Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

■ !Bfeíe&s SM4. fefefflSs 88.

RS8AKNA(»rAHOS88JlQ

Egy m

—

járást pártbizottság titkárává?

so

„ , reggel van,

kora S hét kezdete.

hétfő, a Kényelmes, ízlésesen berendezett szobában ülünk a szerencsi járási pártbizottság első titkárával, Imii Gyula elvtárssal. A párt- bizottságon az első titkár munkanapja korán kezdődik. Autóbusszal jár Megyaszóról, s már háromnegyed nyolckor fogadja tíz első. tanácsra, segítségre vá- ! ró embereket.

— Szerencsnek autójavító fezem kellene, ehhez kérnek segítséget. Indok van bőven: egy'•* re több a magánautó, s a hivatalokban is szaporodik a gépkocsik száma. Azonkívül Szerencs forgalmas útvonalon fekszik, rengeteg turista keresi fel Tokaj-Hegy alj át, Sárospatakot.

De e városnak is beillő község nem csupán autójavító műhelyt kíván. Szennyvíz levezetését, utcáinak burkolását Ss el kell végezni a közeljövődben.

Amíg a következő tanácskozóra várunk, a tavaszról beszélgetünk. Imri Gyulát emberileg is érinti a tél, hiszen autóbusszal fáradságos bejárni, s télen a hideg is megviseli az utazót.

— Hatkor kelek... Tudja, a . gyerekeknek kell még segíteni, hiszen iskolások, s én magam pedagógus vagyok.

Ám az autóbuszon való utazásnak is meg van a maga haszna. S elmesél egy történetet. Részeg emberrel várakozott az autóbusz megállóban. ..Tudja maga, hogy X községben a tanács vezetői elsikkasztják a kultúrotthónt?”

— És sorolja, hogyan csináljak ... Bevallom, már terhelőre volt. Fáradtan indultam haza, szerettem volna gondolataimat rendezni. Feljegyeztem egy füzetbe, ■ hogy megnyugtassam, aztán megígértem, hogy kivizsgáljuk, a panaszt.

Másnap előkerültek a füzetlapok. Megbízta munkatársait, hogy vizsgálják ki, mi igaz belőle. Annak, az embernek történetesen igaza volt. Azóta már v,bírósági eljárás indult a nép -^Vagyonát hanyagul kezelő, sőt . ti tulajdonító községi vezetők ellen.

— Autóbuszon utazva, sok mindenről hall az ember — mondja Imri elvtárs. — Olyas- mát is, amit itt, a hivatalban aligha. Milyenek a községek vezetői, hogy haladnak a föl- időkén a munkával, mennyi a tojás és a baromfi ára a piacon ... Néha, bizony, minden jelentésnél hitelesebb és.részkáját, annyi szívvel, lelkiismeréttel”.

ismerősök sora. Mért bár Imri Gyula két hónapja van csupán a járási pártbizottság élén, Szerencs környékét úgy ismert, mint a saját tenyerét. Itt született, erre felé dolgozott mindig; legutóbb elnökhelyettese volt a járási tanácsnak.

Gönczi elvtárs még mindig a zárszámadó közgyűlésekről beszél. Az egyik faluban túllépték a tervezett munkaegység keretet, s most nem tudják, hol. Imri élvtárs mondja: „Kifagyott a búzájuk, s azt a 700 katasztert újra kellett, szántani, bevetni... Aztán Sajőkazá- töl 110 hold szénát vettek lábon, onnan behordani... Hiszen a vontató csak egyszer fordulhat naponta.”

Közben egy nyugdíjas kér tanácsol. Mikor elköszön, Imri elvtárs megjegyzi.

— Nem szabad elfelejteni: a tsz-ekben többet kell törődni az öregekkel. A szalmából is kapják meg a részüket, hiszen a nyugdíjasoknak is van tehenük, hízójuk; kell a szalma...

Nem aprólékoskodik, mégis, szinte mindenre kiterjed a figyelme. Van, ahol támadják az elnököt, az agronómust. Miért? Lehet, hogy csak közönséges „fúrásról” van szó? Az egyik közeli faluban részegeskedik a tsz elnöke, a tagság nem bízik benne, le kell váltani.

a titkár, hogy vala_______mikor tanító volt.

D

e addig inég sok mindent, megpróbált. Megyaszói parasztgyerek, de minden álma az volt, hogy valamikor gyermekeket oktasson, neveljen. Pártmunkás korában szerzett tanítói oklevelet. Előtte is tanult, s mezőgazdasági vonalon képezte magát. Jelenleg is tanul: az Egri Pedagógiai Főiskolán.

Borbély Lajos elvtárs. a pártbizottság munkatársa a téli oktatásról számol be az első titkárnak.

— Soli helyen nem eléggé képzettek az előadók ... Tak- tabájon meg úgy jelölték ki a szemináriumi helyiséget, hogy az a brigádtagok szálláshelyétől a legmesszebbre esett. Persze, kevesen látogatják az ilyen szemináriumokat.

De jó hír is van, hiszen a járás legtöbb községében meglepően sokain vesznek részt különböző politikai és szakmai előadásokon. S ami a légiont©Említi

Délután

salbb: nagyon kevés a lemorzsolódó.

Alig két órája beszélgetünk, de közben heten jönnek be a szobába, s a telefon még gyakrabban szólal meg.

Hétfő egy kicsit az elmúlt hét számvetésének és az eljövő munkanapok tervezésének a napja. Emiatt érkezik "a pártbizottságra <ir. Pusztai Béla járási tanácselnök és a mezőgazdasági osztály vezetője, Trestyánszky György.

— Hogyan sikerült az elmúlt gazdasági év a szerencsi járás termelőszövetkezeteiben? — ez most a legfontosabb téma.

Ez az év jobban sikerült. Ezt bizonyítja a statisztika. (És az is, hogy számtalan zárszámadó taggyűlés azzal kezdődött a szerencsi járásban, hogy a még magányosan dolgozó parasztemberek felvételüket kérték a szövetkezetbe.)

Tarcalra látogattunk el. (Egy gyors ebéd után, mert arra mindig kevés ideje jut Imri Gyulának.) Pártvezetőségi értekezletet tartanak a tárcái iák. A szövetkezet agronómusa a tsz távlati terveiről számol be.

— Olvastad már a párthatározatot? — kérdi Imri Gyula. (Előtte való nap jelent meg a Népszabadságban.)

— Belenéztem — mondja az aigronómús. — Majd este.

A terv pedig azt. árulja el, mintha minden sorával tisztában lenne. Hetek óta ezen dolgoznak a taircaliak, s szinte kicsinyített mása a párthatározatnák. — így persze jobb — egyeznek meg Imri Gyulával. — Itt kicsiben elképzelik azt — amikor a jövőjüket tervezik —. amit a legutóbbi párthatározat kimond az egész mezőgazdasá gról.

A járás titkára reggel hat órakor kel. Még segít gyermekeinek, akik iskolába készülnek, hiszen egy-egy példa megoldáslábain mégis csak biztonságot ■ ad az apai tanács. Aztán autóbusszal Szerencsre utazik. Csak reggel tud segíteni a gyerekeinek, a legfőbb munkanapon csak képő este tér meg munkájából.

Hatalmas a járás, sok helyen kérik, s várják a párt tanácsét, segítségét.

1 fíizissei együtt növekszik a tagak pseielraie laktaiiarkánviian

Utána vannak a zárszámadásnak a termelőszövetkezeti gazdáit Taktaharkánybaii is. de még ma is melengető érzés tölti el őket, ha Boros Zsigmond elnök beszámolójára gondolnak.

Most is fülünkben csengenek az adatok, amelyeket az Uj Élet fejlődéséről sorakoztatott egymás mellé. Mert bizony ki hitte volna az alakuláskor, hogy a közös gazdaság tiszta vagyona négy év alatt csaknem a hatszorosára lóg emelkedni? Már pedig, amint az idei zárszámadás eredményei bizonyítják, ez így történt! Hiszen 1960- ban egymillió forintos vagyonnal fogtak Taktnharkány. dolgozó parasztjai 'a szövetkezeti gazdálkodáshoz, most, a negyedik zárszámadási közgyűlésen pedig már 5 millió 004 ezer forintot érő vagyonról adhatott számot a vezetőség.

De akármelyik termelési ág; ban vizsgáljuk is az Uj Élet négy évi fejlődését, azt találjuk, hogy a szövetkezeti gazdaság állatállományban, a növénytermesztés jövedelmezőségében. az egyes termelvények átlagos hozamában, nem utolsósorban pedig a ingok szorgalmában, a kollektív szellem erősödésében egyaránt örvendetes lépést, tett előre, őszi búzából az első évi 8,9 mázsa helyett 14,0 mázsa, árpából 10,3 mázsával szemben 18,1 mázsa, kukoricából a kezdeti 12,3 mázsa májusi morzsolttal szemben 17,5 mázsa voil eddig a legnagyobb átlagtermés. De talán legszebb a fejlődés cukorrépából és dohányból. Az előbbiben 140 mázsával kezdték és 1963- ban 196.2 mázsás átlagot értek el, dohányból pedig 12 mázsára emelték a kezdeti 7.5 mázsás átlagot.

Szarvasmarhából az alakuláskor 172 darabot vittek be a gazdák a szövetkezeibe, ma pedig 337 darabból áll szarvas- marhaállományuk. Csaknem kétszeresére emelték négy év alatt a sertések számát is. Tavaly a tervezett 35.0 helyett 470 hízott sertést értékesítettek, s valamennyit saját nevelésből. Baromfihús-termelésük az első évben mindössze 17 má zsa volt. 1963-ban pedig már 140 mázsa , húst adtak át köz- fogyasztásra.

A szövetkezeti vagyon fokozatos gyarapodásával egy idegileg természetesen évről évre növekedett a tsz-gazdák egyéni jövedelme is. Az első évben 35 forint 90 fillért, a másodikban 38 forintot, 1962-ben 42 forint 44 fillért ért az Uj Életben minden munkaegység, ami aztán 1963-ban 44 forint 51

fillérre emelkedett. Ha azonban a különféle címeken kapott részesedéseket, prémiumokat. is beleszámítjuk, akkor 54 forint 88 fillért: tesz ki a munkaegység értéke, az egy tagra jutó átlagos jövedelem a tavalyi 12 ezer 151 forinttal szemben 14 ezer 658 forint volt.

— Termelőszövetkezetünk életében az 1963, évi ősz ..volt az első, amikor az összes mezőgazdasági munkát kellő időben és kifogástalan minőségben elvégezhettük. Ezzel az 1964. évi termés feltételeit, sokkal jobban megteremtettük,- mint korábban bármikor. Bízunk benne, hogy a kedvezőtlen időjárástól sorozatosan sújtott esztendőket ez idén végre felváltja egy jó gazdasági év,

(h. j.) :

A Csepel teherautókat előkészítik a lipcsei vásárra

Az idei lipcsei vásáron aMOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat bemutatja a magyar gépkocsiipar legújabb termékeit. Kiállítják a Csepel Autógyár teherautóját is, amely az elmúlt évbon hosszú afrikai körúton járt.

A Csepel Autógyár D 705.9 közúti vontatója, vamely hathengeres, ISO lóerős motorral készült, tonna vontatására alkalmas, A gépkocsit az NDK kívánságai szerint gyártottók.

Baráöi Lajos

Sebesebb meghallgatni ♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

beszélgetéseket. 4,

Gönczi

elvtárs, a párttá* 4 .

zottság titkára kö-$- első titkárhoz. A,i mondja el

fűzőn be az Kárszámadásokról .véleményét.

— Sóstófalván nehezen ké-J Szült el a mérleg...

■ Az első titkárnak érdekes* • emléke van ebből a faluból. £ Egyik közgyűlésen a csibenevelésről beszélt a sóstófalviaknak- Nehezen hittek benne, bog;/ egy csibén 12 forint, hasz ina lehet a tsz-nelc.

: különösen Lenkei János

/«- nagyon jó, kiváló paraszt- 'émber kételkedett szavaim igazságában. — A visszaidézett emlékek jóleső mosolyt rajzóinak imri elvtárs arcára. — Mégis, megfogadták tanácso-! '••inat... Egyszer átutaztam Sóstófaíván. Megállít Lenkei János, azt mondja: „Hallja, igaza Volt!” — s bár nem mondja, de látni rajta, hogy ennél nagyobb .felismerést nem vár.

S most Gönczi elvtárs arról tájékoztatja, hogy Lenkei Já-, nos, aki az ellenőrző bizottság .elnöke, nem akar): jelentést tenni a közgyűlésnek. ;

’ Az első titkár elkomorul: —

■ Meg kell némi, ott valami baj lehet akkor.

Az évvégi zárszámadások Szinte a falvak mindennapi arcát rajzolják fel annak, aki ismeri az emberek életét, s szereti és foglalkozni akar gondjaikkal, bajáikkal, örömeikkel, így van ezzel Imri Gyula is.

— Taktabáj... — Amikor érről hal], megjegyzi, hogy ott Béni bácsi az ágronómus. akinek nincs ugyan diplomája, de A,bár minden iskolázott szakemberünk úgy. végezné éi bbbA gyenge termelőszövetkezetek megerősítésének gazdasági problémáiról *

IL

marad, hogy gazdaságos-e s gyenge termelőszövetkezetek közepes szintre emelése?

Vizsgálataink szerint a gyenge termelőszövetkezetekben a legalacsonyabb a hozam. Mivel a termelőszövetkezetek gyengeségének, éppen úgy, mint az alacsony hozamoknak, két fő oka lehet (az egyes gazdaságok szempontjából objektív, elsősorban természeti feltételek — talajviszonyok, pl. hegyes, dombos, homokos talaj — vagy az egyes gazdaságok szubjektív körülményei, szervezettségük, vezetésük színvonala), a számítások akkor adnának pontosabb eredményt, ha differenciáltan, külön-külön vizsgálhattuk volna a gyenge termelőszövetkézetek e két nagy csoportját. Ehhez azonban még nincs elegendő adatunk. Elvégzett Vizsgálataink éppen ezért nem arra adnak feleletet, hogy a rossz természeti viszonyok miatt a gyenge termelőszövetkezetek termelésének a magasabb szintre emelése hogyan ítélhető meg a közepeseknek magasabb emeléséhez viszonyítva, hanem arra: általában melyik a gazdaságosabb fejlesztés. az alacsonyabb szintről a közepesre, vagy a közepesről a magasabb szintre való emelés.

Az egyik legfontosabb olyan mutató, amely rávilágít erre az ökonómiai összefüggésre: az önköltség alakulása.

As összehasonlító kalkuláció

alapján száz tennelőszövetke- zetnek intézetünkben készült önköltségszámítási anyagát vettük, felhasználva néhány növényi és állati termék 1 kh- ra, illetőleg 1 db-ra jutó termelési költségének a termékegységre jutó önköltségnek, és az átlaghozam alakulásának az adatait.

A feltett kérdésre a termő- egységre vetített termelési költség és az önköltség együttes alakulása ad bizonyos feleletet Mégpedig azt, hogy ha az átlaghozam szerinti első (gyenge) csoportot és a második (közepes) csoportot hasonlítjuk össze, akkor — néhány kivételtől eltekintve — a termőegységre jutó termelési költség aránylag csekély mértékben növekszik, az önköltség viszont jelentősen csökken. A második (közepes) és a harmadik (jó) csoport között is érvényesül ez a tendencia, de az arányok mások. A gyenge és a közepes csoport között kisebb a termelési költség emelkedése, mint a közepes és a jó között, az önköltségcsökkentés arámin pedig fordított. Vagyis a gyenge es. a közepes csoport önköltsége között nagyobb a csökkenés, mint a közepes és a jó .csoport önköltsége között.

Ezek az arányok szintén ári mutatják, hogtr az alacsony termésátlagnak közepesre való emelése lényegesen- kisebb többlet-ráfordítással jár, mint- megszüntetésére,

ha. a közepest emeljük magasabbra. Ehhez hasonló eredményre jutottunk más költségvizsgálataink során is. Pontosabban: azt az összefüggést tapasztaltuk, hogy a termésátlag emelkedésével az önköltség nagysága és a termelékenységre jutó ráfordítás is csökken,' de a csökkenés mértéke egyre kisebb.

Ehhez hasonló eredményességre vezettek a belterjesség! Vizsgálatok is.

A gazdaságossági számítások is azt támasztják alá, hogy az alacsonyabb szinten gazdálkodó termelőszövetkezetekben a befektetések általában hatékonyabbak. mint a magasabb szintücknél, Ez általában vonatkoztatható a gyenge termelőszövetkezetekre attól függetlenül, hogy milyen okból gyengék.

IV. .

Azt mutatják a számítások, hogy nem lehet egységes kategóriaként kezelni a. gyenge termelőszövetkezeteket. s 41 gyenge termelőszövetkezetek ráfordításainak a hatékonysága sem tekinthető általában rosszabbnak, mint a közepes, vagy jó szövetkezeteké. A gyenge termelőszövetkezetekkel kapcsolatban folytatandó gazdaságpolitikának mindenesetre különbséget kell tenni a következők szerint:

Azokban a gyenge termelőszövetkezetekben, ahol a gazdálkodás alacsony színvonalának személyi, vezetési és szervezési okai vannak. minden további mérlegelés nélkül mindent el kell követni ezeknek az okoknak

2

álfáé #

L.

Olyan, gyenge termelő- szövetkezetben, ahol az átszervezés köriibnényei között létrejött üzemi aránytalanságok miatt rossz a gazdálkodás (föld és munkaerő aránya, a különféle talajok rossz aránya, a települési viszonytól, közlekedési-szállítási nehézségek stb.), az ésszerűbb üzem- szervezési megoldásokat kell keresni (területcsere, más termelőszövetkezetekhez . való csatlakozás, esetleg’ több télinél őszövetkezet. közötti- -megosztás stb.).

3 Abban az esetben, ha kedvezőtlen ., természeti * viszonyok miatt gyenge a termelőszövetkezet, de ez a hátrány meliorációkkal megszüntethető, minden esetben indokolt: az eszközök koncentrálása, a megfelelő javítások végrehajtása.

4 Ha olyan kedvezőtlen -i természeti viszonyok miatt gyengék egy-egy körzet termelőszövetkezetei, hogy ezen meliorációkkal nem lehet segíteni, az esetben olyan termelési irány és gazdálkodási rendszer kialakítására van szükség, amely a népgazdaság termékszükségletét és az illető körzet viszonylagos termőhelyi . alkalmasságát egyezteti össze.

Mindebből az is következik:, hogy sem általános politikai, sem gazdaságpolitikai érvekkel nem. támasztható alá olyan elgondolás. am-ely az állami támogatás eszközeit megvonni javasolja, a. gyenge termelőszövetkezetektől,

\

é A rossz természeti adottságú i területek fejlesztésénél abból I kell kiindulnunk, hogy népgazdaságunknak állandóan nö- |. vekvő mennyiségű mezőgazda- Jsági termékre van szüksége, fezért népgazdasági terveink az I egész termelés növelését irá- i’nyozzák elő. Az egyes terme- vlési ágazatok azonban lénye- «fiesen különböznek abban, f hogy az ország minden terüie- é tón, illetőleg a gazdaságok túl- f nyomó részében szükség van-e I termelésükre, vágj' elegendő, fha csak bizonyos körzetekben, ^illetőleg a gazdaságok egy rc- fe Szében termelik.

$ Több mezőgazdasági termék- f re olyan mennyiségben van i szüksége népgazdaságim knak, I hogy ezeknek a termelését — i fejlettségünk jelenlegi fokán 4— az ország minden területén,

Y lényegében minden gazdaságit ban folytatni kell, hacsak vala- I milyen kizáró ok ezt lehetet- % lenné nem teszi, (Pl.: kenyérár gabona, szemestakarmány.)

♦ Ebből az következik, hogy a ÍJ termékszükséglet oldaláról -9 nézve a problémát, a mezőül gazdasági termékek ^ zöménél

♦ minden közös gazdaság termőikére szüksége van á népgazdaV sásnak, nem engedhető meg T tehát, h.ony termelésüket csak 4 az erősebb term előszövetlceze- í teltben fejlesszük.

I IXTMindenek utáq fct Sfetófe