Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

tassAxmAűsvéSuatSKm 9 A horízontos brigád Gazdag közösség ! lÖiilSÄ® ..... ^ ....... ^ ... K evesen vannak, mindössze | kollektívát, nagyon egyszerű, szinte kézenfekvő volt a vá­lasz. — Mindenben segítjük egy­mást. Talán Dust Dezső, a brigád egyik tagja tudná ezt legjob­ban igazolni. Jó egy éve meg­sérült munkahelyén. A brigád éppen akkor kapta meg az újí­tásért járó ezer forintot. Kará­csonyi ünnepek előtt állt a Dust-család. A tánpénzből bi­zony kevés ajándékra futotta volna, mert a nemrég vásárolt házra jelentős összegű részlete­ket kellett fizetni. A Pindur- brigád tagjai nem sokáig ta­nakodtak. Borítékba tették a pénzt, és elküldték beteg mun­katársuk családjának. 25 év az esztergapad mellett Saját munkájukról kevés szó esik. Nem szeretnek magukról beszélni. Az egység előtt álló feladatokról tanakodnak. Mit is kellene csinálni, hogy minél zavartalanabb, zökkenőmentes legyen a rekonstrukció beren­dezéseinek gyártása. Itt önkén­telenül az ő munkájukra te­relődik a szó. Tapasztalt, jó szakmunkások valamennyien. Pásztor István, a brigád legidő­sebb tagja az idén már a 25. évet tölti a horizont-eszterga­pad mellett. Szakmai tanácsai­val bizony nagy segítséget nyújt a brigád munkájához. Most, amikor a rekonstrukció- berendezések megmunkálása a legfontosabb, a brigádtagok egymás között megbeszélték a munkafolyamatokat és így fon­tossági sorrendben továbbít­hatják az egyes alkatrészeket a szereidének. Pindur Tibor brigádja már számos alkalommal bebizonyí­totta, hogy minden körülmé­nyek között számítani lehet rá. A múlt év végén, amikor ége­tően sürgőssé vált a 3 és 4 vezető sodró szerelése, nagy­részt rajtuk is múlt, hogy idő­re elkészült. Minden bizonnyal a rekonstrukciós munkák köz­ben is öregbíteni fogják hírne­vüket. Puskás Csaba Szilárd b 1943 február 18-án, mint arról vasárnapi lapunkban már megemlékeztünk, a szovjet és a magyar kormány baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött, amely az elmúlt esztendőkben termékenyítőleg, pezsdítoleg hatott gazdasági, kulturális életünk minden területére. üzenketten. Az egység vezetői mégis azt mondják róluk, hogy ők a kulcsemberek. Most, ami­kor a Diósgyőri Gépgyár N- Cgységében minden kéz a re­konstrukció sikerén munkálko­dik, rájuk oroszlánrész jut. Horizont-esztergályosok ők. A bonyolult, nagy teljesítményű nutomatagépeken dolgoznak. A brigádból elsőként Mészáros Lászlóval találkoztam. „Szeretni kell a gépet.. .* A szőke, nyúlánk fiatalem­ber épp a rekonstrukció egyik berendezésének furatait esz­tergálta. Hosszan elnéztem. ■Kapcsolótábla előtt állt, és gombnyomásaira engedelmes­kedett a gép. A furatban mind­össze néhány századmilliméter- nyi eltérés van megengedve. Ilyen pontossággal dolgozni nem könnyű feladat. A szőke fiatalember azonban nem ér- . tékeli túl ezt a munkát, nem tartja túlságosan komplikált­nak és úgy vélekedik, hogy nem is olyan nehéz. — Szeretni kell a gépet, jó ® szem kell hozzá és egy kis ér-« zék, ennyi az egész. * Közben olajos, siltessapkás* fiatalember lép mellénk. J — Adj már egy furatkést,« Laci! — szólítja meg beszéd-• partneremet. • ■— A szekrényben alul meg- J találod, válaszd ki a legalkal-2 masabbat. • Először nem értem a dolgot. 2 Esztergályosok között nemigen* szokás kölcsönkérni egymás 2 •szerszámát. Mészáros László • látja is kissé csodálkozó tekin-2 tetemet, és azonnal megmagya- • rázza a dolgot. J — Tudja, sürgős a munka, s* ilyenkor, műszak végén, haj még nekiállna megköszörülni a • vidiakést, nem tudná befejezni • a megkezdett munkafolyama-« tot. Majd két. óra után, újra-J élezve visszahozza a tzerszá-2 mot • Önzetlen kapcsolat Pindur Tibor szocialista gádjából rövid idő alatt két emberrel ismerkedtem meg és^ olyan önzetlen munkatársi e kapcsolatnak voltam szemia-* núja, amit bizony még nem sok 2 helyen tapasztalni. Szögi 1st-® ván volt a kölcsönkérő. Jóne-2 vű szakmunkásként tartják® számon. A horizontosok közül 2 tálán neki van a legnagyobb* gyakorlata a menetvágásban. J Jó hasznát is vette ennek egyik • munkatársa, Boros Károly. A • kapcsolószekrénybe kellett me-« netet; vágnia. Kezdetben na- J gyón nehezen boldogult vele.« Egy műszak alatt mindössze* csak egy menetet sikerült el- • készítenie. Szögi látta munka-2 társa problémáját, és azonnal J segítségére sietett. Egv-két • módszerbeni tanács, ügyes* mesterfogás, és máris ment a« KépQnlc a Barátság Olajvezeték befejező munkálatait mutatja be. munka, akár a karikacsapás. 2 Ez a létesítmény rendkívüli mértékben segíti Magyarország energiaszükségletének kielégítését. A szovjet olajat a százhalom­battai olajfeldolgozó állomás továbbítja a Dunai Hőerőműnek, Nagy Attila művezető szinte • alig hitt szemének, amikor lát- • ta, hogy Boros Károly a mű-* szak végére már az ötödik me-* netet is elkészítette. • • Amikor a brigád vezetőjétől,* Pindur Tibortól és az egyik2 brigádtagtól, Mészáros László-* tói azt kérdeztem, vajon mi 2 tartja ennyire össze ezt a kis* Ebben, amiről most írok, lényegében már hetek óta benne éltem, hiszen Tiszaiúc szülőfalum, és a Rákóczi Termelőszövetkezet örömeit, gondjait, bajait. folyama­taiban ismerem. Kezdeném talán azzal, hogy a zárszámadás napját és magát az eseményt több felszólaló ünnepélynek nevezte. Ünnep, ünnepély, ünnepélyes. Az el­nök is így kezdte beszámoló­ját: — Nekünk ünnep ez a nap, ez az alkalom: az összegezés, egy egész esztendő termésének, munkánk gyümölcsének szám­bavétele ... De mit is, mennyi munkát és mennyi gyümölcsöt kellett számbavenni Tiszalúcon, az idei zárszámadáson? Sokat, mert sokat dolgoztak. De keve­sebbet. mint amennyit lehetne, vagy lehetett volna. Erről is beszéltek... A nap, vagyis az ünnepély reggel kilenc órakor kezdő­dött, s az emberek már gyüle­kezés közben izgatottan kér­dezősködtek: — Jött valaki? — Nem jött? Azt akarták így megtudni, hogy Budapestről, a kormány­tól. a minisztériumból, vagy a pártközpontból érkezett-e va­daid... Valaki, olyan igazán nagy vendég, mint például ta­valy. Mert egy esztendővel ez­előtt szinte váratlanul, igazi meglepetésként Kádár János elvtárs érkezett a községbe, részt vett a zárszámadó köz­gyűlésen és együtt örült, ünne­pelt a falu lakóival. Érthető, hogy most is szerettek volna egy ilyen meglepetést, egy ilyen váratlanul is nagyszerű találkozást. Sőt: mi tagadás, most talán még jobban szeret­ték volna, mint tavaly. Mert egy esztendővel ezelőtt Kádár elvtárs úgy érkezett, hogy nem készültek rá egész esztendő­ben. Most viszont... Tárirat Kádár elvtársnak Most éppen az volt a leg­szebb és legnagyszerűbb ebben közgyűlésben, hogy egy egész esztendeig készültek rá az emberek Egy egész eszten­deig, vagyis munkával. Kádár elvtársnak tavaly elmondták, hogy értik a kormány kérését, és igyekeznek minél több árut termelni, értékesíteni. Erről így beszélt az elnök: — Adott szavunk szent volt. Becsületes emberekhez mél­tóan teljesítettük ígéretün­ket... Nem sok idővel később már csörgetett a falusi postateleiön, és egy esztendő kemény mun­káját néhány mondatban tö­mörítve továbbította a távira­tot „Kedvej Kádár Elvtárs! Igen Tisztelt Központi Bi­zottság! A tiszalúci Rákóczi Termelő­szövetkezet ma’tartja zár szám­adó közgyűlését. Nehéz, de eredményes esztendőt zártunk. Teljesítettük egy évvel ezelőtt Kádár elvtársnak tett ígére­tünket. Árutermelési tervün­ket az 1962. évi 11 millió fo­rinttal szemben 1963-ban 12 600 000 forint értékben túl­teljesítettük. Ezzel igyekez­tünk eleget lenni népgazdasá­gunk igényeinek. A munkaegy­ség értéke most 44 foiűnt 50 fillér az 1962. évi 40 forint 50 fiiérrel szemben. 1964-ben, ter­veink szerint, a gazdálkodás átszervezésével és a korsze­rűbb módszerek alkalmazásá­val megduplázzuk bevételein­ket. Ezt most ünnepélyesen megfogadjuk. Szeretett pár­tunk Központi Bizottságát őszinte szívvel üdvözöljük. A lehető legjobbakat kívánjuk személy szerint Kádár János elvtársnak. és a központi Bi­zottság minden tagjának.’’ Jól gazdálkodtak n liszalúciak Ennyi a távirat szövege, s lényegében benne van egy egész esztendő eredményessé­ge, de még az idei év feladatai is. Bizonyára Kádár elvtárs is örült a táviratnak, hiszen egy esztendővel ezelőtt igen nehe­zen tudott elbúcsúzni a tisza- lúciaklól. A zárszámadó közgyűlésen a vezetőség ismerteti a termelő­szövetkezet egész vagyoni helyzetét, ismerteti a bevéte­lek eredetét, s azt is, hogy mennyi volt a kiadás. Ezek a legizgalmasabb tételek, mert a bevétel és a kiadás közti különbség határozza meg a munkaegység értékét, ami na­gyon fontos, mert a termelő­szövetkezeti tagok ebből élnek. Tiszalúcon nem gazdálkodtak rosszul. Bizonyítja ezt a 44,50 forintos munkaegység is. De már a vezetőség beszámolója is megállapította, hogy koránt­sem használtait ki minden le­hetőséget, hogy a „drága Ti­sza-menti föld” sokkal többre képes, mint amennyit eddig kivettek belőle. Egyetlen év alatt meg lehet duplázni a be­vételeket. ha... Ha még korszerűbb módsze­reket alkalmaznak, ha na­gyobb gonddal és jobb szerve­zéssel termelnek, ha mennyi­ségileg és minőségileg fejlesz­tik az állattenyésztést, ha... De ez így nagyon sablonosán hangzik, márpedig nem sze­retnék ünneprontó lenni. Nem érdemelné meg Tiszaiúc. Már csalt azért sem. mert az egész közgyűlést a bátor önkritika jellemezte, s mégis optimistán beszéltek a jövőről. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jó, kell, ennek útjáról többé le nem térnek, de az, hogy „nagyüzem” — önmagában még nem minden. — Nagyüzemi leg gazdálko­dunk — mondta az elnök —, de nem korszerűen. Márpedig manapság a nagyüzem is ak­kor ér sokat, ha korszerű, ha olcsón és gyorsan termel. Sokat mondó tt millió Végighallgattam már néhány zárszámadó közgyűlést, de a nőkről, az asszonyokról és a lányokról még sehol sem be­széltek annyit, mint Tiszalú­con. Egy kicsit már kezdett úgy csendülni a dolog, hogy nem is a férfiak, hanem a nők termelik a javakat. De nem kell félni, ott ültek a férfiak is, és nem hagyták magukat. Dolgoztak ők is, sőt, nagyon jól dolgoztak, de a nők 1963- ban valahogy „kiugrottak” a csendességből-. Oklevelek és di­cséretek egész sorát nyerték el. Most is három nő kapott kitüntetést. Bifinyi Andrásaié Kiváló termelőszövetkezeti tag oklevelet és jelvényt kapott. Pallai Gusztávnét és K. Tóth Istvánnét a földművelésügyi miniszter megdicsérte. A ter­melőszövetkezet vezetősége több mint harminc könyvet osztott ki jutalmul — a felét nők kapták. Végül szeretnék még fel­idézni néhány adatot. Az em­berek ugyanis erről beszéltek legtöbbet. A tiszalúci Rákóczi Termelőszövetkezet közös va­gyona az 1963. évi, december 31-i leltár szerint 21 millió 103 ezer forint. Az 1963. évi tiszta vagyonnövekedés 1 millió 370 ezer forint. A teljesen teher­mentes szövetkezeti vagyon va­lamivel több, mint 12 millió forint. A fel nem osztható szö­vetkezeti vagyon: nyolc mil­lió ... Nos, hát ez az utolsó adat* ez a nyolc millió forint külö­nösen sokat mond. Ezt a pénzt, már közösen szerezték, közö­sen rakták össze és ez olyan tőke, amelyre lehet építeni. Az a közösség, amely nyolc millió forint fel nem osztható szövet­kezeti vagyonnal rendelkezik: 3500 hold szántóterületen — a szó legegvszerűbb értelmezésé­ben js: gazdag. Szcndrcj Jó*zsef Sú'vos gépkocsibaleset érte Horváth Zoltán kardvívó világbajnokot és családját Vasár-nap Kecskemét hatá­rában, az 5-ös számú főközle­kedési úton Horváth Antal, 56 éves bélyegkereskedő, buda­pesti lakos, az általa vezetett és fia. Horváth Zoltán tulajdo­nát képező személygépkocsi­val az útszéü fának ütközött. A baleset következtében a ko­csiban ülő Horváth Zoltán életveszélyes, felesége 8 napon túl, 3 éves gyermeke és Hor­váth An talné 8 napon belül gyógyuló sérüléseiket szenve­dett. A baleset sérültjeit a kecskeméti kórliázban. ápol­ják. A rendőrség vizsgálatot indított a. baleset okának megállapítására. Horváth Zoltánt máj- és ve- sezúzódás, váll- és medence- csonttörés érte. Függetlenül attól, hogv eszméletét már visszanyerte, állapota tovább­ra is életveszélyes. Agy akarnak nyereséggel termelni (Tudósítónktól.) • Az ózdi kohászok évről évre 2 csökkentik a termékek ön költ- • ségét. Az elmúlt évben száz 2 forint értékű terméket 83,3 ío- • rintért állítottak elő. Az idén 2 ts megtették a szükséges in- • ibézkedéseket; a mumkaíegye- • lem további javításával, szigo-« rú létszámgazdálkodással, s a • munkaversenyekkel jelentős 2 többlettermelési értéket akar- • nak elérni. Ugyanakkor 53 J műszaki és 26 szinttartó intéz- « kedéssel 22 millió 298 ezer fo-* rint értékű költségcsökkentő 2 megtakarításra számítanak. • Száz forint értékű áru költse- 2 gét 82,7 forintra csökkentik. • Az Ózdi Kohászati Üzemek- • ben ezzel több mint két heti • keresetnek megfelelő nyere- • ségrésezesedést terveznek. * AL Gv. • Képünk egy 1200 tonnás hajó vízrcbocsátását ábrázolja a Gheorghlu-Dej Hajógyárban. IMS. óta a magyar hajóépítők világhírű kollektívája 120 vízijárművet késziictt a Szovjetuniónak, erősítve a szovjet—magyar barátságot ás öregbítve * magyar mérnökök és szakmunkások Jóhírét, Rendkívül élénkek a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok Is. Bnnclt egyik érdekes és legújabb ténye az, hogy Olga Lepesln- szkaja, a neves szovjet balett művész Budapestre érkezett, ta itt hat hónapon át folytat oktató munkát az Állami Balettintézet­te«* is a Magyar Állami Opera házba®.

Next

/
Oldalképek
Tartalom