Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

ES5SAKMAGYARORS25ÄG Szombat, 1364. február X-' aravT»^TJ»»»maf«MPf A% torssággyűlés folytmtta u költségvetés tárgyalását fVol-tftatás az 1. oldalról.) osztatlan elismerésével talál­kozott. A középfokú szocialis­ta munkaiskola alapvető típu­sának a szakközépiskolát te­kintjük és ezt. tartjuk a jövő általánossá váló középiskolá­jának. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépisko­lánk van, mint amennyit ,a társadalom már is igényel. A szakközépiskolák létrehozásá­ra több gondot kell fordítani. Különösen fontosnak tart­juk a mezőgazdasági szak- középiskolák felállítását, mert mezőgazdaságunk erősödő gépesítése, kemi- zálása, cs elektrifikálása, a belterjesség fejlődése, a nagyarányú szőlő- és gyü- mölcstelepítések, a nagy­üzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás müveit mezőgazdasági szakmunká­sok tíz- és százezreit köve­teli meg. Az idei tanévben egyeteme­inken és főiskoláinkon új fel­vételi rendszer alapján válo­gatták ki az első évfolyamok hallgatóit. Amikor pártunk VIII. kongresszusán elhatároz­tuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél megszüntetjük a származás szerinti megkülön­böztetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztáiyvi- szonyai gyökeresen megváltoz­tak, az -emberek megítélésében már nem a szociális szárma­zás a perdöntő, hanem a szo­cializmus iránti hűségük, vég­zett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szo­rítja a munkás- és parasztda­lai okát az egyetemeken és fő­iskolákon. Nos, mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmiféle előírás, hogy.az első évfolyamok hall­gatóinak hány százaléka le­gyein munkás- vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hí­vei és rátermettek a válasz­tott szakma elsajátítására. Meg fieleiét m mm hah őrt a fiatal szakembereknek! Az idei tanévre az egyete­mekre és egyetemi jellegű fő­iskolák nappali -tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékúit fizikai munkát végző szülök gyerme­ke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a parasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a művéitségbeli hátrányt, amely az értelmiségi, kispol­gári és más foglalkozású szü­lök gyermekeivel szemben ko­rábban megvolt. Államunk változatlanul nagy gondot fordít a jól fel­készült, kommunista szemlé­letű szakemberek képzésére. Egyetemi és főiskolai oktatá­sunk gyorsan fejlődik. Az_idén folytatjuk a budapesti Műsza­ki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyete­met, a miskolci - Nehézipari Műszaki Egyetemet, a gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyarapodik a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem. . Alig van az országban olyan egyetem, vagy főis­kola, ahol valamilyen be­ruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a győri Építőipari Műszaki Egyetem tervezését. A szakemberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fejlett tőkés országot, elértük a világszínvonalat. Ná­lunk ezer lakosra nyolc^ egye­temi hallgató jut és ez azt je­lenti, hogy hazánk a nemzet­közi összehasonlításban az első öt ország között foglal' helyet. Erre büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki, a termelés terü­letén is annak biztosítékát hordozza magában, hogy a jö­vőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés országokat. Nem elég azonban a szakembert gondos oktató-nevelő munká­val és nagy költséggel kiké­pezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához meg­felelő körülményeket te­remtsünk, slehetőséget ad­junk, hogy szakmai tudá­sát a termelésben a leg­eredményesebben gyümöl- csöztesse. Sajnos, ezen a téren még sok hibába ütközünk. Nálunk gyakran a termeléstől távol­eső irodába dugják és képzett­ségüknél jóval alacsonyabb szintű munkával, adminisztrál- gatással bízzák meg a mérnö­köt, a közgazdászt; az is elő­fordul, hogy egyetemi végzett­ségű embert alkalmaznak olyan munkakörben, ahol technikusra is rábízhatnák a teendőket. Az a fölény, amelyet a tőkés országok felett a szakember- képzésben kivívtunk és kiví­vunk, akkor lesz még nagyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a termelésben, a termelés irányításában, a műszaki fejlesztésben^ a ku­tatásban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzettségük­nek és rátermettségüknek legjobban megfelelő munka­körben foglalkoztatják. Hasúnk nemzetközi tekintélye növekedett A tavalyihoz viszonyítva, növekedett költségvetésünknek az az összege.is. amelyet nép­köztársaságunk külpolitika1 feladatainak ellátására fordí­tunk. Ez az indokolt növekedés abból éred, hogy tovább bő­vültek hazánk kapcsolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb or­szággal létesítettünk diplomá­ciai kapcsolatot. Ma már a vi­lág 60 államával állunk diplo­máéin! kapcsolatban. Csaknem 100 .'»AtaSEgal rendszeresen kereskedünk. Szilárd nelso helyzetünk, a békés egymás mellett élés el­veit megvalósító aktiv külpo­litikánk erdményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utób­bi esztendőben tovább növeke­dett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolca­dik közgyűlésén nem ke- ' rült napirendre, elhalt az úgynevezett „magyar kér­dés”. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikánk­nak jelentős nemzetközi sike­re ez. Elmúlt, s úgy gondol­juk. örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Népköztár­saság nevét a reakciós erők a hidegháborús úszitásbnn a ha­ladással szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi tekintélye egy­re hatékonyabban segítik a béke és haladás erőit világszerte. . Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati országok, kö­zöttük az Északatlanti Szerző­dés egyes tagállamainak kez­deményezésére az utóbbi hó­napokban néhány diplomáciai képviseletünk szintje emelke­dett. Külképviseleteinket a rnagyat-—görög, magyar—sváj­ci. magyar—angol, magyar— francia, magyar—belga, ma­gyar-svéd viszonjdatban köl­csönösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban válto­zatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük an­nak a testvéri barátság­nak szálait, amely hazán­kat a szocialista világrend­szer országaihoz és első­sorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt te­remtsünk a Magyar Népköz- társaság és a gyarmati rab­ságból felszabadult, független államok között. Korrekt, jS viszonyban akarunk élni a ’Ka­pitalista társadalmi berendez­kedésű államokkal is. Azokkal az országokkal. amelyekkel még rendezetlen ügyeink van­nak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgya­lásokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szocialista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mu­tathatna a világnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcso­latok fejlesztésében. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsola­tainkat ma már magasabb érintkezési formákkal kell he­lyettesíteni. Ugv ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magvar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti vi­szony javítására. Megérett a helyzet arra. hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vi­tás kérdésekről hivatalos tár­gyalások kezdődjenek. — Az elmúlt esztendőben vi­lágszerte tovább növekedtek a 'dem-' rácra, a nemzeti függet­lenség, a béke és a szocializ­mus erői. Ennek eredménye­ként valamelyest enyhült a nemzetközi helyzet annak el­lenére, hogy a háború megszál­lottjai, a leghatalmasabb mo­nopolista csoportok továbbra is folytatták hidegháborús tevé­kenységüket. Javult a nemzetközi hely­zet, erősbödött az a szel­lem, amely a vitás kérdé­seket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megteremté­sében döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend-egyezmény, amely­hez — egész népünk akaratát kifejezve — a Magyar Népköz- társaság kormánya is csatlako­zott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlése nyugodtabb légkör­ben zajlott le. a viták jórészt konstruktívak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhatalom között elvi megállapodás szüle­tett; nem küldenek atom­fegyverrel felszerelt mes­terséges égitestet az űrbe. Ezeket a megállapodásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépéseket a leszerelés irányába. Hasonlóképp üdvö­zöljük a tizennyolcadik köz­gyűlés határozatát, amelv az egészséges világkereskedelem útjába álló akadályok elhá­rításának megtárgyalására nemzetközi konferenciát hívott egybe. Úgy véljük, ez is elő­mozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedel­met és ezáltal is csökkeni i a háborús veszélyt. Nem szabad azonban megfe­ledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befo­lyásos imperialista érdek­körök és csoportok, ame­lyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhü­lése. Ezek a legdurvább provokáci­óktól sem riadnak vissza, hogy a világ hajóját viharos, hábo­rús veszélyekkel terhes tenge­reken tartsák. Ilyen provoka­tiv merényletnek esett áldoza­tul az Egyesült Államok íiatal elnöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki szé­kében természetesen az ame­rikai monopoltőke alapvető ér­dekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akar­ta megvalósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Államok sem foly­tathatja politikáját, mert egy világháború az Egyesült Álla­mok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lé­péseket a vitás kérdések tár­gyalások útján történő megol­dása felé, s ez a békés egymás mellett élés politikájának erő­sítése irányában hatott. Azok az ultrareakciós jobboldali kö­rök, amelyek megszervezték meggyilkolását, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törekedtek. Céljukat nem sikerült megvalósítaniuk, mert ezt egykönnyen nem teszi le­hetővé a mai világhelyzet, amelyben az erőfölény, a béke, a szocialista világ­rend, a Szovjetunió olda­lán van. Véleményünk szerint az Egye­sült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely paran- csolólag írja elő a vitás kérdé­sek tárgyalások útján történő rendezését. Kuba megítélésében a józanabb szemlélet tört utat A béke erőinek gyarapodá­sában fontos szerepe van an­nak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszi­lárdult és tekintélye megnöve­kedett. Amikor 1962 októberé­ben az amerikai imperialisták által provokált Karib-tengeri válságot a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, bc- hódolás, sőt. mi több, áru­lás. Nos, az azóta eltelt idő fénye­sen igazolja, hogy a Karib- tengeri válság megoldása nem visszavonulás, hanem lényegé­ben előretörés volt, ami bizto­sította a békét, s ugyanakkor megszilárdította Kuba nemzet­közi helyzetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizonysága a fiatal Kubai Köz­társaság szilárd belső és külső helyzetének. . A forradalmi Kuba a szo­cializmus erős szigete a nyugati féltekén: függet­lensége, népének szabad­sága mellett ott áll a ha­talmas Szovjetunió és a szocialista világrendszer, ez pedig legyőzhetetlen erő. Kuba megítélésében a józa­nabb szemlélet utat tör a kapi­talista világban is. Több tőkés ország fokozni óhajtja keres­kedelmi kapcsolatait Kubával. Az Egyesült Államok által ki- kénys.zerített gazdasági bloká­don Kuba kaput nyitott. Ez is bizonyítja, hogy az élet reali­tásai elől nem lehet kitérni. A jövőben minden bizonnyal egyre több tőkés állam tény­ként veszi tudomásul a szocia­lista Kuba létét és teremt vele kereskedelmi, gazdasági kap­csolatokat. A francia kormány ésszerű lépése A napokban a Kínai Nép- köztársaság és a Francia Köz­társaság közös közleményben bejelentette, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egy­mással. A Kínai Népköztársa­ság megalakulásától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfontosabb tényezője. Elis­merésével a Francia Köztársa­ság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mu­tatja. hogy lcezd töredöz­Í ii az a realitásoktól elsza­ladt izolációs politika, amelyet a nyugati hatal­mak a szocialista országok egy részével, közöttük a vi­lág legnagyobb lélekszámú országával szemben, hosz­szú időn át folytattak. örülünk a testvéri Kínai Nép- köztársaság nagy sikerének. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Nép- köztársaság jogainak helyreál­lítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a világszervezet csonka marad és nem lehet a béke teljes értékű őre mind­addig. amíg a Kínai Népköz­társaság nem foglalja el ott megillető helyét. . A Kínai Népköztársaság el­ismerése a Francia Köztársa­ság részéről még élesebb fény­ben mutatja meg a mai nyu­gatnémet politika tarthatatlan­ságét a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. fásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoztassanak. A kancel­lár a javaslatokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglénye­gesebb kérdésben a nyugat­német kormány továbbra is a realitásoktól elszakadt politi­kát folytat, amikor nein akar tudomást venni a szomsédsá- gában lévő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Német Demokratikus Köztársaság létéről, erejé­ről, fejlődéséről tudo­mást nem venni — poBtí- kai vakság jele. . A német nép és a béke ér dekét az szolgálná, ha a Német Szövetségei Köztársaság veze­tői nein ezen az úton járnának tovább. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köz­társasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk: kapcsolatainkat. Ennek szelle­mében kötöttünk megállapo dást kereskedelmi kirendeltsé­gek kölcsönös felállításáról ég a kereskedelmi forgalom bőví - léséről. Ezen az úton haladva látunk lehetőséget kapcsola­taink további bővítésére. Á szocialista világrendszer a függetlenségüket védelmező népek melleit van A békés egymás mellett élés politikájának érvényre jutá­sát szolgálja Hruscsov elvtárs javaslata, amelyet a világ, ál­lam- és kormányfőihez intézett a területi és határviszályok békés, fegyveres összetűzése­ket kizáró megoldására. Bár a ma nieglevő területi és határviszályok jellege kü­lönböző, bár vannak még el­nyomott, nemzeti függetlensé­güktől megfosztott népek, ame­lyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy — fegy­verrel vívják ki szabadságu­kat, Hruscsov elvtárs javaslata alkalmas arra, hogy meg­szabadítsa a világot a há­borús feszültségek sok for­rásától és megerősítse a békét. A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözölte a Szov­jetunió kormányának újabb javaslatait és kifejezte egyet­értését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egybe­esik a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel; kormányunk a maga részéről kész minden szükséges lépést megtenni, amellyel segítheti az egyezmény megkötését. Meg­győződésünk, hogy a kormány állásfoglalása, amely az or­szággyűlés által meghatáro­zott külpolitikánk szellemé­ben fogant, képviselőtársaim helyeslésével és egyetértésével találkozik. A nemzetközi helyzet fontos vonása-, hogy a gyarmati rend­szer felbomlása erőteljes lép­tekkel halad előre. Nemrégi­ben újabb független államokat üdvözölhettünk: Kenyát és Zanzibárt. A gyarmatosítók természetesen nem szívesen válnak meg a jogtalanul bito­rolt birtokaiktól1; s katonai erők alkalmazásától sem riad­nak vissza, ha arról van szó, hogy volt gyarmataikon fenn­tartsák uralmukat, vagy leg­alább befolyásukat Tudniok kell azon bem, hogy a Zanziba­ri Népköztársaság, vagy más független állam katonai fe­nyegetése ma már nem vezet eredményre. Mindazok a né­pek, amelyek képesek kivívni szabadságukat és függetlensé­güket, meg is tudják azt védel­mezni. Azt is tudniok kell, hogy a szocialista világrendszer és a világ haladó erői eb­ben a küzdelemben a nem­zeti függetlenségüket kiví­vott, azt védelmező népek mellett vannak. Ezért is elítéljük az Észak­atlanti Szövetség tagállamai“ nák Ciprus szigete eűlan ter­vezett katonai intervencióját. Úgy véljük, hogy a ciprusiak­nak magúknak, külső erők éa főként külső fegyveres beavat­kozás nélkül kell megoldani problémáikat a nemzeti füg­getlenség és Ciprus népesnek barátsága javára. A nemzetközi helyzet továb­bi enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a 18- hatalmi genfi leszerelési érte­kezlet. Korábban ez a testü­let mázsányj papírhegyet ter­melt, de érdemleges ered­ményre nem jutott. A szocia ­lista országok részéről a jó­akaratban itt sincs hiány: elég csak arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának decemberi ülésszakán egyoldalúan 600 millió rubel - lal csökkentették az 1964. évi katonaj kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya ■— mérlegelve a nemzetközi hely­zet alakulását, valamint hon­védségünk harci készültségé­nek , eddig elért fokát — szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetés­ben kisebb összeget irá­nyozzon elő honvédelmi kiadásokra, mint amekko rát az ötéves terv kidolgo­zásakor erre az évre ko-, ( rabban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb eljönne az az idő, ami­kor már egy fillért sem kell fegyverre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óhajunkkal még parlamentünk katonai képvi­selői is egyetértenek. Ök is könnyen találnának maguknak helyet a békés termelésben. De ezl; ma még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őrköd­nünk fegyveres erőink haré- készségén, amíg az imperialis­ta hatalmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a béké­ért harcoló erőknek nem sike­rül kivívniok az általános és teljes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokéhoz hasonló jó szándékkal küldtek cl képviselőiket Genf be, újabb lépésekre van lehetőség az ;iltalános és teljes leszerelés útján. Erre kiváló alkalmat nyújta­nak azok a javaslatok, ame­lyeket a Szovjetunió képvise­lője az értekezlet elé terjesz­tett. Mozgósítani a dolgozó milliókat! Az NDK-t tudomásul nem venni — politikai vakság Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnöke, nemrégiben nagyfontosságú ja­vaslatot tett a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellárjá­nak: a két Németország mond­jon le az atomfegyverek gyár­A szocializmus teljes felépí­tésének munkája ma elsősor­ban termelő, gazdasági, kultu­rális és tudományos tevékeny­ség. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szervező-neve- lőmunka. a pártszervezetek, az állami- és a társadalmi szer­vek tevékenysége háttérbe szo­rult. vagy másodrendűvé vált? Nem, természetesen nem jelenti ezt. Feiadatainkat'csak a töme­gek odaadó munkájával, a szocialista építésben való öntudatos részvételével oldhatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémium és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dolgozóinkat az eredményesebb, a jobb mun­kára. Ipari, mezőgazdasági, kulturális terveink teljesítésé­nek elsőrendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek odaadással vegyenek részt valóra váltá­1-1-, -i TTt -ticiríi ct nóllríilrivViű­tétlenül szükségessé teszi a tö­megeit között a kiterjedt, szé­leskörű felvilágosító és szerve­zőmunkát. A párt és a kormány az élet minden területén arra törek­szik, hogy kipróbált és helyes­nek bizonyult politikai vonalét következetesen megvalósítsa és attól a jövőben' sem tér el. Minél többen teszik benső meggyőződésből magukévá ezt a politikát, annál bizto­sabban cs gyorsabban ha­ladunk előre a szocializ­mus teljes felépítésében, annál erőteljesebben nö­vekedhetne népünk jóléte. Országunk fejlődése annál biztosabb, minél szilárdabb társadalmunk egysége. Az alapvető politikai célok tekin­tetében általában egész társa­dalmunk egységes: megszűnt a belső széthúzás, s minden erőnket az építőmunkára for­díthatjuk. A Hazafias Nép- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom