási lehetőségekről nem is beszélve. A mezőgazdasági szakem­berek „szétszórtsága” mindenütt fennáll. Még a megyei szerveknél dolgozó szakemberek esetében is. En­nek oka, adott esetben a gya­kori kiutazás. Fiatal szakembereknél, bi­zony igen problematikussá, ne­hézzé válik falun a munka, az élet. Egyedül, tapasztalt kollé­gák segítsége nélkül, minimá­lis műszaki adottságokkal szá­mos nehéz, egész embert igénylő feladattal találja ma­gát szemben. S az országos át­lagot tekintve itt. a mi me­gyénkben talán a legkompli­káltabb a helyzet. Feltétlenül szükség volna tehát olyan fó­rumra. amely segíthetne, ahol | ki-ki őszi ni én beszélne a ne- 1 kézségekről, és a megoldáshoz ‘tanácsot, esetleg gyakorlati se­gítséget is kaphatna. ' Az Északmagyarországban [megjelent cikk is ezt szorgal­mazza elsősorban. Masa a gon_ [dolat nem új. A Magyar Ag- •ráríudományi Egyesület már [létrehozott e célra társadalmi »szervezetet. A keret azonban [nem szélesedett ki, és éppen »azok nem kapnak rendszeres Vasérc és barnaszén egy bányában A napokban a derült, tiszta égbolton alig tenyérnyinek lát­szó félhőcskéből néhány szem eső permetezett a boldogkő; vár feltárását végző régészeti és' munkások nyaka közé. A „nem várt” áldás hirtelen zi­vatarrá erősödött, s az otí dolgozók alig tudtak menedé­ket találni a vár alatti pincé­ben és a falak mellett. A hir­telen jött zivatart. hatalmai mennydörgés kísérte, és a vil­lám a Hernád völgye föU magasodó magányos szikla­szirten álló várrom mintegy 31 méter magas falrészébe csa­pott. A villámcsapás kárt sze­rencsére nem okozott. Erején azonban jellemző, hogy c földalatti pincében meghúzó­dók is érezték az elektromoi kisüléstől megpörkölődött ki szagát. A régészek sem tavaly, sen az idén nem tapasztalták, hogr zivatarok idején „ménkű ütőt volna a várba”. A község ci az egykori Péchy-család fel jegyzéseiben vizsgálódva ki­derült, hogy korábban évenU 6—S esetben is villám csapot; a várba. A környező közsé­gekben emberemlékezet 6U nem csapott villám egi/etler falusi házba vagy templom- toronyba. sem. Kiderítették hogy az egykori boldogkői vár illetve annak a vidék fölé má­ban barnaszenet, találtak. A geológusok becslése szerint mintegy 90 ezer tonna, átlag­ban 1900 kalóriás barnaszén húzódik a megnyitás előtt álló vasércbánya felett. A vasércbányászok ez évben csaknem 65 ezer tonna pát- ércet és 30 ezer tonna lignitet termelnek ki a rudabányai külszíni fejtésből. < í

Next

/
Oldalképek
Tartalom