Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

Csütörtök. 1984. február « BB8ÖB8ÄiBYÄ«0«SEÄ« 'Ä zárszámadást min­den jó termelőszövetke­zetben ünnepségszámba sorolják. Tiszakarádon, ebben a nagy bodrogkö­zi faluban tó ünnepeltek az emberek az elmúlt héten a két termelőszö­vetkezet, az Vj Élet és a Tiszapart zárszámadá­sán. Az egyik tsz tagsá­ga a. pártházban, a má­siké a filmszínházban gyűlt össze ugyanabban az órában. De csak a. helyiség volt különböző, az emberek hangulata. ' mindkét helyen meg­egyezett. Öröm és büsz- Iceség tükröződött az ar­cokon, egy esztendő szorgalmas, eredményes munkája■ fölött érzett öröm és büszkeség, meg egy kis elégedetlen­ség is. S ehhez megvan- ■nalc-e az alapok Tiszalta.- rádon? Erről számolnak be írásaink. KÉT ZARSZAMADAS iiiuiimittiiEniiHuitimiiituiiimimimiüiiiiiitmmiitiitiuiiiiiiuiKimmicisiHiHiiimiuifiiMiniummi Meddő vita A Tiszapart Tsz zárszám­adásán egyetlen, tételt vitattak az emberek. Még pontosabban: néhány ember duruzsolni kez­dett. Követelték,- hogy a veze­tőség adjon számot a. vezetők, elsősorban az elnök premizá­lásáról. Kívánságuk teljesült. Az elnök kerek 9000 forint ter­melési prémiumot kapott. Ez nem tetszett egyes emberek­nek. Sok az. Mindenképpen sok — mondogatták. Az elnök nem volt ijedős. Felállt és megmondta: — Három év alatt most kap­tam először prémiumot. Igaz, hogy egy summában kilenc­ezret. De én egész évben egy fillért sem kaptam. És meg­mondom őszintén: nyugodtan eltettem ezt a pénzt, mert úgy éreztem, hogy becsületesen megdolgoztam érte, és nem loptam, mint ahogy azt egye­sek hiszik. Egyébként: szíve­sen átadom az elnöki tisztet, és minden prémiumot megsza­vazok az új elnöknek., „ Valóban az élet 1 emberek a tisza­Erdekes karádiak. • Hirte­len vigadóak, hirtelen harag- vóak, kemények, akaratosak —- de azért nagyon jó embe­rek. Legalábbis így ismertem meg őket az ti j Elet zárszám- adó közgyűlésén. Meg is fordí­tom a sorrendet. Nem beszélek az elnöki beszámolóról. Egye­nesen a hozzászólásokkal kez­dem. Például: felállt egy férfi, és csak úgy kötetlenül, gondo­latai születésének sorrendjé­ben "beszélpi kezdett. — Nekem, elvtársak, szinte meglepetés, hogy 45 forintot fizethettünk egy munkaegység­ért — mondta. — Azt hiszem, valamennyien megelégedtünk volna 35 forinttal is. Mert ami igaz, „igaz:, jó szántóföldjeink A hangok ércesék, határo­zottak. Az emberek keményen, akaratosan mondják el véle­ményüket, és amikor elhall­gatnak, már mosolyognak. Mert tudják: amit mondanak, azt olyanok hallgatják, akik kiválasztják és feltétlenül hasznosítják belőle a jót. 1957- ben mindössze negyvennyolcán kezdték a közös gazdálkodást, s most 647-en vannak. Uj éle­tet kezdtek, s ezért választot­ták az Üj Elet nevet is. És hogy új életüket hogyan akar­ják tovább alakítani? Erre már a tsz-einök adta meg a választ: — Most nagyon fontosnak tartjuk az 1964. évi termelés megalapozását. Ezért a kész­pénz tartalékunkat felemeltük 413 ezer . forintra. Burgonya velőgumót vásároltunk saját erőnkből 200 ezer forintért, ab­raktakarmányt 220 ezerért, és tartalékoltunk még mintegy 300 mázsa értékesítésre váró étkezési burgonyát. Ez össze­sen 950 000 forint tartaléko­lás ... Gyümölcstermesztésünk hozamértéke 107 000 forint. és önkritikus volt minden, clhang- Elsősorban a hibák beszéltek, Őszinte Moraj zott szó. megszüntetéséről mert minden hibát ki akarnak javítani, hogy a következő esz­tendőkben még az eddigieknél is jobb legyen életük, amely a +sz nevéhez híven már váló­ban új... Rutfkay Anna vamía^de'ezeken'még"jöbban |***********«-«"»ié****-»**^*-»wiív:-£-*-X-**iH£-*-K-x-{H-^ is dolgozhattunk volna... sjc — Ügy van, jól mondod, ij; komám! Főleg a takarmánynö- Éi vényekkel kellett volna törőd-;•; nünk, hogy legyen elég enni- & Védő a 350 szarvasmarhának, a * 750: sertésnek, meg a 141 ló- 5, nak! jg Bizony •— bólogat Balta jjj Dezső, a tsz elnöke,; és nézi a * kimutatást: az Üj Élet Tér- * rnelőszövetkezet 1963-ban 14,5 * millió forint értéket termelt. | •Az: összeg 66 százalékát a nö- -í: vényterrnelés, 26 százalékát az % állattenyésztés, a többit a mel- £ léküzem ágak adták. Pedig, ha 4= az állattenyésztés javára 40— B0 százalékot írha tnánk, még «• több pénzt jelentene a terme- | lesi érték. — Igaza van Németh elv- * 'társnak, amikor azt mohdjá: a * takarmányokkal többet, kellett 4j volna törődnünk — szól Ko- !jj vács Gyula községi tanács- * elnök. — Az állattenyésztés |i egyik alapvető' feltétele a ta- * Itarmánybázis biztosítása. Tud- £ julc: a háztáji gazdaság sok*'-időt. elvesz. Igaz, a háztáji isi íkell, hiszen ezzel biztosítjuk önellátásunkat, és ezenkívül ook árut adunk ezekből a nép­gazdaságnak is. Például Tisza- l-raxadon a tejterméket, a to­jást, a baromfit 83 százalék­ban a háztáji gazdaságok ad­ják. Segítsük is ezeket a gaz­daságokat ___________ s zavait Őszintén S2ólva: esúríya vita volt ez. Kicsinyesség, irigység és hozzá nem értés csendült itt a vitából. Mint kiderült: nem is a 9000 forint ellen volt ki­fogásuk, hanem az ellen, hogy az elnök ezt egyszerre, egy összegben kapta. — Sok az egyszerre — csak ezt tudták érvként felhozni. Talán a vi­tatkozók maguk sem tudták pontosan, mit akarnak. Nincs fogalmuk róla. mi a premizá­lás lényege. Bár jól tudták, hogy a szövetkezetben min­denki kapott prémiumot, áld becsületesen dolgozott, még­is... Voltak olyan egyszerű szövetkezeti tagok, akik 12 000 forint, vagy még ennél is több prémiumot kaptak. Meg is érde­melték, de azért mindenki tud­ja Tiszakarádon, hogy ők sem tettek többet, a közösért, mint Tompa György elnök. Végül Indexűit más is. Töb­bek közt az, hogy akik a pre­mizálás ellen ágálnak — nem nagyon lépdesték az. istrángot a közös munkában. így, persze, másként hang­zik a dolog. így meddő a vita, hiszen a többség dönt és nem néhány hangoskodó... — ij — Tagfelvétel •mi ekem legjobban tetszett a tagfelvétel. Szép, Isarncdp és megható volt. Állt az elnök a színpadon, és tömör fogalmazásban felsorolta, ki, miért akar be­tenni a Tiszapart Termelőszövetkezetbe. Először felvettek kél fiattal lányt: Pataki Irént és Ballal Irént. Egyhangúan, tapsolva, nevetve. A két leány iruit-pirult, de arcukon ra­gyogott a boldogság. Eddig családtagként dolgoztak — se perctől kezdve teljes jogú termelőszövetkezeti gazdák. Pa­taki Zoltán felvételiét szintén egyhangúan megszavazták. Két-három esetben vitatkoztak, és függőben hagyták a. tag­felvételt. Mert a Tiszapartban tagnak lenni — egyszóval: nem lehet, akárki tag. Becsület, közösségi szemlélet és nagy felelősségérzet kell hozzá. Ez a mércéi Soron■ következeit. Földházi János bácsi, Az elnök be­mondta. nevét, aztán igy folytatta: — Álljon fel, János bácsi, mondja el. miért akar szö­vetkezetünk tagja lenni? Ez minket különösen érdekel, hi­szen nemrég még voltak olyan tagjaink, akik havi fix íizc- tést követeltek. Megának fix fizetése volt az iparban, miért hát, hogy ide kívánkozik? , Földházi János felállt, de nem tudott megszólalni. Csak nézett, meghatódottan és bocsánatkérően. Szemei könnyben úsztak. Nem felelt az elnök kérdésére. Nem tudott. Valami szorította mellét. A hátsó sorokban felállt egy férfi és igy szólt: — János bácsi nem tud most beszélni. Hadd beszéljek helyette én. Nekem megmondta a minap. Őszintén, meg­mondta. Azt mondta nekem, hogy ő három évvel ezelőtt elmenekült a fainból, mert úgy félt a közöstől, mint ördög a tűstől. Vagy még jobban,.. őszintén megmondta..., De most már másként lát. Ezt is megmondta. Így van, János bácsi? Halk, tört szavak hallatszottak, — így... Haza akarok jönni.,.. Többet nem tudott mondani, de nem is kellett. A négy­színű közösség láthatatlan karjai hirtelen láthatóvá váltak — a. szavazó karok felemelkedtek — és Földházi Jánosi magukhoz ölelték. Nem beszélt az elnök Németh Jánosnéról. Ott ült e, ne­gyedik sorban s hirtelen így szólt: — Engem is vegyenek fel, elnök elvtárs... Néhányon arról kezdtek beszélni, hogy minek? A férje ugyanis... A fiatal, pirosarcú asszony pislogott és hirtelen sírni kezdeti. — Mit ellenkeztek? — kérdezte valaki. — Dolgos «as­szony ő — fel leéli venni... Nem■ vitatkoztak tovább. A karok szavazásra lendültek és Németh Jánosáét is egyhangúan felvették.,, Szép volt. Nekem ez tetszett legjobban. (Szendtrci) ~ Aki menni .akar, menjen! Senkii se lehet megkötni kötéllel... Ilyen megjegyzések hangzottak as Üj Élet sárszámadó közgyűlésén, amikor Horváth Emil, a. tsz párttitkára be­jelentette, hogy néhány ember különféle családi, vagy más okokból el akar menni a termelőszövetkezetből, — Majd jönnek helyettük újak. Hiszen tavaly is 31 tagot vettünk fel! — ez az utolsó mondat, mielőtt a párt- titkár felsorolná a neveket. Aztán az első név után: — De hiszen ö traktoros! A tsz taníttatta., mi költöt­tünk rá! — De az iparba, akar menni — mondja Horváth Emil, — Akkor menjen — egyezik bele a tagsággal együtt Batta Dezső, a tsz elnöke is. És következik az újabb név: — Batta Dezső. Az emberek összenéznek, aztán végighullámzik a ter­men egy meghöklcenéssel és felháborodással vegyes moraj. — Az elnök?! — kiált fel valaki. És ebben a hangban ■mennyi minden benne van: ragaszkodás, féltés, csalódás. De a párttitkár mosolyog. — Nem, nem az elnökünk — vág közbe —, hanem a másik Batta Dezső! A terem hangulata egy csapásra megváltozik. Meg­könnyebbülés és őszinte öröm hullámzik az újabb moraj­ban. ' (R) * I & # * * ÉS $ s ?$í * i T * * * s Vége a zárszámadásnak. A tanácselnök helyes­lés fogadja. Batta Dezső eny- rnyivel egészíti lei: — a tavalyi éven okultunk. A takarmánybázis megterem­tését úgy oldjuk meg, hogy a kertészeti növények területét egyötödére csökkentjük és a felszabaduló földeket is bevet­jük takarmánynövénnyel. — De most már beszéljünk arról is, hogy a gépekkel, ame­lyek munkánkat segítik, miért •tanunk hanyagul, felelőtlenül. Miért vannak váratlan gép- * úbák? Ki tehet erről? Nem az elnök, nem az agronónius, ha­dfim az egész tagság. Mi vala- •i»ennyien, Én azt mondom: blinden ki tartsa kötelességé­inek a közös vagyon megóvá­sait! — Jól van Bukner elvtárs, biága a géppark vezetője, per- tv?’ a megóvásról beszél. •Be azért, ha mégis elromlik ■valami, ne gondolja, hogy csak *hi, kocsisok lehetünk a hibá­ik. a múltkor is elromlott apróság, és nem volt ott Rögtön a javító. A szerelők így is úgy dol­goztak a hidegben, hogy javas- *2'T' a közgyűlésnek: részesít- dicséretben őket. APART — Igen elégedettek vagyunk a munkaegység értékével, de TST ein siették, ráérősen gyű- — Mi ismerjük a bodrogközi * . fékeztek; az emberek. És földet. Ez a mi földünk. Rajta ebben a ráérős gyülekezésben nőttünk fel, szinte belőle let­már benne, volt a nyugalom, a tünk. Ismerjük képességein- két forinttal több lehetne, magabiztosság is. Lényegében két és lehetőségeinket is. Ná- Mégpedig nagyon egyszerűen, mindenki tudta, amit az elnök lünk nem lesz nehéz 70 forin- Ha összeszedtünk volna min- beszámolójában elmondott, tot fizetni egy munkaegység- den szem terményt, mind«® ,,.iol dolgoztunk, de dolgozhat- re. Ez a feladat... Bóíto+J2na j°bban ls” Persze beszéltek a fdszóla­* „Eredményeink lók másról is. Egyszerű szá­dé er-íir ^^defet^k lehetünk, vakkal, de őszintén, .igazán. v™ ’ mert 62 már fgT Smid Pali bácsi állt fel először, van, ezeket az • eredményeket _ Azt mond!a m- „ ellell. gyünk fukarok. Igaz, hogy a mi szövetkezetünk csak ne­gyedrésznyi, mint a másik, de azt javaslom, hogy a napközi létesítésére szavazzunk meg tízezer forintot. A mi gyereke­inknek adjuk azt. Meg az anyáknak. Azért, hogy az anyáit nyugodtabban dolgoz­szövetkezet van: a Tiszapart, amelynek zárszámadó közgyű­lésén részt vettem és az. Uj Élet. Vannak még egyéni gaz­dái« és bedolgozó családtagok is. De egyre fogynak. Mindkét termelőszövetkezet közgyűlésé­nek egyik fontos napirendi pontja volt az új tagok felyé­az is bizonyos, hogy legalább hassanak^ a gyerekek meg job- tele. Eddigi egyéni gazdákat, mai nem tudjuk sem szépíte­ni, sein javítani.” Megint bó­lintottak. „De a tempót fo­kozni kell. Most 50 forint és 25 fillért ér egy munkaegység. Ehhez jön még 7 forint és 45 fillér prémium. Összesen tehát 57,70 a. .munkaegység . értéke.” Éhre nem reagáltak. Mindenki tudta, hogy ennyi lesz. Figyeltem az embereket, Ne- .héz kucsmák alatt kicsit lefe­lé kóikadtak a fejek. Nem bú­sultál« — gondolkoztak. Ez volt a harmadik év. Az első 25 fo­rintjával, a második 40 forint­jával. fizetett. Most... Hát igen. Mégis érdemes volt. Pe- általában, nanem dig milyen nehezen, ment há- egy-egy konkrét rom esztendővel ezelőtt. De hívták fél a figyelmet. Felszó- felriasztoita őket az szava; őrző bizottság elnöke, hogy gyenge minőségű almát ter­meltünk ... Hát hogyne lett volna gyenge, ha nem perme­teztük meg időben. Mert ugye­bár, ha ember volt — gép nem volt... Illetve a permetezés­hez szükséges gép a. szecska­vágót hajtotta. No, ez nem jól van. Ha jó almát akarunk — permetezni kell... az elnök. Bírálták a gazdálkodást, de mennyire bírálták, És nem is pontosan, jelenségre szál szénát, ha lehajoltunk vol­na mindenért, ami elhullott, állítom, hogy két forinttal, töb­bet érne egy munkaegység... Néma, feszült csend fogadta szavait. Megint gondolkoztak az emberek, s csak másodper­cei« múlva hangzott innen is, onnan is: — Igazad van. János.., A közgyűlésen minden veze­tő jelentést tett. Az elnök a.z évi munkáról általában, a fő­könyvelő a pénzügyekről, a mezőgazdász a szakmai felada­tokról és a premizálásról, az szólt az ban tanuljanak... Egyetér- iparból visszatérőket és fíata- ■ tünk? lókat vették fel. Minden egyes F elállt Tompa Gyuri bácsi, felvételét külön és nagy az elnök nagybátyja. Ke- gonddal, felelősséggel vitatták menyen, ércesen szólt. m®S • • ­— Jó, kell az a napközi... A közgyűlés után vigadtál« Igaz, hogy én már öreg ember . emberek. .a«-, w. „--------- .. .. , * - Elégedetten es v agyak és nincs iskolás gyere- örömmel. Énekeltek, szép, fa­liéin ... De azt kérdezném: szat nótákat, ^ köztűk azt is, nem lenne jobb gyógyszertárat hogy „Álmodó Tisza-part, szí- épiteni? vem-lélkem oda hajt...” Mert A községi tanács elnökbe-' ahogy ezek az emberek a Ti- lyéltesé azonnal válaszolt. azát szeretik — arról már nem " - A gyógyszertáron már ne * riportot, hanem verset kel­fáj jón a feje, Gyuri bátyám. . Lrnl‘ lvs -úmodoznak: is. Ariéi a tanács gondoskodik.' Egyelőre a hetven tarantoa» Ebben az évben meglesz.., munkaegységről, ^ amely egy - — No akkor jól vagyunk — \, ev roulva valóság less. És « c .... az' öreg. És igazán annoaoznak művelt, kultúrált ellenőrző bizottság elnöke az örülök, hogy más is gondosko- berekről, egy olyan faluno., „ . ellenőrzésről. Jó, frappáns és dik rólunk... amelyben egyetlen gond lesz a Minden betűvel igazat rövid jelentések voltak. Tar- Az elnök mosolygott. A köz- munlm. Építik-mar ezt a falut, mondott. Pali bátyám — felelt talmazták a lényeget. A pénz- gyűlés után elmondta, miért. Álmaik meg-megszökkennek, s ügvi kiadások ismertetésével Hát csak azért, mert Gyuri a2után jön a valóság... kapcsolatban az elnök a tag- bácsi két esztendővél ezelőtt Sághoz fordult. még káromkodott, és ki akart — Elvtársak, talán ugyan- lépni a termelőszövetkezetből, ezekben a percekben a másik Követelte földjét is. Most meg „ termelőszövetkezetben 30 ezer gyógyszertár létesítésén töri a elnök lalt Pilling János növényter- forintot szavaznak meg iskolai fejét. w,. fflspköaá létesitésése. Mi se le* fRsajásacáde© üsófc termäS“, A ztán körül is néztem. A Tisza-part most valóban álmodott. A határ hó.,a folyó jég alatt szőtte álmait. Szép álmokat a közelgő, büszke ta- vaszaól..; Saeedrel Jcaseí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom