Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Péntek, 1963. november í. ffiSSAKMAOTAHüRSZAO Mesőnyőirédl számvetés r X Mezőnyárádi Gépállomás­ul öt MTZ és öt vetőgép, ekékkel felszerelve és üzem­anyaggal ellátva útnak indult, hogy segítsen az ózdi járásnak az elmaradt munkák elvégzé­sében. Persze másnak csak az segíthet, áld saját munkáját már elvégezte, ezt pedig a me- Eőnyárádi gépállomásiak az idén büszkén elmondhatják. S hogy e szép eredményt hogyan érték el, arról szívesen beszélnek a gépállomás veze­tői: — A jó munkához elsősor- paa össsesxokott kollektíva szükséges. A termelőszövetke-. zetek gépesítésekor a kiala­kult, megbízható traktoros- gárda felbomlott. Sokam men­tek haza falujukba, hiszen most már ott is tudtak nekik munkalehetőséget biztosítani, és nem kell többé utazgatniok. Öli tehát jól jártak, de nekünk nagy gond szakadt a nyálaink­ba. Pótolni kellett a kiesett munkaerőt. Sokat fáradoztunk az új emberek betanításával, de megérte, mert ismét meg­van az állandó, jól képzett traktor osgárdán,k. Természete­sein ez egyedül kevés, de elen­gedhetetlen tényezője a most elért eredményünknek — kez­di a beszélgetést Rencz László főmérnök. A gépállomás vezetői éssze­rű munkaszervezéssel is hoz­zájárultak az eredményhez. Például nyáron a kombájno­kon kevés emberük volt, ezért vállalatoktól hoztak ki­segítőket. Ezeket az embere­ket csak kombájnra tették, a traktorosok így megmaradhat­tak saját gépükön, s a tarló­szántást hamar elkezdhették. Jelenleg a gépállomás 110 ál­landó, 20 időszakos és 28 kise­gítő munkással dolgozik.. 111 erőgépük van, ezekből csupán 6—8 áll műszaki hiba miatt. Üzemanyag-problémája sem volt a gépállomásnak, a mis­kolci ÁFOR-tól időben besze­rezték a kellő mennyiséget. Nehézséget csak az okozott, hogy a gépállomásnak nincs tárolási lehetősége, legfeljebb ■nyolc köbmétert tud tárolni, ezzel szemben a napi üzem­anyagfogyasztás 200—250 má­zsa. Most már a mezőnyárádi állomáson is van az ÁFOR- nak lerakató. így ez a problé­ma is megoldódott.- Az elmondottakból per­sze úgy tűnik, mintha semmi hiba nem akadna már a gép­állomáson, pedig akad még itennivaló Itt van például a műhelybe­rendezés. Elavult, korszerűt­len, hiányoznak a megfelelő munkagépe]!. Sok bosszúságot okozott a hódmezővásárhelyi gépjavító is. Innen kaptunk felújított motorokat, de alig használtuk őket, máris elrom­lottak. Legtöbbször a főten­gely tört el. Először reklamál­tunk. de olyan sok huzavoná­val járt a felülvizsgálás, hogy abbahagytuk, inkább vettünk új motorokat — kezdi a bajok sorolását a főmérnök. A beruházásokból sem kap­ták meg a tervezett MTZ-ket, sem az UE—28-ast sem az SZ —80-ast. Pedig a járás terüle­tén sok a forgatási munka, ah­hoz pedig Sz—80-as gének kel­lenek. Kénytelenek voltak hát Szerencsről és Móráról kérni. Ez pedig előnytelen a gépállo­másnak. Persze a sok baj, hiba ellenére is kiválóan dolgoztak, eredményükért a megye leg­jobb gépállomása cím illeti meg őket. — Az élüzem 1 címet szeret­nénk elnyerni — veszi át a szót Káló István főkönjrvelő. — Már 1958-ban élüzem voltunk, de a következő évben veszte­séggel zártunk, így elvesztet­tük. Mást úgy érezzük, ismét jogosultak leszünk rá. Évi ter­vünket már szeptember 25-re teljesítettük, így a nyereségünk körülbelül 800 ezer forint, lesz. Hogy ezt miként értük el? — főként az általános költségek Az 1964»es tervekről tárgyalt az SZMT utazási bizottsága ülést tartott a napokban a 'Szakszervezetek. Megyei Taná­csának utazási bizottsága. A. •részvevők a jövő évi bel- és külföldi utazási tervekről ta­nácskoztak. A bizottság veze­tője, Vinczenti László arról beszélt, hogy az utazásokat ne egymástól elszigetelten, ha­nem egybeliangoltan bonyolít­sák le. Az utazási bizottság tu­lajdonképpen a koordinálás hi­vatott szerve. Az IBUSZ jelenlévő képvi­selője ismertette jövő évi ja­vaslatait. Mintegy ötezer dol­gozó külföldi utazását szeret­nék lebonyolítani. A tervezett program rendkívül változatos lehetőségeket tartalmas. Sze­repel benne egynapos kassai út és háromhetes részvétel a tókiói olimpián. Ezután a különböző szervek, 'vállalatok mondták el igényei­ket. A MÁV és az AKÖV kép­viselői sürgették az iskolai és a tanulmányi kirándulások Ésszerű koordinálását, — Az ilyen megoldással — mondot­ták — a rendelkezésre álló közlekedési eszközök tervsze­Ötvenkét forinttal csökkentették egy tonna acél előállítási költségét Ózdon ! (Tudósítónktól.) Az Özdi Kohászati Üzemek kollektívája szép eredményeket ért el az önköltség csökkenté­sében. Több mint 28 millió fo­rintot takarított meg, azzal, hogy a háromnegyedévre ter­vezett 83,6 százalékos költség­szint helyett 83,1 százalékos költségszintet ért el. Jelentős szerepük van a költségcsökken­tésben az acélmű dolgozóinak. Tavaly 3300 forintért állítottak elő egy tonna acélt, az idén a harmadik negyedévben pedig 3248 forintért. Túlteljesítették a műszinttervi célkitűzéseket fc' V. T. rűbb és kényelmesebb kihasz­nálását lehelne biztosítani, A miskolci IBUSZ a leg­messzebbmenőkig figyelembe veszi a szakszervezetek utazá­si bizottságának szempontjait, s ennek megfelelően tesz ja­vaslatot az IBUSZ-központ- nak. megtakarításával, a forgóesz­köz felhasználás csökkentésé­vel, a szerszámokra való foko­zottabb felügyelettel. Csak az üzemanyag megtakarításunk 100 ezer forinttal növelte a nyereséget. —Sokai foglalkoztunk em bereits kkel — kapcsolódik a beszélgetésije Tóth Albert párttitkár, — ez is hozzájárul az eredményhez. A munkánk megkezdése előtt bri­gádgyűléseket tartottunk kint, a területen. Itt mindenki el­mondhatta panaszait és javas­latait. Itt ismertettük a trak­torosokkal és a brigádvezetők­kel a kitűzött prémiumokat így az emberek, megértve a feladatokat, látva a vezetők gondoskodását, derekasan neki­fogtak a' munkának. Az üzem­anyagot, az alkatrészeket fenn­akadás nélkül biztosítottuk. A szakfelettesek állandó figye­lemmel kísérték a munkát és ha hibát vettek észre, azonnal kijavították, vagy kijavíttatták. Tehát minden feltétel biztosí­tott volt. Október 20—25 között ismét megtartják a brigádgyűléseket. Ezen értékelik az elvégzett ta­lajelőkészítési és vetési mun­kákat. Név szerint felsorolják, ki, hogyan dolgozott, majd fel­mérik termelőszövetkezeten-, ként, hogy mennyi még a szán- tatlan terület, s ezt „szétdob­ják” erőgépekre és lebontják traktorosokra. November 7 tiszteletére el­vállalta á gépállomás kollektí­vája, hogy a tavaszi alászán- tást is elvégzi, hogy a jövő év tavaszán már ne legyen szántá­si munka. Mindig erre töreke­dett a gépállomás vezetősége, de tíz éve sosem sikerült elér­ni. Most azonban úgy néz ki, hogy a tavaszi alászántással is időben meglesznek, s utána el­kezdődhet a téli javítási kam­pány. Az eddigiek arra enged­nek következtetni, hogy sike­res, eredményekben gazdag évet zár majd a Mezőnyárádi Gépállomás^ Juhász Judit Szocializmus és jólét — ÜJ CSOKOLADÉGYAKTÖ gép érkezett a Szerencsi Cso­koládégyár diósgyőri üzemébe. A Német Szövetségi Köztár­saságból importált gép egy mű­szak alatt 4—500 csokoládéfi­gurát gyárt. A világ legtermészetesebb igénye, bőgj' az ^ emberek ma jobban akarnak élni, mint tegnap, és holnap még jobban, mint ma. A ná­lunk már uralkodóvá és általánossá vált szo­cialista termelési viszonyok és erre épülve a szocializmus alapelve — a „mindenki képes­ségei szerint... mindenkinek munkája sze­rint ...” elv — lehetővé teszik ezt, törvényeink és formálódó új erkölcsi normáink segítik a helyes elvek maradéktalan megvalósulását. Hiba, hogy a természetes igényeket és a he­lyes elveket néhol, főként ideológiailag, vagy morálisan hadilábon álló emberek helytelenül értelmezik. Az értetlenségből eredően azután önkényesen dobálóznak a fogalmakkal, kispol­gári, opportunista, vagy szektás, dogmatikus „elméletecskéket” fabrikálnak rendszerint ön­maguk helytelen magatartásának „igazolá­sára”. Néhány ilyen „teoretikussal” találkoz­tam a közelmúltban. Bemutatok közülük ket­tőt, úgy gondolom, figyelmet érdemelnek. * Egyikük, aki jogait és lehetőségeit kitűnően megtanulta, mindazt, amihez aránylag fiata­lon hozzájutott a szocializmusban, természe­tesnek tartja; érettségii, diploma, állami lakás (mellesleg modern bútoruk, televíziójuk, por­szívójuk és hűtőszekrényük is van), jól fizetett állás, kocsi, külföldi utak — mindez „termé­szetes” számára alig harminc esztendős ko­rára, a napi nyolc órai munkáért, amit tessék- lássék ugyan elvégez, úgy, hogy abba nem lehet „belekötni”. De csak tessék-lássék végzi el munkáját, óvatosan ügyelve rá, hogy fel­színesen ítélő felettesei mindig elégedettek le­gyenek a halkszavú, szolgálatkész, udvarias, soha ellent nem mondó, kocsiját is alkalmilag szívesen rendelkezésre bocsátó, és felettesei részéről igazán jó véleménynek örvendő „fia­tal szakemberrel”. Az sajnos nemigen zavarja sem őt, sem feletteseit, hogy ugyanezt a fiatal „jó szakembert” o. szigorúan vett kötelességén kívül az égvilágon semmi más nem „izgatja”. A közösségért végzett önzetlen, áldozatos társadalmi munka? — Ugyan kérem. „Fizet­nek érte?” — szokta mondani... A kollégák problémái, vállalati és családi gondjai? „Min­denki úgy rendezze az életét, ahogy tudja.” — jegyezte meg nemrég, amikor a párttitkár al­kalmilag szóvá tette, hogy munkatársai kez­denek elfordulni tőle, önző, harácsoló, kö­nyöklő magatartása miatt, „Irigyek, mert kocsim van, mert szeret a fő­nököm, mert több van, mint másnak...” — vágta oda ingerülten a jóindulatú figyelmez­tetésre. — De azért a „többért”, amid van, és ami még más, valóban szorgalmas, lelkiismeretes, a közösség szekerét jobban, Önzetlenebből húzó és nem csak a jól fizetett munkával tö­rődő embereknek nincs meg, te kevesebbet teszel, mint a. többiek... — jegyezte meg a párttitkár — s rendszerint csak magaddal törődsz.., Azt hiszem a párttitkár jól fogta meg a do­log lényegét, mert a „kaparj kurta neked is jut” életszemlélete és gyakorlata nem egyez­tethető össze a szocializmus alapelvével és a közösségi erkölcs normáival. * Egy másik ismerősöm azt „bizonygatta” nemrég, hogy egyik elvtársunk mennyire meg­változott az utóbbi évek során. Szerinte persze negatív értelemben, mert úgymond a koráb­ban „igazán kommunista”, aki az ellenforra­dalom idején az eszméért fegyverrel is kiállt, az utóbbi évek során „teljesen opportunista lett...” És sorolta, hogy „úgy él, mint a többi kispolgár...” — egyre kényelmesebben. Laká­sukban már a tv-től a fridzsiderig minden megtalálható,.., kocsit is vett magánáli, sőt, képzeljem el, még ultizik is... Megmondom őszintén, bántó volt az a vá­daskodás, és érezhetően irigység is, ahogyan közös ismerősünket „ecsetelgette”., Több ok miatt. Először is azért, mert igaztalan vádakkal illette. Az az elvtárs, akire ismerősöm az „opportunista” és a „kispolgári” jelzőket oly könnyű szívvel „ráhúzta”, ma semmivel sem kevésbé „jó kommunista”, mint 6—S évvel ezelőtt. Tudom róla, hogy az ellenforradalom után elvégezte az esti egyetemet cs szabad idejében örökké a szakkönyveket, bújja, örökké „spekulál”, a szó jobbik jelentése sze­rint, Az elmúlt öt év alatt kilenc újítását fo­gadták el és vezették be munkahelyén, amiért, persze megérdemelten, több mint 80 ezer fo­rint. ütötte markát (mellesleg ebből vette a kocsit is, a tv-t is, a jégszekrényt is). Ugyanezt az embert gyakran látom kilincselni mások érdekében is. Munkatársainak, vágj' választói­nak (mert. mellesleg tanácstag is) ügyes-bajos dolgait intézi, szülői értekezletre jár, embe­rekkel beszélget és ki tudná hirtelenjében fel­sorolni, hogy mi mindent csinál. Hogyan mondhatja bárki is, erre az emberre, hogy „úgy él, mint a többi kispolgár...”? Kis­polgár-e az, aki beosztásában éppoly lelki- ismeretes munkát végez, mint szabad idejé­ben? Hogyan lehet elmarasztalni azt, aki sza­bad idejében is azon töri a fejét, hogy önmaga és munkatársai munkáját hogyan tehetné könnyebbé..., hogyan lehetne gazdaságosab­ban termelni __, vágj' éppen miben lehet má­s ok segítségére ? ... Nem, semmiképpen sem! A világ legtermészetesebb dolga, hogy köz­ben ő is, családjával együtt boldogul, és ma jobban él, mint tegnap, televíziót, hűtőszek­rényt és autót is vásárolt. Szerintünk meg­érdemli, családjával egj'ütt használja egész­séggel! Sokkal inkább „sántít” ismerősöm véle­ménye, aki sajnos egy kicsit „leragadt” és meglehetősen dogmatikusan és szektásan ítéli meg, hogy ma ki a „jó kommunista” és azt is, ki a „kispolgár”. :J: I Ha a két ember szélsőséges „elméletét” kö­zelebbről szemügyre vesszük, nem nehéz meg­állapítani, hogj' az első esetben valóban kis­polgári, opportunista életszemlélettel és maga­tartással, az utóbbinál pedig szektás, dogma­tikus „bölcselkedéssel” és értetlenséggel van dolgunk. Mindkettő veszélyes és káros jelen­ség lehet, ha a marxizmus—leninizmus eszmei fegyverével nem lépünk fel ellene idejében. Közismert, hogj' a szocializmusban a közös­ség és az egyén boldogulása harmonikus egy­ségbe olvad. A társadalom felemelkedése az egyének szorgalmas munkájától, az egyének boldogulása, jóléte pedig o társadalmi gazdag­ság növekedésétől függ. T gazságos elv tehát, hogy „mindenki ké- pességei szerint munkálkodjék a társa­dalom. és a közösség érdekeiért, végzett mun­kája. alapján részesedjék az anyagi javakból, és a társadalom elismeréséből”. A helyes, igazságos elvek megsértőit pedig — akár kispolgári, opportunista, vágj' szektás, dogmatikus szemléletből ered is — meg kell győzni érvelésük, állásfoglalásuk helytelen­ségéről. Csépányi Lajos Emberek a hídon Beszélgetés a durvahengermű rekonstruheiójáról A mélyépítők művezető­je — Ri­maszombati Sándor — röpke időre áll meg a kábelalagút bejáratánál, a mélység fölötti keskeny deszkahídon. Szinte önkéntelenül pillant a magas­ba, ahol a mávagisták szerelik a vasszerkezeteket, benéz a nj'itottfalú gépházba, ahol a vasbeton alapon ott kéklenek az új gépek, s lenéz a mélybe. Lenn lapátosok dolgoznak. Téglatörmelékeket dobálnak egy szállító alkalmatosságba. — Ez egyik fontos munkánk — mondja magyarázólag.- — És nagy munka. Háromezer köb­méter földet, téglatörmeléket szedtünk ki innen.,Lehet, hogy másutt ez nem tűnne olyan nagy mennyiségnek, de itt? Termel a durva, siklik a tüzes acél, minden hely zsúfolt, ne­hezen közlekedhetnek a jármű­vek. — Van még sok anyag? — Már csak ez — mutat egy vasoszlop kissé megroncsolt alapjára. — A légkalapács be­leszalad, nem szállít. Bocsá­nat ... Kapuvári Béla, a brigád ve­zetője lép a hídra. — Hogyan haladnak a mun­kával? — Nagyon nehéz munka. Sok az akadály. Bennünk megvan minden igyekezet. És nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is dolgozunk. Eddig hét vasárnap maradtunk benn. A brigádvezető búcsút int és elsiet Egy esőkabátos férfi lépked a hídon. Az az érzésem, hogy a gyár, mármint a Lenin Ko­hászati Művek embere. Jól sej­tettem, a legilletékesebb: Solj'- mosi János beruházási főosz­tályvezető. Arcára van írva, hogy valami nem tetszik neki. — Hogy van megelégedve a mélyépítőkkel? — tapogató­zom. — Az emberek nagy igyeke­zettel, igen becsületesen dol­goznak, csak.. | — Csak? — A kábelalagutat augusz­tus elsejére kellett volna befe­jezniük, Most készültek el ve­le, húszadika körül. Az Ilgner I. gépházat szeptember 20-án kellett volna átadniuk. Késnél!. — Azt mondja, hogy az em­berek becsületesen, szorgalma­san dolgoznak... — Ügy vélem, kevés az em­ber. Es lehetne egy kicsit pél­dául az Ilgner II-nél, fokozni a gépesítést is. Alig siet el Solymosi, Kende- resi József építésvezetővel az élen embercsoport dübörög át a hídon. —i Csak egy pillanatra — ál­lítom meg. — A beruházók azt mondják, hogy egy kicsit „csúsztak”; — Igen — ismeri el az építés- vezető. — Ennek persze több oka van. A munkaterületeket részletekben kapjuk meg. Gyakran egy, vagy másfél hó­napos késéssel. És közbejönnek nem várt munkák, mint itt az Ilgnemél,. ahol 1700 köbméter­rel több földet és téglatörmelé­ket kellett kiszedni. A hídi randevú véget ér. hosszét percekig üres. Pedig a teljesség kedvéért valaki, a BMV főmérnöke még hiány­zik. — Az Ilgner gépház? Ott van egy kis lemaradás. Általában azonban jó ütemben dolgozunk — mondja Karvajszky István. Az előkészítést a múlt év elején kezdtük meg. Ez igen nagy munka. Volumenben csaknem nagyobb, mint a leállás idősza­kára eső feladataink. Ez év de­cember 31-re befejezzük. Van azonban egy nagy gond. — Éspedig? — Nincs megoldva az átépí­tésben résztvevő dolgozók el­helyezése. Csaknem 2 ezer em­ber dolgozik majd itt. A terv szerint ebben az évben meg kellett volna kezdeni égj’ 50) személj'es munkásszálló építé­sét. Tervek hiányában azonban eddig nem kezdhettük meg. Ez nagy mulasztás. — A beruházó több dolgozót óhajt. í [7 .. I azt szeretnénk. I Pcd|g I ha újabb mun­katerületeket biztosítanának, ha előrehoznának olyan mun­kákat, amelyekre a leálláskor kerülne sor, de ha most elvé­gezzük se gátolja a termelést.. Ezzel rövidíthetjük a leállás idejét, s egyúttal a télen mun­kát tudunk biztosítani az em­bereknek. Munkaerőt tudunk adni. Csak munkát, területet és lehetőséget kérünk.! (Cs. B.) Új létesítmények Edelényben 'Az Edelényi Bányaüzem bővítése során elkészült az új, modem transzformátorház. A „rendező pályaudvar” is szépvonalú, világos Irányító központot kapott, Wato: Hargittai

Next

/
Oldalképek
Tartalom