Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

SSZÁKMAGTARORSSEAtS

Kod fi, 1361. február i

Gyermek- és ifjúságvédelem

If. A társadalom felelőssege

Miskolc

város gyermekei .u.júüag védelmi helyzetűnek minapi tanácsülés! megvitatásában, a jó felmérés és a. javítást célzó határozati javaslatok értékelése közben, szülte- refrén- szerűen bukkant fel mind az előterjesztésben, mind pedig a legtöbb felszólalásban a társadalom felelőssége. Énnek kapcsán szó esett, a pedagógusok munkájáról és telelősségéröJ, a különféle állami és társadalmi szervek gyermek- és ii j úságvédelm i mu nká j ána.k

koordinálásáról, és elhangzott olyan vélemény is, amely a rossz útra tévedt fiatalokért, a társadalom passzív) lását

okolta.

Mivel e sokféle felelősség, különösen pedig a társadalomnak a gyermeknevelésben és a fiatalok sorsának alakulásában viselt felelőssége nem-, egyforma. értelmezéssel csendült ki a felszólalásokból, nem szükségtelen elidőznünk ennél a gondolatnál, s megnéznünk: jelen esetben mi értendő társadalmon, passziv-e velőben, o. társadalom, és a társadalmi felelősség csökkentbeti-c az egyén felelőssegét?

No labdázzunk a. fcletösség- «él! — mondta sok okos megállapítást tartalmazó felszólalásában az egyik tanácstag. A társadalom nem megfoghatatlan valami. A társadálom ml vagyunk, valamennyien, akik itt élünk, akik együtt dolgozunk, szórakozunk, járunk az utcán, utazunk 3 vonaton, villamoson, fiatalok, időseb- bek, gyári dolgozók és egyetemi tanárok, közéleti emberek és ismeretlen munkáiéi mindennapi életünknek, szocialista rendünk telkes óm'tői. A társadalomról, a. társadalom

SZÍNHÁZ

MttKOCCI WSW SX^NtlAí

*í ft)liéeti-bérlet.

.. Február 5: Anns-bSl

S: Anna-bá) <X). bérlet. ,

Február 7: Az ember tragédiája tn. Bérletszlinct.

Február 3: Don íjuijote ét). Ma- tfáeh-bérirt.

Február !>: Anna-bál (.7). Berlel- ■•zünet,

Február r: Por) Quijote (fel 8). Katona-bérlet.

kamapaszívhaz

I felelőssegéről senki nem. szólhat kívülről, hiszen társadalmon kívül állás ü; élés nincs, valamennyien együtt alkotjuk a felelőssé tett közösséget, Ennélfogva a társadalomra, való hivatkozás vem jelenthet excentricizmvsi. Amikor a társadalom felelősségéről beszélünk, elsősorban magunknak kell ereznünk a felelősség súlyát, hiszen egyszerű logikai sor: a társadalom mi vagyunk, sót. én, ön, kedves olvasó, és mindenki, aki körülöttünk él; ha pedig a társadalom felelős, úgy mi is felelősek vagyaink, én is felelős vagyok, ön is felelős. A társadalmi felelősségben mindenkor benne vén az egyén felelőssege, a társadalomra hivatkozás semmiképpen nem adhat felmentést az egyénnek. Sőt, óooen. mert a gyermek- és ifjúságvédelemnek társadalmi vonatkozásai vannak, a társadalom óévedéinél. elsősorban a szülőknél és a hivatásos nevelőiméi fokozódik az erruéni felelőssco.

társadalmi

Aligha

Szocialista

Csehov

pethesFebruár 1—7: Ninc3 előadás. Február 8: Bekopog a szerelem él), Bemutató.

Február 9: Bekopog a szerelem (7).

rendünk erősödésével párhuzamosa: i

erősödik a szocialista erkölcs, fokozódik az államnak, a. tár- sadalomiiak részvállálósa. a gyermeknevelésben. A közoktatás további bővítésé, a napkód otthonok hálózatának szélesítése stb. sóit gondot leemel a szülők válláról, de ezek a segítség-adások soha nem kívánják azt, a célt. szolgálni, a. szocialista morál soha. nem vezethet oda. hogy a. gyermeknevelés ne legyen a szülő gondja, öröme és felelőssege. Nem szabad hát labdáznunk, cs a felelőssé tett. társadalmat holmi absztrakt, ködös valaminek tekinteni, amire csak hivatkozni lehet. Ehelyett konkréten azt kell vizsgálni, hogy Miskolc gyermek- és ifjúságvédelmének jobbá, tétele céljából mi a teendője elsősorban az. egyénnek, mi a teendője a tanács hivatali, szakigazgatási apparátusának, adott esetekben a rendőrségnek, a nő tanácsnak, a népirontbizottsá g- nak, a közoktatási szerveknek. Vagyis n társadalom alkotóelemeinek, összességében a társadalomnak. Ezekon túl jelentkeznek egyéb társadalmi leendők, amelyeket egyéneknek kell meglenni. Például figyelmeztetni a helytelen m:i- galartósg fiatalt, esetlegesen a fiatalokká! helytelenül viselkedő felnőttet is. a környezetében észlelt rendeüenesséeek- re felhívni az. illetékes hatóságok figyelmét, figyelemmel kísérni a gyermek tanulmányait, érdeklődni az iskolában, illetve figyelemmel kísérni iskolán kívüli életét, megismerni a családot, főleg az olyan családokat, amelyek körében nem .látszik megnyugtatónak á gyermek zavartalan nevelése. Ezekben a teendőkben is a társadalom felelőssége jelentkezik, és itt forr össze szélválasz’.hatatl nntil az ágyén és a társadalom felelőssége a gyermekekért, a fiatalokért.

szükséges érveket sorakoztatni a társadalom „passsá vi tátiénak” cáfolására. Legdöntőbb ellenérv maga a tanácsülés, amelyen a város társadalmának képviselői igen mélyrehatóan,' felelősségtudattól áthatva, a jobbnak útját keresve vitatták meg a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét, és a végrehajtó bizottság javaslatainak, valamint a vita közben elhangzott javaslatok elfogadásával, helyi, törvényt alkotva, megszabta c sokoldalú munka további teendőinek menetét. Éppen a téma -tanácsülés! napirendre tűzése és a körülötte megnyivénülő nagy aktivitás bizonyítja. hogy társadalmi aktivitás hiányáról, mint jellemző jelenségről, nem. beszélhetünk. legfeljebb egyes emberek esetenkénti mulasztásáról (például, amikor fiatalkorút, szesszel kiszolgálnak, vagy éjszakai csavargását elnézik. esetleges huligánkodásra hajlamos ifjakat nem ifi próbálnak fékezni) stb.), vagy egyik-másik hatósági személy kötelességmulasztást súroló, jóhiszeműségéről, liberalizmussal összetévesztett humanizmusáról.

A miskolci tanácsülésén hallottunk néhány megdöbbentő számadatot a fiatalkorú bűnözésről. Kétirányúnak kel) hát lennie a gyermek- és ifjúságvédelmi munkának: védje a gyermeket a veszélyeztető környezet (akár a szülői ház) hatásaitól, másrészt a félre&tfcló, vagy már íélresiklott, fiataloknak teremtse meg a lehetőséget a társadalomba való vlsz- sza térésre. Olyan feladat ez, amit az esvén nem 1;ud egyedül, megoldani, a társadalom segítségét keli igénybe vennie; de a társadalom felelőssége soha nem mentheti fel ez egyént gyermekével és a mások gyermekével szembeni, szocialista rendünk szabta kötelessége. fololfl»«érc plói.

Benedek Miklós

Február 6 án;

ifjú vendéglátóipari szakemberek

vetélkedése

Mi volt, a mai zened!j őse, és hogyan hívták? — ilyen és ehhez hasonló, csaknem száz kérdésre adnak majd választ a Miskolci Vendéglátóipar] Vállalat. ifjú szakemberei a február 6-án megrendezendő szakmai „Ki mit tud” versenyen.

A Polóuia étteremben sorra- k erű lő versenyen mintegy harminc fiatal szakács, cukrász és felszolgáló ad majd számot feíkészültségéről, szakmabeli tájékozottságáról. Az elméleti részben választ kell majd adniuk a vendéglátás kialakulásának és fejlődésének történetéről. A vetélkedők bemutatják .majd a különféle felszolgálási formákat, az étel, ital és cukrászati termékek elkészítéséi.

A vállalat KlSÉ-szervezolo versenyre hívta ki az Avas szálloda, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat, az Üzemi Vendéglátó, valamint az' Ózdi Vendéglátó ipari Vállalat, fiatal szakmunkásait. A verseny legjobbjait pénzjutalomban részesítik. s három napos budapesti szakmai úton vehetnek majd részt. .

Márciusban megrendezik a megyei dönlöt. Ennek első helyezettjeit külföldi és belföldi üdüléssel jutalmazzák.

A Maryar Rádió és Televízió

miskolci stúdióiénak műsora (A 188 méteres hullámhossza» •8—13 órálj.)

teogrd kárkén,

Birkózás a téllel.,. Hancszerszólók.

Az uras rádiósklubjába». 'Bevetek, válaszok . . .

..Fehér töltök" ér „rozsdatemetők", — Jegyzet.

' Zenélő kaleidoEsirőp,

•»

♦

♦

I

Nézelődve

Budapesten, a. Keletiben, éri az embert, olyan meglepetés, hogy kivagödik a. perönejtó és végigharsogja, a szakaszokat egy vérfagyasztó hang: „Gyilkosság a Viola utca- baji! Mit vallott a szép Heléna'.1 Csak 2 forint!" Hat'.igen, Pest az Pest. De itt, Miskolcon oly unalmasak a várakozás percet. Azaz hogy egy reggel megtöri a jég. Egy sötétruhás vékony ember kígyózott, át a gyanútlan várakozók között cs így kiáltozott: „Nem csip, nem rág, nem harap"... Hl szünetel tartott és amikor mindenki meghökkenve lépni akarta, mi lehet, az az ártalmatlan, szelíd háziállat, altkor folytatta.; ... háromharminc egy darab". Hogy az ötlet hozott-e valamivel többet, a konyhára, nem, tudom, de, mindenesetre jólesik, hogy ebben is felnövünk Pesthez,

Posta hivatalban vagyunk. Az egyik postát alkalmazóit tisztviselőnő büszkén mutatja, hogy milyen, gyönyörű, sitép, nagy- alvóbabát küld, vidékre, rokona■ kislányának- Megcsodálom én is. Gondosan kartondobozba teszi, papírral, spárgával átköti. Hirtelen az cpillet előtt egymás hegyen- hátán heverő csomaghalmazra, gondolok, és döbbenten kérdem: „Ezt a. postára bízza?" Megvetően néz rám: „Ugyan, egy ismerősöm, viszi személyesen/” Már én is mosolygok kérdésemen, Ö csak. ludja!

Nagyon megtetszett Kazincbarcikáin az alkohol,mentés vendéglő. ízlett a, kávé, a birslé, csak a. zene volt egy kissé furcsa, A zongoránál egy műkedvelő, lorzonbors figura verte össze-vissza. a billentyűket. Ez vem. józan vendéglőhöz illő zene. tűnődöm. Végre abbahagyja. Alig talál asztalához. amelynél, három ittas barátja, vár ja.. Az asztalon szeszes italnak nyoma sincs. Indul. a. buszom, nincs idő tovább tűnődnöm,, de kívül jól megnézem a. bejáratot. Már ériem. Olyant, tábla nincsen, hogy a vendégnek is alkoholmentesnek kell lennie!

*

Na higgyék el, ha azt, mórulják: „rossz a. telefon". Lehal, hogy éppen akkor jó. Illetve rossz, de mégis jó. vagoné. a rosszasága- a jó. Látom nem értik, ezért elmondom, hogy jártam. Este egy étterem bői akartam, telefonálni, A ruhatáros szól: rossz a telefon, ne tessék bemenni, a. fülkébe. Azért. Is bementein. Dugnám, az érmét, hát nem megy bele. Leveszem a hallgatót., búgó hang. Sikerült; beszélnem, újra felveszem a kagylót., újra. búgó hang, bedobás nélkül- Eszembe jut az a. sok-sok hiába elnyelt, érme az automaták gyomrában és most egyenlíteni akarok. Beszélők eszel, azzal, végül kifáradva, utoljára a. postát; hívom., meg akarom köszönni, hogy egy kicsit jóvátettük annyi bosszúságból valamit. Alig kezdek, movdókámba, hatalmas esörreviéssöl lehulltak a, beszorult érmék, a kagyló süketté vált,. Bedobom az érmet, semmi eredmény, elnyelte as automata gyomra, s mintha ezeket hallanám: „jótettért jót ne várj". Mikor kilépek a fv1 kéből, a portás karörvendve szól: „ügye mond tam, hogy rossz a telefon". Igen, mondom., valóban rossz', azaz, hogy rossz, de mégis jó. Most már a postának.

Pál István

Megnyílt a Mezőgazdasági Kőnyvhónap

Szombaton,

február 1-éíi ásd tolásig megtelt a szakszói művelődési ház tanácskozó temp a Borsod minden részéből idetsereg- lett .mezőgazdasági szakemberekkel, népművelőkkel, tsz-cl- nökö.Wkel, földmű vesezövebke- zetl dolgozókkal stb. A. Mező- gazdasági Könyvhónap ünnepélyes megnyitójára került itt sor.

Sima házi Sándor elvtárs, az Encsi -Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke rövid

mjsanyitp besgédéh«n méHafcte a BEpk'búdás jclentőedáét, mely-- nclí elmélyítésében nem kas

szerepük van a mezőgazdasági

szekiköriyvalCTieik.

Ősege Géza elvtáj-s, a MÉSZÖV elnöke a földmű vess Következe leik könyvterjesztő

munkájáról tájékoztatta az egybegyűitekét. Az elmúlt esztendő sikeresnek mondható. A. borsod! földmű vesszövotkczc- l.sk több iránt hét millió forintot forgalmaztak könyvcladásböl. 16 múraWtofi Üíbfeeb

mint 1983-ben.

Hegyi Imre dvfctes. a Ház*

Cias Népfront Borsod, megyei elnökségének tagja, dőgdői beszédében sajnálattal állapította meg, hogy a RcakkörnyveÜt terjedése nem tort lépést a mezőgazdaság egyre növekvő feladataival. Ez évben 4—5 (százalékos termelés növekedést terveztünk, nos, a terv valóra- váltásának lehelőségej asapö-j rodnának, ha a mezőgazdaság-; ban dolgozó emberek nagyobb gondot fordítanáuaik. szaJ-imai i 'felkészültségük növelésért!.

U.i, korszerű gépeiket, é® eljá-j rásokat alkalmasnak, folyamatban van a metógazdasásí ; kemizálásin — én (tzatanbetj nincs, illetve nagyon kftvéA van. Az új me zőga zidarági; szakmunkások, általában megelégedj lek az oklevél, megszel" zésével, utána kevés gondot fordítanak szakmai fejlődőjük- re. A mezőgazdasági nzaWipuyi veket általában ezekhez kell eljuttatni, rá kell. bírni Skehj hogy munkájuk fontos eszközökén t. kézéijók.

Azon kell tóradoznuntó hogy végre megértsék az emberek: a mezőgazdaság is saák< ma, kevés az ösztönös, hagyó/ mányokra épülő hozzáértés, tel' dós kell, s ennek forráz» íj könyv.

A könyvterjesztő legyen le!- Idismarcites és körtiltekintój Az te előfordult már, bogi' olyat) szakkönyveket sóstál* tsz-ékre, melyek legfeljebb A főiskolai hallgatók számára 1«) hetjiek, magas szinvanalpl miatt, az ismeretek. forrásai. A házépítés az alapnál kezdődik

A beszédek elhangzása utal

a.z encsi járási müvejődéíj híd irodalmi színpada adott ffiú' sort, majd a jelenlévők meg-’ tekintették, a. helyi kftnyveß' bolt mezőgazdasági caf-kkönyv líiálUtááát.

A Mezőgazdaság1

Könyvhónap nikca-e «sgyijráí’1 múlik a könyv lelkj.isrneretó

terjesztőin és az érdeklődői kíváncsiságán. Bizony, az loh' no az üdvös, ha. ez az c-gy hé iiaiág tartó kampány az érdek ődés fokozódásával folytatódni 3 könyvek nemcsak .elkelné: lek. hanem éi is olvasnák- A ndemány termelőerővé válás ához az ismeretek gyors tesf'. ledésc szükséges,

» !

SZEKRÉNYES! LA JOS:

A szálló időben

B

ef^ejgef. két, idős erarer. Hogy ilyen kutya a tél, hát nem a megszokott helyen: a templomkertben — ahová olyan bőkezűen szórja nyáron sugarait a Nap —, hanem brain a konyhában, a duruzsoló kályha mellett.

Az ad emlékezésre okol, hogy ki-kitek.intgetnek a párás ablakon, s künn. az iszonytató télben, mintegy vigaszta.lá- aul, sűjtI pelyhekben hid'd,'-»- gál a hó. Talán ez már enyhülést jelez, s az már igazában jó lam-ie, mert különben ál- mosító, hetegité tétlenségre

v«n kárh ózta tva az ember.

— Hallod — kezdi a fiatalabb, pirozspozsgás ember — akineik. arcát örök pirosra csípte a valamikori, pusztai tél —, emlékszem, talán barmineki- lanc'pen volt ilyen nagy tél, nagy hófúvások jártaik erre, nem bírt meg az állam akkor a hóval. Bitong egy világ járt ránk; akkor, magam is munka nélkül lézengtem, ha, ugyan kimevé&zked.tem az istentelen hidegben egyáltalán. No, hál, mégsem mondhatom, hogy rossz tel volt az nékem, mert égjnzercsak Iddobolták, hogy aki akar. menjen havai, hányni. Már hajóéiban ott. voltunk, ahol kellett, jött a fiam is, pedig az úrnak készült, —; mar akkor, áriJTak sikerült, iskolába iratkozott, járt volna is, de a hideg bezárta az iskolákat- Lzerori csonk volt. felvettek iTtóidkettőiitet, móudom, jó tél vélt aá nekünk, mert a fiam lett az írnok, áld beírta, hogy ki jatt, ki dolgozott. A hét vé. gén meg neki adta át az út- , mester ú.r a pénzt, hogy fizes- : se kj s munkásokat. Nem tud- i ni miért, de megbízott, benne. ) No hát, hogy így sikerült és i hogy sokáig, mert mondom,

• nagy volt a tói, a fiú rájött valamire, s attól kezdve, már

, legalább azon a télen, megvol- ■j lünk valahogy. A listára hét- főn reggel, felírt engem, felírta- magát, mert ő is csak olyan _ napszámpénzt kapott, mint a,ki . lapátolta a havát, — aztán i még aki ott volt. És még azt is, . aki nem volt ott. Hatot, nyol- 3 cat legalább. Okos gyerek volt,

könnyen kitalált ennyit, aztán amikor szombatom kiabálta a " neveket, ezeket egyszerűen ' nem szólította. Mikor egyedül ' maradt, hová keresztet tett, ’ hová aláírta a kitalált nevet, ' s a megmaradt pénzt bezsebei- ’ te. Éltünk belőle, ahogy tud• tunk, i ütött azért még könyvre is a fiúnak belőle. Oyen beepü- letee, apa-anya szerető volt, az

' a fiú! Az megtett nekünk min- 1 derít!

1 *

Hallgatnak egy ideig, kibá- t múlnak a rideg ablakon, o r hogy künn nem változik semmi, átveszi a szót a másik éa elmereng:

— Hát az mégis csak valami r volt, legalább lehetett dolgozni. De már engem most tottelr 3 ki mindenféle munkából. Nekem a halálom ez, de mit csi- : riáljak. ha ilyen világot élünk! 1 — Mondja csak — hümmög

) a másik —, tudom én, hogy r az öreg már semmi.- — Az ősszel még elpiozmogtaim itt a szovefJceaetben, adtak llyeíi. meg olyan munkát, mintha már semmit nem érne az ember. Ahogy megjön a tél, nem mondom, kutya lett a hideg, megyek a hrigádveze'tő- hőz. hogy csinálni a.ka.rok valamit, osszon csak be. s mit tesz erre ö? Egyszerűen kinevet. S ahogy hahota zik, még azt mondja: „Ne vicceljen már János bátyám!”

,Mondom neki, hogy az ne' - kein eszesmb« sánca, legalább az állatok között csináljak valamit, de csak nem enged. ..Azt én nem tehetem” — mondja —- ..még ha. legalább nyár volna. De itt a tél, maga csak pihenjen, maga meg ne fázzon! Nyugdíjas már maga. János bátyám, a r. a dolga, hogy kipihenje, amiért megfárad ott”

— No, de az istenség! t —kapom tol a szót-—, hát már dől- gozrú sem lehet, hát n«ni arra van a törvény, hogy minden- kinek joga van?

De. az a brigádvezető csak tovább nevet, es leint engem: „Maga csak ne tanítson törvényre, ts főképp ne akarjon megbünte-ttebvi engem. Az vaj) abba a törvénybe, hogy áld megszolgált», az nyugodt»!) pihenhessen. Hát csak menjen. Üljön a jó melegben, kártyázzon, ha. akar, s ha kívánkozik a levegőre, csináljon hóembert az unokálavak!"

Kihallgat az öreg, maga elé bámul., pipája után kutat, s csak aztán teszi hozzá:

— No hát, mit szói ehhez? Milyen világ már ez? Ahol

csak. azért, mert" a tfSl,

hát erővel a kályha mellé ültetik az embert.? Bezzeg, amikor a. fiad- irwateoakodótt. *z felírt vvaljia. engem is. hr. jó j^'esre-k tehetett, az nem nézatt volna a télre!

*

— Ah. megváltozott már az, n)á,r nen) olyan gy-erck az sehr. isten se tudja, mi les/, ezekből a gyerekekből.

— Elromlott volna? — sopánkodik a másik. — Kár poriig, ha olyan jószívű gyereknek indult.

— Felvág — mondja amaz .—, még az ősszel eljön meglátogatni, megjön, nem mondom, köszön illedelmesen, — de semmi. Ke ajándék, se semmi. No jó. gondolom, majd jössz te még az én 'utcámba! Hát alig, hogy megebédelünk, jött is. Mert azt mondja:

— Abba a városba- ahol lakom, olyan nehéz még azt » kis kertet is rendbe tartani. Rossz is a föld, most kéne Eel- ásóznl, látom, már eléggé ráér, hát eljöhetne. — így mondja nekem. Hát én art megtehetem. ha jó! megfizetik •— így okoskodtam—, S mondtam neki:

— Hat termi.

Erre ő;

— Mi az a hat forint?

— Hát az. órabér ! — mondom. — Annyiért fdásomNo hát, at. te csak elkezd neveted, És azt ráondja:

— Az már nem meg;-, mért akkor elpiaanoghat nekem három napig I» véle, még tönkre akar tenni!

De há t C6*k elmein tem néki

egy pá,r nap rmúva, telástam

cgy-ket.tő, ebéd volt rendes, hozott valami italt, de láttam, hogy' meg van sértve. Mert, hogy hat forintot mertem kérni i Igj’ aztán .•rznt.ianm jcccizu - lődtem, hogy majd. mogyek az állomásra. Már készülök bú- csiizkodni, amikor <s>aile ráteszi.

— Akikor számoljuk el a hat forintot. Dolgozott nyolc órát

.összesen, az annyi mint ne©'- vennj'olc forint, —- Már mindegy. 'tt van ötven forint, a kettőt nem kell visszaadni. — Szóval meg van bántva, azért nagyképűsködik. De még nem volt vége, mert a kezembe nyom egy nagy csomagot. Én ezt el nem viszem, amíg meg nem nézem! — maridon) neki, és ki is bontom. Hát benne .van egy öl töny ruha, szép. vadonatúj, pár cipő, pulóver, meg két nadrág. Ezeket elviszem — gondoltam —, mert ez mégis valami már!

Azt mondja a fiam:

— Ezt akartam magának odaadni, ezért hívtam, az ásó- zás csak ürügy volt arra, hogy eljöjjön, — po, hát ez már csak .megteszi a hat forintot óránként, non)?

tizóval így’ mentem haza, nem mondom, jól is esett volna, OTnyiért nem dolgoztam, de liát nőm sokat ért az egész, mert biztos, csak- kitalálta sz egészet! Ha a lúd forintot nem mondom, so hasi nes nékem ruhám. tőle! ,Szóval megváltozott

az már, felvág, no. higgye el nekem!

E

lhallgattak. A gondolatok aaonban tovább kerge- töztek a fejükben, raktok rié- lia a tűzre, s úgy érezték, sem-, mi az a tel, hiába is lombot odakint). És morogtak az időt-e, nem azért, mart hideg van. hiszen a tél épp oly irgalmatlan,! mint harminckilencben volt,1 hanem a stóUó időt kárhoztat-! ták, amely ennyire kiterditoí-1 ta, «finyíre megváltoztatta az! embereket- 1