Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-13 / 110. szám
fteerda, 1964. május 15. a—m— ESZÄKMAGTAtlOnSZÄG Mi történik a „kulisszák“ mögött? Harminchárom ország álBitfa isi ismékéi! — Borsod ipara „hagyományosan“ vesz részi a vásáress — Kapnak-e a gépgyáriak nagydíjai? Á vásárváros kapui a nagy- közönség és az üzletfelek előtt még zárva vannak, de a kerítésen túlról a kíváncsiak hada ügyeli az előkészületeket. Harminchárom ország sok száz kiállítója ügyködik a legkülönfélébb munkaeszközök segítségével. Itt kubikos talicska nyikorog, távolabb egy sor bitumenolvasztó gép motorja pöfög, pótkocsis és néha meglepően nagy, robusztus hazai és külföldi tehergépkocsik vonszolják ponyvával letakart, jelenleg még ismeretlen terhüket. A „bennfentesek” röpke ideig megállnak az NDK pavilonja előtt, s elismeréssel figyelik a „kacsalábon” forgó elegáns személykocsit. A szovjet kiállítók új, modern csarnokban kapnak helyet. A pavilon körül rengeteg ponyvával letakart gépkocsi, számos munkagép. Kívülről talán legérdekesebb az olaszok alumínium, tetejű, színpompás műanyágfalú építménye. A tavaly nagy sikert aratott idegenforgalmi „gömb” csupasz vázain szerelők munkálkodnak. Itt már vízsugár zuhog, amott még most refi- dezgetik a talajt az ezerszínű virágok körül. Az egyik külföldi kiállító előtt féltucat ember áll meg. Nyúlánk, szemüveges, szerelőruhás ember egyik bemutatandó géppel, a robbanómotor meghajtású kalapáccsal igazgatja a talajt. A gépipari pavilonban ismerősökkel, a Diósgyőri Gépgyár .embereivel találkozunk. Az egyik gépen egy kétszeres szocialista brigád vezetője, Bozsik Ferenc fényező munkálkodik. A gépet már lefújták, s ő a fényes részeket csiszolja. — A tíztagú fényező brigádból — mondja — vasárnap négyen jöttünk'ide, a Budapesti Nemzetközi Vásárra. A mechanikusok mindent összeszerelnek, elrendeznek, s mi öltöztetjük a „menyasszonyokat”. És hogy mennyit dolgoznak? — Ami belefér. A gépipari csarnok mögött is gépgyáriak munkálkodnak. Négy ember görgőn vonszol egy tiszteletre méltó szivaty- tyút. Szlavkovszky Gyula, a protóüzem vezetője, némi izgalommal figyeli a gép útját. — Csak óvatosan. Nehogy lepattanjon a festés. Még annyit elárul, hogy már csak három gép hiányzik köztük egy légpárnás gyorssodró- gép, amelynek üzemszerű gyártását ebben az évben meg is kezdik. (Azóta a gépek talán már fenn is vannak.) És hogy állnak az előkészítéssel? — Jobban haladunk, mint tavaly. 14-én délután 3—4 órára el is készülünk. A kinti műanyagtetős építmények mögött egy robusztus gépóriás áll, a 6 tonnás ellenütős kalapács. Egy ifjú konstruktőr, Nagy Sándor simogatja pillantásaival. Nagyon kíváncsi a látogatók véleményére. Ö konBB struálta a sűrített levegővel működő gép vezérlő berendezését. Eddig ugyanis működtetése nagy fizikai erőkifejtést kívánt. Most a 20—25 kilós nyomás helyett 2 kilós erőkifejtést kíván. — Kár, hogy nem egy nappal később találkoztunk — mondja Nagy Sándor sajnálkozva. — Holnap már műkö«- dik. A gép mögötti parányi „pincéből” egy szerelő, Morcsák Gyula bukkan elő. Kezében szerszám. — A gép — mondja csak úgy futólag, elmentében —, nagy sikert váltott ki Olaszországban. Ott nagyon kedvelik. A Diósgyőri Gépgyár több kiállított terméke közül néhány eléri a világszínvonalat. Lődy Sándor, a gyár egyik szocialista brigádjának tagja „megsúgja”, hogy közülük négyet (a légpárnás sodrógépet, egy középhúzógépet és két zo- múncozógópet) vásári nagydíjra javasoltak. És hogy kapnak-e nagydíjat. továbbá a diósgyőri gyár termékei mennyire nyerik meg a látogatók, a szakemberek tetszését? Ez még „rejtély”. A vásár dönti el. A kohászati pavilonban már ott díszeleg az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Művek felirat, de hogy, az épület körül becsomagoltan heverő áruból melyik a borsodi termék, nehéz kitalálni. A vásár megnyitására minden a helyére kerül. (Csorba) Megnyílt a Borsodi Műszaki Hét A MTESZ Borsod megyei intéző bizottságának rendezésében hétfőn nyílt meg a Borsodi Műszaki Hét. Az intéző bizottsághoz tartozó 24 tudományos egyesületben mintegy 20 különböző tudományos előadás, tapasztalatcsere és rendezvény során beszélik meg a borsodi műszakiak előtt álló feladatokat. A közlekedéssel, az építészettel, a kohászattal, az egyre nagyobb ütemben fejlődő műanyagiparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos előadásokat neves budapesti és borsodi szakemberek tartják. Előadás hangzik el többek között Miskolc oktatási intézményeinek fejlesztéséről, továbbá a nagy hatóképességű folyékony műtrágya használatáról, Borsod megye gyógy- és termálvizeinek hasznosításáról, különös tekintettel a bányászatban és a kohászatban előforduló foglalkozási ártalmak gyógyítására, valamint a borsodi bányászkodás fejlesztésének kérdéseiről. A Borsodi Műszaki Hetet dr. Pásztor Pál, a MTESZ Borsod megyei intéző bizottságának elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a műszaki hét megrendezésénél nagy figyelmet fordítottak a VIII. párt- kongresszus határozataira. Megállapította: a műszaki alkotó munka résztvevőinek, a kutatóknak, a tudósoknak és mérnököknek együtt kell haladniuk, közös erőfeszítéseket kell tenniök. A Borsodi Műszaki Hét egyik fontos feladata a tudományos társadalmi, „kollektív” munka, a műszaki propaganda, amikor is a szakemberek több olyan fontos műszaki problémát vitathatnak meg, amelyek végső soron hozzájárulnak megyénk ipari üzemeinek jobb és eredményesebb munkájához. Erre á korábbi években megrendezett műszaki hetek igen jó példával szolgálnak. Hangsúlyozta dr. Pásztor Pál, hogy az ipari termelésben döntő szerepet játszik a műszaki apparátus munkája. Műszakiak végzik a gyártmány- és gyártásfejlesztést, a gyártási folyamatok tervezését, irányítását E munkák minősége közelről érinti az egész kivitelezést. Éppen ezért szükséges, hogy a kvalifikált szellemi munkára az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk. Befejezésül sok sikert és eredményt kívánt a műszaki hét részvevőinek. A MEGNYITÁS alkalmával nyílt meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székhazában a műanyagot termelő borsodi üzemek termékeit bemutató kiállítás, míg a Tiszai Pályaudvaron a borsodi közlekedés fejlődését, valamint a jelenlegi állapotot szemléltető bemutató. A megye „legrégibb úttörőházában Néhány lépésnyire a vas- igazgatói szoSa asztalán díszes ben. Jókedvű összejövetelek, gyártói, az egyik iskola szom- album vonja magára a' figyel- műsoros estek, szakköri fog- szédságában szerényen húzó- met. Szép akkurátusán bera- lalkozások. egy-egy május el« * te így kell szabályosan tisztelegni.,. őrsvezetők épzés az ózdi úUőrőMzban. ők a társasjátékot kedvelik. dik meg az ózdi Kazinczy Fe- gasztva, fényképek sorakoznak renc Uttörőház. A parányi benne. Egy évtized — képek4 4 I í ♦ ♦ ♦ ♦ 0 4 0 ♦ 4 iß a kalappal az asszonyok elöff... Több mini 65 ezer részvevő ' Nem végleges adatok szerint az április 10 és május 10 között lezajlott békehónap során Megyénkben több mint 65 ezer Részvevő jelent meg a járási, Yárosi és üzemi békcgyülcsc- ken, tanácsi és üzemi értekezleteken. Az cdclcnyi járásban fe községben rendeztek önálló kékegyíilést, és negyven tanácsülésen foglalkoztak a kérdéssel. A mczőcsáti járásban ll. a mezőkövesdiben 5 békc- Kyülést tartottak, ez utóbbiból kiemelkedik a tsz-tagoké. Május 24-én a füzesabonyi járásul közösen tartanak a mezőkövesdiek bckegyülést Zsóri- Jürtlön. Az ózdi járásban 13, az kKM-ben 108 üzemi gyűlés, a jP'ésgyöri Gépgyárban pedig W békegyűlés volt. _ ............ s ejei felvonuláson készült, felvételek, s a vidám táborozások felejthetetlen élményei... Az ózdi úttörőház ősszel ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Akkorra készítették a gyűjteményt A fotoszak- kör tagjai hatalmas fénykép- anyagból válogatták ki a legmegfelelőbb felvételeket, ők végezték a nagyításokat is. S az ügyeskezű pajtások, a könyvkötő szakkör tagjai készítették el az albumot Hány gyerek fordulhat meg itt a különböző foglalkozásokon, mennyien látogatják a ház rendezvényeit? Légrádi József, aki immár hét éve vezetője az úttörőháznak, gyors számítást csinál, s azt mondja: — Hetente legalább nyolcszáz pajtás eljön ide. Vasár« naponként hat hétig nyolcadikos ifi-vezetők járnak előképzésre. Sok szakkörünk működik, minden nap kettő-három tart foglalkozást S vannak) akik csak bejönnek szabad idejükben, iskola után —> játszani, ping-pongozni... Délutánonként pezsgő tehát az élet a megye legrégibb úttörőházában. Egy éve működik a 80 tagú központi énekkar. Vasárnap délelőttönként a bábszakkör ad műsort •— a kicsinyek nagy örömére. A legrégibb a könyvkötő és a népi táncosok szakköre, mindkettő tíz éve dolgozik, cserélődnek benne a pajtások. S a többiek? Ki-ki érdeklődésének, tehetségének megfelelően vesz részt az iparművész, a kézimunkái a fém-megmunkáló, s a technikai szakkör munkájában. Á ház felszerelése nagyon jó* majdcsak mindennel rendelkeznek. amire szükség vari: Az elmúlt évben is mintegy 4# ezer forint értékű szakköri gépet kaptak. Dél már elmúlt, vége a tanításnak. Egy pöttöm fiú lép be, ping-pong ütőt kér. Kezdődik a délutáni élet az úttörőbáaannyi energia — és vűágrahozott hét I gyermeket. f ' 4 Este megtelik a kocsma férfiakkal, ^ eljönnek meginná a maguk söradagját, a Asszony nagyritkán téved be oda. Nekik J ma sincs idejük, talpon vannak reggel- J tői késő estig, tele a kezük munkával. ( Májust írunk, hamarosan megszapo- | rodik az asszonyok gondja-baja. nya- i kunkon a kapálás. Az aratás ma már j nem a legnehezebb nyári munka, a 1 gépele elvégzik helyettünk, a kapálás 1 erőfeszítés dolgában az aratás fölé 4 magasodott, a legnehezebb, leggyöt- i rőbb mezőgazdasági munka, s az asz- i szonyok gyengének mondott vállaira j nehezedik. 1 B árhová fordítják tekintetüket, { mindenütt tennivalót talál- j nak. Azt mondják, az asszo- i nyok házi munkája akkor ] létszák, ha nem csinálnak ’ semmit, szanaszét hagynak mindent \ A kapálás megindulása után sok ágy ( marad vetetten falvaánkban. hogy a i földek nagy vetett ágya ne maradjon ] munkáskéz nélkül. Ki lát bele a tsz- j asszonyok mindennapjába: ki méri 1 még, hány kapavágás nyomát hagyják \ a föld termékeny testén; hány ldlomé- ^ tért talpalnak napközben haza és visz- j sza? S közben gyermekeiknek adnak ! életet és emberséget, szeretik férjüket. I akit még mindig uramnak mondanak. \ S ha hajbakapnak olykor — mert az is { megesik —. hangos perpatvaruk mész- / száré viszi hírét annak, hogy még min- * dig, bár egyre csatulóan. tart a harag ' a volt módosok és a volt szegények kő- v zött. Bennük tartósabbak a nyomon:- f ság. a Idszolgáltatottség nyomasztó. ^ múltba zuhant emlékei, meri: jobban * nyomta az élet érzékeny lelkűket.. De i hát a volt-ra egyre kevesebbet adnak I itt is. és egymáshoz igazodnak a volt % haragosok, mint a folyómederbe hullt j sarkos sziklakő. mely addig görög a t többi közt, míg kei-ekded kaviccsá esi- * szólódik. ■ Bizony mondom magunknak, kedves t férfitársak,, hogy le a kalappal az asz- | szörnyeik előtt..; 4 ’"ít Galt*** Whäb j " kaszálásira, zsákolásra, kocsiskodásra, bár volt rá már példa, hogy ha szorult a helyzet, az asszonyok még ezeket a munkákat is cl tudták végezni. Hogy melók nembeli bir többet, nem akarom vitatni. Az asszonyok dicséretére vállalkozom most, s ha úgy sikerülne, amint érzem, az nagyon jó volna. »».alán tízéves voltam. Álltunk " R 1 a kapuban, vártuk szülein- í két az aratásból. Mint min- dig, most is apám jött elöl, vállán kasza. A kaszanyélre őínyt búzakévét szúrt, legyen miben turkálni az apróléknak. Amint átlépegetett a gerendákból összetákolt hídon, azt mondta fáradt-viccesen: — Nézd már te, hajlik alattam a híd. — Anyám, áld nagy hát fűvet cipelt, arca vöröslött az erőfeszítéstől, csendesen elnevette magát, ő egyből megértette, hogy nem a híd hajlott meg apám alatt, hanem a térde roskadozik a kimerültségtől. Anyámnak még a nevetéshez is volt kedve, s alig.lökte le válláról a batyut, máris ugrott, sietett vacsorát készíteni, és olyan frissen mozgott, mintha azzal kezdené a napot. Megetetett minket, aztán sza- ladás *az ólba, megfejni a tehenet, majd a malacokat látta el, még arra is volt ideje, hogy élfenekelje valamelyikünket, mert -nem akarózott megmosni a lábat lefekvés előtt. Már mindnyájan ágyban voltunk, de S még mindig szöszmötölt valamit a konyhában, talán az elfedett nadrágokat hozta rendise. Együtt kelt apámmal. Amíg 6 a kaszát megverte, snvnm elkészítette a reggelit, megfett, ellátta a jószágot, aztán a legidősebbet kiugrasztotta az ágyból, hogv vegye át a stafétabotot és lelkére kötötte: mire délben hazajön, legyen megrakva a tűz. ne akkor kelljen vízért szaladni. A déli harangszóra otthon volt. Gyorsan, megfőzött, megfejt, aztán kapta a kossarat, vitte az ételt anámnaik. A mi kenendő gazdánk földiéi messze voltaik hárem-négy kilométerre a falútól. Neid oda-vissza kétezer kellett megtennie az utat, az testvérek között is megvoit 12—16 kilométer. Ma sem ériem, honnan Volt besme A pódiumról, ahol az állva olvasó elnök körül félkaréjban ült a vezetőség, számok hullnak, a statisztikai adatok nehéz catmmogással iparkodnak felfelé a termelési grafikon meredekén. Nőm tetszik az embereknek a sok szám, annyi minden belezsúfolódik életükből, hogy alig ismerik ki magukat benne. Csak akkor van némi élénkülés, amikor az elnök felemeli fejét a papírról, és a maga rögtönzésével az asszonyok munkájára tereli a figyelmet. — Ha jól belegondolunk meg kell állapítanunk, hogy az asszonyok nélkül becsukhatnánk a boltot. Ki kapálná meg azt a temérdek krumplit, kukoricát, cukorrépát, mákot, amiből a legtöbb haszon csurran a közösnek? Én.mondom maguknak, emberek, le a kalappal az asszonyok előtt... — Az biztost — hallom innen is. onnan is. s) különösen meggyőzően hangzik, mert férfiak mondják, elgondolkozva, esztendőnyi időt mérlegelő tűnődéssel. ^ztán amikor az ember jobban megnézi a dobogón ülő vezetőségbelieket, önkéntelenül is felvetődik benne a kérdés; mért nincs asszony a vezetőségben, ha dyigen elismerik munkájukat? No, de most nem azért fogtam írásba, hogy a férfiuralom ellen lazítsam az asszonynépet, hiszen tapasztalatból tudom, hogy ebben az asszonyok legalább annyira ludasok, mint maguk a férfiak, egyrészt mert eltűrik, hogy kikönyököljék őket a vezetőségből, másrészt maguk sem nagyon bíznak önmagulrban. Nemcsak azon a bizonyos közgyűlésen hallottam elismerő szavakat az asszonyok munkájáról, másutt is. Ha nem hallottam volna dicséretüket, akkor is tudnám, hogy megérdemlik. Munkájukat a legkevesebbre becsüli a munka- 1 egyrég-könw, a kanálás, melynek fon- - tosságára alkfeor döbbenünk rá igazán, ha , elmarad, szóval a kapálásért nagyon keveset’fizetnek. s hogy mégis megy a do- 1 log. az a paraszté «szonyok sznrgóyná- * nak. munkaszeretetének köszönhető. Á í férfiak néha elragadtatják magukat a > gyöngébb nemmel szemben, de ez a gyöngestég csak néhány munkára állj
