Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

Péntek, 1964. február 2T1, BSEAKWAGTÄROESKAO 8 A diósgyőri kommunisták szívügye BesséSgetés a rehonstrukeióról Nemes héri JánossáI, tus LKM pártbizottságának titkárával — A diósgyőri durva­hengermű vi rckonstruk- . cióhoz fontos, népgazdn­sági érdek fűződik. Mi­előbbi elkészítése több i tucat vállalat, sok ezer ember jó munkájától i függ. Mit tesz a pártbi­zottság, mit tesznek a pártszervezetek, a kom­munisták az új, automa­tizált mű gyors megépí­téséért? ; — kérdeztük Nemeskéri János -Ivtárstól, a Lenin Kohászati IVTüvek nagyüzemi pártbizott­ságának titkárától. — A pártbizottság — mond­ta Nemeskéri elvtárs — a ra- ! konstrukció ' gondolatának ' megszületése óta figyelemmel kíséri a mű építését. Az első Pillanattól kezdve az a nagyon is határozott álláspontunk, hogy a durvahehgerművi re­konstrukciót végre kell hajta­ni, s minél előbb. A vas- és acélgyártás világszerte fejlő­dik, ugrásszerűen megnőttek az igények, s mi ennek csak úgy tudunk eleget tenni, ha korsze­rű berendezések állnak rendel­kezésünkre. Az acélgyártásban Üt, a durvahengerműnél „sző­rit a cipő”. A több mint félév- százados létesítméhy nemcsak termelési, ;ermelékcny::ági, ha­dern munkásvédelmi szempont­ból is megérett az átalakítás­ra. A berendezések nagyon erős fizikai erőkifejtést kíván­nak az itt dolgozóktól, a mun­ka fárasztó, kimerítő. — Milyen feladatokat tűzött maga elé a párt- bizottság? (,££—• Első és legfontosabb fel- Adatnak tartottul;, s tartjuk )1e>A is, hogy a gyár dolgozóival •l^egismcrtcssük, miért-is van ; KZUkség e munkára, mit hoz' ez. jú népgazdaságnak,, s mennyire I megkönnyíti, szebbé teszi a hengerészek munkáját, életét? Ebből következik a második hagy feladat, megfelelő, jó mi­nőségű alapanyagot kell bizto­sítanunk a berendezésekhez. ismeretes, hogy a hengermű- Vet kizárólag hazai berendezé­sekből építjük meg. Ehhez mi adjuk a kovácsolt, az öntött, fi a hengereltárut. És ha nem kdünk megfelelő minőségű ^lya8°t, a hiba duplán vissza­üthet. A harmadik fontos feladat­nak tekintjük gyárunk és a ki­vitelező vállalatok közötti meg­felelő együttműködés megte­remtését, amit természetesen az említett vállalatok pártbi­zottságainak, s pártszervezetei­nek segítségével valósíthatunk meg. j — Hogyan valósítják meg ezeket a fcladato­! kát? — A nevelőmunkút először is azokban az üzemekben kezd­tük (acélmű, acél- és vasöntö­de, hengermű, nagykovácsiad- hely), ahol a berendezések anyagát gyártjuk. A pártszer­vek nevelőmunkájának, a kommunisták példamutatásá­nak hatékonyságát mutatja, hogy az üzemek dolgozói, egy­két eset kivételével, eleget tet­tek feladataiknak, s minden anyagot legyártottak. Az emlí­tett egy-kéf esetben is selej­tes anyag pótlásáról van szó. (Pörgőkéróktengely, kapcsoló­orsó.) Ezt a munkát eddig nem kíséri megfelelő siker. Ez az­zal magyarázható, hogy ezeket a termékeket most gyártjuk először, és hát nincs meg hoz­zá a kellő tapasztalat. A.z ér­dekelt7 pártpzerve.knek, kom­munistáknak feladatul adtuk, hogy a legjobb szakembereit bevonásával dolgozzák ki a legjobb gyártási módszert. • .Jelenleg az előkészítésnél tartunk. Április IS-án állunk le a triósorral, hogy ott meg­kezdhessék az új sor alapjai­nak építését, a gépi berendezé­seit szerelését. Ez az előkészí­tés erősen igénybe veszi a hengermű dolgozóit. Egyrészt megfelelő tartalékot kell ter­melniük, hogy a közép- és a finomsornak a nagy' leállás idején is legyen anyaga, más­részt a terület kicsi, a henger részek és az építők szinte egy­más sarkában dolgoznák. Na­gyon kell vigyázniuk önma­gukra és arra is, nehogy bal­eset érje az építőket, akik kö­zül néhányan most vannak először üzemben. A nevelő­munka, a fokozott óvatosság eredményeképpen eddig nem történt sérülés, > A rekonstruk­ció felvet emberi gondokat is. — Milyen gondokról van szó? —; A rekonstrukció jónéhány embernek átmenetileg esetleg anyagi hátrányt is jelent. Ugyanis a sorok mintegy öt hónapig nem dolgoznak. A hengerészeket, szakmájukban, másutt nem tudjuk munkába állítani. De hogy ne károsodja­nak, az átmeneti időszak alatt bevonjuk őket a bontásba, az építésbe. Itt azt magyarázzuk: az ő érdekük is, hogy az új mű mielőbb elkészüljön. Az automatizálás nagyon meg­könnyíti munkájukat, megszű­rnie a verejtékezés, a kínlódás Nagy feladat vár a henger­mű pártszervezeteire. A mű­szaki vezetőkkel közösen úgy kell előkészíteniük az embere­ket, hogy amikor a termelés megszűnik, minden ember tud­ja, mit, hogyan, s miért kell csinálnia. A hengerészek egy részét pedig elő kell készíteni a külföldi útra. Tapasztalat- cserére utaznak az egyik baráti országba, ahol megismerked­nek az automatizált hengermű munkájával, a tennivalókkal. — Milyen kapcsolato­kat építettek ki a kivitc- lező vállalatok pártszer­vezeteivel? —• A rekonstrukcióban 54 vállalatnak kell együttműköd­nie. Ez már önmagában is mu­tatja, hogy pusztán az egyszeri találkozás is sok időt köt le. Elsősorban azokat a vállalato­kat kerestük meg, amelyek na­gyobb volumenű munkát vé­geznek. Így kötöttünk szocia­lista szerződést a Diósgyőri Gépgyár, a Borsodi r Mélyépítő Vállalat, a Ganz-MÁVAG, a' Ganz • Villamossági Művek, a Jászberényi Apritógépgyár pártbizottságával, kommunis­táival. Az ottani kommunisták írásba rögzítve tettek ígéretet: biztosítják a diósgyőri rekon­strukciónak a „zöld utat”, s a maguk részéről mindent elkö­vetnek, hogy a szükséges be­rendezéseket időre elkészí tsék, a szükséges munkákat elvégez­zék. V — A vállalatok kom­munistái hogyan tartják be Ígéreteiket? — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártbi­zottságok, a kommunisták, a gazdasági' szervekkel együtt, ál­talában tartják szavukat, ki­emelt, fontos beruházásnak' te­kintik az új mű építését. Az együttműködés kielégítő, a vál­lalatok eleget tesznek köteles­ségüknek. Igen jól dolgozik a Ganz-MÁVAG, a Hajtómű­gyár, a Ganz Villamossági Mű­vek, a VILATI. Meg kell emlí­tenem a KGMTI-t, amely kész­ségesen segít, s az esetleges tervmódosítást gyorsan elvég­zi. A Borsodi Mélyépítő Válla­lattal eleinte voltak vitáink, de ez is az építés határidejével kapcsolatos. A BMV dolgozni egyébként nagyon szépen bele­lendültek a munkába. Nagyobb mérvű lemaradás a Diósgyőri Gépgyárban mutatkozik, a be­rendezés készítésében. (Ez rész­ben szervezési hiba, másrészt a mi hibánkból következeit be. mivel mi sem tudtunk minden­ben eleget tenni kötelességünk­nek.) [ — Sikerül-e időre elér­I ni a célt? — A nagyobb kivitelező vál­lalatok (Diósgyőri Gépgyár, BMV, a két Ganz, a VILATI) párttitkáraiból operativ bizott­ságot hoztunk létre. Ez a bi­zottság a kívánalmaknak meg­felelően mozgósítja az erőt a legfontosabb területekre, s igyekszik megadni minden se­gítséget. így például igen jő, mindennapos a kapcsolatunk a gépgyár pártbizottságával, amely a pártszervezetek, a kommunisták közreműködésé­vel, dicséretre méltó erőfeszí­téseket fejt ki, hogy./® kért- be­rendezések, a csúszás ellenére, mielőbb elkészüljenek. Mi magunk részéről, a gazdasági vezetőkkel együtt, a kivitelező vállalatok " pártszerveivel együttműködve, a legteljesebb mértékben támogatjuk a nagy munkát. Az eddigi sikerek, ta­pasztalatok alapján minden reményünk megvan rá, hogy az új, automatizált durvahenger­mű szeptember 15-én megkezd­heti próbaüzemelését. (Csorba B.) Ä hegy- és dombvidék! térülőtök üiesögasdssságffli (Tudósításainkban beszámol­tunk a Magyar Tudományos Akadémia okonomlai ós üzem- szervezési bizottsága három­napos miskolci munkaértekez­letének eseményeiről. Folyta­tólagosan közöljük a megvita­tott előadások fontos részleteit s a viták tanulságait. Elsőnek Iromány Pál, az MSZMP Kii7- zponti Bizottsága intmkatárná- rnnk vHaindító előadásából köz­iünk részidőket.) m A begy- és dombvidékek 'Mezőgazdasági termelésének ökonómiái , kérdéseit, azok vizsgálatát a szocialista mező- gazdasági nagyüzemek na­gyobb csoportjainak kedvezőt- len gazdasági eredményei ál­lították előtérbe. . A mezőgazdaság szocialista átszervezése a hegyvidéki te­rületek-nagyobb részén 1960— W-ben fejeződött be. A gaz­dálkodási eredmény alapján gyengének minősített termelő- szövetkezetek száma és terü­leti aránya ezt követően ug­rásszerűen megnőtt. A koráb­bam jórészt önellátó paraszti kisüzemekből, a kettős foglal­kozásúak kisegítő gazdaságai­ból központi árualapra terme­tű, egységes felvásárlási ára­kon értékesítő' nagygazdaság lett. . A nagyüzemi gazdálkodás termelésszervezési előnyeinek Syors kihasználására azonban Tpak a kedvezőbb adottságú üzemeknek nyílt szélesebb le­hetőségük. A gyenge termelő­szövetkezetek száma Zalában és Borsodban 1961-ben az 1960. évinek 2,5—3-szorosára emel­kedett. A gyenge termelőszö­vetkezetek területi aránya megközelítette. - vagy megha­ladta az összes termel ős zó ve t- kezeti terület felét a követke­ző megyékben: borsod, Veszp- rem és Vas. (Egyes járások­ban pedig a termelőszövetke­zelek 80—so százaléka a gyen­gékhez tartozott.) Az 1962. évi zárszámadás szerint módosult a megyei sorrend: Nógrád, Za­la és Pest megye a gyenge ter­melőszövetkezetek területi arányát tekintve „felsorako­zott” Borsod mellé. Rövid egy-két év tapaszta­latai a mezőgazdaságban meg- tévesztőek lehetnek. A gazdál­kodási eredmények vizsgálata viszont azt mutatja, hogy a hegyvidékek elmaradása nem időleges, hanem tartósan ható tényezők következménye. Az átszervezést követő első, át­meneti évek nehézségeinek le­küzdése Után is többnyire ala­csony a termelési színvonal, a termő területre jutó jövede­lem, nagy a gyenge termelo- vezetek aránya ezeken a területekesi. © Évtizedeken át, a Soft világ­háború között, megJsheUfeeffl általános felfogás volt, hogy nálunk a mezőgazdasági ter­melés feltételei megközelítően azonosak. Gyakran emlegetett tétellé vált a gazdasági föld­rajzban is, hogy az ország fel­színi tagozódása alig mutat változatosságot, éghajlatát te­kintve is egyhangú stb. Nem folytatódtak azok a szerény méretű kezdeménye­zések sem, amelyek a század- forduló táján elkezdődtek a hegyvidéki agrárpolitika kiala­kítására, a gazdálkodási fel­tételek javítására. Az úgyne­vezett tájtermelés fontosságá­nak hangoztatása, amely külö­nösen a második világháború éveiben került napii-endre, eb­ből a szempontból nem hozott számottevő eredményt. A valóságban a termelési, jövedelmezőségi eredmények ebben az időben sem voltak „egyhangúak” az üzemek és az országrészek között. A har­mincas évek vége felé a kis­üzemi számtartási statisztika is kimutatta, hogy os észak- magyarországi kis gazdasá­gokban 20—30 százalékkal, esetenként 50—60 százalékkal is alacsonyabb volt as egy holdra jutó tiszta hozam, mint az alföldi gazdaságokban. A nagybirtok jó részén is hason­ló volt a helyzet, azzal a kü­lönbsége»!. hogv a salát keze­lésű erdőkből valamelyest el­lensúlyozták a jövedelmi el­maradást:,, Ä földosztás következtében hegyvidékeinken is megnöve­kedett a kisüzemek, ezen belül a törpebirtokok száma. A szá­zadokon át folytatott erdőirtás nyomán megindult talajpusz­tulás fokozódott. Az ötvenes évele elején jelentős nagyságú parlagföldek, úgynevezett ál­lami tartalékterületek kelet­keztek, a termelési színvonal süllyedt. A hegyvidéki mezőgazdasági vidékek termelésének fejlesz­tése, gazdálkodási feladatai­nak megoldása a mezőgazda­ság szocialista viszonyainak kialakulása után vált hazánk­ban lehetővé, egyben múlha­tatlanul szükségessé is. m Magyarországon általában a lejtős területeken való talaj- művelésről és talajgazdálko­dásról beszélnek, és nem kü­lönböztetik meg a hegyvidéki gazdálkodást. Ebben a foga­lom-azonosításban nem kis ré­sze van annak, hogy a sajátos problémák ' talajtani, -földvé­delmi jelleggel váltak közis­mertté. Az utóbbi tíz évben széleskörű kutatómunkával feltárták az ország földjeinek eróziós pusztulását. Az eróziós területek térképekre kerültek, megállapították, hogy az or­szág szántóterületének kere­ken 40 százalékán történik ta­lajpusztulás. Túlzás volna azonban ebből az arányból arra következtet­ni. hogy nagyságrendileg ilyen mértékben kell számolni azok­nak a területeknek arányával, amelyben a sajátos feltételek * gaadálkodási rendszer égé.. i 8ÍEV nyári terveibil A Keletbükki Állami Erdő- gazdasághoz tartozó kiránduló- helyeket még hó fedi, s Bükk- szentkereszt, Garadna, Szent­lélek környékét csak a síelők keresik fel, de az erdőgazda­sághoz tartozó erdei kisvasút már a nyári forgalomra ké­szül. Tavaly a Miskolc—Lilla­füred—Garadna közötti 15 ki­lométeres, valamint a Miskolc — Csanyikvölgy — Farkasgö­dör, 30 kilométeres szakaszon csaknem negyedmillió kirán­dulót szállítottak. A kisvasút két vonaláról a Bükk csaknem száz engedélyezett kiránduló- helye kevés fáradsággal meg­közelíthető. Az idén mintegy 300 ezer utas, kiránduló és turista szállítására készülnek fél. A forgalom zavartalan lebonyo­lítására az idén két új diesel- mozdonyt állítanak üzembe. Az utasok szállítására 10, úgynevezett plató-kocsit, sze­mélyszállításra alakítanak át, s ezzel a kocsiparkot 30-ra nö­velik. Tervbe vették, hogy a Bükk egyik legvadregényesebb, de eddig kevésbé ismert részén, Miskolc—Farkasgödör-i vona­lon szalonnasütő helyeket ren­deznek be, s hetenként „sza­lonnasütő járatokat” indíta­nak. Az utasok a menetjegy- gyei együtt „váltják meg”, á szalonnasütés árát is. Hesdapesten tartja ülését os InterFÍzió Az Intervízió tanácsa feb­ruár 25—28 között Budapesten tartja rendes ülését. Ezen a tanácskozáson rögzítik majd az 1964. második negyedévi intervíziós csereprogramot. Többek között megbeszélik, milyen módon tudják közvetí­teni a tokiói nyári olimpia versenyeit. Júniusban az OIRT prog­ram-bizottság irodája ülésezik Budapesten. N Épülnek a vásár új pavilonjai A Budapesti Nemzetközi Vásár területe nagyobb lesz, mint az elmúlt években volt. Többek között új pavilont kap Lengyelország és Csehszlovákia is. Szerelik a,z 1200 négyzetméter területű csehszlovák pavilont. szét és a termelés jövedelme­zőségét alapvetően befolyásol­ják. Nyilvánvaló az is, hogy nem minden lejtős terület igényli egyben a speciális hegy- és dombvidéki gazdál­kodást. A területéi!: nagy ré­szén egyszerűen eleget kell tenni a talajművelő.-? alapvető szabályainak. © A természeti és a közgazda- sági viszonyok, valamint az üzemi adottságok vizsgálata választ ad arra, hogy milyen, az átlagos körülményektől el­térő termelési feltételekkel kell számolni a hegy- és domb- vidéki területek mezőgazdasá­gi nagyüzemeiben. A sajátos vonások eredete egyrészt a természeti viszonyok különbö­zősége, másrészt az üzemek jelenlegi gazdálkodási színvo­nalának és az általános gazda­sági-társadalmi fejlődésnek következménye. Megjelenésük: az alacsony termelési érték, nem kielégítő jövedelmezőség, a bővített, újra termelés üzemi forrásainak hiánya. A hegy­es dombvidéki területek, még kevésbé a lejtős területek egé­sze ebből a szempontból nem kezelhető egységesen. Tájan­ként és üzemenként jelentős eltérések vannak a termelési tényezők különbözőségében is, és azok hatásában is. © A hegyvidéki mezőgazdaság gazdálkodási kérdései, mint­egy húsz éve kerülték előtérne Európában. ____ A szocialista, országokban több vonatkozásban megkez­dődött az e területek fejleszté­sét segítő munka. A társadal­mi-gazdasági, valamint a gyorsan átalakuló üzemi viszo­nyok napirendre tűzték, hogy a hegy- és dombvidéki mező- gazdasági termelést hátrálta­tó, különböző termelési té­nyezők íratása mindinkább mérséklődjék, a felemelkedést segítő módszerek és eszközök szerepe fokozatosan erősödjék. A mezőgazdasági termékek iránti társadalmi igény meg­nőtt, a figyelem a már műve­lésbe vont földek Kihaszná­lása felé fordult. A részletes teendői: jelentős részében nem alakult, ki egy­séges álláspont. Ez érthető, ha figyelembe vesszük az orszá­gok és a gazdaságot: közötti természeti, üzemi és közgaz­dasági viszonyokban lévő kü­lönbségeket-. Sok alapkérdés­ben. különösen ökonómiai jel- legűekben sincs azonos nézet. Nincs egyértelmű felfogás azokra a kritériumokra vonat­kozóan sem, amelyek alapján a hegyvidék) gazdaságok meg­határozása elvégezhető. A különböző álláspontok és módszerek az eltérő általános viszonyokra és a konkrét adottságokra támaszkodnak. Egyúttal azt is jelzik, hogy receptek ebben az esetben sincsenek, csupán olyan irány­elvek, és módszerek, amelyek­nek helyességét. célszerű kombinációit adott körülmé­nyek között kell bizonyítani, még egy sz.űkebb tájon bélül is. (fdvtatjaizj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom