Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

*■

’v/iiáor prdté'táríái/ egyesüítefeid

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD1 MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XX. évfolyam, 46. szám

ÄRA: 50 fillér

Kedd, 1ÖG4. február 25.

r

A lejtős Icriiícleí» ImszíiOAÍlásának kérdesei Borsod megyében

VáísáfjÉiasi van-e a népmüveíés?

0

Vasárnapi spor tered menyek \--------------------------------------------------------------------/

M

indannyiunk ügye

V

asárnap került nyilvánosságra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a .mezőgazdaság helyzetéről és fejlesztésének további feladatairól.

A Központi Bizottság hatá- • rozata azt írja elő, hogy a termelési 4—5 százalékkal, a 1 elvásárolt áruk mennyiségét ■pedig 7,4 százalékkal kell me- ^ sógazdasá-gunknak növelnie. Ez j a feladat pontos számítások ' eredménye, amelyek figyelem- lie veszik a lehetőségeket. A magyar mezőgazdaság az elmúlt. évek során sikeresen bizonyította, hogy parasztságunk helyesen cselekedett, amikor, bízva pártunk politikájában, a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért. Az elért termelési eredmények és az átlagtermések az aszályos időjárás ellenére is általában magasabbak voltak, mint a korábbi években. Kukoricából tavaly 15,9, cukorrépából 167,1 mázsát, az eddigi legmagasabb holdanként! átlagtermést takarítottuk be. A kenyérgabona- és takarmány termesztésben azonban a fejlődés nem kielégítő, k ezért gabonaimportra szorultunk.

Az idei gazdasági évben nagy szerep vár a borsodi dolgozókra, állami gazdaságainkra, termelőszövetkezeteinkre. Az őszi mezőgazdasági •nvunkó.k idején e cél elérése érdekében Borsod megyében is igén .figyelemre méltó, szinte rcldig példa- nélkül álló eredmények születtek. Sikeresen teljesítettük a felemelt vetéstervei, az őszi mélyszántást; ütemesen, jól haladt a betakarítás. Az egységes akaratnak, az őszi munkák idején tanúsított helytállásnak kell megmutatkoznia a most következő nagy feladatoknál, a tavaszi munkáknál is.

A kenyérgabona termelés növelése egész országunk érdeke , így' ennek előmozdítása és támogatása a borsodi dolgozók érdeke és kötelessége is. halváink is a nagy változások korát élik. A társadalmi átalakulás alapvetően megváltoztatta a parasztság életkörülményeit, a technika térhódítása átalakítja a mezőgazda- sági munka jellegét, és a gépek évről évre könnyítik parasztságunk munkáját.

Tovább fejlődni, újabb beruházásokat megvalósítani, a gépesítést fokozni . azonban csak akkor tudjuk, ha arra az anyagi; alapot megteremtjük. Egyszóval: úgy és annyit léphetünk előre, ahogy és ameny- nyit megtermelünk. A határokat ezzel kapcsolatosan szabja hieg legfontosabb feladatainkat. 1

A kiinduló pont, az alap: a növénytermesztés fejlesztése. Az utóbbi két Esztendőben a hozam mintegy •*■4 százalékkal növekedett; nőtt te hüvelyesek, az olajos és az évelő pillangós növények vetésterülete. Megyénkben azonban még sojc a tennivaló. Növeltük ugyan a kenyérgabona Vetésterületét, és általában sikeresen oldottuk meg az őszi rn.dzogazdasági feladatokat, va- ■»>ey 4 aaonban az új gazda- ft®* tervek összeállításánál . , termelőszövetkezetek nem tulajdonítottak megfelelő tontóssagot a cukorrépa, a len és rostkender, s általában az ipán növények termelésének. A Központi. Bizottság határozata sokszorosan hangsúlyozza. hogy a termelés növeléséhez minden korábbinál kedvezőbbek a feltételek, de *e előttünk álló feladatok is vrasyobbak lettek. Az idei évitek ötéves tervünk megválósításában döntő jelentősége van, és fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a. cukorrépa, a napraforgó, a dohány, a zöldségfélék előirányzott vetésterületét mindenütt teljesítsék. De a biztonságos takarmányalapok megteremtése végett nagy figyelmet keü fordítani a kukorica hozamának további növelésére, figyelembe véve, hogy erre éghajlati viszonyaink is kiválóan alkalmasak.

Minthogy a kukorica az idei tavaszon csaknem mindenütt őszi mélyszántásba kerül, azon kell fáradoznunk, hogy ez a következő' években is így legyen. Az alapokat már leraktuk és kedvező úton haladunk afelé, hogy a- korszerű termelési módszerek alkalmazásúval néhány év múlva elérjük a legfejlettebb kukoricatermelő országok színvonalát. S bár az állattenyésztés függvénye a kukoricatermelésnek és általában a takarmányalapok megteremtésének, függvénye a még egyik legelmaradottabb területünknek, a rét- és legelőgazdálkodásnak is. A rendelkezésre álló anyagi eszközök összpontosításával, a vízrendezés és a talajjavítás foltozásával magasabb színvonalú gazdálkodást kell biztosítanunk.

Egy másik nagyfontosságú kérdés a ' termőföldek ésszerű hasznosításán és védelmén kívül a. talaj termelékenységének állandó fokozása, s , megyénkben többek között a lejtős területek gazdálkodásának további javítása. Előbbinek nagy tartaléka az istállótrágyával. való jobb gazdálkodás, az utóbbinak a megfelelő termelési ágak kialakítása, a korszerűtlen gazdálkodási szerkezet megváltoztatása és természetesen az erózió megakadályozása. Mindezek akkor valósulnak meg, ha a mezőgazdaság irányító szervei és az üzemek vezetői fontos feladatuknak tekintik a fejlett módszerek ismertetését és elterjesztését. Jelentős aranytartalékot képez a gyakorlatban már bevált. művelési, növényvédelmi, tartási és szervezési eljárások alkalmazása. Állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben ugyanis már sokfelé alkalmazzák a talajok mélyművelését, a kémiai szereket, a termelékenyebb növény- és állatfajtákat, a tehenek, juhok mesterséges termékenyítését és, más fejlett módszereket. Sok nagyüzemben azonban még az alapvető termelési eljárásokat sem tartják be, és főleg emiatt a fejlettebb módszerek is lassan terjednek,

O

rszágunk viszont azt várja az állami gazdaságoktól, termelőszövetkezetektől, hogy az eddiginél jobban növeljék termelésüket. Évről évre több jó minőségű vetőmagot, szaporítóanyagot és tenyészállatot adjanak a népgazdaságnak. Ezért a figyelem középpontjába, mindenütt a gazdálkodási fegyelem megszilárdítását és színvonalának jelentős fejlesztését, a takarékosságot. az önköltség csökkentését- és a munka termelékenységének további fokozását kell állítani. A Központi Bizottság határozatikig sürgeti ezt. Colunkat akkor érjük el, ha következetesen végrehajtjuk minden pontját.

A közelgő tavasz első jelei mutatkoznak. Hamarosan a földelem indul a gépek és az emberek serege. Bizakodva, nagy akarással tekintünk az új gazdasági év elé.

QnodvAct MSfeiéc

A Magyar Szociálisáéi MsiiíIíáspárí Mözpoiifi Bizotás&siiiiák illése

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964. február 20, 21, 22-én kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vettek a magyar <■ forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai; a Központi Ellenőrző Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság elnökei; a Központi Bizottság osztályvezetői; a megyei pártbizottságok első titkárai; a Budapesti Pártbizottság titkárai; a budapesti kerületi pártbizottságok első titkárai; a SZOT titkárai; az állami főhatóságok vezetői; a központi sajtó képviselői; továbbá egyes napirendi pontoknál meghívott építőipari és mező- gazdasági szakemberek — köztük számos pártonkívüli.

A kibővített ülés napirendjén volt;

1. Tájékoztató időszerű politikai kérdésekről.

Előadó: Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára.

2. Az építőipar helyzete és feladatai.

Előadó: Szurdi István elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Trautmann Rezső elvtárs, építésügyi miniszter.

3. A mezőgazdaság helyzete és fejlesztésének további feladatai.

Előadó; Németh Károly elvtáfs, a Központi Bizottság titkára.

4. Személyi és szervezeti kérdések.

Előadó: Biszku Béla elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára.

A napirendre tűzött kérdéseket a Központi Bizottság széleskörű vitában, amelyben felszólalt Kádár János elv- társ, a Központi Bizottság első titkára is, behatóan megtárgyalta és megfelelő határozatokat hozott.

Borsodi építőipari 1 sí határozatról

Vimexe Gézu,, a 'Borsad megyei Állami Építőipari. Wáltalat igaxgatója

Az építőipar helyzetéről és munkájáról szóló dokumentumban számos olyan kérdés szerepel, amely szinte konkrétan, tételesen vonatkozik a borsodi építkezésekre, a Borsodban tevékenykedő építőipari vállalatok munkájára. Éppen ezért felkerestük Vin- cze Géza elvtársat, a Borsod megyei Állami Építőipait Vállalat igazgatóját, és arra kértük: mondja el véleményét a helyi viszonyok, sajátosságok tükrében, az imént említett határozat két fontos részéről, a műszaki fejlesztésről és a szervezett szalaggyártásról,

— Mi elsősorban lakásépítkezésekkel foglalkozunk — mondta Vincze Géza —, éppen ezért, szinte közvetlen feladatunknak tekintjük a határozat azon részét, amely kimondja: az állami lakásépítkezés műszaki fejlesztését még kell gyorsítani, mert ezen a területen kialakultak a lehetséges műszaki megoldások, és biztosítható a tömegszerű gyártás. A következő években erőteljesen rá kell térni az előregyártó üzemekben már ablakkal, ajtóval ellátott, helyszíni vakolást nem igénylő panelek gyártására, amelyeket az építkezéseken szerelnek össze. Ilyen természetű munkákkal kapcsolatban már a korábbi években is tettünk lépéseket, természetesen most több tennivalónk akad majd. Elöljáróban talán annyit: Borsodban

1961-ben 37. 1962-ben 45.5,

1963-ban pedig 56 százalékát építettük az átadott, lakásoknak közép- és nagyblokkokból. tervünk pedig az. hogy az idén átadásra kerülő lakások 86 százalékát készítsük el az imént említett, műszakilag fejlettebb eljárásokkal. Természetesen őzek csak kezdeti lépések, hiszen a szerkezeti falak kivitelezésén túlmenően a többi folyamatokat még hagyományos módszerekkel készítjük. Úgy lehelne a legtalálóbban jellemezni mostani munkánkat, hogy félig építünk korszerűen.

Az építőipari vállalat igazgatóiénak ez a megállapítása indokolt, hiszen senki sem vi- ífaö®* hogy ft botoondi éjsíöceaéseken van fejlődés, műszaki haladás, ami azonban a, nagyüzemi jelleg' kialakulását, megteremtését illeti, néni kielégítő az előrehaladás. Éppen ezért szükséges lenne c. Berente i Géizszilikát Gyár korszerűsítése, hiszen ha itt elkezdődhetne a nagyblakkok gyártása, illetve a panelek kiképzése, lényegesen meggyorsulhatna, fejlődhetne az építkezés Borsodban. Ennek az üzemnek termékeit kelletve tovább fejleszteni, hogy szobafal nagyságú elemek kerüljenek ki a gyárból, olyan blokkok jussanak az építkezésekre, amelyele a helyszínen már nem igényelnek külső, belső vakolást, és el vannak látva nyílászáró szerkezetekkel, tehát ajtókkal, ablakokkal. Ez tulajdonképpen, olyasfajta házgyár jellegű lenne.

Arra a kérdésre, hogy milyen gya-körlatt lehetőségei vannak az imént említett mód szer bevezetésének és melyek az előnyei, Vincze elvtárs azt mondotta:

—• Sók szakirodalmát tanulmányoztunk, és a tudományos kutatóintézetekkel is eredményesen tárgyaltunk a panelgyártás megvalósításáról,

örömmel mondhatom, nemcsak megértést, hanem segítséget is kaptunk. Megvannak a szóbanforgó témával kapcsolatos külföldi tanúimén yok, s reméljük, hamarosan hozzákezdhetünk majd a panelgyártással kapcsolatos kísérletekhez. Igen nagy előnye volna, hogy megoldanánk, illetve könnyítenénk a jelenlegi munkaerő-gondokon, nem kerülne nedvesség — a habarcsban — az épületekbe, rövidebb lenne az átfutási idő és lényegesen csökkenne az önköltség.

— Seü van a párthatározatban a folyamatos, szalagszerei tömeggyártásról is. Milyen perspektívára van kilátás ezen a- területen?

— A harmadik ötéves terv végéig a lakások 90, a mező- gazdasági létesítmények 80. az ipari és mélyépítési munkáknak pedig a 40 százalékát kell folyamatos, sznlagszerű épít- veréseikkel elkészíteni. Ez olyas? probléma amelynek

megvalósításáért rendkívül sokat tehetünk Borsodban is. Miskolcon, a Küián-délen már hozzákez-dtünk a gaalagrend- szerű építkezésekhez, és igen jő eredményeket értünk el; Éppen .ezért számításaink szerint az idén átadásra kerülő lakások 60 százalékát a Kiliándéiet: ily módon akarjuk: elkészíteni. Ez azt jelenti, hogy « Szalagban” mintegy TOO lakás épül fel. Ezzel lényegesen növelhetjük a termelékenységet, csökkenthetjük az önköltséget és az építkezések átfutási idejét.

Paulovits Ágost««

Ssomolya Pál, a Borsodi Mélyépítő Válla lat igazgat t ója

— Azt hiszem, mondanom sem kell — mondotta Szo- molya- Pál elvtársi a Borsodi Mélyépítő Vállalat igazgatója —, hogy az építőiparral kapcsolatos párthatározatot többször és alaposan áttanulmányoztam. Érthető, hiszen rólunk, munkánkról szól. életünk tükörképe. Nagyon időszerű és szükségszerű. Helyesen értékeli az építőipar jelenlegi- helyzetét, megmutatja a- fejlődést, amelyet éveken át tartó munkával elértünk, s feltárja gondjainkat is.

örvendetes, hogy a határozat behatóan foglalkozik az építőipar gépesítésével, a gépellátással és felhívja a figyelmet a gépek javításának jobb megszervezésére. Az építőipar egyre inkább szerelő jellegűvé válik. Ez nagyobb kövfctel- ményt támaszt a dolgozókkal szemben. Igen jellemző, hogy például nálunk, a mélyépítő- iparban a hagyományos három szakma helyett 10 szakmába vágó munkál kell végezni. Az építőipar fejlődése azonban nemcsak az emberek sokoldalúbb képzettségét követeli meg. hanem e fejlődést figyelembe kell venni az építőiparban alkalmazandó gépek tervezésénél is. Ezzel kapcsolatosan évek óta tettünk javaslatokat, ez a kérésünk ma már megvalósul. Ebben a hónapban például ki kelj dolgozni az

1966. erre vonatkozó gépesítési, tervünket. Olyan gépeket írunk elő. amelyek az elkövetkezendő időben nagyobb termelékenységet biztosítanak. Ez azért is szükséges, meid az elkövetkezendő időben a növekvő feladatokat gépláncok kialakításával tudjuk elvégezni. Gondolok arra. hogy — mondjuk — csatomaéoítésnél beállítunk egy árokásó gépet, utána géppel fektetjük le .csöroKet és «Kd emberek ss nehéz fizikai munka helyett egyre inkább ß gépel: irányítóivá válnak. Nagy gondot okoz, hogy ' az építőiparban megoldatlan még a belső szállítás, hiányoznak a- speciális kisgépek.

Á munkánkat befolyásolta, nagyon sok gondot okozott ér. okoz ma is oz építőipari gépek javítása. Az építőipari gépeket karbantartó vállalatok nem foglalkoznak kellőképpen a javítással. Ez azt vonta maga után, hogy akarva, néni akarva. kénytelenek voltunk a gépek karbantartásához sok esetben több javító munkást, alkalmazni — helyettesítve e vállalatok feladatát —>, mint amennyire rendes körülmények között erre szükség lett volna.

Reméljük és bízunk benne, hogy e gondunk most megoldódik.

Azt hiszem, hogy a beruházások koncentrálásának jelentőségéről nem kell sokat mondanom. Az építőipari munka koncentrálásával az eddiginél rövidebb idő alatt gazdaságosabban, nagyobb feladatokat, lehet megvalósítani. Igen jellemző példa erre az LKM durváhengerművi rekonstrukció, ahol majd 2 éves feladatot alig 70 nap alatt - valósítunk meg. Helyes lenne, ha a beruházásokat úgy valósíthat - nánk meg, hogy a telep, illetve az ipari létesítmény köz művesítése az út. víz. csatorna megépítése, elkészítése — b^'éiezést nyerhetne a magasépítkezés megkezdése előtt. Ezzel nagyon sok vitát, vesződ söget küszöbölhetnénk ki. Elősegítené gépjármű parkunk jobb kihasználását, s megóvná o gépeket a rossz utak miatt-' rongálódástól.

As ipari létestméoyefcr»'' testtte 2,