Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

4 ESSÁKM AOSAftO RE &A & péntek, 196Ä. november í­k kiI'$*Ssdi9. f*aSy m u n ka t Hazánkban " jók fel a különböző természe­tű ismeretanyagokat. Akik na­pi munkájuk mellett & báb- művőszettelj vagy an eszperan­tóval szeretnének megismer­kedni, módjuk nyílik rá a mű­velődési házak falai közöt1. Egy-egy művelődési otthon évente 15—4Ö ezer forintot, né­ha. többet .fordít a* szakköri munkára. E2 megyénkben mil­liókra rúg. országos mérete­ket tekintve pedig tízmilliók­ról beszélhetünk. Éppen ezért érdemesnek lát­szik néhány gondolatot felvet­ni az egyes szakkörök léljogo- sultsáfját, hasznosságát, es mi ■nőségi munkáját illetően. A megyét járva többször tettünk olyan megállapításokat, hogy a szakkörök szervezésénél nép­művelési szakembereink- gyak­ran szem elől tévesztik a raci ónaliemust. Áldozatul esnek egy frappáns” ötletnek, egy megalapozatlan gondolatnak. Vagyis: nem a szükségletből, nem az igényekből indulnak ki, Sok kárt ökoz^ a szakköri munkában a rossz értelemben vett „hagyomány”-tisztelet. Évtizeddel ezelőtt a kulturbá- zak falai között kötelezően ala­kultak bizonyos szakkörök. Ezek közé számíthatjuk a ke­vés hasznot hajtó fotoszakkő- röket. Bárhol lapozunk bele a népművelők jelentéseibe, gyakran tapasztalhatjuk a pa­naszt: a fotoszakkör még nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket. Tisztelet & jól dol­gozó fotoszakkörcjknék. az im­produktivitás nem enged sok jót mondatni velünk e nagyon drága, kevés hasznosat „ter­melő” szakkörről. Ugyancsak gondolkodásra késztetnék bennünket a me­chanikusan szervezett képző- művészkörök is. A „kell” alap­ján éledő szakkörök meleg­ágyai lehetnek a dilettantiz­musnak, még akkor is, ha e . szakkörök élére kitűnő képes- aégű, művész szakkörvézötŐ kerül. Ott, ahol valóságos igény mutatkozik a. képzőművész szakkörök iránt, érdemes eze­ket szervezni. De csak azért, hogy legyen, ez már a. kultúra ügyének szánt összeg herdálá­sa-. Megfontolandó a színjátszó szakkörök mindenáron- való működtetése is. A helyi viszo­nyokhoz. igényekhez, lehetősé­gekhez kell idomítani a meg­alakítás és á munkálkodás fel­tételeit A mindenáron való v.színjátszósdl” ina már kor­szerűtlen. Ahogy a- népmüve- lési módszerek finomodnak.^ ahogy a skála .szélesedik, . úgy* szőri tódnak önmagáktól is tör-, vényszórűen vissza bizonyos túlhaladott népművelési for­mák. Természetesen a felve­tett gondolatot nem érdemes a! tv konkurren ciá java 1 ósske- függésbe hozni. A színjátszás bizonyos keretek és foltéi elek között virágozhat a tv mellett és a tv ellenére is. Egyes művelődési házakban úgynevezett ,,öl.lo1.”-smlckörök tevékenykednek. Nem állíthat-! juk, hogy teljesen haszontala­nok özek a körölt, de asi sem Jelentkezési felhívás • Bebreoen—ralis gl íeaftíökil ati'sőtiüí.ö.'fsiisí TMhnlitu» ■ levelező tógo/BtAr«. A Debrecen—í-allagt S*élr,6íoku4 MíZÖgaídíiSilgl Technikum levelező & tafozató /elhívja m!ndí<zóK /Uíyc)-é inét. akik felsőfokú ál!auer>:. ész-j téEi ezalrteahnikusi képesítést leí-y várinak szerezni, hogy jelentkea-T hatnék a íenti intézménybe, Pelvé-T tf^li feltételek: középiskolai érétte*-T El, vagy képesítő oklevél. Megfelelők előképzéttaégnek szárhit a képzétiX sialcjffinnyal egyező szakmunkás^ képesítés is, korhatárra teküv.et- nélkül jelentkezhetnek a levelii« tagozatra olyan munkavisjonyban ílló személyek és termelőszövet­kezeti tagok, aki legalább másfél évet már munkaviszonyban, illető­leg termelőszövetkezeti tagsági vi­szonyban töltöttek. A katona) azol gálát Héjét munka viszony ban töl­tött időnek tekintjük. A jelentkezők felvétel! lappal Je­lentkeznek, melyhez csatolni kell az érettségi, vagy a képesítő bízó- nvitványt, énnek luanyaban szak- niutiKás bizonyítványt, önéicntM zot, örvöst igazolást, vállalati ia~4 vaalatot, születési anyakönyvi kl-f vonatöt. . A tanulmányi lőő 3 év. az iskola] elvégzése után a hallgatók felsőío-1 Sói szaktechnikusi oklevelet kapnak J és kedvezményesen folytathatják! tanulmányaikat más. agrárfeleőok-i u*ás! intézményekben. 5 Jelentkezési lap az iskolánál kér-J t-rtő. A jelentkezés batárideje no-| mber Iá, vallhatjuk . bizonyossággal, hogy túlontúl eredményesen működnek. Néhány „rosszul politizáló” szakkörre gór;do funk: a. gyűjtögető körökre, as akvaristákra, a természetjá­rókra, a kahtuszgyűjttíkre, ki mit tud körökre, az ugyan - azon tagokból verbuvált. k.i- marakórusókra, és más hang­samé. de nem mindig hasznos ügyet szolgáló szakkörökre. Tévedés né essék: nem állítjuk kategorikusan, hogy a felso­rolt szakkörök mindenütt eredménytelenségre predeszti­náltak. Lehetséges, hogy egy­két helyétn valóságos igény szülte a szóbanforgó szakkör valamelyikének működtetését. Ném érdektelen megemlíte­ni, hogy falun általában job­ban figyelembe veszik az igé­nyeket. Az alakuló szakkörök, tanfolyamok, akadémiák, ta­nulókörök rendszerint a prak- ticítás jegyében születnek. Ép­pen ezért óvni kell a falut a jószándóku, dé kevés haszon­nal kecsegtető ötletektől, a „városias” szakkörök létesíté­sétől. Nemrégiben hallottuk, hogy az- egyik faluban művészi tornát akarnak tanulni a fia­talok. Utána nézve rájöttünk; nem a fiatalok akarnak mű­vészi tornát tanulni, haném egy lelkes, fiatal lány tanítani. Később megmagyarázták néki: mégis csak jobb, ha előbb Oko­san, színvonalasan tornászni tanulnak a fiatalok. S utána esetleg jöhet a művészi torna. A falusi szakkörök java ré­sze példamutatóan ésszerű. Városi művelődési házaink ta­nulhatnának a jó ügyet szol­gáló falusi szakkörök munká­itól. Hallottunk konyhakerti növényekkel, virágmagvakkal, virágtermesztéssel, kert- és parkrendezéssel fog] alkotó szakkörök szervezéséről. Iga­zán meg) tato az a céltudatos­ság, amellyel e kérdéseket fa­lun kezelik. Gondolatié'vetésünk összegezése: a szakköri mun­ka nem rossz megyénkben, de érzésünk szerint célszerűnek látszana felülvizsgálni egyes szakkörök működését, már csuk azért is, mert sok szak­kör létszámban sem képes eredményt felmutatni. Nem .is beszélve a produktumról. Vég- téro is nem mindegy. hogy. sok. százezer forint hasznos célt szóig ál-e, vagy csajt sta­tisztikai adatot? Párkány László Megjelent a Napjaink novemberi száma (jfexp/zetek Szép küllemmel, érdekes és értékes tartalommal jelent meg u Napjaink legújabb sza­ma. A vezércikk helyén indít­va, Nfkl&i Áriám Ír Né2ŐSZög és horizont címmel hosszabb eszmefuttatást a város kultu­rális életéről. Ku'zmánvi Gusz­táv RaOSzódia prózában című írásában ugyancsak a város kulturális életének egy és kér- déseivél foglalkozik, meleg, lí­rai hangon. Értéken írás Orosz Györővnek. a Miskolci Nemze­ti Színház főrendezőjének Cili­ké a színház közeli líagy be- mutatóiáról, Az ember t.ragé- diátáról, melybén Madách re­mekének színrevitelével kab- csolator» gondiairól. elképzelé­sei ről beszél. Ugyancsak az ér­tékes cikkek közé tartozik Bód Andor Nem az én gondom cí­mű írása., molyban egy falu portréját festi meg igen olvas- mányosan, A Napjaink novembert szá­mában olvashatjuk Báráth Lajos ÖtVény-j&ja, Gipkay Barna Hajnali hinta című el­beszélését, Bihari Sándor, Csá- nády János. Dernany Öttó, La­dányi Mihály, ICftlaflZ László, Mezei András, Koós Zoltán, Tokács Imre verseit. A II. Or­szágos Grafikai B lenn áléról Knceogh Ákos, . Sérts János kiállításáról Szíj Béla ír mól- tatást. Ezenkívül több héVes képzőművész alkotása, könyv, recenzió, jegyzet található még fi változatos tartalmú lapban. tJmemxr*vnvt hítrUU+H el éber mxmhátsnő (Tudósítónktól.) Bika* Józsefné salakos a sá­ri ökb art et Ózdi Kohászati Üzemek kohó kazánhazának Vfl-es számú aknájánál észre­vette, hogy a salakmalom bal­oldali sal&ktányérjából, rend­ellenes helyről sálak, por ós sséngáz ömlik. Azonnal jelen­tette az esetet Csinnns Gábor művezetőnek, aki Pataki Fe­renc lakatos csoportvezetővel nyomban a. helyszínre sietett. A VH-es kazánnál leállították a rostot, hogy a tüzes salak ne hull ion a malomba. Ezzel egy­idejűleg a malmot kiürítették. Ezután Pataki Ferenc mentő­övvel leereszkedett a malom­ba. Megállapította, hogy elsza­kadt a kúp rögzítő csavarja. Két lakatos, Kimpáll József és Lidák János pöfx ' A a csa­vart Egy munkásnő éberségének s a gyors intézkedésnek kö­szönhető, hogy1 nem származott kiesés, V. T, Felkiiiaíláli nsegyeiik réggi szakmáinak emlékeit < > A Magyar 'Történelmi Tár­sulat Borsód megyei csoportja, amelyben negyven tanár, ntu- eológus, illetve a történelmi kérdések iránt érdeklődő dal-- gostó tevékenykedik, értékes munkásságot fejt ki a megye múltjára vonatkozó adatok összegyűjtésében ás ázók meg­ismertetésében. A. csdpórt: tag­jai nem egészen p.gy év alatt tizenöt tanulmányi, ügy csöve­zett publikációt tettek közéé, a hélyí sajtóban, a Borsodi Szemlében, a miskolci, illetve a sárospataki Múneumi füze­tekben, Igtl fóglálkóstak többék kő­sót t. a neves, Borsod megyei születésű költő, Gvudányi Jó­zsef történeti munkásságával, a. miskolci épitőinunkásók líiOG-os sztrájkjával, az egyik miskolci középiskola, a jelen­legi Közgazdasági Technütum. 75 éves múltjával. További munkájuk során közreadják, illetve féldolgozzák több régi Szakma adatait, emlékeit, foglal koznak például n aevipténl üveghuták, n sáros­pataki nlalomkóbányászát, il­letve kőedény gyártás történe­tével, Miskolc középítőn mal­mainak jelentőségével, Tervbe vették egyebek, között, Diós­győr. Tokaj, Monok hely törté­nőiének, Waive monográfiájá­nak megírását, a megye szere­pének. megismertetését az ISIS —ID-es ' sznbáAlsdffharcban. Ezenkívül a. csoport tágjai té- Vék.P.ny részt, vállallak as or­szág felszabadulásának húsz éves évfordulóján megjelenő összeállítás adatainak gyűjté­séből, felkutatásából, amely a megye 194.5-tői elért fejlődését mutatja, majd. be. Gyufacimke Ez ideig, ha valaki kérés­sel fordult hozzám, igyekez­tem kívánságának mindig dogot terüli, Mert 0 kérés, Az kórós. A felszólító móddal azonban kife baj van. Talán kizárólag ennék tulajdonít­ható, hogy egyes gyufaeimkö- ken feltüntetett rajzos fel­szólításoknak sem én, sem embertársaim nem tették Olyan mértékben eleget, mint ahogyan azt a kibocsátók el­várták. A felszólítás már hi­vatalos. kicsit ellenszenves. Miért, nem léhét kérni a gyu- fásdobözokon szépén és tü­relmesen? Lehetséges, hogy ha szépen kérnek, már kö­töttem volna „szerződést, sér* téfthizlalásra”, vagy moziban kizárólag „csomagéit cukor­kát" fogyasztok és figyelem­be veszem a felhívást: „Jó aawnüveget Látsserész Ktsz- t.6i!” löy csaimreitiK az OFOTERT-ná.^ vásárol tóm öüemüvéget. És hogy miért nem járok a BUkkbe? Mert az erdői gazgatóság mar a gj"ufacipikO,kért rendelkezik Vélem, vagy megtilt valamit. Hát érezhetőm magam a sza­bad természetben vidáman, gondtalanul, amikor ezt el- vasevn: „Óvjuk a geodéziai jelekét!”. Vágj’ „Erdőben . is Irtsuk a cserebogarat!” Fo­galmam sincs, hogyan fo­gom óvni ént az,... izét, azon kisül nemhogy az erdő­ben, de még otthon sem ir­tottam cserebogarat. Hát ez a hétvégi pihenés? Már a gyufásdobozon rámszóhiak, bo©* „Ne zavard a vadakat!” No és kell nekem, hogy még a kisvasúién átvizsgálják ta­risznyámat. mivel ,.Kecskét, az erdőben legeltetni tilos!” Vannak azonban egyszerű kijelentő moiidatők la, ame­lyek nyugtatják az embert, például; „JódÓzott asztAlt ftó niegvórl a golyvától”, ,,Gyü­mölcsözik a pénze a. takarék­ban”. Hát ez mászkál!, most fe­jemben, mint egy bogár, A múltkoriban is mászkált Va­lami a. hátamon, majd a de­rekamon, később a lábámón, és míndliiába kerestem, nem tudtam, milyen bogár lehet és mit tcgj’ek, nükor meglát­tam az asztál on mosolygó gjmfá&dobozt. Ezt hirdette „Kolorédó bogár. Ha ínegtá- lálod jelented a tanácsnak!” Megtaláltam, de... nem je­lentettem, Pál István Van ű| a nap aíatfc? Sötétedik. Az S2MT eafik- haSánák környékén két fia­talember jön szemközt Fti- koi' vagy négy lépésre lehe­tünk egymáfetól, mindkettő megemeli sapkáját, és han­gosan köszön: •— Szervusz kórisis" —- Szervusztok! Foglalkosásomböl eredően sok embert ismerek, dé hir­telen teljés bízonyesságga! ébredek rá: ezt á két srácot nem ismerem, Utánuk nézejv. Még csak pár lépést b.álad- tali, de rögtön összetalálkoz­nak egy idősebb férfival. Most! —• Szervusz kérlfek- alás&an! —• Még meg is hajol­nak. A férfi megemeli kaláp- ját, ügy köszön vissza. Az­tán tétovázva megáll, utánuk fordul. Távolabbról újra hal­lani köszönésüket, A srácok jól Csinálják. És még csalt haragudni r-e lehet, rájuk. Hogy mik vámnak?! <»t) K. őrlemény A Mltőbólci. Nehézipari Mű­szaki. Bgyetem. azon 'ílátalok részére, ak.i:k 1083-ban,* vágy régebben érettségiztek és a műszaki ogyetlaiKllt nappali, esti. Vagy levelező" tagozatain továbbtanulásra .iclontlmznek, felvételi vizsgára, előkészítő esti tan.Solya.mol hirdet. Jelentkezési nyomtatványt a jelen tikoaéshez rntt egyetem ta­nulmányi Osztályánál (Miskolc- Egyetemváros) lehet kapni. A jelentkezési laphoz csatolni kell az érettségi bizonyítványt, te­ha M indem második hét szombatján ünnepi ebédet rendezett önma­gának. Ilyenkor már kora reggel figyelmeztette feleségét, hogy részére ne készítsen ebédet. „Minek — mondta —, hiszen az Avas-ban öiyan kitűnő menüt adnak, olcsó áron.” Ez a második szombat feledtető,!e volt mindannak a sérelemnek, amelyet az ’ öregséggel együtt kap meg az ember, A szuvas csontok fájdalmait, az őszülést, a. rövid­látást, a reumát és az leiászt, a doiogta- lan nyugdíjas életet — mindezeket fe­lejteni kell, ha az ember bele akar tö­rődni abba, hogy megöregedett, hogy cletp karikáján alig van fonál, mely még összeköti a mindennapokkal. Koszi Barna erre a soroukövefketó szombatra is fölkészült, pénzt és másfél doboznyi tokos-cigarettát, tett; zsebébe, újságot óh egy kalandos útleírást is vitt. magával, mindezek kellemesen szóra­koztatják az. embert, míg várni, kell a kiszolgálásra, majd pedig as emósztés- segítő üldögélésre 1« mindenképpen hasznoí, egy jó könyv. Először is: gondosan tanulmányozta az étlapot,, a a levesek közül gyorsan ki­választotta a ragut, sok benne a táp­érték és rangos is. Másodiknak sokféle- fajta étel kínálkozott. Vadas hús héö- tósné módra, házi töltött káposzta, borjú-szegy töltelékkel — egyszóval, nem volt ésszerű dólóg a döntés. Vá­lasztása végül is a matróz húsra esett, amit pártzsiasra ígért az étlap. Már megbillentette tányérját, hogy az utolsó Iranál ragut is eltüntesse szájá­nak boltozatában, amikor fáköszőnt egykori cimborája... Melegen kézét ráztak, ő megkínálta síékkel, majd égy ideig a véletlent dicsérték, mely mindén bizonnyal szereti őket, hiszen lám, ősz- szohóztu ókét. Aztán hallgattak vala­meddig. — Te Itt szoktál... ? — kérdezte Ké­szít cimborája, s tányérjára bökött, s amikor Keszi Barna intett, hogy igen, barátja furcsán hümmögött. — Nem mondom— húzta ferdére száját. — Aztán, mennyit fizetsz égy ilyen ebéd­ért? — Hát... harmincat. Harminc' forin­tot, mondjuk. — Az sok! Isten ellen való Vétek har­minc forintot egy ebédért kifizetni — szörnyűiködött a cimbora. Keszi Barnh egészségeset nevetett, — Mi öröme lehet már egy magamfajta Vénembernek? Nó, mi? "Hogy jót eszik, jól alszik., Közel már a hetven ... Mi lehet még nekem hátra? Semmi! — s gondterheltén megsimogatta azt a pár hajszálat, melyét az Idd megkímélt, s amelyet reggelenként gondosan meg- fésült. A cimbora erre megfogta Keszi .vállát s azt mondta: •— Elkériyelmeskédtél, öregem. — Elkényélmeskedtebi? — horkant fel Keszi haragosán, —• Mért kényei- meskedtem volna el? Nyugdíjam van, megérdemeltem. A pénzt pedig ügy osz­tóm be, ahogyan a legjobb. Intett á pincérnek, hogy hózsön két nagyfrÖccsöt, A cimbora engesztelőén csUlapitott*. majd süomofúan sóliajtott. -- Nem élet. ez így... — és nagy köröket rajzolt ki- szikkadt, erekkel csúfított kezével. — Nekem nincs étvágyam ... — szinte sut­togva beszélt, -mintha titkot árulna el. — Az anyönak fcnyegetőznío kell, hogy égj.' tál ételt cigaretta nélkül bekarialaz- zak.,. Nem csúszik ... Hl mtrtden falat elakad — s mutatta & torkát. — Nem Csúszik? — lepődött, meg Keszi. — Aztán mért nőni? — Hosszan' vizsgálta clmbóraja fáradt, ráncokkal tarkított arcát. — Csak nem a halálod érzed? — nézett a szemébe riadtan. Erre meg a másik kacagott fél. -~ Halálom? Hogy gondolhatsz Ilyent? Bzáz. évig fogok élni. Szörnyű igazságtalanság történt velem — e bólogatvfe mőgvárte. ^fi Kikából {összesen míg Keszi kellő érdeklődéssel ráfigye!. — Dolgoztam én napi négy órát, benn az üzemben. Egy hónappal ezelőtt hi­tették a BZürömot... Máról holnapra. — Kitelték a szűrödet? Aztán miért? — Azt mondták, öreg vagyok. Adjam át a helyem a fiataloknak — keserveset sóhajtott. —• Azok jöjjenek, úgy mond­ták, akik egy-két éve mentek nyugdíjba. Kesri nem .értetté cimboráját. — .Árián mórt kell neked dolgozni? Nem dolgoztál még eleget? — Abból soké elég — koccintásra nyújtotta poharát. — Elfáradtam — mondta Keszi, s mintha bölcseikedni akarna, úgy nézte ä mennyezetét és a pácolt diófából ké­szült deszka tapétát. — Reumám van, meg asztmám is, ügy érzem >.. ősszel fojtogat a levegő, a térdem pedjg min­den Időváltozást jelez... Aztán arta gondolt Koszi Barna, hogy amíg bejárt dolgozni, soha nem fájl, á térdé, és az asztmája sein kínozta. Egy­általán semmiféle nyávajára nem gon­dolt,. tí lehet, hogy a derekát sóm bt idő kezdte bt, hanem a folytonos fekvés, a re ka mié kémény alja. Csak turkálta ételét. Már nem ta em­lékezett cimborájára, akt nagy sóhajtá­sokkal ült mellette égj' ideig, aztán el­köszönt, fröccsét se itta ki teljesen. Négy óra ss elmúlt, amikor a pincér megkérdezte, hogy talán rossz ítélt a matrózhús párizsiasan? — Jó volt, nagyon jó •— méntegetód- zött Kesri. S most a? egyszer elfelejtetté elő venni a könyvet, az újságban sem olvasta él a külpolitikát, meg a baleseti krónikát. Elindult ható. Lássan, hagyón öregesén lépkedett. Nem érzett semmi fájdalmat, pedig akkor már közeledett aa ős», fojtó pára telepedett az Avas tornyaira, és ä tóronyhátók felső érftéle* úrit is eltakarta a szürke lég, són az éjszakán nyugtalanul aludt, rossz álmók gyötörték ős elvesz­te tté étvágyút is. Keszi Barna igazi öregember lett, Olyan, áki a halálát várja, s érzi, az elől nincs menekvés, legalább is a tétlenségben. ■Baráth Lajos, vagy technikust öfcleuelet, Vábbá munkáltatójának, rmmltaviRzónylran nem áll, n bizonyítványt kiállító oktatási intézmény igazgátójánalr ja­vaslatát Jeleittliétési határidő; 1953. november 15. A téti folyam megnyitása 1083. november 38-án IV ölté­kor lesz és 1904. június 18-ig tért;. Hétfő, kedd éé esütörtöiki napokon este fél 0 órától fél 9 óráig tartanak az egyetem. Ok­tatói előadást matemut.i kából, és műszaki rajzból, 294 órán. A tanfo­lyam helye: Miskolc egyik bol- törüleu iskolája, amelyet ké­sőbb jelölnek meg pontosán. A tanfolyam önköltséges. A résztvevők egy összegben 450 forint részvételi díjat fizetnék 1003. november 28-ig, külön ■közölt módón. Az előkészítő tantól yarn el­végzése a felvételi Vizsgát nem helyettesíti. Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. metök I temíolyaöia Kárson f Nemrég a, mezőkövesdi t. {László Öimnézium negyven tKISSS-fiatolja vette három náp- 4r,J birtokába a kácst gyerrrvék- iüdülőt. Továbbképzésen vet- ' tek. részt, melynek célja, a:; vóU, hogy a. negyven KISZ- Veiétől felkészítse att Jllá.l—ét, ae tanévben előttük, álló féU (tdatokro. Az első élSadást Kovách Jó­zsef elvtára, a matíÓköVeSdi já­rási kisZ-oirottság agít-prop. titkára, tartatta. Beszélt 0. ma- gyár ifjúság jelenlegi helyze­téről, feladatúiról. Az iskóla. ^ K1 nz-me. r vermének Utltára, ísRarivá.nyi. Gáspár ats egész én» %munl;n.programot, ismertette, ..Darányi Mária tanulmányi fe~ ] ’lélás a helyes tanulási, mód- ; >síterekről, a. bukás megelőrsésé- I ".rol, valamint tt. szakkörök, té- yvékehységérőt tájékoztatta, a J Ifldkát éj lányokat. J \ Érdékes színfoltja, volt a ®»a u folyamnak ae utolsó napén | Dnég rendié ttétl akadály verseny, "Nem volt hiány o. három non ’’alatt jókedvben, vidámságban Jáenib 7öősjz/i. eb cxl

Next

/
Oldalképek
Tartalom