Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-02 / 257. szám

ES2AKMAGTARORSZÍÖ Szombat Í96S, aovemb®¥ & Katonai xísmémlé® Saigonban Diem issének iil — Megszakadt a telefonösszeköttetés — A „tábornokok bizottsága“ — Washingtoni vélemények Ngo Dlnh Diem dél-vietna­mi diktátor kormánya ellen pénteken, a jelek szerint jól szervezett katonai államcsíny robbant ki. Minthogy az or­szággal a távíró- és telefon, összeköttetés megszakadt, a nyugati hírügynökségeknek csupán néhány diplomáciai képviselet szikratávirata je­lenti a megerősíthetetlen hír­forrást. A dél-koreai nagy- követség azt jelentette külügy­minisztériumának. hogy helyi idő szerint délelőtt a dél­vietnami fővárostól mintegy 120 kilométernyire fekvő gyü­lekezési helytől megindult j Saigon felé a hadsereg több alakulata. Ezek között van a hadsereg 7. hadosztálya, a haditengerészet és az ejtő­ernyősök több egysége;. A felkelők Saigonba érve elfoglalták a ha41 tengeré­szet főparancsnokságát, a rendőrkapitányságot. a távíró- és telefonközpon­tot és a rádióállomást — , gyakorlatilag. Saigon ideg- gócait. Az AP legfrissebb jelentése szerint a hadsereg felkelt ala. kulatai később megtámadták az elnöki palotát. Az épületet — mint dip­lomáciái hírforrások köz­ük — katonai repülőgépek is bombázták. A harcok kimeneteléről nincs megbízható értesülés. A Reu- ter-iroda Singapore-ba érke. zett .követség! szikratávirato. kat idézve jelenti, hogy Ngo Dinh Diem elmenekült palo­tájából, s jelenleg egy hadi­hajón tartózkodik. A saigoni rádió — amelyet a felkelők elfoglaltak — ma­gyar idő szerint délelőtt fél 12.. kor. Duong Van Minh tábor­nok beszédót sugározta. A magasrangú katonatiszt közöl­te, hogy vezetésével megalakult a „tábornokok bizottsága” s ez irányítja most a Ngo Dinh Diem kormány eiien folyó harcot. Felszólította Dé!-Vietnam né­pét, támogassa a hadsereg megmozdulását, hogy, úgy­mond „megakadályozhassák a Szovjet—-ceyloni közös közlemény Moszkvában szovjet—ceylo­ni közleményt adtak ki. ame­lyet Nyikita Hruscsov és Ban- daranaike asszony írt alá. A közlemény a többi között hangsúlyozza, hogy a „Szov­jetunió és Ceylon békés együtt­élési politikája a békét és a nemzetközi feszültség enyhíté­sét szolgálja”. A közlemény méltatja a Szovjetunió és Ceylon baráti kapcsolatait, nézeteinek egye. zését számos nemzetközi prob­léma megítélésében. Mindkét fél szükségesnek tartja az időszerű nemzetközi kérdések békés megoldását, az európai biztonság megszilárdí­tását, a NATO-országok és a Varsói Szerződéshez tartozó országok között megnemtá­madási szerződés megkötését, atomíegyvermentes övezetek létesítését a világ különböző részein. Algéria a felszabadítás! hare évfordulóját ünnepli Algírban pénteken százezrek részvételével lelkes hangulatú felvonulással ünnepelték meg a franciák elleni. i'elszabadílási harc megindításának 8. évfor­dulóját. A több órás színpompás felvonulás után Ben Bella köztársasági elnök beszédet mondott a díszemclvény- ről. Ben Bella beszédében hang­súlyozta, hogy az ország fejlő­déséhez elengedhetetlenül szükséges az iparosítás, a föld- reíorm és a fásítás. Kormányának politikáját is­mertetve Ben Bella nyomaté- 8 kosán hangsúlyozta, hogy Aljé-e ria egyszer s mindenkorra hitet* lett a vitás kérdések békés o rendezése mellett. £ Megelégedését fejezte ki a a Bamakóban létrejött meg- * állapodás fölött " és hangoztatta, hogy az Algé-o ria, Marokkó és egész Afrika,® vagyis az Addisz-Abeba-i szel-o lem sikere. Kifejezte reményét,“ hogy a Marokkóval támadt ha-© tárvita békés úton rendeződik.* Ben Bella kijelentette, hogy* kormányának véleménye sze-® rint módosítani kell az eviani| egyezményeket, mert azok nem» felelnek meg a jelen realitá -® sainak. Mint mondotta, a fran-o eia kormány megérti ezt az él-® láspontot és ezért a két ország© kapcsolatai jók. *-----O----- * s Ö ssireesKtivés S a BasráiltEi \ Köztársaságban • A dominikai rendőrség köz- ® lése szerint csütörtökön letar-o tóztattak két repülőezredest és két polgári személyt, akik állí- ; tólag összeesküvést szőttek a ;T Dominikai Köztársaság há- \ romtagú juntájának megdön- : tésére. Mint Ismeretes, ez a' junta a múlt hónapban dön- a tötte meg Juan Bosch elnök : kormányát. A dominikai kormány esü-£ törtökön este az összeesküvés-s re hivatkozva, egyhónapos * tüntetési és gyülekezési tilal- s mat rendelt el. Az AFP híva-1 tálos körökből származó érte-i sülése szerint ez az intézkedés £ főként a baloldali szervezetek s eilen irányul. ® A Reuter-lroda azt jelenti,® hogy Franciaország, Nyugat- ? Németország' és Olaszország £ eső törtök ön elismerte a domi-g nikai kormányt ' '* 2 Ben Bella . a továbbiakban kormányának támogatásáról biztosította az afrikai'felszaba­dítás! mozgalmakat. Befejezé­sül felszólította az algériai né­pet, hogy egységesen he­lyezkedjék szembe a szoci­alizmus ellenségeivel. Kijelentette: „Az FLN megszi­lárdításán és egy izlám arab szocialista párt megalakításán fáradozunk. A mi szocializmu­sunk az izlám arab realitásból fakad.” Kilenc nap után ismét a felszínen Pénteken délben sikerrel be­fejezték a lengédéi bányában folyó mentőmunkálat döntő szakaszát. 79 méteres mélység­ből felhozták és átmenetileg nagyobb légnyomású mentőka­binban helyezték el azt a há­rom bányászt, aki a múltheti katasztrófa után több mint 9 napot töltött a föld mélyén. A kimentett bányászokat átmene­tileg szabályozott légnyomásé kamrában helyezték el, hogy fokozatosan szoktassák hozzá őket a normális légnyomáshoz. Jelentések szerint a három bár nvász délután elhagyta a sza­bályozott légnyomású kamrát, s lelkes tömeg üdvözölte őket. Tahiti és az atombomba Az egész világsajtót be­járta a híre annak a há­rom francia gőzösnek, amely fedélzeten 40 idegcnlégionís- tával, s más szakemberek­kel elindult Mururoa szige­tére — felépíteni az új fran­cia atomkísérleti bázist. A Csendes-óceán szigetvilágá­ban tervezett atomrobbantá­sok a helyi lakosság jogos tiltakozását váltották ki, s a környező államok kormá­nyainak jegyzékeit. Louis Jacquinot, aki az ország tengerentúli terüle­teiért felelős a kabinetben, Franela-Polinézián tett lá­togatásáról hazatérőben a közelmúltban mégis a kö­vetkező nyilatkozatot tette az újságírók előtt: „Tahiti lakói nem félnek többé a francia atombombá­tól, és ha azt mondanák ná­luk, hogy másutt folytatjuk kísérleteinket, a legkevésbé sem örülnének.. A derék államférfi Esem árulta el a titkot, hogy tad­ta ilyen gyorsan és egysze­riben megfordítani a köz­hangulatot. De akárhogyan is történt, ezek után joggal várjuk azt a népes delegá­ciót, amely a Tahiti szige­tén viselt kis köténykékben,) s vsrágkoszorúva! a nyaká­ban vonul fel Párizs utcáin) s követeli magának szóban és táblákon a jogot az atom- robbantások helyére. Mert nemcsak az újságírókról, a filmesekről Is illik gondos­kodni, Monsieur Jacqui- not... S hogy aztán az em­berek mit hisznek el?!..« <3>©®©©©©e•©©®®©©©©©©©©©©©®®®©©ö<2>©©®'®®®®®®®®®,'®®l Fő feladat: ez évi terv teljesítés© Fontos felhívás essz ósdi kohászéit dolgozóikoz — Teljesíteni akarják évi tervüket — Előkészületek es télre A tél okozta nehézségeket és sok más, termelést gátló objektív akadályt leküzdeni nem könnyű dolog. Ózdon, az idén sok termelési sikert elérő kohászati üzemben mindhá­rom negyedévben úrrá lettek a nehézségeken. Elmondható, hogy ez az újjászülető, korsze­rű üzemekkel gazdagodó gyár jelenleg hazánk kohászati üze­mei között az élvonalban ha­lad mind a mennyiségi, mind a minőségi, illetve önköltségi, termelékenységi és gazdaságos munkáját tekintve. Büzskék is ezekre a sikerek­re az ózdi vasasok, de nem nyugszanak meg „habáraikon”. Határozott célt tűztek ma­guk elő: a „finisben”, az utolsó negyedévben is jól dolgoznak, teljesítik, illet­ve túlteljesítik tervüket. E cél érdekében valóban jól dolgoznak a gyárrészlegek, munkások, technikusok, mér­nökök, s a gyár párt- és tö­megszervezeti: vezetői nagy segítséget adnak a gazdasági­műszaki vezetésnek. A napok­ban a gyár üzemi pártbizottsá­ga, szakszervezeti bizottsá­ga, KISZ-bizottsága és a ve­zérigazgatóság felhívással for­dult valamennyi üzem dolgo­zóihoz. A felhívás megmutat­ja, hogy milyen sok még a fel­adat, mit kell még tenni, hogy az évi tervet valóban teljesíte­ni lehessen. A felhívás, ame­lyet több mint 10 ezer kohász kommunistákat a helyzet ki­használásában”. Kennedy elnököt hajnali 3- kor verték ki az ágyából a dél-vietnami puccs hírével. . Kennedy nyomban magához kérette tanácsadóit, s a Fehér Házban még hajnal előtt lá­zas tanácskozások kezdődtek. Az amerikai külügyminiszté-. rium szóvivője reggeli nyilat­kozatában csak azt mondotta, hogy kormánya szorosan figye­lemmel kíséri a dél-viet­nami fejleményeket — elzárkózott azonban a kommentártól. Magasrangú washingtoni tiszt­viselők úgy vélekednek, hogy a megmozdulást nyugodtan le­het minden ízében megszerve­zett, jól felépített puccsnak nevezni. A felkelők kezére került sai- goni rádióállomás bejelentette, hogy a Diem-korniányzat által bebörtönzött egyetemi tanáro­kat. diákokat és buddhistákat szabadon engedték. A rádió ugyancsak jelentette, hogy az elnöki palota helyőrsége meg ellenáll. Ngo Dinh Diem elnök sorsáról nincs biztos értesülés. Meg nem erősített hírek sze­rint -az elnököt a felkelők el­fogták és jelenleg egy ágvú- naszádon őrzik. Fivére, Ngo Dinh Nhu állítólag az elnöki palota körül folyó harcok so­rán életét vesztette. A „tábornoki bizottság” ren­delkezése értelmében Saigon­ban este 8 és reggel 7 óra kö­zött kijárási tilalom, van. A Diem-kormány tagjait felszólí­tották, hogy 24 órán belül ve­gyék fel az érintkezést a had­sereg főhadiszállásával, kü­lönben biztonságukért nem áll­nak jót. Kennedy elnök a dél-viet­nami események hírére fő ka­tonai és politikai tanácsadóit megbeszélésre hívta egybe a Fehér Házba. A tanácskozás után az amerikai hadügymi­nisztérium közölte: Utasítást adtak Felt tengernagynak, az Egyesült Államok Csendes­óceáni flottája főparancsnoká­nak, hogy irányítson haderőket Dél-Vietnam közelébe az ott tartózkodó amerikai állampol­gárok életének megóvására. A közlemény azonban hangoz­tatja, az intézkedés nem je­lenti azt, mintha az amerikai haderők be kívánnának avat­kozni a dél-vietnami esemé­nyekbe. dolgozó olvasott és tett magá­évá. tömören, világosan ki­mondja: erőfeszítésekre van szükség, számolni kell a ne­hézségekkel is. Ahhoz, hogy tovább javuljon as egyes gyártmányok minő­sége, öntköltsége, teljesí­teni keli a legdöntőbb fel­adatokat. A finomhengerműnek mini­mum 4 ezer tonnával kell túl­teljesítenie negyedévi tervét, mert csak így tudja törleszteni a csaknem 3 ezer tonna lema­radást. Sok a feladat a durva­hengerműben is, ennek az üzemnek 4 ezer tonnával kell többet termelnie, hogy a har­madik negyedév mintegy 2500 tormás lemaradását megszün­tesse. A blokksor dolgozóitól azt vár-ja a gyárvezetés, hogy 4 ezer tonnával teljesítse túl negyedik negyedévi öntecsbe­tét tervét. Sok és nehéz feladat ez, mert valamennyit a rendel­kezésre álló létszámmal és a meglévő eszközök felhaszná­lásával kell teljesíteni. Ilyen nagy feladat vár mindkét hengermű kikészítő részlegére, a szállítás dolgozóira, a társ­üzemek, a karbantartó, kiszol­gáló részlegek, nem utolsó sor­ban a főosztályok dolgozóira. Magas színvonalon meg­szervezett munkát igényel a negyedik negyedév, csak­is így lehet teljesíteni az évi tervet, valamennyi fon­tos mutatót. ' ­A marünacéimű dolgozóinak) — hangzik a felhívás — első­rendű feladatuk, hogy évi ter­vük teljesítésén kívül biztosít­sák a blokksor egyenletes me­leg-öntecs ellátását, a durva- és finomhengermű program- szerű termelését, a hengerel- hetőség javítását, a járulékos termelést és a selejt' csökken­tését. Az acélmű, amely az idén a gyár egyik legjobban dolgozó- egysége, , minden bizonnyal tel­jesíti majd a ráváró nehéz fel­adatokat. A jó kollektíva, az előrelátó és jól megszervezett műszála munka gyümölcsöző lesz. A nagyolvasztómű dolgo­zóinak legalább 10 ezer tonná­val kell túlteljesíteniök évi tervüket, hogy lehetőséget ad­janak a martinacélmű minő­ségi munkájának javításához; ugyanakkor meg kell teremte- niök az I. sz. kohó üzemelteté­sének feltételeit. , Mindez csak néhány felso­rolás, de jól mutat ja. azt a ha­talmas célkitűzést, amelyet,, a nagymúltú Ózdi Kohászati Üzemek öntudatos dolgozói tűztek maguk elé. Ezenkívül még sok más „apróbb” mun­kát kell elvégezni, továbbá sok a feladat a beruházás és a fel­újítás vonalán is. Mindezzel egyidöben ké­szülni keli a télre, s ez még jobban növeli a gondokat, A gyár vezetősége azonban korán megtette a legfonto- > sabb intézkedéseket, ®s a tapasztalatok azt mutat- t ják, hogy minden eddigit meg- 8 előzőén nagyobb és körülte- h kintöbb pontossággal készül- 6 nek a várható téli nehézségek: B elhárítására. Mind termelési, 6 mind pedig munkásvédelmi, vonalon megtették az intézke- i, déseket. A vállalat minden 1< szerve, minden üzemrésze h megkapta az ezzel kapcsolatos & feladatot. Minden gyáregység müsza- o ki vezetősége tudja, mi a h legégetőbb probléma, amc- 1< lyet még a tél beállta előtt p meg kell szüntetnie. p Még két hónap vari hát­ra az utolsó negyedévből, b de a jó intézkedések már­is megtették hatásukat az Óz­di Kohászati Üzemekben. A műszakiak az üzemeli kollek­tíváival megbeszélik a teendő­ket. Jelenleg csak a szállítási nehézségek akadályozzák a a munkát. Például a belföldi a eredetű alapanyag-készletek & eddig nem a legjobban ala- a kultak. Nem kapnak elegendő & vasúti kocsit a mészkő, a ru- dabányai vasérc és a sárisápi V homok részére. & így dolgoznak most Őzdow; ilyen célokat tűztek maguk elé. p; Teljesíteni akarják az évi tervet, hogy tiszta lappal h és eredményesebben kezd- f* hessék a még nagyobb g; gazdasági feladatokat je- Íj leníő új esztendőt. A Mert nemcsak a negyedik ne- gyedév feladatait ismerik az k ózdi vasgyár dolgozói, hanem azt is tudják; az ötéves terv tf atolsó előtti esztendejében; h 1964-ben még több lesz a ten- h rí való. Ezért már erre az év- Is •e is készülnek, okosan, előre- átóan. Szegedi László B 1 Talán huszomöten-harmincan voltak, tiszta ruhában, szépen fésülve, s valami nagy-nagy bizalom és szeretet sugárzott a gyermekszemekbői, az igazga­tóra. Fegyelmezettek voltak, de nem félénkek, az értelem ereje fordította »figyelmüket a „Katona és a halál.” című orosz szítanom kell a szavakat, hogy meglegyen az összefüggés, az elmúló évek és a ma között, hogy minél fényesebben, em­beribben megrajzolható le­gyen az a rövid félóra-óra az egyik tanteremben. Tévedés ne essék, Décsi László nem mondott nagy sza­vakat Csak ahogy elgondol­kozva ült Veszprémi József gépkocsivezető mellett, maguk­ról kezdett beszélni. A község­ről, a nagyobb darab kenyér­ről, s hogy a gyár több mint kilencven embernek ad biztos megélhetést. Azután a gyere­kekről. arról, hogy meglepően sokat tudnak a mai gyerekek, s végül summázva: „akárhogy, akármint van, de ma jobban élünk”. így leírva kissé elcsépeltnek hangzanak ezek a jelzők, meg­szoktuk. sőt talán unjuk is őket. Ám, ha halljuk, más színt, más ritmust kapnak a mondatok, főként ha egyszerű emberek mondják. Arra a bizonyos „összefüg­gésre” szeretnék rátérni, ami aznap délután jelentkezett az ötödik-hatodik osztályosok iro­dalmi szakköri foglalkozásán. Bükkaranyos! meditáció a községben. Az új iskola már évek óta „üzemel” (ha kissé rossz helyre építették is), jó néhány új ház épült, s hirte­lenjében ott, ebéd közben, eszembe jutottak Décsi László szavai, aki mindennap bejár a Lenin Kohászati Művek egyedi gépgyárába dolgozni. Mert pá­népmesére. Mert a mese fel­olvasása után (sorban olvasták és nagyon szépen) erről folyt a konzultáció; miért népmese, mi jellemzi az orosz katonát, milyen ember volt és így to­vább. Sok-sok kérdésben és fe­leletben formális kis irodalmi vita alakult ki. Egyre több kéz lendült a magasba, s olyan'ta­láló feleleteket adtak, hogy ez a gyönyörű, érett őszi késő dél­után, még ragyogóbbá, szebbé változott. Azután, amikor vége volt ennek az egész gyönyörűség­nek, lefelé jövet a lépcsőn megszólítottam néhány . gyere­ket. Érdekelt: vajon ez a tu­dás, ez a már majdnem felnőtt számban menő okoskodás nem talmi csillogás-e csupán. Nem akartam én „megfogni” ezeket fe gyerekeket, csak jobban be­lőjük látni, hogy a ma leve­gője, a ma szelleme mennyire 51 bennük. És itt. találkoztam íz összefüggéssel, azzal a nagy gazsággal, hogy az újat köny- iyen befogadó gyermeki lélek nennyire alapköve, csiszolója ehet az egész családnak. Tudom: nem új, amit mon- lok, de Bükkaranyoson óriási jelentőségű, s az itt dolgozó pedagógusok jó munkáját di­cséri. Az is, hogy tudnak a gyerekek, s az is, hogy ez a tudás a ma szeretetével, s a család gondolkodásával páro­sul, s egyre inkább összefonó­dik, annak ellenére, hogy az idősebbek múltbeli ködös em­lékei még fel-fel törnek, neki- neki zúdulnak az újnak. Ügy él bennem ez a néhány órás találkozás Bükkaranyo­son a felnőttekkel és gyerme­kekkel, mint a legszebb őszi ragyogás. Annál Inkább, mert saját gyermekkoromat is eszembe juttatta, az árvaházat, a szigorú dogmatikus tanren­det, a kis kanállal adagolt va­csorákat. a vak fegyelmet, a felnőttek tartózkodó magatar­tását, az egész bezárt világot. Akkor persze még más volt az élet, a rend. s az egvszerű gvár Imiin kés vagv parasztszü­lők gyermeke még véletlenül se válaszolt volna olvan maga­biztosan, mint nekem ott az egyik szőke kislány, hogy: „van nekem négy pár cipőm is”, vagy azt, hogy: „én bizony nem szeretem a zsíros kenye­ret”. P ersze nem ez a lényeg. Valami egészen más, ta­lán, amit fentebb boncolgat­tam, vagy talán az — s az orosz katonáról szóló népmese kapcsán hogyne jutott volna eszembe —. hogy negyvenhat évvel ezelőtt eldördültek az Auróra ágvúi, és azok az em­beri fények, amelyek akkor felgyulladtak, ma itt, ebben a kis bükki faluban is, egyre jobban világítanak. A gyermeki el kekben és a főttekben egyaránt. i l Boldi János iMjem hagy nyugodni annak a délutánnak emléke, amit Bükkaranyoson töltöttem, nem is olyan régen. Az a „nem is olyan régen” tíz napja volt, tíz napig bírtam ki, anélkül, hogy papírra vetettem volna e néhány sort. Ha jól emlékszem, konkrét ígéretet sem tettem az írást il­letően, baráti látogatásnak szántam ezt az érett őszi ki­rándulást, olyan csendes, szín- figyelő, motorzúgás-zaj nélküli, friss levegő szippantásnak, ma-. gamban vitatkozó tereferének. Mert ilyenre is vágyik néha az ember, főként ha a napi roha­nás okozta probléma-fellegek túl alacsonyra ereszkednek és zivatarral fenyegetik szegény halandót. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatok között érkeztem meg Lakatos János bükkaranyos: iskolaigazgató lakásába, mi­után teleszívtam magam azzal az illatos, kissé kesernyés, érett őszi levegővel, amit a Mogyorós és Gombtető, a So­mostető, s a Szilvásvölgy tarka színekbe borult fái lehelnek. Mert ilyenkor már csak lehel­nek a fák, óvatosan, szinte fői­vé, hiszen a szél amúgy is gyorsan és könyörtelenül szag­gatja leveleiket — miért siet­tessék ők maguk átmeneti pusztulásukat? De hát ez a tei*- mészet, az élet rendje, s a kö­zös er$vol darált kávé kortyol- gatása közben, amit olyan nagyszerűen készített el az igazgató szintén tanító, kedves felesége, elröppentek ezek a rnelarskólikus gondolataim, s beszéltünk a majd öt évvel ezelőtt: látogatásomról, amikor még új embernek számított itt , az, igazgató's az új iskola is s készülőiéiben volt. Azóta... i nos, azóta sok változás történt <

Next

/
Oldalképek
Tartalom