Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

Csütörtök, 156í. májas 7«

BSZÄKOTAGTÄÄOnSZÄÖ 9

a

Elvetették a tavasziakat - Készülődés a nyárra, a mezőkövesdi Járásban

(Virágzik a német történelem ellő- izakad átiania

Szerte: dúsan zöldellő őszi, gyorsan fejlődő, erősödő tavaszi vetések. Kissé hihetetlennek tűnik, de több közös gazdaságban, s olyan dombos, hegyes vidéken is, mint Biikk- zsérc, már megsarabolták a mákot, sarabolják a borsót. S ha tréfásra fordítjuk a szót, azt lehet mondani: megkezdődött a bemelegítés az elkövetkezendő növényápolási munkákhoz.:: S Mezőkövesden a járási tanács elnökségén, mezőgazdasági osztályán' már eredményes gyakorlati lépéseket igazoló írások, számadatok, elfogadott és még vitatott tervek bizonyítják, hogy megkezdődött a felkészülés az .elkövetkezendő, nem könnyű, nem problémamentes feladatokra. A tavaszi vetést befejezték. Időben, sőt, úgy is lehetne mondani; elsőként a megye járásai között. Színes grafikon mutatja,' hogy a tervezett ütemtől, pedig az időjárás nem mindig volt kedvező, a tavasz késett, alig-alig tértek el. S május 2-án estig a járás va-'

1 amennyi termelőszövetkezetében földbe került a tavaszi vetőmag. Kivéve néhány száz hold olyan területet, amelyen rövid idővel ezelőtt még víz állt.

A növényápolás megfelelő ütemii

31 ezer hold tavaszi vetés. Árpa, kukorica, cukorrépa, pillangósok. Valamennyiből többet vetettek a tervezettnél. S ahogy a tanács vezetői mondják: „mindezt zökkenők nélkül”. A járási pártbizottság és a járási tanács vezetői, szakemberei nagy gonddal készítették elő a munkát. A gépállomás, a gépjavító állomás vezetőivel, a termelőszövetkezetek elnökeivel, szakembereivel időben és a feltételeket reálisan figyelembe véve beszélték meg a feladatokat. Elsősorban ennek köszönhető, hogy szinte sehol nem volt baj a gépállomási és a termelőszövetkezeti gépekkel. Mezőkövesden és Mezőnyárádon a szerelők, a szakemberek derekasan, becsületesen dolgoztak. A vetőmag mindenütt megvolt, a munkakedvvel sem volt baj — ime, ezek voltaic a tavaszi vetés sikerének biztosítékai.

A felkészültség alapján, s a tavalyi tapasztalatok szerint a növényápolással nem lesz, nem lehet baj. Azokon a helyeken, főleg Tardon. ahol általában kevés a munkaerő, vegy- szerezték a kukoricatáblákat. Mas helyeken viszont, a fegyelmezettség, a megfelelő anyagi ösztönzés következtében, bőségesen van erő a tökéletes szakszerűséggel végzendő növényápolási munkákhoz. Ami ma negativum, az a kalászosok vegvszeres gyomirtása. Érthetetlenül, bár az' időjárásra több helven joggal lehet hivatkozni, késlekedtek és késle. kednek a Dikonirt kipermetezésével. Ez az oka. hogy a tervezett. ROOO holdnvi területből alig több mint 3000 holdon végezték el a vegyszerezést!

As aratás gondjai

Két teljes hónap választ el

bennünket a legnagyobb nyári ♦óéóóó'«>OOóóóó«-ó-*><í''®«'0«‘<fróOóóóó«>ó<>Oóóó«>ó«>,«>ó«>óóóCniunkától, az aratástól. Idő

$még van a készülődéshez, mégis, ez okozza a legnagyobb 'gondot a járás vezető szakembereinek. A kombájnok, ha jidőben megérkezik a 15 új gép, elegendőnek bizonyulnak. Alig

Miért d@lg©z©m ?

$200 holdnvi aratni való jut egy♦ egy kombájnra. Nem is ez a $gond, hanem a szállítás megszervezése. lebonyolítása, a gépek „kiszolgálása”, illetve a megfelelő szérű és raktártér biztosítása. (S előreláthatólag valamennyi járásunkban, vala- mennyi termelőszövetkezetben

id- $ez okoz majd lényeges problé- 7-d- ♦mát!) A mezőkövesdi járás ve- $zctői a hét folyamán megkezdőik a termelőszövetkezetekben $ az aratási munka előkészítését.

♦ Néhány helyen már beszereznék a ponyvákat, műanyagtakarókat igényeltek a kombájnszérűk számára. Azonban ami eddig történt, elenyészőnek mondható.

A járás vezetői azt tervezik, hogy minden községben fel- <>mérik, mennyi búza, árpa tárolását tudják vállalni a termelőszövetkezeti tagok padlásokon, kamarákban, hogy ne érhesse meglepetés a közös gazdaságokat. A kombájnveze♦ tőkről és a kiszolgáló személyzetről mindenütt gondoskodónak. Számos új traktorossal ♦gyarapodott a járás szakem- óberállománya a tél és a tavasz

♦ folyamán. Itt tehát, nem lesz Jhiba. Azonban annál inkább

♦ gond a szállítás. Több új pót- % kocsit leap talc ugyan a termelőszövetkezetek, azonban a számítások szerint még mindig kevés. A szállítás csak úgy látszik biztosítottnak, ha meglesz a két-háromheti időkülönbség a déli és az északi járások aratása között. Mert így az en- csi járás, mint kölcsönös segítőtárs, két-három hétre átcsoportosíthatja gépeit Mezőkövesdre, s később a kövesdiek segíthetnek viszont.

Természetesen, amit lehet, megtesznek a járás vezetői, hogy inkább fölös kapacitás legyen, mint hiány. A készülődés már most alapos, és ez megnyugtató dolog. Ugyanakkor követendő példa más járásaink számára!

Barcsa Sándor

Az NDK épülő, szépülő fővárosának egyik legjellegzetesebb része, a Kari Marx Allé.

A wiesmari Mathias Thesen Hajőművek, amelyet 1946-ban 13 munkás indított el, és

most 6500 dolgozó üzemeltet.

Az érchegységí Johnsdorf termelőszövetkezet az NDK egyik legjobban gépesített mezőgazdasági üzeme. Képünkön a tsz takarmánykonybája.

A fiatalok vállalták...

ó A cukorrépa igen fontos ex- ♦ portterméke Magyarországnak, $s ahhoz, hogy minél több olyan - cikket hozhassunk be külföldről, amelyet nálunk vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon magas költséggel lehet előállítani — sok valutára van szükség. Ezért fontos a „valuta” növényeket, így a cukorrépát is, a lehetőséghez- képest minél nagyobb területen termeszteni.

Mezőgazdaságunk ez idén általában mindenütt megemelte a cukorrépa vetésterületét, országosan mintegy 20—25 ezer holddal többet vetünk, mint az elmúlt évben. Tudott dolog, hogy a cukorrépa iminkaintenzív növény. A jó termésért gondos, szakszerű ápolást kíván. Ezért ahol nagyon rossz a munkaerő ellátottság, ott bizony problémát okoz a cukorrépa nagyobb területen történő vetése. így jártak a sátoraljaújhelyi járásban is. Munkaerő hiány miatt háromszáz holdat „visszajelentettek” a termelő- szövetkezetek Ha nincs aki megművelje, ápolja, a járási tanács és a járási pártbizottság nem kérheti a termelőszövetkezetektől, hogy vessék el, de mi lesz akkor a népgazdasági tervek teljesítésével, hogyan növekedhet a cukorrépa export? Mit lehetne itt tenni?

Honnan szerezhetnének munkaerőt? — Ezek a kérdések vetődtek fel a járás vezetőinek tanácskozásán.

A járási KISZ-bizottságon is meghallották ezt a problémát, s úgy érezték: a fiataloknak kötelességük itt segíteni. A sátoraljaújhelyi járási KISZ-bi- zottság felajánlotta, hogy védnökséget vállal a háromszáz hold cukorrépa vetése, ápolása, és betakarítása felett. Ezt később. kérésükre pártmegbízatásként megkapták.

Ezután megkezdődött a háromszáz hold szétosztása. A KISZ-nlapszervezefek. ifjúsági munkacsapatok egymás után

jelentették be vállalásaikat. A tiszakarádi ifjúsági brigád például 50 holdat, a tiszacser- melyi fiatalok fejenként ötszáz négyszögöl cukorrépa munkáit vállalták el.

Eddig mintegy kétszáz hold gazdára talált, ennek kilencven százalékát már el is vetették. Még száz hold van „eladó”, de a KISZ-szervezetek fele még nem jelentette be igényét.

A sátoraljaújhelyi KTPZ- fiatalok védnöksége szép példája a fiatalok munkaszeretetének, segítökészsé généi.

mással. Végeredményben én sok ember erejét „megspórolom”. ..

A nagy kovácsműhely gépházában Olasz László vezetőgépészt és Bodnár János se- gédgépészt kérdeztem még meg.

— Miért dolgozom —- ismételték ők is, aztán megmutatták a gépházat.

— Magas nyomású, hidraulikus gépek ezek — mondta Olasz László. — Ez a gépház a nagylcovácsműhely mozgatója. Műszakonként három ember dolgozik itt. Ha mi megállunk, megáll az egész üzem. De tavaly egész évben talán összesen egy óra leállás sem volt. Mégpedig azért, mert mi nemcsak üzenifenntartó gépészek, hanem TMK-sok is vagyunk. Minden javítási munkát el- végzünk menetközben, 12 éve dolgozom ebben az üzemben. és olyan már nekem itt minden^ mintha otthon lennék. A gépek zúgását megszoktam, megszerettem a munkámat. Végső soron azért dolgozom, hogy a népgazdaság többet adhasson a népnek __

E

zek után pedig figyeljék meg még egyszer a válaszokat. A találomra megkérdezett embereik válaszából egyáltalán, nem az derül ki, hogy nem ismerik munkájuk célját, b az összefüggéseket munkájuk és a népgazdasági tervek, országos célkitűzések között. Nagyon is jól tudjak, hogy miért dolgoznak. És ami igen érdekes, a megkérdezettek közül egyik sem mondta azt.: a fizetésemért. Pedig jól emlékszünk még azokra az időkre, amikor az emberek valóban, csupán a mindennapi kenyér megszerzésében látták munkájuk egyetlen célját. De manapság már az egyéni célok a nagy, közös célok részei, s az emberek elsődlegeseknek tartják a közös ügyeket. „Hogy a népgazdaság többet adhasson a népnek”, hogy több lakás, iskola, művelődési otthon, gyár és üzlet épülhessen a közösen megtermelt javakból. Igen, munkásembereink zöme ezért dolgozik: már.

Vannak persze még olya- T nők, akik valóban nem látnak tovább a részlet- munkáknál, amelyek rájuk tartoznak, és amelyeknek elvégzéséért fizetésüket kapják. De az ilyen emberek száma egyre kevesebb. Mégpedig a társadalmi és a tömegszervezetek nevelési munkájának javulásétól függően. *

.utt... r i Ruttkay Anna

A gyárban hat ember ne■*"* vét jegyeztem fel. Mind. a hattól ugyanazt kérdeztem; máért dolgozik?

— Miért dolgozom? — i ismételi ék meg valamennyien és láthatóan furcsállották, máért érdeklődöm ilyesmi iránt. Aztán sorra mondták a válaszokat, amelyeknek lényege: munkájukra szüksége van a gyárnak, amely gépalkatrészeket, öntvényeket, vasanyagokat ad az országnak. Beszélgetésünk szín,ihelye a vasgyár, a Lenin Kohászati Művek egy-egy üzemrésze volt,

A középben gór de zajos, forró levegőjű csarnokában az egyik vezérlő-gép előtt állítottam meg egy fiatalembert, mint hamarosan, megtudtam: Bercncsi József hengerész-kormányost, Szabó Sándor több mint húsz tagú szocialista brigádjának egyik dolgozóját.

— Miért dolgozom? — Be- remcsi Józsefet is meglephette a kérdés, de azért nyomban válaszolt, egyszerűen és érthetően:

— Nézze: mi itt b íny utómat hengerlünk. Három műszak alatt 1060 tonnát. Ebből exportál is az ország. Ha én csak egy percre is leállnék ezzel a géppel, az máris nagy Icá-rt ■ jelentene. De nem állok, le, sem én, sem az üzem. Valamennyien tudjuk, hogy a bányák várják a vas- támoloat.. .

T7s sorolja tovább az ösz■*-i szefüggésaket: a bányáktól az ország várja a szenet, hogy ne állhasson meg a munka a kohókban, az erőművekben, a vasutaknál, amelyek... De ezt most ne részletezzük. A lényeg: ez a hengerész tudja munkája érteimét. És azt mondta: „valamennyien tudjuk”.

Nos. vajon így van-e ez egy másik üzemrészben is? Két hőkezelőt kérdezek meg.

— Miért dolgozom? — így az egyik, Faltete Gyula. — Mert szükség van munkámra az üzemben, az üzemére pedig a gyárban., és a gyáréra az egész országnak!

A másik hőkezelő, Hegedűs András helyeslőén bólogat. s még ennyit tesz társa szavaihoz:

— Kell a mi munkánk nagyon, mert vannak olyan acélok, amelyeket csak úgy lehet feldolgozni, ha lágyítjuk...

És egy dömpervezető, Szilvása Flórián válasza:

— Azért dolgozom., mert ha nem volna dömperes, altkor az embereknek igen sokat kellene fáradniuk a szál-