Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

®e£ft SSSft, ssgreft® ifi: eSSAB»A«3TAKORSSAA as A tavaszi munkák nyomában * w Ot nap a mesőcsáti járásban Zárszámadás - emberenként A fél visszaicrl, de jicns fog k* rsjtwirek Jó lenne már, ha végre meg- iemberelné magát az idő! Pár nap múlva hivatalosan is a ta­vaszba lépünk, évről évre visz- Ezatérő nagy munkáink kezde­tüket veszik. A természet és életünk rendje szerint szánta' műnk, vetnünk kell; földjeink megművelésétől .függ, hogy mi­lyen. lesz termésünk. Az „aki nem vet, nem arat” nemcsak ezért igaz, mert magot és ered írlényt várni csak az elültetett és gondosan ápolt növénytől le­lhet, hanem igaz azért is, mert arra szólítja fel az embert, hogy ne tétlenkedjék. Az idő­járás változása, a havazás és a ■'hideg, amely késlelteti az igazi tavasz érkezését, most már ide- •*.ßesit bennünket, A. páré k epése a*K emberek szivéhez falúit lassan egy hete tartózkodom p, niezőcsáti járásban. Elmond­hatom, hogy talán még sosem készültek ilyen nagy buzgalom­mal a munkára az emberek. Amikor a párt azt kérte tőlük, hogy tanúsí tsák az ősszel muta­tott lendületet és a szántással, vetéssel ne késlekedjenek, a kérés nem maradt hatástalan. Odatalált agyukhoz, szívükhöz és mert ez egyéni és közös ér­dek is, amint lehetett, nyom­ban munkához láttak és ide­gességüket most az okozza, hogy szeretnék ezt a munkát mielőbb folytatni is. Az a tény, hogy a csati járás majd minden termelőszövetke­zetében befejezték, vagy csak­nem befejezték az őszi vetések fejtrágyázását; hogy „kisöpör­ték” az udvarokat és a tsz- istallók környékét és szerves­trágyázással is pótolták a talaj termőerejét; hogy minden gé­pet időre kijavítottak, a vető­magot elkészítették — már ön­magában is komoly biztosíték. De ez még nem minden'. Az emberek tudják, hogy csak akkor lesz gazdagabb aratá­sunk, ha mindvégig a soronkö- Vetkező feladatok végzésében a megígért szorgalommal, követ­kezetesen dolgoznak és minden munkát a lehető legjobban vé­geznek el. Átcsoportosít jak ax erei hét Mindent egybevetve: a járás községeiben tett eddigi látoga­tások során arról győződhet­tünk meg (előző tudósításaim­ban már volt róla szó), hogy a tez-ek alapos termelési terveket készítettek és az el­képzelések az emberek helyes­lésével, igenlésével találkoztak. Egyetértenek azzal, hogy több kenyérgabonát és kukoricát kell termelni, növelni az állat- tenyésztés hozamát és akarják is, hogy ez megtörténjen. Szombaton Hejőkeresztúrban jártam. A Béke Termelőszövet­kezet a korábbi években nem tartozott a legjobb közös gaz­daságok közé: szervezési, ter­melési problémákkal birkóztak és ismerek embereket, akik ta­valyelőtt még gúnyos mosollyal mondták nekem: „írja ki az újságba a keresztúri Virágzó Tsz-t”... Virágzott bizony nem egy tábla a gaztól és a gyomnövénytől, de nem ural­kodott rend a tsz-portán sem. Szanaszét heverő szerszámokat, értékes gépeket mart a rozsda, látszott, hogy nem. törődnek vele, nincs gazdája semminek, és az emberek sem végzik szíwel-lélekkel munkájukat. A közben eltelt idő alatt történt egy-két dolog Keresztárban. Változás ment végire az embe­rek fejében is. Amikor most ismét ott jártam, egy teljesen másik Béke Tsz-t találtam. Példás rend, tiszta udvar, a szín alá helyezett gépek és szerszámok bezsírozva, leola­jozva, látszik, hogy minden darabot gondosan kezelnek. A termelőszövetkezet agronómu- sa, elnöke és minden tagja sokat vár ettől az. esztendőtől. A tavaszi kampány itt mar hetekkel előbb elkezdődött és a munka halad. Igaz. hogy szántani, vetni még nem tud­nak. de az előkészületeket megtették. Minden tag szemé­lyes érdeket lát benne és sze­SzeyizS berendezést adtak át az Ózdi Kohászati Üzemekben Az ózdi acélmű átépítése sá­tán új, munkavédelmi szem­pontból fontos berendezést ad­tak át a mélykemence csarnok­ban. Ezen a munkahelyen meg­rekedt a meleg, gázos levegő, s karós hatással volt az itt dol­gozó darukezelők egészségére. Ezért tavaly hozzákezdtek <!(ry szellőző berendezés építé­séhez a mélykemencék fölötti térségben. A mintegy 800 ezer forintos költséggel készült be­rendezés műszaki átadása a napokban volt Özdon.. A kilenc Szellőző monitor segítségével gyorsabban távozik el a gázos levegő, megjavult a huzathatás. d szellőző monitorokat a Vas­I fggfipr a KOST fervéneK MzéppoHtjáíian Ä KGST végrehajtó bizott­sága jóváhagyta a tagországok *964—65. évi műszaki tudomá­nyos kutatásainak koordiná­ciós tervét. A tanács fennállása Pt® először állítottak össze %en tervet. Kidolgozásában *binden tagállam részéről ösz- ^tesen 600 ismert tudós és ^akemher vett részt; a terv a ygfontosabb népgazdasági jjgak 12 tárcaközi és 30 iparági Problémakörét tartalmazza, pnnek középpontjában a vegy- •fcar álL .....■■■--? -m í#i A z építési hibákról i Az építőipar az utóbbi évek­en javította munkáját, de toég mindig sok a jogos panasz jó; új lakások és más épületek vihái miatt Az Építésügyi Mi­nisztérium építőipari főigazga- Jósága munkabizottságot ala­kított a rossz munka okainak kiderítésére. A bizottság 40 Oldalas tanulmányban foglalta Vne a hibák megelőzésére és Pégsziintetésére kidolgozott «Svaslatait,. , , , u kohászati Kemeneeépitő Válla­lat és a Sátoraljaújhelyi Vas­es Fémipari Ktsz készítette. mélyes felelősséggel is munkál­kodik azon, hogy az új gazda­sági terveket jól végrehajtsák. Ez nemcsak politikai győzelem, nemcsak azt mutatja, hogy a tagság magáénak érzi a tsz-t, és jövőt lát benne, hanem fel­becsülhetetlen értékű biztosí­ték arranézve is, hogy az idén gazdagabb aratásuk legyen. Most, hogy az időjárás sze­szélyessé vált, és a havazás ke­resztülhúzta azt a tervet, hogy már szántsanak, alkalmazkod­nak az új helyzethez. Az erők átcsoportosításával hozzák be a hátrányt, amit az időjárás okozott. Nem várják meg, amíg egy egész tábla művelhetővé válik, hanem ahol egy darab­ka földre rámehet a gép, nyomban kezdik á munkát. Alkotó nyugtalanság Holnapi tudósításommal be­fejezem ezt a sorozatot. Meg­ismétlem. amit az elején írtam; úgy tűnik, kissé korai volt. Várhattunk volna egy hetet, talán kettőt is. Dehát az idő­járást mi sem láttuk előre. El­érkezettnek véltük az időt, hogy odakint a földeken mun­kálkodó emberek és gépek se­regével fogunk találkozni. Ha ez nem is így alakult, találkoz­tam velük a termelőszövetke­zetek portáin, irodáiban, min­denütt. Hejőkeresztúrban har­minc embert számolt össze az agl-onóinus: mindenki csinált valamit. De másik harminc embert összeszámoltam én, akik éppoly ideges nyugtalan­sággal lesték a napot, mint lessük mindannyian, mert dol­gozni, tenni szeretnénk már. Sorozatunk tehát mégis idő­szerű. Megismerhettük és fel­tárhattuk a csáti járás tavaszi felkészülését és tapasztalataim alapján mondhatom, ez a fel­készülés jó. Hejőkeresztúr egy csepp a tengerben, egy község a járásban. De mint a víz mo­lekulái, ennek a községnek fel­készülése, az emberek ideges nyugtalansága is tükrözi az egységes egész anyag, az egész járás mai képét. Amikor az emberek Miskol­con azzal az. érzéssel lépnek ki a kapun, hogy ismét vissza­tért a tél, sózzák a járdát a házfelügyelők és hóeke megy a Széchenyi utcán, itt, a csáti járás községeiben félrecsapják fejükön a kucsmát az emberek és azt mondják: sebaj, azért sem fog íd rajiunk!... Onodvári Miklós (Folytatjuk.) A közelmúltban megyénkben is véget értei; a termelőszövet­kezetek zárszámadó közgyűlései. Hivatalosan is pontot tettek egy sok gonddal, küzdelmek­kel teli, de figyelemre méltó eredményeket is hozó gazdasági év végére. A közgyűlések időszakában az égés:; falu népét, a tsz-gazdál- kodás ügyei foglalkoztatták, és az újságok ha­sábjain is megszaporodtak a közös gazdaságok munkájáról szóló tudósítások, mintegy jelez­ve, hogy manapság a mezőgazdaság eredmé­nyei és gondjai egész társadalmunk közös ügyeként jelentkeznek. És valóban, egész tár­sadalmunk élénk érdeklődéssel figyelte e köz­gyűlések menetét. A tsz-ek tagjaival együtt mi is azt szeretnénk, hogy jövőre közös gaz­daságaink minél több szép eredményről ad­hassanak számot zárszámadó közgyűléseiken. Néhány évvel ezelőtt — egyéni gazda korá­ban — minden parasztember megcsinálta a saját zárszámadását. Amikor már mindent betakarított, ha nem is papíron, de leltárt ké­szített. Megnézte, mi van a kamrában, a pad­láson, az ólban meg a portán, összeszámlélta. miből mennyi termett, hány jószággal szapo­rodott gazdasága, mindebből mennyi kerül a piacra, s végül megszámolta, mennyi pénz van a ládafiában. Utána összeadott, osztott, szor­zott. Ennyi vetőmag kell. ennji takarmány, félretett adóra, s aztán gondolkodott., mire van halaszthatatlanul szüksége a gazdaság­nak. Egy ekét kell vermi, kicserélni a hátsó kereket a szekérben, megjavítani az istálló te­tejét — ehhez összesen ennyi és ennyi pénz kell. Mire van szüksége a családnak? Nadrág a fiúnak, új ruha a nagylánynak, az asszony­nak tartalékolni sóra, paprikára, és he adj’ is­ten orvosra, patikára is. Valahogy, ilyen rész­letességgel készült az egyéni g'azda valamikori zárszámadása. A maga szűkreszabott lehető­ségeit minden valamire való gazda gondosan számbavetlé és erejéhez mérten tervezgette a következő gazdasági évet. Talán egy dolog volt. amiről az egykori ön­álló gazda nem igen gondolkodott, mégpedig az: vajon ó maga megtett-e mindent az ered­mény, a siker érdekében, hiszen mi sem volt természetesebb, mint. hogy családjával együtt — ahogy akkor mondták — látástól vakulásig dolgozzon .a földjén, hogy qz minél többet teremjen. Mindez akkor jutott eszembe, mi­kor az egyik, egyébként szép eredményekkel dicsekedő termelőszövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén a hozzászólásokat hallgattam. Miről volt itt szó? beszámolója csak amúgy szőrmentái, mondhatnám úgy is. finom udvariassággal szólt a tagság munkájáról, hivatkozva arra. hogy a többség jól dolgozott, és nem lenne helyes még a leg­jobbakat sem luilön megdicsérni, mert ezt esetleg a meg nem dicsértek zokon vennék. Akik pedig rosszul, vagy sehogyan sem dől- ' goztak a tsz-bem. azokat sem kell bántani, mert nagyon érzékenyek ezek az emberek, nem szoktak még hozzá a bíráló szóhoz. Aka­ratlanul is arra gondoltam, hogy talán a veze­tőségnek is van félnivalója, és ha keményeb­ben kimondja a szót, a tagság is kíméletle­nebb lesz a. vezetőkkel szemben. Amolyan „ha mi nem bántjuk őket. ők sem bántanak majd minket” elképzelés alapján, szemérmesen el- nézők a. hibákkal szemben. No. de később ki­derült, hogy a vezetőknek nem volt miért fél­idők a közgyűlés nyilvánosságától, mert jól végezték munkájukat. Maradt tehát az embe­rek érzékenységére való hivatkozás. És' az emberok, mikor rajul; került a sor. a vita he­vében nem bizonyították a vezetőség óvatos- kodását. Kimondták ők a szót. ha kellett, ■» vezetőség helyett is. Keményen rá olvasták' egy­másra, ki. mikor és miben hibázott. Elmond­ták mindazt, amit a vezetőség óvatoskodásból nem fogalmazott meg a beszámolójában. Töb­bek között arról szóltak, hogy a fogatosok kis­királykodnak, inkább a maguk hasznát nézii^ mint a közösségét. Elmondták azt is, hogy ha például az állatgondozók a gyakori féldecizés helyett az ólak tisztántartásával és a mos!ói: melegítésével törődtek volna többet, nem hul­lott volna el 92 sertés. Egészséges nyugtalan­sággal kutatták ezek a hozzászólók, hogyan lehetett volna a munkaegység értékét akár né­hány fillérrel is növelni. Még egyszer hangsúlyozom, nem a vezetőség beszámolójában, hanem több hozzászólásban fogalmazódott, meg az a rendkívül elgondol­koztató és megszívlelendő észrevétel, amelyet a következőképpen lehetne kifejezni:1 inse, most megtörtént a zárszámadás. Tudjülc, mennyivel szaporodott a közös vagyon, a kö­zös jószágállomány. Ismerjük a beruházások értékét és az adósságokat is. Most mér ponto­san tudjuk azt is, miből mennyit termeltünk, és hány forintot ér egy munkaegység. De va­jon mi. tagok, őszintén magunkba néztünk-c? Megcsináltuk-e a magunk egyéni zárszámadá­sát? Nemcsak azt néztük-e, hogy mennyi pénz ütötte a zsebünket, és elégedetlenkedünk, ha kevés, hanem gondoltunk arra is. hogy meg- tettünk-e mindent, ami erőnkből tellett a jobb eredményekért? reálisan Ma már minden A vezetőség gondolkodó ember tudja, hogy a mezőgazdaság fejlődése csakis a termelőszö­vetkezetek szocialista keretei között biztosít­ható. A tsz-tagság nagy része is megértette,- hogy saját egyéni boldogulását a közös gazda­ságban végzett jó munkájával alapozhatja meg. Arról még nem minden esetben beszél­hetünk, hogy minden egyes tsz-tag elégedett lehet a közösből származó jövedelmével, de aa mindenki által ismert tény. hogy az állaim, a társadalom, a szocialista mezőgazdaság er­kölcsi és anyagi támogatására tett ígéreteit maradéktalanul betartatta és ez a jövőben is így lesz. Az igazság kedvéért viszont art is meg kell mondani, hogy a jelenleg gyengén gazdálkodó tennelőszöveckezeteinlcnél a jobb eredményeket a több éven át ismétlődő objek­tív körülményele — az aszályra, a vízkárra és a fagykárra gondolok —, nehezítették ugyan, de helyenként a vezetés hiányosságáfés $ "tag­ságnak a munkához és a közös tulajdonhoz való nem kifogástalan viszonya is károsan be­folyásolta a kibontakozást. Ebből a szempont­ból nagyon örvendetes, hogy több szövetkezetünk tagsága eljutott odáig, hogy zárszámadáskor a saját munkáját is mérlegel­ve belátta: többet is tehetett volna *; jobb eredményekért. Most. amikor, ha késéssel is. de egyre köze­ledik a tavasz, es megindul az élet, a muri® a földeken, nem árt még egyszer visszagon­dolni zz elmúlt esztendőre. Úgy kezdeni ' az új feladatok megvalósításához, hogy mindenki teljes erővel, szívvel és hozzáértéssel munkál­kodjék a termelőszövetkezetek sfiasneiéH, egyén és társadalom további felemelkedéséért. Simon Ferenc A nők szerepe a termelésben A második műszak gondjairól E lőző cikkeinkben, rész­letesen szóltunk a nők termelésben , elfoglalt szerepéről, arról, mi­lyen eredményeket értünk el leányaink, asszonyaink mun­kába állításában, milyen gátló tényezők jelentkeznek ezzel kapcsolatban. Ankétünk alap­ján most arról kívánunk szól­ni, hogy sok nő nem tud mun­kát vállalni, mert a háztartási gondok egyedül az ö Vállán nyugszanak. A dolgozó nőknél pedig még erőteljesebben je­lentkezik ez a probléma, hi­szen egy három-négytagú ház­tartás ellátása egy családanya egész napját kitölti, így a dolgozó nő csak úgy tudja a háztartási munkát is ellátni, ha több segítséget kap, ésszerű munkabeosztással él, intenzí­vebben dolgozik. De miután e feltételek mindegyikét elég ne­héz megteremteni — mutatott rá ankétünk előadója, dr. napp Lajosné elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa —. így nem marad más hátra, mint, hogy a dolgozó asszo­nyok kevesebbet pihennek, művelődnek, tót kevesebbet alszanak. Szocialista társadalmunk gondot fordít a nők második műszakjának minél nagyobb mérvű megkönnyítésére, A főzés gondjain igyekszik úgy ipar ízléses és ízletes félkész, konyhakész ételeket, konzerve- ket állít elő. A takarítás és más háztartási munkák meg­könnyítésére a háztartási gé­pek kölcsönzése nyújt lehető­séget. Ezek azonban csak meg­könnyítik a nők munkáját, de időt egyetlen boltban sem árul­nak, egyetlen üzemben sem termelnek. A dolgozó nő munkaidőn túli idejét csak akkor tudja gazdaságosan kihasználni és feladatait maradéktalanul el­végezni, ha a családon belül is megkapja a megfelelő segít­séget. A7. Országos Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint azonban a. háztartásokban, ha a feleség is dolgozik, a férjeknek mindössze 31,2, a gyermekek­nek pedig 19,5 százaléka segít a házimunka ellátásában. A nők második műszakja gondjainak további könnyíté­sében még vannak dolgok, amelyek ezideig a megoldatlan problémák közé tartoznál;, kü­lönösen a vidéki városokban, beleértve Miskolcot is. A dol­gozó nők háztartási és egyéb szükségleteinek beszerzését na­gyon megnehezíti az üzletek nyitvatartási ideje, amely lé­nyegében azonos az általános munkaidővel. Reggel 8-tól dél­után 5-ig és fél. 6-ig tartanak nyitva a boltok. Felül kellene segítést elkezdeni. Fel keli. szá­molni azt az ósdi felfogást: „ki hordja a kalapot,” Sok férj szégyelli elvinni a gyereket az iskolába, mert mit szólnak majd a munkatársak. Ha a család­ban jobban megoldanák a nők tehermentesítését, ezzel előse­gítenék a nők továbbtanulását, nem kerülne annyi nő idegösz- túsi idejét, vagy legalább is ki- szeroppanással kórházba. Pd- jelölni néhány olyan üzletet, linkás Margit elvtársi a könnyíteni, hogy a? élelmiszer- vizsgálni az üzletek nyitvgtar­amely legalább 7—8 óráig vol­na nyitva. - Budapesten ezt nagyjából megoldották, de a vidéki városoknak még e téren sok behoznivalójuk van. Világosan látszik tehát, hogy nem könnyű a dolgozó nők helyzete, fizikailag erősen igénybe vannak, véve, szabad- idejűi; kevés, éppen ezért a továbbtanulásra, szakképzésre alig marad idejük. A szórako­zásra pedig éppen, hogy nem, vagy csak nagyon kevés idő marad. Hogy ezeken a problé­mákon segítsünk, a nők mun­kába állását biztosítsuk, a tár­sadalomnak és a családnak egyaránt a dolgozó nő segítsé­gére kell sietnie. zinte egyöntetű volt a hozzászóló elvtársak véleménye: valóban segíteni kell mind a társadalomnak, mind a család­nak a nők második műszakjá­ban. Tóth József né elvtárs. a nőtanács városi titkára elmon­dotta, hogy az asszonyok zöme a nyolcórás munkaidő letöltése után képtelen egyéb teendői­nek ellátására, nem marad ideje a lakás rendben tartásá­ra, főzésre, arra pedig egyál­talán nem, hogy tanuljon. Éppen ezért a problémák meg­oldását keresve art javasolta, hogy családon belül keU * $ MÁV Igazgatóságtól a női munkaerőknek a házimunkától való megkimédésével kapcso­latban elmondotta: Miskolc el­bírna. egy takarító vállalatot. Ahol mindketten dolgoznak, és nem tudnak óban asszonyt kapni, aid a takarításban se­gítene, bizony felborul a házirend. Éppen ezért minden kerületben elférne egy takarító részleg, ahol a dolgozók meg­határozott munkabérért, mire a család hazamegy, kitakaríta­ná a lakást. Felvetette, hogy a 160 ezer lelket számláló Mis- kolcnak mindössze két piaca van, ami nagyon kevés. A Béke-téren csak akkor ka.p va­lamit a dolgozó nő, ha reggel 5 órakor ki tud oda menni. A vasgyári piac meg ráadásul túlságosan drága is. Farkas György elvtárs, a városi KISZ- bizottság tennelésfelelőse a takarító részlegek szükségessé­géhez kapcsolódva elmondotta, hogy a Miskolci Köztisztasági Vállalatnak van egy takarító részlege, de ez a lakosság igé­nyeinek kielégítésében nagyon ritkán tevékenykedik. Ürteti meggondolásból csak állami vállalatoknak dolgoznak. Jó lenne ezen változtam, mert igen aok igény merült feä a ta­karítást, mosást, vasalást, gyenne&aegőnatet üfletően^ arm mind-mind a dolgozó stffi* második műszakjának meg­könnyítését jelentené, s ugyan­akkor sok nőnek biztosítana munkalehetőséget. Kovács Kálmánná elvtárs, a aőia- nács megyei titkára elmondot­ta, hogy az üzemi étkezdékben általában jól főznek, de prob­léma még a különböző félkéss ételeknek a biztosítása, mert ez is nagybán hozzájárulna a nők második műszakjának könnyítéséhez. Faragó Erzsé­bet, az LRM nőfelelőse a nők második műszakjának könnyí­tése érdekében javasolta, hogy rendezzék a üzletek nyitvatar­tási idejét, azt, hogy több üdét legyen vasárnap is nyitva; va­lamint lássák el a piacot több áruval. Majd javasolta, hogy Miskolc II. kerületében is nyis- sanak kölcsönző üzleteket* hop’ az ott lakó nők is hoz­zájuthassanak a különböző háztartási gépékhez. A ' fél­kész ételekről elmondotta* hogy' az kéttagú család számá­ra még megjárja, de ott, ahol 3—i gyermek van, ott már drága. nők második mőseaákje tehát igen komoly érti.; feszítést követel asszo­nyainktól. Mind a ter­melésben, mind a háztartásién eleget tenni, nem könnyű fel­adat. Megoldás azonban, itt ál kínálkozik. Elsősorban an. hogy többet segítsen a dolgosé nőknek a család, több piac, nyitvatartott üzlet, háztartási kölcsönzőgép álljon a dolgosé nők rendelkezés'? re. Fodor Eáffltó Bori»«*s ént SfetfftmtjiütJl A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom