Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Péntek, 1963. november í.

ffiSSAKMAOTAHüRSZAO

Mesőnyőirédl számvetés

r X Mezőnyárádi Gépállomásul öt MTZ és öt vetőgép, ekékkel felszerelve és üzemanyaggal ellátva útnak indult, hogy segítsen az ózdi járásnak az elmaradt munkák elvégzésében. Persze másnak csak az segíthet, áld saját munkáját már elvégezte, ezt pedig a me- Eőnyárádi gépállomásiak az idén büszkén elmondhatják.

S hogy e szép eredményt hogyan érték el, arról szívesen beszélnek a gépállomás vezetői:

— A jó munkához elsősor- paa

össsesxokott

kollektíva

szükséges. A termelőszövetke-. zetek gépesítésekor a kialakult, megbízható traktoros- gárda felbomlott. Sokam mentek haza falujukba, hiszen most már ott is tudtak nekik munkalehetőséget biztosítani, és nem kell többé utazgatniok. Öli tehát jól jártak, de nekünk nagy gond szakadt a nyálainkba. Pótolni kellett a kiesett munkaerőt. Sokat fáradoztunk az új emberek betanításával, de megérte, mert ismét megvan az állandó, jól képzett traktor osgárdán,k. Természetesein ez egyedül kevés, de elengedhetetlen tényezője a most elért eredményünknek — kezdi a beszélgetést Rencz László főmérnök.

A gépállomás vezetői ésszerű munkaszervezéssel is hozzájárultak az eredményhez. Például nyáron a kombájnokon kevés emberük volt, ezért vállalatoktól hoztak kisegítőket. Ezeket az embereket csak kombájnra tették, a traktorosok így megmaradhattak saját gépükön, s a tarlószántást hamar elkezdhették. Jelenleg a gépállomás 110 állandó, 20 időszakos és 28 kisegítő munkással dolgozik.. 111 erőgépük van, ezekből csupán 6—8 áll műszaki hiba miatt. Üzemanyag-problémája sem volt a gépállomásnak, a miskolci ÁFOR-tól időben beszerezték a kellő mennyiséget. Nehézséget csak az okozott, hogy a gépállomásnak nincs tárolási lehetősége, legfeljebb ■nyolc köbmétert tud tárolni, ezzel szemben a napi üzemanyagfogyasztás 200—250 mázsa. Most már a mezőnyárádi állomáson is van az ÁFOR- nak lerakató. így ez a probléma is megoldódott.- Az elmondottakból persze úgy tűnik, mintha semmi hiba nem akadna már a gépállomáson, pedig

akad még itennivaló

Itt van például a műhelyberendezés. Elavult, korszerűtlen, hiányoznak a megfelelő munkagépe]!. Sok bosszúságot okozott a hódmezővásárhelyi gépjavító is. Innen kaptunk felújított motorokat, de alig használtuk őket, máris elromlottak. Legtöbbször a főtengely tört el. Először reklamáltunk. de olyan sok huzavonával járt a felülvizsgálás, hogy abbahagytuk, inkább vettünk új motorokat — kezdi a bajok sorolását a főmérnök.

A beruházásokból sem kapták meg a tervezett MTZ-ket, sem az UE—28-ast sem az SZ —80-ast. Pedig a járás területén sok a forgatási munka, ahhoz pedig Sz—80-as gének kellenek. Kénytelenek voltak hát Szerencsről és Móráról kérni. Ez pedig előnytelen a gépállomásnak. Persze a sok baj, hiba ellenére is kiválóan dolgoztak, eredményükért a megye legjobb gépállomása cím illeti meg őket.

— Az élüzem 1 címet szeretnénk elnyerni — veszi át a szót Káló István főkönjrvelő. — Már 1958-ban élüzem voltunk, de a következő évben veszteséggel zártunk, így elvesztettük. Mást úgy érezzük, ismét jogosultak leszünk rá. Évi tervünket már szeptember 25-re teljesítettük, így a nyereségünk körülbelül 800 ezer forint, lesz. Hogy ezt miként értük el? — főként az általános költségek

Az 1964»es tervekről tárgyalt az SZMT utazási bizottsága

ülést tartott a napokban a 'Szakszervezetek. Megyei Tanácsának utazási bizottsága. A. •részvevők a jövő évi bel- és külföldi utazási tervekről tanácskoztak. A bizottság vezetője, Vinczenti László arról beszélt, hogy az utazásokat ne egymástól elszigetelten, hanem egybeliangoltan bonyolítsák le. Az utazási bizottság tulajdonképpen a koordinálás hivatott szerve.

Az IBUSZ jelenlévő képviselője ismertette jövő évi javaslatait. Mintegy ötezer dolgozó külföldi utazását szeretnék lebonyolítani. A tervezett program rendkívül változatos lehetőségeket tartalmas. Szerepel benne egynapos kassai út és háromhetes részvétel a tókiói olimpián.

Ezután a különböző szervek, 'vállalatok mondták el igényeiket. A MÁV és az AKÖV képviselői sürgették az iskolai és a tanulmányi kirándulások Ésszerű koordinálását, — Az ilyen megoldással — mondották — a rendelkezésre álló közlekedési eszközök tervszeÖtvenkét forinttal csökkentették egy tonna acél előállítási költségét Ózdon

! (Tudósítónktól.)

Az Özdi Kohászati Üzemek kollektívája szép eredményeket ért el az önköltség csökkentésében. Több mint 28 millió forintot takarított meg, azzal, hogy a háromnegyedévre tervezett 83,6 százalékos költségszint helyett 83,1 százalékos költségszintet ért el. Jelentős szerepük van a költségcsökkentésben az acélmű dolgozóinak. Tavaly 3300 forintért állítottak elő egy tonna acélt, az idén a harmadik negyedévben pedig 3248 forintért. Túlteljesítették a műszinttervi célkitűzéseket

fc' V. T.

rűbb és kényelmesebb kihasználását lehelne biztosítani,

A miskolci IBUSZ a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a szakszervezetek utazási bizottságának szempontjait, s ennek megfelelően tesz javaslatot az IBUSZ-központ- nak.

megtakarításával, a forgóeszköz felhasználás csökkentésével, a szerszámokra való fokozottabb felügyelettel. Csak az üzemanyag megtakarításunk 100 ezer forinttal növelte a nyereséget.

—Sokai foglalkoztunk

em bereits kkel

— kapcsolódik a beszélgetésije Tóth Albert párttitkár, — ez is hozzájárul az eredményhez. A munkánk megkezdése előtt brigádgyűléseket tartottunk kint, a területen. Itt mindenki elmondhatta panaszait és javaslatait. Itt ismertettük a traktorosokkal és a brigádvezetőkkel a kitűzött prémiumokat így az emberek, megértve a feladatokat, látva a vezetők gondoskodását, derekasan nekifogtak a' munkának. Az üzemanyagot, az alkatrészeket fennakadás nélkül biztosítottuk. A szakfelettesek állandó figyelemmel kísérték a munkát és ha hibát vettek észre, azonnal kijavították, vagy kijavíttatták. Tehát minden feltétel biztosított volt.

Október 20—25 között ismét megtartják a brigádgyűléseket. Ezen értékelik az elvégzett talajelőkészítési és vetési munkákat. Név szerint felsorolják, ki, hogyan dolgozott, majd felmérik termelőszövetkezeten-, ként, hogy mennyi még a szán- tatlan terület, s ezt „szétdobják” erőgépekre és lebontják traktorosokra.

November 7 tiszteletére elvállalta á gépállomás kollektívája, hogy a tavaszi alászán- tást is elvégzi, hogy a jövő év tavaszán már ne legyen szántási munka. Mindig erre törekedett a gépállomás vezetősége, de tíz éve sosem sikerült elérni. Most azonban úgy néz ki, hogy a tavaszi alászántással is időben meglesznek, s utána elkezdődhet a téli javítási kampány. Az eddigiek arra engednek következtetni, hogy sikeres, eredményekben gazdag évet zár majd a Mezőnyárádi Gépállomás^

Juhász Judit

Szocializmus és jólét

— ÜJ CSOKOLADÉGYAKTÖ

gép érkezett a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri üzemébe. A Német Szövetségi Köztársaságból importált gép egy műszak alatt 4—500 csokoládéfigurát gyárt.

A világ legtermészetesebb igénye, bőgj' az ^ emberek ma jobban akarnak élni, mint tegnap, és holnap még jobban, mint ma. A nálunk már uralkodóvá és általánossá vált szocialista termelési viszonyok és erre épülve a szocializmus alapelve — a „mindenki képességei szerint... mindenkinek munkája szerint ...” elv — lehetővé teszik ezt, törvényeink és formálódó új erkölcsi normáink segítik a helyes elvek maradéktalan megvalósulását. Hiba, hogy a természetes igényeket és a helyes elveket néhol, főként ideológiailag, vagy morálisan hadilábon álló emberek helytelenül értelmezik. Az értetlenségből eredően azután önkényesen dobálóznak a fogalmakkal, kispolgári, opportunista, vagy szektás, dogmatikus „elméletecskéket” fabrikálnak rendszerint önmaguk helytelen magatartásának „igazolására”. Néhány ilyen „teoretikussal” találkoztam a közelmúltban. Bemutatok közülük kettőt, úgy gondolom, figyelmet érdemelnek.

*

Egyikük, aki jogait és lehetőségeit kitűnően megtanulta, mindazt, amihez aránylag fiatalon hozzájutott a szocializmusban, természetesnek tartja; érettségii, diploma, állami lakás (mellesleg modern bútoruk, televíziójuk, porszívójuk és hűtőszekrényük is van), jól fizetett állás, kocsi, külföldi utak — mindez „természetes” számára alig harminc esztendős korára, a napi nyolc órai munkáért, amit tessék- lássék ugyan elvégez, úgy, hogy abba nem lehet „belekötni”. De csak tessék-lássék végzi el munkáját, óvatosan ügyelve rá, hogy felszínesen ítélő felettesei mindig elégedettek legyenek a halkszavú, szolgálatkész, udvarias, soha ellent nem mondó, kocsiját is alkalmilag szívesen rendelkezésre bocsátó, és felettesei részéről igazán jó véleménynek örvendő „fiatal szakemberrel”.

Az sajnos nemigen zavarja sem őt, sem feletteseit, hogy ugyanezt a fiatal „jó szakembert” o. szigorúan vett kötelességén kívül az égvilágon semmi más nem „izgatja”.

A közösségért végzett önzetlen, áldozatos társadalmi munka? — Ugyan kérem. „Fizetnek érte?” — szokta mondani... A kollégák problémái, vállalati és családi gondjai? „Mindenki úgy rendezze az életét, ahogy tudja.” — jegyezte meg nemrég, amikor a párttitkár alkalmilag szóvá tette, hogy munkatársai kezdenek elfordulni tőle, önző, harácsoló, könyöklő magatartása miatt,

„Irigyek, mert kocsim van, mert szeret a főnököm, mert több van, mint másnak...” — vágta oda ingerülten a jóindulatú figyelmeztetésre.

— De azért a „többért”, amid van, és ami még más, valóban szorgalmas, lelkiismeretes, a közösség szekerét jobban, Önzetlenebből húzó és nem csak a jól fizetett munkával törődő embereknek nincs meg, te kevesebbet teszel, mint a. többiek... — jegyezte meg a párttitkár — s rendszerint csak magaddal törődsz..,

Azt hiszem a párttitkár jól fogta meg a dolog lényegét, mert a „kaparj kurta neked is jut” életszemlélete és gyakorlata nem egyeztethető össze a szocializmus alapelvével és a közösségi erkölcs normáival.

*

Egy másik ismerősöm azt „bizonygatta” nemrég, hogy egyik elvtársunk mennyire megváltozott az utóbbi évek során. Szerinte persze negatív értelemben, mert úgymond a korábban „igazán kommunista”, aki az ellenforradalom idején az eszméért fegyverrel is kiállt, az utóbbi évek során „teljesen opportunista

lett...” És sorolta, hogy „úgy él, mint a többi kispolgár...” — egyre kényelmesebben. Lakásukban már a tv-től a fridzsiderig minden megtalálható,.., kocsit is vett magánáli, sőt, képzeljem el, még ultizik is...

Megmondom őszintén, bántó volt az a vádaskodás, és érezhetően irigység is, ahogyan közös ismerősünket „ecsetelgette”., Több ok miatt.

Először is azért, mert igaztalan vádakkal illette. Az az elvtárs, akire ismerősöm az „opportunista” és a „kispolgári” jelzőket oly könnyű szívvel „ráhúzta”, ma semmivel sem kevésbé „jó kommunista”, mint 6—S évvel ezelőtt. Tudom róla, hogy az ellenforradalom után elvégezte az esti egyetemet cs szabad idejében örökké a szakkönyveket, bújja, örökké „spekulál”, a szó jobbik jelentése szerint, Az elmúlt öt év alatt kilenc újítását fogadták el és vezették be munkahelyén, amiért, persze megérdemelten, több mint 80 ezer forint. ütötte markát (mellesleg ebből vette a kocsit is, a tv-t is, a jégszekrényt is). Ugyanezt az embert gyakran látom kilincselni mások érdekében is. Munkatársainak, vágj' választóinak (mert. mellesleg tanácstag is) ügyes-bajos dolgait intézi, szülői értekezletre jár, emberekkel beszélget és ki tudná hirtelenjében felsorolni, hogy mi mindent csinál.

Hogyan mondhatja bárki is, erre az emberre, hogy „úgy él, mint a többi kispolgár...”? Kispolgár-e az, aki beosztásában éppoly lelki- ismeretes munkát végez, mint szabad idejében? Hogyan lehet elmarasztalni azt, aki szabad idejében is azon töri a fejét, hogy önmaga és munkatársai munkáját hogyan tehetné könnyebbé..., hogyan lehetne gazdaságosabban termelni

__, vágj' éppen miben lehet más

ok segítségére ? ...

Nem, semmiképpen sem!

A világ legtermészetesebb dolga, hogy közben ő is, családjával együtt boldogul, és ma jobban él, mint tegnap, televíziót, hűtőszekrényt és autót is vásárolt. Szerintünk megérdemli, családjával egj'ütt használja egészséggel!

Sokkal inkább „sántít” ismerősöm véleménye, aki sajnos egy kicsit „leragadt” és meglehetősen dogmatikusan és szektásan ítéli meg, hogy ma ki a „jó kommunista” és azt is, ki a „kispolgár”.

:J: I

Ha a két ember szélsőséges „elméletét” közelebbről szemügyre vesszük, nem nehéz megállapítani, hogj' az első esetben valóban kispolgári, opportunista életszemlélettel és magatartással, az utóbbinál pedig szektás, dogmatikus „bölcselkedéssel” és értetlenséggel van dolgunk. Mindkettő veszélyes és káros jelenség lehet, ha a marxizmus—leninizmus eszmei fegyverével nem lépünk fel ellene idejében.

Közismert, hogj' a szocializmusban a közösség és az egyén boldogulása harmonikus egységbe olvad. A társadalom felemelkedése az egyének szorgalmas munkájától, az egyének boldogulása, jóléte pedig o társadalmi gazdagság növekedésétől függ.

T gazságos elv tehát, hogy „mindenki ké- pességei szerint munkálkodjék a társadalom. és a közösség érdekeiért, végzett munkája. alapján részesedjék az anyagi javakból, és a társadalom elismeréséből”.

A helyes, igazságos elvek megsértőit pedig — akár kispolgári, opportunista, vágj' szektás, dogmatikus szemléletből ered is — meg kell győzni érvelésük, állásfoglalásuk helytelenségéről.

Csépányi Lajos

Emberek a hídon

Beszélgetés a durvahengermű rekonstruheiójáról

A mélyépítők

művezetője — Rimaszombati Sándor — röpke időre áll meg a kábelalagút bejáratánál, a mélység fölötti keskeny deszkahídon. Szinte önkéntelenül pillant a magasba, ahol a mávagisták szerelik a vasszerkezeteket, benéz a nj'itottfalú gépházba, ahol a vasbeton alapon ott kéklenek az új gépek, s lenéz a mélybe. Lenn lapátosok dolgoznak. Téglatörmelékeket dobálnak egy szállító alkalmatosságba.

— Ez egyik fontos munkánk — mondja magyarázólag.- — És nagy munka. Háromezer köbméter földet, téglatörmeléket szedtünk ki innen.,Lehet, hogy másutt ez nem tűnne olyan nagy mennyiségnek, de itt? Termel a durva, siklik a tüzes acél, minden hely zsúfolt, nehezen közlekedhetnek a járművek.

— Van még sok anyag?

— Már csak ez — mutat egy vasoszlop kissé megroncsolt alapjára. — A légkalapács beleszalad, nem szállít. Bocsánat ...

Kapuvári Béla, a brigád vezetője lép a hídra.

— Hogyan haladnak a munkával?

— Nagyon nehéz munka. Sok az akadály. Bennünk megvan minden igyekezet. És nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is dolgozunk. Eddig hét vasárnap maradtunk benn.

A brigádvezető búcsút int és elsiet

Egy esőkabátos férfi lépked a hídon. Az az érzésem, hogy a gyár, mármint a Lenin Kohászati Művek embere. Jól sejtettem, a legilletékesebb: Solj'- mosi János beruházási főosztályvezető. Arcára van írva, hogy valami nem tetszik neki.

— Hogy van megelégedve a mélyépítőkkel? — tapogatózom.

— Az emberek nagy igyekezettel, igen becsületesen dolgoznak, csak.. |

— Csak?

— A kábelalagutat augusztus elsejére kellett volna befejezniük, Most készültek el vele, húszadika körül. Az Ilgner

I. gépházat szeptember 20-án kellett volna átadniuk. Késnél!.

— Azt mondja, hogy az emberek becsületesen, szorgalmasan dolgoznak...

— Ügy vélem, kevés az ember. Es lehetne egy kicsit például az Ilgner II-nél, fokozni a gépesítést is.

Alig siet el Solymosi, Kende- resi József építésvezetővel az élen embercsoport dübörög át a hídon.

—i Csak egy pillanatra — állítom meg. — A beruházók azt mondják, hogy egy kicsit „csúsztak”;

— Igen — ismeri el az építés- vezető. — Ennek persze több oka van. A munkaterületeket részletekben kapjuk meg. Gyakran egy, vagy másfél hónapos késéssel. És közbejönnek nem várt munkák, mint itt az Ilgnemél,. ahol 1700 köbméterrel több földet és téglatörmeléket kellett kiszedni.

A hídi randevú véget ér. hosszét percekig üres. Pedig a teljesség kedvéért valaki, a BMV főmérnöke még hiányzik.

— Az Ilgner gépház? Ott van egy kis lemaradás. Általában azonban jó ütemben dolgozunk — mondja Karvajszky István. Az előkészítést a múlt év elején kezdtük meg. Ez igen nagy munka. Volumenben csaknem nagyobb, mint a leállás időszakára eső feladataink. Ez év december 31-re befejezzük. Van azonban egy nagy gond.

— Éspedig?

— Nincs megoldva az átépítésben résztvevő dolgozók elhelyezése. Csaknem 2 ezer ember dolgozik majd itt. A terv szerint ebben az évben meg kellett volna kezdeni égj’ 50) személj'es munkásszálló építését. Tervek hiányában azonban eddig nem kezdhettük meg. Ez nagy mulasztás.

— A beruházó több dolgozót óhajt.

í [7 .. I azt szeretnénk.

I Pcd|g I ha újabb munkaterületeket biztosítanának, ha előrehoznának olyan munkákat, amelyekre a leálláskor kerülne sor, de ha most elvégezzük se gátolja a termelést.. Ezzel rövidíthetjük a leállás idejét, s egyúttal a télen munkát tudunk biztosítani az embereknek. Munkaerőt tudunk adni. Csak munkát, területet és lehetőséget kérünk.! (Cs. B.)

Új létesítmények Edelényben

'Az Edelényi Bányaüzem bővítése során elkészült az új, modem transzformátorház.

A „rendező pályaudvar” is szépvonalú, világos Irányító központot kapott,

Wato: Hargittai