Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

▼•wfnmip, 1864. február 83. ÉSZAKMAGTARORSZiAG m Tudomány — J^cUniUa Az építési tapasztalatai és jövője Múlt Gvi, november 17-i számunkban „Korszerűbb szervezés — korábbi beköl­tözés” címmel, ismertettük az építőipar folyamatos ter­melésszervezési módszeré­nek elvi kérdéseit, alkalma­zásának előnyeit. Az aláb­biakban, a gyakorlat során szerzett tapasztalatokkal, a felmerült nehézségekkel és az építési „szalag” jövőjé­vel foglalkozunk. A folyamatos termelésszer­vezési módszer, az építési „sza­lag” lényege: azonos technoló lasztani a toronydaru egy évi kapacitását jelentő, mintegy 450 lakást, hogy azok ne zavar­ják az egyéb, objektumok épí­tését, ugyanakkor teljes mér­tékben megfeleljenek a szalag­munka elveinek. A lakótelepi építés egyik alapelve az, hogy a közműve­sítés és az egyéb mélyépítési tevékenység megelőzze a ma­gasépítést, hiszen a kész,- vagy adásához. Brigádokat, dolgozó­kat emeltünk ki a szalagból és tettük át, átadás szempontjá­ból fontos, szalagon kívüli mun­kákra. Ez átmenetileg megza­varta a folyamatosságot. Hozzá kelt tennünk, hogy erre a lé­pésre. a súlyos munkaerőhiány késztetett, hiszen a kivitelező egyszerűen nem tudta pótolni a hiányzó létszámot. Az előbbiéit kapcsán az is bebizonyosodott, hogy sokkal előnyösebb, ha a kivitelezők H® U® M* O * R OOOOOOOQOOOOOOOOOOQOOOOODOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX3000000000000» giájú épületeket építési szaka- follgkész épületek körül a föld- saját szak- és szerelőipari rész- szokra bontjuk, a szakosított és törmelékhalmaz esztétikai legekkel rendelkeznek, mert brigádok folyamatosan belép­nek a kialakított szakaszokba, majd szekcióról-szekcióra, épületről-épületre szalagszerű- en haladnak előre. Az új szervezési módszer be­vezetése azzal jár, hogy el­terjedéséig, a teljes begyakor­lottságig, átmeneti zökkenők, nehézségek keletkeznek. Hang­súlyozni kívánjuk, hogy ezek nem a módszerek alapvetően helyes elvéből és kidolgozásá­ból hanem a körülményekből, egy-egy szervezet meglevő adottságaiból és sok esetben a megszokotthoz való ragaszko­dásból fakadnak. Ezeket a fo­lyamatos termelésszervezés gyakorlati alkalmazásánál is tapasztaltuk. a Szervezés Ki lián-délen Városunk legnagyobb lakó­telepe több mint 1.0 éve épül, a szóban forgó déli rósz pedig 3 959. óta van az építőmunká- Bok birtokában. Több éve ki­alakult és működő szervezetbe keltett: tehát beleillesztenünk az építési szalag hosszú időre szóló, állandó „stábját szempontból sem előnyös lát­vány, szakmailag pedig egye­nesen káros. Biztosítanunk kellett tehát, hogy a mélyépítő munkák mindig a szalag előtt haladjanak. Nem volt könnyű a brigádok megalakítása sem. A kívánt szakmai összetételt és lét­számot a szervezési dokumen­táció meghatározta ugyan, de a személyi összetételt már a brigádvezetőkkel együttesen alakítottuk ki. Végül az előkészítés szaka­szában alakítottuk át a válla­laton belüli tervezési, mérési és beszámolási eljárásokat is, hiszen az új szervezet eltérő megoldásokat kívánt. így pél­dáid külön, belső operatív tervet kell készíteni, más lett a különböző statisztikai beszá­molók, cs az önköltségelszámo­lás rendszere is. Meghatározó: a torojuydaru t külső alvállalkozók esetén bi­zony a legnagyobb nehézsége­ket okozta volna ez a „menet- közbeni” átcsoportosítás. Végül a brigádvezetés mód­szerének helyességét igazolta a bérezés alakulása is. A terv­szerű munka láttán ugyanis gyakran az építők kérték, hogy szalagban dolgozhassanak. Az eddigi tapasztalatok szerint a termelékenység 2ü—80 százalé­kos növekedésével egyidejűleg, az átlagbérek 5—15 százalék­kal emelkednek a szalagon kí­vüli munkákhoz képest A szalag fövője áLlandő pcjkkel, felszerelésekkel együtt A. szalag 18 épületet, össze­sen. 489 lakást foglal magában, s csele teljés kiviteli „menet­rendjei”. Az egyes szakaszok és épületek építési időszükségle­tét.' átadási határidejét, á bri­gádok szakmai összetételét és létszámát, a gépszükségletet stb. az úgynevezett szervezési dokumentáció tartalmazta. Az előkészítő munka első nehézségét az jelentette, hogy a meglevő és működő építési (szervezet munkáján kellett változtatnunk. A lakótelepen többféle technológiával (blok­kos, ömlött, hagyományos) többfajta épület (lakóház, isko­la, üzlet) több típusban ké­szült, tehát úgy kellett kivá­Az építési munka során n legtöbb problémát a torony- daru gyakori hibája okozta. A. go- szalag, ennek haladási sebessé-, géro van felépítve (egy lakó­épület falainak „felhúzása.” 20—25 munkanapot vesz igény­be). s a. többi munka, szekción­ként átlagban 8—10 munka­nap, ezt az ütemet követi. A daru lemaradása tehát, nagy torlódást és zavarokat okozhat. A nagy teljesítményű, úgyne­vezett vezérgépek nincsenek a kivitelező tulajdonában, hiba esetén a fővárosból kell sze­relőket: hívni. Ez sokszor 4—5 napi kiesést okozott, holott a hiba kijavítása, néhány óra alatt megtörténhetett volna — ha a vállalat igénybe veheti saját szerelőit. Ezért nagyon is célszerű az a terv,, hogy az épí­tőgépkölcsönző szervizállomást lélesít Miskolcon. A szalag teljes felfutása után segítséget kellett nyújtani a szalagon kívüli épületek át­Hangok színképelemzése A nélkülözhetetlen zaj ALIGHANEM a zajok hatnak leginkább az ember érzékéire. Az éles, kellemetlen hangok károsan befolyá­soljak az ember hangulatát, ingerük idegrendszerét, fáradtságot idéznek elő. Az egyhangú, monoton zörej álmosíló hatású. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek jótékonyan halnak az emberi szervezetre. Szívesen hallgatjuk a fák leveleinek susogásái, a köve­ken megtörő hullámok moraját. A természetben elő- jorduló zajok éppen olyan nélkülözhetetlenek az ember számára, mint a fák zöldje, vagy az ég kékje. Am a fénnyel ellentétben a hangok okozta hatások .tudomá­nyos elemzésével a kutatók csak kevéssé foglalkoznak. Az első lépés az, hogy meghatározzák a természetes zajok „színképet”, vagyis megállapítsák az ezeket a za­jokat alkotó, különböző rezgések frekvenciáját és inten­zitását. A ■ Moszkvai Állami Egyetemen, folytatlak ezzel kapcsolatban kísérleteket: hangszalagra vették a külön­böző fák lombjainak neszét, a gáton álbukó víz csobo­gását, a zivatar esőcseppjeinek dobolását, a tengervíz morajlását és így tovább. Utóbb az egyetem akusztikai laboratóriumában kielemezték a hangszalagra %'ett ter­mészetes zörejek „színképét”. Az eredmény érdekes volt. Kiderült, hogy a termé­szetes zajok — legalábbis a jelen kutatás kísérleteinél —" nagyjából azonos frekvenciájúnk: ez másodpercen­ként körülbelül ezer rezgésnek felel meg. Történe­tesen ez az adat egybeesik az ember hallószervének a tónusokra leginkább érzékeny zónájával is. Meglehet, hogy éppen az ilyen természetes zajokhoz 'való alkal­mazkodás hatott ki eredetileg az eTiber hungérzékclc- sénel: alakulására. Másrészt ez a sajátos akklimatizáló­dás magyarázza, miért hatnak ránk jótékonyan egyes zajok. A következő években, váro­sunkban új lakótelepek, építése kezdődik. Az eddigi tapasztalatokból máris leszűrhetünk néhány olyan dolgot, amelyeket az új lakótelepek építésevei ajánla­tos figyelembe venni. Így, olyan beépítési terveket kell kialakítani, amelyek a nép- guzdasági szempontokon kívül a korszerű termelésszervezési módszerek alkalmazását is le­hetővé teszik. Feltétlenül töre­kedni kell rá, hogy egy lakóte­lepen belül két-, legfeljebb há­romféle technológiájú objektu­mok épüljenek. Hasonló a helyzet az alkalmazott típusok­kal is. A cél az. hogy miinél ke­vesebb típus beépítése szere­peljen a tervekben. Az új lakótelepeken már az „első kapavágástól” kezdve szükség van a termelés szerve­zésére. Az is nyilvánvaló, hogy több szalagra lesz szükség, amelyek nemcsak a különböző technológiájú lakó és egyéb objektumokat, hanem a felvo­nulási, közmüvesítési és mély­építési munkákat is tartal­mazni fogják. Ezek összehan­golását .-biztosítani kell. így a szervezés komplex-jellegűvé válik. Ha most a felsoroltak szem­szögéből vizsgáljuk a Kilián. déli sáalag folytatását jelentő S/.en tpéteri kapui lakótelepet ■— nem a legkedvezőbb a hely­ezel! Az említett lakótelep be- «ruházási programját csak több­• szőri átdolgozás után hagytál .jóvá. Mélyépítési tervezői ka­• padlás hiánya miatt az úgyne­• vezelt vásártéri rész műszaki • tervei csak augusztusban— Jszeptemberben lesznek komp- eleitek. tehát a kivitelezés csak Jaz utolsó negyedévben kezdőd, ehet. Kivéve, ha az ÉM Bor­isod megyei Állami Építőipari .Vállalata hajlandó lesz. a sza- •bályok ellenére, mélyépítési J munkák tervei és elvégzése • nélkül, korábban hozzákezdeni Ja lakóépületekhez.. e Itt azonban problémát okoz- 2 hat, hogy a berentei gázszili- ekát termékek beépítése miatt 2 egyes típusok módosítására is o szükség lehet A Kilián-délen •létrehozott szalagnak viszont .májustól kezdődően ü.j munka­• területre van szüksége. Nagyon 2nagy kár lenne, ha a jelentős • erőfeszítéssel létrehozott és a 2 ma .már eredményesen működő • szalag-szervezetet megszüntet- 2 nőnk, vagy olyan körül mé- *> nyék közé helyeznénk, amely- 2 ben nem tudná a hozzáfűzött. • (és jelenleg már valóra is vált) 2reményeket beváltani. . Az építési szalag „csak” esz- 2 köz, a szervezés eszköze az eépítőipari termelés lebonyolí- 0 (ásóhoz. De. ha ez az eszköz 2 jobb, gyorsabb és gazdasógo­• sabb munkát biztosít, alkalma- 2 zását már nemcsak ajáxila- onunk, hanem bizlosilanunk is 2 kell! • Mihalecz József 2az ÉGSZI miskolci osztályának »• tudományos munkatársa áűási meyhpttís Irta: Hájim Benadov — OSTOBA VAGY. örült vagy a köbön, — ezt mondta nekem a vállalati igazgató. Hogy miért? Elmondom. Vállalatunknál, a „Cérnák és Szálaidénál két tisztviselő töltötte be ötvenedik életévét. Az ilyen esetekre nálunk már kialakult ha­gyományok vannak. Valamennyien, családos­tul, összejöttünk. Gyönyörű sült csibék, bor. Eszlrádműsor — rigmusok a két jubilánsról és a vezetőségről. Pukkadoztunk a nevelés­től. Az ünnepség kellős közepén, amikor már mindenki nagyon jókedvű volt, egyszerre csak megérkezett új osztályvezetőnk, egy kö­rülbelül 00 éves ember. Tudják már, hogy szokott az ilyenkor len­ni: minden szem rajta csüngött. Az osztály­vezető elvtárssal pedig gyönyörű, fiatal, ördöngős szemű leány érkezett, hollófekete, fiúsra nyírt hajjal, valóságos csoda. Mivel én olyan konferanszié-féle voltam, odafutottam a zenekarhoz és tust húzattam. Csend lett. Majd a jövevények elé léptem és üdvözöltem őket: — Isten hozta mulatságunkon, kedves osz­tályvezető elvtárs! Érezzék magukat otthon, egyenek, igyanak, vigadjanak! Azután a fiatal lányhoz fordultam: — Kedves elvtársnő! Az ön édesapját az egész vállalat tiszteli, hogy úgy mondjam, valamennyiünk kedvence. lüzért is ültetjük az asztalfőre., két jubilánsunkkal együtt! APA ÉS LEÁNYA közé álltam, megfogtam mindkettőjük kezét és a főhelyre kísértem őket. Az emberek tapsoltak, helyeslő közbekiál­tások hallatszottak, és a zenekar vidám dal­ra gyújtott. Én közben beszélgetni kezdtem Aszparuh Matrakov osztályvezetővel és bájos leányá­val. A dolog azonban valahogy nem ment. Mindketten komoran, zord arccal ültek. Mondom magamban: „Megszabadultunk egy szemellenzős osztályvezetőtől, és most kifog­tunk egy még rosszabbat. De magasan hord­ja az orrát!” De nem csüggedtem. Még két-háromszer koccintottam velük, és jól, nagyon jól érez­tem magam. Hol az osztályvezetővel, hol a lányával koccintottam. És már el is hittem, hogy az apa új típusú, kitűnő vezető és a lá­nya — szerény, okos, gyönyörű. Erről hosszan és lelkesen beszéltem. De hát... milyen furcsa! Az osztályvezető és a lánya egész idő alatt ridegek voltak hozzám, sőt a lány még oda is súgott valamit apjának, miközben folyton felém nézett. Eh —mondtam magamban—, törököt fog­tam. Tudd meg, Ivanov, hogy az osztályveze­tő minden körülmények között osztályvezető marad, te pedig a „Cérnák és Szólalt” sze­rény tisztviselője, s ebbe bele kell nyugod­nod! ... Egy idő múlva látom, hogy maga az igaz­gató jön felém. Arca szigorú. Ügy tudtam,' hogy derűs tréfáim és rigmusaim miatt ked­vel, éppen ezért csodálkoztam most rajta. — Mit tettél, te! — kiáltott rám. — Bolond vagy. vagy mi?! Nem tudod, hogy ez az osztályvezetőnk felesége és nem a lánya?... HA VILLÁM CSAPOTT volna a terem kö­zepébe, az sem lehetett volna rám ilyen ha­tással. — Most nézd meg, micsoda kását főztél! — méltatlankodott tovább az igazgató. — Ne merj a szemem elé kerülni, ha nem rántasz ki ebből a kínos helyzetből!... önök mit találtak volna ki az én helyem­ben? — Semmit. Éppenséggel semmit. Az én fejem is teljesen üres volt Valóságos botrány! Behúzódtam a kis rádiószobába és elmél­kedni kezdtem. Mint az írók mondani szok­ták. kaleidoszkópszerűen vonultak el szemem előtt életem egyes mozzanatai. Falusi gyer­mekéveim, az egyetem, a hely, amelyet itt a vállalatnál teremtettem magamnak, mint „csztrádmüvész”... S most egy szempillan­tás alatt mindent elvisz az ördög. Most már választanak majd helyettem, s ki tudja, mi lesz még velem. — A lánya! — ej, micsoda ostoba törtéhet.. „ Így gondolkodtam, s az idő múlott. Egyszerre azonban fény villant? agyamban. Majd bebizonyítom az igazgatónak, hogy nem ment el az eszem. Kirohantam a terembe. Ott már tetőfokán állt a jókedv. Az emberek táncoltak, bolon­doztak, folyt a bor, szólt a zene. Csak én voltam szomorú, nagyon szomorú... Mák ÁTADTÁK a jutalmakat a jubilán­soknak, a vezetőség fel köszöntötte őket — csókolózás, vidám közbekiáltások... — Most, vagy soha, Ivanov! — bátorítot­tam magam és felléptem a dobogóra. Odaug­rottam a zenekarhoz, s jelt adtam; húzzanak tust. Mikor minden elcsendesedett, felemel­tem kezem és öblös baritonomon kiáltottam: — És most, kedves mindannyian, hallgas­sák meg esztrádműsorunk meglepetését!. — Egy órával ezelőtt bejelentettem, hogy meg­i 325 tií -joo : íST. opo . , jCO COC , 3 #2 .ooe rOC CCC. , '->00 . 7/O-0CC . nio occ . 505-00° 33#000 \ OK) ) 33Ü999.ŐÓ / SZÖVEG NÉLKÜL — Hát nem nagyszerű ez a fürdőkefe" érkezett Aszparuh Matrakov osztályvezető a leányával. Ilyen értelemben üdvözöltem őket. És itt a meglepetés. Valamennyiünk örömére közölnöm kell, bőgj’ nem osztályvezetőnk lcá-i nya, hanem bájos és gyönyörű felesége tisz­telt meg bennünket látogatásával! Három­szoros hurrá a vendégnek. — Hurrá! Hurrá! Hurrá! ... A hurrá nem volt egészen egyenletes éti utána kínos csend állt be. Mindenki az osz­tályvezetőt és rendkívül fiatal féleségét nézte. \S most mit mondjak még? Kínomban le* ittam magam, és a mulatság jónéhény órája kiesett emlékezetemből Annyi még dereng, hogy megkerestem a fényképészt, lefenyké« pezi ettem magam Matrakovékkal, aztán szép» ségversenyt rendeztem és a versenyre meg­hívtam Matrakova elvtársnőt is. Az osztály« vezető elvtárs ekkor ment a ruhatárba, ki­vette saját és neje kabátját és zajosan tá­vozott. Ilyen jól végződött számomra a jubileumi ünnepség. Égj' hét telt el azóta, de nem merek mui*j kába menni. Feleségemet küldtem el, hogy intézze el a múlt évi szabadságomat. Kelle­mes lesz... Hogy aztán mit csinálok, hogyant nézek az osztályvezető szemébe egy üyed kellemes meglepetés után?... DE KÉRDEM én, mondják meg. ki a ífibá? azért, hogy nem tudtam megkülönböztetni ennek a 60 éves osztályvezetőnek feleségét ~a lányától?... (Ford.: Pétm Zstm>é ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom