Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1963. december 14. „Őszintén kell egymással beszélnünk” Johnson elnök a diplomaták előtt íljabli meoálíapoflás Bonn és Párizs közöti Palewski, a francia atomku­tatási ügyek minisztere és Lenz nyugatnémet atomügyi minisz­ter találkozása alkalmából újabb megállapodások jöttek létre Bonn és Párizs között a fegyverkezésben, sőt az atom- fegyverkezésben való együtt­működésről is. A megállapodás értelmében Karlsruheban úsy építik ki a legnagyobb nyugat­német atomkulató intézetet, hogy az évente egy tonna plu­tóniummal, a hidrogénbombák előállításához szükséges alap­anyaggal rendelkezhet majd. Palewski Bonnban több nyu­gatnémet atomszakértővel is tárgyalt Franciaország és Nyu- gal-Németország szorosabb atomfegyverkezési együttmű­ködéséről. A megbeszélések so­rán elhatározták, hogy közös katonai atomkutaló munkacso­portot szerveznek. Nyomoznak a dallasi rendőrök — Itt sincs!... lehet zavarni és mindegyik veszélyeztetheti a békét. Sem­mi sem fog sikerülni, ha nem ismerjük el, hogy mindnyájan egymásra va­gyunk utalva. És az egymásrautaltságot Ken­nedy elnök halála tragikus módon világította meg. Őszintén kell egymással beszélnünk — mondotta Johnson. — Meg kell értenünk egymás problé­máit és a megértést kölcsönö­sen egymás tudomására kell hoznunk. Mi az Egyesült Államokban teljes mértékben kivesszük ré­szünket abból, hogy a világ a béke. a jóakarat és a haladás útjára lépjen. Az elnök beszédére a nica- raguai nagykövet, a washing­toni diplomáciai testület doy­enje válaszolt. Ezután az elnök egyenként beszélgetett minden diplomáciai képviselet vezető­jével. Szovjet párl­és kormányküldöttség Pozsonyban Az a szovjet páite és kor­mányküldöttség. amely Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökének ve­zetésével részt vett a szovjet— csehszlovák barátsági, kölcsö­nös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerző­dés aláírásának 20. évfordulója alkalmából Prágában rendezett ünnepségeken, pénteken Szlo­vákia fővárosába, Pozsonyba érkezett. A küldöttség látogatást tett a Szlovák Kommunista Párt Közoonti Bizottságában, ahol megbeszélést folytatott Düh­ösekkel, a párt Központi Bi­zottságának első titkárával, va­lamint a párt és a Szlovák Nemzeti Tanács más vezetőivel. Utána a küldöttség tagjai fel­keresték a Csehszlovákia fel­szabadításáért vívott harcok­lodoEiéziffl fölött Jelölteit egy angol repülőgépet Az indonéz légvédelmi tüzér­ség Sambas térségében, a Ma­laysia Államszövetséghez tarto­zó Sarawak határához köze) lelőtt egy repülőgépet, amely megsértette Indonézia légite­rét. A gép legénysége — . két angol repülő — életét vesztette. Az Antara hírügynökség sze­rint decemberben ez már a második angol gép, amelyet in­donéz terület fölött lőnek le. A jelentések szerint az In­donéz Köztársaság felségvizein lefoglaltak néhány malaysiai hajót. Az indonéz sajtó a megis­métlődő határsértési eseteket összefüggésbe hozza az angol neokolonialistáknnk azzal a tö­rekvésével, hogy elfojtsák a sapawaki.„ésto töíjjbi ésgak-bor- neoi hazafi harcát, pmeTyét, az: idegen elnvopiás ellen vívnak. Dj akartában és Indonézia más városaiban a' lakosság tö- meggyűléseken tiltakozik a Meghalt Rosier Endre Rosier Endre Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság Ki­váló művésze, a Magyar Ál­lami Operaház tagja pénteken 59 éves korában meghalt. Rosier Endre zenei tanulmá­nyait részben Olaszországban végezte. 1926 óta- tagja a ma­gyar Operaháznak. Rosier Endre a hazai oratóriumkulfúrn egyik jeles képviselője volt. A Zeneakadémián az énektanszak tanáraként működött. Rosier Endrét a Magyar Ál­lami Operaház saját halottjá­nak tekinti. Malaysia Államszövetség ellen. A gyűlések résztvevői követe­lik. hogy ismerjék el Észak- Borneo kormányát, amely az angol csapatok által tavyly de­cemberben elfojtott felkelés idején alakult meg. ban elesett szovjet bősök em­lékművét és koszorút helyeztek el. Később látogatást tettek a „Szlovnaft” kőolajkombinát­ban, ahol a „Barátság” vezeté­ken érkező szovjet kőolajat dolgozzák fel. A szovjet küldöttség tagjai délután részt veitek a tisztele­tükre rendezett nagygyűlésen* amelyen Alexandr Dubcek és Leonyid Brezsnyev mondott ünnepi beszédet. A küldöttség tiszteletére a* esti órákban díszvacsorát ren­deztek, majd a delegáció vis­szautazott Prágába; r in r « • 1 uoeziai lobogó Bizerta felett Pénteken Bizertában három­napos ünnepségek kezdődtek abból az alkalomból, hogy a francia helyőrség véglegesen kiürítette az ősi tunéziai város erődjét. A francia csapatok ez év ok­tóber 15-én Bizerla kiürítésé­vel végleg elhagyták Tunéziát. Bizerta a francia gyarmati erők legfontosabb észak-afri­kai. támaszpontja volt. A fran­cia csapatok a múlt század vé­gén innen hódították meg Tu­néziát. Tunézia népe. sohasem nyugodott bele, hogy országá­ban idegenek garázdálkodja­nak és hősiesen harcolt felsza­badulásáért. A háromnapos ünnepségek pénteki, első napja, az arab egység melletti megnyilatkozá­sok jegyében zajlott le. Az ün­nepségekre Tunéziába érkezett Ben Bella algériai elnök, Nasszer, ak Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Hasszán Mohammed el Rida líbiai trón­örökös. A városba érkező kül­földi államfőket 21 ágyúlövés- sei köszöntötték. Bizerta töte* rén ünnepi gyűlést tartottak- Elsőnek Nasszer elnök szólalt fel. A mostani bizertai ünnep­ségek jninden bizonnyal hozzá­járulnak a testvéri arab orszá­gok közti kötelékek szorosab­bá íűződéséhez — mondotta Ezután Ben Bella algériai elnök mondott; beszédet, -aH> arab egység szükségességét hangoztatva. Hozz aszalás a „Szakköritsdi vagy szakköri munka?” című cikkünkhöz November első napjaiban elgondolkoztató szándékkal cikket írtunk a formalista, ke­vés eszmei és gyakorlati hasz­not hajtó, „üresjáratú” szak­körükről. Ezek között megem­lítettük a íotószakköri mun­ka bizonyos fokú ellaposodá- sát. inaktivizálódását, Megerp- lítéttük azt is, hogy. a fotó "szakkörök" meglehetősen pénz­es anyagigényes szakkörök. így meggondolás tárgyává tet­tük ezeknek — egy-két helyen — a mindenáron való működ­tetését. Figyelemre méltó választ, il­letve hozászólást kaptunk Tár­cái Bélától, a miskolci fotó­klub főtitkárától. Mivel Tár­cái Bélát kitűnő szakembernek tartjuk, így a fotószakköri munkával kapcsolatos meg­jegyzéseit változtatás nélkül közreadjuk. „Megyénkben a fotóköri mozgalom szervezése és szín­vonala — írja Tárcái Béla — az ország többi megyéihez ké­pest jelentősein elmaradt. Ez annál szomorúbb, mert évek­kel ezelőtt éppen Miskolcról indult el az a szervezési for­Vadász Ferenc Tí^enftarmadlk lel ma, amely ma már országosan bevált, alkalmazott, sőt a szo­cialista országok népművelési vezetőinek érdeklődését, is fel­keltette. Az igazán eredmé­nyes fotókörök ma már or­szágszerte a Idubszetrú közöse •ségi élet kialakítására törek­szenek és tagjaikat nemcsak szakismeretekre aláírják ok­tatni, . hanem törekvéseikben nyomon követhető az újtípusú, szocialista gondolkodású em­beréle nevelése is. Ehhez a munkához a szakkörök a Nép­művelési Tanácsadó szakrefe­rensei, a sorra ala,lculó fotó- és f ilm tanácsok révén megfelelő segítséget, útmutatást kapnak, Borsod megyében nem műkö­dik fotó- és filmtanács, a Nép­művelési Tanácsadónak nincs ezen a területen szakreferen­se. Nem tudunk szervezetten gondoskodni a szaikkörvezetők képzéséről, mert részükre tan­folyamokat, különböző nehéz­ségek miatt indítani nem tu­dunk. A néliánynapos tokaji és a 12 résztvevővel megrende­zett háromnapos mezőkövesdi tanfolyam csepp a tengerben. Más megyében 20—40 szakkör- vezetőt képeznek ki egy nyá­XVIII. Sallai Imre boldogsága K ét éves volt Sallai, ami­kor az Udvarhely me­gyei Erdőfülén meghalt az apja, aztán röviddel utána az anyja is. Mindketten tüdő- vészben. Apja szülei vették magukhoz a kisgyereket Mis­kolcra, akinek hét év múlva újra más asztalhoz kellett ül­nie, mert nevelői is elhaltak. Anyai nagyszüleihez került ott­hon, Udvarhelyen, Homorád- Oklándon. Polgáriba a Három­szék me.gvei Rcróton rótták, aztán Pestre került felső ke­reskedelmibe. Mindig idegenek között élt. mindig visszafoj­totta érzéseit, mindig kevés szeretetet kapott. A proletár forradalom kárpótolta mostoha gyermekkoráért: egész lángoló ízívét a forradalom oltárára £»e. A kommun elbukott, akik jövőjüket várták tőle, gyászolták. Ö meggyőződéssel harcolt, már nem nyugodhatott bele a veszteségbe, nem érez­hette öröknek a csapást. Egész életét felajánlotta, hogy az öröm visszatérjen ... — Tudod Vili — folytatta Sallai —, akkor lennék igazán boldog, ha egyszer újra nyíl­tan, szabadon beszélhetnénk az emberekkel. Elolvastam a leveleket, amelyeket a gyári munkások írtak a Kommunista részére, tőletek, a Tungsramból és máshonnan. Hg elmehetnék a Siemensbe vagy. a Lángba, bemennék a műhelyekbe, le­ülnék az emberekkel beszélni a sorsukról, helyzetükről. Le-> hetetlen, hogy ne értenénk meg mindenben egymást... De ... — Lámpához értek, kigombolta a kabátját és barna zakója szi­varzsebéből ezüst láncon függő órát húzott elő — félre most a szenti menta! izmussal, mert nem marad időnk a legfonto­sabbra. Szóval, ha a munkások és a párt akadálytalanul szól­hatnak egymáshoz, ha mindig meghallgatjuk a munkásokat, akkor sose kell félnünk, hogy nagy hibát követünk el. E gész életét tette rá, hogy a magyar nép és a kom­munisták újra és végér­vényesen találkozzanak. Ezért dolgozol a huszas években Bécsben, ezért Moszkvában Kun Béla oldalán. Korábban őt sem hagyták érintetlenül azok a szerencsétlen ellenségeskedé­sek, amelyek az emigrációban élő magyár , kommunisták so­raiban annyi kárt, okoztak. Landler Jenő, ez a melegszívű, nagyszerű forradalmár a kö­rülötte összegyűlt pártembe­rekkel sok mindent másképpen látott — esyet-mást lobban is —„mint Kun Béla. De Kun — a Tanácsköztársaság lelke — külföldön is az a láng maradt, ami itthon volt; lobogó, mesz- szire fénylő tűzforrás. Magával ragadott mindenkit, aki a kö­zelébe került, mert Magyar- országért élt.. mert szüntelen figyelemmel, odaadással csün­gött népének életén. Tiszta üggyel szoros összefüggésbe] vannak országaink belső ügyei Ennek három oka van: 1. a modem hírközlési esz közök, amelyek a világ esemé nyeiről mindenütt gyors tájé koztatást nyújtanak, 2. a modern fegyverek, ame­lyek a háború veszélyét min den nemzet számára élet ér. halál kérdésévé tehetik, 3. az a tény, hogy nagy tör­ténelmi változások vannak fo­lyamatban, amelyek átalakít­ják egész- Földünk politika: életét. E változások egyike sem tör­ténik magától — jelentette ki az elnök. — Mindegyik idői vesz igénybe, mindegyiket meg Lyndon Johnson, az Egvesül Államok elnöke péntek délbei a Fehér Házba kérette a Wa »hingtonba akkreditált diplo máciaj képviseletek vezetőit Az elnök meghívására 101 nagykövet, követ és ügyvivi jelent meg. Magyarorszago Radványi János, a wr shir, "ton magyar követség ideiglene: ügyvivője képviselte. Az össze­gyűlt diplomaták előtt az el­nök rövid beszédet mondott Hangoztatta, hogy az Egyesül Államok elnöke közvetlen felelősséggel tar­tózik a külpolitika irányí­tásáért. Ezért — mondotta — mint kol­léga beszélek önökhöz. Olyan 'őkben élünk, amikor a kül­rotí; újságot adnak ki a szak- körvezetők részére, a csoporto­kat rendszeresem látogatják n Fotó- és Filmtanács munka- I társai. Ezekben a megyékbe)* az eredmények is mások. Fel kell tenni a kérdést:: ilyen körülmények' között jo­gostó a szemrehányás' a ma- I gukra hagyott fotószaildtörök- kel szemben? Helyesebb volna, ha mi, akik felelősek és hivatottak va- I gyünk a szakkörök munkája-1 nak helyes irányba való vezo-1 tésére, először önmagunknak I tennénk fel néhány lelkiismf' I retvizsgáló kérdést; megvizS-1 gaihatnank azokat a javasla­tokat amelyek aluli-ól és fe­lülről, mindezideig szakköre­inkhez érkeztek. Végrehajtói' iuk-c ezeket az intézkedése kei, vagy sem? Adtunk-c mi’O' felelő támogatást a szakkörök' I nek, vagy sem? A kérdés lé­nyege ebben rejlik, A szakkö­rök felülvizsgálata és az élet- képtelenek, vagy eredményte­lenek: megszüntetése kétségte­lenül meghozná azt a gazdasá­gi eredményi, amely kizárná n fölösleges 10 ezer forintók ki­dobását a közösség kasszájá­ból. De a társadalom szegé-1 nyebb lenne egy embernevelő lehetőséggel. Érdemes errjetá gondolkodni, mert Magyaror­szágon az óvatos statisztika1 becslések szerint is legalább félmillió fotóamatőrt tartuii1-' nyilván.” Tárcái Béla felvetésével szinte szó szerbi t egyetértünk Mi is több ízben sürgettük már a fotószakkörök klubot!' fását, a fotó, a íilmtanács $ szakreferens hálózat életteli í' vasát. Azt azonban lei kell je­lentenünk, bogy a fotószaklcá' rök imiukállcodására szátj* százezreket csak „hasznotha)' I tó’’ célra szabad felhasználtó1 I Itt a „hasznon” élteiéinszerűc! a. művészeti és közösségi nevc' lésben elérhető gyarapodó■*’ értünk. Semmi esetre se forin­tos termelést. Márpedig ha é a szellemi-művészeti törekvő nem jut fotóköreinkben ér­vényre, akkor a tízezrek ha­szontalanul fecsérlődtelc el. K* is annak a lehetőségét kereF tűk fent említett című dK I lsünkben: miképpen lehetik I megerősíteni az elsziirküléss1’ küszködő folószakkörök into1' j kaját? itt végül is azt keil I iönteni: képesek vagyunk-: magas szintre emelni a múV'] izeti nevelés e haevománV0’ formáját, vagv liaeyjuk K1' /ábbra is eredménvtelenül d ísznl a közössócr pénzét? Párkány László sokat. Ahogy egymás között; mondták — még nem volt égé-, szén fekete. A harmincas má-' jus elsejei lebukásakor nem] nagyon volt ellene bizonyíték.' Amikor kiengedték, egy évre] Bécsbe ment. Ott sok tapaszta-' latot gyűjtött, óvatosabb lett,] visszatérése óta még megfesn-« toltabban dolgozott. A gyárban] és a vasas szakszervezetben« sem tétlen, de eddig még se] itt, se ott nem volt baja. < A kkor hat megértettük] egymást — monta Sál-, lai és lelassította lép-' teit, búcsúzni készült. — Az, Ifjú Proletár legközelebbi szá-< mában nyomatékosan felhív-] juk a figyelmet a konspirációs« előírások szigorúbb betartása-] ra, hogv elkerüljük a fölösle-< ges áldozatokat. A pártépítő] szervező munkában is érvénye-« sittjük ezeket a szempontokat.] Minél több munkáslevelet« gyújtsunk össze és közöljük a] pártsajtóban, mert a teljes« igazság csak illegálisan láthat] napvilágot... Ami a tová'iüia-j kát illeti, majd üzenek. Min-1 den világos? 4 — Értelek Gabi, így lesz. 4 Elkísérjelek? i — Nem, egyedül megyek. 3 — Vigyázz. i- Te is. * (Folytatjuk.) ember, nyílt, puritán és ke­mény. Sallai — nem titkolta — jóllehet mindig odaadással dol­gozott Landler mellett is a pártért, rajongásig szereti Kunt, tűzbe menne érte, s meggyőződése, hogy mielőbb véget kell vetni a széthúzás­nak. A párt csak egységesen képes rá, hogy megnyerje an­nak a sokezer munkásnak, sze­gényparasztnak. intellektuel- nek a bizalmát, akire szüksége van. Ezért kockáztatta a sza­badságát és az életét, amikor huszonnyolcban Budapestre jött. Akkor az Orczy úton, a negyvenkéttes számú házban működött a nyomda és öt Hal­mos Pálnak ismerték az elv- társak. Háy Mihály dolgozott vele és Garai Károly. Később, amikor lejárt a megbízatása, és huszonkilencben újra külföldre ment, Háy és Garai folytatták a munkát. Lebuktak: másfél­másfél évre ítélték őket... Kilián mindkettőjüket is­merte: a börtönben találkozott velük. Azóta kiszabadultak, pillanatnyilag semmit sem tu­dott róluk. Igaza van Gabinak — gon­dolta —, nehéz, nagyon nehéz illegalitásban élni. Az ő helyzete ekkoriban va­lamiféle fél illegalitás volt. Egyetmást tudott már róla a rendőrség, de nem túlságosan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom