Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-05 / 259. szám

2

ESZAKMAGYARORSZAG

Kedd, 1963» it o f emb er &

Diktatúra „helyett* diktatúra I [ Tragédia fl BÜSzke-CSÚCS alatt

[Laincsínv úfián háta- « i i ITT fn a facrvr.1 mAvr-ll /(a Vűf amr —Sí-.—+-.(-+■ 1-™-i—...... AZy

Az államcsíny útján hatalomra került dél-vietnami katonakormány hétfőn a hivatalos hírügynökség útján befejezettnek nyilvánította ak- j dóját, s vázolta követendő! Írül- és belpolitikájának alap-; : jait. Belpolitikai tekintetben j

a junta „a fegyelmezett de. mókráciát” hirdette meg, ami a nyugati megfigyelők szerint is a diktatúra meghosszabbításának jelé. A programból kitűnik, hogy a katonai vezetők, „amint a körülmények megengedik”. át fogják adni helyüA demokratikus erők arattak győzelmet a görög választásokon

Jóllehet, a vasárnap lebonyolított görögországi parlamenti választások végeredménye még nem ismeretes, az eddig összeszámolt szavazatok alapján mégis világos, hogy a jobboldali Nemzeti Radikális Unió (ERE) súlyos vereséget szenvedett,' s az első helyre a Centrum Unió került.

A 10 1(52 szavazókörzet közül 9235-ben összeszámolták a szavazatokat. Az érvényesnek elismert 4 044 4.44 szavazat megoszlása a következő:

Centrum Unió 1 710 562 (42,2 százalék); Nemzeti Radikális Unió (ERE) 1 595 70S (39A százalék): ‘Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) 569 058

(14,7 százalék); Haladó párt 147 836 (3,65 százalék); egyéb pártok 29190 (0,52 százalék).

Az ország demokratikus erői tehát a volt ellenzéki pártokkal együtt nagy győzelmet arattak, s közösen megszerezték a szavazatoknak több mint 00 százalékát.

két egy „választott kormánynak”. Az AP hírügynökség tu-j « » mrln:f: és a Bárány- dósítója egybehangzó vélemé-l " L.ornn:CI szarv kényeket idézve azt írja, hogy zötti csúcsot az emberek

külpolitikailag a dél-vietnami vajon miért nevezték el

katonatisztek elkötelezték ma- Büszkének. Talán akért, mert gukat a Nyugat oldalán, s le-, az északkeleti oldalról sokáig szögezték, hogy az ország to- nem. mászták meg. Komár- vábbra is eleget tesz minden riicky csak 1911-ben tudta a korábban megkötött nemzet-' csúcsot erről az oldalról elérni, közi szerződésnek, s biztosítja Pedig ezen az oldalon a mászás a Dcl-Vietnamban élő külföl-; nem is olyan fárasztó. Egy át- di állampolgárok érdekvédel-' lagos hegymászó mindén felniét í szerelésével egytift ma már

Saigonban a kiiárási tilalom "^erőltetés nélkül eljut a éjféltől reggel öt óráig érvé- j $“cshoz Komarmcky. utvopa- nyes. A junta ismételten mmteZer tUnsta

hívta a közalkalmazottakat a munka haladéktalan felvételére.

Huszonöt év után újra itthon»..

Vér Andor, aki két esztendővel ezelőtt Buenos Aires-'bői hazalátogatott szülővárosába, Miskolcra, ezekben a napokban végleg hazaköltözött szülőhazájába.

Az idősebb generáció jól ismeri Vér Andor nevét; finom lírája, igazságot kereső publicista-tolla sokszor feltűnt Miskolc sajtójának lapjain a húszas-harmincas évek idején.

***************************0****************** Kleopátra a földalattin

Franciaország néhány évszázaddal ezciőit nem nagyon tisztelte a maga királynőit. Most azonban úgy látszik tiszteli a királynőket — még akkor is, ha csak a Rex mozi óriási panará- míkus vásznán jelennek meg. Most mutatták be a francia fővárosban a Kleopatra című mammut-fümet, amelynek főszereplői legalább olyan szerepet töltenek be a „felsőbb tízezer” botránykrónikáiban, mint valaha Egyiptom hajdani királynó'jc. Ennek megfelelően a bemutatón részt veit a párizsi és nemzetközi társaság krémje, a francia kormány jó néhány tagjától kezdve, egészen Rainier monacói hercegig, szépséges feleségéig, aki valaha ugyancsak a mozivásznakat ékesítette — és természetesen az elmaradhatatlan Sorayáig, az iráni cx-császárnöig.

A Fox filmgyár vezetősége összefogott a párizsi' városháza bölcseivel, s azon tanakodtak, hogy a bcmuíató alkalmából milyen raffinált élvezetet nyújthatnának a meglehetősen elkényeztetett közönségnek. Hosszas gondolkodás után kitalálták, hogy ezek az urak és hölgyek egyetlen közlekedési

eszközt nem ismernek, csak; a, párizsi földalattit, a Metrót. Így hát elhatározták, hogy a párizsi belváros központjából földalattin szállítják a díszes nézősereget a Rex filmszínházba, igen ám, de akkor a földalattit is „estélyi ruhába” kell öltöztetni. így történt, hogy az ünnepi alkalomra vadonatújra lakkozott és kárpitozott kocsik, frissen festett, tündök- é lő állomások és virágkosa- * rakkal díszített peronok fo- J gadíák az előkelő" vendége- * két. A Rex mozi előtt még g selyem ernyő is feszült a J földalatti lejárója felett. & Szó volt róla, hogy francia £ parfümmel permetezik be a síkocsikat és az állomásokat. J Ezt azonban el kellett vet- *• ni, — mert a higgyek nem tudtak megállapodni a parfüm márkájában.

így érkezett a írakkos, szmokingcs, estélyi ruhás társaság a Rex mozihoz, ahol kivont karddal tisztelgett előttük a — köztársasági gárdái

Az egész ünnepségből csak egy hiányzott: a köztársaság. Az igazi köztársaság, amely- másnap reggel * 7 órakor megtöltötte a Met- * ró kopott kocsijait és ráta- -f posott a peronon szétszóró- J dóit virágokra *.. *Csak találomra kell belelapoznunk a sárguló lapokba, a Reggeli Hírlap példányszámaiba, Vér Andorral, mint embertársaival törődő, városáért kiálló újságíróval találkozhatunk. Miskolci és fővárosi lapokban többször publikálta a danylvölgyi barlanglakások szánalmas helyzetét: Itt nem

álmodik, de él a nyomor

__A

n

egyedszázad fordulón cikkeiben sürgette városunk színházának átépítési ügyét, bírálta az építkezés körül folyó huzavonákat. 1926-ban a Klein, Ludwig és Szelényi féle nyomda yilágos betűivel megjelent Tisztaság című verseskötete, átfogó, egyetemes problémati- kával.

A Miskolcon és a fővárosban tevékenykedő költő-újságíró 1938-ban a fasizmus előretörése miatt megvált szeretett hazájától; Buenos Aires-ben telepedett, le.

25 év után megtérvén a házai földre, lírai vallomásában olvashatjuk: „Utazz el hazádból. s utazz vissza hazádba, a betegség (honvágy) pontosan annyi ideig tart, amennyi a két utazás között eltelik. Nálam huszonöt évig tartott

Az osztrák—magyar monarchia idején, a Majlandba masírozó .magyar katonák aikán csodálatos dal született:, Nagy- abonyban csali két torony látszik, de Majlandban harminckettő látszik.

E dalt dúdolta Vér Andor is Dél-Amerika nagyvárosában és gondolatban mindig bene- lyettesítette: „Inkább néztem volna a földszintes szülői házat Miskolcon, mint a Cara- nagh felhőkarcolót a San Martin téren.”

25 év után újból -itthon. Győzött a haza iránti, forró szeretet. Egy idegenből visszatérő embertársunkkal gyarapodtunk, egy hasznos tollfor- gatóval gazdagodtunk.

(— P — I —)

Ez év szeptember harmadikon a hegymászók és. a turisták nevetéssel, vidám tevékenységgel fogadták a felkelő Nap első sugarait. Amikor az első napsugarak' beragyogták a környéket, a közeli Bonosalov menedékházban négytagú oso- nort ál't túrára késben. Tori"- Dobroslav Kontnik mérnök, Jozef Vlaszák és Mária Sorová Prágából, valamint Antonin Pummer Brnóból. A további négv fiatal lány a menedékházban maradt.

Az esti viszontlátás remé- nyében elbúcsúztak.

— Ügy megyünk, 'ahogyan megegyeztünk. A Komámicky- feljárón — említette meg a csoport vezetője, Dobrosl-'V Kontnik mérnök. Amikor a térkénét áttanulmányozták, megállapították, hogy ezen az úton nem szükségesek n nagyigényű technikai felszerelések, csupán jó kötelek és a csákányok kellenek. A csoport először a Nagvfagyos völgybe jutott, min'd innen kötélen a Rézkatlanba, amely túra csak a második terhelési szakaszba tartozik. Így haladt 52 évvel ezelőtt Komárnicky is. Az út széttört sziklákon, gödrös jellegű terepen vezet. A völgy felső részét enyhén emelkedő sziklás vonulatok, végül egy szilárd szik lafal zárja be.

Elég gyorsan haladtak, simán átkeltek a körülbelül 100 méleres völgyön, majd kötélen, egy füves gödör felett elérték a következő sziklás völgyet. Ezen 50 métert haladtak, de' ki tudja, miért, elfértek a kijelölt útról, balra. Ez a szakasz már harmadik-negyedik, . fokozatú. Talán eltévesztették az utat, hiszen évek'óta nem jártak erre. Talán az öreg hegymászók a fiatal lánynak, partnerüknek meg akarták mutatni, milyen legények. Ki tudja, most mái" nehéz eldönteni, amikor senki sem tud közülük megszólalni.

A nehéz talajon 25 métert haladt a csoport, amikor függőrészes fal tornyosult eléjük. Legyűrték ezt a nehéz szakaszt •is, és:innen-egyenesen a ge-, rincre akartak felkerülni. Ez a rész már : az .'ötödik hegymászó osztályba tartozik és a leggyakorlottabb hegymászók is,.csak technikai segédlettel gyűrik le", rizikómentesén.

Az elen haladó Kontnik mérnök már nehezen mászik. A többiek, mindhárman megkötözve a 40 méteres kötélen. Kontnik hét méter után elérte a .függő részt, amely technikai segédletek nélkül (szekeres, váskampók) már járhatatlan. Nem tudni, mi vezette az 56 éves hegymászót arra, hogy megkísérelje az átlendülést a függőrészre. Nem sikerült, A fogásnál a szikladarab engedett.

Félóra hiányzott a tizenkettőből. A többiek nem bírták ki a kötél rántását, s Kontnik őket is magával rántotta. P0 méteres mélységbe zuhantak. Az aláeső kő zúgása úgy hangzott, mint a halál hangzavara.

A túlsó oldalon, a Füles-toronynál lévő hegymászók segítségért kiáltottak, hogy megmentsék barátaikat. A kiáltást meghallotta a prágai dr. Miroslav Silek és továbbította a hírt a Zöld tengerszem mellett lévő Boncsnlov menedékház felé. A Hegyi Szolgálat öt társadalmi tagja a Lomnici-csúcsról azonnal a tragédia színhelyére sietett. Megállapították, hogy mind a négy turista halott. 14 óra 45 perckor jutott el a borzasztó híé a tstr-lomnici nemzeti park Hegyi Szolgálatának parancsnokságára.

Másnap 67 mentőszolgálatos vett részt a Büszke-csúcs alat» ti. akcióban, amely ezúttal nem büszkén, hanem kegyetlenül viselkedett.

Hasonló tragédia a Tátrában már régen fordult elő. Nehéz valakit is hibáztatni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a négytagú hegymászó csoport túlbecsülte saját erejét. Szabályellenes volt az is, hogy négyen kötötték meg magukat a 40 méteres kötélre. Sorová Mária .villanykábellel. volt hozzákötve a szilon hegymászó kötélhez. A hegymászóknak nem volt technikai felszerelésük, mint például kampók, karabélyok, kalapácsok, horgok és segélylétrák.

A sajtóban ££

raí tragédiák okait, de mind ez ideig nem tették meg a szükséges intézkedéseket. Az áldozatok száma sok; Még ősz van, de a Hegyi Szolgálat tagjai 15 áldozatot, és több ösz- szetört egvéht hoztak le a csúcsokról. akik közül sokan életük végéig nyomorékok lesznek. Á nyári hónapokban 12 ember pusztult el.

.Miben látják a Hegyi Szolgálat tagjai ennek okait? Elsősorban abban, hogy a hegymászás ma már a tömegek sportja, de nem mindig jól szervezik meg. Sok hegymászó úgy gondolkodik, hogy negyed, ötöd, sőt hatod nehézségű teljesítményeket kell elvégeznie, hogy minél hamarabb elérje a jobb minősítést. Ez arra vezet, hogy életüket kockáztatják.

Igaz, hogy a minőségi hegymászók teljesítményét valamiképpen értékelni kell, hogy a legjobbak és a leggyakorlottafci bak közül ki lehessen alakítani a válogatott csapatot, erre azonban nem elég az ötös, v'kgy a hatos teljesítmény. Különbség a mászást ctödilr né- hézségi fokon végezni a gyakorló sziklán, vagy a Büszkecsúcson.

A tátrai hegymászók néhány nappal ezelőtti Ausztriában voltak, ahonnan érdekes tapasztalatokat hoztak.

Ausztriában körülbelül 200 000 igazolt turista van, közülük 50 000 a magashegyi turisztikát végzi, vagyis a hegymászás 1. és 3. nehézségi fokozatát. Ezek a hegymászók nincsenek kitéve veszélynek, hiszen a sportot kedvtelésből, szóval testük-lelkük felüdüléséért végzik. Kivételes képességű hegymászó ott csak körülbelül ezer. van, akik 3—6 közötti nehézségi fokozatú szintet képviselnek. Nálunk minden hegymászó, főleg a fiatal, azonnal a legnehezebb teljesítményeket szeretné elvégezni.

A Tátrai Nemzeti Park Hegyi Szolgálatnak nincs jogi alapja arra vonatkozóan, hogy/ a nehéz mászást megakadályozza. Jogában csupán a tanácsadás és a figyelmeztetés áll. A tátralomnici Hegyi Szol- gálathoz a mi hegymászóink többnyire csak akkor térnek be, ha baj van, vagy az utolsó szolgálatot kell teljesíteniük A Hegyi Szolgálat tagjai az üdülőkben előadásokat tartanak a hegyekről és a veszélyekről, de többet nem tehetnek. Hiányzik az a jog, hogy közbeléphessenek olyankor, amikor azt az értelmetlen hegymászás megkövetelné.

itt az idő h,ogL a heT maszók szövetségének vezetői összeüljenek a Magas-Tátrában működő Hegyi Szolgálat gyakorlott tagjaival. Arno Puskással, Juló Andrásival, Vlado Erősekkel, Iván Gálfyval, a sport érdemes mestereivel. hogy a,túrák szerve zésében véglegesen rendet teremtsenek.

Anton Semoradík

KÖNYVEKRŐL

Borsodi siker is!

— Jő dolga van a csordásnak. '

— A kocsisok se panaszkodhatnak, nem éri a lábuk a földet.

— Nem kocsisok vagyunk ini. papa!

—1 Mi se csordások.

Nevettek. Kiosztották egymást. A csordás ma tehenész, a kocsis meg fogatős. Tessék vigyázni a megszólításra,, úgy bizony!

A két öreg felkönyökölt. Nézték a szekereket, mintha lenne is azokon valami néznivaló. Szekér, hát szekér, az egyik olyan, mint a másik. Az utolsó alatt sírt a hátulsó kerék. ,

— Mér nem kened meg? — kérdezte Pásztor.

■— Nincs mivel, János bácsi.

— Éhnyálat köpj rá,

A fogatosnak nem jutott eszébe semmi, csóválta fejét, nevetett. Pihentféjűek ezek a tehenészek. Még ilyen marhaságot, éhnyállal kenni a tengelyt, ki hallott már ilyet!

Kovács, a cimbora mosolyogva fordult Pásztorhoz:

— . Jól megmondjad neki. szólni se tudott.

Pásztoron megfeszült kicsit a kabát, büszke volt, hogy sarokba szorította azt a mitug- rász foga tost. Később, kicsi hallgatás után megjegyezte, hogy nem is bolondság az éh- nyálzsírzó. Valami jótékony olajféle lehet az éhes ember nyálában, mert gyerekkorában éhnyállal kenegették a görbelábú csecsemők cornját, Em~

t

ÖREQEK

házból, nekiáll szegény öregnek. A múltkor is — de nehogy visszamond neki, nem szeretnék haragot! — teát tesz eléje, meg szalonnát, oszt kérdi az öregtől: no, vén marha, melyikből akar enni? Az öreg maga elé húzza a szalonnát isi a teát is, hogy mind a kettőből. Erre elszedi előle a sza-; lonnát, rákiabál: még mit nem,, szalonna kellene a bélibe, elé-' gedjen meg a teával, attól ha-]

marabb felfordul

__Ha nekem'

i

lyet mondana a menyem, nem' is tudom, micsinálnék vele. .

— Bitangok, az _ ilyeneket; törvényre kellene adni, vagy, kiprédikálni a közgyűlésen. ; . — Látod, ezt jól mondtad, a< közgyűlés, oda kellene vinni az] ügyet. Pedig nyugdíjat is kap, az öreg, meg a házát is rájuk; íratta, ,

F.el voltak háborodva. Peltá-J pászkodtak,' karjuk lengett,, mint. a szélfújta ág, a méreg; mozgatta őket. Messziről azt, lehetett volna hinni, hogy ösz-< szeveszett a két, tehenész. Pe-^ dig nem vesztek össze, nagyon-, is egyetértettek. Csak akkor; szállta meg őket az elgondol-, koztatő csendesség, amikor; eszükbe jutott: szólni kellene; az elnöknek. De melyikük szól-; jón, mind a ketten, vagy kü-; lön-külön? Még kiderül a do-, log,'akkor aztán nem lesz ma-; /adásuk. Kertészné kiátkozza, őket a világból is. <

Törték, törték fejüket, aztán 4 mert megindult a csorda, jneg-1 könnyebbülten indultak ők is.<| A döntést elnapolták... «

Gulyás Mihály $

[ Sárközi Zoltán; Az erdélyi szék [ szók a nemzeti ébredés korában (1790—1848) című munkaiját. Alapos és hosszú élőké► szülét után látott ‘napvilágot & 'kötet, melynek korábbi válto- >zata a szerző doktori értekezéssé volt, s amiből a Válasz cí- >mű irodalmi folyóirat egy és \negyedívnyi ízelítőt már 1949.

> januári számában hozott',

; Hogy a három erdélyi nép ■ egyike történetének feldolgo- \zása mennyire volt ma idősze- • rű, eldönti a kötet kiadásának ténye. Ha megállunk e kötei- !nél, amit egyébként a szakembereken kívül a nagyközönség is érdeklődéssel forgathat, tesszük azért, mivel a szerzőnek, a Magyar Tudományos Akadémia pályadíjnyertesének, számos matyó vonatkozású levéltári és helytörténeti munka írójának e kötettel elért sikere egy kicsit borsodi siker is. Megyénk adta őt a szakirodalomnak. Munkásságát nemcsak itthon, hanem külföldön is ismerik és jelentőségéhez mérten méltányolják,

Kiss Gyula

DeKümeigfáefAs Kiállítás a SzovjeigJüiúfái

A Magyar—Szovjet Baráti. Társaság megyei elnöksége dokumentációs kiállítást rendez a Szovjetunióról Miskolcon, az SZMT székházában, 46 év után szovjet barátainkról címmel. A kiállítást november hatodiknál délután 5 órakor nyitja mé&. Bíró Péter, az MSZBT megyei elnökaégéaek tágja- ,.. u,-. . . a

A.Z AJtadémiai Kiadó a kö- I zelmúliban . jelentette meg I

gyona, ha jól neveli, öregségére nem marad egyedül. A másik fiam is hív. menjek hozzá, azt mondja, a kísujjamat se kell megmozdítani, meglesz mindenem; Majd bolond leszek elmenni innen, ha nem zavarnak. Elvoltam náluk húsvétkor, rimánkodtak, maradjak. Hát azt hiszed, jól éreztem magam? Két nap se telt el, mar fészkelődtern, mint a to jós tyúk. nem találtam a helyem. Csak, haza, oszt haza. Öreg fát nem lehet már átültetni, elszárad.

— Én se mennék él. Többre becsülöm én itthon a hajában főtt krumplit, mint, idegenben a pástétomot. Jó gyerekeid vannak. Józsikám, adj hálát az istennek, szeretnek.

Kovács elgondolkozott. Bunkósbotjával turkálta: a .földet,, bólogatott

—- Az egyik unokám a múltkoriban rámnyújtotta nyelvét. Alig tudtam kiszedni az apja keze közül, majd agyonütötte.

— Hat . azt , még. hol tanulta?

■— kérdezte Pásztor. — Nálatok biztos nem.

— A szomszédban látta. Nem szeretnék az öreg Kertész bőrében lenni. Hogy mit nem'tesznek vele azok a bitang kölykök, lassan a fejére fognak csinálni. A fia a hibás, eltűri. A fia még nem is annyira, a menye a . rossz. Alig várja, hogy az ura kitegye lábát a

ja Id a szemét. Majd ekkor, majd akkor. így bánnak azzal, akinek csak félöntésnvije van, meg kell várni, amíg öar.- szeönthéti valakiével. Lett volna neki is, ott rothadt meg a sok szilva, nem volt, aki leszedje. Az asszony inkább ellene volt, bűn ilyesmire pocsékolni a pénzt.

— Tudod, hogy van. Amihez nem tesznek, az fogy. A fiam se veti meg, jár rá, mint a jó kútra. Reggel, délbe, este.

— Neked is engedi? — Pásztor féloldalvást nézett Kovácsra.

— Hogy engedi-e? —' Kovács arca kiderült. — Már hogyne engedné, még utánam is hozza. Neki'2 korábban kell kelni a lovakhoz. Felöltözik, megy. a kamrába, behoz egy fél findzsával. Húzza meg édesapám, magáé az elsőség — ezt mondja. Még kenyeret is szel, megsózza, ketté töri. Tudod, visszabüfög, ha nem harapok utána.

— Rendes gyerek a fiad.

— Nem mondhatok rá semmit. Békességben élünk, hogy jó órában mondjarp. — Kovács megkopogtatja bunkósbotját.

— Anyósát is magához vette.

— Csak nem engedi világgá, ö is felnevelte a lányát. Nem?

— A menyed is jóravaló.

— Tudod, hogy van. A szegény embernek kölyke a va~

lékszik, az 5 anyja is .ilyen gyógymóddal erősíthette az öccse lábát. Olyan volt a lába, mint a-karika, a sok kenege- téstől, dörzsöléstől aztán kiegyenesedett. . i

— Inkább almát adott volna neki, abban sok a vitamin.

: Pásztor elnézett a tehenek felé, nem-mozgolődnak-e. Lustán kérőzött a csorda, a fele feküdt, a másik fele unatkozva rágta-morzsolta a gyomorból felbüfögő, „előrágott” takarmányt.

— Éhnyál még csak akadt... almát honnan vett .volna?-r- Hát igen — mondta Kovács —. éhnyál az volt... A menyem minden héten vesz egy kiló citromot, belecsurgatja egy pohár vízbe, sok cukorral. Nem tudom, mi jó van benne, a gyerekek nagyon odavannak érte.

— Kóstold meg egyszer, nem lehet az rossz, ha cukor van benne.

— Én már csak megmaradok a pájinkánál, az kell az ilyen vén csontnak.

— Oszt legalább van belőle

bőven?

— Hát azt éppen nem mondhatnám. Harminckét litert főztünk.

— Egy vagyon! — . Pásztor nyelt, egyet, ő még nem főzte ki a magáét. Jár a főzdés nyakára, de csak ígéretekkel szúr-