Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
Tóth Jánosnak hívják. A brigádban egyszerűen Jani bácsinak szólítják. Külsőségekben megőrizte a hajdani nyírségi kisparasztra emlékeztető egyéniségét. Belülről, gondolat- és érzésvilágában azon7&r Tóth János kubikos, a szocialista brigád vezetője ban, noha sok vonást megőrzött régi énjéből, már más. Az építőiparban eltöltött idő, a különböző behatások sokat formáltak rajta. Szemét picit összehúzva, kicsiny, tömött bajsza alatt derűsen mosolyogva kérdezi, vagy inkább ismétli a kérdést. — Hogy melyik műszakra ^mlékiszem leginkább? Talán a7. elsőbe. Még világosan emlékszem rá, ászén néhány ftapja történt. . ügy reggel 9 óra tájban érkeztünk ide 15-en. A TEFU- kocsi egyenesen idehozott bennünket a rekonstrukcióhoz. Itt állt meg a vállalat hivatalháza előtt. Hát bizony, kicsit elszontyolodtunk azon, amit láttunk. Egy félig nyitott hen- gerde, tüzes bugák, fejünk fölött mászkáló daruk, dömperek, vagonok, vasmáglyák, zugás. zakatolás, sziréna üvöltés. Se én, se a brigád tagjai, sose jártunk ilyen üzemben A brigádtagok csak néztek rám. — Mi lesz velünk, Jani bátyám? Itt meg kell halni. — Majd meglátjuk — mondtam nékik. — Ha más kibírja, mi is megbirkózunk vele. Mentünk' az Ilgner II. gépházhoz. Hű, de megörültén, amikor ott egy ismerősre, Ta- lián Sándor művezetőre találtam! Már régen ismerjük egymást. ö is szakszervezeti bizalmi, én is. Gyakran találkoztunk a BMV központjában. Nagyot nézett. — Hogy kerültök ide? — Ide helyeztek. — Együtt, egy műszakban fogunk dolgozni. Építettél-e már csatornát? — Hát hogyne építettem volna. Berentén a brigáddal 15 kilométer csatornát csináltunk. — No, majd meglátjuk. Megmagyarázta, hogyan kell dolgozni, mire vigyázni. Kijelölte a munkát, aztán Driszkó Józseffel, Gáspár Istvánnal, Szegedi Istvánnal, meg a többivel nekiláttunk a munkának. Egyszercsak szörnyű szirénázás. Nem tudtuk hirtelenében, mi a baj. Egy daru közelgett a fejünk felett. Azt se tudtuk, hova ugorjunk. Az első óra, az első nap igen nehéz volt. Aztán megszoktuk a környezetet. Most már ki se lehetne bennünket innen zavarni. Épp úgy dolgozunk, mint másutt. És épp olyan jó eredménnyel. Pelles Miklós ács segédmunkás is a Nyírségből, Érdpatakról jött a mélyépítőkhöz. Ez az élet inkább külsőségekben okozott nála változást, belülről a régi, csaknem vakon hisz az „elrendeltetésben”. De nem akárhogyan. Az építésvezető elmondja róla, hogy bár segédmunkás, de kezéből nem „sír” ki a szerszám, bátran felveheti a versenyt egyikmásik, áccsal. Hogy miért nem vizsgázik le? — Egyszer már voltam .vizsgázni. Nem sikerült. — Miért nem tanul? — öreg vagyok. 44 éves. Kicsit túloz. Remekül bírja és végzi a munkát. Sokat dolgozik. Általában megkeresi a 2100—2200 forintot. Kell is a pénz. — Tíz gyermekem van és két unokám. Igaz, egy lány férjhez ment, a fiú traktoros, egy lányom a tsz-ben dolgozik. De a többi reám vár. Pelles Miklós ács segédmunkás — Nekem — mondja —, minden műszak egyforma. A munkám élvégzem. Kiss Bcláné gépkezelő Az Hgner gépházban egy molett asszonyka, Kiss Béláné kezeli a felvonót. Ő és a gép összetartoznak. Végtelen magabiztossággal mozog, s örökké tesz-vesz. Ha a gépet nem kell kezelni, segít az anyag előkészítésénél, pakol, cipeke- Üik. Szenvedélye a gép, a motor. ügy ismeri, mint bármelyik szerelő. Amikor 3 éve Csokvaományban a vállalathoz került, legelső dolga volt: a géphez lépett, elindította, megnézte, hogyan működik, milyen terhelést bír el. Itt lakik Miskolcon. Korán reggel együtt indul férjével, aki kovács Perecesen. Este siet a családhoz, kezdődik a második műszak. Munkaideje fél 5-iH tart. Mostanában többször előfordult, hogy az építésvezető odaszólt neki. — A munka sürgős. 6-ig benn kellene maradni. — Jó — mondja —, akkor maradok. Igaz, a házimunka várja, de majd bepótolja később, az éjszakába nyúlóan. És jön a szabad szombat. De a szombatból nem lesz semmi. Az egyik mérnök pénteken ezt mondja: — Holnap is be kellene jönnie. —• Bejövök —• közli kurtán. Tévedés azt hinni, hogy bosz- szankodik érte. Ellenkezőleg. Kicsit büszke is rá. Szereti érezni, hogy szükség van rá, hogy fontos nemcsak a család, hanem a társadalom számára is. Az Ilgner I. gépházban egy középmagas fiatalember, Bús László, a VÄV csoportvezetője hajlik a tervrajz fölé. Időnként fel-f elpillant, s figyelmes. kutató pillantása megállapodik a bonyolult elektromos berendezés egyik-másik pontján. A munka, amit végez, amit irányít, igen bonyolult. És veszélyes is. Több. ezer voltos kábelek. Egy kis figyelmetlenség és... És hogy Bús László számára melyik műszak a legérdekesebb? — Nem tudok választani. Mindegyik az. Mindennap, és minden órában van valami izgalmas, érdekes. A brigádtagok sűrűn jönnek, hol ezzel, hol azzal a gonddal. Mit tegyenek? Pillanatok alatt kell dönteni, s megtalálni a helyes megoldást. De hát én éppen ezt szeretem. Ezt a lüktetést. Bús László csoportvezető És talán ez a lüktetés, a munka adja meg az élet értelmét. * A diósgyőri durvahengermű rekonstrukcióján gyorsan peregnek a szürke hétköznapok. Egyik műszak suhan a másik után. Az építők, szerelők azt mondják: a műszakokon nem történik semmi különös. Egyszerűen csak végzik a munkát. De ezekből az egyszerű munkákból, munkafolyamatokból mégis egy nagy tett: egy új, automatizált hengermű születik. Szöveg: Csorba Barnabás Készig a rekoostrukcióróL Rajzok: Csabai Kálmán O 0 0 o © 0 © G © 0 e © o © 9 © o © © © © © o e o 0 © G © © j.a prasz JL Kéményseprő, négyleve Hí lóhere, saerenesepaíkó mellősve A 13 plusz 1 az újjászületett totó jelképe. Mi csupán kölcsön vettük, hogy illusztrálni tudjuk a. Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárának nyereség- részesedését. Közbevetőleg megjegyezzük: korábban a gyárat Miskolci Pamutfonó- nák ismerték. Miután tavaly a könnyűiparban is átszervezés volt. így azóta Miskolc. Lőrinc. Kaposvár, Újpest és Vác egy vállalatot alkotnak. 13,95 nap lett a nyereség- részesedés, ez egy kis jóindulattal 14-re kerekíthető. Az egész pamutfonó iparban ez a teljesítmény a legjobb a más gyárak 2—3—4 napos nyereségével szemben. Miért fizeti a legtöbb nyereséget a miskolci gyár? A mérlegbeszámolóból csak egy példát emelünk ki. Ez azonban az egész évi munkára fényt derít. Ebben a gyárban takarékos emberek dolgoznak. S ha valahol fontos az anyagtakarékosság. itt százszor az. A gyapot a Szovjetunióból, az EAK-ból, Brazíliából, Szíriából kerül Miskolcra. Minden grammocskája aranyat ér. Ebből a fehér aranyból egy szem sem tűnhet el a termelés folyójábán. Azért a hulladékért, ami már nem dolgozható fel újra, szinte sort áll a vatta-, a paplan-, a papírgyár. • aoaao»oas«*eae»«ot»e9 Mindenütt lényeges: vajon mennyi új értéket tudnak előállítani a nyersanyagból. Milyen az anyagkihozatal? A Miskolci Fonóban 1962-ben 100 kilogramm gyapotból 93,64 kg fonalat sikerült előállítani. 1963-ban már 93,91 kg-ot sikerült kifonni. A különbség mindössze 0,27 százalék. A fejlődés csekélynek tűnik. De csak tűnik! Mert éves szinten ez egyenlő 12 tonna megtakarított gyapottal, pénzértékben kifejezve 350 ezer forinttal. Nem is szólva arról, hogy a jó anyagkihozatal rokonhatással van a minőség alakulására. Eves szinten ez is 230 ezer forintot jelentett. Ilyen kis dolgokból, a 0,27 százalékokból szedegették össze a 13 plusz 1 nap nyereséget a miskolci íonómunká- sok. Nagyon becsülik itt a grammokat és a filléreket, mert tudják, hogy ebből lesznek a tonnák, és a forintok. Hamarosan feltörik a kismalacot, hogy szétosszák, ami benne összegyűlt. S zeretnek itt is totózni, lottózni, de a nyereségrészesedést azért nem bízzák se a kéményseprőre, se a négylevelű lóhere hozta szerencsére. A szerencsét itt maguk kovácsolják ki a dolgozók: szorgalmuk, tehetségük, tudásúit üllőjén. B. I. Gép és ember küzdelme a térdig érő sártengerben A hideg téli hónapok után szeszélyes tavasz köszöntött Rudabányára. Ezen a vidéken az elmúlt hét péntekje óta szinte megállás nélkül permetez az eső, vagy esik a hó. Az eddig lehullott, mintegy 70 milliméternyi csapadék és az enyhe időjárás hatására a környező hegyekben gyorsan elolvadt a hó, s a dombokról lezúduló víz sártengerré változtatta a külszíni fejtéseket, így a tavasz első napjai rendkívüli erőfeszítéseket követelnek az itt dolgozó bányászoktól. A jelentős csapadéktól és a hegyekből lecsurgó hólétől az ércfejtő tölcsérekben sok helyen másfél méter magas víz keletkezett, s emiatt csak állandó szivattyúzás mellett dolgozhatnak. A térdig érő sártengerben a földletakarítási munkáltat be kellett szüntetni, mert a laza. mély talajon szinte „elsüllyedtek” az exkavátorok, a meddőhányóra pedig nem: tudlak felmászni a dömperek. így a külszíni bányákban jelenleg csak a lerobbantott vasérc felrakását szolgáló, lánctalpas dózerek dolgoznak, de ezeket is gyakran igénybe veszik a szállításnál, a nagy sárban elakadt dömperek kiszabadításánál. Megnehezíti a dolgozók munkáját, hagy a szitáló esőben gyorsan átázik felsőruhájuk. Ezért úgy szervezték rneg a munkát, hogy amíg egy részük a termelésben vesz részt, addig a többiek fűtött melegedő helyiségekben ruhájukat szárítják. A térdig érő latyakban dolgozó bányászok helytállását, példamutatását bizonyítja, hogy az esős időjárásban is, amikor a gépek tengelyig süly- lyednek a sárba, eddig mindennap teljesítették tervüket, és a kért vasércmennyiséget elküldték a hazai nagyolvasz- t ókmik. HÍREK — A MEZŐKÖVESDI járás néhány termelőszövetkezetében új premizálási módszert vezettek be. Havonta állapítják meg, hogy ki mennyi munkaegységet köteles teljesíteni, s a túlteljesítést munkaegységenként 5—10 forinttal premizálják. — ORVOSI rendelő és orvoslakás épül az Idén a megye 11 községében, tizenhárom helyen pedig rendelőt létesítenek a kijáró körorvos részére. — A SZERENCSI és a mezőkövesdi járásból küldték a termelőszövetleezetek a legtöbb fiatalt a. különböző iskolákra. A két járás valamennyi termelöszövetleezete ösztöndíj-alapot létesített. — MÁRCIUS 27-ÉN, pénteken délután fél 5 órára a Műszaki Egyetem KlSZ-alapszer- vezete baráti beszélgetésre hívta meg Baráth Lajos írót és Juhász József költőt, akik niai irodalmunk időszerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét az irodalomszerető olvasókkal. •O----V árható időjárás ma estig: Felhős idő, elsősorban a Dunántúlon esőkkel. Mérsékelt, időnként élénk déli, délnyugati szél. Az éjszakai lehűlés mérséklődik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 8 lók között. — A TÉLI OKTATÁS során 146 termelőszövetkezeti elnök, 56 mezőgazdász és 385 könyvelő vett részt megyénkben egykét hetes, bentlakásos tanfolyamon. — EZERÖTSZÁZ holdon hoznak létre az idén mintalegelőket megyénkben. — ÖTVENEZER holdat szántottak fel megyénkben az elmúlt év őszén rétcgvonala- san. kétszer annyit, mint az előző esztendőben. — 'MEGALAKULT a MisJ kolci városi Tanács kereskedelmi állandó bizottságának ellenőri albizottsága. Az albizottság munkájában a tömegszervezetek által delegált dolgozók vesznek részt. GSZAKMAGYARORSZAG A (VTh f?vtvr *iTnr*ír<i«!ndr§ Borsod megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő Sárköz: Andor Szerkesztőség: Miskolc. Tanácsház tér 4 Telefonszámoks Titkárság! 16-880. Kultűrrovatt 16-067 Inari rovat: 16-035. Pártrbvati 16-078. Mezőgazdasági rovat: 33-687. Sportrovat: 16-049. Belpolitikai rovat, panasz ügyek: 16-046. Kisdiát Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiaűő: BlrC Péter Kiadőhlvstolt Kossuth utca UU Telefon- »6-131. Hirdetésfelvétel; Széchenyi utca 15—17. Telefon: 16-213. Terteszti s oosta Knphatő minden Borsod megyei eostahlvatalban és kézbesítőnél, fndevszámr 35:053 Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezetői Méry György
