Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

^yäynap, 1383« december iS. ESEAKiaAGT AROHSZ.ÄU O Tudomány — JacUwikfr A szín és az emberi étvágy Régen tanulmányozzák már a táplálék és a szüléié összefüg­gését. A kutatások és a vizs­gálatok eredményei t a gyakor­latban is felhasználják. Az emberek sok esetben az elein íi szerek, az ételek külső meg jelenését, a 1á.p- és az él­vezeti értélé jeleként tekintik. A színek és az' étvágy között az idők folyamán közvetlen képzelettársi(ásóik alakultak ki. Az aranyié színekben pompá­zó húslevesnek még a gondola­ta is megmozgatja nyelő izma­inkat A barnára sült, ropogós, kirántott csirkecomb látására Összefut a nyál a szánkban. Á rakott burgonyából kikandiká­ló tojássárgáik szinte odaszöge­zik: tekintetünket, és mohón kebelezzük be színét, ízét egy­aránt. A paprikás szalonna téglavörös színe, s mellé egy •züjd, savanyú uborka teljesen ■ elgyengíti ízlelőszerveinket •színénele hatásával. ÉtYágyfokozó színek Étvágy szempontjából, a ku­tatások szerint, a legkedvezőbb hatással a pirosas narancs, és narancsszínű árnyalatnak van. Ezek az árnyalatok váltják lei a legkellemesebb érzéseket. A «sárga narancsszínnél a hatás csökken, a sárga szín ismét fo­kozza az étvágyat. A sárgás­zöld az étvágy tekintetében mélypontot jelent. Jóllehet, ez a szín eléggé divatos a ruház­kodásban és a lakberendezés­ben. Táplálék esetében azon­ban ,,étvágyrontó”. Kisebb mértékben fokozza az étvágyul, a kékeszöld színárnyalat is, míg a lila csökkenti. Bár nem mindenki „érzi” ugyanezt egy- ,egy szín hatására, és az ét­vágygerjesztő szín sem kelt egyenlő hálást minden étel ese­tén. Mégis kimondható, hogy' a színek • és az étvágy közölt közvetlen képzelettársítások alakultaik ki, és vannak olyan általános szabályok, amelyeket érdemes figyelembe, venni az élelmiszeriparban, a kereske­delemben, a vendéglátóipar­ban és - az üzemi konyhákon egyaránt. Érdekességként kell itt meg­említeni. hogy megpróbálkoz­tak a színes kenyér bevezeté­sével. Nos, sem a piros színű veknik, sem a lila színű cipók,- sem a zöldes árnyalatú bucik nem váltak,, be. A kísérlet tel­jesen sikertelen volt. Ezt: a pél­dát csupán annak igazolására hoztuk fel, hogy bizonyítsuk: az étvágygerjesztő szín nem kelt egyenlő hatást minden ételféleségnél. Nem mindegy, mibe csomagolják... Az élelmiszerek csomagolá­sánál a színek nagy fontossá­gúak. A színeknek elsősorban a tartalmat kell kihangsúlyoz­niuk. A lila szín kerülendő, a pirosas-narancs, ha nem ere­deti színe az élelemnek, a ké­keszöld, vagy kék alapon móg ajánlható. A hideg színekét (kék, zöjd) következetesen használják a húsboltokban a háttér és a berendezés színe­ként. A fehér tálcák á tiszta­ság érzését keltik. Az egyik üzemi étkezőben az őszibarack-árnyalat alkal­mazása volt a leginkább ét­vágygerjesztő hatású. Egy is­kolai étkezőben kétszer annyi saláta fogyott, amikor zöld szí­nű kistányéron szolgálták fel. Az egyik vendéglő sötétvörös falait, jó konyhája ellenére, át kellett festeni. A megvilágítás színe az élel­miszer kereskedelemben jó, ha semleges, vagy enyhén meleg szín. A vendéglátóiparban ajánlhatók a kissé melegebb megvilágítású árnyalatok. A higany- és nátriumgőz lámpák kerülendők. Egy újabb elv alapján a megvilágítás is vál­toztatható. A déli órák világos fényözönét . az esti órákban tompább és melegebb tónusú megvilágítás váltja fel. Érdemes rá felfigyelni A színek mindenütt, egész életünkben ott,vannak, S ha ismerjük a színdinamika tör­vényeit, a színeknek az em­berre, a környezetre gyakorolt hatásai, még kellemesebbé te­hetjük életünket. Boda István Tűzokádó tenger Á televízió múltheti híradá­sában füstölgő tengert muta­tott. Izland köretében a víz és a tűz harcát figyelhették meg az elhaladó hajókról, vagy a repülőgépekről az ér­deklődő emberek'. A tenger alatt vulkanikus működés volt. A láva nem futott a felszínre, do a vulkáni gáz, gőz és hamu áttörte a vízburkot és a ma­gasba került., Ha a kitörés a későbbiekben lávaömléssel pá­rosul, akkor a helyszíned új vulkánikus' sziget lesz. .Számos parti és szigetvul- ' liánt ismerünk, amelyek mű­ködésüket a tenger alatt kezd­ték. így épült, fel vulkánikus anyagból a tengerfenékre ra­kódva az Etna, s a Stromboli is. De legszebb példájuk a ten­geralatti vulkánosságnak a Csendes-óceánban találhatók, amilyen a Hawaii szigetcso­portban a Mauna Loa. Az Iz- íand környezeti tengeralatti vulkánikus kitöréseknek az a magyarázata, hogy e területen a földtörténeti őskorban egy ősföldrész emelkedett ki. Ezt a földrészt í rare zúg után Eria- nák nevezlek. Ez a földdarab a geológiai újkor elején összetö- redezett, lesüllyedt. A roncso­kon, a törésvonalak mentén épült fel Izland szigete és en­nek a környezetében kezdte meg működését a most kitörő vulkán. Izland alapja ősi kőzetekből álló lüg, amelyet óriási bazalt-, és tufa.takarók borítanak. A szigetet a vulkánok és viharok földjének nevezték. Szerkeze­tileg nem is tartozik Európái­hoz. A földtörténet folyamán a belső és külső erőle heves harca dúlt a szigeten. Legna­gyobb volt a küzdelem a jég- 'korszakban, úgy 100—500 ezer évvel ezelőtt. A-szigetet akkor jég borította. A vulkánok elő­ször a hatalmas jégpáncélt tör­ték át, millió darabra apróz­ták fel. Megkezdődött a kiöm­lő forró láva és jég küzdelme. Fülsiketítő sistergés, dörgés­szerű robaj, magasra felcsapó gőzfelhő jelentette a két elem összecsapását. A sziget ma is működő vul­kán,ileus terület. Egy híjáin 30 vulkánja van, hol az egyik, hol a másik tör ki. Legismertebb nevű Helka, 1560 méter ma­gas, sok kitörése emlékezetes a szigetlakók előtt; Az, izlandi vulkánok lávája, vagy hamu­A bányaács újítása Zsidói Sándor, várpalotai, bányaács figyelemreméltó újítással gazdagította a ma­gyar bányaípart. Olyan gépet készített, amellyel kiküszö­bölte a szerszámnyél készí­tésre fordított nehéz fizikai munkát. A bányaács sokrétű feladatainak egyike volt a bányaszcsákányok, kalapá­csok, lapátok és más eszkö­zök nyelének faragása. Zsi­dai munka közben sokszor töprengett, hogy miképpen lehetne egyszerűsíteni, meg­gyorsítani ezt a munkát. Mert nem könnyű dolog vo- nókésscl, gyaluval egész nap birkózni. Képzeletében mind jobban kibontakozott egy olyan gép képe. amely auto­matikusan elvégezné mind­azt a feladatot, amellyel na­ponta nelci kell megbirkóz­nia. Zsidai olyan automatagé­pet szerkesztett, amelynek teljesítőképességét a követ­kező adatok jellemzik: Amíg régebben *— faesztergán — egy dolgozó egy műszak, alatt 30—,'J5 lapátnyelet; készített, addig a Zsídai-félc automata ugyanezen idő alatt, 2000 la- n&tzmelet ad. Ez azt jelenti, Jiogy az automata-gépen órán­ként,250 lapátnyél készült cl. A Zsidai-féle automalagép a. Várpalotai Szénbányászati Trösztnél érdekes problémát idézett elő. Régebben örökős goHdot jelentett, hogy mi­ként lehetne a dolgozók szer­szám szükségletét kielégíteni. A munlcában törik a csákány- és lapátnyél, Most az a prob­léma merült fal, hogy miként lehetne a gépet kihasználni, hiszen olyan termelékeny, hogy néhány óra, nap alatt akár az egész negyedévi szer­számnyél szükségletet is cl tudja az automata látni. A szakemberek véleménye sze­rint, a Zsidai-féle automata- gép olyan termelékeny, hogy esetleg elegendő volna az is, ha két trösztöt csak egy gép­pel látnának el. Zsidai eredményéről csak annyit: — A bányaács isko­lapéldáját adta annak, hogy miként lehet „saját erőből” nagyszerű eredményt, elérni, hogyan lehet a gondolat ere­jével, újító tevékenységgel a terme lékenységct. sokszoro­sára emelni. scctór; Pét«! j ja nagyobb Icárt csak akkor okoz, ha ezen anyagok a hó-, vagy jégmezőkre zúdulnak. Ezek súlyos árvizeket okoznak, a kultúrterületeket tönkrete­szik. A kisebb vulkáni kúpok hosszú sorban helyezkednél; cl. Ez a jelenség egy hasadékot jelez, amely a • földkérget a vulkánsor irányában érte. Az itteni kisebb működéseket nem is emlegetik, mégis felje­gyezték, hogy a XVIII. század végén lezajlott kitöréskor 14 lem hosszú repedés keletkezett a szigeten, ennek mentén 30 kisebb-nagyobb nyílás öntöt­te a lávát. Pár hónap alatt 20 milliárd köbméterre becsült bazaltlömeg ömlött ki, ami 9°° négyzetkilométer területet borított el. A gyakori felhős égbolt mel­lett a kopár bazaltfclület okoz­za az izlandi tájképek sötét, komor színét. A vulkánikus vi­dék más ismertető jele, egyben érdekessége a sok meleg for­rás, amelyek közül több sza­bályos időközben forró gőz-vi­zet lövell a felszínre. Neveze­tes az úgynevezett Nagy-Gej- zir, amely naponként egyszer működik, 30 méter magasra "«bobja nyílásából a három me­ster vastag vízoszlopot. Téli 2 időben a felszálló gőz messzire • elárulja működését; Újabban a J szigetlakok a sokszor csapást • jelentő gőzkiömlést hasznosi­• tani igyekeznek. A városok kö­• zelében működő melegforrások • vízét, gőzét cernentcsöveken a 2 lakásokba vezetik és fűtenek • vele. így . pótolj éle a tüzelő- 2 anyagot, amiben igen szegény • a sziget. • Izland szigetét méltóan ne- 2 vezifc „a viharok földjének” is. ©Környezetében egész éven át •alacsony nyomású légtömegek • fejlődnek ki, ahová egyforma | erővel nyomul, mind a gvűn- 2landi hideg levegő, mind a 8 Golf-áramlás útján a meleg. 2 Ezek összecsapása miatt a szi­• get igen szeles, különösen té- 2 leri dúlnak erős viharok. Az • utazók leírása szerint vannak 2 napok, amikor nem tanácsos a • lakóházból kilépni. • A jelenlegi működő vulká- «nők nagyobb csoportja a szi- 2get déli oldalán, kelet-nyugati 2 törés mentén húzódnak. Kö- 2zelükben működik a legtöbb gej- Jzír is. Valószínű, hogy a most • jelentkező tengeralatti vulkán ©is ezen hasadék irányában 2 adott magáról életjelt. (Dr. tk’JÜ H *■ U. * M * O * R OOOOOOOQDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQÍ Hej, pataki diákok... \ ■ Külön fejezetét, kedves, szép szakaszát alkotják múló emberi életünknek azok az esztendők, amelyeket, az iskola padjaiban töltöttünk, A szebbik, a boldogabbik darabja ele­iünknek a diákélet. Csodálatos kis birodalom az iskola o nagyok társadalmában a maga másfajta törvényeivel, szoká­saival, rendtartásával, szókincsével. Tagjai közt — a közös sors hatására. —■ észrevétlenül is kialakul az összetartás, egy éleire szóló barátság érzése, s ennek a kedves együttélésnek fcl-felcsillanó emlékei elkísérnél: bennünket egész.életünkben. Sárospatakon, hazánknak ebben a régi időket idéző csen­des kis városkájában századok folyamán sehol másutt fel nem található sajátos diákélet alakult ki. Bizonyítják, ezt a~ok Q megsárgult levelek, amelyek az elmúlt 432 év krónikáját őrzik, de tanúsíthatják azok az öregdiákok is. akik deresedé feijei is clérzékenyedva gondolnak hajdani ifjúságuk kedves színhelyére, az alma málerra. fis ezek az öregdiákok még ma ii sok melengető történetet tudnak a régi-régi. diákéletről. Hadd mondjunk cl belőlük néhányat, elsősorban Komáromi dános és Panka Károly, valamint az Ifjúsági Közlöny meg­őrzése alapjait. Századokon át kimondat­lanul is versengés folyt az or­szág három híres kollégiumá­nak, a pápainak, debreceninek és a patakinál; a diákjai kö­zött. Mindhárom anyaiskola diákjai évente kétszer-három- szor is jártak szuplikálni, vagy­is összegyűjteni a pártfogók­nak az iskola támogatására felajánlott adományait. Egy ilyen alkalommal az egyik palrónusnál összetalálko­zott egy debreceni, egy pápai és egy pataki diák, Jókedélyű ember volt a házigazda, aki ebédre is meghívta a három „muzsafit”, s nem késleke­dett elhinteni köztük a versen­gés niagvát Vett ugyanis egy főtt tojást, s azt mondta, hogy aki a legtalálóbb bibliai idéze­tét olvassa rá a tojásra, azé lesz nemcsak a tojás, hanem egy körmöd arany is. A debreceni nyomban mun­kához látott. Kézbe kapta a to­jást, s a héját megtörve, ráol­vasta kegyesen: „Megtörlek té­ged, mi itt az asszonynak mag­va a kígyó fejét.” _ — Jól van, amice — dicsér­te a házigazda —, de adja csak át a pápai kollégának, hátha tud Ő is mondani rá valamit. A pápai szuplikéns átvette a megtisztított tojást, és sóval meghintette e szavak kíséreté­ben: ..Megsózlak téged, a föld­nek savával.” — No, pataki — szólt a házi­gazda —, most te is mutasd meg, mit tudsz! A pataki se mondatta magá­nak kétszer, hanem a pápai di­áktól átvéve a megsózott, főtt tojást, ennyit mondott: „Menj bé a te uradnak örömébe!” — s azzal lenyelte a tojást; Kazinczy Ferenc és a Karin- czy-család tagjai valamennyi­en diákjai voltak a pataki kol­légiumnak, így Kazinczy Gá­bor. a múlt század második le­iének kiváló szónoka is. Veié történt meg jogász korában,; hogy egy nagyobb diáktársa­sággal kirándult Fclsődobszára,; ahol is olyan mulatságba köve- • redtek, hogy csak egy hét múl- ! va vetődött vissza Gábor bará­tunk Patakra, Nagy' Gusztáv, a ; kollégium nagyhírű igazgatója, nyomban ad audlentum ver- j bum, vagyis kihallgatásra idéz- 1 te be Gábor urat, aki az egész ; kirándulási szervezte. Bará-1 tunk nem kis félelemmel jelent! meg a rettegett igazgató előtt, biztosra véve. hogy sédes, tehát ] iskolaszék elé citálják. Komo­ran fogadta a jogászt, s kér­dőre vonta, hogy merte meg­sérteni a kollégium törvényeit. Gábor barátunk nagy szorult­ságában ekként védekezett: —- Nagytiszteletű és tekinte­tes igazgató úr, tessék megbo­csátani nekem, de. olyan sok szép leány és fiatalasszony volt Dobszán egy csomóban, hogy nem tudtam tőlük hamu- ; rább megválni egy hétnél.., Az agglegénysorban lévő igazgató erre az őszinte valló- ; másra egészen megenyhült, s némi szemrehányással így fe- ! lelt: — Akkor bizony engemet isi magukkal vihettek volna! Patakon mindig voltak affé­le hahókés emberek, akik var- lósággal cégtáblái lettek a d.ió.- kok tréfáinak. Ilyen volt a múlt század végén Derda Ist- pá% u, a csomaghordó escuaad rasembe-r, aki egész nap fuva~ rozgatott a városkában. Hol a diákok csomagjait, hol a keres­kedők portékáit szállította. be két szürke szamarával az állo­másról, Egyszer amint egy jó kedvű diákcsoport mellett kocogott el taligájával, odaszólt neki va­laki a diákok közül: — Hová megy kend. szama­rak apja? — Az állomásra, édes fiam — felelte Derda szerényen. Derdávál történt meg a kö-' vetkező tréfa is, ami a jogá­szok és teológusok között szo­kásos vetélkedésekre vet fényt. A teológusok, a „hitészek”, mindig komoly fekete kalap­ban, pincsbcn jártak, a jogá­szok pedig puha kalapot visel­tek, vágj' éppen kalap nélkül sétáltak, amúgy jogászosan. Egyszer a jogászok, hogy megbosszantsák a „fekete gár­dát'’, vettek egy vadonatúj pincskalapot, s beható tárgya­lásokba bocsátkozva az öreg Derdávál. fel is pénzelték vala­mire, aminek eredményekép­pen másnap, amikor legtöbben álldogáltak a kollégium előtti Pletykadombon. Derda „vélet­lenül” arra baktatott el szamn- ras taligájával, fején egy ha­misítatlan pincskalappal. Lelt is erre nagy harsogás a jogá­szok között. S hogy a tréfa még jobban sikerüljön, egyi­kük oda is szólt neki: — Hát a másik két szamár fejére mért nem tett pincsct, öreg? — Mert azok jogászok — vá­laszolta Derda nagy flegmá­val. . Sárospatak nagymúltű bor­vidékünkön, Hegyalján fék- • szik, s a pataki jogászok is szerették iddogálni a hegy le­vét. Egy alkalommal, az egyik jogász barátunk is pineózni ment megfelelő szomjúságú társaság kíséretében. Egész es­tig nyakalták a jóféle italt, s annak rendje-módja szerint, estére alaposan be is rúgtak. Sötét volt már odakint', ami­kor nagynehezen felkapasz­kodtak vagy S0—100 lépcsőfo­kon a pince ajtajához. Bará­tunk azonban úgy cl volt áz­va, hogy a. legfelső lépcsőfo­kon hirtelen hanyattvágódotí, s mint valami ródlípályán. szánkózott' le fejjel a pince mélyébe. Bezzeg kijózanodott a. társa­ság egyszerre! Rohantak is le a pincébe, ahol — azt hitték — társuk teljesen szétnmlloli teste fogadja őket. Mint egy hálóit, úgy terült el a földön. Elet egyáltalán nem látszott benne, mégis megpróbálták, hátha valamilyen életmentő' kísérlettel fel lehetne kelteni. Víz hiányában, topóba szívott hideg borral kezdték locsol- gatni a nyolcát és az arcút, mi­re kis idő múltán megbotrán- kozva szólalt meg a halottnak hitt barát: — A számba öntsd, te mar­ha, ne a nyolcamba! Persze, kisdiákok is jártaié a. j pala ki kollégiumba, s velük is ’sok-sok mosolyt fakasztó dolog 'történté Az egyik éppen föld­rajzból felelt, s valami sűrűn slakott kis országról volt szó,' (Ahogy felel, egyszeresük ön- ikéntelenül is a fejéhez kap az (egyik kezével, s elkezdi a feje íbúbját vakarni, miközben ép- ípen ezt mondja: t — Ez pedig népes Sás tarto- ,mány.>. SZÖVEG NÉLKÜL Nem mennek sehogy se tatin órán a szavak. Hiába kérdezi, a nebulótól a tanár. Még egy, 'utolsó kísérletet tesz, s meg«; kérdezi, mit jelent ez a szói pugna, A szó jelentése: harc.; csata. De a fiú nem tudja,' Megindul tehát a mentési ok-; \ ció. A szomszédok halkan Súg-. \ni kezdik: harc.... ( A felelő elkapván ff súgást. 5 diadallal vágja ki: s — Arc, pofa. á blúzát. 12 I s Fz pedig már a mai diákká történt, helyesebben most lát tűk az egyik diákotthon szoba jónak a falón, közvetlenül a ágy felett: „Itt nyugszik Nag. (István giinn. I. oszt. tanuló. (Alatta apró betűkkel a folyta jtása: .. este 10 órától réggé ;6 óráig”. Mert mondanunk sem kell, a I únai pataki diákok is elevenek, talpraesettek, és fiatalok, aho­gyan azt egy cigándi atyafi megállapította, aki hazatérvén Í a falujába. így szólt a felesé­géhez: — Hallod-e. én nem túl t'm, mi van ezeklcel a pntaki {fia­skókkal? Húsz évvel ezelőtt vol­taim utoljára a kollégiumban, Jje most is éppolyan fintaloü, 5mint akkor voltak. • össaeáUTfjtHi Hegyi -József -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom