Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-07 / 286. szám
Szombat, 1963. december 7. BSZAXSIAaTAaOKSZAO 3 B mlese ív c ti e ’ m i hónapokat rendes a MEBOSZ A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete a télen országos balesetvédelmi „hadjáratot” szervez. Országos, megyei és üzemi tanfolyamokon mezőgazdasági vezetők és dolgozók ezreivel ismertetik meg a balesetvédelmi előírásokat. a balesetvédelem szervezésének legjobb tapasztaltait. Külön tanfolyamon vesznek Kólák Rém „bűn" a kampány Dossziék és embereit — 42 ezer vagon répa — Egy objektív gond űST-tanácskozás Szófiában A KGST mezőgazdasári állandó bizottsága november 26-a és 30-a között a bolgár fővárosban megtartotta 15. ülését. Az állandó bizottság 13. ülésén szó volt a KGST-tagorszá- gok elmélyültebb együttműködésének szükségességéről különösen a mezőgazdaság gépesítésére és villamosítására, a növényvédelemre. az állattenyésztésre, az öntözésre stb. vonatkozó kérdésekben. kampánynak szinte mir percét ki kell használni. * ■K Hogy mit jelent az üzem-* zavar, arra csupán egyetlen * adatot: ha valami váratlan hiba miatt akár egyetlen napra is le kell állítani a termelést, 260 vagon répa marad feldolgozatlanul. Ez az adat egyben azt is illusztrálja, milyen l’ele- i 1 ősségiéi j es munkát vár az üzem kollektívája a karbantartóktól a „szünetben” és a kam- i pánv alatt egyaránt. És bizo- J nyitja azt is. milyen nagy ’szükség van az egyenletes termelésre. mert a kisrtjb-na- gvobb fogyatékosságok okozta üzemzavarok miatt bizmv löbb vagon répa marad feldo’eozat- lanul. Áz MSZMP Borsod megyei Bizottságának levele a Magyar Sajtó Napján megyénk újságíróihoz, a sajtó dolgozóihoz Mint a gyárban haTo'tam. az „anyagellátással” nem lesz baj a téli hetekben sem. Tizenhárom ezer vagon répát táro’tak .prizmába”, hogy a leghidegebb időben sem fagyhatnak meg. — Mit gondolnak, milyen bizonyiivánvt kap a gyár kollektívája a kampány végén? — kérdeztem Szemere elvtársiét. — Ha kettes osztályzatból hármas lesz. az szép eredmény ... De ha az ötös megmarad. az is ... Mi ötöst kaptunk. amint hozzánk került a SZOT és a Minisztertanács vörös .vándorzászlaja. Ezt szeretnénk megtartani. Paulovíts Ágoston A Sajtó Napján a megyei pártbizottság meleg szeretettel köszönt minden újságírót, a szerkesztőségek • valamennyi dolgozóját. A sajtó megünneplésének napja a magyar sajtó történetének egyik legjelentősebb eseményére utal. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1918. december 7-é:i jelent meg az első magyar kommunista lap, a Vörös Újság első száma. Ez a nap arra emlékezteti, arra inti a mai újságírókat, hogy legyednek munkájukban mindig következetesek, hűek a kommunista, a haladó sajtó legnemesebb hagyományaihoz. Ma azt jelenti c hagyományhoz való hűség, hogy a maga helyén minden újságíró legjobb tudásával segítse a szocializmus •építésének befejezését hazánkban, a sajtó gazdag lehetőségeivel munkálkodjék a párt :célkitűzéseinek, határozatainak megvalósításán. 1 Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy megyei pártbizottságunk lapja, az Északmagyarország, „hatalmas fegyver kezünkben. A ’'lan értékes segítséget nyújt a jiVin. kongresszus határozataiknak végrehajtásához, a mc- tgyénk előtt álló gazdasági, polcai, amilyenek évről évre kő- I vetik egymást. Meg az a sok sliizem oklevél, és két esetben j 3 SZOT és a Minisztertanács ) vörös zászlaja sem került volna éppen Szerencsre. ! Az idei kampány előtt arról , volt szó, hogy 35 ezer vagon ! répát dolgoznak fel a cukor- ivariak. Lelkiismeretesen íel- cészültck a nagy munkára. Mind a technikai, mind a sze- > nélyi feltételek biztosítottnak látszottak, amint begördültek íz első szinültig rakott vago- ■ íok a gyár kapuján. Ügy sTá- j noltak, hogy az idén 17,5 százalékos répát kapnak. Aztán a ’eldolgozás során eyh nnr kí- lerült, hogy rossz a répák rri- lősége, a cukortrr almuk kevesebb a szokásosnál. A meg- césett májusi eső új levelet 'akasztott a répán, s ez a „vad- \ íajtás” felemésztette a cukor- j tartalom egy részét. így aztán 17.5 százalék helyett csak 15.4 százalékos az idei t rmcs. A szerencsieknek tehát lényegesen ;öbb rónát kell fcldolstezeiok ihhoz, hogy a terveve*! 5 ez r vagon cukor elhagyja a gyár j lapuját. Ügy gondolják ha 42 ezer : vagon rénát feldolgoznak, s ők esküsznek arra, hogv ha va- j .ami váratlan esemény nem ravarja munkájukat, ez meg- j .esz, akkor a mennyiségi terv- ! .el jesitőssel sem lesz baj. Üzemzavar néllivl... Mert nagyon lei van „centisre” a munka. A 87 napos liíikai és kulturális feladataink megoldásához. Most az a tennivaló, hogy a jövőben még több színvonalas, a valóságot, napjainkat elmélyülte« és érdekesen elemző írással lepje meg az Észalunagyarország; olvasóit. A megyei pártbizottság lapja mellett a maguk területén jelentős munkát végeznek üzemi lapjaink is. Különösen örvendetes az a fejlődés, amely a diósgyőri nagyüzemek lapját, a Diósgyőri Munkás-t jellemzi. Megyénk sajtójának külön színfoltja a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának értékes, színes műsora. Az újságírók munkája állandóan a közvélemény reflektor- fénye előtt zajlik. Ma, a Sajtó Napján ez a közvélemény külön tisztelettel adózik az újságírók gyakran nehéz, felelősség- teljes munkájának. Megyei pártbizottságunk azt kívánja a sajtó valamennyi dolgozójának, hogy szolgálják mindig eredményesen népünket, segítsék pártunk célkitűzéseinek megvalósulását. MSZMP Borsod megyei Bizottsága ‘-a*****“**#** elintéző-* * A takarmánytáp győzelme Érdekes, és nagyon hasznos " kísérletre került sor a hidasnémeti Népek Barátsága Termelőszövetkezetben. A tsz gazdái eddig nem. tulajdonítottak jelentőséget a takarmánytápnak, sőt egyenesen ellenezték az etetését. A tsz vezetősége, Hernádi Ferenc járási állatforgalmi felvásárló javaslatára a következő kísérletet végezte el: Kiválasztottak ötven azonos korú és súlyú választási malacot. Ezeket két csoportba osztották és azonos körülmények között, különös gonddal kezelték. Az egyik csoportot hagyományos abrakkal, a másikat sertéstáppal etették.' Ebben a hónapban, ötödikén vette át az állati orcáim; vállalat a sertéstáppal hizlalt 7 és fél hónapos sertéseket 104 kilós átlapsúly- lyal, míg a „hagyományosan” táplált sertések útlagsúiya 76 kiló lett. A kísérlet most már teljesen meggyőzte a termelőszövetkezet gazdáit arról, hogy nagyon 5s érdemes sertéstáppal hizlalni, természetesen az eredÜtletes SíészssSélí a villamos há!ózatszeretök munkájának könnyifésáre A villamoshálózat szerelők egyik legnehezebb és legveszélyesebb munkája a vezetékek -úgynevezett végkötése, amelyet öt-hat méter magasságban vagy kézi erővel, vagy régi ti1 pusú, nehéz, mintegy huszonöt kilogramm súlyú géppel végeznek még ez idő szerint, gyakran akrobata mutatványnak is beillő módon, fáradságosan és hosszadalmásán az oszlopokon. Kiss Zsigmond nyugdíjas és Juhász Imre. az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat villanyszerelője folyadéknyomásos, mindössze néhány kilogramm súlyú készüléket szerkesztett, amellyel köny- nyedén, percek alatt elvégezhető a munka, ami korábban félóránál is tovább tartott. Az ötletes kisgép használatának országos elteriesztése, amely egyébként kiváltotta a szakemberek általános tetszését. sok száz dolgozó munkáját könnyítené meg. ha valamelyik üzem vállalná megfelelő mennyiségű gyártását. menyes hizlalás feltétele az, hogy minden vonatkozásban be kell tartani az előírást. A kísérlet igen bevált, mert j: a táppal hizlaít sertések dara- * bonként kereken 800 forinttal * több értéket jelentettek a hét. r és fél hónapos korra, továbbá * már értékesítették őket, teli át; j megnőtt a forgási sebesség, I megszűnt a rizikó. Mire a „ha- 4= gyományos” csoport eléri a 104 $ kilós átlagsúlyt, még sok költ-* ségébe kerül a tsz-nck, nem szólva az elhullás veszélyéről. Érdemes tehát takarmánytáppal hizlalni. A hidasnémeti tsz példája nyomán kísérletezzenek a tsz-ek. Megéri. Németh Imre országgyűlési képviselő Hűha, csapott a fejére, van még két leadatlan riportom, ideje lenne azokat is megírni. És ment diktálni a gépszobába. De a sajtónap... mi lesz a glosszával? Átolvasta a diktált szövegeket, kijavította, a hibákat, s jött a falnézés. Akkor már ideges volt. Bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon: elkészültél már a cikkel? Most már igazán írni kell. De hol az az átkozott golyóstoll, az előbb még itt lebzselt a papiroson. Sehol sincs. Mindent végigtapogatott, az íróasztalán, hátha bebújt valahová az az ördöngös szerszám. Kopp, megvan. A levelek alá csúszott. Hm, persze, ezekre válaszolni kéne. Szerkesztői üzenetek... Nekilátott a szerkesztői üzenetek megfogalmazásának. Ezzel is háromnegyed óra telt el. De a sajtónap! Üjabb papírlapot, vett elő. Kacéron simult, a keze alá: tessék, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz. Anonymus megdühődött. És megírt egy fulmináns gloss- szát arról, amit tegnap tapasztalt egy új ház átadásán. Mikor befejezte, csengett a telefon. A szerkesztő hivatta. — Nos, Jancsi, mutasd. Anonymus lerakta a vezércikket, a külpolitikai híreket, a két riportot, a szerkesztői üzeneteket, meg a glosszát. — Jancsi, teleírtad az egész lapot. De hol van a glossza a sajtónapról, Anonymus kissé elpirult., zavartan álldogált az íróasztal előtt. Aztán megszólalt. — Ügy gondoltam, hogy talán elég lesz ennyi cikk. De ha úgy gondolod, hogy ez kevés... leadhatok még három riportot, meg tíz-tizenöt hírt. És esetleg ittmaradok inspek- ciósnak. A sajtónap miatt. De magunkról többet, mást írni — nem tudok! Egy kis cikk... Anonymus Pál újságírót hívatta a szerkesztő. — Azért kérettelek, Jancsi, mert te fogod megírni a holnapi lapba a sajtónapi megemlékezést. Glosszára gondoltam, amelyben frázismentésen, fellengős jelzők nélkül írnál valamit magunkról. Elég lesz másfél gépelt oldal. Anonymus tudomásul vette a megbízatást és szobájába vonult elmélkedni. Hm. Mit is írjon? Töprengett, rágta a ceruzát, időnként az írógépre sandított, amely a gépasztalon vigyorogtatta harminckét betűjét. — Nos, barátom, mit írunk, mit írunk? Sajtónap. A Magyar Sajtó Napja... ez idáig rendben van. Ízlelgette a szavakat, de agytekervényei nem akartak moccanni. Csak legalább a címen túljutna. Sohasem tudta elkezdeni az írást, amíg jó címet nem talált. Hm. A. sajtó ünnepén. Ezt már írta néhányszor. A sajtó napján... Unalmas, ezt nem olvassák el. Az óra ketyegett a falon, kegyetlenül harapdálta az időt. S az fogyott, fogyott. De cím, az nincs. Nézte a falat, de azon sem jelent meg a cím, No, gondolta, amíg eszembe jut valami, megírom a vezércikket, azt is ma kell leadnom. Pegazus a hátára kapta, megvolt vele egy óra alatt. De a sa jtónap... Eszébe jutott, hogy összeszed még néhány külpolitikai H hírt, hátha közben meg jő az ihlet. p Összeszedte, lediktálta őket. Kenyere dús, hite hatalmas S orsa tipikus. Magyar szegényparaszti sors. Egy a sok közül. A nagy koldustáborhoz tartozott, ahhoz a három millióhoz, amelynek az űrt Magyarországon nem volt se hite, se kenyere. Még nem is olyan régen búsan vallotta magát ma- gyárnak. Szent- meggyőződése volt, hogy minden más táján a világnak emberibb ember a paraszt. Szeretett volna kivándorolni is, de a ragaszkodás, az „áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell” — elszántságot kovácsolt lelkében. így nőtt'fel. vívódva, hazával, sorssal, nagyvilággal szembeszegülve. Azután jött a háború, kellett a katona, az ágyútöltelék, a golyófogó. hogy elegendő kalásza legyen a halálnak. Ö megmenekült. A híres-nevezetes választáskor jött haza hadifogságból. Azonnal a Kommunista Pártra szavazott. Ez volt az első lényeges cselekedete a hazatérés után. Csak később nézett körül, s csodálkozva látta, hogy egy másik világ alakul körülötte. Mintha mindent kicserélnének ebben az országban. Azóta nem jutott eszébe a kivándorlás. Apjának még három hold földje volt. Erre született a nyolc gyerek. Ö volt a legidősebb. A három hold nem győzte kenyérrel a nagy családot. Ä legidősebb fiú. akiről beszélek, már korán, tizennégy éves korában summásnak szegődött. Bejárta az egész országot. Szolgált földesurat, grófot, bárót, herceget, és vérszívó zsírosparasztot. Ez a sors jutott testvéreinek is. A közös sors, a típus-sors. a magyar szegényparasztok sorsa. Most tehenész. Ünnepi ruháján két kitüntetés csillog. Kérdem: mikor változott meg az élete? Felel: — Lényegében csak 1950- ben. Addig mindig másnak dolgoztam. Akkor, január elsején jöttem ide, az állami gazdaságba. Azóta itt dolgozom. Az első esztendőben tizenhat tehenet bíztak rám. Azokat becsületesen gondoztam, etettem, itattam és fejtem. Modem istálló közepén állunk. Előttünk, mellettünk és mögöttünk fejőgépek szuszognak. S mintha megannyi orvos jönne, menne. A tehenészek fehér köpenyt viselnek. Csend van, szinte ünnepélyes. Mert, ilyenkor kell a csend. Fejnek a gépek. Eszembe jut, hát megkérdezem: — Régen is géppel fejtek? — Nem. Három évig kézzel fejtem. •— És hogyan jobb? Nevet. Magában bizonyára azt gondolja, hogy buta, naív ember vagyok. Hogyan lehet ilyesmit megkérdezni? De udvariasan válaszol: — így jobb, géppeL össze scan lehet hasonlítani á gépi fejést a kézivel. — Miért? — Nem látta? Csak megmosom a tehén tőgyét, kicsit megmasszírozom, hogy megeredjen a tej, azután rákapcsolom a gépet. Régen, amikor még kézzel fejtem, mindig megpüffedt a csuklóm. Gondolja csak el: száz liter tejet kifejni pihenés nélkül. Nem játék az. Megfájdul tőle az ember keze... — Most hány tehenet gondoz? — Most is csak tizenhatot. A létszámot nem emelték, csak a munkát, könnyítették meg. — Mennyi a kereset? — Átlagosan havi kétezer forint. — És mennyi volt akkor, amikor idejött? Amikor még kézzel fejte a teheneket? — Ezcr-ezeregyszáz. — És a tej? Mennyi volt akkor, és mennyi most? — Akkor átlagosan öt-hat liter tehenenként. Most t.izen- kettő-tizenöt. A friss eilősök- 3iél huszonöt-harminc. Á llandóan cserélik az állományt. Csak törzskönyvezett teheneket tartanak. Jobb a takarmányozás, a gondviselés, és megnőtt a tehenek tejhozama. Ebből eredően a tehenészek keresete is. Arányosan. Majdnem duplája a tejhozam és majdnem duplája a kereset. Ez a mostani munka rendje, alapvető törvénye: mindenkinek a végzett munkája arányában. De nézzük csak tovább ... — Családja van? — Egy tizenhét éves lányom. — Mit csinál? — Itt dolgozik a gazdaságban. •— Mennyit keres? — Télen ezret, nyáron másfélezret. — És a felesége? — Ö is itt dolgozik. Tej- konyhás. Ezerlcettőszázat keres ... Számolok. Ez a család átlagosan több mint négyezer forintot. keres havonta. Szép ösz- szeg. De kapnak természetbeni juttatásokat, pénzjutalmat, prémiumot és minden évben egy kis nyereségrészesedést. Ezeken kívül terem az illet- ménj'föld is. —Mire költik ezt a sok pénzt? — kérdezem. — Elmegy — hangzik a válasz. — Nagy a lány, eladósorba serkent. Rá sokat költünk. Rengeteg ruha, cipő. Nemrég vettünk házat a faluban. Uj á bútorunk, a rádiónk, a televíziónk. És néha bejárunk a városba is. Színházba, vagy szórakozni. .. — Mikor dolgozott többel? Az „úri” világban, vagy most? Ismét úgy néz i^n. mintha vadidegen lennék ebben az országban. de nekem ilyesmit is meg kell kérdeznem. Válaszol hát. Megfontolva, bölcsen. — Az a munka is más volt, ez is más. Alikor káromkodva, rosszkedvűen dolgoztam, és nem siettem még akkor sem, amikor hajtottak. De úgy is nagyon sokat dolgoztam. Most is sokat dolgozom, de mérge- lődés nélkül, jókedvvel és szívesen. A két. munka egészen más... Most. hiánytalanul el- végzern a dolgom akkor is, ha nem látják, nem ellenőrzik. Azt. hiszem, ez a különbség a régi és a mostani munka között. És az, hogy a múltban sokat dolgoztam, mégis éheztem. Most valamicskével talán kevesebbet dolgozom, vagy inkább könnyebben végzem a dolgom, mégis jól élek... Meggyőző logika és tömény igazság, ügy is mondhatnám, hogy mindaz, amit elmondott — maga a szocializmus. Az is, amit mond, és méginkább az. amit csinál, ahogyan él, gondolkozik és dolgozik. it; mondjak még el róla? Talán csak azt, hogy középmagas. zömök csende.sbeszédű ember. Töprengő típus. A folyók tanították erre, meg a föld. A többi érthető. Az egykori koldus ma gazda. Mondom: sorsa tipikus. Magyar szegényparaszti soi-s. Egy a sok közül. A nagy koldustáborhoz, ahhoz a három millióhoz tartozott, amelynek régen 3iem volt se hite, se kenyere. Most az elégedett emberek nagy táborához tartozik. Kenyere dús, hite hatalmas. Szeudrei József M Szerencsi Cukorgyár, 1963. j december. ! Aki ismeri a cukorgyárak j munkáját, máris tudja, hogy j éppen az úgynevezett „répakampány” derekán kerestem az érdekességeket, a jó értelefnbe j vett szenzációt a cukorterme- lök ősi birodalmában, a Sze- ; rencsi Cukorgyárban. A nyári hónapokban oly j csendes üzem, mostanság meg- ; bolygatott méhkashoz hasonlít. A hónapokon át dermed ten j álló masinák ilyenkor már, mérgesen dohograk, ső1 f -lade- ; tűk egy részén túljutottak. Há- I rom megyéből ömlik a répa a j füstölgő kémények felé, hogy , cukorrá váliozva milliók asztalára kerüljön. Nem ma«ránü&y — Sok a gond ilyenkor — így dr. Szemere Endre igazgató elvtárs, amint szóba jön mind- j az, ami afféle velejárója a .kampányidőszaknak. Mert a tervek teljesítése sok minden- i tői függ. Nemcsak a répa cu- j kortartalmától, hanem a jó; karbantartástól, az emberek közhangulatától. Azt mondja az igazgató elvtárs: — Ahol. | srtc az egyéni probléma, ott: végül is gyakoribbak lesznek a ) közösségi gondok is. Éppen! ezért mi úgy gondoljuk, a személyes kérések a kapun kívüli problémák nem mindig magánügyek. Aztán gondosan kezelt dos- siékat vesz elő, amelyeknek tartalma arról tanúskodik: a Szerencsi Cukorgyárban még a répa-kampány idején is jut::- idő az emberek ügyes-bajos | dolgainak érdembeni elintéző-í sere. Répa — cinkor | Ha nem így volna, ugvan $ miként is birkózhatnának meg í az olyasfajta nagy feladatok-1
