Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
ÉSZAKMA aYARORSZÄG Kedd, 1963: december M. » f ® • KEDVES EGESZSEGUKRE...! MOLDVAY GYŐZŐ: Néhány. nap .és ismét véget ér egy szorgos, munkával töltött esztendő. S milyen hamar? Mintha csak tegnap kezdődött volna. Bizony, így múlik, rohan, száguld az élet... Dolgozunk, hogy munkává! könnyebbé, kellemesebbé tegyük napjainkat. S ha kellemesebb, szinte észrevehetőén gyorsabban száguld az óramutató. így van: No. de ha igy van, mit töprengünk ilyen sokas rajta? Most pihenünk néhány napot, ünnepelünk. Ha meg ünnep, ünnepeljünk igazán. Ilyenkor még ti'-ztes puritán felfogás szerint is megengedett. hogy az ember összeölel- kertéi; Bacchussal. kiürítsen Bárány teli borospohárat. S ha i bor, legyen igazán bor. Persze' hideg van kint, igazi kutatunk, e pincesor alatt még újabb régi, beomladozott ágakra bukkanunk. Nern tudni, mikor ásták, bornak-e, vagy búvóhelynek a tatárjárás idején. Egyszer még megállapítjuk. (..De messze vagyunk még a bortól!”) Az írások, feljegyzések szerint Rákóczi Györgytől ismerjük történetéi. A négy nagy tő ág akkori állapotban van meg napjainkban is. Olyan négyezer hektoliternyi befogadó képességgel. S ha számlálgat az ember, háromszáz esztendő alatt e négy- ágban is megfordult csaknem másfélmillió hektoliter bor. — Később, Nagymajtény után véglegesen elkobozta a pincét a német, császári, később királyi birtok volt a hozzátartozó szőlővel, a bennelé- vő borral, s azok munkaerejéUjra megtelt a uuli.ír kemény tél. Ürítsük hát a poharat ott, aho) jó bor is akad, no meg az idő is enyhe. Én meginvitálok minden kedves olvasót;' gyerünk le a pincébe. Pince és borok ... ... Már nyiLva is az ajtó a tárcái i Rákóczi pincében. Jó erős, vaspánlos'. Műemlék ez is, mint maga a Rákóczi ház, amely fölöttünk magasodik és a Rákóczi pince; melyből már árad is a több száz éves, ódon illat. (Tudniillik több száz éve is ugyanilyen illata volt az édes borokkal, aszúval töltött pince levegőjének.) De hiába nyújtja az ember a nyakát a finom, tüzes gondolatokat ébresztő nedűvel teli hordókat még nem látni. No persze,. mert a haladó hagyományok, a 'történelem érdekel bennünket, s Lengyel Béla . az intézet vezetője ezt igen komolyan véve, szívesen magyaráz. Hallgassuk csak! —- Bizonya több mint háromszáz éves ez a pince. Hogy mennyivel, nehéz lenne megállapítani. Hiszen ahogy ásunk, Hát felemeltél a kerti pádról, járni tanitsz s fölkapni fénybe kényes szárnyakon, melyek tőled valók (diaiad, nyerik izmos csapásukat. Mi az: mi visszaretteni mégis a domb fölé ívelő repüléstől? Ä mosoly, amely elbocsát, > .s a szándék, mi csak első útját méri a felszökött galambnak, majd hagyja rögként hullani a jéggé dermedt téli tóra! Felemelsz? Ne földközelben bukni-ívelni taníts csupán, de mérd pályám a végtelenbe, hol már a rakéták csodás türelme is elernyed, bomladoz. s valód hatalma őrzi meg szárnyaink szüntelen ritmusát! ÄPRILY LAJOS: Jelentem... vei,. akik kapálták, szedték, a szőlőt,: taposták a szemeket, fejtették a, világhíres tokaji borokat. Uraknak, idegeneknek v.. Mi 1945. után bővítettünk, újítottunk pincén és szőlőn. Új . ágakat csatoltunk;a pincéhez, s most, hogy jó. termés volt, csak aszúszemből 194 mázsa, (ennyi, még sohasem volt e pincében!) körülbelül öthatezer hektoliter az, ami a hordókban érlelődik. (Ez az. már érezni a nedű közeledtét!) — S á borok, mert ez is érdekli önöket, megannyi a legnagyobb gonddal kezelt. Furmint, száraz szamorodni, édes szamorodni és aszú, három, négy, ötputtonyos, három, négy, öt, hat éves, vagy ennél idősebb is akad. No, de haladjunk lejjebb! íme, itt a négy fő ág, s a pincefalakon a szürke nemespenész, a Rachodium celláre vastag rétegekben .., Rhedox potenciál... — De nézzük meg azt is, ami új. Itt ez az ág, a római négyes a négy közül. Ugye, milyen szép? Fényesek, tiszták és teli vannak a hordók. Több, mint kétszáz egymás mellett és egymás között, olyan kétszázhúsz literesek. Szárazait és édesek... Ez a műszer még itt a Rhedox potenciálmérő. (Ugyan ki tudná-e mondani Béla bácsi a harmadik pohár után!) Kísérletezünk. Mérjük a redukciós és oxidációs anyagok arányát az érlelődő borban. Immár évek óta, s hamarosan levonjuk a következményeket. Gyorsabbá szeretnénk lenni a tokaji borok érlelődési folyamatát. Persze valamikor ilyesmi nem volt a pincében. (De jó bor azért igen. Persze, ezt halkan mondjuk!) Sorok, sorok, borral teli hor- dósorok. . .. 1950-es, ... 1951-es szárazok, édesek. aszúk. .. aszúk... s jobbra, balra, száz métereken, kilométereken át i világon sehol meg nem található nemespenész a pinceágak falán, boltíves mennyezetén. — No, ide nézzünk be! E rácsos ajtó mögötti pinceág különleges múzeum ... Nő, • nem csontvázak, nem is aranykely- hek, de arannyal teli kelyhek találhatók odabenn. Nézzék csak mennyi üveg. Több száz palack, s ime, egyikmásik ki se látszik a penészből. A dugók olyanok mintha Jelentem a völgyemből, emberek: alusznak jég alatt a víz-erek. Az. árva ház ma Senki otthona, elment a fák és rózsák asszonya. sötét ünneplőjébe öltözött s a túlsó hegyoldalba költözött. A nyírfán sír az. őszapó-sereg'. Sírjon. Ne űzd el, téli fergeleg'. iiiHiiNiiiinHUMiHfKíHiiiiiimimimnmmimiiiiimmimiiiiNmmimiiiiitKmmmiiuiuinifiimiiuMiiinRiHifmHHMiimi Karácsonyi történet a büszke juhászról A harmincas évek elején történt, Hortobágyon. Élt ott egy juhász, aki rátarti ságáról,. büszkeségéről, no meg arról volt híres, hogy művészi faragváriyokat, készített. Torién t egyszer, hogy egy hortobágyi nagybirtokos, a „gróf úr” karácsonyi csomagokat küldött néhány' tanyasi gyereknek. Volt ezekben a csomagokban molyette kabát, kopott; sapka, lyukas; cipő és még .lyukasabb -harisnya.-, Holmik, amiket a gróf úr kisgyerekei játékban elnyűltek, elkoptattak és amelyeket a lom- kamrából szedtek elő, kinevezve azokat karácsonyi ajándéknak. A mi büszke -juhászunk kisfiának is küldtek egy formájából kivetkőzött sapkát, meg egy lyukas harisnyát. Karácsony előtti napon érkezett, még nyitva volt a közeli községben a posta, meg az. akkori Hangya bolt. A juhász vett egy szép új sapkát és egy pár harisnyát, a kacatok közé csomagolta és megcímezve, a grófnak, feladta a postán. Kísérő levelet is írt, amelyben sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a szegény kis grófot ilyen vacak holmikban kény- télénél: járatni, ezért karácsonyi' ajándélcul ő küld e kis méltóságosnak új holmikat. így töltötte ki bosszúságát a nagy adakozón, de szeretett volna még több borsot tömi a gróf orra alá. Erre akkor lett. alkalma, amikor megtudta, hogy a hortobágyi csárdában nagy mulatságot tartanak karácsony másnapján, amelyen a gróf több vendége, köztük egy német grpf is jelen lesz. A juhásznak jó gondolata támadt. Szerzett magának szép civilruhát. A tanítótól kérte kölcsön, aki szerette a csavaros észjárású büszke embert. Amikor azután hallotta, hogy a grófi társaság már együtt van a híres hortobágyi csárdában. amelynek falai Petőfit is látták, ő is bement oda. Ucszlcl a bormúzcumbúl A híres IV-ea ágpúposra iaragtak volna, peuig az nem más rajta, mint penész ... S a címkék nehezen betűzhetők: ,,194R-os, ötpulto- nyos aszú ... 1947-es száraz' szamorodni.” — Több mint harminc féle, bor. Fajták és évjáratok szeri ni,, egészen 194G-tól. Évről évre felbontunk egy-egy üveget, megvizsgáljuk, milyen, változást hozott ízben, zamat-1 ban, illatban az idő múlása.- Persze ilyenkor meg is kóstol-; juk. (Jó lenne, ha ilyenkor ne-, künk is szólnának!) ' —- No, hát ez a mi birodalmunk, és ez a mi munkánk.; Egyre több szőlőt telepítünk., Kutatjuk, milyen módszerek-^ kei hoz nagyobb termést a szőlő, s milyen módszerekkel lesz még jobb, az igényeknek meg-, felelő, még keresettebb és ér-, (ékesebb világszerte a tokaji' bor. Furmint és száraz, édes és| aszú egyaránt... < . Koccintsunk...! — No, de azt hiszem hosszú1 volt az út, sok az érdekesség.1 S mindez mind-mind a tokaji, aszúhoz, a borok királyához tartozik. Persze, miért termel-' .lük a bort? — hogy kóstolhas-1 A cigányprímás • -tátb-U szájjal bámult rá, az üti gúnyában is megismerte. A juhász mutatóujját szájára tette, a prímás bólintott, megértette,. -hogy „inkognitóban” jött el. És amikor az új vendég elkiáltotta magát, hogy „Banda, hozzám!”, a zenészek kis habozás után otthagyták a grófi társaságot, és a juhász fülébe húztál: a megrendelt . nótát, ; ~ Az arisztokrata "'Vendégeket néhány pillanatig megbénította az „inzultus”, és amilfof; magukhoz tértek. a csodálkozástól, egyikük felállt és .odament a juhász asztalához. Az a jószabású kölcsön-civilruhá- ban tisztviselő-félének nézett;, ki, ezért a monokli« fiatalén)-* bér udvarias gőggel szólalt meg: — Báró Fehérpatoky Guidó vagyok. Társaságom nevében elégtételt kérek. A juhász felállt, kihúzta magát és bemutatkozott: > — Gróf Keserű János! A báró meglepetten bámult rá, azután kezét nyújtotta és udvariasan mondta: — Szervusz, kérlckaláasan! Légy oly jó, fáradj asztalunkhoz, mulass velünk. — Szívesen lcérlekalássan. Átment hozzájuk, ittak és egy idő múlva, a gróf, aki a • kopott gyermekholmikat küldte, megkérdezte: — Neked is itt van; a birtokod, valahol a Hortobágyon? Tudod, én tíz évig éltem külföldön, nemrégen jöttem átvenni örökségemet. A juhász bólintott: — Igen, kétezernyolcszázti zennyolc juhom van a szomszédságban. A gróf elámult: — Jól hallottam, kétezer- négyszáztizennyolcat mondták drága pajtikám? Milyen érdekes! Nekem is pont ennyi ju- hom van. ’ ' — Tudom, pajtikám! Sn őrzöm! Palásti Uiszló Hordók . . . Csak éppen ast egyik 220-szor nagyobb a másiknál... lós, főpincemester, mint a borok ápolója, gondozója, töltsd meg a poharakat! íme előttünk a teli. palackok, a teli poharak. Egyik édes, a másik száraz. Vegye fel, ki-ki melyiknek patrónusa. Vegyük hát fel és koccintsunk! Mire is , igyunk? ... Eltelt egy év. Munkában, gondban. S a szorgos munka révén, ha fáradtak vagyunk is, de nyugodtak, elégedettel:. És biztosak a holnapban. 1 Koccintsunk hát arra, ami mögöttünk van, s arra,1 hogy jövőre is teli legyen a pince, teli a pohár, s kellemesebb, gondtalanabb az élet. Még akkor is, ha gondtalanabbá, ' gyorsabban múlónak tűnik az idő. S mi kell ahhoz, hogy jö- : őre is elégedetten találkozhassunk., pihenhessünk így ka- ácsonykor; erő és egészség! Ürítsük hát a poharat; ' — Kedves egészségükre! | Barcsa Sándor Gszhajú, nyugdíjas; 76 éves tanítóról készítettem portrét. Otthonában kerestem fel, és bizonyára ez i« hozzájárult a meghitt, kellemes hangulatú légkör kialakításához. Sok mindenről beszélgettünk, hiszen a 7ß év munkája, küzdelme, csalódása, győzelme rengeteg élményt szül. Nemcsak az idős emberek, a fiatalabbak is úgy: vélik, hogy az újságíró mindenben tud segíteni. Amikor már összeme- legedünk, elő-elöhozakodnak személyes gondjaikkal, amiből sersze bőven kijut mindannyi unknak. Nem lepődtem volna hát meg. ha az őszhajú, nyugdíjas tanító szintén kéri a'í újságíró segítségét, valamihez- Hiszen öreg ember, nyilván sok gonddal, és ritkán találkozik olyan valakivel, aki a közhiedelem szerint sok helvütt bír befolyással. Amikor búcsúztunk. valóban előhozakodott egy riporton kívüli kéréssel. így hangzott: — Aztán;' ha szüksége yáf> valamire, csak szóljon. Keressen fel bármikor,/ nagyon szívesen ségítók. ' ixm Csak szóljon...
