Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-22 / 118. szám
Péntek, 1964. májas 22. ESZAKMAGTARORS75A<3 3 A borsodi ipar a vásáron (II.) Reflektorfényben a kohászat Mennyire gond a női munkaerő-kérdés ? Ä cím sző szerint is megfejel a valóságnak. És képletesen is. Amikor ugyanis az imipoA esa vargyáriak terméked is nagy sikert arattak. A szépen kidolgozott sín- és hevedercsavarok, a különféle vasÖriás hajócsavar a kohászpavilonban. záns „óriások birodalmát” jártam, néhány remek kohászati termék csakugyan a reflektorfényben volt. Filmesek és televíziósok világították meg a szürkésen fénylő, hatalmas hajócsavart, és a hosszan nyújtózkodó forgattyús tengelyek is kaptak a jupiterlám- pák vakító sugaraiból. A diósgyőri, az ózdi és a csepeli termékek szótlanul tűrték az imbolygó fénycsóvákat és a stáb rendezgetését, miközben elkészült a pavilont megörökítő ki síi lm. Aztán ismét a látogatók következtek. A szakemberek jobbára technikai szempontból vizsgálgattak a forgattyús tengelyeket, a különféle méretű bányatámokat. a tengeren túl is jól ismert vasúti kerékpárokat. A laikusok pedig elcsodálkoztak a 100 megawattos turbinaház hatalmas méretein. a kétrétegű kéreghengeren és az ötszárnyú hajócsa- vetron. Egy bányászbrigád (beszéltükből azt vettem ki, borso- Küak) hosszan időzött a gondosan összeállított vágatgyűrűk kőiül. Szakszerűen nézegették a csatlakozásokat, alaposan átvizsgálták a pipacsavarok szorítását, megjegyzéseket tettek a méretekre. Aztán jött egy «salad, két kicsiny fiúval, az egyik a világ legtermészetesebb hangján csak annyit kérdezett: Apu. ezekkel a nagy karikákkal ki gurigázilc? A szülők is mosolyogtak és a bányászok is. A gyerek pedig másodszor is kérdezett... úti felépítmények, mint remekművek hirdetik az üzem dolgozóinak szakszerű. jó munkáját, és a külföldi szakeió, és húzott, hántolt, csiszolt áruk is láthatók, meglehetősen nagy választókban. A pavilonban ízelítőt kaphatnak a látogatók, a fényképek, makettek és modellek segítségével, a Lenin Kohászati Művek durvaliengerdéjének rekonstrukciójáról, a különböző üzemekben folyó munkáról és szakmai fogásokról, megkapó jelenetekről. Az északi iparváros kollektívája, az Úzdi Kohászati Üzemek is méltóképpen képviselteti magát a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Sokan felfigyeltek a műanyagba öntött hengerelt árukra és a tűzálló idomtégla mintapéldányokra is. A külföldi látogatók a ko- hónikívüli kéntelenítést bemutató makettet tanulmányozták hosszasan. A néhány soros tájékoztató lényegében útbaigazítást nyújtott a berendezés legjellemzőbb tulajdonságairól. Ennek egyébként külön érdekessége. hogy olyan feladat megoldásáról tanúskodik, amely nemcsak a hazai, hanem a külföldi kohászokat is nagyban foglalkoztatja. Az ózdiak. Nagy teljesítményű rHenütős kalapács — a DIGÉI* konstrukciója. Ifi VFE dicsei forgattyús tengely nyersen és megmunkálva. emberek figyelmét is felhív- mint KG ST-feladatot kapták a ják magukra. ízléses a henge- kohón kívüli kéntelenítést — relt árukból készített kollek- , ,, . ... és rövid idő alatt meg *s oldották. A vásárvárosnak ezen a részén nincs akkora forgalom, olyan sokfajta érdeklődés, mint a könnyűipari termékeket bemutató hatalmas pavilonban, vagy a sokfajta bútoripari árukat felvonultató, szép csarnokokban. És ez természetes. Ezzel kapcsolatban a kohászpavilon egyik idegenvezetője meg is jegyezte: a kéreg- hengerek és a forgattyús tengelyek valahogy nem érdeklik annyira a nagyközönséget, mint a tűsarkú cipők, a szőrmekabátok és a legújabb típusú dolgozószobák berendezései. Viszont a szakemberek érdeklődését én elismerését mi sem nélkülözzük — s ez sok mindent kárpótolt. És még valami. Szinte min- • den pavilonba ellátogatnak azok, akiknek a kiállított tárgyak kétkezi munkájukat dicsérik, Eljönnek, mert jólesik látni és hallani a nagy érdeklődést, a sok dicsérő, elismerő megjegyzést. És eljönnek, hogy összehasonlítsák munkájukat másokéval. Nos. a kisebb forgalmú kohász-pavilon ilyen szempontból a nap minden órájában versenyképes a vásár többi csarnokával. És ez talán több mént elismerés! Paulovits Ágoston Március hónapban a megyei pártbizottság ós szerkesztőségünk „A nők szerepe a termelésben és foglalkoztatásuk problémái” címen anltétot rendezett.. Az ankét anyagát lapunk hasábjain cikksorozatban már ismertettük. Ebhez kapcsolódik ez a cikk is, amely a nők munkábahe- lyezcsének újabb lehetőségeit tárja fel. Hivatalos jelentésekből, de a mindennapi élet tapasztalataiból is ismerjük az ország munkaerő-helyzetét. A népgazdaság gyors fejlődése következtében nemcsak megszűnt a munkanélküliség, hanem férfi munkaerőből, különösen némely népgazdasági ágban, hiány van; lényegében ki is merültek a férfi munkaerő-tartalékok. Más a helyzet a női munkaerők tekintetében. Ma még nincs elegendő munkahely, amely megfelelne a nők alkati sajátosságainak; gondot okoz sok dolgozni akaró asszony és leány szakképzetlensége is. Az utóbbi évek hoztak ugyan némi javulást, a probléma azonban elég lassan kerül nyugvópontra. A tervgazdálkodásból fakadóan, mivel specifikus sajátosság a munkaerővel történő ésszerű gazdálkodás, több lehetőség nyílna az adott helyzet befolyásolására, mint ameny- nyire azt jelenleg kihasználjuk. Mezei Alajossal, a városi tanács munkaügyi osztályának vezetőjével történt beszélgetésünk során kialakult bennünk néhány olyan észrevétel, ami részben magyarázza az előbbi feltételezést. Milyen képet fest a női munkaerő foglalkoztatása Miskolcon — az utóbbi évek mérlege szerint? A számok tükrében A munkaerő-forrás vizsgálatakor a munkaképes korú népességből kell kiindulnunk, a nők esetében 14-től 55 évig. Az 1961-es adatok Miskolcon 48 230 felhasználható női munkaerőt tartottak nyilván, s ma az alkalmazott nők száma 24 086, amihez hozzáírandó még 1897 vidékről bejáró női munkaerő. Az adatokból kitűnik, hogy a munkaképes női népességnek tehát mintegy 50 százaléka kap ma munkát. (1949-ben 9169 nő dolgozott a városban.) A fennmaradó 50 százalék is kisebb lesz, ha figyelembe vesszük a tanuló lányok. és a munkát nem vállaló háziasszonyok arányát. Rövid számolás után kiderül, hogy a felhasználható női munkaerőiének körülbelül 10 százaléka képez tartalékot, vagyis 5—6000 a pillanatnyilag elhe- iyezetlenek száma. • Sajnos, a számukra megfelelő munkahelyek jórészt telítettek: a kereskedelemben 60,4, a szociális és kulturális ágazatokban 64,7 százalék arányban dolgoznak nők. Az iparban 18.4, az építő- iparban 12.7, a közlekedésben 17,1 százalék a férfiakhoz viszonyított női munkaerők aránya. Az előbb említett esetekben, amíg újabb ilyen jellegű beruházások nem lesznek, nincs mód az elhelyezésre. De mi a helyzet az utóbbiak tekintetében ? Itt természetesen kevesebb a könnyű munka, és szorít a szakképzetlenség is. Gond ez — de nem áthidalhatatlan! Ha nem is teljes, de részbeni enyhítő megoldást eredményezhet. Egy hasznos rendelet A Minisztertanács elrendelte, hogy a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozzanak ki intézkedési tervet a munkaerők célszerűbb felhasználása végett. Nagyon lényeges ez a rendelet a női munkaerők szempontjából is. Kiindulva abból, hogy kevés a férfi munkaerő, nemcsak a jövőben, hanem már a jelenben is szükséges a nők fokozottabb munkába állítása. Hogyan lehetséges ez, amikor nincs alkati sajátosságuknak megfelelő és elegendő munkahely? A rendelet előírja, hogy mélyreható. munkakörökig menő vizsgálatokkal kell felmérni, milyen mértékben lehet reálisan számítani a nők alkalmazásával. A cél: megkeresni az újabb munkaerő, források lehetőségeit. Lehetőségek, amelyekkel ez ideig nem számoltunk eléggé, vannak. Sok esetben például olyan helyeken alkalmaznak férfi munkaerőket, ahol nők is helyettesíthetnék őket. A rendelet kötelezi a vállalatokat, üzemeket, intézményeket: számszerűleg mutassák ki a nőkkel betölthető munkahelyeket, s természetesen mérjék fel az esetleges átcsoportosítással, új munkahelyek kialakításával járó betanítási, illetve átképe- zési lehetőségeket is. Az elmondottakon kívül még más vonatkozásokban is körültekintő elemzésre van szükség, sok-sok momentum mérlegelésére, megfontolására. De bármily gondot okoz ez a feladat, elvitathatatlan, hogy az eredmény lényegesen javítana a helyzeten mind az általános munkaerő-szükséglet, Megkezdődött a gombaszezon — Naponta mintegy 200 kilogramm tavaszi gomba a miskolci piacon Megyénkben megkezdődött a gombaszezon. A májusi esők hatáséra egyre nagyobb meny- nyiségben található ez az ízes eledel, bár a hűvös tavasz miatt a szokásosnál mintegy tíz nappal később szedik a koratavaszi gombafajtákat. Most még nem a bükki, valamint a Szendrő és Putnok környéki erdőségek csemegéje kerül az üzletekbe, hanem a szegfű, a csiperke, a kucsma és a májusi gomba fél ék Ezeket elsősorban az alföldi jellegű mező- cséti járásban, valamint a Tisza-menti községekben, Ti- szaszederkény, Mezőcsát, Ti- szapalkonya, aztán a Sajó-, a Bódva- és a Hejő-part legelőCsirkegrái Szibériában A krasznojarszki határvidéken (Szibéria) levő Berezovsz- koje falu közelében üzembe helyezték az Oroszországi Föderáció legnagyobb csirkegyárát, ahol évente 1 200 000 csirkét fognak felnevelni. A gyárnak 16 „műhelye” van. Mindegyikben 20 ezer csirkét nevelnek egyszerre. Egy-egy csarnok hossza 84 méter, szélessége 18 méter. A műveletek jelentős részét (a takarmány elkészítése, adagolása stb.) gépesítettek. in szedik. Most már naponta mintegy 200—250 kilogrammot árusítanak a miskolci piacon. A mérgezések elkerülése végett, árusítás előtt minden alkalommal hatóságilag megvizsgálják a gombaféléket, s csak a szakértő által ellenőrzött fajtáik árusíthatók. mind a nők foglalkoztatottsága tekintetében. „Nehéz esetek44 A városi tanács munkaerő közvetítő irodájában az év első negyedében 1370 nő jelentkezett munkára. 1103-at sikerült is alkalmazni. A következő hónapokban újabb munkaigénylőkkel számolhatunk. Az iroda, amely a tanács munkaügyi osztályának részlege, a lehetőséghez mérten segít az elhelyezkedésben. De igyekezete, bár az utóbbi hónapokban lényeges a változás, nem járt mindig teljes sikerrel. illetve nem mindig istá- polhatja akarata szerint az igazságot, és a szociális érdekeket. A vállalatok munkaügyi osztályai nagyon sokszor mellőzték azt a kormányrendeletet; amely szerint a dolgozó nőket csakis a tanácsok arra illetékes osztálya révén lehet munkába helyezni. Több vállalat a „saját szakállára” dolgozott, érvényesülhetett a protekció; az összeköttetés, „a tekintélyek” közbenjárása. Kétségtelen. az alkotmány jogot ad mindenkinek a munkához. De ez az alkotmány magán viseli a humanizmus jegyét is! — erről sokszor megfeledkezünk. Nyilvánvaló, hogy a népgazdasági érdekek mellett figyelembe kell venni azt a körülményt, mely szerint az egyik nőnek a megélhetést jelenti a munka, a másiknak i csak a jobblétet. Természetes, hogy az előbbit, ha mód van rá, előny illeti meg. Amikor a munkaügyi osztály „elővette” a korábbi rendeletet, s kötelezte a vállalatokat, hogy az üres és megüresedett munkahelyeket azonnal jelentsék — körültekintően járt el. Csak helyeselhetjük, ha nem engedi, hogy a vállalatok „kész tények” elé állítsák az osztályt, mondván: kérem. mi ezeket és ezeket felvettük, tessék tudomásul venni! Hiszen a tervgazdálkodás egyben a munkaerővel történő helyes gazdálkodást is jelenti. Népgazdaságunk életét a szocializmus politikai gazdaságtanának törvényei szabályozzák, ezeket a törvényeket nem sérthetjük meg, csak a felismerésük révén befolyásolhatjuk, és így is teszünk, nehogy gazdasági zűrzavar keletkezzék. Nem állíthatjuk önmagunkat „nehéz esetek” elé. Ezt elkerülendő, tökéletes összhang, tervszerűség, állandó és mélyreható elemzés szükséges nemcsak a vállalatokon belül, hanem az irányító szervek és vállalatok között is. Van tehát lehetőség a munkaerő-forrás növelésére, s a női munkaerők szelesébbkörű alkalmazására. A Minisztertanács rendeleté, amely részletesen taglalja az intézkedési tervek kidolgozásának körülményeit, módot nyújt rá, hogy gyorsabb ütemet diktáljunk a fejlődésnek. Nem állandóan visszatérő gond a női munkaerő-kérdés. Úgy mondhatnánk inkább: lassan bontakozó probléma. Ezen csak mi magunk segíthetünk, ha nagyobb igyekezettel tevékenykedünk érdekében. Csata László « Tavaszi délután Csenyétén A szelíden ölelő csereháti dombok közt húzódik meg a Ids falucska, Csenyéte. Alig van több lakosa hatszáznál. Nyüzsgő élet folyik most a cse- nyétei határban. Lányok, asz- szonyok vidám nótáját messze viszi a pajkos szél. A meredek dűlőutakom lovaskocsik kocognak. I Aki csak teheti, kint szorgoskodik a határban, .csupán a magatehetetlen öregek és a gyerekek maradnak otthon. Hiába keresik most Li- pusz Illést, az Egyetértés Tsz elnökét a tsz irodájában. A határt járja reggeltől késő estig, fáradhatatlanul. Irányítja a munkát. Ezúttal is a határban találkoztam vele. Izzadt homlokát . megtörölve, a felhőtlen eget kémlelte. — De jó lenne egy kis eső. Kellene az ültetéseta« Sok kukoricára, takarmányra ran szükség, hiszen ezen a dimbes-dombos vidéken az állattenyésztésből származik a legtöbb jövedelem. Csenyétén az elmúlt évben csaknem 850 ezer forintot hozott az állattenyésztés a közös konyhájára. Az idén tovább növelik az állatállományt. Húsz növendékmarha, nyolcvan darab juh, húsz sertés hizlaláséra kötöttek szerződést. Terveznek, építenek a cse- nyéteiek. Ha valaki végigsétál a falu utcáin, egyre több új, csinos házon akad meg a szeme. A napokban készült el egy új vasbeton híd. A következő évben, közösen összefogva, járdát szeretnénk építeni — mondja Kovács Miklós vb- elnök — és új művelődési otthont építeni, mert a jelenlegi bizony már szűknek bizonyul. Drótos János levelező
