Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

tSKASOWAGYARORSZAG ,~tSG4. április tíi Einte»!! Bffid«p@sta,@l a szovjet párt- és keméitYkildöitség (Folytatás az 1. oldalról.) Ságunkat és kapcsolataink a szocialista internacio­nalizmus szellemében fej­lődnek. Egyöntetűen megállapítottuk, hogy összefogásunk közös cél­jaink mielőbbi megvalósításá­ra már eddig is mölcsöző volt. Immár húsz esztendő óta világos és egyértelmű célok ér­dekében egyesíti erőfeszítéseit a Szovjetunió, Magyarország, valamennyi szocialista ország, a béke és a haladás világmé­retű mozgalma: szebb és gaz­dagabb életet akarunk népe- nagyon gyű- i inknek, békét az emberiség- I nek. bementek a pályaudvar csar- külügyminiszter, Púja Frigyes, Támogat juh a Szovjetunió éékepoliúkáját Tárgyalásaink eredménye-j jetunió következetes békepo- ként újabb lépést tettünk elő-• litikáját. re együttműködésünk útján.! Úgy véljük, hogy ma az or- Megvitattuk további feladata- (szagaink szocialista, kommu- inkat, és teljesen egységes el-; nista fejlődéséért lolyó harc gondolások alapján jelöltük ki I elválaszthatatlan a békéért és a követendő utat. |a békés egymás mellett élésért Testvéri barátságunkat i folyó küzdelemtől. Egyek va­gyunk szovjet barátainkkal és valamennyi szocialista ország­gal abban a törekvésben, hogy internacionalista kötelessé gtínket teljesítve nap mint nap bebizonyítsuk: a szocializmus és a kom­munizmus háború nélkül is legyőzheti a kapitaliz­must, a szocializmus és a kommunizmus a szebb és jobb. emberibb élettel és a békével azonos fogalom. Leszögeztük,- hogy a jelenle­gi helyzetben, közös harcunk sikere szempontjából különö­sen fontos a nemzetközi kom­munista mozgalom sorainak tömörítése a marxizmus—le- nínizmus elvei alapján. még szilárdabbá kovácsol­juk, hogy vállvetve, még sikeresebben harcoljunk a szocializmus és a kommu­nizmus építéséért, a béke megvédéséért és egymást segítve, megteremtsük to­vábbi fejlődésünk anyagi bázisát. Megbeszéléseinken bebizo­nyosodott, hogy a nemzetközi élet minden időszerű kérdésé­ben egyetértünk, és szándéka­ink . teljesen azonosak. A vi­lágbéke megőrzésére törek­szünk és arra, hogy a különbö­ző társadalmi berendezésű or_ -szágok békésen éljenek egy­más mellett. Helyeseljük és mindenben támogatjuk a Szov­nokába. N. Sz. Hruscsov és Ká­dár János ismét baráti búcsút vett egymástól, Kádár Jánosné pedig virágcsokorral kedveske­dett Nyina Hruscsovának. Vendégeink ezután felszáll­tak a különvonatra. A szovjet párt- és kormányküldöttséget a különvonaton a határig el­kísérte Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Péter János itassák Lajos és Váci Mihály Miskolcon a' Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője, és Gergely Miklós, a Külügy­minisztérium protokollosztá- lyának vezetője, továbbá G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. A küldöttséggel együtt uta-i zott vissza a szovjet főváros-^ ba Szipka József, hazánk^ moszkvai nagykövete. ^ A különvonat fél 11 után né-<> hány perccel a Rákóczi-induló* hangjai mellett gördült ki afe Keleti Pályaudvar csarnoká-^ ból. ♦ A Költészet Napján Miskol­con országos hírű költők sze­mélyes megjelenésükkel rep­rezentálják a szép versek tisz­teletére rendezendő ünnepsé­geket. A Pedagógus Szakszer­vezet miskolci művelődési há­zában a Költészet Napja al­kalmából megjelenik Kassák Lajos és Váci Mihály. Ä ma este megrendezésre kerülő vers ünnepén fellép Téby Ka­talin, a debreceni Csokonai Színház tagja, valamint Eu- szinkó Mária előadóművésznő. Bevezetőt Kordes László mond. A döbbenet percei Két vasutas-szemtanú József Attila haláláról Ha élne, most lenne 59 éves József Attila, a költő. A magyar-—szovjet barátság szellemében Nagyon örülünk, hogy szov­jet barátaink személyesen is tapasztalhatták azt a szerete- tet, amelyet mi, magyarok a szovjet nép iránt érzünk. Ez a mély rokonszenv a történelmi feladat megva­lósításán munkálkodó szov­jet dolgozóknak, a kom­munizmus építőinek szól, akik munkájukkal nem­csak a Szovjetuniót gazda­gít jak, hanem erősítenek bennünket, a szocializmust építő népeket, a szabad­ságért és a társadalmi ha­ladásért küzdő erőket is. Számunkra a magyar—szov­jet barátság hűséget jelent Marx és Lenin eszméihez, a kommunizmus zászlajához, a magyar nép legszentebb érde­keihez. A szocialista társada­lom teljes felépítését szolgáló munkánkban a siker fontos biztosítéka népeink, pártjaink és kormányaink barátságának további erősítése — mondotta, A búcsú nálunk nem elvá­lást jelent, hiszen közös esz- rnéink, a marxizmus—leniniz- müs tanításainak útmutatása szerint továbbra is együtt, egymás .mellett, egyazon úton járunk. Remélem, hogy ma­gyarországi látogatásuk kelle­mes emléket hagyott önökben. Mi, a magunk részéről elmond­hatjuk, hogy sokáig emlékeze­tes, jó napokat töltöttünk együtt és közös ügyünk szem­pontjából nagyon hasznos meg­beszéléseket tartottunk. «I Kérjük önöket, kedves Hruscsov elvtársi' a küldött­ség tisztelt tagjai: hazatérve a Szovjetunióba, vigyék el pár­tunk, kormányunk, a magyar munkásosztály, a magyar dol­gozók testvéri, forró üdvözle­tét, legjobb kívánságait a szov­jet népnek. Kísérje siker a kommunizmus felépítéséért, az egész emberiség békéjéért, boldogulásáért végzett munká­jukat. Éljen és virágozzék népeink testvéri barátsága! Éljen és győzedelmeskedjék a szocializmus, a kommuniz­mus és a béke! Jó egészséget, szerencsés utat, a viszontlátásra kedves' barátaink! (Nagy taps) — fe­jezte be beszédét Kádár János. A szovjet párt- és kormány- küldöttség különvonata Buda­pestet elhagyva, néhány perc­cel két óra előtt érkezett a debreceni pályaudvarra, ahol Nyikita Szergejevics Hruscsov és a szovjet delegáció tagjai néhány percre kiszálltak, hogy köszöntsék a búcsúztatásukra egybegyűlt mintegy negyven­ezer dolgozót. A pályaudvar épületének homlokzatán orosz és magyar nyelvű felirat hir­dette: „Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép test- . véri barátsága!”. A szárszói vasúti megálló­hely épülete mellett sorompó zárta le a pályatesten átvezető utat. Lassított már a Szerelvé­nyünk, ahogy beértünk az ál­lomásra. s én az épület felé te­kintettem. Erősen sötétedett* de az ívlámpa fényében felfi­gyeltem arra, hogy egy férfi könyökével a sorompóra tá­maszkodik. Ünnepélyes húesúztatás a záhonyi határállomáson Búcsú Budapest népétől A búcsúztatásra egybegyűl­tek lelkes ünneplése közben Nyikita Szergejevics Hruscsov és Kádár János hosszan, mele­gen kezetszorított. A vendégek búcsút vettek a megjelent köz­életi vezetőktől, a diplomáciai testület tagjaitól, majd a fővá­ros népétől búcsúztak. A pá­lyaudvar előtt felsorakozott sok ezer dolgozó forró szere­tettel köszöntötte a testvéri szovjet nép képviselőit. Nyiki­ta Szergejevics szívélyesen üdvözölte a dolgozókat, moso­lyogva viszonozta az üdvözlé­seket. A díszőrség látványos dísz­menete következett. KISZ-fia- talok és úttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek a szovjet de­legáció tagjainak és Nyina Fetrovnának. Szeretett vendé­geink még egyszer búcsút in­tettek az egybegyűlteknek majd fiatalok sorfala között A testvéri szovjet nép kép viselőit. — N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökét, a szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetőjét, valamint felesé­gét, Nyina Petrovnát, a dele­gáció "tagjait — pénteken a záhonyi határállomáson ünne­pélyesen búcsúztatták. N. Sz. Hruscsov és Kállai Gyula mondott beszédet. Elutazva önöktől — mon­dotta Hruscsov —, kedves élv­társak, szeretném még egyszer kifejezésre juttatni örömün­ket és büszkeségünket, amely eltölt bennünket a szocializ­mus építésében elért sikereik láttán. Lehetőségünk nyílt is­mételten meggyőződni arról, hogy á szovjet emberek a munkaszerető és tehetséges magyar népben igaz barátra és hű harcostársra találtak. A magunk részéről biztosíthatjuk önöket, hogy a szovjet embere­ket őszinte testvéri és baráti érzések töltik el a magyar nép iránt. Országaink és az egész szocialista közösség tcst- t* véri barátságának és együttműködésének forrá­sa a marxizmus—leniniz- mus és a proletár nemzet­köziség eszméje. Közös nagy cél áll előttünk: A í Átadták a Kazinczy-díjat A Művelődésügyi Miniszté­riumban péntekén de. ünne­pélyesen átadták a Kazinczy- díjat Körmendy Lászlónak, a Magyar Rádió bemondójának. A Kazinczy-díjjal, amelyet Péchy Blanka színművésznő alapított, olyan színészeket, rádió- és televíziós riportere­ir-k-kirk-lrtrk-kirk-trk-kirk-trk-kirki r - fí. vendégektől szereiéit búcsúztunk tegnap délelőtt. „Viszontlátás­ra” — így köszönt el Nyikita Szergejevics Hruscsovtól, Nyi­na Petrovnától és a szovjet delegáció tagjaitól sok ezer bu­dapesti. „Doszvidanje” —1 len­gették kalapjukat az útnak indulók. A szerelvény lassan megindult, azután gyorsított, a jól ismert arcok egyre távo- , lodták és eltűntek szemünk elől. A szovjet nép küldöttei­nek látogatásáról, a személyes találkozások kedves óráiról azonban sok-sok szívet melen­gető élményt, feledhetetien emléket őrzőink. A borsodi mintha másfél óra. lett volna. Ünneplő tömeg az állomáson, ezrek az esőpermetezte utcák mentén. Zúg a taps, a hurrá, * míg a szernek Hruscsov alak­ját ,követik, valahol egy pil­lanatra rés támad a munkás­, ("OiizOfülátálra OlyikÜcL őrök sorfalán. Egy asszony fut át a kordonon, egyenesen Nyi­kita Szergejevicshez. Másod­perc az egész: virágcsokrot nyújt át. megöleli, s már for­dul is vissza. A sorfal ismét összezárul. Ns»hó7 lenne összeszámolni, reenez h0gy az elmúlt tíz napban hány brigádnaplóba került be jellegzetes betűkkel az aláírás: N. Sz. Hruscsov. Az élelmesebbek már órák­kal a szovjet vendégek érke­zése előtt odakészítették a gé­pek mellé a díszes kötésű ven­dégkönyveket, naplókat, sőt mellérakták a töltőtollakat is. Nyikita Szergejevics minde­nütt mosolyogva tett eleget a gyári autogramgyűjtök kéré­sének, Nem egy helyen még ráadásról is gondoskodott. A MOM-ban rendezett munkás­gyűlés után például az üzem vendégkönyvét addig jártatta körbe a szovjet delegáció tag­jai és a magyar államférfiak között, míg valamennyi aláírás ott nem sorakozott a lapokon. Az asszonyok, Nyina Petrovna és Kádár Jánosné ugyan sza- bódtak, de Hruscsov tréfás un­szolására — „a nők is vegyék ki részüket a munkából” — mosolyogva, kötélnek álltak. Egy szomszédgyár egyik, veze­tője „irigykedve” jegyezte meg: — Hja, ilyéh patronálóval könnyű... Beszélgetés nát vezetőivel. Bonyolult gyár, UjJuiUtv- lllClfLub bUf Ull IjJU zárta le a pályatesten átvezető utat. Lassított már a Szerelvé­nyünk, ahogy beértünk az ál­lomásra. s én az épület felé te­kintettem. Erősen sötétedett* de az ívlámpa fényében felfi­gyeltem arra, hogy egy férfi könyökével a sorompóra tá­maszkodik. Az árukezelés néhány per­cig tartott, utána lassan indí­tottam. Rövid idő múlva, ahogy a mozdony figyelő nyí­lásán hátrafelé tekintettem* láttam, hogy a fékező leintő jelzést ad. Nyomban fékeztem is. Leugrottam a mozdonyról* s a kalauz-kocsiból kilépő vo­natvezetővel, Pálmai Károly­ival hátrafelé indultunk. „Va­laki a kerekek alá került” —• mondta ő, s nyolc-tíz kocsi után valóban rá Is találtunk egy férfi testére. Fedetlen fő­vel, keresztben feküdt a sí­nen. Jöttek a fékezők, lámpá­jukkal fényt vetettek rá, s úgy láttam, arcából kifutott már az élet. Nyakától kezdve, átlósan átvágták felsőtestét a kerekek, két-három vagon is átmehe­tett rajta. Vért azonban sem a fején, sem a testén nem lát­tam. A halálos roncsolást csak a testébe keréknyomnyi szé­lességben bepréselt kabát 'je­lezte ... Döbbenetes volt ez '# perc. Szélalkas'zbotiuk a vonatot, hogy a halottat óvatosan ki­emelhessük a kerék mellől. Én a hóna alá nyúltam, az egyik fékező a lábánál emelte fel, és a sínpár melletti padkára fek­tettük. Tömött bajuszáról ek­kor ismertem rá arra a férfira* aki érkezésünkkor a sorom­pón könyökölt. — Kit gázoltunk el? — kér- j éleztem az odasereglettektől. — A falu legszegényebb em­berét... József Attilának hív­ják — érkezett a válasz. Jó húsz perc múltán indul­tunk tovább. Mikor Balaton- ízemesre értünk, visszatartot­tak bennünket azzal, hogy jön- lek a csendőrök jegyzőköny­vezni a történteket. Vártunk így ideig, de nem keresett bennünket senki. Nyilvánvaló volt, hogy öngyilkosság tor- ént, ezért csak a szárszói izemtanúkkal rögzítették a íelyszínen. történteket”. „Mint gondolatjel...“ Kosztolányi temetése irtás rta le József. Attila: „Mint londolatjel, vízszintes a tes- ed,...” Azon a decemberi es­őn a proletár-költőt is így lát- a. a lóét nagykanizsai vasutas, 1 csak a későbbiekben tudták neg, hogy a fenyegető belső zorongások. a nyugtalanító* orró látomások kergették szi- :ár alakját a tehervagonok :erekeinek halálos ölelésébe, íz öntudat összeomlásának írről a drámai pillanatáról így rfc Bálint György, a híres pub- icista: „Aki mindig a, világosságért it és küzdött, nem bírta'ki a ötétséget a lélek tudat alatti •nzamatáiban. ö oda is vilii- osságot akart vinni, de a ho- 'vily erősebb volt. Kimenekült ellát, talán még az utolsó pil- matban, a vonat kerekei alá, öngyilkossága áldozat volt a ilágosság, az értelem, oltárán, lem szolgálhatta tovább, $ zérl. meghalt érte.”­Bolla Jenő és Csordás József* mozdonyvezető és a zárféké» ó szomorú tanúi voltak ennek z áldozatnak, mely 1937. ember 3-án ellobbantotta köl- > társunk. József Attila életét. szövevényes munuajoiyama- tok... Újságírók, riporterek hegyezett ceruzával ülünk, fi­gyelünk. Röpködnek a számok, adatok. Ismeretlen terminus technikusok, százalék, kémiai eljárások, vegyületek nevei. Tanácstalanul összenézünk. Egek, ki tudja pontosan nyo­mon követni a. beszélgetés fo­nalát! A ceruzák megállnak — feladjuk. Ám Nyikita Szerge- jevics kérdez és felel, magya­ráz és számol, mint aki más-’, sál sem foglalkozott volna so-, ha. Az érvek-ellenérvek mind, sűrűbben cikáznak; végre Hruscsov közbeszól: — Hagyjuk a vita eldöntését későbbre, ha. már a. legújabb', vizsgálódások adatai is ren-' delkezésre állnak. Fellélegzünk, \ „Nyikita Szergejevics, m,í‘ igazán készültünk, egész jó jegyünk is volt vegytanból, de1 sokat hiányozhattunk...” ! cet, bemondókat, diákokat ju- nl máznák, akik érdemeket ;zereztek a szép magyar be­széd ápolása terén. A díjat tczél György, a művelődés- igyi miniszter első helyettese idta át a Kazinczy-díj bizott- ág nevében a kitüntetettnek. . A csendes városrész térkő 'pere egyenes vonalat rajzol í iLatinka Sándor utca Nagyka­nizsán. Apró, kertes család, 'házai a fény felé. nyitják sze­müket, s a langyos délutánbar könnyű sétára indul néhánj dereshajú, öregedő ember. Sok nyugdíjas él a lármái általános iskola szomszédságá­ban. Közöttük a hetvenöt esz­tendős Csordás József és í hetvenéves'Bolla Jenő. A ko­rábbi időkben az államvasutal szolgálták mindketten, s ides­tova huszonhét évvel ezelőtt 1937 decemberében azzal a te­hervonati szerelvénnyel utaz­tak, amelynek kerekei alatt a proletársors mindmáig leg­nagyszerűbb poétája, Józsel Attila lelte halálát. Erről a tragikus decemberi estéről kérdezzük a hajdani mozdonyvezetőt és a zárféket zőt. Szavaikból az emlékezés rácsán átszivárog a megfakult, de ma is megdöbbentő történet' „A sínre dobta magát..” Előbb Bolla Jenő bontja ki a gyászszegélyű história szálait. Székesfehérvárról indultunk — mondja — az 1284-es számú kezelő tehervonatiak Nagyka­nizsára. Zárfékező voltam a szerelvényen, s ezért az utolsó kocsiban kellett tartózkodnom. Balatonszárszóra sötétedéskor értünk. Néhány percet időz­tünk a csomagok ki- és beraká­sával, máris indultunk tovább, Szemes felé. Éppen csak moz­gásba jött a szerelvény, a ke­rekek alig gördültek hárorn- légy kocsitávolságot, amikor élőiről, a megállóhely épülete melletti sorompó felől ijedt hangokat hallottam: — Álljanak meg ... Elgázol­tak egy embert! — kiáltotta három ott ácsorgó gyerek, s a szerelvény középső kocsijai felé mutattak. A kézi lámpá­val és síppdl azonnal „megállj jelzést adtam előre, és máris leugrottam a lépcsőről. Lám­pámmal a kerekek alá vílágí- ,oltani, s hamarosan rátalál­om a sínen fekvő férfira. Jöt- ,ek vasutas-társaim is, a sze- ■elvény szétkapcsolása után ketten felemelték az élettelen testet, és a sínpár melletti pad­iára fektették. Én közben a gyerekeket fag­gattam: — Hogyan történt a szeren- :sétlenség? —— Itt állt a. férfi mellettünk — válaszolták —, a sorompó- iák Amikor a. mozdony meg­hízta a kocsisort, ő hirtelen elemelte a sorompó rúdjál, a Locsikhoz futott, lehajolt és a ínre dobta magát.-— Tudjátok, hogy kicsoda? — Igen... A költő. Néhányan, akik közben óda­lettek, orvosért indultak, én lég egyszer a halottra világí- ottani. Roncsolást nem lát- am a. fején, csak bajusza so­rtiert arcán. A kerekek a tes- §n futottak át, mély nyomot agyva a kabáton. Néhány héttel később Barcs- 9 vittünk egy tehervonatot. A onatvezető ismét Pálmai Ká- oly volt, akivel az emlékeze- :s szárszói öngyilkosság ide­in is együtt utaztunk. Vízvá- an időztünk, 'amikor elém íutatott egy könyvet, amely­ek első lapján fénykép volt. lobogó hajú, bajuszos férfi­én egy szemvillanás alatt fel­mertem a szárszói halottat, legnéztem a borítólapot: Jó­séi Attila verseit tartottam a ezemben.. 1 „A legszegényebb ember...” Csordás József mozdonyve- rtő így emlékezik: ¥Tthff>n hó ntp.hwcenben Úttörők virágcsokrokat ad-: ;ak át a vendégeknek, majd,; Tódor Ferenc, a. megyei párt-< bizottság első titkára forró sze-., -etettel köszöntötte az átutazói ;zovjet párt- és kormánykü!-^ löttség vezetőjét és tagjait, < najd a megye és Debrecen^ lolgozói nevében művészi ké-<i izíté.sű csikóbőrös kulacsot j íjándékozott Nyikita Szerge-< evics Hruscsovnak. Nyikita, -Iruscsov válaszában szívből' övő köszönetét mondott a ba-^ ■áti fogadtatásért. < kommunizmus és a szocializ­mus építése. Köszönjük önöknek — mon­dotta Kállai Gyula válaszbe­szédében —, kedves szovjet elvtársaink, hogy eljöttek hoz­zánk, viszonozták a magyar párt- és kormányküldöttség tavalyi látogatását, s részt vet­tek hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Mind­annyiunk és az itt megjelentek nevében köszönetét mondok Hruscsov elvtárs meleg, baráti szavaiért és. jókívánságaiért, amelyeket hozzánk intézett. Meggyőződésünk, hogy a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tíznapos magyarországi látogatása tovább mélyítette népeink barátságát és hathatósan segítette és segíti a ma­gyar nép szocialista építő- , munkáját. • E • látogatás során önök is ta­pasztalhatták, hogy a szovjet nép iránti barátság a magyar- nép szivében elevenen él. ' Szerencsés utat, a viszontlá­tásra! I A szovjet párt- és kormány-' küldöttséget a társaságukban; lévő magyar vezetők, valamint G. A. Gyenyiszov, a Szovjet-; unió magyarországi nagyköve-' le átkísérte a csapi határállo­másra. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom