Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

(BWRSríSSt, Í9©1 mürtftm SS. CSSAfnttAGTAKOftSKA« 9 tm ¥ q wessicezdés W& sr mn ® BT BF gjj a mezocscats jarasban , . I járás kom- A mezocsati | munjstáinak tócttvaülése egyértelműen ál­lást foglalt amellett, hogy tervszerű, pontos munkával .növelni kell a termelőszövet­kezetekben a terméshozamot, e a hústermelés fokozása céljá­ból szaporítani a sertésállo­mányt. A járás területének inagy részén ehhez megfelel­nek az adottságok. A megyei terveken belül különösen nagy feladatok várnak az itteni ter­melőszövetkezetekre és a me­zőgazdasági nagyüzemekre. A kenyérgabona-, a kukorica- termesztés fokozása, és másik fontos növényünk, a cukorré­patermelés növelése elsőrendű érdek. Annak idején, az’ őszi kampányban sikeresen dolgoz­taik: a kenyérgabonát (74 szá­zalékban intenzív búzát) idő­ben és jó minőségben elvetet­ték: érdemleges előrehaladás mutatkozik a mélyszántásban és j áfásszer te jelentős munkát tej tettele ki a talajerő utánpót­lásban. Minden eddiginél több szerves- és műtrágyát szórtalt ki. s ha a tavaszi kampány so­rán is megmutatkozik az őszi lendület; ha helyes gazdasági és szervező munkával, a kor­szerű agrotechnikai követel­mények betartásával a reális termelési célkitűzések megva­lósításáért már az első tavaszi napon hozzákezdenek, elérhe­tik, nagy céljukat, hogy idei terveiket túlteljesítsek. A járási pártbizottság és 'a járási tanács közös rendezésé­ben összehívott aktívaértekez­let részletesen elemezte a ta­vaszi felkészülést. Az alapvető követelmény biztosítottnak látszik: /elkészülésük. össz­hangban áll az elvégzendő fel­adatok nagyságával, a. terme­lőszövetkezetekben bizakodó hangulat, jó politikai légkör uralkodik, g a járás dolgozó parasztsága olyan elhatározás­sal várja az idei tavaszt, hogy h múlt évinél jobb munkával ■többet tegyen idén az ország és saját maguk asztalára. Ez a .terv magában foglalja a ter- A-tnésercdmények fokozását, s a jobb gazdasági munka követ­kezményeként a gyenge ter­melőszövetkezeteik megszilár­dítását. A kérdések kérdése te­hát a mezőcsáti járásban is az, hogy sikerül-e a.z ősszel tanú­sított. lendületet, idejében fel­kelteni, a munkát már az első adandó alkalommal megkez­tőség és a tagság egy nyelven beszélve, közösen munkálkod­jék. A tavaszi feladatok sok tekintetben eltérnek az ősziek­től. Amíg ősszel a vetés, a be­takarítás és a mélyszántás me- gyeszerte egyszerre, kampány- feladatként jelentkezett, ta­vasszal ez most járásomként. de a járásokon belül még közsé- genkint, s mondhatjuk, táb- lánktnt is differenciálódik. A mezőcsáti járásban a tavaszi munka tulajdonképpen már elkezdődött. A gépeket, kevés, kivétellel kijavították, a vető­mag. s a szükséges műtrágya­mennyiség rendelkezésre áll; sok helyütt elvégezték a csá­vázási, s ha az időjárás enge­di, nyomban ágyába vetik a korai mákot, a borsót, folytat­ják a már megkezdett lej trá­gyázást. Az utóbbi napok hir­telen és váratlanul jött hava­zása és az időjárás változás befolyásolta a megkezdett munkát, egyúttal igazolta azt a tételt, hogy a tavaszialtat nem lehet, és nem is szabad já- rásszerte egyszerre jelentkező feladatnak tekinteni, hanem — mint arra az aktívaülés is fel­hívta a figyelmet — mindenütt: a talaj állapotától függően kell elkezdeni. Sok éves terme­lési tapasztalatok, és a gya­korlat is azt igazolja, hogy mindig azok a növényfélesé­gek hoznak magasabb ter­mést, amelyeket korán elvet­nek, éppen ezért a gazdasági vezetője elsőrendű feladata le­gyen a vetés mielőbbi elkezdé­sének szorgalmazása. Van még olyan vélemény a Csáti járásban is, hogy: „vetettünk mi árpát április közepén, kukoricát má­jus végén és június elején, mégis termett...” — csak azt nem teszik hozzá, hogy meny­nyi? A csáti járás idei terme­lési terve, amely tartozéka a népgazdasági terveknek, azt követeli minden termelőszö­vetkezeti vezetőtől és tagtól, hogy, felszámolva a maradi nézeteket, figyelemmel kísér­jék a talaj állapotát, és köves­senek el mindent az optimális vetési idő betartásáért.. Már említettük, hogy az idén növelni akarják az állat­állományt. A takarmányter­mesztésen kívül ennek egyik fontos feltétele a jő rét- és le­gelőgazdálkodás. A KlSZ-íia- talok és az úttörők a múlt év­ben különösen jól dolgoztak Gelej, Hejőkeresztúr. Tisza'oá- bolna. Ti szakeszi és Mezőcsá-t községben, míg máshol a he­lyi vezetők egyáltalán nem szorgalmazták ezt a munkát, így az idén az elmaradt terü­letekkel együtt több mint 11 ezer holdon kell a legelőjaví- tást elvégezni, amelybe ismét bevonhatják a KISZ, az úttö­rők és a társadalmi szervek segítségét. ered­A tavaszi munka ményes elvég­zéséhez szükséges feltételek rendelkezésre állnak. A továb­biakban, már a most követke­ző napolrtól kezdve, minden az embereken múlik! Az aktíva- ülés úgy foglalt állást, hogy a terv végrehajtását társadalmi üggyé kell tenni, éppen ezért az elkövetkező gazdasági fel­adatok megoldásában nagy szerep vár a pártalapszerveze- tekre is. Szükséges, hogy ele­mezzék a múlt évben elért eredményeket, népszerűsítsék a jó módszereket, 1:apasztalato­kat, és nyíltan bírálják az eredményes munkát gátló fo­gyatékosságokat. A mezőcsáti járás kommunistái és egész dolgozó parasztsága, mint ez az ülésen is elhangzott, tisztá­ban vannak társadalmi kötele­zettségeikkel. országos érdeke­inkkel. Minden faluban biza­kodó hangulatban és nagy muri kan k a rá SS a 1, jó • felkészü­léssel várják az igazi tavaszi napokat és szorgalmas, meg­fontolt munkával szeretnék túlteljesíteni idei terveiket. Felkészülésüket és adottságai­kat vizsgálva, erre minden le­hetőségűit megvan. Onodvárj Miklós A szerkesztőség megjegy­zése: az aktivaülés a mező­csáti járásban szintén befe­jező aktusa volt a tavaszi felkészülésnek. Most az el­képzelések valóra váltása következik. Munkatársunk a mai napon elutazott a me­zőcsáti járásba és holnaptól kezdve rendszeresen beszá­mol tudósításaiban a terv realizálásáról. 5S»aií nyerlek el a kiváló ifié mérnök, illőivé fecMnsi címei A fiatal műszakiak ígéretes versenyében a kiváló ifjú mér­nök, illetve technikus cím el­nyeréséért indított mozgalom­ban az LKM-ben tavaly 60 mérnök és 188 technikus jelen­tette be részvételét. A népes­nek indult mezőny év közben ugyan megfogyatkozott, de a mozgalom eredményességben, színvonalban az előző évihez viszonyítva, sokat fejlődött. A résztvevők nagy többsége va­lamilyen formában rendszere­sen tanult, tovább képezte magát. Közel százötvenen pél­dául egy, vagy több idegen nyelvet tanultak. A most be­fejeződött értékelés szerint pedig 22 mérnök és 34 techni­kus, akiket a kiváló cím vise­lésére érdemesnek találtak, olyan komoly szakmai felké­szültségre valló, új műszaki megoldásokat tartalmazó dol­gozatot, tanulmányt készített, amelyek üzemi, népgazdasági vonatkozásban is jelentős ha­szonnal járnak. A kitüntető címet elnyerte­ket külföldi tanulmányúton való részvétellel, béremeléssel, pénzzel jutalmazzák. ló ütemben épisS a ÍVES nitrogén műtrágyagyára A Tiszai Vegyikombinát nit­rogén műtrágyagyárának sok­féle és bonyolult gépi beren­dezéseit — így többek között a 280 tonnás óriáskompresszo­rokat, a 320 atmoszféra nyo­mással működő keringető­kompresszorokat, a. szivattyú­turbina gépcsoportot és az óránként 42 ezer köbméter le­vegő feldolgozó BR—6-os típu­sú levegő szétválasztó beren­dezéseket — a Szovjetunió mintegy 100 különböző gyárá­ban készítették. Felszerelésü­ket pedig szovjet szakértők irányításával több mint 30 magyar vállalat dolgozói vég­zik. A munkák a téli hónapok­ban is tervszerűen folytak. Ennek eredménye, hogy az el­ső ■— óránként több mint 16 ezer köbméter gázt sűrítő —> óriáskompresszor üres próba­forgatását a napokban sikere­sen elvégezték. A gyár vezetői szerint — a jelenlegi ütemet tartva -— le­hetőség van arra, hogy a Tiszai Vegyikombinátban a decembe­ri határidő előtt már október­ben műtrágyát termeljenek. A nők szerepe a termelésben Minden második munkaképes nő dolgozik deni, mert a terv különben csak elképzelés marad, más­ként nem lehet realizálni. a részfeladatokat tekintjük, a ter­melési tervekből kitűnik, hogy fontos agrotechnikai követel­ményedének kell eleget tenni. A fejtrágyázás, a talaj lezárá­sa, hogy a benne lévő ned­vességet megőrizze, az őszi ve­tések gondos ápolása, a tava­sziaknak időben történő elül­tetése, a megfelelő tőszámok kialakítása mind, mind igen gondos munkát kíván. S min­denekelőtt nagy hozzáértést, lelkiismereftességet Több fel­ezői aló is felhívta erre a fi­gyelmet, és ha a felszólalások vezéi'gondolatát összeegyeztet­jük, azok lóét ponton találkoz­nak.: a lehető legjobb talaj- munkát. s általában minőségi munkát végezni. Ezen a veze­Eíkéssűít a nemzetközi agrártörténeti bibliográfia első kötete Hasonló jellegű művet, ed- rdig csak Hollandiában adtak ki, a sorozat azonban ott is fél­beszakadt, s külföldi javaslat­ra Magyarország vállalta a munka újbóli megindítását. A bibliográfia, a világ valameny- nyi országára kiterjed, s tar­talmazza minden tudományos igényű, önálló műként, vagy folyóiratban megjelent agrár- történeti munka könyvészeti adatait. A most'elkészült, még fiz vdén megjelenő első kötet az I960—61-ben megjelent 4000 mű elmét sorolja fel, A nem­zetközi agrártörténeti biblio­gráfiát a Mezőgazdasági. Mú­zeum külföldi agrárszakem­berek széleskörű, részvételével állítja, össze. Vádig 14 ország imtMvdósaí vállalták, a közre­működést. Mint hlriií aiit.uk, a me­gyei pártbizottság ipari osz­tálya és szerkesztőségünk A nők szerepe a termelés­ben és foglalkoztatásuk problémái címen ankétet rendezett. A vitaindító elő­adást dr. Papp Jbajosné, a megyei pártbizottság mun­katársa tartotta. A kérdés sokoldalú megvilágítását gazdag vita követte, amely­ben a felszólalók több érté­kes, hasznosítható javaslat­tal éltek. Az ankét anyagát lapunk hasábjain cikksorozatban ismertetjük, A z elmúlt években sokat tettünk a dolgozó nők élet- és munkakörülmé­nyeinek javításáért, a munka­helyi problémák megoldásáért, az otthoni terhek könnyítésé­ért. Törekvésünk nem nélkü­lözte azt a szándékot sem, hogy a politikai és la: It ural is élet is közelebb kerüljön a dolgozó asszonyokhoz. Hogy ez mennyire sikerült megyénk­ben. ankétünk is hűen tük­rözte. Papp elvtársnő vitaindító előadásában a nők munkába állításának kérdését, boncol­gatva elmondotta, hogy ezen a területen igen jelentős ered- ményeket értünk el. Az össz- népességen belül a nők aránya az elmúlt négv évtized alatt lé­nyegében változatlan maradt, a kereső népességen belül vi­szont számottevően nőtt az arányuk. Különösképpen így volt ez az utolsó másfél év­tizedben, amikor a munkába állt dolgozóknak főbb mint fele nő volt. 1930-ban az összes keresőkön belül a nők aránva 26,2 százalék volt. Ez 1063-ig 37,8 százalékra emelkedett. Ez szükségszerű folyamat volt, mivel a szocialista gazdasági rendszer nemcsak megszün­tette a munkanélküliséget, ha­nem nagy számú új munkaerőt is igényel. Hogy csak mást ne említsünk, az ipari termelés 1961-ben a háború előttihez képest 3,5-szeresére, 1950-hez képest 2,9-szeresére nőtt. Ilyen fejlesztési ütem mellett sok új munkaerőre volt szükség. En­nek alapján 1950—54. között közel 200 ezer, 1954—59. közölt újabb 100 ezer, 1959-től 1963-ig pedig 280 ezer nő lépett mun­kába. A felszabadulás utáni 14 év alatt tehát 580 ezerre emel­kedett a foglalkoztatott nők száma., amely ugrásszerű minő­ségi emelkedést jelent, különö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy míg 1930-ban a munka­képes korú nőknek mmdössze csak 36,1 százaléka dolgozott, addig ez 1963-ban 57 százalék­ra emelkedett, vagyis minden második munkaképes nő dol­gozik. De érdemes azt is meg­vizsgálni, hol dolgoztak a nők 1930-ban, s hol dolgoznak ma. A múltban a nők több mint felét a mezőgazdaságban bé­resként, napszámosként fog­lalkoztatták. Az iskoláztatás alacsony színvonala miatt a városokban is csak házi cseléd­ként kereshették meg kenye­rüket, és csak elenyésző ki­sebbségük dolgozott az ipar­ban, a közlekedésben, a keres­kedelemben betanított, illetve segédmunkásként. A nők jelen­legi foglalkoztatása merőben mást mutat, és nagy minőséin váltoeást tükröz. Ma a nők ezrei, tízezrei dolgoaiak az iparban, a mezőgazdaságban, a könnyű- és az élelmiszeripar­ban, valamint a kereskedelem­ben, a közlekedésben. S ma már egyre több nő tevékeny­kedik szakmunkásként, to­vábbá hivatalokban, laborató­riumokban. A nők felszabadí­tása, egyenjogúsága megterem­tette a lehetőséget a tanulásra, megnyíltak az egyetemek ka­pui a lányok, asszonyok előtt, s ma már a nők jó része él is ezekkel a lehetőségekkel. P app elvtársnő a nők fog­lalkoztatását boncolgat­va ebnondotta, hogy az egyenjogúságot, a munkához való jogot a felszabadulás utáni első időszakban helytele­nül értelmeztük. Az egyenjogú­ságon valamiféle egyenlősdit értettünk. így került aztán sor arra, hogy a nőket bányászok­nak képeztük ki, traktorra ül­tettük, és számos olyan munka­helyen foglalkoztattuk, atnely- i-e sem testalkatuk, sem szer­vezetük nem volt alkalmas. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez helytelen. Az egyen­jogúság megfelelő értelmezése után ma már nincsenek ilyen jellegű problémáink. Azt, hogy a nők munkába állításában az utóbbi években szép eredményeket értünk el, a hozzászólók is bizonyítják. Vincze Géza elvtárs, a Borsod megyei Építőipari Vállalat igazgatója elmondotta, hogy vállalatuknál 404 nő dolgozik, az összes dolgozóiénak több mint 10 százaléka. Hat nő mű­szaki beosztásban. 132 admi­nisztratív munkakörben, 107 Amidőn A küldöttek kozott Sok száz ember várakozá­sát, néma figyelmét láthatta az, aki a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén résztvett. Különböző arcok, ruhák, nyelvjárások — pedig csupán egy megyéből, Bor- sod-Abaúj-Zemplénből voltak a küldöttek. A tarkaság szembetűnő: modern mun­kásfiatal, ruhája a legújabb divat szerint, paraszt bácsi­ka csizmában, ősz hajjal, bajusszal, szemüveges mér­nöknő, reverendás esperes, a fekete ünneplőben kényel- metlenkedő festőművész — s ki tudná valamennyit felso­rolni, hiszen mondom, annyi íéle-fajta ember összejött ott. Egyben azonban megegyez­tek: mindannyiuknak joga, s kötelessége meghányni, vet­ni a megye, az ország jövő­jét. S a jövő mikéntjében is megegyeznek (akinek az el­telt 19 esztendőben nem ju­tott mindig annyi bizalom, mint napjainkban, az ki is jelenti —, mások szó nélkül is értik egymást): ez a jövő nem különbözhet napjaink törekvésétől, tehát szocialis­ta. * Kollégám beszél, mind a ketten küldöttek vagyunk most. A kultúráról, a tudat formálásáról kíván szólni, s magamban derülök, hogy nem képes betartani az 5 percet... Persze, a „téma” fontos, napot, hetet érdemel­ne. Csakhogy annyian akar­nak beszélni, hogy az elnök­nő már csak három hozzá­szólást engedélyeztet. Kultúra, kinek, kinek mi­lyen „szinten”. Valóban, nem lehet kívánni, hogy aki ma megy el elsőnek a színházba, s az Ánna-bált nézi, hogy az megértse, s a maga minden­napjában, életében Luna- csarszkijt hasznosítsa. Tehát türelem és fokozat! Valóban; csak azt a köz­mondást néha elhagyja az élet, hogy „lassan érünk messzire”. A tudatformálás­ban gyorsabban kell haladni, s úgy hamarabb érünk messzire! Az idő sürget ben­nünket. * Parasztasszony szól hozzá. Egyszerű nő, látszik arcán, s kezén, hogy sokat dolgozott már életében. Elmondja, hogy falujuk el­nyerte a járásban a „legtisz­tább község” címet, s hogy a csernelyiek átlagosan 40 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek 1963-ban. S kér is: öregek nevében szól, az életbe, munkába belerok­kant emberelmek a helyzetén akar segíteni. S mindez 4 percig tartott! Három hozzászólónál 20— 20 perc beszédet mértem, de semmit, nem tudtam meg a falujáról, a városáról, a járá­sáról ... Sok volt a nagy szói amik puffantak ugyan, de utána semmi sem maradt meg a hallgatóban. Antal Jánosné nagyon egy­szerű „stílusban” beszélt: „szürke” feladatokról, ered­ményekről — de az ember ezt nem tudja elfelejteni. * Fiatal barátunkat, jó is­merősünket beválasztották az értekezlet elnökségébe, aztán a bizottságba, majd kongresszusi küldöttnek is megszavaztuk. A megjegyzés persze nem marad el. v — Tóni már az egyetemen is szerencsés volt... Mások egy garzont se kaptak, ő egy egész várat... a patakit méghozzá! A másik védelmébe veszi a fiatal múzeumigazgatót. — No, hallod! Egy várúr­nak is kell lennie a népfront­ban. Xgj' az igazi! Valaki panaszkodik, bogy ha ezután még több munka vár a népfront aktivistáira, ö azt már nem bírja: idegi­leg, fizikailag „kiborult”. Megvigasztalják: — Majd az értekezleteken megpi­hensz ... Van belőle bőven... — Hisz éppen abba fára­dok bele! * Minden pompát mellőztek a küldöttértekezlet szervezői. Az volt a jelszavuk: Csak ami nagyon szükséges! Valóban, ami szükséges volt, azt megtalálta az érte­kezleten az ember. A szóda­víztől a vitakedvig. Épp e hazafias jellegű ta­nácskozás cáfolta meg azt a régi jó magyar mondást: a bor őszinte! No, persze, ez a mondás sok száz éves. Akkor még nem ismerték a szódavizet. Nem csoda hát, hogy eleink magas költséggel rendezték az összejöveteleket, s nagyon kevés „erő” jutott a nép sor. sáról disputálni... Illetve^ ha disputára tellett is a kedv­ből s erőből, a tettre már alig-alig. B. L, kisegítő, takarító, konyhái és étkezdéi munkahelyeken, 159 «ledolgozó pedig az építkezése­ken tevékenykedik. Hangsú­lyozta, a nőknek igen nagy ré­szük van abban, hogy vállala­tok eddig sikeresen birkózott meg a feladatokkal. — A jövő­beni tennivalók azonban még nagyobbak — mondotta Vincze elvtárs —, éppen ezért jó ráirá­nyítani a figyelmet a női mun­kaerőre. A nők tanulási, kép­zési lehetőségével kapcsolatban elmondotta, hogyan tanulnak náluk a dolgozó leányok, asszo­nyok. Huszonhatan középiskolá­ba járnak, egy elvtársiul mar­xista egyetemet végez. Sokan érdeklődnek a különböző szak­mai tanfolyamok iránt. A múlt évben többen elvégezték a könnyűgépkezelői, valamint a PVC-hegesztői tanfolyamot. Hogy szívesen tanulnak a dol­gozó nők, ezt Faragó Erzsébet, a Lenin Kohászati Művek nő­felelőse is aláhúzta. Az LKM nőbizottsága többek között azért is tevékenykedik, hogy' a gyár valamennyi nődolgozója végezze el az általános iskola Vili. osztályát, s azután a le­hetőség szerint menjenek tech­nikumba. A nők közül 170-en végeztek a gyárban különböző szaktanfolyamokat. Húsz leány a tekercselő szakmát sajátí­totta el. Szemere Endre, a Sze- rehesi Cukorgyár igazgatója elmondotta, hogy náluk Í7 szá­zalékban dolgoznak nők. Ez annak a rendelkezésnek ered­ménye, amely szerint felül kellett vizsgálni a munkahe­lyeket, s ahol lehetett, női dol­gozókat kellett beállítani. E rendelkezés végrehajtása 6 százalékkal emelte a nődolgo­zók arányát. Szemere elvtárs elmondotta azt fs, hogy az arány 1—2 százalékkal tovább emelhető. Pásztor Sándor elv- társ. a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatóis arról szá­molt be, hogy náluk 800 nődoU gozó van, zömük kalauz, kocsi­vezető stb. A nők tanulási ked­vével kapcsolatban elmondotta«, hogy náluk több mint 80-an vesznek részt általános iskolai oktatásban, többen járnak kö­zépiskolába, főiskolára, egye­temre. Káli Lajos elvtárs. a Lenin Kohászati Művek mun­kaügyi igazgatója elmondotta, hogy az LKM nem kifejezetten női és könnyű munkakört biz­tosító gyár, mégis egész nagy létszámban dolgoznak náluk nők. Az összdolgozólí 15,7 szá­zaléka leány és asszony. Ko­vács- Miklós elvtárs, a városi pártbizottság ágit prop. osztá­lyának vezetője a nők munká- baállításával kapcsolatban el­mondotta, hogy Miskolcon 28 ezer nő dolgozik. A nődolgozók tanulásával kapcsolatban meg­jegyezte: az iskoláztatásnál probléma, hogy a nődolgozóls közül csak azokat a leányo­kat, asszonyokat veszik fel« akik valahol dolgoznak. Vislce- vits Elemér elvtárs. az AKÖV pártbizottságának titkára arról számolt be, hogy náluk 535 nő- dolgozó van. közülük 274-nek van középiskolai végzettsége, 193-an pedig szakképzettséggel rendelkeznek. Jelenleg egy nő- dolgozójuk egyetemre jár, 61— en középiskolába, 18-an szak­mai tanfolyamon tanulnak to­vább. 4 beszámoló és a vita te­hát illusztrálta, hogy a nők a férfiakkal egyen­jogúak, s elvileg az élet min­den munkaterületén megnyíl­tak a kapuk leányaink, asszo­nyaink előtt. Bebizonyította: a nők ma már tanulhatnak, ké­pezhetik magukat, hogy minél hasznosabb tagjai legyenek társadalmunknak. Fodor László Boróczkl Fch1 ÍPaXytatjtüLj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom