Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
▼asAmajt, Í9C4. Aprffls ». BffiARffAQTAROMMO s Élni, s életet teremteni Körülöttünk felébredi a természet. Az árokpartokon, a eöld mohák alól kibújt a gólyahír, a tavaszi hérics: sárga, lila, fehérszírmú virágoktól tarkáink a hegyoldal; a nagy tavaszi zsongás belelopta magát a szivünkbe. Én már nem tudok ilyenkor odabent maradni. Kapát, gereblyét, metszöollót veszek a kezembe, s járom a kertet. Itt egy ág, ott egy elszáradt gaz akad az utamba. Tisztogatok, ásom a földet, egyen- ♦ Vetem a talajt az új magnak. O Amikor lefekszem, még min-X dig tele van a lelkem tavaszi i illatokkal, tervekkel és vá- + Wakkal. Százszor elképzelem, ♦ mit hova vetek. Ágyásokat, vi-% rvló növényeket, pirosló gyümölcsöket látok magam előtt. Alkotó, teremtő fantáziámban♦ kipattannak a rügyek, virágba% borulnak a bimbók, s ebben a nagy tavaszi megújhodásban magam is fiatalosabban moz- V om. ®h. be szép is vagy. Tavasz na teremted a természetet» vaszi rügyekkel. Jó élni, így, békében, s ebben a békességes tavaszban új életeket teremteni: vetni, ültetni, új magot hinteni. Képünkön Lárencsík Jánost mutatjuk be Tolcsváról. Alkalmas, s aktuális pillanatot ragadott meg a fotoriporter: a tavaszi metszés nyomán nedv serken a csonka ágon. Az élet nedve. 'A rügyek megteltek, bimbóba, s nemsokára virágba pattannak: tavasz van. Űj tavasz. Hegyalján csattognak az ollók, szaporán dolgoznak a szerszámok. Színek, illatok, s a frissen szántott földeken a dübörgő gépek zajába belevegyül az ember éneke: jó élni, s munkával életet teremteni. O. M. Foto: Szabados György [ ehetséges korszakokat, emberi, társadalmi célokat egyszerű, közvetlen szavakkal megfogalmazni, mint ahogyan a nagy, s igazi eszmék mindenkor egyszerű, mindennapi dolgokért fogalmazódtak meg. Ha azt mondjuk, hogy szocializmus, kommunizmus — akkor mi ezen konkrét életlehetőségeket értünk, s nem az idegen szó pontos, magyar értelmezését boncolgatjuk. Egy ilyen egyszerű megfogalmazás hangzott el a közelmúltban Kazincbarcikán, a nagygyűlésen. Hruscsov elvtárs a következőket mondotta: „A növekvő igények mielőbbi kielégítése — ez a szocializmus, a kommunizmus építőinek célja”. S amikor ez a fogalmazás a sok ezer hallgatóban pillanatok alatt megértésre s helyeslésre talált, így folytatta: „Ha a népi hatalom gazdasági és kulturális téren nem adna többet és jobbat az embereknek a kapitalista rendszernél, akkor joggal mondhatnák: minek a szocialista rendszer, hiszen nem jobb a kapitalizmusnál.” E gondolatok megfogalmazása éppen azért értékes, mert az egyszerű emberek az eszmékben nem öncélú ideákat keresnek, hanem valóságot, amiből azt következtethetjük: az emberek pontosan így értelmezik Marx és Lenin elképzeléseit. Ám a két hatalmas gondolkodó eszméje nálunk immár lehetőség — hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Ha tehát az emberek igényét elismerjük, akkor tudnunk kell, hogy ehhez adottak a lehetőségek is. Mégpedig: munkával előteremthetjük mindazt, amire a közel két évtized minden becsületesen munkálkodó állampolgárt felbátorított: több, s szebb ruhát, lakást, könyvet, s biztos kenyér mellé dúsabb étel-ízeket, pihenést, stb. akarunk magunknak. Joggal, hiszen munkája után mindenki bért kap, s azt tetszése szerint költi el, szociális intézményeink a kedvezmények sorát biztosítják, amiből mindenki részesül, kulturális igényét pedig ma minden ember szinte maximálisam kielégítheti. Ez volna hát a Kánaán, melyet Petőfi megálmodott népének. Itt minden összehasonlítás jogosan hat naivnak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a munkásember a legegyszerűbb lehetőséget is csak ritkán kapta meg — a munkanélküliség hazája volt Magyarország a fel- szabadulásig; az inségkonyhára is sokan emlékeznek még, mint ahogyan azt sem igen felejti el népünk, hogy szeretteikből milliók vándoroltak ki új hazát keresni, amikor a periodikusan visszatérő válság éveit élték. Igaz volt, ezt senki sem tagadja — elfelejteni sem szabad. Mint ahogyan a tányérra sem szabad dogmát tenni hús helyett. Emlékszünk arra az időszakra, amikor hibás párt- és gazdaságvezetés következtében csupán a statisztika szerint emelkedett népünk életszínvonala ... De mint ahogyan „egy nép nem lehet gyanús”, úgy a piacon vásárló háziasszonyt sem lehet „meggyőzni” anyagi lehetőségeinek ellenkezőjéről. A z igény és a lehetőségek között mindig van egy természetes távolság. S ha az igény meghaladja a lehetőségeket, az utóbbiban mindig bőven megtaláljuk az előbbit. A kérdés persze az: hogyan? A válasz nagyon egyszerű: a termelést növelni kell — mert csak abból lehet elvenni, amit megteremtünk. Hruscsov elvtárs matematikai felkészültségéből is vizsgát tett a kazincbarcikai nagygyűlés résztvevői előtt. „Ha úgy számolunk — mondotta —, hogy egy tonna nitrogén körülbelül 3—4 tonnával nagyobb búzatermést biztosít, akkor a. kombinát munkásgárdája által előállított 200’000 tonna nitrogén 600 000 —S00 000 tonna ga bonatöbbletet jelenthet”. S ha most minden munkás, gazdaságvezető, mérnök ceruzát és papírt vesz elő, s számolni kezd: ha eny- nyit termelek, ez ennyit jelent — s ha ennyivel többet adok, akkor az annyival több a közösség magtárában, ahonnan magam is kapok, ha szükségem van rá, akkor igényünk mielőbb realizálódik. Adva van tehát a lehetőség, hogy a kimondáskor képtelennek hangzó igényünk is valóság legyen! A búzát meg kell várni, amíg beérik — csali azután szabad betakarítani, csépelni, őrölni, ■ így kerülhet kenyér az asztalra. Csak' az ostoba tenne olyat* hogy a zöld terményből kalácsra nyáladdzék. Megelégedettség nélkül mondhatjuk: népünk lassan megtanul az okos gazda módján tervezni, dolgozni. De őszintén meg kell mondani azt is: nem mindenki tanul gyorsan, szorgalmasan. Embere válogatja, persze, de a szorgalom ma már kötelező. Az a mérnök, aki úgy tervez, hogy nem a maga pénzének érzi az elköltött forintot — az nemcsak rossz mérnök, hanem felelőtlen, hanyag ember is a mi társadalmunkban, — az a munkás, aki biztos abban, hogy tessék- lássélc munkával is megkeresi a havi kétezer forintot, s nem gondol arra, hogy azért neki értéket kell termelnie — nem érdemli meg a munkás nevet! A társadalom bizalmával nem szabad visszaélni, — mert így a lehetőség csupán lehetőség marad, az igény pedig kielégítetlen sóvárgás. |Z i hát a felelős az elvég** zendö munkáért? Önmagunk lelkiismerete, barátaink, munkatársaink, akiknek figyelmeztető, s serkentő szava nem jelenti a csendőrködést,- akiknek jótanácsában önmagunk jobbik énjét is , megtaláljuk. A szocialista emberben szocialista öntudatnak kell élnie — e mozgalom pedig hazánkban hatalmas és erős, képes mozgató erővé válni, képes a felelősséget vállalni. Társadalmi rendünk, gazdasági, politikai berendezkedésünk, népünk szocialista nemzeti összefogása, tehetségünk, — mindmind a lehetőséget jelenti arra, hogy igényeinket, mely nem is kevés, megkapjuk. De ehhez az szükséges, hogy megteremtsük magunknak mindazt, amit a bőség kosarában elképzelünk! Baráth Lajos Sajókeresztúri felajánlás május 1-re Vezetésről - vezetőknek Ismét összeültek annak a szűkkörű tanácskozásnak részvevői, azok a vezetők, akik immár egy fél esztendeje hónapról hónapra megvitatják a vezetés-elmélet, a vezetés színvonala emelésének időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseit. Korábban beszámoltunk a hasonló természetű ankétokról, amelyeken dr. Susánszky János egyetemi tanszékvezető docens és dr. Szabó László, az E. M. Kutatási és Koordinációs Irodájának tudományos munkatársa tartott vitaindító előadásokat, illetve a tanácskozás végén összefotrlalókat. Ezek az anyagok többnyire olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a mindennapi munka során gyakorta felmerülnek. Létük ismert — megoldásuk viszont sok kívánnivalót hagy maga után. Ilyen volt az időzavar, a vezetési funkciók, a tekintély, a vezető és helyettesének viszonya, a szervezési és szabályozási modell és így tovább. Nos, dr. Waszkó Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia osztálvvezoilőjc kissé „elvontabb témáról**, a munka lélektanával összefüggő kérdésekről beszélt. Ez gyermekei nőben jár ipari üzemeinkben és az egész vezetéselméletben. Jóllehet, fontosságát az élet egyre türelmetlenebbül tűzi napirendre, és ha szerényen is, de egyértelműen ezt Igazolta legutóbbi ankétünk is, amelyről a következőkben számolunk be. kijelenteni azt sem: ezek alkalmazásával teszik eredményesebbé munkájukat. Hogy ez mennyire így van, annak bizonyságául csak annyit: manapság egyre több gyárban, üzemben és intézménynél van önálló munkalélektani. laboratórium és különféle tanfolyamok is indultak egészen széles körben. Hasonló a helyzet például a Szovjetunióban, vagy Lengyel- országban. A lengyel munkalélektan búvárai például nemcsak a pszichológiával, hanem az üzemi szociológiával is behatóan foglalkoznak. A varsói Ursus Traktorgyárban az üzemi szociológus foglalkozik többek között a balesetek okaival, a munkavédelemmel, a fluktuációval, a munka-termelékenység, a szakképzettség és az oktatás kérdéseivel egyaránt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a balesetek kérdését mennyire másként látja a technikus, a munkafelügvelő és a tisztviselő. Minden balesetet először a szakszervezeti csoportban vizsgáltak meg. majd a munkavédelmi felügyelők megállapították, hogyan került sor a balesetre. Ezzel szemben a szociológus és a pszichológus az egész vizsgálatban részt vett. És fáradozásaik nyomán ebben a gyárban egy év alatt 40 százalékkal csökkentették a baleseteket. A fluktuáció vizsgálatánál e káros tényező legfőbb okaként a bérezési íogyatékosA sajókeresztúri összetartás Termelőszövetkezet levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz. Ebben írják, hogy komplex vetőbrigádot alakítottak, s vállalják, hogy a megkésett tavasz ellenére is — május 1-e tiszteletére — április 30-ra befejezik a tavaszi vetést. Vállalják, hogy a járulékos munkákat az éjjeli órákban Ságokat és a vezetők, valamint a munkások közötti konfliktusokat emelték ki. Persze, a munkapszichológia, a műszaki lélektan nemcsak az imént említett feladatok megoldásával foglalkozik, sokkal szélesebbkörű, szerteágazó. Mint dr. Waszkó Mihály is hangsúlyozta, a műszaki lélektan a műszaki létesítmények termelési, tárgyi tényezőinek kialakításával foglalkozik, azt vizsgálja, milyennek kell lenni a termelőberendezéseknek ahhoz, hogy az ember szempontjából a legmegfelelőbbek legyenek. Ez az egyik tényező. A másik: az emberrel foglalkozik. Az embert vizsgálja, milyenek az ember képességeinek, teljesítményeinek határai. Ez már mérnöki lélektan. L ehet, hogy igy, első hallásra olyasfajta elvont fogalomnak hangzik mindaz, ami az üzemi pszichológia körébe tartozik. Mégis, ha mélyebben, körültekintőbben vizsgáljuk ezt a kérdést, egyre inkább szembetűnik, hogy a munkalélektan mennyire elengedhetetlen része a korszerű üzemszervezésnek. a jó vezetésnek. Erről tanúskodik például az a vezetőképző iskola, amely Angliában van. Ebbe az intézménybe a kapitalista üzemek igen körültekintően kiválasztott egyéneket küldenek, akiket később vezető pozícióba szánnak. Két éven keresztül, meglehetősen magas ösztöndíjjal — 1200 dollárral — tanulnak. S az itt tanulók 60 százaléka eléri azt a szintet, amelynek alapján megfejelő vezetői beosztásokat nyújtott, vagy váltóműszak- ban végzik, a vetőmagellátást időben és pontosan látják cl, Azonnal kijavítják a munka közben meghibásodott gépeket, A vállalást aláírásaikkal hitelesítették a brigád tagjai, valamint a termelőszövetkezel elnöke és párttitkára, és a tanácselnök. kaphat. Lengyelországban évente mintegy 900 pszichológust képeznek ki. Mi pedig az utóbbi időben foglalkozunk következetesebben e témával. Hogy a munkalélektan szerteágazó tudományára mennyire nagy szüksége van egy vezetőnek, arról az ankétünkön elég sok szó esett. Vincze Géza elvtárs, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója például azzal foglalkozott felszólalásában, hogy olyan látszólag aprónak tűnő kérdés is nagy jelentőségű* mint például egy-egy utasítás kiadásának, vagy a felelősség- revonásoknak a hangneme. Hámori Sándor, a Diósgyőri Gépgyár műszaki igazgatója is érintette az emberekkel való foglalkozás problémáit, de ő már olyan kérdésekről is beszélt, mint a termelő berendezések alkalmassá tétele az ember számára, az ember képességeinek, alkalmasságának vizsgálata, valamint a munka- körülmények és az ember ösz- szefüggései. A munkalélektan, az üzemi pszichológia tehát nem valamiféle divatos tudomány, még csak nem is egyszerűen elméleti kérdéseket boncolgató tevékenység, hanem a jó szervezésnek és a jó vezetésnek egyik igen fontos eszköze — szinte elengedhetetlen velejárója. Hogy ez mennvire igy van, arról a későbbiekbe» sokkal részletesebben szólunk majd. Fodor László Paulovits Ágoston (Folytatjuk? Igény és lehetőségeink _______ l* VW é s benne az én lelhetnct. Elszáll^ rólam a tél okozta nyomasztó} hangulat, s ahogy a kertben< sétálok, azon kapom magam, < hogy egy régi dalt dúdolok: fiatalságom is visszatér a ta-* —O— * < Gimnáziumot kap Hliaújszántó A következő tanévben Aba- újszántón is létesül gimnázium. Erre a célra az egyik ál-< talános iskolát bővítik ki négy^ új tanteremmel, és így kilenc J tantermes, megfelelő épületet* kapnak, a munkálatokhoz a< község lakói is hozzájárulnak^ társadalmi munkában. Későb-J bi tervek szerint Abaújszántón* ts egy teljesen új gimnáziumot( ipitenek. * A ides. orvuscii eiiiiiuci igen érdekes elbeszélés jelent meg nemrég Karéi Augusztin lengyel író tollából. Ez az Írás azt bizonygatta, hogy milyen nagy jelentősége van az üzemi pszichológiának a lengyel gyárakban. A fehérköpenyes pszichológusok orvosra emlékeztetnek. S valójában azok is. „Gyógyítják”, tanácsokkal látják el a gyárban dolgozó embereket. Amikor egyiküktől megkérdezték: mi az ön tevékenységének célja az üzemben, azt válaszolta: az, hogy az emberek jól, biztonságosan és nyugodtan dolgozhassanak. Számunkra a legfontosabb az, hogy az embert jól felkészítsük az üzemi munkára, kiképezzük és kioktassuk, mert így a munkahelyeken mindenütt jó viszony lesz a dolgozók között. Ilyen lélek-orvosokra ' gondolt az ember, amikor meghallgatta dr. Waszkó Mihály elvtársnak, a Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetőjének szerkesztőségünkben tartott előadását és azt a vitát, amely az ankéton kibontakozott. Előadása során érdekes képet festett dr. Waszkó Mihály arról, hogy a termelésben egyre több rendszer alakult ki a vezető ember számára, hogy munkáját éppen pszichológiai sajátosságának megfelelően eredményesebbé tegye De ehhez meg kell ismerni többek között az információ felvevő kapacitást, a feldolgozó és az információ átvétel képességét, az észlelési képességek pontos határát. Minálunk az üzemi vezetők és a vezetéssel foglalkozó szakemberek, amint felismerik ennek a fontosságát, egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a munkalélektani kérdések felé, és nem túlzás
