Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

Szombat, 19® január EL

ES*áKMAGfí0RO«SZAG

Veteránok" es „újoncok

mi

n

ír

A brigádvezető, Pintér József, a legényre sandít Az állja a sarat. Ai-a- .nyász Károllyal, aki a 6. évet húzza a mélyépítőknél, meg a másik két kubikossal együtt úgy hányja a fagyos röget a dömperre, mintha sosem szakította volna meg kubikossá- gát. A legény. Felföldi Béla gondolt egy riagyot, s néhány éve elment a folyamőrséghez. Egy hónapja visszajött, és itt dolgozik a brigáddal a diósgyőri durvahengermű rekonstrukcióján. Hogy miért lett ismét kubikos? A kubikosélet húzta-e vissza, vagy valami anás, itt nem kérdezik. Ismerték is, meg aztán a brigádban úgyis szigorú, íratlan törvény uralkodik. Ezt a törvényt az 53 éves Homoiya Imre fogalmazta meg igen tömören.

— Mi még nem voltunk hátul. Megszereztük a becsületet. Aki jön, annak úgy kell dolgoznia, élnie, mint a többinek, ha nem. hát jóéjszakát.

Felföldit js — mint maga elmondja — próba alá vették. Az első nap „bedobták” a vízbe, hogy lássák, mit ér. üsszc- össze néztek háta mögött, megüti-e a mércét? Valaki félhangosan meg is jegyezte.

~~ Vagy megtanul, vagy megszökik.

— Hát az első nap — .mondja Felföldi — nehéz volt Csupa vízhólyag lett a tenyerem, s estére igen eltörődtem. De ez már régen volt. — A hang- eúly olyan, mintha az egész ki tudja mikor, talán évekkel ezelőtt történt volna. Már otthon van a brigádban.

A gödör egyik szélén, amit az új mü alapjainak készítenek, egy kíváncsi pillantásé, kucsmás ember csákányoz. Az egyik „veterán” nézi-nézi, aztán odaszól.

— Nem lenne jobb egy ásó? A másik bólint, s a „veterán” elindul a gyár bonyolult útvesztőin a szerszámért. A fcucsmást még nem engedik él maguk közül. Ma van az első műszakja, látszik, hogy a daruk csikorgása, a vonatok ide-oda rohangálása, a nagy mozgás, forgalom zavarja. De majd megszokja ő is.

A brigádvezető int egy sofőrbundás férfi mellett álló, majdnem könnyedén öltözött hetyke legénynek.

__ Kész! Mellet! — Mármint

a dömper.

A legény szeme nyugtalanul ■villan.

— Nem .ismerem itt még a járást. Hová vigyem? — Megmagyarázzák neld, de látszik, így se biztos a dolgában. Egy dömper robog előtte, gyorsan ^.nyeregbe” pattan, s rohan a másik után. A második fuvarnál már magabiztosan indul.

Ö is újonc itt

— Már két hónapja vagyok dömperve2ető — mondja némi önbizalommal.

Egyik kubikos megjegyzi.

— Rossz időben kezdte.

Ä sofőrbundás — Horváth János — megjegyzi.

— Ha a telet kibírja, akkor Sdbirja a tavaszt is.

Ötletes készülék a villamos zárlatok gyors megszüntetésére

’ a nagyfeszültségű yillamos- vezetékeknél eddig általában tíz-ti zenitét óráig is eltartott a zárlat helyének megállapítása. A hibahely keresese közben nagy távolságon kellett a vezetéket áramtálanlta- ni. Tóth Imre, az Északmagyarországi Áramszolgálta ,o Vállalat mérnöke olyan készüléket szerkesztett, amely az oszlopkapcsolók mellé szerelve, fényjelzéssel mutatja meg a zárlat, a hiba irányát. így a hibakeresés csak kis távolságra korlátozódik. Az ötletes készüléket az Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni részlegénél már rendszeresen használják, s az a gyakorlatban igen jól bevált. Alkalmazásával a vezetékek hibahelyeit egy-két óra alatt meghatározzák. Az Idén az ÉMÁSZ-nál is bevezetik használatát, s már hozzáfogtak a készülékek megfelelő mennyiségben való gyártásához. De tervezik, hogy az iparágban országosan is elterjesztik eat a megoldást,

A legény nem szól. de pillantása. olyasmit mond. hogy majd ő megmutatja a „veteránoknak”, hogy holmi kisebbfajta tél nem fog ki rajta.

Két ács közeledik a mélyülő gödörhöz. Vilijükön jókora gerenda, derekukon a „fegyver", a szekerce, s a bőrtasak, a szögek tárolására. A gerenda tompán puffanj Az alacsonyabbik visszafordul a másik, jól megtermett, pirospozsgás emberhez, s látszólag egy félbeszakított beszélgetés folytatásokén t ezt mondja.

— Azt mondod, még fáj a derekad. Miért nem mondtad az orvosnak?

— Az orvos — mondja a pirospozsgás fiatalember — még nem akart engedni. De kiírattam magam. Mondta is, no, ilyen emberre is ritkán akadok.

— Hát maradtál volna még egy kicsit.

— Ugyan — mondja kissé bosszúsan —, úgysem bírtam volna otthon maradni.

A szekercék puffogni kezdenek. pillanatok alatt kész a védőkorlát. És a két ács, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik a durvahengermű labirintusában,

A gödrök egyre mélyülnek. Pedig nehéz lefelé haladni. Felül vasúti s>n. talpfák, lejjebb különféle csőrendszerek. Az egyik fiatal kubikos beleizzad a lések közötti csákányozásba.

— Várj csak Sanyi — mondja társa, s a kubikost játékosan a sarokba állítja, s nekiáll lapáttal a felvágott föld kiszedéséhez.

— No, én Is megteltein — dönnögi a sofőrbundás, s elindul. Fejével a dömper felé int.

— Ma tartom a keresztelőt!

— Uj kocsi?

— Felújított. A másikat most adtam le. Húszezer köbméter a norma és 35 ezret „vertem bele”, javítás nélkül.

A művezető érkezik. Nézi az emberek munkálkodását, aztán azt mondja Pintérnek.

— A főnökség (mármint az építésvezetőség) attól tart, nem lesz Ítész húszadikáig.

— Talán megleszünk. A pallér igen szorongat minket.

— Pallér?

— A tél. A hideg miatt muszáj az embernek mozogni. Ha meg mozog — nevet —, akkor csinál is valamit összenevetnek. Értik egymást.

Csorba Barna

Több mint százmillió möszercsavar készül az idén Ongán

Á Budapesti Csavarárugyár ongai telepén az idén tovább növelik a különböző iparágakban használt műszercsavarok gyártását. Ebben az évben megkezdik az egyik fővárosi csavargyár idetelepítését, ahonnan tíz forgácsoló auto- matagép érkezik. Ezenkívül 15 sajtoló automatagépet is felszerelnek, s ezeknek üzembe helyezésével, a tavalyihoz viszonyítva, 10—13 százalékkal több, mintegy 100—110 millió, különböző méretű fekete és fényes műszercsavar készül majd Ong'án. A negyedik éve működő ongai üzem fokozatos felfejlesztése egyébkén t jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az országban ma már csaknem megszűnt a mü- szercsavarimport.

Hozom-viszem szolgálat

.

^ X

" ..m

l

A

z Edéién}- és Vidéke Ruházati és Szolgáltatási Ktsz gépkocsija állandóan járja a járás falvaik 36 községből hordják be a központba a javítani való lábbeliket. Ez évben az egész járásra kiterjesztik ezt a szolgáltatást

(Foto: Sz. Gy.)

Naponta 90—100 közvetlen telefonbeszélgetés Miskolc és Budapest között

Csaknem másfél esztendeje, 1962. októberében létesített a posta — kísérleti jelleggel — közvetlen telefonösszeköttetést Miskolc és Budapest, között. Először este 10 órától, most pedig már este 8 órától reggel 7 óráig lehet Miskolcról az 1-es és 3-os kezdetű telefonszámokEredményea volt as új esslendó első véradó napja

(Tudósítónktól.)

Az ózdi járási Vöröskereszt szervezet a putaoki bányaüzemnél szervezte meg az új esztendő első véradó napját. Ez alkalommal a bányaüzem dolgozói 33 liter vért adtak bajbajutott embertársaik megsegítésére. Az elmúlt évben több mint négyszáz liter vért gyűjtöttek így össze a járásban, s ebből 120 litert az ózdi kohászati dolgozók adtaik. Az ózdi járásban az idén mintegy 600 liter vérre számítanak az önkéntes véradóktól.

ról közvetlenül hívni a budapesti állomást. A kísérleti ösz- szeköttetés, amely jelenleg is működik, igen jól bevált. A forgalomra jellemző, hogy naponta átlagosan 90—100 beszélgetést bonyolítanak le Miskolcról. Számítások szerint a közvetlen összeköttetéssel eddig már mintegy 40 ezer beszélgetést folytattak Budapesttel.

Juhtenyésztési tanácskozás Miskolcon

Megyénkben az elmúlt esztendőkben jelentősen fejlődött a juhtenyésztés. A lehetőségek azonban még koránt sincsenek teljesen kihasználva, s a szakszerűbb juhtenyésztés számos nagyüzemi gazdaság jövedelmét növelhetné jelentős mértékben. A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei szervezete, az Állami Gazdaságok megyei Igazgató;

Tfz tantermes új inaritanuló iskolát kap Űzd

(Tudósítónktól.)

Megyénk egyik szakmunkás- képző központjában, Ózdon 940 ifjút képeznek évente a MŰM. 102. számú Iparitanuló Intézetében. A tanulók szakszerű képzését rendkívül megnehezíti a tanterem-hiány. Ezért; az iskolai oktatás céljára. igénybe kellett venni az intézeti otthon hálószobáit és a munkásszállásokat is. Az év végiére azonban már megoldódnak az elhelyezési gondok. A Munkaügyi Minisztérium e

héten átadta Ózdon az új ipa- ritanuló iskola céljaira kijelölt helyet a Borsod megyei Építőipari Vállalatnak. Az építési muslicákat, hamarosan megkezdik, és a tervek szerint az év végére el is készül a tíz tantermes iskola A korszerű létesítményre hét és fél millió forintot fordítanak s az a sport- stadion mellett szépen illeszkedik majd be az új városrész, a Béke-telep képébe. Az új iskolát az elkövetkező években tornateremmel és tanulóotthonnal bővítik ki.

mezóGyapsága. a Megyei Tanács gazdasági osztálya és a jú- és Textilanyagíorgalmi Vállalat miskolci kirendeltsége a jutenyésztés fejlesztése céljából január 16-án, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a MTESZ Széchenyi utca 105. szám alatti klubjában nagyszabású juhtenyésztés! tanácskozást rendez. A tanácskozáson dr. Záhonyi József, az Országos Gyapjúminősítő Bizottság elnöke gyapjútermelésiink irányelveiről, Schwedghardt Béla pedig a juhtenyésztés időszerű problémáiról tart előadást. Az előadásokat vita követi.

Tíz éves a szerencsi gimnázium

Ebben az esztendőben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a szerencsi Bocskai István Gimnázium. Á jubileumi évben a gimnázium tanári kara és diákjai különböző megmozdulásokat szerveznek. Január 15-én és 16-án például Bodor Tibor színművész közreműködésével sza való-délutánt rendeznek.

A vezetésről-vezetőknek

A’

4.

A három „középső“ funkció

ligha van vezető, aki naponta nem alkalmazná a vezetés három „középső” funkcióját. Gondolunk itt. a döntésekre, az utasítások kiadására, és végül az összehangolásra.

Sokszor valósággal „keverednek” az imént említett vezetési tevékenységek, s ilyenkor, egy exportügy eldöntése után valamiféle anyagi ösztönzéssel összefüggő utasítás elkészítése, kiadása nem megy könnyen — és hibamentesen. Nem is beszélve az olyan „sajátos” vezetési módszerekről, amilyennel legutóbb találkoztunk egy borsodi középüzemben. Ennek lényege az volt, hogy az igazgató mindig azzal foglalkozott, ami éppen eléje került. Emlékszem, minisztériumi előadóval tárgyalt, miközben bejött egy dolgozó, s elmondta bérezési panaszát. Az igazgató meghallgatta, azután pillanatok alatt döntött az ügyben — később aztán kiderült, tévesen —, majd ismét a minisztérium emberével tanácskozott jelentős vállalati ügyekről.

Mindezt azért említettük meg, mert ankétünkön igen sok szó esett a vezetők döntésének pontosságáról, megalapozottságáról és tárgyilagosságáról. Ez a kérdés szorosan összefügg a vezetők tekintélyével is, hiszen aligha kell különösképpen hangsúlyozni, hogy az olyan, vezetőknek:

előbb-utóbb „megkopik” a. tekintélyük, akik elhamarkodott döntésekkel hátrányos helyzetbe hoznak embereket, kárt okoznak üzemrészeknek, vállalatoknak, vágj' intézményeknek. A döntés tehát a vezetés egyik igen fontos része, „kong- hány elven.” úgy is szoktuk mondani, a. vezetés summája.

S

ha ilyen vaskosan rangsoroljuk a döntést, érdemes néhány szót szólni arról is: mire alapozzuk e tevékenységet? Általában azok a döntések válnak be, azokra az elhatározásokra szokták mondani, hogy alapos és jú, amelyek helyes észlelésen, jó tájékozottságon és megfelelő szervezeti előkészítettségen nyugszanak. Az a vezető.' áld elhatározásának pillanatában az imént említett tényezők valamelyikéről megfeledkezik, eleve nem lehet magabiztos az általa .hozott döntésben. A szervezetileg nem biztosított, alaptalan, téves információkon nyugvó döntések már magukban is rosszak, de legjobb esetben — és ez ritka Idvétel — véletlenül jók.

Tanácskozásunkon dr. Szabó László elvtárs elmondta, hogy egy középvállalatnál átlagosan ezer különféle ügyben döntenek a vezetők egy hónap alatt. Itt természetesen konkrét véleményről Van szó. és nem olyan esetről, amikor egy-egy döntés előtt az ügyeket, tó lzott óvatosságból, vaev a felelősség elhárítása céliából, akár kell, akár nem. kézről kézre ado- natjfi.k „véleményezés” véneit. Az ilyen formaságok nem döntések, és helyes, hogy a szd*.

banforgó esetek egyre csökkennek. Egy-egy ügy eldöntésére hivatott személy vagy szerv manapság legtöbbször megfelelő informáltsággal rendelkezik, világosan látja, hogy az ügy beletartozik-e „profiljába” vagy sem. és n döntésnek megvan a szükséges szervezeti feltétele.

T

alán a döntésnél is jobban vitatott kérdés az utasítások kiadása.. Itt ismét utalni kell arra, hogy csak abban az esetben lehet kiadni végrehajtható utasításokat, ha a megvalósítás összes feltételei biztosítottak. Nagyon sokszor találkozhatunk olyan esetekkel, amikor félig eldöntött, nem tervszerűen megalapozott, szervezetileg kevésbé biztosított kérdésekben adnak ki utasításokat, amelyeket később meg kell változtatni, vagy vissza kell vonni. És vannak olyan helyek is, ahol valóságos utasítás és felhívás gyártásra, rendezkednek be, mit sem törődve azok vénre- h ajtósáról, megvalósításáról.

Erre egy példa. Egyik vállalatunknál éppen ankétünk előadójára bízták a balesetvédelmet, a balesetvédelmi propaganda megszervezését. Amint elmondta, végigjárta az üzemeket és rengeteg plakátot, táblát., utasítást, körlevelet látott. Első kérése az volt: szedjék le az összes plakátokat, körleveleket, utasításokat. A helybeliek azonnal azzal álltak elő: ki vállalja a felelősséget?

De ki vállalja a felelősséget azért, hogy a balesetvédelmi ■utasítások tömegét nem tart-.

ják be? — erről bölcsen hallgattak. Pedig voltaképpen minden be nem tartott utasítás rontja a következő utasításaHc erejét, hatásfokát.

Hogyan lehet helyreállítani az utasítások „megnyirbált” tekintélyét? A be nem tartott utasításokat el kell távolítani, s helyettük ajánlatos kiadni egy, vagy két utasítást, de ennek feltétlenül érvényt kell szerezni.

N

em tekinthetjük formaságnak, kicsinyeskedésnek az utasítások „hangszerelését” sem. Bármennyire is furcsának hangzik, egy utasítás kiadásánál azzal is számolni kell, kinek adjuk, milyen „áttételen, vagy áttételeken” keresztül jut el a végrehajtásig. Általában azokat az utasításokat tartják a legjobbnak, amelyek egyértelműen meghatározzák a. célt, a következő feladatokat, a végrehajtás módszerét, az ehhez szükséges eszközöket, a felelősséget és a határidőt. Ez abból adódik, hogy az emberek előre akarják látni, mit. miért tesznek, mert így szem előtt tart ják a távolabbi célokat, céltudatosabban fáradoznak azok megvalósításáért. Nem mindegy tehát, hocvan adjuk ki az utasításokat. Vannak emberek, akik éppen a korábban említett hangszerelés miatt már eleve bizonyos, tudat alatti ellenvetéssel fogadnak egy-egy utasítást. Másoknak viszont éppen ez a hanghordozás az, ami serkentőleg hat munkájukra. Van tehát, némi igazság abban: az utasítások hangját is embere válogatja. A jó vezetőnek pedig tudnia kell, kivel, miivén hangon lehet a legjobban megértetni egy-egy fontos feladatot.

Végül, a köaépső „Junkciök” harmadik tételéről, az össze - hangolásról beszélt dr. Szabó László. Itt elmondotta, hogy e tevékenység lényege az emberi munka összehangolása a. vállalat érdekeivel, a vállalat terveivel. S szavaihoz Válkó Márton, az LKM Kossuth-díjas igazgatója hozzáfűzte még azt is, hogy sokan hajlamosak összetéveszteni az egyéni, illetve a vállalati érdekeket a népgazdaság előrehaladását szolgáló cselekedetekkel. Ilyen jelenségekkel elsősorban kereskedelmi szerveinknél találkozunk, amikoris arra törekszenek, hogy egy-egy terméket minden áron piacra küldjenek, akár megfelel a követelményeknek, ak;ir nem. Ezek az esetek néhány százezer forintot. jelentenek a vállalat terv- teljesítésénél. minimális összegeket egy-egy vezető prémiumánál, viszont milliós károkat, nagy veszteségeket ókornak iparunk jó hímevén, becsületén.

elytelen az is. amikor egy-egy feladatot „önállósítanak” a vezetők, nem összefüggéseiben vizsgálják. Hallani olyan esetekről, amikor az utasítások kiadásánál a végrehajtást és az eredményességet „elfelejtik” összehangolni. S a folyamat végén rájönnek, ho-gy „többe került a leves, mint a hús”. Amikor tehát a vezetés úgynevezett három, középső funkció jó ról beszélünk, nagyjából egyen- rangúan kell kezelni a döntést, az utasítások kiadását és az összehangolás fogalmát.

Fodor László P3tt1ovits Ágoston (Folytatjuk.)

H