Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-09 / 262. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 262. szám. Szombat. 1963. november 9. /yS** ,,, gr* (MÍrőf ff v Cj V\ c ,/ O : ' Világ proletárjai, egyesüljetek? "N Ünnepi műszak a Lenin Kohászati Művekben I^ioveinbcr 7-érc áíndíák, terven felni fl hétvépe spartja Heti rádió- és televixióműsor v.____________________________________________________) Emeljük a pártöktatás színvonalát, meggyőző ereié!! P ártunk yiIX. kongresz- szusának határozata ki­mondja: „A marxizmus eszmei offenzív úja 1 egész szo­cialista, épitömunkánk szük­séglete és követelménye”. En­nek megvalósítására fordula­tot; kell elérni a pártoktatás színvonalában is. A pártoktatás minőségi ja­vításának megvannak az ob­jektív és szubjektív feltételei. A szocialista országok sikerei, a hazánkban végbement társa­dalmi változások kedvezőbb alapolcat teremtettek a marxiz­mus eszméinek hatékonyabb terjesztéséhez. A pártöktatás propagandistáinak felkészült­sége állandóan javul, maga­sabb a propagandisták maiv xista és általános műveltségbe. Évről évre gyarapszik oktatá­si tapasztalatuk. Színvonala­sabbak a pártöktatás tananya­gai is. A propagandisták az eszmei harcnak egyik derékhadát ké­pezik, ezért rendkívül fontos, hogy megértsék szerepüket, feladatukat a szocializmus épí­tésének új szakaszában. Pártunk VIII. kongresszusa azt a feladatot tűzte a propa­gandisták elé. hogy vonzó for­mában, az élettel szerves kap­csolatban ismertessék pártunk politikáját, terjesszék a. mar­xizmus—leninizmvs eszméit. A szocializmus teljes felépí­tésének előttünk álló felada­tait pártunk VIII. kongresszu­sa világosan megjelölte. De még nem mondhatjuk el, hogy ezt minden párttag megértette. Egyeseiméi aggályokkal, kéte­lyekkel találkozunk: nálunk „liberalizálódás van, letértünk az osztályharc politikájáról.” Mások éppen „nagyobb en­gedményeket” követelnek. A nemzetközi kérdésekkel kap­csolatban is elég sokszínű vé­leménnyel. gyakran felszínes vizsgálódással találkozunk. Jelenleg egyik fő akadálya fejlődésünknek a polgári, kis­polgári nézetek, erkölcs ma­radványai, amelyek jelentős károkat okoznak szocialista építömunkánkban. Megnyilvá­nulnak ezek a felelőtlenség­ben, a, társadalmi tulajdon el­leni bűncselekményekben és más, hasonló negatív jelensé­gekben, sokszor olyanoknál is, akik „ismerik” a marxizmus tanításait. A propagandisták egyrészt: nem tud- kellő, meggyőző erő­vel, helyes érveléssel választ adni az élet által felvetett új kérdésekre, ezeket vagy leegy­szerűsíti, vagy egyoldalúan az elméleti tételek magyarázásá­ra. szorítkozik, ami az élettől elszakítva, dogmát izmushoz, betűrágáshoz vezet. A betűrá­gás olykor szektás, olykor re­vizionista formában jelentke­zik. A párt propaganda munká­jának elválaszthatatlan kap­csolatban kell lennie a gya­korlattal. Úgy kell szervezni a pártoklatás minden foglalko­zását, hogy annak tartalma ne korlátozódjék csupán az alap­vető elméleti tételek tisztázá­sára, a fogalmakon való rágp- dásra, hanem állandóan gaz­dagítani kell azt olyan kérdé­sekkel. amelyek a szocializ­mus teljes felépítésének idő­szakában előtérbe kerülnék. A propagandistának világosan kell értenie, hogy a marxizmus fogalmainak tartalma és terje­delme a kon’rét iiirterielnu körülmény akne k megf elélőeh változik, hogy az elmélet szür­kévé válik, ha nem szolgál a cselekvés vezérfonalául. A z elmélet-gyakorlat egy­sége megköveteli a pártoktatás módszerei­nek állandó tökéletesítését is. Száraz, unalmas visszakérde­zés, „kisiskolás” fnódszerek helyett, gondolkodásra ösztön­ző vitákra, őszinte hangú poli­tikai beszélgetésekre van szük­ség. A propagandistának tö­rekednie kell arra. hogy a oo- íitikai foglalkozások ne válja­nak fárasztóvá, érdektelenné. Ezt egyedül az érdekes beszél­getéssel még nem lehet bizto­sítani. Az előadás, a beszélge­tés közben bemutatott képek, vetített filmek-. felolvasott könyv- és versrészletek, folyó­iratcikkek, helyi példák stb. mind a mélyebb megértést se­gítik és' egyben színesítik a foglalkozásokat. Mindezek biz­tosítósa természetesen nem a propagandisták, hanem a párt­szervezetek, a pártbizottságok feladata. A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája megköve­teli az elmélet tisztaságáért állandóan „két fronton” vívott harcot. Az imperializmus tak­tikája most a „lazí+áH” nnliti- ka, az ideológia behatolás és aknamunka. Korunkban elkeseredett harc folyik a két ideológia között. Ez a harc a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamatá­nak visszatükröződésé. Minél több győzelmet arat a szocia­lista világrendszer, minél sú­lyosabbá válik a világkapita­lizmus válsága, minél jobban kiéleződik az osztályharc, an­nál jobban fokozódik a mar­xizmus—leninizmus szerepe a tömegek tömörítésében és mozgósításában. Közismert, hogy az eszmék területén nincs békés együtt­élési A burzsoá és a szocialista ideológia nem férhet meg egy­más mellett. A nézetek szem- beállítása, a vita és a meggyő­zés a követendő módszer. A nézetek szembeállításának és a vitának egyik legfőbb célja, hozzásegíteni a párt politiká­ját követő, de még a polgári és kispolgári. ideológia és erkölcs maradványaitól meg nem sza­badult embereket ahhoz, hogy közeledjenek a marxizmus ál­láspontjához. A propagandis­táknak meggyőző érvekkel kell bizonyítaniok, hogy csakis a marxizmus teszi lehetővé az igazság elérését, az ideológiai felvértezettségét, a kételyek el­oszlatását. A szocializmus teljes fel­építése. az ipari és a mező­gazdasági termelés egyre több politikai, gazdasági ismeretet követel. Ma nem egyszerűen a betűkért, az elméleti tételek megismeréséért kívánnak ta­nulni az emberek, hanem azért, hogy eredményesebben dolgozzanak a maguk helyén A munkában • való helytállás­hoz pedig magasfokú szocia­lista tudatosság. világnézeti szilárdság és szocialista erköl­csid ág szükséges. T öbbszörösen vonatkozik ez a propagandista elv­társakra, akik arra vál­lalkoztak, hogy pártunk poli­tikájának magyarázói, eszméi­nek terjesztői és embertársaik­nak nevelői lesznek. Tökélete­síteni kell propagandistáink képzésének, továbbképzésének formáit is, hogy egyre ered­ményesebben teljesítsük pro­pagandamunkánk legfőbb kö­vetelményét: hatni, formálni j nemcsak a fejekben, hanem a munkában, az életmódban és az erkölcsi felfogásban is. Bogár Károly , Világszerte megünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom , 46 évfordulóját A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 4G. évfordulója alkalmából a világ minden részében megemlékeztek a világ- történelem e legjelentősebb eseményéről. A Magvar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás- paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az ünnep előestéjén az Erkel Színházban rendezett emlék- ünnepséget. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Szirmai István, .az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Az ünnepséget Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyi­totta meg, majd Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja mondott ünnepi beszédet. Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában gyűltek össze szerdán este a szovjet főváros közéletének képviselői, hogy díszünnepségen emlékezzenek meg a nagy évfordulóról. Az ünnepség díszelnökségében foglaltak helyet Hruscsov és Brezsnyev vezetésével a szovjet kormány, az SZKP vezetői, k mellettük a lenini páll veteránjai, az SZKP idős tagjai, továbbá a Szovjetunió hat űrpilótája. Ott voltak a Moszkvá­ba akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, köztük Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete. A díszünnepségen Nyi- kolaj Podgornij, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára; mondott ünnepi beszédet. A beszéd után nagyszabású ünnepi műsort adtak a moszkvai színházak művészei. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából Miskolcon rendezett díszünnepségről lapunk no­vember 7-i számában már beszámoltunk. Ezen az ünnepségen részt vett Babáskin szovjet őrnagy is. aki 1944-ben i-észt vett. a Miskolc felszabadításáért vívott harcokban. A kedves szov­jet vendég felszólalásában méltatta az évforduló jelentőségét, és tolmácsolta a szovjet dolgozók üdvözletét. Uj szovjet rakétaelháríto fegyvert mutattak be a Vörös téren tartott káprázatos díszszemlén Borús, hűvös napra ébredt csütörtökön az ünneplő Moszk­va. Már korán reggelitől vidám, éneklő fiatalok gyülekeztek az üzemek és hivatalok előtt, fú­vószenekarok járták az utcá­kat, katonás rendben, várták a díszszemle kezdetét a Vörös tér közelében felsorakozott ala­kulatok. Moszkvai idő szerint 10 óra előtt néhány perccel tapsvihar fogadta * a Derűn mauzóleum mellvédjén megjelenő Hruscsov vot, Brezsnyevet, az SZKP töb­bi vezetőjét, a Szovjetunió marsalljait. Amint tizet ütött a Kreml toronyórája, a Szpasszkij-torony kapujában megjelent Rogyiori Malinov­Koszorűzási ünnepségek Miskolcon Az ünnep délelőttjén a mis­kolci Hősök terén sok száz dolgozó gyűlt össze, majd hosz- szú sorokban vonultak fel a tömegszervezetek, az intézmé­nyek, a hivatalok, a gyárak, a fegyveres testületek küldöttsé­gei. Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának koszorúját dr. Bodnár Ferenc és Dojcsák Já­nos, a pártbizottság titkárai helyezték el az emlékmű talap­zatára. A városi pártbizottság koszorúját Varga Zoltán, a vá­rosi pártbizottság titkára, a já­rási pártbizottság koszorúját Bialis József, a járási pártbi­zottság titkára, a megyei és a városi tanács koszorúját dr. Papp Bajos, a megyei tanács vb-elnöke, illetve Fekete Lász­ló, a városi tanács vb-elnöke helyezte el az emlékművön. Koszorúzási ünnepséget tartot­tak Miskolc többi szovjet hősi emlékművénél. így Diósgyőrött és Pereces bányatelepen is. szkij marsall, honvédelmi mi­niszter acélszürke, nyitott ZIL—III gépkocsija. Belobo­rodov hadseregtábornok, a moszkvai körzet parancsnoka jelentést tett a miniszternek, majd Malinovszkij sorra kö­szöntötte a felsorakozott csa­pattesteket. Harsogó hurrá volt a válasz a miniszter üdvözlő szavaira a Vörös téren, a Marx sugárúton, a Gorkij utcán és a Lovarda téren. Ezután Malinovszkij marsall gépkocsija Glinka dicsőségin­dulójának hangjai mellett visszatért a Vörös térre, majd a miniszter beszédet mondott a Lenin mauzóleum mellvédjé­ről. Malinovszkij marsall megál­lapította, hogy a Szovjetunió negyvenhat év alatt „az elma­radottság állapotából gigászi lépést tett a haladás magasla­taira”. A továbbiakban hangsúlyoz­....> ta, hogy az SZKP és a szovjet kormány, a szocialista közös­ség országai, a béke és a hala­dás erői következetesen és áll­hatatosan harcolnak a termo­nukleáris világháború megaka­dályozásáért, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért és megszilárdí­tásáért. Ugyanakkor Malinovszkij marsall rámutatott arra. hogy az imperialisla államok agresz- sziv erői makacsul ellenzik a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, nem akarnak leszerelni, ki­tartanak a hidegháború állás­pontján, és terveket szőnek a szocialista országok katonai megtámadására. —• Az imperialisták agresz- sziv szándékai és provokációi arra kényszerítenek bennün­ket, hogy tegyünk meg min­dent hazánk és az egész szocia­lista tábor biztonságának to­vábbi erősítésére. Ha pedig a népek akarata ellenére az imperialista agresszorok merényletet kísérelnek meg hazánk és a szocialista közösség többi országának szabadsága és . függetlensége ellen, akkor megsemmisítő visszavágás­ban lesz részük — jelentette ki Malinovszkij marsall. A marsall szaval után az ágvúk össztüze és a szovjet himnusz hangjai töltötték be a teret. Ezután a hagyományok szerint elsőként a kisdobosok, majd a katonai akadémiák hallgatói léptek el a mauzóle­um előtt. A Zsukovszkij nevét viselő repülőhadmérnöki aka­démia díszalakulatát különö­sen nagy tap? fogadta, hiszen ezen a főiskolán tanul Gagarin és néhány más űrhajós is. A mauzóleum talapzatánál álló űrhajósok integetve üdvözöl­ték felvonuló évfolyamtársai­kat. Nagy taps fogadta a balti flotta tengerészeinek fegyelme­zett oszlopát, a Kreml katonai iskolát, a határőröket, a belső karhatalom Dzsorzsinszidj ala­kulatát. Az ezer tagú nagyzenekar ez­után elhagyta a tér közepét, hogy átengedje helyét a gépe­sített lövészalakulatoknak. Ölcet az ejtőernyősök követték, majd fülsiketítő zajjal a fú­vószenekar muzsikáját is el­nyomva, megjelentek a páncé­losok és a tüzérek. Ezután következett a rakéták igazi kavalkádja, s a díszszem- íFolytatás a 2. ofdalom)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom