Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
Vasárnap, 19(53. november 3. ES35AKMAGYAKORS2ÄG 7 „Madách örök bibliája a színházaknak“ Ádám, hol vagy T*4 — A színésszé növekedés nagy próbája századunk majd Adámmal „munkaközösségben”. Azt sem sejtettem, hogy négyszázszor lépek Ádám alakjában színre. — Gondolom sokféle rendezés, elképzelés közölt kellett megkeresnie az igazi Ádá- mot? — Hevesi Sándor 1923-ban a Tragédia felújítása előtt azt mondta: „Madách örök bibliája a Nemzeti Színháznak (a Nemzeti Színházaiénak — közöttük a miskolcinak is), amelyet örökké forgatni kell, amelyet soha sem lehet egészen kitanulni”. Nos, a különböző rendezői elképzelések is a lciapadhatatlan, bőségesen buzogó forrás szerint alakultak. Itt Miskolcon az’ izgat, amivel az 1960-as Szegedi Szabadtéri Játékok Tragédia rendezése Básti Lajos, J(£3££ ja a Miskolci Nemzeti Színházban vendégszerepei. Amikor egy feketekávé-szünetben holléte felől érdeklődtem, valaki tréfás-komolyán kiáltott: „Ádám, hol vagy?”' E kiáltásban, s egyben e klasszikus idézetben kifejezésre jut Básti Lajos Madách-hoz és nagy szerepéhez való viszonya. Lapunk számára szánt gondolatait is ebben a szellemben kezdi: — Amikor a színház igazgatósága meghívott erre a szerepre, nagyon megörültem. Diákkorom óta szeretem Az Ember Tragédiáját; e mű és alkotója volt érettségi tételem. Elekor még nem sejtettem, hogy 17 esztendőn át élek adós maradt: Madách XIX. századi nemes romantikája eredeti keretei között hogyan válik emberibbé, közérthetőbbé, a mai élet ritmusához igazodóvá. — A próbák? — Szépek ezek a próbáik itt Miskolcon. Minden feltétel rendelkezésünkre áll. A zseniálisan egyszerű díszletmegoldás már az első próbákon felgyújtotta valamennyiünk fantáziáját. A partnerek példamutató művészi törekvéssel dolgoznak. Próbák után végtelenül jól estit, amikor az utcán megszólítanak, érdeklődnek. Az érdeklődők szavaiban szeretetet, biztatást és egészséges kíváncsiságot, érzek. Ez az érdeklődés mind- annyiunknak szól, de elsősorban a november 22-én bemutatásra kerülő nagy műnek. Úgy halt meg, ahogy élt: harc közben | Bodor Tibor óvárosban személyesen, videókén pedig „láthatatlanul”, ö Jiaz a színész, akinek nevével a i? rádióhallgatók százezrei is- imerkedtek meg anélkül, hogy Sláttálk volna. Kellemes orgá- •jnurrra, kulturált beszédtechni- J Icája szinkronműtermekben is ^számtalanszor helyet kért. 1 Legutóbb itt Miskolcon a „He- 3 tedik esküdt” című film gyógyszerészének magyar hangú lélettekel tő jelként csodáltuk Jmeg. Ezekután meg sem lepi a kérdés: £ — Milyen érzés „láthatóvá” * válni? ? — Budapesten a Madách i Színházban sokat látnak. De Xvidékre valóban csak a han- f gom „érkezik” meg. Lucifer í megformálásához úgy fogtam [hozzá, hogy a Tragédia min-. ?den jelentősebb épizódszere- Jlpét eddigi életem folyamán ÍJ már eljátszottam. Most örömeméi vállaltam e főszerepet Pákozdy János *£*! Igyobb próbája előtt áll. Tudnák: színésszé alakulásának i lépcsőfokait nagy szorgaloméinál, tisztelettél, tehetséges j akarással lépte meg. Lucifer t második szereposztásban törli ténő megformálása eddigi j munkásságáénak összegezése ílesz. ítélet az ózdi „benzin-ügyben“ 5 éven út gará sdúl hódott a 3. Alii} V üzemanyagelőadója és bűnszövetkezete — úQO ezer forintos kár — 12 évi szabadságvesztéssel sújtották Percsikovics Tibort párkány Két hónapig tartó tárgyalás után a megyei bíróság ítéletet hirdetett Percsikovics Tibor és társai ügyében. Szoros szálakkal összefűződött társaság tizeiméire derült fény a tárgyalás során. A tizenhárom vádlott mind büntetlen előéletű. Becsületes emberek voltak addig, míg Percsikovics Tibor agyában meg nem született a gondolat, hogy lehetne munka nélkül pénzhez jutni, s megszervezte maga körül a bűnszövetkezetet. Csalás az üzemanyag átvételnél Percsikovics Tibor üzemanyagelőadó volt a 3. AKÖV ózdi üzemegységében. Az ő feladata volt az üzemanyag átvétele, tárolása, ő számolt el a jegyekkel is. A visszaéléseket már az üzemanyag átvételnél (kezdte. Az ÄFOR kilóban adta az anyagot, Percsikovics feladata volt, hogy minden szállítmányhoz mellékelt fajsúly szerint átszámítsa az árut literre. Az üzemanyagelőadó azonban nem vette figyelembe a változó íajsúlyértékeket, egységes fajsúllyal számolt mindig. Az így keletkezett jelentékeny többlet az ő haszna lett. A telepen petróleumot is tároltak, amit gépek tisztítására használtak. Jellemző a vállalat „nagyvonalúságára”, hogy a több hordó petróleumot nem is nagyon tartották számon, csupán Percsikovics gazdálkodására bízták. A petróleumról vezetett hamis könj'velését soha senki nem ellenőrizte. így 10 ezer 233 litert értékesíthetett a maga hasznára. Percsikovics 'kezelte a benzinjegyeket is. Itt is megtalálta a pénzszerzés módját. Elsikkasztotta a jegyeket, s hivatalos áron alúl — literét 1 forintért. később 1,35-ért — eladta a ben zink útkezelőknek. A kútkezelők magángépkocsi tulajdonosoknak adták tovább, szintén olcsóbban. Bejelentik a leltározás idejét Percsikovicsnak azonban valahogy pótolni kellett a jegyek eladogatóiéval keletkezett hiányt. Különösen a leltározás idejére. Volt módja idejében gondoskodni biztonságáról, hiszen az AKÖV. vállalatnál egy nem mindennapi szellemes „újítást” vezettek be. Előre értesítették Percsikovi- csot, hogy mikor mennek leltározni. Ha az üzemanyagelőadó még ilyen támogatással sem tudott volna lopni, akkor nagyon ügyetlen zsivány lett volna. A leltározás idejére Percsikovics különböző vállalatoktól kölcsönkért üzemanyagot, amit mint saját készletét számolt el. Leltár után. visszaadta. Később hamis nyugtákat készített, azzal igazolta a „kintlévőségeket.” Idővel már olyan nagy volt a hiány, hogy nem lehetett a kölcsönökkel pótolni. Ekkor az Ózdi Kohászati Üzemek nevében hamisított elismervény eket, amelyeken a gyár igazolja: hogy 34 000. 36 000 és 15 000 liter benzint átvett. Ezek a papírok is segítettek egy ideig a leltározásnál, később azonban az AKÖV egyre sürgette az üzemanyagelőadót, hogy szerezze vissza a kohászattól a benzint, Végül már nem volt más kiút, Percsikovics jelentkezett a rendőrségen. Egy liter benzin egy forint! A visszaélések elkövetésében segítségére volt az elsőrendű vádlottnak Páll, István, az ÁFOR ózdi, később putnoki telepvezetője, valamint felesége, aki Ózdon benzinkútkezelő volt. Páll rendszeresen vásárolt lopott benzinjegyet, ösz- szesen 80 000 literre szólót. Ö segített — megfelelő haszonnál — a petróleum értékesítésénél is. Páll Istvánná, Vékony Ká- rolyné és Kovács Sándorné együtt teljesítettek szolgálatot az ózdi benzinkútnál. Őket külön felkereste Percsikovics, s velük is megkötötte az „üzletet” 'a benzin,’jegyekre. Közreműködésükkel 31 000 forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Túri Mihály és felesége szintén benzinkútkezelők voltak Özdon. A lopott jegyek értékesítésével 71 000 forint kárt okoztak. Ök azonban később szeretlek volna szabadulni ettől a bűnös életmódtól, s mivel másként nem tudták megszakítani a kapcsolatot PercsiÖtven éves lenné még csak ************************ november 4-én Ságvári Endre. ? Ifjúsága legszebb éveit a mun- +< kásmozgalomban töltötte. Moz-? galmi tevékenységének leggaz-í dagabb korszaka a harmincas? évek végére és a negyvenes £ évek elejére esik, amikor a tö- Jj megek közötti nyilt fellépésit volt a .párt módszere. ? Ságvári Endre példásan al-|t kalmazta ezt a módszert. Élete* ott zajlott le az ifjúmunkásoké között. Szívének minden dob-? banása a magyar fiataloké? volt. Még a legkisebbek neve- -jelesével is törődött, meséket, ? igaz meséket írt nekik az igaz- 5 6ág és a hamisság harcáról. ? Tevékenysége nemcsak Bu- £ dapestre korlátozódott. Ez a -tt fővárosi tisztviselő, aki titok- ? ban harcra mozgósító illegális *< lapokat szerkesztett, felkereste * a vidéki városokat is, így töb-« bek között Miskolcon is járt* A rendőrség jól ismerte, síi tudta róla, hogy bár a szociál- * demokrata púidban viselt tiszt-í séget — a kommunista párt r munkása. Többször is letartóz- * tatták, de olyan leleményes^ volt, hogy nehezen tudtak bár- 5 mit is rábizonyítani. ? Nemcsak életével, halálával? is példát mutatott. Amikor raj-? taütöttek egy illegális talalko-* zón, Ságvári nem adta meg? magát, tűzharcban esett eL ? A párt gyászjelentésében így -s adta tudtul halálát: „Ságvári? Endre úgy halt meg, ahogy élt:? harc közben. Utat mutatott? életével — példát mutatott? most halálával.®. 5 Ott ülnek, fekszenek az emeletes ágyakon, vagy könyvek, jegyzeteli: között kutatnak, készülődnél! az órára. Körülbelül nyolcán. Mind elsősök — gólyák — a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészhallgatói. Pontosain meghatározott rendszer nélkül beszélgetünk, az első mondatok után tudatosan rájuk bízva a témát. Mindenki kedve szerint szólhat az elmúlt másfél hónap tapasztalatairól. Hogyan látják, mint látják az egyetemet? Fiatalemberek, egyetemisták között, vagyunk. Mi is lehetne az első téma? A klasszikus menza! Az ágy tetején szólal meg valaki: — Az a hír terjedt el, hogy nálunk képezik az űrrepülőket. A menza már itt a földön biztosítja a súlytalanság állapotát. Nevetnek. Ennek a témának nem igen érünk a végére az elkövetkező félórában, hiszen a kolokviumok még nem rémisztgetnek, és a menza kérdés nyilván most is előkelő helyet foglal el a legfontosabbak között. De... az előbbi megjegyzéssel és egyetértő nevetéssel mintha le is zárták volna a menza ügyet. Lajos Attila — aki már a múlt évben is itt volt, de saját szavai szerint ^szöget nyelt®, _» mondja ki az összefoglaló véleményt, valahogy így: A múlt évihez képest mégis jó. Most is sokan vagyunk, mindenütt sorba állunk, de akkor „öltük egymást” a menzán. Most három éttele az imént beszélő — tudom azt én is! Ide nagyon nehéz bekerülni, de könnyű kirepülni. — Nehéznek tartják ezt az egyetemet? — Éppen ezért jöttünk ide, — Juhász zom, jól kezelem a „lőcsöt”, tanítgattam is rá néhány barátomat, és azok közül az egyik jeles osztályzatot kapott, nekem meg már harmadszor mondták, hogy próbáljam meg talán a legközelebb. • •NIIONIIIIMIfWMUtMWIIHMM- „gólijákróC rém van és ez sokat könnyít. Vajon mi következik ezután? Egyikük a vezetékes rádióra mutat. — Ez a doboz nem jó. Zavaros. Nem szűrik meg a hangot, kevés az önálló műsor és kevés a tánczene is. — Nem is kell több tánczene, — csap rá a szomszédja — minek az? Olyankor nem tudunk tanulni. — így van — helyeselnek a többiek. — Ha szórakozni akar valaki, az kimehet a városba! — A városba? Hiszen sorra néztük már a mulatókat, de égjük sem tetszik különösebben. — És ez talán baj? — szólal meg a szekrény mellől valaki. — Ügy sincs arra pénzünk, meg időnk se. Különösen időnk nincs. Mert ha mar itt vagyunk. .. — Jó, jó — torkolja László mondja, aki Bajáról került Miskolcra. — Nem azért, mert. ide vettéli fel? — Egyáltalán nem. Az égjük ismerősöm itt végzett, ő elmondta, hogy mire számíthatok. így már előbb is tudtam, hogy itt keményen fogják az embert. De éppen ez vonzott. Ha valaki itt megállja a hfel>rét, akkor később boldogul. — Az - biztos, hogy hajtani kell — foljűat- ja a másik. — Néha ki-kiha.gyünk egj'-egy napot, de . azért legtöbbször éjfél után fekszünk le. Különösen a zárhelyikre készülünk, mert a félévi jegyet ennek az eredménye dönti el. — Érdekes ez az egyetem — mondja Mészáros Balázs. — Például logarléc használatából is vizsgáznunk kell. Én úgy érNem elkeseredetten mondja, ő maga is neveti a többiek sommá- zását: pech. Lipusz András gépipari technikumot végzett, két évig dolgozott Kazincbarcikán, onnan jött az egyetemre. Kazincbarcikán • kétezer forintot keresett havonta. Itt most az ösztöndíjból él. — Miért hagyta ott a jó állást? — Hát... Keresi a megfelelő szót, nem akar fellengzősnek tűnni, talán attól is fél, hogj7 a többiek kinevetik, hát röviden így szól: — Vágj7. Tanulás. Jó, ha többét tud az ember. Senki sem nevet. Az egyik fiú tréfával üti el a dolgot: azért jött el mert ott dolgozni kellett! Itt meg anélkül is kap ösztöndíjat. — Tényleg olyan jó az új ösztöndíj rendszer? Mindenki egyszerre dicséri, A felső évesek már elmondták, milyen volt eddig Tudnak hasonlítani. „Kétszáz forintért megkapunk mindent” — mondjál!. — A verseny! Hogy állunk a versennyel? — kiált valaki. Gj7or- san magyarázni kezdenek. Két társuk azon versenyzik, hogy Id kap több levelet „A” kislánytól. Hogy kire gondol többet a maga választottja. — És ha nem Ö, hanem más kislány küld levelet? Élénken tiltakoznak: az nem ér. Az külön kategória. Még valamiről nem beszéltek: a zsúfoltságról. Emeletes ágyakon alszanak, nincs elég helj7 a rajzoláshoz, de erről nem szólnak. Illetve: megemlítették és kész. Ismerik az okokat, tudják, hogy még nines készen az egj7e- tem és tudják azt is, hogj7 egyelőre nincs más lehetőség. Hát nem erről szóltak, hanem arról, ami a feladatuk: a tanulásról, a munkáról. Néha kicsit a le- zserség burkába öltözötten szóltál! ugyan róla, de ezt a lezsersé- get gyorsan le is tudták vetni. Mint idegent Ami pedig maradandó belőle, az már csak a diákélet ize. És ez nem is Mányozhat Priska Tibor koviccsal, felmondták állásukat Tóth Béláné és húga K. Katalin fiatalkorú a kazincbarcikai benzinkútnál dolgoztak együtt. Percsikovics a fiatalkorúval vette fel először a kapcsolatot, aki csak hosszas rábeszélésre mert vállalkozni a jegyek értékesítésére, de később megtetszett neki a pénzszerzés könnyű módja, s nővérét is bevonatta az „üzletbe”. Csaknem 50 000 forinttal károsítottál! meg a népgazdaságot Péter Lajos, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója Páll Istvánnak segített a petróleum értékesítésében. Orgazda boltvezető Elek József domaházi boltvezető 33 hordó lopott petróleumot adott el a vásárlóknál! hivatalos áron. Székely Győző, a földművesszövetkezet üzemagvezetője — jelenleg is (!) — ahelj7ett, hogj7 ellenőrizte volna a rábízott boltokat, leleplezte volna a csalást, beosztásával visszaélve közvetítője volt a lopott petróleumnak. Több mint 13 000 forintos kár okozásához járult hozzá. Belekeveredett a bűnszövetségbe Szögeczlci Ferenc is, az ÁFOR miskolci központi telepének dolgozója, ö adta ki az üzemanj7agot. Percsikovics egy alkalommal poharazás közben megegyezett vele, hogj7 amikor üzemanyagot szállít neki, gázolajat adjon benzin helyett minden egj7es szállítmány alkalmával 2000 forintot ad neki ezért. SzögeczW öt esetben tett eleget a kérésnek,- s ezzel 16 400 forint kárt okozott vállalatának. Ez a társaság öt éven át szinte zavartalanul működhetett! Bűnös tevékenységükkel 600 ezer forint kárt okoztak. A dolgozó nép vagyonát fosztogatták, s ezért nemcsak ők a felelősek, hanem azok is, aki- ket az ellenőrzéssel megbíztak, s gondatlanul, felületesen végezték munkájukat. Külön elgondolkoztató, hogy ez ismét a 3. AKÖV-nél történt. Ideje lenne felülvizsgálni a vállalat belső ellenőrzésének a rendszerét, mert valahol igen nagy hiba van, s ezt lelkiismeretlen emberek nem először használják ld. Ha a hosszúra nyúlt, részi o- • «•tes tárgj7alást megfelelően fi• gyelemmel kísérték volna a “vállalat szakemberei, bizonyárra rájöttek volna, hol, mit kell "változtatni. A 3. AKÖV azon• ban nem mutatott túl nagj7 én* Jdeklödést az üggj7el kapcsolatiban, még csak azt sem szer- ° verték meg, hogj7 az ítélethir• detésen jelen legyenek néhá- ®nyan a vezetői! és a dolgozók eközüL » ® Súlyos, de igazságos ftéiet ® A megyei bíróság társadalmi o tulajdont, károsító, foljűatóla- 5 gosan bűnszövetségben elköve- e tett különösen nagy kárt okozó 5 sikkasztásért Percsikovics Tj- obort 12 éri szabadságvesztésre ®és 6 évi közügyektől való el• tiltásra, Páll Istvánt 10 évi ® szabadságvesztésre és 5 évi a közügy elvtől való eltiltásra. ® ítélte. • A többi vádlottat társadalmi a »tulajdont károsító, folytatólag »I gosan bűnszövetségben elköve- 5 tett sikkasztásban mondta ki “bűnösnek, ezért Páll Istvánnét *3 évi, Túri Miháljű 4 évi. Túri « Mihálynét 6 hónapi, Vékony sKároljmét 2 élű, K. Katalint e1 évi és 6 hónapi, Tóth Bélá- Jnét 8 hónapi, Kovács Sándorjáét 10 hónapi, Szögeczki Fe- "rencet 10 hónapi, Péter Lajost »1 évű, Elek Józsefet 2 évű és o Székely Győzőt 1 évi és 6 hófi? , onapi szabadságvesztésre ítelte, “valamint bűnösségük arányá2 ban kötelezte őket az általuk "okozott kár megtérítésére és a o ■20 ezer forintos perköltség •megfizetésére. Az egy éven “aluli büntetések közkegyelem •alá estek. Adaaiovics Ilona
