Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

ßSZAKMAGYAROReSÄÖ

6

Vasárnap, 1933. november ID.

Aki meghódította a levegőt

A 75 éves embereknek többnyire már nincsenek magasba- törő vágyaik. Nem kívánják meghódítani a levegőt, hiszen sokan közülük még repülőgépen sem ültek. Legtöbben már csak egy csendes zugot keresnek. ahol kipihenhetik munkás életük fáradalmait.

A. Ny. Tupoljev azonban nem ilyen ember. Nem azért, mintha ő nem fáradságos, nehéz munkával töltötte volna el

Két kép Áz ember tragédiájának miskoki próbáiról

Mint ismeretes, a Miskolci Nemzeti Színház november 22-én mutatja be Madách Imre halhatatlan drámai költeményét, Az ember tragédiáját és a főszerepek alakítására fővárosi színművészeket is felkértek. Így Ádám, Éva és Lucifer szerepe kettős kiosztásban kerül a közönség elé: Ádámot Básti Lajos Kossuth-díjas, a fővárosi Nemzeti Színház tagja és a miskolci Polgár Géza, Évát Zolnay Zsuzsa ugyancsak a Nemzeti Színházból és a miskolci Balogh Emese, míg Lucifert Bodor Tibor, a Madách Színház tagja és a miskolci Pá- kozdy János alakítja felváltva. Az előadást Orosz György Jászai díjas, a színház főrendezője rendezi.

Pelső képünkön: Zolnay Zsuzsa, Básti Lajos és Orosz György próba közben, az alsó képen pedig Pákozdy János, Básti Lajos és Balogh Emese próbálja az egyik hármas-jelenetet.

Tudós, pedagógus és népművelő

Bugát Fái Emlékéremmel tüntették ki Marjalaki Kiss Lajost

J Egy évvel

ezelőtt alapították a Bugát Pál Emlékérmet a tudományos és ismeretterjesztő munkában élenjáró tudósok kitüntetésére. Tavaly 8, az idén (november 5-én) 7 kiváló szakember nyerte el a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Országos Elnökségének e legmagasabb kitüntetését.

Öröm és büszkeség tölt el bennünket, hogy az idén egy igen kiváló borsodi tudós, Marjalak! Kiss Lajos is részesült ebben a nagy elismerésben.

Marjalaki Kiss Lajos 1919- ben lóerőit Miskolcra, s ettől az időtől kezdve tevékenyen részt vesz a város tudományos és kulturális életében.

Marjalak! Kiss Lajos iskolai élfoglaltsága mellett nagy szorgalommal kutatta Miskolc és a megye történelmét, s a levéltári 'búvárkodáson túl eredményes ásatásokat is folytatott. így például 1923-ban 68 sírból álló avar temetőt tárt fel Nyékládháza határában. Sárguló, alig olvasható, régi oklevelek alapján felkutatta és közzétette 'Miskolc és Borsod történetének eddig ismert részleteit. Kutatásainak eredményeiről számos tanulmányt, több könyvet és néhány száz népszerűsítő cikket írt. Foglalkozott a történelemmel, a néprajzzal, a geográfiával, sőt még a nyelvészettel is.

1945 után Marjalaki Kiss Lajos Borsod ipartörténeti kérdéseivel (például az első vashámor) és a munkásmozgalom helyi, haladó hagyományaival, továbbá az első borsodi parasztmegmozdulás történetével foglalkozott. 1950— 1960 között külön tanulmány- sorozatban publikálta a Miskolc kialakulására és topográfiai fejlődésére vonatkozó kutatási eredményeit. Ugyancsak a felszabadulás után jelent meg a diósgyőri várról, a Mu- hi-pusztáról és Miskolc történekeiéről írt könyve.

1920-ban a Magyarság című újság egyik számában az Alföld tanyarendszerének felszámolását sürgeti. Ez abban az időben merész és haladó gondolat volt, hiszen akkor a legtöbb etnográfus és szociológus megakadt a tanya-világ keletkezése körüli kérdésekben. Marjalak! Kiss Lajos a tanyák megszüntetésével kapcsolatosan olyan elgondolásokat ismertetett, amelyek ma is helytállóak, s amelyek megvalósítására csak most kerül sor.

Marjalaki Kiss Lajos igen eredményesen munkálkodott a népművelés területén is. 1906 1907-ben éne kitart vezet és ismeretterjesztő . előadásokat tart Színpetriben, az 1920-as években a szabadegyetemen tanít, 1921-ben a Borsodi Szak-' oktatási Bizottság titkára, 1928 —1938 között a Lévay Irodal- mi Egyesület titkára, majd a Borsod-Miskolci Múzeum könyvtárosa. Mindezt társa-1 dalmi munkában, különösebb* elismerés és megbecsülés nél-' kül végezte. Nagy-Miskolci munkásegyleteiben és a szom-' szédos községekben rendszere-1 sen tartott előadásokat ha-' zánk és megyénk történelme-! ről, haladó hagyományairól,' egy-egy település múltjáról' stb. Felszabadulásunk után a' TIT történelmi szakosztályé-< nak titkári teendőit látta el,' ezenkívül (most már kedvező] körülmények között) folytatta' ismeretterjesztő tevékenységét.!

Marjalaki Kiss Lajos 76.1 születésnapjához közeledik, de' ma sem tud pihenni. Még] most is rendszeresen felkeresi' a levéltárat, dolgozik a mú-! zeumban, előadásokat tart a'1 TIT-ben, tanulmányokat és] népszerűsítő cikkeket ír, hely-' történeti sétákat, és kirándu-] lásokat vezet, s nagy tapaszta-' tatainak és tudásának átadá-] savai segíti a fiatal kutatókat.;

Marjalaki Kiss Lajos a múlt-' ban Miskolc haladó szelleműi értelmiségi csoportjához tar-' tozott. Emiatt a város vezetői<

nem akarták észrevenni eredményekben gazdag munkáját: az iskolai, pedagógiai munkában, a tankönyvírásban, a tudományos és népművelő tevékenységében elért sikereit. Marjalaki Kiss Lajos méltánytalan mellőzés után, 1953 óta több alkalommal részesült kitüntetésben. Most, a Bugát Pál Emlékérem odaítélésével is kifejezésre jut az az elismerés, megbecsülés és szeretet, melyet a szerény tudós, tanár és népművelő fél évszázados munkájával kiérdemelt.

(F. S.)

75 esztendejének hétköznapjait. A munka, amit ő végzett, messzi felülmúlja az átlagember képességeit, s kiváltotta az egész világ csodálatát. Munkájának eredményei ugyanis végig szárnyalták az egész világot. Szárnyalták: mert Tupol- jev gyors szárnyakon járó repülőgép-csodákat konstruált.

És nem is beszélhetünk múlt időben. Mert a 75 esztendős Tupoljev ma is gazdag alkotó- tevékenységének teljében él. Ma is új, az eddigieknél még- gyorsabb, kényelmesebb gépeket konstruál. Hamarosan megláthatjuk majd ezt a legújabb alkotását is, ami büszkén áthasítja majd az eget. Ma még sok száz szovjet szakember szereli alkatrészeit a precíz tervek szerint, de a jövő évben már ezt is megcsodálhatja a világ.

Amikor a TU-104 gyorsjáratú utasszállító repülőgépet láttuk, amelyért alkotója Lenin- díjat kapott, azt gondoltuk, Tupoljev életművének beteljesülése ez. De Tupoljev nem piA. Ny. Tupoljev, a szovjet repülőipar főkonstruktőre.

hent meg, tovább hódítja a levegőt, még gyorsabb szárnyakat ad az embereknek. Kívánjuk, hogy még több szárnyat.

több repülőgépet alkosson, s ezek mindig tiszta, kék égbolton repülhessenek.

Megkezdték a karácsonyi borpalackozást Mádon

Á Tokajhegyaljai Állami Pincegazdaság mádi palackozó üzemében megkezdték karácsonyra forgalomba kerülő bor palackozását. A korszerű gé~

Egesascgiigryi nt« ígyfgy ülés Miskolcon

Áz Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete Borsod megyei Bizottságának középkáder csoportja nagygyűlést tart november 22-én reggel 9 órai kezdettel a Szentpéteri- kapui kórház kultúrtermében. Dr. Fülöp Tamás debreceni kandidátus A középkáder szerepe az egészségügyi "felvilágosításban, dr. Kábái Zoltánná budapesti psychológus Gyermeknevelés 0—3 éves korig, Sárii Rózsi, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének országos titkára A középfokú egészségügyi dolgozók helyzete és feladatai címmel tart előadást. A nagygyűlés vitával zárul, délután pedig kultúrműsort rendeznek.

pekkel felszerelt üzemben az idén már 3 millió palackot du~ gaszoltak, karácsonyig pedig újabb 600 000 üvegbe kerül a világhírű szőlővidék több éven keresztül palackéretté iskolázott termése.

Legnagyobb mennyiségben a tokaji pecsenye és a furmint bort dugaszolják, '7 decis, úgynevezett rajnai palackokba, de nagy mennyiséget hoznak forgalomba szamorodni, valamint 3 és 4 puttonyos aszú borokból is, amelyek a hagyományos hegyaljai palackokban kerülnek forgalomba. A közönség kívánságának eleget téve, mintegy 150 000 üveget töltenek meg a közkedvelt tokaji édes furminttal is.

Korábban sok panasz hangzott el, hogy elsősorban a minőségi boroknál, mint a szamorodni és aszufajtálc, a dugó morzsoiódása miatt, a bor szennyeződik. Ennek elkerülésére, a nemes borok dugaszolásánál a parafadugót műanyag bevonattal látják el. Ez megakadályozza, hogy a bor szennyeződjék és a levegőtől is jobban megóvja.

Atíüa-korabeli aranypénz

Nem mindennapi lelettel gyarapodott a Nemzeti Múze- um anyaga: Hódmezővásárhelyről a közelmúltban minfr egy öt kiló súlyú Attila-kora- beli aranypénz érkezett. A le-' let napvilágra kerülésének története is érdekes: egy idős hódmezővásárhelyi asszony pulykái kaparták ki a földből az első néhány érmét. Így figyeltek fel az aranypénzekre, amelyeket azután az idős asz- szony befőttes üvegbe gyűjtötte össze, s így továbbította a> régészekhez. Már az első vizsgálatok megállapították, hogy az érmék jóformán teljesen sértetlenek, épek, s alighanem a bizánciak fizethettek adó gyanánt Attilának.

KÉT POÉMA

számunkra elegendő. — Kölcsönbe sose jutott több esztendő.” A második világháborúról szólva pedig:

asm?

gával és a költői megvalósítás nagy horderejével is kimagas- lanak napjaink szovjet költészetéből. Külön érdekességük, hogy hazánkban először politikai napilapok közölték, mégpedig egy nagy jelentőségű ünnep alkalmából.

Ha csak az egyik, a kettő közül bármelyik, poéma jelent volna meg, akkor is érdemes lenne, és kellene is beszélni róla. Ugyanis bármelyiket olvassuk, vizsgáljuk, s boncoljuk, felsorolhatunk minden igényt: művészi megvalósítást, aktualitást, tómaszükségessé- get, témaválasztást és politikai kívánságot — Rozsgyeszt- venszkij ez esetben minden követelménynek eleget tesz. Egyszerű szavakkal fogalmazva: nagy versek ezek, egyik is, másik is. Nem is tudom, melyiket szeressem jobban. Választani sem lehet, hogy melyik a jobb. Mindkettő nagyszerű.

Az egyik, a Levél a XXX. századhoz” (Népszabadság) ugyanúgy napjaink izzásában olvadt művészi mondanivalóvá és alakult művészi feladattá, mint a másik, a Tizenöt perccel start előtt. (Népszava.)

A Levél a XXX. századhoz, miként azt címe is érzékelteti, az ezer év múlva élő utódokhoz szól. A ma embere, pontosabban: a szocialista forradalmat elkezdő, végrehajtó, a szocializmus építését megvalósító, közben ezerszer-ezer bajjal, pusztító háborúval is megküzdő nemzedék, illetve: nemzedékek vallomása és büszke üzenete ez a vers a Jövendőnek — a későbbi utókornak. A költő izzó szenvedéllyel, a hős korszak küzdő, részvevő katonájaként számol be mindenről, szinte jelentést tesz és parancsot ad az utókornak.

Nem is első személyben teszi ezt, hanem „sok millió kortársa” nevében. A megvalósításról csak elragadtatással tudok írni, azt is ki merem mondani, hogy Majakovszkij óta ennél nem dalolt senki szenvedélyesebben, sem igazabban, sem keményebbre kovácsolt művészettel. Ez költészet! Harcos, forradalmi, korunk he- roizmusát, büszkeségét, nagy- szerűségét, csodálatos romantikáját, embertfeszítő érzéseit kifejező költészet. Csak ízelítőként idézhetek belőle.

„Kár, hogy az idő sose volt

Figyeljenek csak, mindenre jól emlékeznek? Megérthetik-e, mit jelent az a négy elpusztult év?

Az a négy tél.

Az a négy íüstös nyár.

Amikor olajpogácsa volt kenyér helyett.

Es tűzvész volt lámpa helyett. Felforrt a víz a géppuskában, megérthetik?

És a komor hang a rádióban: „Csapataink feladták ...” elképzelik? Megérthetik, mit jelent az ország körkörös védelemben?

És a költő, miként egy a sok védekező közül, azt is megtanulta, mit hozna egy újabb háború. Szavai szinte sújtanak, arculcsapják, meggyalázzák, meggyűlöltetik azt) alci újabb háborút akar.

A Földet életszomj itatja ál!

Nem lenne levelemet kihez írnom* ha háborúban elveszne a világ.

Legszívesebben ide írnám a két poéma minden sorát, de hát bárki megtalálhatja az újságokban. Nagyszerű, ízzig- vérig forradalmi versek ezek. Sőt, így mondanám: maian forradalmiak. Forradalmiak abban is, amiről szólnak, abban is, ahogyan szólnak, és a dialektikus szemlélet, a marxista világ- és történeleiTU felfogás hatja át az egészet. „A történelemnek nincs jelzőtáblája: — VIGYÁZAT7

Akik átnézték az újságokat, láthatták, hogy november 7-én, az ünnepi számokban, két központi lapunk egész oldalas terjedelemben közölt poémát Robert Rozsgyesztvenszkij szovjet költőtől. Az egyik, a Levél a XXX. századhoz című, némi rövidítéssel a Népszabadságban, a másik, ugyancsak RozsgyesztvenszKij-poéma: Tizenöt perccel a start előtt' címmel a Népszavában jelent meg.

A két, terjedelmében egyébként is jelentős költői mű, akkor is megérdemelné a figyelmet, ha más-más szerzőtől származna, de így, hogy egy napon, ráadásul november 7-én, ünnepi számban jelentek meg a poémák ugyanattól a szerzőtől, irodalomérzéketlenség lenne szó nélkül elmenni mellettük. Az lenne még akkor is, ha a poémák csupán terjedelmükkel hívnák fel magukra a figylemet. Csakhogy Rozsgyesztvenszkij poémái nem pusztán terjedelmükkel tűnnek ki, hanem éppen tartalmukkal, filozófiai, társadalom- és természettudományos mélységükkel, a mondanivaló korszerű izgalmassá-