Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

ES35AKMAGY AROKSZ AG Csütörtök, 1364. február 13. Carapkln nagykövet sajtónyilatkszata Szemjon Carapkin nagykö­vet, a tizennyolehalalmi le­szerelési bizottság munkájában részt Tevő szovjet küldöttség vezetője szerdán a genfi Nem­zetek Palotájában a sajtó kép­viselői előtt a következő nyi­latkozatot tette: „1964. febru­ár 10-én az amerikai külügy­minisztérium egyik képviselő­je nyilatkozatot tett, amelynek értelmében Jurij Noszenko, a tízennyolch atal mi bizottság munkájában résztvevő szovjet küldöttség szakértője állítólag politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tar­tom a következője kijelentését: Jurij Ivanovics Noszenko. n szovjet küldöttség szakértője a hizoilsó.g február 4-i ülését kö­vetően ebédelni ment és eltűnt. Noszenko távollétéről tudo­mást szerezve a Szovjetunió genfi és berni képviselői ismé­telten érintkezésbe léptek a svájci hatóságokkal. kérve, hogy legyenek meg mindent Noszenko megtalálása érdeké­ben. A svájci hatóságok közlése szerint megtették a megfelelő intézkedéseket Noszenko fel­kutatására, Mindezideig azon­ban a svájci hatóságok semmi­lyen választ sem adtak a Szov­jetunió képviselőinek meglcere- sésére. Ezzel kapcsolatban rendkí­vül különös az a lény, hogy a -helyzet minden komolysága el­lenére a svájci hatóságok ré­széről határozottan hiányzott a készség arra. hogy a szovjet küldöttségnek hatékonyan se­gítségére legyenek Noszenko felkutatásában Ezenkívül, amennyiben Noszenko valóban az amerikai hatóságok kezében van, ez csupán azt mutatja, hogy a svájci hatóságok nem csupán, hogy nem biztosítják a nemzetközi értekezletek részt­vevőinek elemi biztonságát, hanem területükön megenge­dik külföldi titkosszolgálatok provokációs tevékenységét. A szovjet küldöttség kifeje­zi reményét, hogy a svájci ha­tóságok megteszik az összes szüliséges intézkedéseket és élnek szuverén jogaikkal an­nak érdekében, hogy Noszenko visszatérhessen munkahelyére, családjához, gyermekeihez.” Tragikus fejlemények színhelye losz-e Ciprus f Ciprus Egy mondatban... A JUGOSZLÁV Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottsága kétnapos tanácskozást rendez az időszerű eszmei kér­désekről. KINEVEZTÉK Franciaország pekingi üg)wivőjét. MEGKEZDŐDÖTT az ameri­kaiak vízszállítása a tengeren, a guantanamoi támaszpontra. ma a világpolitika legérzékenyebb pontja. A Földközi-tenger ke­leti medencéjében fekvő 9250 négyzetkilométernyi pici szige­ten igen válságos a helyzet, és semmi biztosíték sincs arra, hogy ez egyik napról a má- silrra megoldódik. Ciprus lakói több évig tartó Az osztrák mtinkásfelkelés évfordulósán HITLER már tízezrével pusz­tította Németországban a sza­badság hiveit — egy esztendeje dühöngött rémuralma —, ami­kor Ausztriában a keresztény- szocialista kormány még a fa­sizmus „mérsékelt” módszereit alkalmazta: lépésről lépésre fosztotta meg a munkásosztályt a korábbi évtizedben szerzett vívmányaitól. Dolfuss volt a kancellár, s erről az apróka emberről eleinte inkább tréfál­kozva beszéltek a bécsiek, mint félelemmel. Hamarosan kiderült, hogy a kisnövésű kancellár és a mö­götte felzárkózott reakciós bur­zsoázia nem akar lemaradni a német és az olasz fasizmus mögött, maga ig elérkezettnek látja az időt. hogy a nép meg­maradt demokratikus jogait vérbe tiporja. Az -osztrák munkásosztály­nak ugyanis az első világhá­borút követő években sikerült kiharcolnia az önálló segély- szervezeteket, a biztosítási ön- kormányzatot, a munkás lakó­telepeket új, modern iskolák­kal és kórházakkal, sőt. egy le­gális munkásmiliciát a köztár­saság védelmére. Dolfuss a hadseregre és a Heimwehr nevű fegyveres fa­siszta szervezetre támaszkod­va, már 1932 óta készült a le­számolásra. Feloszlatta a' par­lamentet, életbe léptette a ren­deleti kormányzást, betiltotta a kommunista pártot, aztán a szociáldemokrata fegyveres munkásmiliciát. 1934. elején frontális támadásba kezdett a szociáldemokrata szervezetek ellen is, lefoglalta a nyomdá­kat. bezáratta a munkásottho­nokat szétzúzta a munkásosz­tály a békés úton létrehozott intézményeit. 1934. február 12—16-án az osztrák munkás­ság fegyveresen szembeszállt a fasisztákkal, és elvérzett a túl­erővel vívott hősies küzde­lemben. Kiderült, hogy Otto Bauer és a reformista osztrák munkásvezérek nem készítet­ték fel a munkásosztályt a fa­sizmus részéről várható táma­dásra. Mcgátalkodottan elle­nezték a munkás egységfron­tot, ezzel is gyengítették a pro­letariátus sorait. Fontos és bi­zalmas tisztségekbe megbízha­tatlan embereket állítottak, s a kritikus órákban ezek az árulók hátbatámadták a mun­kásokat. Mégis, az osztrák pro- letáriátus legjobbjai, elrejtett, megmentett fegyvereikkel szembefordultak az ágyúkat felvonultató ellenséggel, ha­lált megvető bátorsággal vé­delmezték jogaikat családi otthonaikat. Becsben, Linzben, Grazban mintegy kétezer mun­kás esett el ezekben a napok­ban, ötezren megsebesültek, negyvenezren kerültek börtö­nökbe és sok ezren kénytele­nek voltak külföldre menekül­ni. Miután elhallgattak az ágyúk, romos, üszkös falakkal meredtek az égnek a kapita­lista rendszerben született munkásházak és intézmények épületei. Meghalt a reformis­táknak az az illúziójuk is, hogy az ereje teljében levő fasiszta burzsoázia alkotmányos, de­mokratikus úton átengedi ha­talmát'a munkásosztálynak. A stájerországi Wallisch Kálmán vasúi; mérnök, Weissel. a flo- risdorfi tűzoltók szociáldemok­rata parancsnoka és sok-sok más mártír a vesztőhelyen, utolsó szavával figyelmeztette az osztrák proletáriátust: csak saját erejében bízhat, csak a Szovjetunió oldalán, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom szellemében vívhatja ki győzelmét. AZ 1934. FEBRUÁRI auszt­riai események, amelyekkel Dolfuss, csakúgy, mint Horthy Magyarországon, a maga „nem­zeti fasizmusát” akarta meg­szilárdítani, következményeivel ugyanazt bizonyította be, amit a magyarországi fasizmus is igazolt az utókor előtt: a mun­kásosztály erejének megtöré­sé, a demokrácia minden vív­mányának eltiprása akadály- mentessé telte az utat a náci fasizmus előtt. Mint ismeretes, Hitler ügynökeinek golyói nem sokkal később kioltották Dol­fuss életét is, s Ausztriát, amelynek nemzeti független­ségét. s önállóságát a legkövet­kezetesebb hazafiak elnémítá- sa, lefegyverzése és elpusztítá­sa után már nem lehetett meg­védeni, a fasiszta harmadik bi­rodalom tartományává' tették. Az anschluss és annak minden tragikus következménye egye­nes folytatása volt az 1934. feb­ruári eseményeknek. V. F. feletti abszolút uralmat akarta megszerezni. A NATO-hatalmaknák te­hát, érthetően, nem nagyon tetszett és tetszik a ciprusiak követelése, amely a jelenlegi stratégiai helyzetben a sziget- ország semlegességének egyik biztosítéka, cs feltétele volna a stabilitásnak, a nyugalomnak a urai a török kisebbség terroris- I ta egységeit további ellensé­geskedésre serkentik, buzdít- | ják az erőszakot, szervezik az í anarchiát, hogy még több ürügy legyen közbelépésükre. A közbelépést elrendelő pa­rancs a NATO-katonák part­raszállása egyelőre azonban még nem történt meg. Ennek fegyveres parlizánharc (mely- j ben főleg a görög nemzetiségű | ciprusiak vettek részt), továb- jbá hosszú, jogi tárgyalások jeredményeként, nyolc évtize- ides brit gyarmati uralom után, j 1960. augusztusában nyerték el politikai függetlenségüket. Ciprus nemzeti szuverenitá­sát azonban súlyosan sértette, hogy a sziget két körzetében, a dhekheliai és az akrotiri te­lepüléseknél brit katonai tá­maszpontok maradtak, melyek jelenleg is Nagy-Britannia te­rületei. E szigetország lakói nehezen viselték el az ahgol támasz­pontokat, amelyek később NA- TO-támaszpontokká léptek elő, s politikai függetlenségük kiví­vásával egy időben hozzálát­tak Ciprus tényleges függet­lenségének kivívásához, vagy­is meg akarták szabadulni a katonai támaszpontoktól’is. Ez azonban egyáltalában ,nem könnyű dolog. A NATO számá­ra Ciprus fontos támaszpont- ország, amely igen nagy szere­pet tölthet be egy esetleges há­borúban, hiszen a szigetország, a rakétakorszak távolsági mér­céjével számítva, rendkívül közel van a Szovjetunió déli határaihoz. • Ciprus egyébként a második világháborúban is hasonló sze­repet játszott. A szigetország elfoglalása szerves része volt a náci hadvezetőség terveinek. Ezzel Hitler Földközi-tenger Á 3. gyászolók nagy ré­sze még soha" nem hallotta a furcsa dal­iamé éneket: A paraszt a robotja aló!, ha kidől, Biz nem hagy ő fiának mást hátra, Csak viseld az igát, míg ei.i'ö az idő Mikor bunkóval állhatsz a gátra. Amikor idáig ért az éne­kes szava, a szerkesztő rá- megismerte a íiatfl] vasas-bi- zalm; kalapács-csengésű hang­ját. S szava mellé váratlanul, s ropogva-dörögve kórus szegő­dött; Hej, te bunkócska te drága. Hej, te eleven fa gircscs­görcsös ága. Te drága! Segíts most! A dörgés elzúgott. Pillana­tokra csudálkozvg pislogtak egymásra az emberek. De új­ra felcsengett a magányos acélhang: Mert majd eljön a nap. mikor ébred a rab, S lekötött kezét-Iábát kinyújtja. Aki ellene volt. az a fűbe. harap. Mert a Bunkó a földre lesújtja. Utána újra zúgott a kórus. Tán húsz ember énekelt. Volt, "Sínek tátott száján búsan, másokén komoran, s dühödten szállt ki az ordítás, A szerkesztő összerezzent. Zsebkendője után nyúlt. ElőbJj a szemét, utána hosszan a szemüvegét töröl gette. A ztán a mellére szorította mindkét ke­zét. Mert belülről, mintha tép­te, marcangolta volna vajami. A göröngyök hullása meg­szűnt. A gyászolók tömör fala szétszakadozott, s elhátrált a sírtól. A háztető-forma sír- dombot hamarosan már csak harminc-negyven ember állta körül. Az egyik Kocsis-fiú most a kis szekérről barnára festett kemény lécet emelt le. A léc fejére szegezett fekete pléh- táblán fehér betűk sorakoztak. A fejfát a sírdomb elé szúr­ta az egyik iker. Aztán lapát­juk nyelével a földbe verték. A maradék gyászolók sorba rendezkedve járultak a sír elé, •s szemüket a fejfa betűire vet­ve. mélyen meghajtották ma­gukat. — Hogy hajlonganak — mor­mogta a fogalmazó, — Nem is magyarok ezek!... Elfajzottak. A szerkesztő a dühtől vörö­sen fordult a tiszt felé, de a fogalmazó már megelőzte. — ír a temetésről, szerkesz­tő úr? — kérdezte barátkozva. — Nem írok — felelte a szerkesztő. Nem is volt szándékomban. Csak meg akartam nézni egy proletár-te­metést. — Látom, nem sok öröme volt. benne. Ilyen hülye nótát énekelni. Temetőben a bunkó­hoz fohászkodni! De mj más után epekednének? Bunkó a Bunkóért! — nevetett. — De egyszer ..; — mondta clgondol­kozva. — Amikor az a koszos, hóka kubikos az eszméről or­dítozott. már inteni akartam legényeimnek. Szerencsére ab­bahagyta a szájalást az a ron- gyos. De rendezek én az ipsé­vel olyan kis, négyszemközti tárgyalást, hogy egész életére megemlegeti. — Nem kell komolyan ven­ni — mondta a szerkesztő. — Nonoi .. — a tiszt töp­rengve nézegette csizmája or­rát. — Jobb lett volna betilta­ni a nyilvános temetést — mondta. — Nem olyan régen, még csak hat éve, volt a prole­tárdiktatúra. Meg ha elgondo­lom, ez a nóta se olyan jám­bor. A fütyköshöz fohászkod­ni ,.i — Nófó, bolondság.:. ,— Nono.. szerkesztő uram. Nem szeretném, ha ezek a ron­gyosok még egyszer a markuk­ba vennék és két; kézre fognák azt a megimádott bunkót. — Sapkájához emelte tenyerét, kezet nyújtott a szerkesztőnek, újra tisztelgett, a felsorakozott rendőrszakasz élére sietett, s elvonult -velük. A sír négy sarkára feszesen, mint valami őrszem, egy-egy ember állt. Egyikük a - kőmű­vesek őszhajú titkára volt. A tír előtt búcsúzkodva vo­nultak el a gyászolók: ÁM .már meghajolt a fejfa előtt, meg­állt. szemben az őrség egyik tagjával, s helyet cserélt vele. A fejfa előtt elhúzódó sor végére odalépett a szerkesztő is. A sírdomb mellé asszony állt az őrségre. A szerkesztő megismerte: a hóka kubikos felesége .:. Fekete foltokkal tarkított vállkendőjét meghúz­ta derekán. Válla meg-meg- rándult a visszafojtott zoko­gástól. — Mozogjon! — szólt a szerkesztőre az utána követke­ző a sorban. A szerkesztő betűzni kezdte a fejfa tábláján a felírást: Ko­csis Kálmán zászlóalj-parancs­nok. Élt négy évet... Cirógatóan a kis táblához nyúlt, ellágyultan olvasta újra a betűket, amelyek világgá ki­áltják: ember, talpig ember, az első munkáshaza fegyveres ka­tonája volt a meggyilkolt ku­bikos. Élt négy évet. Négy, emberhez méltó évet... Oda­künn Oroszországban, az em­ber boldog holnapjáért ontva vérét. S megölték Itthon, mint annyi más, sok szegényt, mert nagyobb karaj kenyeret szánt osztálybélijeinek. A szerkesztő mögött valaki felmordult: — Siessen: Megmozdult, s az őrségen ál­ló kubikos asszonyhoz léjbett. — Kérem — mondta. -— Át­venném a helyét. e álljon meg! Men­jen! — szólt rá hal­kan az asszony. — Ne maradjon annyi ideig kö­zöttünk, mert baja eshet,- (Vége.)-N‘ Földközi-tenger keleti meden­céjében. Az újabb háborúra acsarkodók azonban nem szí­vesen néznek ilyen törekvése­ket. s nekik egyáltalán nem érdekük, hogy a Föld valame­lyik pontján is nyugalom, bé­kesség legyen. A ciprusiaknak a NATO-tá- maszpontok megszüntetéséért vívott harcát azonban nagyban megnehezítette a nem éppen kedvezően alakult; belpolitikai helyzet, a török nemzeti ki­sebbség kérdése. A kereken 560 ezer lakosú Cipruson ugyanis mintegy 105 ezer tö­rök él, azaz az összlakosság 13 szazaiéira. A török kisebbség Anglia felbujtására lázadozni kezdett, s ez a múlt év kará­csonyán rendkívül véres össze­tűzésben csúcsosodott ki, amelynek az Jett a következ­ménye. hogy a ciprusi török kisebbség vezetői a szigetnek etnográfiai alapokon nyugvó, görög—török területre való fel­osztását vetették fel. A ciprusi lakosság zömét képviselő Icor- mány azonban elzárkózik e teljesen irreális követelés elől. A NATO-támaszpontot min­denáron fenntartani akaró hi­degháborús kalandoroknak jól jött a görög—török ellentét,, s igyekeztek ezt, ha lehet, még jobban elmérgesíteni. A török nacionalisták lassan csak bá­bok lettek, a a követeléseiket a görögökkel szemben Nagy-Bri­tannia diktálta- így jött létre az a javaslat, amelynek elve: „oszd meg és uralkodj”. Más szóval, a NATO-hatalmak ar­ra törekedtek, hogy a ciprusi görög—török nézeteltérésből ők húzzanak hasznot, méghoz­zá olyan hasznot, amely sze­rint Cipruson továbbra is meg­tűrjék az atlanti stratégia elő­retört hadállásait. Igen ám, de a ciprusi kor­mány átlátott a szitán, s a rend helyreállítása érdekében az ENSZ-hez fordult segítségért Erre a NATO urai — mond­ván, hogy a ciprusiak fenyege­tik katonai támaszpontjaikat — elindították hadihajóikat a szi­getország felé, s már ott is cirkálnak a Földközi-tengeren, Ciprus partjai közelében, vár­va a partraszállási parancsot. S ezzel egyidejűleg a NATO pedig az az oka. hogy a világ közvéleménye erősen felhábo­rodott Ciprus miatt, s Makari- osz kormányának külpolitika- ; javai ért egyet, aki meg akarja j őrizni országának el nem kö­telezettségét, meg akar szaba- j dúlni a veszélyes NATO-tú- j maszponoktól. a békés együtt- i élés szellemében kíván kapcso­latokat fenntartani minden állammal. Késik a parancs, mert a NATO-fenyegetésscl szemben Ciprus az ENSZ oltal­mát óhajtja igénybe venni: Es ebben a feszült légkör­ben józanítólag hatott Hrus­csov elvtárs üzenete, amelyet | a megfontolt politikai itélőké- | pesség hat át. A szovjet miniss* j terelnök ugyanis a ciprusi j ügyben üzenettel fordult Lap ■ j j don. Washing’un, Párizs, An,- ! kara és Athén politikusaihoz, i Elv; tartalmát tekintve ez a» üzenet első gyakorlati alkalma­zása annak a nagyszabású szovjet javaslatnak, amely nx 1964-es esztendőt megnyitotta, s amely az erőszakról való le* mondást, a „katonai megoldá­sok” kerülését követelte a« ! összeg hatalmak kormányaitól,' Ciprus esetében szinte meg rendítő egyszerűséggel alkal­mazható ennek a felhívásnak: szelleme. Hiszen a sziget-kör, társaság kormánya, amelyet j mindmáig az atlanti blokk cisz-’ szes hatalmai is elismertek, ?, leghatározottabban tiltakozó: a NATO tervezett beavstko- - zása ellen, amely lényegébe?: fegyveres invázió lenne. Hrus­csov elvtárs a ciprusi üggyel, kapcsolatos üzenetében min­denekelőtt Amerikát és Ang ­liát inti: „Tanúsítsanak mér­sékletet és realisztikus módoni sokoldalúan vegyék számítás­ba mindazokat a következnie- ! nyékét, amelyekkel a Ciprus elleni katonai invázió jár" A Ciprus körüli fejlemények) tehát még forrnak. A NATO flottái ott acsarkodnsk a Föld­közi-tengeren, kiszállási pa­rancsra várva. A világ közvé­leménye azonban bízik benn©; hogy Hruscsov elvtársi üzenete új helyzetet teremt a ciprusi kérdésben és megteremti a reális, meggondolt Mbontako- zás lehetőségét. Fodor László Párizsiján nem varnafr lényeges eredményt az újabb Eríiard-De Gauile-találkozótől Á francia minisztertanács szerdán De Gaulle elnöklésé­vel tartott ülésén Erhard bon­ni kancellár párizsi látogatásá­nak előkészítésével foglalko­zott. A kancellár pénteken ér­kezik a francia fővárosba Schröder külügyminiszter, Von Hasse! hadügyminisz­ter és kormánya további három tagja kíséretében. Erhard és De Gaulle újabb megbeszélésétől Párizsban nem várnak lényeges ered­A tárgyalások középpontjá­ban — a nemzetközi kérdések •mellett -— nyilván az európai problémák állnak majd: A párizsi kormány szíves®! venné, ha a Közös Piac társ- államai — elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság — „betársulnának” De Gaul­le latin-amerikai tervébe, mégpedig olyan formában» ! hogy részt vállalnának a latin- amerika; országok gszdasígí megsegítésében, ívürgoly Seíndor: ÉLT NÉGY ÉVET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom