Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
4 BSBAKMAGYARCmSSÄO Vasárnap, 1964. február tS. Tanuló ózdiak (I.) — Amikor » cimboráim, akik csavarogni hívtak, mind felszabadultak, szakmát tanui- tak, es én ott álltam irástu,;d-£QViajf az utcáit sétáltam. A betű — mindennapi kenyerünk. Csodálatos közeg, melyhez hasonlót még nem talált töl emberi értelem gondolataink rögzítésére és közlésére. Jelen van mindenütt: könyvekben, újságokban, folyóiratokban, aktákon, a villamos oldalán, a helikopter fényes hasán, röplapokon, szónoki emelvényeken, levéltárak ősi pergamenjein, gyermekeink füzeteiben. Aki ismeri titkát, írott és nyomtatott szárainak, gömbö- lyüségeinek rendeltetését, annak nagy biztonsága van dolgaink eligazodásában. De aki nem ismeri a betűt: tétován, félszegen jár a világban, füle mellett semmitmondóan zizzen az újság papírja, áruházak fényes neonbetűi halott villogások. Mi már meg is feledkeztünk arról, hogy dicséretesen emlegessük ismereteink első számú forrását, a betűt. Mert gyermekkorunk óta. megszoktuk, velük kelünk, az ő társaságukban térünk pihenőre. Nincs, időnk gondolni azokra, akik most, 1964-ben léptek a betüvetők sorába... & Négy tormás óriásdaru nehéz terheket cinéi a gyárudvaron, az üzemi iskola tőszomszédságában. Roppant vastömböket görgetnek a síneken, a nyikorgás, a fémek csörrenése behaldat a legmagasabb-rendű próbatétel. Ha sikerül, ha nem csúszik hiba a mondatba: hazánk címerével díszített tanulmányi értesítőbe kerül az érdemjegy, bizonyságául annak, hogy O. B. már nem viseli homlokán az analfabétizmus láthatatlan, mégis megszégyenítő jegyét. Az írás után számtan következik. Madarász Mária tanítónő nagy türelemmel, a felnőtteknek kijáró tisztelettel és tapintattal teszi fel kérdéseit. Idegeskedést, nyugtalanságot kellemes légkörben folyik. V. J. olvas. XCissé még gyerekesen csendülnek össze a szavak, de az értelem minden gondolatot összefüggően a helyére rak. Mátyás király meg az öreg szántó-vető kedves históriája itt túlnő az anekdotán; bizonyító erejű olvasmánnyá növekszik, a betű ismeretének mindenkori dokumentumává. A Mátyás korszakról szóló hissúg elnöke elégedett az eredményekkel. Győri Kálmán tan- folyamvezető hasonlóan. A csoportvezető tanítónő nem szívest»! beszél munkájáról. Azt mondja: méressék meg a végeredmény. Igaza van, mer: ha valami képes árulkodni hat hónap erőfeszítéseiről, akkor a vizsga feltétlenül annak számít. És Madarász Máriánál-: nem kell szégyenkeznie: a felnőtt betűvetőle nem hagytak a vizsgán sem cserben. Óhatatlanul kívánkozik egy ilyen vizsga láttán szinte mintozatosabb választ kaptam. Az idős O. B. három testvérével együtt korán árva sorsra és egyben cseléd sorsra jutott. Gazdái elzárták előle a betű varázslatos világát. S később, amikor a cselédkedéstől megszabaduló százezrek beültek az iskolapadokba — ő szégyellt velük menni, mert még a nevét se tudta leírni. Udvarolt egy kislánynak is. de kezét nem merte megkérni, mert az esküvői iratok megszerzése datlanui __ A cigányok többnyibe azxni-oo okokat hoztak fel. Ezeket az okokat ismerjük. De legtöbbjük elmondotta; — Amikor a gyárba jöttünk dolgozni, altkor értettük meg, milyen kár volt elkerülni az iskolát. Találkoztam figyelmeztető okkal is. Egy fiatal göndörhajú cigánylegény említette fel: — „Magyar” gyerekek közé írattak be. Ők mindig csúfol- taijfcés szekáltak. Egy hét múlva otthagytam az iskolát. Véget ér a vizsga. Közben pedagógusok hada dolgozik az anyakönyvi rész elkészítésén és az értesítők megírásán. 45 bizonyítvány toi-nyosodik egymáson. Belelapozok egyik- be-másikba. Alul az immár ősi „ varázsnionda tót’ ’ olv áshatom: felsőbb osztályba léphet. A felsőbb osztály itt azt jelenti, hogy a követelményeknek hat hónap alatt megfelelő hallgatók az első-második osztályról bizonyítványt kapván harmadik-negyedik osztályba léphetnek. A további hat hónap dönti el: felső-tagozatba léphet-e a tanuló. Pázmándi Gáspár, az Ózdi Kohászati Üzemek szakoktatási osztályvezetője, amikor kiosztotta a bizonyítványokat, elmondotta:-to&fckisdy. ...Ezt írta a táblára B. A. cigánylegény. nem tapasztalhat senki sem. denkiből: ki miért nem tanult Az Ózdi Kohászati Üzemek .meg írni-olvasni. Erre a legvál- szervezetében zajló negyvenhat volt analfabéta vizsgája — Aliik itt ma bizonyítványt JjMxrLcuj'o a.rf.uJboSof'o Az idős O. B. vizsgamondata. kaptak, nem analfabéták többé. Ezt, a bizonyítványt a jelenlévők olyan alapnak tekinthetik, amely „belépőjegyül” szolgálhat a középiskolákba, s nem túlzók, ha azt mondom latszik a terembe. Kant bonyolult gépek nagy mechanizmusa közbeiktatásával lüktet a gyári élet, bent valami születik. Valami nagy dolog: egy mondat. Huszonegy betűből áll s aki a táblára írta, kereken ötven esztendős. Vizsgabizottság ül a tábla előtt; a születő montória folyamatos felolvasása és elmondása itt azt jelenti: egy ember kilábalt abból a íél- szegségböl, amelyet a számára ismei:etlen betűk plántáltak leikébe. V. J., Mátyás király neve után újságok könyvek címeivel ismerkedhet ezután, leolvassa az ország összes neonbetűjét s egyszeri látással latja: hova megy az autóbusz. M. I. számtan példával birkózik. összeadja fizetésének előlegbe kapott részét a rendes összeggel. Ebből kivonja annak az árucikknek értékét, amelyet ajándékba vesz majd édesanyjának. Nézem az összesítőt: sok a jeles, még több a jó és a közepes, elégtelen mindössze egy. Mészáros József a vizsgabizottközben kiderült volna saját hibáján kívüli szégyene. Nem is nősült meg mind a mai napig. A tanfolyam hallgatói tréfásan mondogatták: talán majd ez-.- után .. . Hiszen mindössze csak 50 esztendős O. B. bácsi... M. I. most töltötte be a 18. életévét. 1946-ban, tehát mái: a mi társadalmi rendszerünkben született. A miért-re fülig vöiösödve válaszolta: — A haverok mindig dcsalfáit. .. — És a szülei.. .? — Nem törődtek velem ,.. Az iskola? — Néhányszor kaptunk figyelmeztetőt, de utána ráuntak. — S mikor érezte hiányát az írásnak, olvasásnál«? — idővel az egyetemre is. ® A betű valóságos diadalát, s a további csodák és távlatok sorát a;: a levél nyitotta meg, amelyet B. A. fiatal cigánylegény irt közvetlenül a. vizsga után: „Kedves Piroskai Ne haragudj, hogy soraimmal zavartak, de már nagyon szeretnélek látni. Elolvastam leveledet, amelyben írod, hogy ...” Ekkor értettem meg: milyen nagy dolog az, ha egy gyár nemcsak leenyeret ad munkáé- sainak... Párkány László & S3 13 SS 23 A lejtős területek hasznosításának kérdései Marsod me nyékem \ Magyar Tudományos Akadémia Ökonómiai és üzemszervezési bizottsága miskolci ülésének második vitaindító előadását, Laczkó István megyei tanácselnökhclyettes összefoglalóját közöljük kivonatoltan a kővetkezőkben. Borsod megye nagyon változatos természeti és közgazdasági adottságokkal rendelke-, zik. Az eltérő adottságok oka többek között, hogy a megye hazánk legváltozatosabb felszíni tájai közé tartozik. A megye felszíni tagoltsága nagy hatással van a mezőgazdasági termelésre is. Ennek megfelelően a megye jól elhatárolható: a) kedvezőbb termelési adottságú. sík (szák, homoktalajok nélkül). b) kedvezőtlenebb adottságú, lejtős területre. A mezőgazdasági termelés kíváralos ütemű fejlesztése a sík területeken is átgondolt munkát kíván, azonban a fejlesztés fő problémáját tulaj- donképnen a leit.ős. a dombvidéki területek jete-ajk. nelyzeíe’emzéí« A megve mező gazdasási művelésbe vont területe: 841 79(1 hold, amelyből 60,8 százalék (513 021 hold) a lejtős terület. A mezőgazdasági művelt területekből 586 300 hrid a szántó, s ennek 55.6 százaléka (326 320 kh) tartozik a lejtős területekhez. A szántóterület lejtős kategóriánként való megoszlása az alábbiak szerint alakul: o— 5%-oS 133 913 kh 41,0% 5—12%-os 99 023 kh 21,3% 12—17%-OS 46 736 kh 14,3% 17—25%-os 31 546 kh 9,6% 25%-náI nagyobb 45 062 kh 13,8% összesen: 326 320 kh 100,0% Ezeken a területeken hosszú A különbség kifejeződik a bruttó termelési értékben is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a talaj termőképességének csökkenése nem értékelhető egyetlen, vagy akár meghatározott számú évek számított, vagy mért terméskiesésével. A lejtős területeken a ráfordítások is magasabbak, mint a sík vidéken. 44 síksági és 11 idő óta kisebb, vagy nagyobb mértékben pusztít az erózió. A mezőgazdasági művelésű területből 360 000 katasztrális holdat közepesen. 140 000 katasztrális holdat (ebből 123 400 hold szántó, az összes szántó 21 százaléka) erősen sújt az erózió, ami nemcsak' a domborzat, hanem a gazdálkodás függvénye is. A dombvidék! talajok természetes termelékenysége lényegesen kisebb, mint az eróziótól gyakorlatilag mentes síkvidéki talateké. Ezt érzékelteti az alábbi táblázat: lejtős területi termelőszövetkezet élőmunka-ráfordítás nélkül számolt önköltsége például azt mutatja, hogy míg a kenyérgabona és takarva ánn gabona önköltsége sík vidéken mázsánként 100.60 illetve 64,10 forint ro’t. addig lejtés területen 117,20 illetve 80.06 törült. A tej litprie lejtős területen 30,1. a tóiás 130.5. a vágómarha ' önköltsége 47,6 százaMegnevezes Kát. holdanként! hozam q-ban 1961. évben Búza Bozs Árpa Burg. . Kukorica C. répa Országos 11,3 6*2 1.1,8 38,8 11,3 101,8 Megyei 8,2 3,0 11,0 29,8 7,1 76,2 Ebből síkvidéki 9,5 7,9 11,5 29,0 8,7 81,0 lejtős 7,5 5,8 7,3 30,5 5,2 70,0 Eltérés a síkság javára %-ban; 26,6 36,3 53,3 67,5 20,0 lókkal volt magasabb, mint a síkságon. Az alacsony hozam, a mágas ráfordítás kedvezőtlen hatással van a munka tér ni eleken y- ségére, a gazdálkodás jövedelmezőségére. Az azonos menynyi ségű és minőségű munka lényegesen kisebb hatékonyságú, mint a sík vidéken. A technikai fejlődés nyomán a különbség nem csökken, hanem növekszik. E hátrányosan ható tényező következménye, hogy az; országban a legtöbb gyenge 1sz Borsod megyében van, és a gyenge közös gazdaságok többsége a lejtős területeken gazdálkodik. A síkvidéki termelőszövetkezetekben az egy tagra jutó részesedés 1960-ban 61 százalékkal. 1961-ben 43,5 százalékkal, 1962-ben 53.4 százalékkal haladta meg a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezeti tagok <riri részesedését. A síkság) es dombvidéki tsz- ek felhalmozásának mértéké is lényeges eltérést mulat. A fejlődés fob’amán az aránytalanság a szocialista nagyüzemek között sem csökkent, hanem tovább fokozódott. Ezt a folyamatot nagyban segítette, hogy 3 962-ig az anyagi eszközök elosztása és -z állami támoeatás rendszere lényegében a gazdasási lag erősebb tsz-eknek kedvezett. A talajerózió következtében megtermelődi]- a „bűvös” kör: Hol tanulhat tovább Jobbágy Anti? ■j-fárom emberrel találkoztam a minap a miskolci, la- r~i nács ipari osztályán: egy asszonnyal és két férfival. * • Az osztályvezető ajtaja előtt várakoztak. — Milyen ügyben jelentsem■ be. magukat? —- kérdette tőlük a titkárnő. A. legidősebb válaszolt: — A kisunokám ügyében... — Valami baj van a fiúval? — fordultam- a fiatalabb emberhez. — Motorszerelő szeretne lenni és Sajópetriben lakik,. Kérdezősködtem volna még tovább, de nyílt az ajtó és Benyák Béla hellyel kínált bennünket a szobájában. Ahogy leültünk, az asszony sírva fakadt: — Tetszik tudni, a gyerek érdekében mindent elkövet agy édesanya... — De hát mi a baj? — csodálkozott rájuk az osztályvezető. S a. nagyapa vette át a szól: — A nyáron kint voltak nálunk, Petriben innen Miskolcról, a Finommechanikai Javító Vállalat emberei. A hangoshíradót szerelték. No, hát az én unokám mindig ott sürgölődött körülöttük. „Én is ehhez a vállalathoz szeretnék menni", mindig csak ezt hajtogatta ezután. A fiú most végzi a nyolcadik osztályt, és már beadtuk a felvételi lapot, meg a kérvényt a vállalathoz. De ott azt mondták, hogy elsősorban miskolciakat vesznek fel, Mi meg ugye, Sajópetri- ben lakunk... — De én miskolci lakos vagyok. — vágott közbe a. fiatalabb férfi, s elmondta, hogy ö a fiú nagybátyja. — És a gyerek elhelyezését vállalom. a tanács ipari osztályának vezetője kimutatást vett elő. — Nem az elhelyezés, a szállás itt a gond — mondotta és megmutatta a papirost.No, nézzék; motortekercselő szakmában 9 tanulót keresnek az idén. S mivel a lányok elhelyezkedése még nehezebb, mint a fiúké, azt szeretnénk, ha a 9 motoriekercselö tanuló közül. 4 lány lenne. A minisztériumnak pedig van egy olyan rendéletc, amely szerint a városban e.lsősorban a helyi fiatalok továbbtanulását kell biztosítanunk. Sőt, van egy olyan elgondolás is, hogy a villamos-szakmákba, lehetőleg érettségizettek kerüljenek, mert itt.több matematikai és fizikai tudásra van szükség. A maguk fiának milyen a tanulmányi eredménye? — 3,6 az átlagos eredménye, de történelemből és maga- viseleüböl ötöse van — válaszolt, az asszony. — Számtanból? — Ügy tudom, hármas. — Fizikából? — Négyes. — És más szakmához nem lenne kedve? Xjjra a nagyapa, beszélt: — Hát. ha. ez a szakma, nem sikerül, akkor már nem bánná a gyerek... — Akkor győzzék meg a fiút, hogy az iparban és a mezőgazdaságban minden területen szükség van szakmunkásokra. — folytatta. Benyák Béla. Például igen sok esztergályost és géplakatost keresnek. Nos, a Sajópetriben lakó Jobbágy Anti és bizonyára irtóg sok vele egykorú vidéki gyerek, úgy látszik nem ismeri eléggé, mennyi szakma között választhat. A napokban kezembe került a. Miskolci Pályaválasztási. Tanács 1964. évi tájékoztatója, s mint ebben megszámoltam, csaknem 911 féle szakmát tanulhatunk a fiatalok. Miskolc iparitanuló intézeteiben. Igen, Benyák Bélának igaza van: különösen sok esztergályost es lakatost igényelnek az ipari és a mezőgazdasági vállalatok. Szám szerint összesen. 402 esztergályos tanulót vesz fel az. idén a Miskolci Közlekedési Vállalat, a. gépállomások igazgatósága, a Bénin Kohászati Művek, a XVI, sz. Autója ■ vító Vállalat, a. December 4. Drótművek, <*' Mezőgazdasági Gép javító Vállalat, a Diósgyőri Gépgyár, a miskolci járómé- javító, a mii anyag feldolgozó és a vasipari vállalat. Vasszerkezeti, Diesel-mozdony és más lakatos tanulókat, is sok gyár és üzem keres. Összesen 216-ot vennének fel. De nagy az igény vájártanulókra, marós, autószerelő, villanyszerelő, kőműves, fonó, mezőgazdasági gépszerelő és fűszer- csemertc eladó-tanulókra, is. Jobbágy Antal édesanyjának tehát nincs oka. a. kétségbeesésre. A fiataloknak van lehetőségük arra, hogy sok-sok. érdekes szakma, között válasszanak. Csal: érmen nem mindig a „leqdivatosnhbakat" kell kiválasztani. És ebben a szülőknek is segíteniük kelt. A városi tanács ivari osztálya, va- set***.n.e1c tanácsát sok-sok szülő megfogadhatja: G '*~r."k meg a fiúkat, hogy az ivarban és a mezőgazdaságban minden területen szükség Hun sr"Pmnnká- sohra. Ménvedig jó szakmunkásokra. fltuttkav) ■«aHaRaHMa(E«Bi!sanBnBa<<t>»*i9i$mH»BnnHn erózió, adósság, taiajzsaroló gazdálkodás, ismét erózió. A talaj termelékenység csökkenése miatt egvre nagyobb ráfizetéssel gazdálkodik az üzem, ennélfogva éppen azokban a körzetekben van a legkevesebb lehetőség a talajvédelemre, ahol a legnagyobb szükség volna rá. Tár sad »lom- fioliíikaí és szociális pro!»lé hí ált A sík- és dombvidék] terűnek, valamint az ipari és dombvidék!, területek lakosságának életszínvonala közötti lényeges különbség következtetőn a dombvidék lakossáea ífüeg a mezőgazdasági lakosig, nemcsak viszónv]ágasán, ha-n^rn abszolút értélis csökken. A munkaerő (főleg a. fiatal ok) i ffroks/.t ft- ebrá r* doröl - ni a kulturáltabb kövi)]rrénye- két és magasabb életszínvonalat biztosító inarba. Á férfi munkaerő mór ielerdeg is el- örocfedett tippv efomd a léchez szüke^pes rmmVoprő •np prfg> **+ rí é.S a metf+'nlolrj y*rMinlro-fp.rtvp1ern biztos ff óéi?, T>ó1r?áit) rj pejpToh ^ ip|1r>ür.otr.con dombvidéki bá’’■•OiT'n t(f* ~~ —— »1 tó. pl. 0-r>rvrtdv-í tor Pa^l^n v) 1<M0—7 QM-io V* fiZarnUkknl f%t%n1rTr<>•?*+ /7Z Ö?ovT«7*,-veo/írf, pbírni n. n?Y>2r>- rrnpr!nffiní Inl^rr^vncf f}Zn.TH(L Az elvándorlás láncrenkció- szerű íoivumatot eredményezhet, mert ha a lakosság száma bizonyos minimum alá csökken, a. nélkülözhetetlen közös I munkák elvégzéséhez szükséges munkaerő nem áll rendel- i kezesre, A jelenség tehát nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai és szociális probléma is. Borsod megyében jelenleg is az összlakosság 13,6 százaléka, a mezőgazdasági lakosság 44,8 százaléka él a dombvidéken. De a dombvidéki gazda- j súgok életképességének fenn- ; tartása és az elvándorlás megszüntetésé az ország élelmiszerekkel való ellátása szempont- ! fából is döntő kérdéssé vált. Az erózió pusztítása, ami a ■ dombvidéki gazdálkodás problémáinak fő forrása, nem mai eredetű, évszázadokra nyúlik vissza. A korszerű termelés- j technika és a tudomány még a ■ talaj fokozott kihasználása esetén is lehelőve teszi, a te ■ j la.i védelmet és termőképességének helyreállítását. Az előző j társadalmi rendszerekben ! azonban, ahol a magántulíjj- dón következtében egymástól I elszigetelten folvt a termeíwt és pem a közösség, hanem ai egyén érdeke határozta meg a í termelés irányát és módját, nem lehetett szó a lennészet káros tényezőit elhárító átfogó ! fala i vedel mi i ntézked ése krÖ!. Csak a szocialista viszonyok közölt kerülhet sor olyan sokrétű program megvalósítására, mint amilyet a komplex talajvédelem igényel a legalapvetőbb erőforrásunk, a termőtalaj megőrzése céljából. (Folytatjuk.)
