Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-16 / 268. szám

Szombat, 1963. november 16, BS2!ASBf AGTAKORS7IAÖ s Giber! segítségre vár! Tél előtt Nagyecsér tanyán X szeszélyes Hemád vágja Sfebfié a községet. A szeretett és sokszor mégis szidott folyó 2— 3 évenként kiszalad a medré­ből és sárga iszapjával elta­karja a termőföldet. Sok fá­radság válik hiábavalóvá. Utoljára 1900-ban szaladt ki a Víz. Két egymást követő év­ben aszály perzselt, a télen pe­dig a fagy tönkretett több mint •kétszáz hold búzát Sokat kel­lett küzdeni az elemek vad dü­hével. A kis közösség a tsz — mely 1959-ben alakult — na­gyon megsínylette ezeket az évefltet A fiatalok még az ala­kulás előtt elmentek a város­ba. Egyedül az elnök képvise­li az „ifjúságot”, 40 évével. A tagok átlagéletkora 65 év. Ne­héz itt gazdálkodni. A 86 szarvasmarha, a majoron kí­vül. még négy istállóban van, a lovak három helyen, s a ju­hok is többfelé. Nehéz az elemekkel megbir­kózni. Nem lehet azonban min­dent a természetre hárítani. Tavaly hetven kismalac fa­gyott meg a szerfás ólakban, a munkaiQgység értéke prémi­ummal is csak 17 forintot ért. Ezt nem lehet mind csak az elemi csapások terhére róni. — Nézzünk körül kissé — indítványozom. A major felé tartunk az elnökkel, Horváth Istvánnal. Velünk jön Hege­dűs László, a MÉSZÖV me­zőgazdasági osztályának mun­katársa, aki egyébként május óta társadalmi munkában a tsz elnökhelyettese. Egy héten há­romszor Tárcáiról motorozik ide, mert ott lakik a családjá­val. Csatlakozik hozzánk egy idősebb ember is. Tan- János, az állattenyésztési brigádve- Zetö. Időnként rí« önti cl & tanyát Közvetlen a falu mellett van Öt major. Első látszatra olyan, 'ttldnt általában a többi „test­vére”. Istállók, ólak, kukorica- górék, rakományok. Azonban ahogy közelebb megyünk, fel­tűnik, hogy valamennyi épület .töldhányáson fekszik. Ennek is megvan a maga ®íía. Amikor elkezdődik az asőzés, vagy az olvadás, szinte űszitk az egész major. Az épü­letek között csak trágyatölté- Boken lehet közlekedni. A viz dean tud lefolyni, mert a ta­néin. Elkészültek a szerfás ser­tésférőhelyek: íiaztató, hizlal­da, arra viszont a beruházók már nem gondoltak, hogy ta­karmányelőkészítő is kellene. S amikor az elnök házilag építte­tett egyet, megnehezteltek érte. Nem kell sok időt tölteni a ma­jorban ahhoz, hogy véleményt formáljon az ember. S ez a vé­lemény az: így építkezni, súlyos összegeket elkölteni nem sza­bad. Most az 50 férőhelyes is­tálló kivételével valamennyi épületet téliesíteni kell, csök­kenteni a légteret, nehogy be­következzen az, ami az elmúlt télen. Mármint a malacok el­pusztulása. Dicséretére legyen mondva az elnökhelyettesnek, építőanyagot már szerzett! A járástól sokat várnak Az encsi járás legrégibb tsz-e működik Gibárton. S számos objektív tényező ellenére is megvanak a jobb munka adottságai’ Hét és félhónap alatt 110 kilós sertéseket tud­nak nevelni. Ez igen jövedel­mező a tsz-nek. Még terven felül is adnak az államnak 55 hízót. A szarvasmarhára vi­szont ráfizetnek. Csak 13 hol­das legelő tartozik a gazda­sághoz. Kilenc hold földet meg most kaptak vissza Abaújkér- től. Eddig nem használták, adózni viszont ezután is kel­lett. Az év nagyobb részében, mivel kevés a legelő, az istál­lóban vannak a jószágok. Te­mérdek takarmány kell. S eb­ből jelenleg is kevés van. Ku­koricaszárat esznek a tehe­nek. Nem csoda, ha így a fe- jési átlag mindössze 3 liter. A jószágokat eladni csak úgy le­het, ha helyette másikat vásá­rolnak. Ez a rendelkezés általá­ban a tsz-ek érdekeit szolgál­ja. Gibárton azonban sok el­lentmondást támaszt, s ezért az illetékeseknek mindezt meg kellene vizsgálni. Turóczi elvtárs, a járási párt- bizottság titkára tud az állapo­tokról. Véleménye szerint is sokat kell segíteni ennek a tsz- nek. Elsődlegesen az lenne fontos, amit tervez is a járás, hogy havonta rendszeresen jusson pénz a tagságnak, vagy­is garantált fizetés kell. Az idén még csak egyszer volt előlegosztás. Ez részben azért is van, mert a tagok többnyire a természetbeni jövedelemhez ragaszkodnak. Az új fizetési rendszer kialakítását azonban a tsz egyedül nem tudja meg­oldani. A járási tanács, a bank tudja ezt együttesen kidolgoz­ni a tsz-el. Az agronómus; képzettséggel bíró elnökhelyettes — aki egyébként akaratán kívül csak kevés időt tud a tsz-ben eltöl­teni —, de az elnök is, sok jó elképzelést forgat a fejében. Az olykor szidott Hernád lehet­ne jó barát is. Igen, ha meg­valósulhatna az elképzelés: a szárnyastelep. A lejtős, dom­bos helyeken szépen díszlene a gyümölcs. Addig is azonban, amíg ez nem valósulhat meg, a járásnak segítenie kellene ab­ban is, hogy kialakuljon a he­lyes vetésszerkezet. A 626 hold- nyi szántó feléről jövőre kalá­szost aratnak. így bizony nehéz az állattenyésztéshez fontos pillangós területeket biztosíta­ni. A járás irányító szervei so­kat foglalkoznak a termelőszö­vetkezetekkel. de Gibárttal, az eddigieken kívül is jóval töb­bet kell törődni. Garami Ernő (Tudósítónktól.) Nyolc kilométeres földút ve­zet, Nagyecsér tanyaközpontba, ahol 187 lelket számlált a leg­újabb statisztika, de a 14 kül- tanyával együtt 450 ember él ezen a vidéken. Egy kis büsz­keséget érezni Lehoczki Fe­renc tanító szavai mögött, amikor ezekről az emberekről beszél. Feleségével ő a tanító­ja a nagyecsérieknek, akik 16 kilométerre vannak a vasútál­lomástól, a falutól, az orvostól 8 kilométer választja el őket. A tanító, áld 24 éves, mái- ha­todik éve tanít itt. Töretlen, fiatalos lendülettel tud örülni minden kis ered­ménynek. Járdát építettek az iskolához, először indult, a dol­gozók iskolája és először jött ki járási előadó, hogy előadást tartson az egyik művelődési estén. Tél előtt, ilyen szép 5szön gyakrabban megfordul városi ember is ezen a tanj'án. Más­kor nem is igen lehet. Az ál­latorvos autóját is ökrökkel kéllett kivontatni, mert hirte­len egy zápor jött. A sár azon­ban nem akadályozza meg Le­hoczki Ferenc tanítót abban, hogy tovább tanuljon. Har­madéves levelező főiskolai hallgató. Ilyenkor ő is kerék­párral meg}' az autóbuszig, de télen, sárban, vízben fd kell húzni a gumicsizmát, az egye­dül használható „közlekedési eszközt”. Mezőnagymihályon azután átöltözik, mert mégsem mehet konzultációlcra, vizsgák­ra ilyen, sárhoz szabott öltö­zékben. De nemcsak a tanító tanul Mit kapott Sajólád 1963-ban? Befelszisiüt a MOS! neiiszelkőzi banleiának tanácsülése Moszkvában befejeződött a gazdasági együttműködés nem­zetközi bankjának tanácsülése. A tanács határozata alapján a bank 1964. január 1-én kezdi meg munkáját. A tanács a tagországok mindegyikétől cgy-egy képvi­selőt nevezett Id a bankigazga­íóságba, amelynek elnöke Kousztantyin Nazarkin (Szov­jetunió) lett. A négynapos tanácsülésen Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK. Románia és a Szovjetunió meghatalmazott­jai vettek részt. KÉTSZAZHETVENKÉT ezer forint községfejlesztési alappal gazdálkodott a tanács ebben az évben Sajóládon. Ehhez azonban hozzá kell még szá­mítanunk a tavaljTól „meg­spórolt” 190 özei- forintok a já­rási tanács felújítási hitelét, az állam támogatását, s nem utol­só porban a lakosság társadal­mi munkáját is. Ezideig hu­szonhat forintnyi munkával járult hozzá Sajólád minden lakója a község szépítéséhez. Ám amint azt Ó. Kis István vb-elnök elmondotta, az év vé­gére minden bizonnyal elérik majd a 30—32 forintos átlagot. S most nézzük, mit valósí­tottak meg a pénzből Sajólá- don. A falu egyik új települé­sén 1080 méter új villanyháló­zatot építettek — ez volt a leg­nagyobb kiadás: 212 ezer fo­rint. Tovább bővítették a háló­zatot több mint 900 méteren. Ehhez áLlami . .hozzájárulást kaptak, 118 ezer forintot Az idén kezdték meg egy tűzoltó- ház építését Egy szertár és három klubszoba lesz az épü­letben. Megvalósítása csak jö­vőre fejeződik be. Közel száz­ezer forintos felújítási hitelt adott ehhez a járási tanács, a község 35 ezer forintot költött rá. Bontásnál és egyéb mun­káknál a lakosság is segített. A közeljövőben lesz az át­adása a szintén 1963-ban épült általános iskolai politechnikai műhelynek. Ez a létesítmény 34 ezer forintba került. Szex-e­peinek ezen kívül a községfej­lesztési alap költségvetésében kisebb kiadások is. Korszerű­sítették a hangos híradót, köl­töttek pénzt az utak és hidak karbantartására, hatezer fo­rintot adnak minden évben egy pedagógus-jelölt tanulásá­hoz, aki majd Sajóládra jön tanítani. S hogy milyen tervekkel in­dulnak neld az 1964-es évnek? Erről Ó. Kis István csak ennyit mond: — ORVOSLAKÁST szeret­nénk vásárolni, bár orvosa még nincsen a községnek. Amikor a körzeti orvos kijön hozzánk rendelni, nem a leg­megnyugtatóbb körülmények között végzi munkáját. Ha ve­szünk egy épületet, abban majd nyugodtan dolgozhat. Aztán majdcsak jön hozzánk orvos is, aki itt lakik majd ná­lunk, s gyógyítja az embere­ket... Gy. K. itt. Tanulnak az emberek is. Tizennyolcán iratkoztak be az esti iskola hetedik osztályába. Segített a tanító is ebben, de érzik a tanj'a lakói is, hogy hamarosan szükség lesz a nyolc osztály tudására. Boldogulni akarnak Mindenek előtt a gyermekeik­re gondolnak. Taníttatják őket. Küldik a városba. És so­kan maguk is utánuk mennek. A kültanyák sorra szűnnek meg. Akadnak már üres há­zak is. Hat évvel ezelőtt még nyolcvan gyermek járt a ta­nyai iskolába, most 59. De sok család van, aki itt akar bol­dogulni. Elvétve már új házak is épülnek. Jó is lenne itt, csak utat építenének, bevezetnék a villanyt. Munkaalkalom van, föld is van sok. A Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság és a termelőszövetkezet osztozik ezen a nagy pusztán. Anyagi­lag elég jól jönnek ki a tanya lakói. A juhászok keresnek legjobban. Ha lesz út, ha be­vezetik a villanyt, senki sem fog innen elkívánkozni. Hiszen a televíziót is meg tudnák már vásárolni. Szinte valamennyien így gondolkoznak. Szeretnének kultúráltabban élni. Igényük van. Amikor a tanító áutószi- font vett, ők is vásárol talc. Amikor a tanítónéni egy diva­tos i-uhát varratott, megcso­dálták és 51c is olyat csináltat­tak. A téli hónapok a művelődé­sé lesznek itt, Nagyecsér ta­nyán. Az egytantermes iskolá­ban három műszakban folyik a művelődés Délelőtt a kicsinyek, délután az V—VIII. osztály, este a dol­gozók iskolája. Aki még kima­radt a szervezett oktatásból, az a szülők akadémiája elő­adásait hallgatja meg. Sok mindenre képes a tanyai em­ber. Szívós, kitartó a munká­ban. Nagyobb tudásra törek­szik. Fogékony a szép iránt. Felvette a harcot a sár, a tu­datlanság ellen, s kitartó eb­ben a küzdelemben, csak érez­ze a törődést. Nagyecsér is megérdemli ezt a törődést. Pap János A vezetésről-vezetőknek VL Rátermettség, J'eIkésxültség toyát nyúl gát védi az áradás­ból. Ilyenkor úgy látszik, mint- Jta egy tó kellős közepén húz- ®.k volna fel. 1— Nem lehetne a vizet elve­hetni? ■— Akartuk mi már azt — feleli az elnök, csak a gát a Vízügyi Igazgatósághoz tartó­ik, s mi nem nyúlhatunk hoz- Bá. Már fényképezték i% be­leltek róla sokat; . Visszafelé sétálunk, amikor Tarr János a kukorica góréra J^reli a beszélgetést. Két öt- 'agonos góré áll egymás mel- fett. Újak még. "— Amikor hozzákezdtek — a brigádvezető —, azt •hondtulc. szedjük ki a volt jkasági góréle betontartóit és használjuk fel. így olcsóbb lett b°lna és éhhez a vizes tanyá­hoz különösen kellene. De hát h^t mondták: terv szerint kell dolgozni és punktum. Furcsa holog, kérem, az ilyesmi. S valóban furcsa, mert sérti ” tsz önállóságát, vagyis köz­útién érdekeit. Mire gondol­hatnak ilyenkor a tagok? Jóra Szakmérnökképzés a miskolci egyetemen A Miskolci Nehézipari Mű- ®2aki Egyetem két karán 1964. februárjában kezdődik meg a *jűtkmérnökképzés. A lcohó- ■hérnökj karon az öntő, a hőke- és a forgácsnélküli alakí- ;as (meleg); a gépészmérnöki yVon a hegesztés leendő szak­mérnökei kezdik meg tanul­mányaikat. A felvételre egyetemi okié­ul és kétéves gyakorlat birto­kban a T. Ü. 821. számú y^omtatvánnyal lehet jelent- jfeűii, amely a megyei nyom- mtványboltokban kapható. A fefentkezőknek felvételi vizs- nem kell tenniök, de bead­ásukhoz csatolniok kell or- hsi bizonyítványt, önéletrajzot jy oklevelüket. Á jelentkezése- a munkáltató útján az il- ®fekes szakminisztérium sze­mélyzeti főosztályához, decem- er 10-ig kell eljuttatni. N apról napra kevesebben vonják kétségbe, hogy gazdasági és építőmun- kánk mai szakaszában meg­nőnek az igények, a követel­mények a vezetőkkel szemben. A vezérigazgatótól, a főmér­nöktől vagy az osztályvezető­től éppen úgy többet várnak, mint a művezetőtől, vágj' az előmunkástól. S ezek a fokoza­tosan növekvő igénj'ek szinte parancsolóan megkövetelik ve­zetőinktől a rátermettséget, a politikai, és a szakmai felké­szültséget. Ezek olyan velejárói a jó vezetésnek, amelyek kö­zül, ha valamelyik hiányzik, nehéz elképzelni a helyes, jól átgondol!:, következetes, meg­alapozott irányítást. Hellyel-közzel mégis talál­kozhatunk olyan megjegyzé­sekkel: gazdasági funkció be­töltéséhez első a szakmai tu­dás, politikai vezetőnél pedig a. világnézeti, a politikai helyt­állás a fontos. Ez a ..logika”, ez az érvelés csak látszólag fogadható el. Ha viszont abból az alapállásból indulunk ki, hogy napjainkban a fő féladat a. szocializmus felépítése, ha magunkénak valljuk azt. hogy az egy főre eső termelésben utol kell érni, és túlhaladni a legfejlettebb kapitalista orszá­gokat. akkor világossá válik: e célkitűzések, egyszerre jelente­nek gazdasági és politikai fel­adatokat. A vezetőnek egj'for- mán kell tájékozódnia a leg­haladóbb, a legmodernebb szakmai ismeretekben és az ideológiai kérdésekben, más­különben képtelen átlátni azo­kat az összefüggéseket, ame­lyeket, mint az előrehaladá­sunk alfáját és ómegáját szok­tunk emlegetni. Amikor a szerkesztőségünk­ben rendezett nnkéton szó esett erről a kérdésről, igen eleven és mindenképpen hasz­nos vita bontakozott lei. S ok életrevaló, hasznos, figyelemreméltó gondo­latot ébresztett Monos János és Szepesi Pál igazgató elvtársak felszólalása. Mind­ketten arról beszéltek, hogy a jó vezetőiiek a képzettség, a szakmai és politikai felkészült­ség egj'ik alapvető kritériuma, de legalább ilyen fontos felté­tel a képzettségen kívül a ké­pesség, a rátermettség is. Jól­esett hallani, hogy e téma na­pirendre került. Hiszen ez a vita magával hozta azt a kér­dést is: a vezetésre születni kell, vagy meg lehet tanulni? Kétségkívül tanulni is kell, a technikai, a technológiai, a közgazdasági és a szervezési ismereteket jól el kell sajátí­tani. Viszont a vezetéshez a korábbiakon kívül bizonyos képességek is szükségesek. E képességek azonban fejleszt­hetők, csiszolhatok, tehát sem­miképpen sem mondhatjuk azt: vezetésre születni kell. És ha már itt tartunk, dr. Susánszki János szavait kell idéznünk. Kétféle képesség lián — mon­dotta. — Az egyik, amelyen változtathatunk, a másik, ame­lyen nem lehet változtatni, Éz utóbbihoz tartozik példáid a színlátási képesség, a szem­mérték vagv a térbeni látási képesség. Viszont azok a ké­pességek. amelyekre a vezetők­nek szükségük lián. változtat­hatók. s ezeknek n változá­soknak helyes irányítása egye­dül a gyakorlatban szerezhető meg. L ehet, hogy közhelyként hangzik, mégis ki kell mondani, a begyakorolt vezető igen nagy értéke a vál­lalatnak. intézménynek, a nép­gazdaságnak. A vezetőkkel való helyes gazdálkodás, a ve­zető tulajdonságai képesek egy vállalatot, sőt iparágakat he­lyes, vagy helytelen irányba terelni. Éppen ezért adott a kérdés: milyen képességekre van szüksége a jó vezetőnek? A válasznál sokfajta emberi tulajdonságról beszélhetünk, mégis súlyozni,. rangsorolni kell azokat a képességeket, amelyek elengedhetetlen fel­tételei, tipikus ismertető jelei, a jó vezetőnek. Ilyen például az emberismeret. Ez a képes­ség, vagy tulajdonság javít­ható, fokozható gj'akorlattal, utánképaéssel. Erre sem szüle­tik senki, de jó érzékkel, ked­vező emberi tulajdonságok ki- fejlesztésével, figyelmességgel, pedagógiával szert tehet rá. Égy másik ilyen tulajdonság, amely ugyancsak fokozható, helyesen fejleszthető, az embe­rekkel való bánásmód, a tapin­tat, az erély, a következetesség. Ezek sem olyan tulajdonságok, amelj'elcen ne lehetne változ­tatni, amelyeket ne lehetne csi­szolni, javítani. S ha ez igy van, akkor nyugodt lelkiisme- rettel kimondhatjuk: a veze­tésre nem születni kell, hanem meg kell tanulni, gyakorolni kell! H ogy mennj'ire így van, arra talán egy példát. Hámori Sándor elvtárs beszélt arról, hogy mily fontos szerepe van a vezetésben az utasítások kiadási módjának. Itt most nem arról akarunk beszélni, hogy ki és kinek ad­jon utasítást, hanem arról, ho­gyan adja ki azt. Nincs vala­miféle törvénye, szabályszerű meghatározása az utasítás lei- adásának. Mégis ahhoz, hogy egy vezető kiadjon utasítást, lélektani ismeretekre kell szert tennie. hétköznapi nyelven szólva: jó emberismerő kell, hogy legven. S alci elolvassa a vezetés-elmélet idevonatkozó részét, az máris közelebb jut ahhoz, kinek, hogyan lehet uta­sítást kiadni. Vannak emberek, akik sokat adnak saját véleményükre, nem szeretik az ellentmondá­sokat, mások megint eléggé rendszertelenek. Ez utóbbia­kat, azt szoktuk mondani, ka­tonásan kell utasítani cgy-egy feladat elvégzésére. Ugyan­akkor az ilj'en jellegű utasítás kiadása a korábban említett egyéniségeknél a lehető leg­rosszabb hatást váltaná ki. Azután van olj'an ember is, aki abban az esetben fogadja el legszívesebben az Utasításo­kat, ha kérnek tőle. Ha meg­beszélik vele, hogy feladatának elvégzésével egyetért-e, mi a véleménj'e róla — boldogan, áldozatkészen megcsinálja azt. Ez a három példa is azt illuszt­rálja: érdemes foglalkozni, ajánlatos időt szakítani az em­berek megismerésének „tech­nikájára.”, a megfelelő utasi- tásmódok kialakítására. Sok igazság van abban, hogy egy rosszul kiadott utasítás, egjr helytelenül megválasztott hangsúly, még ha elvileg egyet is értenek vele, ellenérzést válthat ki az emberben. Tudat alatti ellenzést akkor, amikor még azt sem tudja, miről van szó. Az utasítás-kiadásnál te­hát nem az a legfontosabb, hogy kinek kell kiadni a „pa­rancsot”, hanem az, hogyan adjuk ki. A rátermettségnél olj'asfajta véleményeket is lehet hallani, vagy feladatokat, nem lehet fiatalokra rábízni. Ankétünk résztvevőinek többsége gya­korlati példákkal cáfolta e té­ves nézetet. Üzemek, bányák és énítkezések vezetői arról beszéltek, hogy mily nagy­szeré helytállásra kénesek fia­tal technikusok és mérnökök akkor, ha jó a vállalat kollek­tíváin. ha bátran támaszko­dunk azokra a tvlajdonsánnk- ra, amelyek ifjú vezetőinket jellemzik, Ilj’en esetekben nvu- «odt lelkiismerettel számba­vehetjük őket, nagy feladatok, fontos tennivalók végrehajtá­sánál is. A hhoz persze nemcsak az idősebbeknek, hanem a magasabb beosztásban lévő vezetőknek is hozzá kell járulniolc, hogj' a fiatalok ön­állóságra tegj'enek szert, le­gyen tekintélyük. Ez utóbbi megállapítás egyébként — mint azt Susánszki János is' mondta — nemcsak a korra, hanem a különféle beosztások­ra is nagj’ hatással van. Csak akkor van tekintélye egy ve­zetőnek, ha a felelösségrevo- 7lás, a bírságolás joga mellett a jutalmazásra, a dicséretre is van felhatalmazása. Lehet, hogy apróságnak, vagy forma­ságnak tűnik ez, de a gj'akor- latban nagyon befolyásolja a vezetők tekintélyét. E tulajdonságok csiszo­lása, fejlesztése mellett állandóan gondot kell fordítani a szakmai ismeretek fokozására. Hiszen ellentmon­dás van abban, hogy valaki, a legfejlettebb társadalom egyik vezetője, híve, a leghaladóbb világnézet követője ugyanak­kor szakmailag elmaradt, meg­rekedt. - konzervatívvá vált. ■ Ügy szoktuk ezt mondani: rossz szakember. Ahhoz, hogj’ égj' vezető képes legj'en lépést tartani a technikának, a tudo­mánynak azzal a fantasztikus előrehaladásával, mely korun­kat jellemzi, szinte napról napra fokoznia kell felkészült­ségét., gyarapítania kell isme­reteit. Máskülönben regisztrá­lója. „hűséges követője” lesz előrehaladásunknak, akár van diplomája, akár nincs. Az is­meretek gyarapítása tehát leg­alább olyan fontos része a jó vezetésnek, mint a rátermett­ség vagy a képesség. Mind a kettőt tanulni kell, szorgalmas, odaadó, áldozat­kész munkával. Fodor László Panlovits Ágoston (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom