Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

4 ESZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 1964. május 31. A szolgáltatásokról Az üzletek, áruházak polcai szinte roskadoznak az áruféle­ségektől. Egyre több a legké­nyesebb igényeket is kielégítő, új, modem közszükségleti cikk. Választék van bőven, s ami ta­lán még ennél is fontosabb; van. aki megvásárolja, mert egyre inkább van miből meg­vásárolni. Mindez népgazdasá­gunk fejlődésének, életszínvo­nalunk növekedésének bizo­nyítéka. Azonban a mindenna­pi élet nemcsak új árucikkek vásárlásából áll. Jogos igény, hogy amit meg­vásároltunk. szolgálja szórako­zásunkat. vagy a kényelmet, s minél tovább hasznosíthassuk. Azonban az ipar leggondosabb, legprecízebb munkája ellenére előfordul, hogy elszakad, vagy pecsétes lesz a ruha, felmond­ja a szolgálatot a televízió, el­kopik a cipő sarka, nem műkö­dik a porszívógép, vagy éppen nem zár a vízcsap. Természe­tesen. olyan lehetőségeink még nincsenek, hogy nyomban újra cseréljük ki azt. ami elrom­lott. Az igény tehát adott eset­ben az, hogy mielőbb szakem­bereket találjunk, akik ismét használhatóvá teszik azt, ami megrongálódott. Ha találunk ilyen szakembert, jó. Ha nem. bosszankodunk, zsörtölődünk, az apró bosszúságok felnagyí­tódnak, s végső soron talán el­jutnak egiészen a társadalom bírálatáig is. Afispoiií/ és társadalmi kérdés Nem véletlen, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa jelentős te­ret szentelt a személyi szolgál­tatás. az ilyen igények kielégí­tése kérdésének. S párt- és kormányszervek részére egy­aránt kötelezővé tette a mun­kásosztály. a lakosság jobb ellátását. Hogy ez milyen fon­tos, milyen jelentős kérdés, nap nap után tapasztalhatjuk Miskolcon, s a megye egész te­rületén. Mert igen gyakori je­lenség, hogy sokszor hetek el­telnek. amíg a GELKA. pedig egyik legjobban szervezett ja­vító és szolgáltató részleg, ki­javítja csupán a garanciális hi­bákat az elektromos bérende- jséseken, a rádión, mosógépen, porszívón, televízión. £s az sem ritka eset. hogy az illeté­kes kisipari termelőszövetke­zetek (cipész, szabó stb.) túl­terheltség miatt már nem ké­pesek átvenni a javításra, iga­zításra szoruló használati tár­gyakat Bosszúság ez? Igen. Változtatni kell a jelenlegi javítások rendszerén? Igen! Igen, mert ez nem csupán sze­mélyi. hanem központi, az egész társadalmat érintő kér­dés. Változtatni kell rajta első­sorban azért, mert a javító- szolgái tatások körüli zavar számos esetben megkeseríti egyes emberek életét, minden­napjait, másodsorba# azért, mert népgazdaságilag is lénye­ges kérdés a szolgáltatások rendszerezése, harmadsorban azért, mert a jelenlegi helyzet alkalmat ad arra, hogv amatőr „javítók, szerelők” rendszere­sen és sokszor illetéktelenül, munkájuk ellenértékét megha­ladó haszonra tegyenek szert. Ezek ismerete szorgalmazta, hogy néhány nappal ezelőtt a megyei pártbizottság, az illeté­kes szervek vezetőivel és szak­emberekkel együtt megvizsgál­ja, megkutassa a problémákat, és az észrevételek meghallga­tása. a tapasztalatok elemzése alapján határozzon: mit kell tenni. Koncentrálás és társadálmasítfís őszintén meg keli vallani, hogy néhány évvel ezelőtt bi­zonyos ktsz-részlegek bővítése, átszervezése spontanitáson, sokszor nem valóságos igénye­ken alapult. S ez elsősorban az illetékes felsőbb vezetés hibá­jául róható fel. Nem tekintet­ték olyan fontosnak a szolgál­tatások ügyét, ahogy az társa­dalmilag megérdemelte volna. Talán ez az oka annak, hogy ktsz-eink. tanácsi vállalataink sokkal több gondot fordítottak az új árucikk-féleségek előál­lítására. termelésére, mint a javításokra. E tények ismere­tében hozott megfelelő hatá­rozatot a megyei pártbizottság ülése. Tennivaló van bőven. Hi­szen (bár az utóbbi két eszten­dő számos változást hozott; több járásban megszervezték a „hozom-viszem” szolgálatot, a megyei tanács vállalatai .157 telephellyel. Miskolc tanácsi ipara 77 telephellyel rendelke­zik, s ez évben is jelentősen növekszik a telephelyek szá­ma) — el vagyunk maradva a szükséglettől. Általában kevés az egyes telephelyeken dolgo­zó szakemberek száma, a ci­pész. a fodrász szakmában kevés az utánpótlás, s az utób­bi években csökken a ma még egyébként igen jelentős réteg, a kisiparosok száma is. Ezzel párhuzamosan bizonyos mér­tékben akadályozó tényező, hogy a ktsz-ek és a Finomme­chanikai Vállalat, de a tanácsi vállalatok jelentős része is árutermeléssel, tehát új érté­kek előállításává] foglalkozik, s ez háttérbe szorítja a ja­vítást. a szolgáltatásokat. Más­részt mind a ktsz-ek, mind az egyes tanácsi vállalatok eseté­ben magas a szolgáltatási, ja­vítási munka ellenértéke. Ma­gasabb. mint általában a kis­iparosoknál, és sokszor a mun­ka minősége között is az utób­biak javára észlelhető különb­ség. A tapasztalatok szerint a magas munkadíj egyik oka, hogy (sok részlegről, vállalat­ról lévén szó) a produktív ter­melői létszámot magas alkal­mazotti. adminisztrációs lét­szám terheli. Ezek ismeretében javasolja a pártbizottság, az illetékes vállalatokkal és ktsz- ekkel egyetértésben, hogy bi­zonyos koncentrációra, az áru­termelés és szolgáltató tevé­kenység szétválasztására van szükség, az utóbbi bővítésével párhuzamosan. Ennek megvalósításán már jelenleg is. s a továbbiakban még inkább együttműködik majd a városi és a megvei ta­nács vezetősége. Az együttmű­ködésre, a vállalatok koncent­rálására annál inkább szükség van. mert a szolgáltatás mai heivzetének gvökeres megvál­toztatásához feltétlenül szük­séges. hogy bizonyos szolgál­tató és iavító vállalatok mo­dern. jól felszerelt, új felen- belveke-f ém'tsenek Csakis fgv lehet ^rrvrsabhá. rendszeressé és ejrsébhá tenni a bízonvos ia vitásakat. szolgáltatásokat. kiszo-»-0-eni az amatőr- ködést. a kontárkodást. Átmeneti, megoldások A szrökségres változtatások p-nnpV rnóds7oret tehát ma már eldöntött ténvek. Azonban m^e* kell mondani. mindez Tr*Wf£<;p c; mi Iper-vpvn ad- dig? Nos. itt kerül eirí+ár-be a isaVrifpcí «r-ro]gr^lfsj+áci rmjrtlrn c-róloceTsKVnn't fár.ca^p]mpst- tása. Jelen esetben a kon cent­Megjelent a Napjaink júniusi száma Gazdag tartalommal kerül ismét az olvasó elé a Napjaink júniusi száma. Kalász László, Hajnal Gá­bor, Bihari Sándor, Tóth György, Csanádi János, Nyerges András, Juhász József, Ladányi Mihály, Akác István, Kuzmányi Gusztáv és Niklaí Adám versei olvashatók a Igújabb számban. Gondolatébresztő publicisztikai írás található Gu­lyás Mihály neve felett Nyugtalan vagyok címmel. Baráth Lajos ez­úttal tárcával jelentkezik. írásának címe: Gyalogos ember. Vasárnapi változások címmel Dékánv Kálmán írt novellát. Mocsár Gábor elbe­szélésének címe: .,Ez «umen* va­dászni” Telegdi Imre Erdélyi Jánosról írt megemlékezést, Oltyán Béla Váczi Mihály költői útját vízsgálgatja hosszan és tartalmasán. Kabdebó Lóránd Maróti Lajos és Gell ért Oszkár egy-egy művét elemzi. A megye kulturális krónikáját a Herman Ottó Múzeumban megren­dezett megyetörténeti kiállításról szóló beszámoló vezeti be. A Mis­kolci Nemzeti Színház Othello- előadásáról Párkány László írt méltatást, a könyvhét miskolci megnvi tójáról Kordos László szá­mol be. A „színes” műfajok ..kategóriá­jához” számítjuk Sárközi Andor Olaszországi Mozaikját. Akácz László Igazi férfi című írását és az Arcképek görbe tükörben című portré-szatírát. rálás és a társadalmasítás, bár első hallásra furcsa. nem mond ellent egymásnak. Sőt. Amíg a szükséges összevoná­sok. nem egész megyét felölelő változtatások, új beruházások realizálódnak, szükséges, hogy időszerűen, már napjainkban javítsunk az eddigi hibákon. S erre is van javaslat, van le­hetőség. Községekben, járási székhe­lyeken. de itt Miskolcon is sokszor alapvető babaként em­lő profid bizonyos ktsz-ek és vállalatok a meo-foielő átvevő és rnAhelvnok alka]rnas javító h elv? cég hiánvát. Kz tény, a7or>Han az is Kizfws hogv megfelelő utánajárással, helyi­ségcserékkel végső fokon min­denütt. ha egyelőre szűkösen is. meg lehet találni a meg­oldást. S elsősorban meg le­het találni Miskolcon. Számos, sőt minden tanácsi épületben akad olvan mosókonvha. szárí­tókonyha. raktár, amelv nincs kihasználva. Nos. csunán az ;lletéke<j lakóhjzottságok. l»kó- i erfi.1 éti nártszervezetek rát°r- mettcórrének kérdése, hogy e hohnyrAeekben bizonvos javító szolgáltat^^kpf szegezzenek. hell n lehetőeh hel l S a munkaerő?' Igen sok nyugdíjas szakember örömmel, szívesen vállalna és vállal munkát, csupán és elsősorban szakmai szeretetből, unalom­űzésből is. Igénybe lehetne őket venni? Igen. Sőt. Nagy szükség lenne rájuk. Avagy: a szakmájukat szerető, azért lel­kesedő fiatalok, különösen a plusz kereset tudatában vállal- nának~e délutáni, esti. vasár­napi munkát, ha ehhez lenne megfelelő helyiség? Bizonyo­san! Csak élni kellene, illetve élni kell a f lehetőségekkel, adottságokkal. A holnaoi változások, az új, nagyobb létszámú és kapaci­tású javító részlegek, telephe­lyek megépítése elhatározott szükséges és biztos ténv Bzt a kormány- és minisztériumi szervek segítségével megvénk vezetése megölni a. S ami az átmenetet, a rrőt és a közel­iévé* illeti: pát' ■’.r.w^iok. a KIST!' p nőtanács lépések"*, intézkedéseket teh^t azért brv£Tv‘ mmgdíiasok. KTBZ-^iatp- lok. fiatal «?zak<*mberak bevo­násával szélockörn társadalmi szemre-rí=«.ft«^éerorej javítsunk a wn-l gáltaf.ások rnaf nek^^exén TTopv a nagvebb s a teljesebb ■e^egold-jst biztosító tervek va­lóra vál + ácáig is. a 1<»b*vf ^erórf- hez mérten, minél kevesebb utánajárás, minél kevesebb tü­relmetlenség. bosszankodás kí­sérje a dolgozók, a lakosság javítási és szolgáltatási igé­nyeinek kielégítését. Barcsa Sándor €l©ia<ü,©l®l©]k a sépraswelés étetek®!© Lapunk hasábjain azigú ágazattá fejlődik, a tudás, elmúlt hónapokban több j a tudomány pedig termelőerő- cikk jelent meg a nép-1 ként kezd funkcionálni? művelés időszerű kérdé­seiről. Ezekhez szól hoz­zá nagyobb terjedelmű tanulmányában Szabó Gyula és Urszin Sándor (Encs). örömmel adunk helyt értékes, tanulságos meg­jegyzéseiknek, Tanulmá­nyukat folytatásokban közöljük. I. Az utóbbi Időben mind gyakrabban ta­lálkozunk sajtócikkekkel, me. lyek felteszik a kérdést; „Vál­ságban van-e a népművelés? ’ A cikkek azonban nem tükrö­zik eléggé azt a heves vitát, amely e kérdés körül a hiva­tásos népművelők körében fo­lyik. Mivel a sajtó mind ez ideig nem közölt a kérdést el­döntő. mélyebhen elemző cik­ket. ügy gondoljuk, nvitott maradt továbbra is mindazok számára, akik gondolataikkal, javaslataikkal előbbre vihetik a tudatformálásnak e fontos területét. A kérdés felvetése az esz­mei offenziva meghirdetése után, tudva, hogy á kulturális forradalom elválaszthatatlan része a szocialista társadalom felépítésének, s amikor az is jól ismert, hogy szocia'ista művelődési intézményeink egy évtized alatt milyen hatalma­san kiterebélvesedtek. s hogy a kultúra javai iránt megnyil­vánuló igénv milyen példátlan méreteket öltött — a komolyan és felelősséggel gondolkodó emberek körében megdöbben­tően hangzik. Akkor bontakozik ki egy óriási jelentőségű, rendkívüli veszélyt hordozó probléma, amikor arról beszélünk, hogy egész társadalmi életünkben, a modern technika fejlődésé­nek egyik szükségszerű vele­járójaként, gyorsan növekszik a munka termelékenysége, s következésképpen: ’ rövidebb lesz a munkaidő, több idő jut tanulásra, olvasásra, művelő­désre, szórakozásra. Akkor ke­rülne válságba a népművelés, amikor a párt VIII. kongresz- szusa után szocialista társadal­munk. a maga törvényei sze­rint úgy próbálja megszervez­ni a kulturális szolgáltató te­vékenységet, hogy a legszéle­sebb rétegek kulturális igé­nyeinek emelésére és kielégí­tésére irányuljon a művelődé­si intézmények termelése és terjesztő tevékenysége? Ami­kor naponta elmondjuk, hogy hazánkban ma a kulturális te­vékenység a termeléshez ha­sonlítható méretű és jelentósé­Mégis azokkal értünk egyet, akik bátran felvetik a problé­mákat, és nagyon elgondolkoz­tató véleményeket mondanak a népművelés helyzetéről, óz az igazság, hogy ritkán elemez­zük a népművelő tevékenység helyzetét, hatását, azt, hogy művelődési intézményeink ki- terjesztése, a kulturális javak „termelése, terjesztése és él­vezése” milyen szerepet tölt be társadalmunk életében, s külön az egyes ember életé­ben, különös tekintettel a kis­községekben az elmaradottabb néprétegek kőiében. A problémázó. a nép­művelés válságát kerülgető cikkekre az a jellemző, hogy mint az élet sok más területén, nem né­zünk elég mélyére a megitélt jelenség okainak. Hogy válságról van-e szó, vagy helyesebben szólva egy átalakulási időszakról, azt a vitatkozó, a kérdést felvető cikkek nem tudták eldönteni, de elkerülhetetlenül szüksé­ges lenne a társadalmi elet újonnan felmerülő kérdéseire lelelősséggel választ adni és dönteni. A cikkek írói rámutatnak arra,-hogy a népművelés egyes elavult formáit, módszereit túlhaladta az élet, hogy roha­mosan fejlődő társadalmi éle­tünkben a népművelés hagyo­mányos formáihoz való ra­gaszkodás tarthatatlanná vált. Következésképpen a legmeg­felelőbb formákat, módszere­ket kell keresni. Igen ám. de a „hogyan’’ kérdésnél megre­ked a népművelők nagy része. (Igazuk van azoknak, akik hi­ányolják a gyakorlati népmű­velés tudományos elméletét, a felnőtt nevelés lélektanát stb.) Cikkében Gulyás Mihály rá­mutat: amilyen gyors ütem­ben nőttek a népműveléssel szemben támasztott igények és követelmények, ezt az üte­met sem a személyi és főleg a tárgyi feltételek javulása nem követte megfelelően. Eb­ből pedig nem következhetett más, mint az, hogy az új hely­zetnek megfelelően, a korszerű technikai eszközök, közlésmó­dok alkalmazása, hatásos fel- használása a legtöbb helyen kimaradt a falusi népműve­lésből. Falusi és járási népműve­lőink, akik a gya­korlatban végzik a szocialista tudatformálás egyik fő terüle­tén ezt a munkát (többségük még mindig törhetetlen ügy­szeretettel, ragaszkodással), te­le vannak gonddal, panasz­itt is körzeti iskola épül... A falu középpontjában kitisztított, rendezett terület zöldell. Itt-ot.t karcsú facseme­ték lombosodnak. Itt, ezen a szépen rendezett telepen épül majd a körömi körzeti iskola. Az építést jövőre kezdik meg. A körömi gyerekeken kívül Girincsről, Hídvégardóról jár­nak majd ide a diákok Milyen is lesz ez az iskola? Jó helyen lesznek-e a gyerekek? Nyu­godt lelkiismerettel engedhe- tik-e a már ismert, megszokott környezetből őket egy másik faluba? Ilyen kérdések is fog­lalkoztatják a girincsi, a hid- végardói szülőket, amikor a körzetesítésről esik szó. A majdani iskoláról Vajkó László igazgató sem tud sokat mondani, csak annyit, hogy már nagyon várják ők is, a gyerekek is. Ezenkívül: négy tanteremmel építik, és a mos­tani iskola termeiben politech­nikát tanítanak. Ez a beosztás megfelelne a modern követel­ményeknek, a tanulókat kellő­en fel tudnánk készíteni. A körzeti iskola felépültével ter­mészetesen a pedagógusok lét­száma is megnövekszik. De nézzünk körül egy kipsit a je­lenlegi iskolában, hiszen az Itt látottak, hallottak sejtetik a majd felépülő iskola légkörét is. Ami azonban feltűnik a be­lépőnek: a rend és tisztaság, a gyerekek fegyelmezett viselke­dése. (Egy rövid beszélgetés során ezek a gyerekek talpra­esett. ügyes válaszaikkal ké­pességeiket, életrevalóságukat is bizonyították. A folyosón, másütt nem fér, gondos mun­kával készített makettek sor­jáznak. A fürdőnek, a tsz ta­nyaközpontjának. a Béke utcá­nak, a hajtatóháznak a ma­kettje. terve. Mindezt az úttö­rők készítették el ügyes Kéz­zel, nagy utánjárással és sok­sok fantáziával. A fürdőnek például nem láthatták a ter­vét, így a tanácson, és a fel­nőttekkel folytatott beszélgető seken hallottak, valamint a különböző kirándulásokon lá­tottak alapján készítették el a makettet. Hőforrásuk környé­két szállodákkal, öltözőkkel, medencékkel, szép parkkal képzelik el. A hajtatóház ki­csinyített mását, pontosan a tervek alapján készítették Tudják azt is. milyen lesz né­hány év múlva a tsz tanya­központja. Az expedfeiós őrs sok mindent tud a falu jövő­jéről és sok mindent szeretne még megvalósulva látni Első­sorban az iskolát „nyolc tan­teremmel”. hogy minden osz­tály külön-külön tanulhasson — mondták a beszélgetés so­rán. Szeretnek kirándulni. Ezen a nyáron a Balatonnál táboroz­nak. A műit évben is nyaraltak már ott, a télen meg a Tátrá­ban töltöttek egy hetet. Sokat láttak, sokat ismernek az or­szágból. Mindez persze gától és nem véletlenül történik éppen így. Az iskola mind az öt nevelőjének legnagyobb gond­ja: a gyerek! Minél többet ér. tűk! Hogy minél többet lássa­nak, tapasztaljanak, hogy a lehető legnagyobb tudással hagyják majd el az iskolát. A törődés, az őszinte szeretet ön­kéntelenül is elárulja magát: a beszélgetés ideje alatt, min­dig és minden tárnáról vissza­térünk a gyerekekhez, vagy az őket valamilyen módon érin­tő kérdésekhez', milyen jó. hogy itt van a közelben a ha­talmas rét, tudnak hol játsza­ni. milyen szép az úttörők csa­patzászlója. hogy örülnek a gyerekek a kis nyulaknak, u kis rókának — mert ez is van — stb. A gyerek elsődleges! A gyerek a legfontosabb! A karcsú facsemeték ott lombosodnak már a kitisz­tított telken, amelyre az új, körzeti iskola épül. Ide járnak majd a szomszéd községek di­ákjai is. Priska Tibor szál, mert mindennapi fárad­ságos, erőlködő munkájukat egyre kevesebb siker és ered­mény koronázza. Sajnos, ez a valóság. Azok a falusi népművelők, akik leg­alább tíz éve foglalkoznak ez­zel a munkával, akik ismerik a művelődési otthonok ered­ményekben és kudarcokban bővelkedő, felszabadulás utáni harcos történetét, azok vala­mennyien biztosak abban, hogy most bekövetkezett egy olyan időszak, amikor meg kell állnunk, le kell vonnunk bizo­nyos tanulságokat, és sürgősen szembe kell néznünk egy pár megoldásra váró fontos fel­adattal. Tudjuk, hogy a népművelés mindenkor a politikai élet függvénye volt és lesz, de en­nek következtében voltak olyan időszakok, amikor sok mindent el is rontottunk. (A közönségszervezési problémák egy része ide vezethető visz- sza.) Be kell ismernünk azt is, hogy (a kisebb községekről szólva) a társadalom erkölcsi és anyagi segítsége nincs arányban (erejéhez mérten sincs) a népműveléssel szem. ben támasztott követelmények­kel. A követelmények ismer­tek: a falun élő dolgozók szo­cialista tudatának alakítására, rendkívül alacsony általános- és szakműveltségének emelé­sére sürgetnek bennünket. Kérdezgetjük, tagadjuk és bi­zonygatjuk, hogy válságban van-e a népművelés, és bizony nem merjük bevallani, hogy a falun folyó tudatformálást, legalábbis ami a népművelés egyes területeit, módszereit és eszközeit illeti, új alapokra kell helyezni (tévedés ne es­sék, nem a szocialista alap rossz), mert munkánk hatása került, vagy kerülhet válságba. ,, I jó statisztikai Nagy°n / adai ____adataink vannak p éldául ' az ismeretterjesztő előadásokról, megyénk or­szágosan Is kiemelkedik, de nem szívesen vállalkoznánk a falun folyó ismeretterjesztés hatásának vizsgálatára vagy a művelődési otthonokban az öntevékeny művészeti tevé­kenység hatására történt szo­cialista tudatváltozás leméré- sére. Pedig a kulturális forrada­lom jelenlegi szakaszában ez a legizgalmasabb és legfonto­sabb kérdés: szembenézni ed­digi munkánk eredményeiveL S ha ebben a szakaszban vál­ságtünetek jelentkeznek, ak­kor úgy gondoljuk, fontos kér­dés a „miért” keresése, a kór­okozók vizsgálata, de alapos, mélyen elemző falusi hely­zetkutatással, hogy feltárjuk a gátló körülményeket, és vá­laszt adhassunk a „hogyan to­vább” kérdésekre. (Folytatjuk)---------oqo—------­M unkára nevelik őket (Levelezőnktől.) A bodrogolaszi MÁV nevelő intézetben évente 120 fiút he­lyeznek el. Az intézetbe alsó tagozatos gyerekeket vesznek fel. Az ország minden részéből érkeznek ide növendékek. — A közösségi szellem ki­alakítása a tisztaságra, a fe­gyelemre való nevelés kezdet­ben nem kis feladatot rótt ne­velőinkre, de mai eredmé­nyeink kárpótolnak bennün­ket a fáradságért — mondta Horváth Dezső igazgató. Az eredmények pedig ma­gúkért beszélnek. Az intézet tanulóinak átlaga a legjobb a járásban. Példamutatóan ki­veszik részüket a társadalmi munkából is. Játszóteret, röp­labdapályákat. homokozót, gyalogjárót készítettek maguk­nak. Elvégezték a kastély narkjának csinosítását is. kö­zepére halastavat építettek. Munkára nevelik őket A MÁV igazgatóság szeretne felső tagozatú osztályokat iá létesíteni az intézetben. Kisviírdni János Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom