Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

<5

fiSZAKMAGTARORSZAQ

Vasárnap, 1964. mártfas 1,

Egy fiatal művész sikeres startja

Ha egy fiatal művészt kitüntetés ér, mindig a pálya kezdete, az életindulás ködük elő homályból vagy fényből aszerint: miként kezdődött?

Koncz Gábor 18 éves korában járt először Budapesten, akkor is felvételi vizsgára indult Mezőkeresztesről a Színház és Filmművészeti Főiskolára. A szigorú tanárok több ezer fiatal közül választották ki az érdekes arcú, vonzó egyéniségű fiatalembert. A tanárok nem tévedtek, mert már a főiskola tanulmányi ideje alatt bizonyított Koncz Gábor. Többszörösen is, mert ha filmszerepeit tekintjük: roppant széles skálát láthatunk az Angyalok földje gyil- ' kosától, a Legenda a vonaton szimpatikus ■munkásfigurájáíg.

■ De mit mond ő maga erről a ”skála-elmé- fcetről?

— Nem vagyok híve a bűvös „szerep-kör” gyakorlatnak. A legnagyobb öröm színész számára, ha széles skálán mozoghat. Én nem pa- naszkodhatom, mert a nyolc-tíz filmszerepem■ között alkalmam nyílt változatos figurák eljátszására.

■ Nézem az alig 23 éves fiatalembert. Mi az, ■arm megragadja lényéből az embert. Fülei? Azok is. A filmvásznon nem érzékelhető kék

szeme? Feltétlenül. Csontos homloka, erős szemöldöke? Többek között ezek is. De talán mégis szabálytalan arca a megnyerő, ha azt összességében vizsgáljuk. Színészi „eszközeit” tekintve lobogása, nagy erejű vitalitása feltűnő. A kor robbanékonysága, „műszerezettsége” él Koncz Gáborban. Minden bizonnyal ezt méltányolták a magyar filmkritikusok is, amikor a legjobb színészi alakítás díját neki ítélték. Az indoklásban találtam még egy fi- gyelmetkeitő jelzőt: „filmszerű” színész. Ennek bővebb kifejtésére Koncz Gábort kértem.

— Talán a zsűri ezen a fogalmon azt értette, amit magam is érzek évek óta: szenvedélyesen szeretem és nagyon komolyan veszem a filmet. De nemcsak a film izgat. Szeretem a televíziót és a szinkront is. Soha nem felejtem A hosszútávfutó magányossága című angol film szélálló fülű. igazságkereső fiatalemberét. Szívesen azonosultam, ezzel a figurával, ynerí nagyon szeretem az igazságot. A televízióban az előadóművészét tartja izgalomban érdeklődésemet. Szemtől szemben két millió nézővel verset mondani — ez nagy színészi próba. És én ezeket a próbákat szeretem — vállalom is.

— Hallottam, hogy a tv is nívódíjjal jutalmazta az elmúlt esztendőben?

— Igen a Felnőttek iskolájában című alkotásban nyújtott alakításomért.

— Látom, most is valamilyen filmforgató könyv lapip.it gyűrögeti:

— Hétfőn próbafelvételre utazom. Keleti Márton Tanulság című filmjének érdekes két figuráját: az apát és fiút játszom egyszemélyiben. Hasonló izgalmas faladat vár rám színházamnál Cocteau: írógép című bűnügyi drámájában, amelyben szintén kettős szerepet játszom.

— A színház?

— Ha lehet fokozatokat felállítani: a színházat még komolyabban veszem, mint a filmet. Korom ugyan nem jogosít fel arra, hogy a színházról ..nagy” nyilatkozatot adjak, de annyit elmondhatok, a színház számomra nagy csoda. Ez nem frázis, ez az én hitvallásom. S megteszek mindent annak érdekében, hogy a színház édes gyermekévé fogadjon,

Hiszek Koncz Gábor hitvallásában, mert a Don Quijote Murció grófja az Irodalmi Színpad Néger estjének néhány sikeresen tolmácsolt száma jó színházi színészt is ígér ebben az érd oh-es fiatalemberben, ha egyáltalán érdemes különválasztani őt a filmszínésztől.

Ami pedig a fiatalon kapott díjakat illeti: hiszem, hogy Koncz Gábor ezeket nem végcélnak, hanem olyan serkentő eszköznek tekinti, amelyek újabb művészi magaslatokra lendíthetik őt.

Párkány László

Becsiül hagSctM

Az elmúlt gazdasági évben is szép jövedelmet biztosított a bocsi Haladás Termelőszövetkezet tagjainak az állattenyésztés. Az idén háromszáz hízósertés és száz szarvasmarha átadására szeretnének szerződést kötni. A tervek szerint

1964-ben 97 ezer liter tejet, értékesít majd a közös gazdaság. Tojásból eddig már 89 ezer darab átadására kötöttek szerződést, Ebből ötvenezer darabot a szikszói keltető állomásra küldenek majd.

SZEKTORÉI JÓZSEF:

Jön elő, Márciusi

Óh, jöjj elő, szép Március! Kábíts el.

Légy szerelmes ölelés, forró csók.

Érkezz meg sziszegő szelíd szelekkel.

Nézd, elédáradnak a szűk folyók.

És eléd viszem én is szívemet, csak jöjj, hozd cl a tavaszt s a Minden titkait súgd bele forró fülembe, taníts meg újra asszonyt ölelni a legszebb szerelmet ültesd szívembe és küldd el már hozzám vacsorázni a Boldogságot, azt a síkos halai; óh add vissza nekem régi magamat!

Kevesen tildák,

hogy az eszperantó nyelv megalkotója a lengyel dr. Zá- menhof. _a mi anyanyelvűnkből vette át a kolbász, paprika, csárdái cs huszár főneveket, Ugyancsak az ő jóvoltából e r ~m~etköz: nyelv legalább ezer olyan közismert idegen szói vagy szótövet tartalmaz, amelyeket mi, magyarok is állandóan használunk,

InleHiffems riporíer

A nyugatnémet televízió egy adássorozatának keretében interjút készített Inge'oorg Hallstein , énekesnővel A műsort vezető riporter iöbbek közt ezt mvndta: „Ingéborg Hallstein édesanyja is énekesnő volt, de nagyszülei még tisztességes emberek voltak...”

Bordás üenke rajza.

DEMÉNY OTTÓ:

A költő mondja

Véradás az LKM-ben

fin, aki a háttérben állok, arcom, alakom ismeretlen.

Az se érdekes honnan jöttem s honnan vettem az eszközeimet Vagyok a legszelídebb fajta, aki kitér, ha tülekednek

Az Országos Vérellátó Állomás miskolci alközpontjának dolgozói majdnem két napig tartózkodtak a Lenin Kohászati Művek hengerműi gyárAz Optimista tragédia diadal útja

Európa, Amerika és Ázsia sok országában nagy az érdeklődés a franciaországi és mexikói filmfesztiválokon díjat nyert Optimista tragédia című szovjet filmalkotás iránt.

Februar 24-én volt a film díszbemutatója a havannai Chaplin Filmszínházban. Erre az alkalomra szovjet filmművész küldöttség utazott a kubai fővárosba. Ezen a napon tűzte műsorára az Optimista tragédiát nyolc athéni filmszínház is.

Hal millióval „gazdagodtak“ a falusi bankóit

Megyénk takarékszövetkezeteit előszeretettel' nevezi a lakosság a falu bankjainak. A szüret utáni hetekben, majd most a zár-számadások idején több ezren keresték fel a takarékszövetkezeteket, s jelentős összegeikkel növelték ottani takarékbetétjeiket. A bogácsi és a prügyi tafcarcikszövet.ke-' zet beftétállománya is mégha-< ladja már az egy millió forintot. Mezőkeresztesen és Tokaj-, ban pedig már a négy millió, forint felett jár a helyi falusi, bank betétállománya. Göncön,

a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, három millió fölé növekedett a betétállomány. Az elmúlt két hónapban megyénk takarékszövetkezeteiben hat millió forinttal növekedett a falusi lakosság tajkaréfcbefét- jeínek összege. ■

s ha elismerést osztogatnak makacsul csak a vállát vonja.

Aki a részletekbe^ néha téved, de később nem tagadja.

Ne keressetek! mire jó az másolni borzas frizurámat? Biztosan egyet tudjatok csak: ha van e földön maradandó gondolat — az bennem ölt formát, hogy többé sóba el ne vesszen.

részlegében. Ez alatt az idő alatt 214 ember több, mint hatvan liter vért adott térítés- mentes«!.

Heten jöttek egyszerre vért adni a finomhengerműből, Sa* jóhegyi Vilmos szocialista brigádjából.

£ fánnács •

ahol az elmúlt évnél jobb volt] «iirmiiNiiiiiriiniiiiiiiiiiiiMfiiiiiiiiiimiiiHHUiiiiiiiiiiiiiLiiiiiiiiuiiiiiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiitiiiiiiiimiMiiiiiimiiKiui ,

HÁRMAK A HÍD ALA1T

DöbrScz&nl Kálmán rajza.

y i lig észrevehetően közele- T A a Még nem ía- ^ gyott, de egyre hűvöseb- A bek lettek a nappalok, az éj♦

’szakák, és a fáradt, öreg ősz egy decemberi reggelen arra ▼ébredt, hogy nincs sok keresni- $valója ezen a tájon. Mikor bá- ^gyadt szemei jobban megszok- Xták a szürke, ködös világot, Ymint baljóslatokkal küzdő had- ▼ vezér, seregszemlét tartott. S $ ami t látott, az nem hozott ^enyhülést szívének. A fák már Aelsírták levélkönnyeiket, az Tutcai tócsák iibabőrösen részeltettek, az emberek pedig íel- ylürt gallérra] loholtak az ul- $cán, s mind gyakrabban és ^mind sötétebben káromkodtak. 4 Ebből az ősz megértette, Ahogy kiszorult utolsó sáncaiból lis, és már elkésett az ellenállás ▼megszervezésével. Az az ellen- ység a veszedelmesebb, amelyik nem nyíltan, szemtől- szembe támad, hanem belo- 9 pódzik, beszivárog, berágja ^magát. Az ősz is így járt most Aa,téllel, de mint tapasztalt, »vén világjáró nem sokat töp- Vrengett az elmúláson: csendében, nyugodtan, vergődés nejekül akarta kiadni a lelkét, Amint a bölcsek és a csavargók. Ts amikor metsző északi szél ▼ érkezett a városba, és feladata rá az utolsó kenetet, egy kívánsága volt csupán, hogy hát- éralevő óráit hűtlen cimborájá- Avai, a Nappal tölthesse.

I Kedvetlenül vánszorgott eáo ▼a roppant égitest. Voltaképpen

sohasem szívlelte ezt a kehes évszakot, de a régi ismeretség emlékére mért ne komázzanak el, utoljára. Látván közeli pusztulását, megsajnálta egy kicsit a haldoklót, és nem fukarkodott melegével: másfelé kergette a szelet, levegőbe fojtotta a ködöt, jobb kedvre derítette az embereket,

A Duna is, ez a nagy, lomha folyó, mintha szabadabban csobogott volna medrében,v miután a ködfátyol lecsapódott. A hídról már tisztán lehetett látni, mint sürög-forog bodros hulláma, mint örvénylik, s mint bukik alá a felszín, ahogy túljutott a pilléreken. De a langyos idő csak alkonyaiig tartott, s azután hirtelen lehűlés következett.

A

kkortájt, a harmincas évek elején, hárman jártunk hálni a híd alá, a pesti oldalon: az Öreg, Sugyi herceg és én. Az Öreg nem tisztelte eléggé a magántulajdont, végigülte hazánk nevezetesebb börtöneit, s mostanság a szomszédos vásárcsarnokban koldult. Ki volt meszelve Pestről, egy kis körözött is volt a füle mögött, s mi fiatalok, mindent elkövettünk, hogy a lebukástól megóvjuk. A csarnokban önzetlenül kétféléi falaztunk neki, s ha zsernyák-szagot szimatoltunk, -leadtuk a drótot, mire az öreg egy sajtkereskedő sátraiba vonult, akit- a Csillag- bői sumert. Sugyi herceg még

börtönt nem látott csavargó volt, mindig valami nagy betörésről álmodozott, délutánonként a Klauzál téren snúrozótt, ahol én a sakktábla mezején kerestem meg a kenyerem, miután három esztendővel annak előtte a Nagyfuvaros utcai la- katosműheiyben kiadták a könyvem, és hasztalan próbálkoztam bejutni valahová. Su~ gyit én kereszteltem el hercegnek, mert előkelőén tudta szívni a csikket: cérnából mandzsettát kötött Vá, s az utolsó millimétert is élvezte.

Volt egy kutyám, Csibrik, áld kutyasétáltató koromba n szegődött hozzám, s a sovány esztendőkben is kitartott mellettem. Koromsötétben is ötszáz méterről felplankolta a közeledő zsernyákokat, s alar- mírozott bennünket.

Ezen a tólbeforduló éjszakán az igazak álmát aludtuk, s éjféltájt arra ébredtem, hogy Csibrik rángatja a kabátom ujját: menten riasztottam a társaimat, s leereszkedtünk búvóhelyünkről. Láttuk, hogy a járókelők a hídra csődülnek, és az ég felé mutogatnak. S ott fenn, a magasba ívelő vastraverzen egy ember kúszott a turul irányába.’ Nem nézett se jobbra, se balra, határozottan tört a célja felé, pillantásra se méltatta bámulóit. Amikor az előkerülő zsemyák csendet teremtett, és a törvény nevében lefelé hívogatta, még csak nem

is válaszolt: ment tovább fel* felé a maga útján.

A közeli emberhalál érzete megrendítette a nézőket. Nemcsak az én torkom szorongatta valami, hanem Sugyi herceg szeméből is kicsordult a könnycsepp, s £gy prémbundás nő elájult a rémülettől. Az öreg jónak látta odább állni innen; óvatosságra intett bennünket is, de minket annyira lenyűgözött az elszánt ember haláljátéka, hogy nem tudtunk mozdulni a hídról.

ngy ember mégis akadt a sole között, egy kövér úr, akit nem, itatott meg a halálra készülődés látványa. Cinikus gúnnyal csúfolta a szerencsétlent:

— Gyere le te csibész, mert leesel! — kiáltott fel kétszer is, hogy sikert arasson szellemességével. De amikor körülnézett, csak dühös, ni (jgye lő pillantásokkal találkozott, mint aki megzavarja cgy‘ vallási szertartás áhítatát. Ám Kövér urat nem kedvetlenítette el, hogy viselkedése megvetést váltott ki. Neki mintha kapóra jött volna ez a készülő tragédia: ikéjes izgalom remeg- t.ette tokáját, és tovább esúfon- dároskodott.

Alant a rendkívüli esemény egyre több embert vont össze, akik néma részvéttel kísérték íiz öngyilkos jelölt útját. Már túljutott a szeges táblán, már ott küszködött, ahol mind meredekebbé válik a vastraverz ívelése.

Amikor a mentőcsónak tompa bugással elindult a túlsó partról, az elszánt már a turulon pihent. A sötétben csak a körvonalait lehetett látni. Égy tetszett, mintha kezeibe temette volna az arcát: biztosan sírt, vágy imádkozott. Valaki éppen a tűzoltókat követelte, amikor az ember, ott fenn, a Ezédftő magasságban felemel-