Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
Szerda, ISIM. avattat Jä. «SEAKMAGTARÖBSEÄG Háromezer fiatal az LKM-ben az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban ' 'Az Ifjúság' a szocializmusért mozgalom tavalyi eredményeit most értékelték a Lenin Kohászati Művekben. 3000 fiatal közül 2700 mindenben eleget tett a követelmények- .Siek. 63 600 órát dolgoztak tár- ssatfalini munkában, amelynek érlélce meghaladja a félmillió forintot. Munkájukkal hathatósan segítették egyebek között a íinovnhcngermű nagyjavítását, az I-es kohó, valamint az új üzemorvosi rendelő építését, ezenkívül stílc üzemi feladat megoldásából vették ki SzazMsz millió lóriéi értékű pótalkatrész 'Á Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál az idén a tavalyinál negyven-negyvenöt százalékkal több. mintegy 120 millió forint értékű pótalkatrész készül a különböző mezőgazdasági gépekhez. Az idei, jelentősen nagyobb fel- fídatokra idejében felkészültek. A gyártmányok hőkezelésére több kemencés üzemrészt létesítettek. Ezzel az alkatrészek minősége szempontjából fontos hőkezelési munkákat saját maguk végezhetik cl programszerűen, lényegesen olcsóbban, gyorsabban, mint eddig, amikor más vállalatoknál kellett .ezt megoldaniuk. Az idej termékek egy részének gyártásához egyébként már a múlt év végén hozzáfogtak. így az új év első napjaiban már több mint másfélmillió forint értékű alkatrészt át is adtak az elosztó szerveknek. Ezek elsősorban a ‘éli gépjavításokhoz szükségesek. [ részüket A különböző oktatási, tanulási formál': valamelyikén (politikai, állami oktatás, szakmai továbbképzés) I mindannyian részt vettek. , Több mint kétezerötszázan kollektíván, csoportosan látogatták a színliáz-, mozielőadá- scücat, különféle kulturális rendezvén yeloet. A már eddig is hasznos nevelő iskolának bizonyult mozgalomba az idén is megkezdődtek a jelentkezések. Eddig már mintegy háromezren újították meg, illetve jelentették be részvételüket. Várható, hogy a fiatalok ígéretes mozgalma az új évben az eddigieknél is népesebb mezőriy- nyei indul. Zala Tibor kiállítása Miskolcon A Műcsarnok és a. miskolci Herman Ottó Múzeum, közős rendezésében január 19-én, vasárnapi nyílik meg a Herman Ottó Múzeum termeiben Zala Tibor Munkácsy-díjas grafikusművész gyűjteményes plakátkiállítása. A tárlaton 65 alkotás szemlélteti a icipáió grafikus legutóbbi években kifejtett művészi munkásságátj A kiállítást vasárnap déli 12 óra- Icor Beme László, a megyei pártb izotiság ősztől y vezetője nyitja meg, és az február másodikéig lesz nyitva. Fenyő A. Endre Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményének kiállítása az Ernst Múzeumban Fenyő a. Fűdre .15 évi munkásságából mintegy 150 festményt és grafikát mutat be áic Emst Múzeumban rendezett kiállításán. A kiállítást Major Máté Kossuth-dljas akadémikus nyitotta meg. Kosziét « r.iAllitásról. A tanulás gondja - és haszna A pám-mondta gyerekkoromban : tanulj, fiam,' mert ha már más nincs, legalább eszed Jegyen. A tudás nagy kincs, többet ér a vagyonnál is. Amit. megtanulsz, azt soha. senki el. nem veheti tőled. Meg aztán a tanulatlan embert könnyebben becsapjál:, mint aki tájékozott a világ dolgaiban... Ha visszagondolok az egykor gyakorta elhangzott szülői intelemre, újra és újra ráeszmélek, hogy az édesapai jótanács mögött, a maga egyszerű nyelvezete ellenére is mély életbölcsesség húzódott meg. Legalábbis a tapasztalati ismeretek maximuma, amire a munkásemberek iskolázottsúg nélkül is rárádöbbentek a kapitalizmus viszonyai között. Mert a tanult, tájékozott ember tudásának mindig, még akkor is, hasznát vette. A jó öreg intelmei jutottak eszembe a minap is, hogy szűkebb baráti körben a tanulásról esett szó. Ezúttal nem is a dolog ör- vendetesebb oldaláról beszélgettünk: nem arról, hogy nálunk, a megváltozott körülmények között lassacskán mindenki tanul valahol, valamit, éspedig szervezett keretek között, nem arról, hogy a kötelező nyolc osztályt nemsokára az általános középiskolai szintű tankötelezettség váltja fel, nem is arról, hogy lassacskán több felnőtt tanul az esti és a levelező kurzusokban, mint amennyi fiatal délelőtt, hanem arról, bőgj- kik és miért nem tanulnak, és hogy n lemaradás manapság milyen következményekkel jár. Egyesek közömbössége e tekintetben . egyszerűen érthetetlen. Szóba került az is. hogy a tanulásról készített statisztikáink néha nem adnak hü képet a valóságos helyzetről, mert alapjában véve bármilyen örvendetes képet nyújtanak is, ran azoknak egy kis szépséghibájuk. Hogy tudniillik valamivel kevesebben tamilnak rendszeresen, mint ahogyan a számok jelzik. Az iskolai rendszerű intézményekben is és ás iskolán kihűli oktatásban is. Itt van például a pártoktatás. Évek óta vissza-visszatérő probléma, hogy a pártoktatás különböző tanfolyamait kevesebben fejezik be. mint amennyien elkezdik. A foglalkozások látogatottsága is erősen hullámzó. A „lemorzsolódás” oka pedig nem. is mindig természetes. (Betegség, munkahely változtatás stb.) Tavaly például a megyében az iskolán kívüli pártoktatásban mintegy 58 ezer ember tanult. De jóval kevesebben tanultak végig rendszeresen, mert a foglalkozások látogatottsága csak 65—70 százalékos volt. Vajon megterttek-e mindent pártszerveze- " teink, pártbizottságaink a rendszeres, fegyelmezett, kitartó tanulás érdekében? Be- szélgettek-e például azokkal az elvtársakkal „menet közben”, a Szervezeti Szabályzat követelményeinek szellemében, akik év közben hanyagságból, vágj’ kényelemszeretetből önkényesen abbahagyták tanulásukat? Vajon ellenőrizték-« rendszeresen mindenütt a foglalkozásokat. a propagandisták és a hallgatók felkészültségét és azt, hogy néhol a nagyobb __ arányú lemorzsolódás oka . nem a propagandista hiányos felkészültségében, vagy rossz módszerében rejlik-e? Ezeket a kérdéseket most azért érdemes és szükséges felidézni, mert — bár teljes képet még nem sikerült nyerni az idei pártoktatás helyzetéről — néhány pártszervezetünk máris jelzi, hogy ismétlődnek a, korábbi évek problémái, fog-yatékosságai. Például Mezőnyárádon és Cserépváralján feltűnően kevesen tanulnak. Több községben és tss-ben csak egészen kis létszámú tanfolyamokat szerveztek, s néhol, még a párttagok sem tanulnak rendszeresen. Az eÖelcnyi Alkotmány Tsz-bén a párttagok taggyűlésen, kérték számon a pártvezetőségtől, hogy miért nem szerveztek ebben ás énben, pártoktat&éí? .Az idei pártoktatási év lásebb-nagyőbb szépséghibái ezek, amelyele mit sem Vonnak le annak értékéből és jelentőségéből,' hogy Miskolcon és megyeszerta tízezrek tanulmányozzák elmályülten és rendszeresén a marxizmus—leninizmus alapjait, pártunk politikájának időszerű, kérdéseit, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom aktuális kérdéseit. A gondokat és problémákat illetően érdemes lenne pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek, a szakszervezettel együtt 02 állami és szakmai oktatás fegyelmét is szemügyre venni, bár itt valamivel jobb a helyzet; mint az iskolánkivüli oktatásban. T alálkoztam nemrég Miskolcon ég,- isme* rősömmel. Az alábbi kis, párbeszéd hangzott el köztünk. Futólag, az utcán. — Szervusz."" ' ' — Szervusz, — Mi újság? — Tanulsz valahol? — Érdemes, öregem? — Mi hasznom belőle? —- Hogy-hogy? — Remélem nem mondod ezt komolyan? . — Dehogyis nem. Hát érted te, hogy miért túrtak ki a helyemről? Nem ismertem a körülményeket. Csal: annyit tudtam róla, hogy becsületes, rendes ember. Csupán az a „gyengéje”, hogy hét éve nem lehet rávenni a tanulásra... lgy tehát a dolog lényegét értettem. — Aki nem tanul, az lemarad, s a rohanó élét menthetetlenül félreállítja bármely korábban betöltött posztról, bármilyen érdemeket szerzett is... Szóval a tanulás azért is hasznos, hogy az ilyen „kellemetlen szituációkra” ne kerüljön sor, bár ennél nyomosabb okok is indokolják a rendszeres, fegyelmezett., céltudatos tanulást. Meg tudnánk-e oldani például a, vezetés színvonalának olyannyiszor sürgetett emelését, ha felkészültségében minden ember, égy helyben topogna? — Aligha. Az pedig természetes dolog, hogy íia valamely munkakörben képzettebb, jobban, felkészült emberre van szükség, más követelmények azonossága mellett, oda a képzettebbet állítják. — Szóval ezért, is hasznos dolog a tanulás ... De a vezetés színvonalának emelése és maga a tanulás se öncélú dolog. Azért van rá szükség mindenekelőtt, hogy meg tudjuk gyorsítani hazánk szocialista fejlődését, népűink életkörülményeinek további javítását. Hogy lei és mit tanuljon, az többnyire tisztázott kérdés, bár ilyen vonatkozásokban is van még tennivaló. Tény, hogy’ mindenki számára hasznos és szükséges a tanulás. Még a több diplomával rendelkező értelmiségi szakemberek számára is, hiszen a kommunista filozófusok aktívaértekezletén éppen a minap került szóba — egyebek között —. bizonyos empirikus és racionalista hibák felszámolásának szükségessége. A tanulás gondjaira, mindennapos problémáira tehát célszerű nagyobb gondot, fordítaniuk pártszervezeteinknek. a járási, a városi és az üzemi pártbizottságoknak. Csépányi Lajos ' Sokszor gondolkoztam mán ütem lett volna-e jobb fontossági sorrendet felállítani? Vagyis úgy megoldani az ország történelmi múltú borvidékeinek rekonstrukcióját* hogy az erőket fontossági sor- :eendben mindig egy helyre összpontosítanánk. Tehát nem az egészet egyszerre, hanem a gazdasági szempontokat figyelembe véve mindig a legfontosabb vidéket kellene rekonstruálni. Ha így csináltuk völ- ioa — Tokaj-Hegyalja már rég ítészen lenne, mert elsőbbségi rjoga pillanatig sem lehet vitatott Azt már ma nem tehetjük ■rtyarr IlOELV <3. "tofofoi IClvOllSÍil lliv- e^t a tokaji javára leállítjuk. De továbbra is hirdetem azt a •véleményemet, hogy a Tokay- Hegyaljának előnyt kellene adni még Badacsonnyal, Som- Iával, Mórral és Egerrel szem- ben is. Kicsi ország a miénk. Népgazdasági erőnk nem anyujára nagy, hogy abból egy [időben mindenre bőségesen ■teljen. _ Véleményem szerint ■»agyon is meg kell nézni millióinkat, hogy mikor, mire ttsölfcsűk el. De éppen a szűkösebb népgazdasági erők gyarapítása kívánná meg azt is >— a valutaforrás miatt —, hogy Téka j -Hegyalj ának többet adjanak, mint más vidéknek- Tokaj-Hegyalja ezt nagyon gyorsan visszaadja, amit (adatokkal is tudunk bizonyítani. íme... A homokon csak 30 000 forintba kerül egy hoId KZÖ1Ö telepi lese. Ez érthető, hiszen a teiajmuveles sokkal könnyebb. % Tokaj-Hegyalján 7000b foltot «37 hold szólő beruházási SZENDREI JÓZSEF: Q^jö-kjjuf ízű Lő ozsszei,... költsége. De amíg a homoki szőlő csak 20—25 év alatt adja vissza a beruházási költségeket addig a hegyaljai szőlők hat év alatt mindent visszafizetnek. Az ok: a legjobb homoki borokért is csal: 50—60 centet adnak, amíg a legjobb hegyaljai borokért tíz dollár körül fizetnek literenként. Vagy nézzünk egy másik adatot. a hegyaljai borok után minőségi sorrendben a badacsonyiak következnek. Egy hold jól kezelt és jól termő badacsonyi szőlő évi haszna átlagosan 0500 forint. Egy hold közepes minőségű és közepesen termő hegyaljai szőlő viszont átlagosan 13 0Ó0 forintot fizet évente. Vagyis pontosan a dupláját, mint a minőségben és a gazdasági jelentőségben utána következő badacsonyi. Úgy gondolom: érdemes ezeken elgondolkozni. Az adatoknál maradva: a kormányzat több mint két és fél milliárd forintot, máris biztosít a tokaj-hegyaljai. rekonstrukcióra. A szakemberek számítása szerint körülbelül három és fél milliárd forintra lenne szükség összesen. Ebből aztán mindenre tel ne. Lennének pincék, hordók, felszerelés. feldolgozó üzemek, utak, gének — még a telemtest irányító szakemberek is. Tehát: a már megszavazott összeghez még egymilliárd kellene. De a három és fél milliárdért olyan szölökulíúra születne Tokaj« Hegyalján, amilyen még nem volt soha, amelyet bárki megnézhetne, mert méltó lenne ahhoz az elnevezéshez, hogy „szocialista nagyüzemi .szőlőtermesztés”. £s, úgy gondolom, egy’ kicsit már azzal is kellene törődnünk, hogy Szocialista nagyüzemeket akarunk. amelyeket a kapitalisták is megnéznek ~ hiszen állandóan a Tokaj-Hegyalját járják és nem mindegy’ az. hogy mit látnak, milyen véleménnyel térnek haza. De maradjunk csak a gazdasági haszonnál —. hiszen a szocializmus is abból épül! — és azon gondolkozzunk Cl, a megye vezetői és a szakemberek együtt, mit kellene tennünk, hogy azt a varázslatos egymilliárdot. előteremtsük, hogy legendás hírű Tokaj-Hegyaljánkát mi. is édenkerlté, kincsesbányává változtassuk? Mert, hogy kincsek vannak itt:, mégpedig írem is a föld alatt, hanem a hegyek lejtőin, azt mindenki tudja, áld közelebbről ismeri Toto j-Hegy alját. © Az anyagi, szakmai, szervezési és más, említett problémák, érvek után szeretnék felsorolni néhány történelmi érvet. Sőt, történelmi tapasztalatot is. Számunkra ezek sem lehetnek közömbösek, inert egyrészt ránk parancsolnak. hogy cselekedjünk, másn„ részt ilj’en nagy, munkák előtt a tapasztalatok tárházát sohasem szabad becsukni. Történelmi érveimet egy látszólag mókás, de valójában elgondolkoztató, hihető, sőt az írások bizonysága szerint megtörtént esettel szeretném kezdeni.Történt, pedig valaha, réges- iégen, hogy az emberek a szőlőt tenheltók, a bort is szerették; de még sokat .bíztak a természetre. A szplőt például nem, metszették Talán eszébe sem jut. az embereknek soha. hogy a szőlő metszéssel jobban terem, ha nincs a világon szamár. Mért a szőlő metszésére a szamár tanította még az embert. . Mégpedig nagyon egyszerűen. Á szamár éhes. volt, lerágta a szőlő venyigéit és az emberek felfigyeltek, hogy a megrágott tőkék sokkal töb- ,bet teremnék, mint a többi. Nosza ‘ hamar, metszeni kezdték a szőlőt. És a szőlő azóta többet terem. Hogy ez meg. is történt, Pausanias görög ír;ó bizonyítja, áld az időszámítás kezdete utáni második században élt. Idézem szavait: „Naűpliábon saját szentemmel láttam azt a szoborművet. amelyet a régi görögök hálából emeltek a szamárnak azért, hogy megtanította őket a szőlő metszésére.” Hogy miért idéztem ezt * történelmi anek« dótát — arra néhány mondattal még visszatérek. A következő történelmi érvem a honfoglalás. Derék őseink a nagy csatangolás közben, mielőtt hazánk földjére értek, jártai: a Kaukázusban is. Ott megismerkedtek a szőlőtermesztéssel és megszerették a szőlő' levét: Rájöttek, Hogy jobb ital. mint a káncatejhőJ készített kumisz. Etelköz után pedig, alig. hogy átlépték a Kárpátokat, eléjük tárultak a szőlővel beültetett hegyek, völgyék, lankák. Verdékétől egészen Szerencsig mindenütt virágzó szőlőkultúrát találtak: Tókaj-Hegyilja boraitól pedig annyira megrészegítitek, hogy egy’ ideig nem is mentek tovább. Sőt. a szőlőműveléshez legjobban értő törzs itt maradt és letelepedett. Nemcsak a meglévő' szőlőket művelték tovább, háném újabb és újabb területeket ültettek be. Pedig akkor még népgáz,daság sem volt bizóttságokat sem alakítottak, a gépeket nem ismerték, csal: a kapát és kezüket. Mégis cselekedtek. Ebből a tényből pedig nem tudok más következtetést levonni, csak azt- mintha honfoglaló őseink bátrabbal:, leleményesebbek, és kollektivabbak lettek volna, mint mi. Mert ne feledjük el: ® honfoglalók még kotiekttvában dolgoztak, vagy dolgoztattak, neon ismerték a szétaprózott gazdálkodást. Nem férhet kétség hozzá: pontosan így, a kollektíva erejével tudtak cselekedni és gyors eredményekét elérni. Megjegyzésem most már csupán csak annyi," högy tanulhatnánk honfoglaló őseinktől -kollektivizmust és cselekvési bátorságot. § A magj’ar szőlőkultúrát,-így a toksj-hegyaljait is, ezer év után igen sok vész. baj,.nehéz idő pusztította. Legnagyobbfés legdöbbenetesebb volt mind között, a nagy’ ftioxéra-jái-vár * a múlt század végén.; Akkor minden elpusztult. De a Hegyaljai ember szorgalma és szS- löszeretete mindig, a legnagyobb pusztulásból is, újjáteremtette Tokaj-Hegyalját és megmentette legendás borainak hírnevét. Mi mostanság kicsit, sokat tétovázunk. Azt kell hinnem, hogy nem ismer, jük a hegyaljai emberek nagy cselekvőképességéig Mert nem ők tétlenek, hanem azok, akiknek.ezt "az egész munkát, csinálniuk. irányítaniuk, minden erejükkel és tudásukkal szorgalmazniuk. kellene, .Gyanúm az is. hogy az illetékesek megijedték a feladat nagyságától. Mert a feladat nagy’ — ez vitathatatlan. Ám itt, a Tokaj- Hegyalján és Borsod egész területén szép számmal vannak olyan emberek, akik vállalnák a feladat elvégzését, de mind mostanáig nem bízták rájuk (FolvtafjuM