Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

KOR A háztartást vezető nagymama incsenek többé anyósok, csak nagymamák — *z»kták mostanában mondani. Az ízléstelen anyósviccek ide­je válóban lejárt. Szinte cso­dálkozunk, hogyan is lehetett valamikor ilyesmiken nevelni. Azok a fiatalok, akik dol­goznak és együtt laknak szü­leikkel, nagyon jól tudják, mi­lyen szerepet tölt be az anyós a családban. Persze, az a köz­mondás, hogy „Vöm nem fiam. menyem nem lányom’’ ma is áll, de nem úgy, mint régen, amikor gyakran anyagi érde­keltség hozta létre a házassá­got. Bármilyen fájdalmas forduló Is az anya életében, ha gyer­meke „kibújik szárnya alól” ez a természet rendje, ezt tu­domásul kell vennie. A közö­sen lakóknak azzal az elhatá­rozással kell elindulniuk az új életbe, hogy megkönnyítik az egytittlélet. A fiú édesanyja ne keressen mindenáron hibát menyében. A meny pedig az anyósának egy-egy kiigazítá­sát, kérését ne vegye mindjárt bírálatnak, ellene irányuló rosszindulatnak. Legyen türel­me hozzá, hogy megmagyaráz­za, miért nem ért vele egyet. Helyesebb azonban, ha az anyós a fiát kéri meg, hogy tapintatosan beszélje meg a vitás kérdéseket a fiatalasz- szonnyal. A fiúnak viszont ilyenkor nem illik elárulnia; hogy a kérdéses ügyben anyja kérte fel a közvetítésre. De a felesén észrevételeit sem sza.- bad visszamondania, legfeljebb mint saját véleményét. Ezen áll. vagy bukik az együttlakás sikere, békessége. H * U * M * O * R OOOQOOCXÜOOOOO00000000000000000000000000000000000000000000» KkebülieUwké'zM A jövő bútora: a „Faria-asomag" Lakását minden család modernül, szépen akarja beren­dezni. Az idősebb Iwrosztály jó része a. kombinált- szekrényes hálószobát tartja modernnek, szépnek. Hiszen régen ez volt a divat és már ekkor szerette volna ilyen polgári kényelmet mutató bútordarabokkal berendezni lakását. Sokan még ma is annyit áldoznak egy-egy kombinált, szekrényre, hogy ezért az összegért kevés pótlással egy egész modern szobabcrendc- cest lehet vásárolni. A fiatalabbakat általában a. modern, új- típusú biitorok érdeklik, ezt keresik az üzletekben. A modern bútorokról beszélgettünk Kemény Zoltánnal, a Faipart Gyártásvezető cs Szerkesztő Iroda tervező művé sze­rvei. — Az átlagember — mondotta. — hálószobát akar be- rendezni. Egy nagy bútordarabokkal berendezett hálószobá­ban csak aludni lehet, családi életet élni, szórakozni már nem. Manapság megváltoztak, a lakások, méretei. A magas szobák helyett alacsonyabbakat építenek, nagy ablakokkal, hogy napfényes, világos legyen az otthon. A. modern bútor legyen könnyen tisztítható, jól kezelhe­tő. A ma készülő, fényezett müanyagborUású bútorokat pél­dául. vizes ruhával is könnyen tisztíthatjuk. A bútorokat ál­talában magas lábra állítjuk, hogy alatta a padlót könnyen tisztán lehessen tartani, — A magyar bútorok közül melyek a legmodernebbek? — A Varia-bútorok. Nagy előnyük a- modern kivitelen kí­vül, hogy a különböző rendeltetésű szekrény-testeket nem építettükSOVbe. Így azok. mint a. kockák, egymás mellé, vagy fölé helyezhetők. Az egész szoba, berendezése a falfelületnek cs a szabad helynek megfelelően variálható. — Jelenleg milyen új terveken dolgoznak? — Az 1964-es Budapesti Nemzetközi Vásáron az úgyne­vezett „Varia-csomag” bútorokat; akarjuk bemutatni. Nem új találmány, külföldön, egyes helyeken már megkezdték az ilyen bútorok sorozatgyártását. Az egésznek az a lényege, hogy az ipar q bútoralkatrészeket csomagolva szállítja a. ke­reskedelemnek. A vásárló egyéni ízlésének megfelelően kii'á- lasztja a bútordarabokat. Megkapja a hozzávaló bútorvasaláso- hat, csavarokat és otthon minden különösebb szaktudás nél­kül. néhány óra alatt össze tudja szerelni az egész berende- zesí. Az ember, ha később fejleszteni akarja, lakását, a meg­levőkhöz vásárolhat újabb bútoregységeket. Ilyen módon ele­kor alakítható át; a berendezés, és úgy lehet variálni színben ,es formában., ahogy akarjuk. hagy érdeklődéssel várjuk a madam új bútortípus meg­A menyecske és a férje kö­zölt időnként ellentét is támadhat, sőt neheztelés, ha­rag. A fiatalasszony azonban ilyenkor ne szaladjon édes­anyjához, ne sírja el fájdal­mát. Az anyák ugyanis elfo­gultak, könnyen látnak igazta- lanul is ellenséget abban, aki gyermeküket megbántotta. A házastársak közötti kisebb-na- gyobb összezördülések leg­többször nyomtalanul elmúl­nak, csak az édesanya szívében marad egy kis tüske, sértődés: •Iáin. ide futott hozzám, s most • mégis összebékiiHek, mintha • mi sejti történt volna. e Ne feledkezzünk meg róla, •hogy a legzsörtölődőbb anyós • is szereti gyermekét, a férjet, • vagy a feleséget. Olt pedig, *a.hol már unokák vannak, kü- 9 Ionosén jelentős szerep jut a Jnagymamának. Ha a feleség is • dolgozik, ő vezeli n háztartást. Jő látja el a kicsiket. Ezért tisz­telet és megbecsülés jár neki. • Nagyon fájdalmas az öregkor, •ha a fiatalok nem méltányol­• jak a nagymama odaadó mim­ikáját és természetesnek veszik. Jhogy magára vállalja a házi • gondokat, « A háztartást vezető nagyrna- •ma nem ér rá pénzt keresni. Jlía jutna neki való könnyű •munka, akkor sem vállalhat- Jná, hiszen arra már nincs ide­ije. Ezért hát nem szabad meg- Jfeiedkezjii arról, hogy neki is • vannak szükségletei. Hűhójá­énak, cipőjének kopását gyér- Jm.ck.ej tartsák számon és adják JIcczcbc azt. az összeget, amcly- Jbői újat vehet. 9 Arról se feledkezzünk meg, Jhogy ö is szeret szórakozni • Mert fáj ám hallgatni, az idős J asszonynak, hogy gyermekei •milyen jó filmet látlak, ha Jnem gondoskodnak arról, hogy *ö is megnézhesse. Vigyünk ha- •za neki képeslapokat, újságot, •s ha még nincs, feltétlenül sze­gezzünk be rádiót, kölcsönöz Jziink számára is olvasnivalót a • könyvtárból. • IV incs olyan zsörtölődő J ' ’ anyós, aki ne válna sze- *líd. szerelő nagymamává, ha Jlátja. hogy nemcsak robotgép, • hanem szükséges, megbecsült, Jszeretett tagja a családnak. ,1 Lakásfüstölő Vállalat *•* egy igazolást kért tőlem arról, hogy valóban én va- gyok-e én. Mivel a szabályok szerint jómagam teljes élő nagyságomban nem igazolhat­tam ezt, hiszen nem lehet idem per idem, azaz ugyanazt ugyanazzal bizonyítani, fog­tam magam és elindultam a Mindentigazoló Intézményhez, hogy megszerezzem a fontos papírost. — Ugyan hová gondol? — méltatlankodott a mindentiga- zolók főelőadója, amikor 2 órás türelmes várakozás után bá­torkodtam előhozakodni kéré­semmel,. — Csak. úgy, uk- vmkkfukk adjunk egy papí­rost magának arról, hogy ma­ga maga? Kis oktondi! Ezt ni, így egyszerűen több ok miatt , sem tehetjük meg. Pro primo• la személyazonosságija alapján egyáltalán nem, mert mi biz­tosít bennünket arról, hogy ez az igazolvány nem a maga ha­misítványa? Pro szekundo: itt. van-e a születési anyakönyvi kivonata, az újraoltási bizo­nyítványa, az óvodai dicsérő­levele? Ugye, hogy nincs? Trió ... izé, harmadszor: nem hozta el szomszédai nyilatko­zatát, amely szerint a. szom­szédok szomszédja valóban maga. Negyedszer: nines iga­zolása arról, hogy az utcájuk­ban mikor volt járványos pes­tis és az milcor vem. vitte el magát. Ötödször: ki tartja el magát, és kit tart el. maga, és miért, tart jók cl magát, és mi­ért tart cl valakit maga. Ha­lod. ... — Köszönöm szépen n ked­ves felvilágosítást, azt hiszem, egy szabad napomra e~ is elég lesz. — szakítottam jfélbe ud­variasan a főelőadót és elin­dultam a munkahelyemre, honit kikérjem kétheti fizetett szabadságomat. IS nap alatt minden iratot megszereztem. Ekkor azonban felszólítást kaptam a. Lakás- füstölő Vállalattól, hogy ha nem juttatom cl hozzájuk még azon a napon azt az igazolást, amely szerint, cn vagyok én, akkor megszüntetik lakásom­ban a füstöt és SOOO forintig terjedő pénzbírságra, büntet­hetnek, de ezt. a büntetést kí­vánságom szerint börtönben eltöltött jónéhány napra is változtathatják. Szaladtam a Mindentigazoló Intézmény főelőadójához. — Kedves főelőadó elvtárs, itt vannak az iratok, ugye most. már igazolja nekem, hogy va­lóban én vagyok én? — — Hm... — nézett rám fél szemével a főelőadó (a másik­kal egy lcartársnőjérc pislo­gott). — Erre még aludnom kell egyel, Mindenesetre hoz­zon egy 25 forintos okmánybé­lyeget. ÍJ cmültcn rohantam az ok­11 mánybélyegért. A trafi- kos néni éppen uzsonnázni ké­szülődött. de. néhány perces könyörgésre 30 forintért idead­ta a bélyeget, — Tessék, itt a. bélyeg! — li­hegtem lógó nyelvvel a főelő­adónak, s közben térdre eresz­kedtem. — Ugye aláírja most már nekem ezt a slcncilczclt papírosi ? A főelőadó hallgatott és megnyalta- a bélyeget. Aztán lebiggyesztett ajtáktál felém, fordult: — Rossz rajta a ragasztó! A papírbolt szerencsére csató félóra futásra volt és visszaz felé még egy taxit is cl tudtam fogni. — Parancsoljon, a ragasztó) — mondtam alázatosan a f,ó-i előadónak. — Még ecsetet ifi hoztam hozzá. Tessék... A főelőadó megkente a Be« lycget, a ragasztót, pedig genu dósán elzárta a fiókjába. — Helyes — szólalt meg ingre. — Akkor holnap reggel ötkor már itt állhat a. folyosón. — De kérem — hebegtem—, nekem ez még ma ... Magá­nak csak egy aláírásába Ike­rül ... — Sajnálom! — hangzott -iof rideg elutasítás. De én. nem hagytam magam. Mentem az igazgatóhoz. — Egy megoldás van. —: mormogta, az igazgató, amikor elsírtam neki kérelmemet, Mormogásával felcsillantotta előttem a reményt''. — Éspedig? — kaptam■ fiú fejemet. — Kérjen soronkívüliségeit Rohantam a főelőadóhoz so» ronkivüliségért. — Hozzon egy 25 forintos illetékbélyeget — ismételgette a főelőadó, mint egy rossz gra­in of on. Futás a trafikos nénihez. Á trafikos néni ebédel, Ki a har­minc forintot, el a bélyeget. Újra a főelőadónál: — Itt a bélyeg, hol a papír? — Már régen aláírtam — nézett rám haragosan a főelő­adó. — De még adja. becsület­szavát. hogy valóban a kért célra használja fel cs nem más­ra!... liccsületszó. Taxi. Egy perccel zárás előtt e IJt- kásfüstölő Vállalatnál. Váltve- regelés: „Ahá! Ilit. maga- va­lóban maga!” S azóta van füst a. látásban, amennyi csak kell. Hát mégis csak sikerült elintézni! (RuUka.Tl Divatcikk születik A prémdíszítésről A SZŐRME AZ IDÉN divatosabb, mint va­laha. Díszítik vele a bundákat, sapkákat, gal­lérokat, kézelőket. Felhasználják a kabátok, a ruhák ékesílésére is. Persze, az igazi prém nem olcsó mulatság. A nemes, valódi szőrmék különösen drágák. Ámde a szőrme- öivatot még költségesebbé teszi a szakmunka Azok a nők, akik különösen kedvelik a szőr- mét. találékonyan, olyan megoldásokat ke­resnek, amelyek a rendelkezésükre álló egyes darabok sokoldalú felhasználását, viselését teszik lehetővé. Rajzunk olyan megoldásokat ábrázol, amelyek az egyes szőrmedarabok többféle felhasználására alkalmasak, függetle­nül a díszítendő ruhától. .Bemutatunk egy keskeny szőrmesáiat. Ez kabátra, ruhara egyaránt alkalmazható, A rögzítése mindössze egyetlen nagy gomblyuk­kal történik. Bemutatunk továbbá egy vakon- dok-prémböl készült „kendőt”. Ez szövetcsík- ra van rádolgozva. Fejkendö céljára is alkal­mas. Kabátra kámzsaszerűen illeszthető. So­kan viselik ruhához is. A nagy, szögletes gal­lér-alakú „lélekmelegítő” kabáton és ruhán egyaránt csinos, mutatós. Legszebb darabjai perzsából készülnek. Figyelmet érdemel végül a szőrmestóla. So­kan arabosan, fejre-nyakra csavarva viselik. De csupán a nyak és a váll körül elrendezve is szép. Többnyire este viselik, színházba, vagy pedig estélyi ruhához* Az anyaga lapos szőrme, , __ •— fóti « O LVASOM az egyik pesti újságban a híradást, amely ar­ról tudósít, hogy violaszínű zoknitartó lesz a divat az el­következő őszön, és a ZOLÁKÉ­VAL, vagyis a Zoknitartót Ké­szítő Vállalat, noha még az év első napjaiban vagyunk, eddig 1i zenötmillió párat gyártott le belőle. Megtudtam a híradás­ból azt is, hogy a ZOTAKÉ- VÄL remekei kétféle fazon­ban , Casanova és Don Juan né­ven kerülnek forgalomba. Le­het, hogy nem is lesz ősz az idén, és lehet, hogy a férfiak nem akarnak olyan zoknit hor­dani, amelyikhez zoknitartó szükséges, mégis fogják horda­ni, mert divat lesz. És azért lesz divat, mert a ZOTAKÉ- VÁL már az ország minden egyes lakosának másfél pár zoknitartót gyártott, nemre va­ló tekintet nélkül, csecsemőtől aggastyánig. így születik hát a divat. Ko­rábban, zsenge gyermekkorom­ban volt ugyan a divatról, meg egyik-másik ruhaféleség, vagy egyéb árucikk divatba jő vételé­ről olyan elképzelésem, hogy valaki valahol meglátta, meg­szerette, hordani, vagy hasz­nálni kezdte. Aztán ezen a* va­lakin újabb tíz valaki látta meg és az is csináltatott, vagy vett magának olyan, vagy ha­sonló micsodát. Az újabb tíz valakin igen sok valaki látta meg, és aztán ez a valami mér­tani haladvány szerint terjedt: divatcikké vált. Akkor még nem tudtam, hogy a tervező- irodák ci garettaíüstös és kávé- zacc-szagú levegőjében puszil­ja homlokon a múzsa egyik­másik divat-szak-kádert, aki elképzeléseit papírra veti, azok helyességéről unalmas értekez­leteken próbál meggyőzni más embereket, és erre megindul az elképzelt divat-izének a gyár­tása. A többi már a kereskedelem dolga. Csak meg kell hirdetni az újságban, hogy. ősszel viola­színű zoknitartó lesz a divat, és megy minden magától. Nap­jaink Ádámja nem akar lema­radni a divattól, sem a kollé­gáitól, és megveszi a violaszinű zoknitartót, mert különben le­csúszik a zoknija, s hogy ne csússzon ie, a ZOTAKÉVÁL ál­tal gyártott violaszínű miegy­más látszik a legalkalmasabb­nak, — márcsalc nevénél fogva is, hiszen Casanova és Don Juan, a diszkrét kisegítő ruha­darab névadói nem voltak akármilyen fiúk. A színével meg kár törődni. így volt ez már nem egy divatcikk eseté­ben: a könnyűipar és a belke- rgpkedelem emberei kitalálták, hogy mit kíván a mi ízlésünk, mi rábólintottunk és előbb- utóbb megvettük. A divatcikk mégis divatcikk lett, sőt volt eset, hogy hiánycikk is leli» belőle. SZERETEM a violái. Ablak alatt a kiskertben. Esetleg váH zában. Zoknitartóban á’la Ca-s sanova még nem próbált ami Bizonyára meg fogjuk szokni. De mielőtt megszoknánk, sze­retném megkérni a violaszinű zoknitartót ránk szabadító ille­tékeseket: ne csak a szinc le­gyen viola.-a szaga is. És végül még egy kérdésem adódik: többféle színű viola lévén, melyiknek a színét fog­juk a zoknitartónkon viselni? Fehéret, krémszínűt, lilát, vagy pirosat? Mert a köztudat és a lexikon ennyit tart számon, és roppant lehangoló lenne, ha fehér violaszínű zoknitartő he­lyett csak lilát kapnék, vagy fordítva. (bm) Sajnos, a mamának az a véleménye, drágáim hogy tüf fiaiul \agyok meg a Icrjliezmcncshez. t(

Next

/
Oldalképek
Tartalom