Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1564, május 18. hhh—bbmm—bmmIB

Egy vonás a Krudy-poríréhoz

MÉG 1939-BEN VOLT... tig, végre a körözött liptóinál A Fészekben a Nyírségről megkérdezte: beszélgettek, Móricz Zsigmond •— Mondja csak, fiam, nem

aranysárga, sívó, akácos ho- találkoztunk mi már valahol?

mokjáról, ahol a legnagyobb téli zúzmarák és a legszebb virágos fehér május terem. Az ötödik mondatnál már Kru. dynál tartott az emlékezés és Hunyady Sándor szokása szerint a még égő szivarról rágyújtva az újra, betette a garast és mindig fátyolozott, rekedtes hangján beszélni kezdett elvarázsolt világok Színd- bádjáról. Kedves, derűs, jellemző történeteket buggyantott fel az emlékezés:

— Erről jut eszembe — kezdte — hogy valaha, régen, együtt mentünk ki Krúdy Gyulával Megyerre, a lóversenyre. Nagy művésze volt a kényelemnek, hogy elkerüljük a tolongást, még délben kimentünk s ott ebédeltünk a versenytér vendéglőjében. Sütött a Nap, káposztapille szállt a söröskrigli szélére. Friss volt a borjúpörkölt. A pálya üres, a pázsiton nyergeletlen telívéreket sétáltattak. Mire az első vonattal megérkezett a sokaság, mi már a feketén is túl voltunk.

Feltűnt, hogy a pincér, aki kiszolgált bennünket, olyan buzgalommal sürgött-forgott körülöttünk, olyan rajongással nézett Krudyra, hogy elkezdtem gyanakodni, vari közöttük valami régi, különös kapcsolat. Talán egy régi, nagy mulatság emléke.

A pincér fürge, öreg ember volt, himlős, bal szeme kancsi- tott, de barátságos, kedves, meleg, jókedvű lélek ült az arcán. Krúdy laposakat pislogott rá, a levestől a pörkölAZ ÖREG PINCÉR megállóit az asztalnál, sugárzott az arca.

— De igen, nagyságos úr, egyetlen egyszer. Egy éjszaka. Tizenöt évvel ezelőtt, Nagy- kállóban.

— Kezdek már emlékezni — dörmögte Krúdy mély gordonkahangján. — Mondja csak, fiam, nem maradtam én akkor adós magának?

— Igenis, nagyságos uram. Fel tetszett íratni a számlát, aztán másnap el tetszett utazni.

Krúdy megdörzsölte homlokát, mintha vissza akarna emlékezni rá, hogy mit fogyasztott tizenöt évvel ezelőtt a káliói étteremben.

És vissza is emlékezett. Elkezdte csöndesen bemondani a cehhet:

— Várjon csak: volt két kemény tojásom, egy skatulya szardíniám. Egy üveg söröm ,.. no mi még. mert valamim még volt, úgy emlékszem.

— Egy koronát tetszett adni a cigánynak.

Krúdy bólintott, oldalt billent ezüst fejével:

— Jól van, fiam, adja csak össze.

— Már meg is van, nagyságos uram — mondta ragyogva a pincér, azzal belső zsebéből kivette nagy, fekete pincér-tárcáját, kotorászott benne egy kicsit, aztán egy időtől sárgult, régi számolócédulát tett az asztalra. Rajta volt tételenként a kiálló cehh. a végösszeg, keresztbeírva az

Minősítő hangversenyek

Május végén Szikszón és Mádon minősítő hangversenyt rendeznek, melyen a megye kórusai, valamint Miskolc néhány együttese vesz részt. A minősítő hangversenyeknek a céljuk, hogy felmérjék a kórusok tudását, az együtteseket minél

színvonalasabb munkára serkentsék, és így minél több kórus szerezze meg az aranyérmet. A későbbiek folyamán az országos koszorús hangver. senyeken már csak aranyérmes kórusok vehetnek részt.

rJÍ s át ara / ja á jíte l sp diák útin fát izák előadásai

réssel fogadta különösen Nagy István szerepformálását Dobó, Sirchich Györgyiét Cecey Éva, Lipcsik Mártonét az áruló Hegedűs szerepében, de Vay László. Deák József, Krasznay Péter, Gojdics Zsuzsa, Maksa Gyula, Murányi Gábor és a többiek is gyakran késztették tapsra az igényes közönséget.

Mozgalmas az élet Sátoraljaújhelyen, a Kossuth Lajos Gimnáziumban. Az iskola jubileuma alkalmából bemutató« egész sorozata szemlélteti az iskola sokirányú tevékenységét.

A Katona Rezsőné tanárnő vezette Irodalmi Színpad nagysikerű Shakespeare-estje két órás műsorban a vetített kép, a zene és a. drámai izzású költői szó eszközével elevenítetted fel a halhatatlan mester gaz-d dag világát, s egyszerűségében^ is újszerű színpadképével, jól X megkomponált jelenetsorával,™ a szereplők lelkes alakításával maradandó élményt szerzett.^ nézőinek. d

Most újabb bemutatóra ke-a rült sor. A KISZ színjátszó? csoportja adta elő a Gárdonyi»

Géza regénye és Tinódi Lantos?

Sebestyén hőskölteménye alap-d ján Kárpáthy Gyula által írt& pillák

Egri csillagok című három fel. 1 akartak ragadni. S mindennek vonásos színművet Kemecsei? ellenére tiszta, átlátszó volt a Miklós tanár rendezésében. A®lég. Láttam a zempléni hegye- városi színházat zsúfolásig^ két, a regéci és a boldogkői vá- megtöltő közönség nagy elisme-í rat, aztán a lankáson a faluegészen Krúdy neve, mint az ■ adós elismerése. Eltette a pincér a számolócédulát, és őrizte tizenöt éven át, mint egy hajfürtöt, vagy szerelmes levelet. Mert ebben a dologban nem a hitelezői konokság nyilvánult meg. hanem az emberi érzés. A pincér az első percben megszerette Krudyt. Olyan megmagyarázhatatlan érzés ez, mint a szerelem. A pincér vagy szívébe fogadja a vendéget, vagy elutasítja. Az egyiknek odaadná hitelbe a kabátját, a másiknak nem ír föl egy kapucinert sem.

És milyen nagy dolgot árult el ez az ereklyeként őrzött számolócédula. Szinte többet ér, mint egy középfajtájú bronzszobor egy kisebb téren. Micsoda személyes varázsa lehetett Krúdy Gyulának, hogy a-cédulát, amin rajta volt a neve, nem dobta el a pincér tizenöt éven keresztül, hanem a tárcájában hordta kedves emléknek.

A SZÁMLÁN 3 KORONA

50 fillér volt. Krúdy letette az ötpengőst a kenyérmorzsás abroszra. A pincér meghatott tréfával szabadkozott, hogy azóta drágább lett az autogram, öt pengőért nem adja oda.

— Tartsa meg a pénzt is, a cédulát is — mondotta Krúdy.

A pincér nem nyúlt a pénzhez. A kabalára hivatkozott, hogy játék előtt nem jó fizetni.

Krúdy mutatóujjával felé tolta az ezüstöt.

Tegye el, öreg. Ha letörök, visszakérem kölcsön az utolsó futam után.

Az öreg végre eltette a pénzt és eldöcögött ferdesarkú, szomorú pincércioőiében.

KRÚDY UTÄNA NÉZETT', és csendesen magyarázni kezdte a pincérsorsot. Melyikből lesz vendéglős, melyik csúszik le, hogy szivaros .,gyerek” legyen belőle 70 éves korában, amikor már nem tudja cipelni a sok tányért. A keményebb boldogul, a lágyabb alul marad.

— Ez nagyon puhalelkű lehet, szegény boldogtalan — dörmögte. — Milyen nehezen fogadta el a pénzt. El kell pusztulni az ilyennek. De ennek az öregnek én kezembe veszem a dolgát. Ebből én kocsmárost csinálok, valahol Budán. Elég ennek egy egészen kicsi üzlet, ahol nincs más, csak bor, a vendégnek magának kell hozni a kolbászt, meg kenyeret.

— Azt hiszem meg is tette — fejezte be Hunyady újra rágyújtva. — Sok ilyen eltört sorsú barátja volt Krúdy Gyulának.

Kiss István

Az ünnepi könyvhét magyar szépirodalmi . kiadványai

Az idei

ünnepi könyvhét regényei, elbeszélés- és verskötetéi hű kereszt- metszetét adják az elmúlt évek magyar irodalmának, a könyvhét magyar klasszikus művei pedig legnemesebb irodalmi hagyományainkat képviselik.

Hét verseskötet reprezentálja a mai magyar költészetet. A fiatal Baranyi Ferenc új kötettel jelentkezik: a Hazatérés-sei, amelyben legújabb költeményeit gyűjtötte össze, költői világának fejlődéséről, gazdagodásáról ad számot. A Világ füstje a címe Benjámin László új verseskötelének. Válogatás a harminc éves költői pálya terméséből. Garat Gábor kötete, az Artisták, a gondolat és a szó egyszerűségére, mélységére törekvő lírikust mutat be. Megtalálnak címmel adja közre verseinek válogatását Hidas Antal. A kötet a hosszú s harcos költői-közéleti pálya legjava termését tartalmazza.

A Gyümölcsoltó Simon István új kötete. A verseskönyv anyagát az elmúlt évek legszebb költeményeiből válogatta a költő. Váci Mihály új kötete Szegények hatalma címmel jelenik meg. (A kötet anyagából hanglemezes kiadványt is készítenek.) A Szegények hatalma Váczi Mihály közéleti ihletésű verseinek gyűjteménye, a közélet gondjaival birkózó, vívódó költő vallomásai. Az ünnepi könyvhétnek valóban ün. népi kiadványa lesz a Tiszta szigorúság, a fiatal költők antológiája, amely mintegy harminc ifjú lírikust szólaltat meg: különböző világnézetű, költői alkatú művészeket, de a könyv mégsem heterogén anyagú, a fiatal költők a mai magyar irodalomnak máris ismert s számontartott alkotói.

a. könyvhétnek

Az ünnepi kiemelkedő élménye lesz a Részeg eső, Darvas József új regényének első része. Az olvasóközönség — s a színházlátogatók egy része is — ismeri már Darvas regényének témáját. Ez a könyv hatalmas írói vállalkozás, egy felszabadulás után ldterebé- lyesedő művészi pálya megrá- zóan őszinte, olykor zaklatott hangú összegezése. Galabárdi Zoltán, a tehetséges fiatal író Átkozottak című regényében egy népi tehetség tragédiáját ábrázolja, egy szobrásztehetséggel megáldott nyomorék gyermek életét írja le, bemutatva a harmincas évek magyar falujának erkölcsi-politikai atmoszféráját. Goda Gábor ördögűzés című elbeszéléskötete sajátosan egyéni hangú, helyenként mulatságos színekben vibráló alkotás, amely híven reprezentálja Goda írásművészetét. Győry Dezső regénye, a Viharvirág az ünnepi könyvhéten ötödik kiadásban lát napvilágot. A könyv népszerűségének az a titka, hogy az 1843—49-es szabadságharc hősi eseményeit a közvetlen, élményszerű átélés szubjektív s a történelembírálat objektív nézőpontjából szemlélteti.

Kolozsvári Grandpierre Emil Párbeszéd a sorssal című új regénye a közelmúltban aratott emlékezetes sikert. Kolozsvári Grandpierre Emil társadalmi életünk alapvető morális problémáit feszegeti ebben a regényben, igen nagy írói felelősségtudattal. Komlós János nevét a Népszabadság hasábjairól ismein az olvasóközönség, azt a címet pedig, amely- lyel ez a könyv megjelenik, ismerik már a televízió nézői is: Az érem harmadik oldala. Komlós kötete Vasvári Anna illusztrációjával jelenik meg. Lengyel József Elévült tartozás című elbeszélésgyűjteményében régi élményeit, harcait s a személyi kultusz idején átélt fájdalmas emlékeit írja le, de sokat foglalkozik napjaink morális és közéleti kérdéseivel is. Péchy Blanlca tavaly megjelent Regény című könyve érdekes színfoltja lesz az idei könyvhétnek is. Először jelenik meg könyvalakban a Kortárs hasábjairól ismert Húsz óra, Sánta Ferenc riportkötete. A rriai falu társadalmi problémáit elemzi e könyvben Sánta, a mai parasztság útját, összes dilemmájával és sorskérdéseivel.

Megjelenik Szabó István elbeszéléseinek gyűjteménye a Varázslat kertje. A kötet legjobb elbeszélései a régi és az új bonyolult küzdelmét ábrázolják, a család szőkébb keretei között. Érdekes témát dolgozott fel Szabó Magda Danaidák című regényében. Egy fiatal nő

élettörténetét írja meg, aki mindig a mások boldogságának rendeli alá a maga életét. Színes, egzotikus világba vezeti el olvasóit Széchenyi Zsigmond vadásznaplója, a Nahar, amely India földjén lazajlott izgalmas vadászkalandokat elevenít meg. Öröm lesz forgatni az új Tersánszky-kötetet is, amely A céda és a szűz címmel jelenik meg. Az író legszebb kisregényei találhatók benne, közöttük a Viszontlátásra, drágát A vén kandúr, az Illatos levél- .kék és a Kakuk Morci-változa- tok. Még egy elbeszéléskötetről kell szólni, a Kilátóról, amely a fiatal novellisták legjofofe munkáit tartalmazza.

Egy színműveket tartalmazd kötet is található az ünnepi könyvhét könyvei között: Németh László társadalmi drámáinak két kötete, amely a Bodnárné, a Villámfénynél, a Papucshős, a Cseresnyés, az Erzsébet-nap, a Győzelem, a Mathiász-penzió, a Szörnyetegt a Pusztuló magyarok és a Sámson című drámákat foglal-' ja magában.

Változatos

és érdekes a klasszikus magyar irodalmi művek könyvhéti sorozata is. Kiadják Gárdonyi Géza A hosszúhajú veszedelem című regényét, ezt a ragyogó tizenkét novellából összefűzött művet, amelyben tizenkét agglegény meséli el egy karácsony éjszakán, hogy miért nem nősült meg. Gelléri Andor Endre Novellák című kötetében a — Kosztolányi szavaival — „tündér! realista’1 legjobb írásai találhatók, a novelláit a harmincas évek Ma»' gyarországánnk éleiéről festenek hű Jeepet. Üj kiadásban jelenik meg Az aranyember, Jókai regénye; két kötetben adják ki Juhász Gyula összeg versét a Magyar Parnasszus sorozatban, filológiai apparátusában a legújabb Juhász-kutatások eredményeit összegezve. Ismét megjelenik Kosztolányi Dezső összegyűjtött verseinek kötete, Mikszáth kitűnő regénye, a Beszterce ostroma s Móricz Zsigmond hatalmas regényt rilógiá ja, az archaikus nyelvi pompájú Erdély.

BARÁTH LAJOS:

A SZERELEM SZÜLETÉSE

f

Á

!mos nyári délután volt. Még alig öt óra, de valahogyan annyi pára gyülemlett össze a folyó partján, hogy a szem- mindenhogyan össze

Ágika

érdeklődött J

Agika még csak % három éves, hízelke- • dő, mosolygós, szőke J csöppség, de már gon- ® dolkodó, logikát kere- • só, s az ebben a kor- a ban szokásos „miért"- ® jelre helyes választ * kell adni, nehogy » megcáfoljon. Vannak J azonban nehéz kérdé- o set is. Az egyik ilyen 1 Pesten hangzott el a J villamoson, amikor n Ágika érdeklődött, 9 hogy %

— Apuka, most hol 9 vagyunk? J

— Újpesten, kislá- o

nyom. ®

— Az nem lehet, hi- • szén itt csupa régi há- ®-~-zs.k vannak- a

fb. e.) ;

»•«»««»»a©

^kat. Szurdoktól le egészen Gi- Ä bärtig. Szép, tiszta színekben T vált el a búzatábla a foltos

▼ akácostól, aztán a haragvón sö- $ tétlő burgonyástól. A folyó ^méltóságos volt. De csak a lá- ibam előtt. Távolabb csurogva

már játékos bujkálásba kezdett a Nappal. Elbújt néha a $ fák lombjainak védelmébe, azután újra előszökött, s ha a Nap A észrevette, megvillan tóttá ezüs- Itös hátát, hogy aztán újra me- Ynedéket keressen a füzek ár- ▼nyékában.

? Szó nélkül mellém telepedett. 4Szeplős volt, izmai fejletlenek, A haját kis kendővel hátraszorí- I tóttá, s szemében egy egész viliág ártatlankodott. v — Rég ül itt? — kérdezte. Éj Már tíz percet is ülhettünk $ szótlanul, egymás mellett.

A — Rég — mondtam neki, k. Feszengett egy ideig, aztán

Y fűszálat rágcsált. Egészséges

▼ fogsora volt, s ezt makacs, duzV zogó száj fogta koronába.

— Egyedül? — s szétnézett, kutatva, valóban, nincs^e kívülem senki az elhagyott füzesben?

— Hát... most nem — ránéztem, s ravaszkásan elhúztam a számat.

— Azt tudom ... — szégyenkezett, hogy beleböktem szóval, meg bosszankodott is, amiért értetlennek tartom. — Amúgy, senki se járt erre?

— Nem!

Sóhajtott. Egy száraz bürökszárat magához lopott lábával, azt tördelte. Közben figyelme, sen szemlélte a tájat. A zöldellő, kitárulkozó völgyet, távolabb az erdőt. Az eget is kémlelgette, mintha megnyugodna a békés- kékség láttán.

— Egy lány se jött erre? — kérdezte hirtelen. Visszafojtott, izgalom csengett szavában.

— Lány? — néztem rá csodálkozva, ugyanakkor titokzatosan.

— Lány! — bólintott gyorsan. — Egy lány ...

— Az se jött — pedig de szerettem volna neki hírt adni egy lányról, akit a legényem most vár. Mert lányt vár, most már sejtettem.

Megint sóhajtott. Nem szé- gyenlette, hogy tüdejébe felejtett levegőtől kell megszabadulnia, hogy bánatának helyet

csináljon.

— Majd jön — vigasztaltam.

Szája elfehéredett, szeme ösz.

szeszűkült. Haragos volt, igazi férfiúi dac gyűrűzött arcán.

— Jöhet még — nyugalmasan elfeküdt a füvön.

Most már csak az eget nézle, A kis felhőnyáj eltűnt a zeniten. Minden kék volt és békés, a napsugarak türelmesen csalogatták a folyó vizét, ki tudja, milyen szép és hosszú utat ígérve nekik az égen.

Valahol gép böfögött. Mintha a nyugalmas föld szíve dobogna, Mert csak a szív dolgozik, mikor minden pihen, s így látva: most. pihent a föld. A mezők emberei apró pontokban sem tűntek elő a végtelenből. Vasárnap volt. A fölénk boruló füzek is méltóságos pihenésbe révedtek. Nem játszottak levelei sem, talán a lombok szélein pajkoskodnak a fénnyel, de az ide, mihozzámk nem jutott. el. Itt, lenn, csönd volt és álmosság.

legény felállt, megropogtatta csontjait. Közepes termetű, talán tizenhat éves fiú volt, fürdőnadrágban, e atlétatrikóban, kezében az összetört bürök.

— Jöhet még — marasztaltam; pedig igazán szótlan volt társalgásunk.

Elszomorodott. Tekintete gyámoltalanul barangolt hol a vizen, hol pedig az akácosnak kanyarodó földúton.

— Nem a’. Az már, aligha. Fejletlen mellkasa alatt fáj

A'

férfibüszkesége is. Majdnem

sírt.

—- A lányok késnek .. Szeretik megvárakoztatni az embert.

Nem válaszolt, de megpróbálta összeszedni keménységét. Tartotta magát, közömbösnek tetszett. Unottan szemlélte a vizet, az útra nem figyelt.

— Most már jöhet... Nem érdekelne... — szinte csak magának beszélt. Még így is el-elcsuklott a hangja.

— Szép?

Meglepődött.

— Persze — mondta hevesen, aztán legyintett..

— De olyan sok van — nevetett erőlködve. — Amennyi kell. annyi lány van.

— Ez mégse jött el.

— Ünnep van, lehet, hogy vendégek jöttek .... Az anyja városi, ahhoz mindig jönnek, csapatostól.

A folyó sárgásán úszott előttünk. Valahol messze, nagyon távol, eső lehetett. Ilyenkor megzavarodik az áttetsző Her. nád-víz. A fiú tekintete is zavaros volt. Valami nagyon mélyen, ahová csak az a lány jutott el, könnyek fakadhattak a legényben. Zavaros volt a tekintete, s szomorkás.

— Eljön az, lefogadom ... — ugrattam jókedvűen. — No, fogadjunk?

— Nem nagy baj az, ha nem is jön ... Mert most már nemigen jön el...

Nadrágját, cipőjét a bokorban rejtegette. Megkereste, s felöltözött. Megfésülte tüskés1 haját, krákogott, aztán köszönt.

— Ha. jönne, mit mondjak

dalom szurkait, s oda volt már neki? — szóltam utána.

Talán nem is hallotta. Elkerülte az akácoson át vezető utat, a folyóparton haladt egy ideig, aztán átvágott egy hatalmas répaíöldön. Néha sietésre fogta lépteit, máskor meg lassan, bandukolva andalgott.

Mire eltűnt a töltés túlsó oldalán, már el is szürkült a délután, s a zempléni erdőkben kigyulladt az első pásztortüz. A fojtó, álmosító pára hűvös esti léggé változott. Csupán az ég ragyogott ugyanolyan tisztán és szépen, mint amikor az a csapatnyi felhő eltűnt a zeniten.

. .. Másnap délután együtt jöttek. Kis, pipiskedó lány volt, piros szoknyában, s köny- nyű, fehér blúzban, a haja fekete volt. Már az akácosban észrevettem közeledésüket. Amikor kiértek a fák közül, elengedték egymás kezét. A folyóban fürödtek egy ideig. A fiú kiúszott a partra, kifújta szeméből a vizet, s makrancos tflhaját, s felém integetett,

— Hallja, nyert volna ... De máskor ha fogad, kösse ki előre, hogy mibe ... Mert én most megfizettem volna magának!

’evetett. Szeplől Í9 elmosódtak egy percre, orr- luka kitágult, s szemében férfinyugalom lobogott. Intett, s még mondott valamit. Már nem értettem meg, hogy rrit mondott, mert hatalmas karcsapásokkal elúszott a túlsó part. irányába. A pirosszoknyás lány akkor térülte ki hajából az liveggyön-1 gyöknek tetsző folyóvizet.

w