Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-07 / 56. szám
Bwtmfartt 2M& tasSncft» % RRBAKMAOTASORSSAd A% ©is© próbatétel Ä számok egyszeri látása is azt hiszem ijesztő: az elmúlt évben a Borsodi Mélyépítő Vállalatnál 2333 dolgozót alkalmaztak — 1963-ban 951 újfelvételes volt, elbocsátását kérte 1307, ebből önkényesen távozott 840. S ha tovább vizsgálódunk, a követ kezöket tapasztaljuk. A válla- ’■'látnál 1095 borsoöi, 1019 sza- ' bolosi, 107 hevesi keresett ■'munkaalkalmat, de jöttek még ■ hajdú-bihariak, szolnokiak, s más vidékre valók is. Vagyis: •‘.az alig több mint 2300 munkás »23 faluból indult el, hogy a j; Mélyépítő Vállalatra váró .feladatokban segédkezzék, .hogy kenyeret keressen családja, s maga részére. . Ki meddig Sál ? ■ • S ha ezek után leírjuk: en- '• bek a vállalatnak tervét 00 szá- Kátékban a Minisztertanács ál- vtal kiemeltnek tudjuk, elkép- '•Síélhető, hogy a nehézségek garmadájával kell megküzdenie az itteni vezetőknek, kommunistáknak. — Ha Aggteleken a szállodának csatornát kell építeni — •mondja Pecsenye Miklós elvtárs, a csúcsvezetőség titkára -•*-, akkor a járás vezetői úgy '•Sürgetik, mintha ez a munka fontosabb lenne a diósgyőri durvahengerde rekonstrukciójánál i..- Sürgetés mindenhonnan. Pedig most a rekonstrukcióra hell a megyei mélyépítőknek koncentrálniok, ide kell az erőket összegyűjteni. A csúcs- vezetöség is ezzel foglalkozott. legutóbbi ülésén. Pecsenye elvtárs erről így nyilatkozik: '— Legfontosabb, hogy a munka zavartalanul haladjon majd, hiszen az új hengersor egy napi üzemelése 24 millió ■forintot jelent... Népgazdasági érdek... Mint ahogy az is, hbgy a munkákban a fontossági sorrendet is figyelembe kell venni. • „VizsEnmunha“ A rekonstrukciós munkák i*efeítése lesz a nemrég megalakult csúcs vezetőség vizs- Samunkája — folytatja Pecsenye Miklós. — Ügy határoztunk, hogy a legfontosabb feladata a pártszervezetnek, a kommunistáknak: magyarázni a durvahengerművi rekonstrukció jelentőségét, és ahol Valami zavaró körülmény mutatkozna, azonnal közbelépni és segíteni. A közeljövőben a párt- és a Szakszervezeti aktívák megbeszélést tartanak. Szakemberek előadásában hallhatják a munkák fontosságát. ~~ Ha sikerül határidőre befejezni a rekonstrukciót, akkor az új csúcsvezetőség —■ átesik a tűzke- Reméljük... resztségen. Máris haj van a lialáritíőkfiel... S aztán elmondja Pecsenye Miklós, hogy máris baj van a határidők betartásával — pedig a munkákat lényegében április C-án kezdik el. — A Ganz-MÁVAG tíz nap helyett 23 nap alatt készítette el az oszlopok kiváltásához szükséges részeket... Igaz viszont, hogy itt mi is késtünk 11 napot. A legnagyobb bajt ott látják a mélyépítő kommunisták, hogy sok helyen már dolgozni kellene az előre is elkészíthető zsaluzatokon, vasbetonszerkezeteken. Ám a kohászat nem ad területet — pedig ebben megegyeztek. Ezekkel a munkákkal már február elejére el kellett volna készülniük ... Még hozzá se kezdtek. Ugyanilyen okok miatt várnak, még mindig a — sokszor kilenc-tíz méteres — munkagödrök du- colásával is. Biztosítás nélkül pedig nem kezdhetik el a munkát, hiszen egy partcsuszam- lás tömegszerencsétlenséget okozhat. — Be kellene tartani a megegyezést, különben baj lehet a határidővel... Az pedig soksok millió veszteséget okozhat — összegezi véleményét Pecsenye Miklós elvtárs. „Mér! vettem az ünnepi öltönyt?" Nagy erőket koncentrálnak a mélyépítők a durvahengerdé- bez — több mint másfélezer embert Hiszen lesz olyan nap, amikor 250 köbméter betont kell „bedolgozniok”. A honvédség is segítséget nyújt a nagyarányú munkához, A baj ott van, hogy sokan, elsősorban a vidékiek nem akarják megérteni a vasárnapi munkát. — Azt mondja nekem egyikük — meséli a párttitkár — „Nem azért vettem én az ünneplő ruhámat, hogy a szekrényben álljon”. S valóban helyes, ha a kommunisták még azt is megmagyarázzák az építőknek, hogy miből telhet új ruhára — s hogy a rekonstrukciós munkálatok milyen összefüggésben vannak az ország acél- termelésének növekedésével, s ami ebből következik: az ipar fejlődése, az ország gazdagodása. Gép kellene, minél több... A mélyépítőknél ma tíz szakmában dolgoznak. Különösen a fiatalok idegenkednek attól a gondolattól, hogy ők „közönséges” kubikosok maradjanak. Elmondják, hogy a vállalatnál szinte mindenki tanulni akar — elsősorban persze a fiatalok. Olykor helyiséget sem tudnak biztosítani a különböző szaktanfolyamoknak. — Régen a kubikolás, a du- colás volt a mélyépítés legfontosabb szakmája... Ma is az egy kicsit, hiszen sok jó gép kellene, hogy a nehéz munkából „kiszoríthassuk” az embert, S mert nincs elég, s nem is mindegyik korszerű, hát nagy szükség van ma is a segédmunkára, az emberi erőre. S mert már jön a tavasz, erősödnek a tsz-ek, bizony baj lesz a munkaerővel. Tudják ezt a mélyépítő pártszervezet csúcsvezetői is. Ezért mondták: végre a párthatározat erélyesen megemlítette az építőipar műszaki fejlesztését. Nagy feladat vár a Borsodi Mélyépítő Vállalat dolgozóira az elkövetkezendő időkben: a durvahengerdei rekonstrukció s a többi mélyépítési, építési munka milliókat „hozhat”, de éppen úgy milliókat „vehet el” az ország kamrájából. A kommunisták ügyeljenek elsősorban rá, hogy az előbbi valósuljon meg. B. U A magyar cukorgyártás leghosszabb kampánya után Nem a legszebb szó. de itt, Szerencsen, a háromnegyed évszázados jubileumra készülő cukorgyárban már 1889-ben is kampánynak nevezték azt a néhány hónapos munkát, amikor az évi répatermésből fehér cukrot készítettek a hatalmas gépsorokon. A kampánynak nevezett, gyártási idény mindig sok izgalommal járt. Olyan gondok azonban még sohasem nehezedtek a gyár vezérkarának vallaira, olyan helytállást még sohasem követelt ez a munka a gyár dolgozóitól, mint a legutóbbi kampány alatt. Olyasmi történt Szerencsen, amire még egyszer sem volt példa a magyar cukor- gyártás több évtizedes történetében. Sokezer tonnával c „bűvös határ” feletti mennyiségből. 40 900 vagon répából készítettek cukrot. És méghozzá milyen körülmények között: 15—20 fokos, tartós fagyokkal, szállítási nehézségekkel küzdve. Volt, amikor hosz- szú napokat késett; csonttá fagyva érkezett meg egy-egv rénaszáll ítmány. És mégsem álltak le, nem dermedtek meg a hatalmas gépsorok. Gondok r* rekordok Sóik gondot okozott a cukorrépa igen gyenge cukortartalma is. Mégis megdöntötték egy másik rekordot is: az ötezer vagon cukorból 1800 vagon lett az exportképes áru, s ebből több mint 1100 vagon az aprószemű, az úgynevezett „exportfinom” kristály. A közkedvelt mokkacukorból is 160 vagon körül járt az eddigi rekord, s az idén 343 vagonnal küldtek belőle a fogyasztóknak. Most lecsendesedett az özem. A nyersgyárban már nem terjeng az émelyítő répaillat, s a legfontosabb munkahelyek egyik zugába ékelt. Iris főmérnöki irodában nyugodtan beszélgethetünk a hat hónap hőSzakipari munkák is szalagszerben A DIÓSGYŐRI Kilián-lakó- telepen az idén 737 olyan lakást adnak át. amelyeket öntött betonból készítenek, vagy nagyblokkokból • szerelnek össze. A korszerű technológiák alkalmazása azonban csak úgy előnyös és gazdaságos, ha a különböző építési munkákat folyamatosan, megszakítás nélkül végzik el. Ezért, valamint az új otthonok építésének meggyorsításáért az idén a kőműveseken kívül már a szakiparosok is szalagban dolgoznak. A Borsod megyei Építőipari Vállalat műszaki gárdája a szakipari feladatok folyamatos szervezésére részletes ütemtervet dolgozott ki. Ebben pontosan kimutatták, hogy a burkoló, a festő, a mázoló, az asztalos, az üveges és a parkettás brigádoknak egy- egy munkafolyamatot milyen létszámmal, mennyi idő alatt kell elkészíteniük. Az új szervezéssel máris lehetővé vált, hogy a szakiparosok ne zavarják egymás munkáját, és egyVilágot lát a ladányi kosár Tokajban is készítik, ott is akad néhány iigyeskezű mestere a kosárfonásnak, de azért e. piacokon csak úgy ismerik, hogy tiszaladanyi. kosár Ősrégi mesterség, apáról fiúra. ssáll ■ kadányban a kosárfonás tudománya. Szép kerti bútorokat, virágtartókat, apró kis játék- kosarakat is tudnak készíteni a Tisza-menti füzesek hajlékony wsszőiből. de mostanában egyre inlcább a jókora méretű, majdnem, hogy clnyűhe- tctlen, erősre font szeneskosár ® ladányiak tömegcikke. A Magyar Róna Termelőszövetkezet kosárfonó részlegétől máris rendeltek az idén vagy tízezer darabot, másik készítményükből, a kosárfedöből pedig harmincezret. A Tokaji Háziipari, Szövetkezetnek dolgozó kosárfonók is több százezer forint értékű kosarát fonnak évente a bélés külföldi piacokra. Külországokban ugyanis egyre keresettebb árucikk a Tisza-menti kosár, s az idén is több országba exportálnak belőle. A tokaji szövetkezet a Tokajban és Tiszaladányban font kosárból. a mezőzomborí gyékényből és a bodrogszegi raf- f tó-készítményből az elmúlt évben egymillió 600 ezer forint értékűt szállított a bel- és külföldi piacokra, idei,tervük pedig 'már kér elten kétmillió fo- vím. ; Somos» Miklós tiszaladányi kosárfonó .kosaraival, saját készítésű siesnek nevezhető munkájáról Salánki István főmérnökkel. Az áprilisban sorra ’ kerülő 75 éves jubileumi ünnepségeken bizonyára sok szó esik majd erről a legutóbbi kampányról. A főmérnök gondolatai azonban már szeptember első napjaiban járnak. Akkorra megérkezik az első idei cukorrépa. s lehet, hogy ugyanolyan nehéz leckét adnak fel a gyár kollektívájának, mint a rekordokkal teli elmúlt idényben. Kéissakmás munkások Arra pedig alaposan fel kell készülni. A gyár gépóriásai, a hosszú gépsorok most lejárt, elhasználódott szerkezethez hasonlíthatók. A hat hónapon át. éjjel-nappal, szünet nélkül tartó kampány alaposan megviselt minden szerkezetet Talán még sosem várt olyan nagy munka a karbantartókra, mint az elkövetkező tavaszi és nyári hónapokban. Hogy’ kik végzik a karbantartást? Ugyanazok, akik az ötezer vagon cukrot adták a népgazdaságnak. Mert a törzs- gárda kétszakmas munkásokból áll. Ősszel és télen cükor- gyártó szakmunkások, gépkezelők, tavasszal és nyáron lakatosok, kovácsok, kőművesek. Alig álltaik le a gépek* alig hült le az utolsó ereszté- sű cukor, már munkához is láttak. Mert ennél a karbantartásnál nincs határidő módosítás. Hiába tartott tovább a kampány, hiába viselte meg jobban a gépsorokat a sokezer vr.gonnal több cukorrépa, mire ásni kezdik az új termést, itt indulásra készen kell állnia mindennek és mindenkinek. A határidőket itt csak rövidíteni lehet. OS 40 millió új erőműre Pedig a gépek szokásos tisztításán, karbantartásán felül jócskán akadnak más teendők is. A nyersgyárban, a répafeldolgozóban két nagy, új bepároló testet építenek be. Csupán ez a munka mintegy három millió forintos beruházást jelent. És mintegy 40 millió forintos beruházással folytatják az idén a gyár új erőművének építését, amely’ az elkövetkező években a régi erőmű 2—2.5 megawattja helyett 8 megawatt áramot termel, s rádolgozik majd az országos hálózatra is. Ha minden elkészül, alckor bizonyára új rekordra lesz képes az öreg gyár. íp. s.) Új dokumentumok alapján megírják a miskolci csata történetét mást váltva, szalagszerűen, termeljenek. A műszaki vezetők a folyamatos termelésszervezést; most tovább tökéletesítik. Ennek szolgálatában Diósgyőrött szakosított brigádokat alakítanak. Ez azt jelenti, hogy például a festő brigádban állandóan ugyanazok végzik majd a fal meszelését, a nyílászárók gittelését, alapozását és fényezését. Ezáltal, mivel a dolgozók állandóan azonos munkát készítenek, nagy gyakorlatra lesznek szert, igy a termelés lényegesen meggyorsul, s a minőség is jelentősen javul. A szakosított szakipari brigádokat külön munkafüzetekkel is ellátják. Ezekbe bejegyzik, hogy egy-egy lakóépületben az egyes szakmáknak milyen munkát kell végezniük, és arra mennyi idő, illetve létszám szükséges. így a dolgozók akár óránként ellenőrizhetik, hol tartanak a tervvel és hol kell erősíteniük. A szakosított brigádok szervezését már megkezdték, és azok a munkák mintegy 50 százalékát már gépekkel végzik el.-----O----K iváló j^árrészleg az ÓKŰ acélműve • Az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatósága a közelmúltban értékelte az elmúlt évi munkaverseny’ eredményeit. Megállapította, hogy a vállalat kollektívája jól dolgozott. A népgazdasági tervből az ózdi gyárra jutó feladatok sikeres teljesítése révén 3,5 milliárd teljes termelési értékkel járultak hozzá 1963-ban a nemzeti jövedelemhez. Brigádok, műhelyek, főosz- tály’ok, üzemek , és gyárrészlegek versenyeztek a részfeladatok teljesítéséért. A gyárrészlegek közül az acélmű bizonyult a legjobbnak. Az értékelés alapján, egyedül az Ózdi Kohászati Üzemekben elnyerje a Kiváló gyárrészleg elmet« Májusban lesz 45 éve, hogy a Tanácsköztársaság hadserege véghezvitte egyik legragyo- góbb fegyvertényét: megvívta a hadtörténelemben a „miskolci csata” néven ismert ütközetét. Komáromy József, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója több éves kutatással, eredeti és eddig nyilvánosságra nem hozott adatok alapján, az évforduló alkalmával megírja a csata történetét. A kutatások megállapították. hogy a miskolci csata május 21-én kezdődött, és a magyar vörös csapatok ekkor foglalták vissza az intervenciós, buizsoá seregektől a várost. Másnapra az ellenség rendezte sorait és ellentámadást indított, amit a mieink visszavertek, 24-én dőlt el végleg az ütközet, s ennek eredményeként a város a vörös csapatok kezén ■maradt. Ez az ütközet volt a „nyitánya" az úgynevezett északi hadjáratnak. A csatában részt, vettek a budapesti munkászaszlóaljaJc is. A párizsi hadiakadémián most is tanítják azt a ragyogó teljesítményt, hogy a Tanácsköztársaság kormánya. 28 szerelvény- nyel. teljes menetkészültséggel „dobta le” a. csapatokat Budapestről, amelyek Ernődön rakodtak ki. Csatlakoztak hozzájuk a miskolci- és a diósgyőri munlcásolc is, akik az ellenség vonalam át. a Bükkön keresztül szöktek át tömegesen Ernődre.. a vörös hadsereghez. Az északi hadjárat nyomán, kialalcult helyzet tette lehetővé, hogy június 16-án Eperjesen kikiáltsák a. szlovák, tanácsköztársaságot. (J egjj zefek Napirenden: a kereskedelem t Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a napokban kibővített ülést tartott a Borsod megyei Áruforgalmi Bizottság. Bizonyos, hogy a rendkívül tartalmas, sűrített beszámoló, valamint az érdekes felszólalások előbbre viszik a kereskedelem ügyét. A vásárlók és a kereskedelmi szervek kölcsönös megelégedésére. • A déli órákban zsúfoltak a vendéglők. Pedig a jövőben mind nagyobb növekedésre számíthatunk, hiszen a mai élettempó egy’re több embernek teszi szükségessé a vendéglői étkezést. A zsúfoltság csökkentésére érdekes javaslat hangzott el az ülésen: olyan konyhákat kellene létesíteni, amelyek csak kihordásra főznének, és nem éttermi felszolgálásra. Érdemes lenne megfontolni a javaslatot. Mint ahogyan a következő javaslat is helyénvalónak, érettnek tűnik: Hasznos lenne, ha Miskolcon a vasárnapokon is egésznap tartanának nyitva édességboltot. A csokoládé, a cukorka ugyanis olyan árucikk, ami nélkülözhetetlen az embernek. Csak akkor veszi meg. amikor éppen meglátja, és megkívánja. Nagyobb propaganda szükséges hát a forgalom növeléséhez. Vasárnaponként sok embes sétál az utcán, bizonyos, hogy sokan be is térnének as édességboltba, ha az nyitva tartana. Hadd tegyük ide még érvként a megnövekedett idegenforgalmat, a csehszlovák turisták számának megsokszorozódását. Tanulás, szakképzettség. beszámoló is, több, vezető beosztásban lévő felszólaló is úgy emlékezett meg erről a kérdésről, mint az egyik legelszomorítóbb részletkérdésről. Elmondták: úgy veszik észre, kipusztul a hivatásszeretet, a fiatalok már nem állnak szívvel-lclekkel a kereskedelem mellett, mini a régi szakemberek. Az esti iskoláknál még rosszabb a helyzet. Az egyik felszólaló, aki maga is szokott vizsgáztatni ezekben az iskolákban, körülbelül ezeket mondta: „Az embernek elszomorodik á szíve, amikor ki kell állítania a képesítési bizonyítványokat. Rendkívül keveset tudnak a résztvevők. Csak azért járják az iskolát, hogy’ legyen róla papír, de a tudás nem nagyon számít.” A minisztériumból itt lévő felszólaló ehhez annyit tett* hogy sajnos ez csaknem általános. Valóban nagy szükség van Miskolcon is a tervezett új kereskedelmi iskolára. De oly’anra, melynek nemcsak külseje, hanem belső tartalma is új.