Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

Világ prclöí áriái, egyesüli etek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 258. szám. Ara: 80 fillér Vasárnap, 1983. november 3. Novemberi napsütésben Nagyszerű segítség Idős Sály András, az Özdi Kohászati Üzemek nagy szak­mai és élettapasztalatokkal rendelkező, megbecsült dolgo­zója emelkedik szólásra. Körü­lötte, a megyei tanács díszter­mében elül a zaj, a suttogás, a széknyikorgás. Sály András vár keveset. Előbb mellette ülő fi­ára tekint, mintha tőle várna még némi biztatást. Érződik, hogy nem a beszéd embere, ha­nem inkább a munkáé, a tette­ké. De az életben elkerülhetet­len a beszéd, szólni kell arról amit tettünk, s amit tenni kí­vánunk. Idős Sály Andrást ér­deklődve hallgatják az embe­rek; — Én csak annyit szeretnék szólni, hogy a magam és a fi­am nevében köszönetét mondok a Putnoki Gépállomás vezetői­nek. Az elmúlt pár Írét alatt, amíg ott dolgoztunk náluk, szántottunk, vetettünk a ter­melőszövetkezetnek, megfelelő­en gondoskodtak rólunk, öröm­mel halljuk, hogy itt ülő mun­katársaink eredményesen segí­tették a falu őszi munkáját. Éppen ezért én és a fiam még maradunk, hogy a mélyszán­tásban se legyen hiba. Csak ennyit akartam mondani. — Taps csattan, elismerő, szívből jövő. S idős Sály András Után sorra jelentkeznek a többiek. És a szavak? — Mi is köszönjük a gondos­kodást. az ellátást, a bizalmat, amelynek erőnk, tudásunk sze­rint igyekeztünk megfelelni. S mi is úgy döntöttünk, hogy, még maradunk, ha üzemi mun­kahelyünk nélkülözni tud ben­nünket. Maradunk, amíg szük­ség van ránk. Szívesen segítjük a falut, hiszen nekünk is érde­künk, hogy több, olcsóbb éle­lem legyen. Furcsának tűnik talán, azon­ban lassan már nem szokatlan, hogy Sály András nem a gyár; Lukács István vasúti dolgozo nem a MÁV, hanem, a faluba mezőgazdaság '■ helyzetéről, problémáiról, az őszi munkák­ról szól. Nem szokatlan, mert a munkások, a munkásosztály legjobbjai nemcsak szőkébb munkaterületüket, nemcsak az üzemet, annak munkáját kí­sérik figyelemmel, hanem túl a gyár kapuin egész társadal­munk életét, problémáit. S ha erejükből, tudásukból telik, szívesen segítenek ott, ahol azt önmaguk és mindannyiunk bol­dogulásának érdekei megkí­vánják. Heteken át, nem könnyű — üzemben szokatlanul hosszú műszakokban — szántottak, ve­tettek Sály Andráséit is, s mindannyian, akik november 2-án, szombaton délelőtt meg­töltötték a megyei tanács dísz­termének széksorait, hogy ta­lálkozzanak a megyei tanács vezetőivel, a megyei pártbi­zottság képviselőivel, a gépál­lomások igazgatóságának veze­tőivel, s a tetteknek, a helyzet­nek megfelelően értékeljék a munkát. S hogy a megye ve­zetői köszönetét mondhassanak a száz és száz ipari munkásnak, akik vállalták, hogy megszo­kott' szakmájukat felcserélik, hogy távol családjuktól segíte­nek legfontosabb feladataikat megoldani. S imc. a segíteni mindenkor kész ember jellem­ző szerénységével ők mondanak köszönetét. Pedig a tettek, a végzett munka alapján őket il­leti az elismerés, őket illeti a köszönet. A néhány száz ipari munkás, aki a gépállomások es termelőszövetkezetek gépeire Olt, főleg éjszakai munkával több mint 23 000 holdnyi terü­leten szántott, vetett, silózott, betakarított, nem sokkal több, mint egy hónap alatt. S ez a mezőgazdaság legfontosabb őszi munkájának több mint tíz százalékát jelenti. A gépállo­más! és termelőszövetkezeti traktorosok ez őszön olyan lel­kiismeretesen, becsületesen dolgoztak, mint még soha. Azonban ha nincsenek a mun­kások között traktorhoz értő és önzetlen áldozatvállalásra kész százak, nem- tudtunk volna idő­ben végezni az őszi munkák­kal, nem vethettünk volna el 148 000 hold kenyérgabonát, nem állna megyénk az elsők között, hosszú évek óta első íz­ben az őszi mezőgazdasági munkákban. Azonban a hívó, a kérő szó megértésre talált, ahogyan megértésre talál a munkásosztály körében minden esetben, ba a szocializmus épí­tésének ügyéről, mindannyiunk boldogulásáról van szó. Őszintén szólva, az elmúlt néhány hét során több helyen, több ember szájából hangzott el értetlenséget és csodálkozást kifejezően a. következő kérdés: „Még mindig szükség van a mezőgazdaságban ilyen kam­pánymunkáik . szervezésére? Még mindig segítenünk kell a falut,, a mezőgazdaságot? Med­dig még?” Lehet, hogy látszó­lag. csak a felszínt tekintve, nem alaptalan a kérdés. Azon­ban az . életünket, munkánkat, fejlődésünket, gazdasági és társadalmi formálódásunk fel­tételeit reálisan elemző ember szemszögéből nézve, felszínes a megállapítás, felszínes a kér­dés. Felszínes, mert nem veszi figyelembe való helyzetünket, az adott körülményeket. Nagy hiba lenne ugyanis szem elől téveszteni, hogy fa­lun a nagyüzemi gazdálkodás meghonosítása, a valóban nagy­üzemi jellegű és tartalmú munka megtanulása és beideg­ződése nem megy, nem is me­het egyik napról a másikra. A termelőszövetkezetek még nem tudtak annyi, gépekhez értő szakembert kinevelni, amennyi szükséges lenne. Hiszen a gé­pesítés gyorsasága megelőzi a szükséges szakemberek bizto­sítását. Egyébként is a mező- gazdaságban olyan hatalmas munkákat, 'mint az aratás, az optimális időben történő őszi betakarítás és vetés néhány hetes igen gyors és szervezett munkát követel. Ha késünk, az az egész nép kára. Érthető hát, hogy segítenünk kell mindad­dig, amíg (s e folyamat tart) a falu, a mezőgazdaság nem éri el a szükséges fejlettségi fokot. És ki segíthetne e munkában, ha nem a munkásosztály, a munkások legjobbjai. Mint ahogyan az elmúlt hetekben segítettek és segítenek a még hátralévő munkáknál, a mély­szántásnál is. A falut önzetlenül segítő üzemi munkások százai meg­kapták a köszönő szót. Szerény pénzjutalmat és ki-ki egv-egv oklevelet. Szerény, csupán jel­képes ellenszolgáltatás ez mindazért, amit tettek. Azon­ban, ahogy szavaik tükrözték; nem a jutalomért, nem a sze­mélyi dicséretért tették. Az „ellenszolgáltatás” az lesz ne­kik, ha munkájuk nyomán töb­bet terem a föld, ha egyre több és egyre .olcsóbb élelmiszerrel, kenyérrel látja el a falu a vá­rost, az egész országot. De egy biztos; azért, hogy ez bekövet­kezzék, ők néhány százan iga­zán megtették és az elkövet­kező napokban is megteszik a magukét! Barcsa Sándor r Gondolatébresztő után ts ítélet az ózdi „benzin-ügyben** Ü’ Szót kér a közlekedés Tfr Hétköznapokról — ünnepi hangon V Mit mond az építőművész és a statisztikus? * «* Cfmíúiii kör — Humor ___________J A saigoni rádió szerint: Foto; Szabados Gyói Diem és fivére öngyilkos lett! Katonai bizottság vette át a hatalmat Dél-Vietnamban Tegnap, magyar idő szerint hajnali 3 óra 15 perckor a saigoni rádió bejelentette, hogy Ngo Dinh Diem, a bukott dik­tátor, és fivére: Ngo Dinh Nhu, a titkosrendőrség főnöke „ön­kezével vetett véget életének”. Diplomáciai források ezt a hírt még nem erősítették meg. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy helyi idő szerint a hajnali órákban felkúszott a megadást jel­ző fehér zászló a Diem- család sárgára festett sai­goni palotájának tetejére. Diem és fivére megadta ma­gát, s a katonai felkelésben részt vett osztagok őrizetbe vették őket. A saigoni rádió azt állítja, hogy a két. fivér megszökött az őrizetből, s egy környékbeli templomba vette be magát, de ismét a katonák kezére kerültek, Diem és Nhu egy katonai páncélko­csiban — mint a rádió mondta —, öngyilkos lett. A katonai lázadás vezetői állítólag enge­délyt adtak a helyi sajtó kép­viselőinek a holttestek lefény­képezésére. A Centi 'hírt á saigoni nagy­követségre ■ hivatkozva, ma reggel az amerikai külügymi­nisztérium is bejelentette. A Reuter hírügynökség tu­dósítója közli, hogy Saigonban megszűnt a lövöldözés, s az élet íassan visszatér a rendes ke­rékvágásba. A saigoni rádió is­mertette a „tábornokok bi­zottságának” közleményét, amely szerint „Ngo Dinh Diem korrupt rendszere ellen véget ért a harc”. A „tábornokok bi­zottsága” nyugalomra intette az ország lakosságát, s bejelentet­Ercdményesen dolgoztak népfront-bizottságaink A népfront országos kong­resszusára készülve, megyénk­ben is értékelték a helyi nép­frontbizottságok eddigi tevé­kenységét. Ezt a hatalmas fel­mérő munkát 73 munkacsoport végezte, s jelentésük alapján a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a munka eredményeit és hibáit. Megállapították, hogy az el­múlt kongresszus óta népfront­bizottságaink munkája tovább javult. A bizottságok és az el­nökségek tagjai helyesen ma­gyarázzák pártunk politikáját, jól szervezik a tömegeket h párt és a kormány határoza­tainak megvalósítására. Egy- egy feladathoz a pártonkívüli- ek tömegeit képesek mozgósf- tani. Jó testületi munka és rend­szeres szervezeti élet azonban csak ott: található, ahol a párt és a tanács helyi vezetői meg­felelően értékelik a népfront szerepét. A mezőcsáti járás néhány községében például részletesen foglalkoztak a belvízrendezés­sel, ezenkívül író—olvasó talál­kozókat rendeztek. Bőcs köz ségben 8000 forint értékű tár sadalmi munkát szerveztek az új autóbuszváró építéséhez. Különösen szerteágazó a ka­zincbarcikai városi népfront- bizottság tevékenysége. A bi­zottság tagjai részt vettek a la­kóbizottságok újjáválasztósát előkészítő munkában, népsze­rűsítették a városépítés távlati terveit, törődnek a szövetkeze­ti lakásépítkezés ügyeivel, s az épülő városban javaslatokat tesznek az új utcák elnevezésé­re. A termelőszövetkezeti bizott November 7-én adják át az ézds televízió erősítő áíiomást (Tudósítónktól.) Az év elején hangzott el el­ső alkalommal az ózdi dolgo­zók kérése: televízió erősítő ál lomásra volna szükség Özdon, mivel sok helyen élvezhetetlen a vétel. Ma már a Drótosté- tőn készen áll a 48 méter ma­gas erősítő karcsú tornya, s dí­szíti Ózdotj Hamarosan hasznot is hajt majd, a tv-tulajdono- sok nagy örömére. A társadal­mi összefogással megépített lé­tesítmény műszaki átadása ugyanis már megtörtént. Üzembe helyezése, ünnepélyes átadása a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­ján, november 7-én lesz. Ki ®í Ságok sokat munkálkodnak a szövetkezeti demokratizmus fejlesztésén. Különösen ered­ményes ilyen szempontból a mezőcsáti járás bizottságainak tevékenysége. Több községben és városban azonban még sok javítanivaló van. Az encsi járás 80 bizott­sága közül csak 20 működik előre elkészített munkaterv alapján. Mezőkövesden, ahol pedig a lakosság szama eléri a húszezret, csak akkor ül össze a népfrontbizottság, ha erre külön felszólítást kap a járás­tól. ötletszerűen választják meg egy-egv ülés napirendjét Sátoraljaújhelyen is. A felmérő jelentés megálla­pította, hogy ott leggyengébb a népfrontbizottságok munkája, ahol a községi pártszervezetek nem adnak külön feladatokat a népfrontban tevékenykedő kommunistáknak, és nem szá­moltatják be őket. A megyei elnökség a további munka megjavítása végett szá­mos határozatot hozott. El kell érni — állapítja meg többek között —, hogy a népfrontbi­zottságok, mint vitafórumok, az eddigieknél még hatékonyab­ban segítsék a Párt politikáját, s ennek megfelelően bővíteni kell az aktíva-hálózatot. A já­rási népfrontbizottságok ad­janak több segítséget a közsé­gieknek. Az ülés végén több hozzá­szólás hangzott eh te, hogy a testület egy ideig magának tartja meg a vezetés jogát. A közlemény egyébként ismételten hangoztatja, bogy tovább kell folytatni a harcot a Vietkong — vagyis a Nemzeti Felszabadulási Front ellen. Az Egyesült Államok csen­des-óceáni katonai egysé­gének hírlapja szerint, a saigoni katonai vezetőség már gondoskodott polgári utódlásról. A rádió egyébként közölte, hogy felfüggesztik az alkot­mányt, és szélnek eresztik a nemrég megválasztott nemzet- gyűlést. Washingtonból kiszi­várgott hírek szerint az Egye­sült Államok valószínűleg ha­marosan elismeri az új kor mónyt Az amerikai haditengerészeti egységek egyébként utasítást kaptak, hogy' tartsanak Dél-Vi- etnam felé. Diem elnök sógornője, Nhu asszony az Egyesült Államok­ban, Los Angelesben tartózko­dik. Pénteki sajtóértekezletén kijelentette: Dél-Vietnamban nem jöhet létre katonai állam­csíny, az amerikaiak támoga­tása nélkül. Megyénkbe látogat a jugoszláv szakszervezeti küldöttség A Vasas és a Bányász Szak- szervezet vendégeként négyta­gú jugoszláv szakszervezeti küldöttség tartózkodik hazánk­ban Laza Matericsnek, a jugo­szláv ipari- és bányász szak- szervezet központi bizottsága elnökségi tagjának, a bosznia— hercegovinai szakszervezeti bi­zottság elnökének vezetésével. Itt-tartózkodásuk során Borsod megyébe is ellátogatnak. Felke­resik a Lenin Kohászati Műve­ket, a rudabány'ai vasércbá­nyát, s megbeszéléseket folytat­nak a megye szakszervezeti ve- tetőivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom