Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Vasárnap, 1963. október 13. SSZAKMAGYARORSZAG 7 Jellegzetes hegyaljai táj, de a régi szüret külsőségeiben már meg­változott: gépesítették a szállítást. Egy kis számadás... Számoljunk már egy keve­set. Milyen is ez az idei szü­ret? — Kiváló. Mennyiségben is, fcdnőségben is, — mondják a szakemberek. Mondják az ál- . gazdaságokban, a sárose Pataíki, meg a sátoraljaújhelyi termelőszövetkezetekben. S teondják százan és százan a szőlősgazdák Tolesván, Tállyán, Tarcalon egyaránt. Száraz volt a nyár, de az augusztusi csapadék megtette a rnagáét. Használt a fürtök, a bogyó fejlődésének, s a csa­padékot követő, azóta is tartós meleg napsütés hatására a mennyiség mellett egyre in- kabb emlegetik a tokaj-hegy- ajjai bortermés szempontjából °*y jelentős tényezőt is: kiváló a minőség! ~~ Botrytis cinerea, minden mennyiségben. Így dicsekedett °römmel az egyik szőlész szak­ember. S e két szó a legneme­sebb zenétől is nemesebb. Hi- Zen e nemes penészgomba je­lenléte annyit jelent: aszúso- Az aszú viszont: arany, „ti drágább, értékesebb az aranytól is. Tény, hogy a legidősebbek em emlékeznek Tokaj-Hegy- .'Ján ilyen aszúmennyiségre emellett van must is bősége- ,en- A Szőlészeti Kutatóintézet arcali telepén például a 80 mdnyi termőterület 40 szá- alékán a termés 25 százaléka, enát egynegyed része aszú. A ngyes számú kísérleti táblá- °1 20 mázsa bogyótermés mel­lett 692 kilogramm aszúszemet szedtek. A tábla területe nem egészen másfél katasztrális hold! Ez úgyhisszük as szú re­kord, pontosabban; világre­kord! S a must minősége? Az aszú­szemek kiszedése után is 22— 25 cukorfok. Ha csaik az első­osztályú aszúszemeket szedi k ki: 28—32 cukorfokos mustot nyernek, s ez megfelel a két- sőt, három puttonyos aszúbor minőségének majd az érlelés, megfelelő iskolázás és kezelés után. — Még ilyen minőséget és még ennyi aszúszemet — mondják a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság felvásárló­telepein is. A tolcsvai telepen például 9300 hektoliter must felvásárlását tervezték és az eredmény már eddig 7300 hek­toliter, pedig a szüret még ja­vában tart. E emellett több száz mázsa első és másodosz­tályú aszúszem gyűlt össze, több. mint emlékezet óta bár­mikor. A tolcsvai takarékszö­vetkezet, — amely a must és aszú ellenértékének kifizeté­sét intézi, az elmúlt évben mindösszesen 2,5 millió forin­tot fizetett ki a termelőknek. Ez évben, október első napjai­ig már 4,5 milliót.. Szép számok, jó hírek ezek. Azt jelentik, hogy hosszú évek óta első ízben igazán jónak, rekordnak mondható szüret van Tokaj-Hegyalján. S ez mindannyiunk haszna, mind­annyiunk öröme. Asszonykezek — fürge kezek... Óriási mennyiségű aszúszem a hordókban. Ungvári Dánielnek jó napja van. Két hold szőlőjéből eddig 175 kilogram aszút és 25 hektoliter mustot adott be. Kereken 40 ezer forintot vett át Kemény László pénztárostól. Szép summa ez, — mondja — de volt is munka bőven. Mind a nyolc gyermekem segített a szőlőkapálásban, meg a szüretnél is. Bográcsgulyás, pogácsa... Minő illat, gulyásillat. Ez az étel szüretkor. S leves után zsíros, ízes pogácsa. Jö­het erre szőlő és must, nem árt meg a gyomornak. Kon- dérokban, edényekben napról napra ízes, zsíros ebédet kap­nak a gazdaság szüretelői. S ni, aki ott, puttonya mellett a gulyást kanalazza, nem más, mint az én régi, még gyerekkori ismerősöm, a Bar­na Miska. — ízlik, Mihály? — Kinek ne ízlene? — Hát a gyerekek? — Megvannak, most éppen iskolában... — Hát ami igaz, igaz, jobb ez a gulyás az olajoskenj/ér- től... — Barna Mihály el­mosolyodik. — És utána pogácsa is van. Kóstold meg! Mosolyog Barna Miska. El­érti a célzást, s mosolyog. Pedig akkor, huszonhat esz­tendővel ezelőtt nem mosoly­gott. Csak kapta magát, bele­kapaszkodott a negyven mé­ter, mélységű kávás-kerekes­Ketten a szüretelőli közül. fürgeséggel? — Mert férfiak is hajlonganak a tőkesorok között; sietős a munka, jó lenne esős napok előtt összegyűjteni, ami aszú, ami igazi érték, világ­hírű tokaj-hegyaljai mazso­la... S a válasz: — Bizony, a férfiak lemarad­nak az asszonyok, lányok mö­gött. Nem is szívesen vállalják az aszúszedést. Azt mondják; valami kiadósabb, valami erő­sebb kéznek való munkát ké­rünk. — S hogy ez szégyen-e, nem-e, nehéz lenne eldönteni. Egy bizonyos, hogy a fürgekezű asszonyok azért lépten-nyomon köszörülik a férfiakon éles nyelvüket. — No, még itt sem állnak helyt, hát akkor másutt... ! — De hát ilyen az idei szüret, vidámság, öröm, öröm, vidám­ság... A késő délutáni órákban is sorakoznak a szekerek az állami jv' ... pincegazdaság tolcsvai must-átvevő helyén. kút láncába és usgyé lefelé a vízig, ki tudja hány kilomé­teres sebességgel... Harminchétben volt ez, szüretidőn. A Csendes doktor úr szőlejét puttonyozták az őszön. Apám is, Mihály is, mások is. Kevés napszámért, amiből művészet volt ám em­berien megélni. Akinek da­rabka szalonna jutott a ka­réj kenyérhez, messzi külön ült ebédidőn, ne fájdítsa má­sok szivét. Barna Miska is, — akkor még Miska — ola­joskenyeret tarisznyázott reg­gelente. A szőlőbe menet az­tán a kerekeskútnál megtöl­tötték vízzel a kétliteres kor­sót, — mert sok vizet kíván az édes szőlő. — S itt a hát­nál, vízhúzás közben történt Barna Miska sokáig emlege­tett szomorkás-bravúros ese­te is. Vizet húztak, s Barna Mis­ka áthajolt a kút kávája fö­lött, hogy a favedret félre- döntvén, telicsurgassa korsó­ját. Csakhogy nem tette le előbb a tarisznyát, az meg megcsúszott a vállán. Egy Irta; Barcsa Sándor Foto: Szabados György HEGYALJAI S i Még ilyen őszt... Még ilyen szüretet... Október van, »■ de szellő sem rezdül. Október van, de fittyet hányva a sf naptárnak, ősznek, ifjonti hévvel szórja, ontja érlelő su- >■ garát a Nap. Végigcsókolja a dombok lankáit, a hegyolda- l • lak meredélyeit. Hegyoldalakon, domboldalakon a bódító, >• édes illatot árasztó szőlőtőkék millióit. A szikrázó fény- l; csóvácskák játszi fürgeséggel bebújnak a zöld levelek közé. Megkeresik az aszúszemektől sűrűn pettyezett kövér für- -■ töket. Rátapadnak, körülölelik, simogatják a természet j. nagy, tiszta szerelmével. Szerelmes simogatásuktól szem- l ■ 'fiele látatlan pezsgéssel forr, kavarog a kívánatos bogyó­it milliárdok fehér, mézédes vére. Sűrűsödik, édesedik. i • A tartós, hosszú szerelmi nász megfonnyasztja, nemesen l; beteggé teszi a tegnap még élettől duzzadó bogyómilliók >. áttetsző, vékony bőrét. I; Örömtől fakadt mosollyal ajka körül azt mondja Tuza a, László, a szőlészet alig több mint harminc esztendős szak- • • értője, orvosa: >! — Amióta emlékszem, nem volt még ilyen szüret, nem >• volt még annyi aszú Tokaj-Hegyalján, mint most. — És l; azt mondja Lengyel Béla, a Szőlészeti és Borászati Kísér­leti Kutatóintézet, immár hosszú évtizedes tapasztalattól * gazdag vezetője: » — Amióta én emlékszem, nem volt még ilyen gazdag, * ilyen aszúban bőséges szüret Tokaj-Hegyalján, s nem ír- nak hasonlóról a szakkönyvek, régi visszaemlékezések is­sem. — És szerte körülöttünk, a dombok lejtőin, a hegyek jt meredélyein piros fejkendők, tarka fejkendők lebbennek «■ a tőkesorok között. Kacaj csendül tréfa nyomán, puttony k koppon öblös kádak mustszagú falához... Távolabb, az Is egyik, még most is üdezöld színű szőlőtábla mellől von- tató indul teli terhes kádakkal a présház felé. S lenn, a hegy lábánál a nyirkos hegyi dűlőutakról egymásután for- dúlnak az országúira az cdas teherrel megrakott szekerek, ij. A vasúti töltés fényes acélsínéin személyvonat robog To- jf kaj felé. Az ablakokból kezek és zsebkendők intenek. Kö- g szöntik, üdvözlik a szürctelőlcat, s szinte hallani véli az ji- ember a kiáltásokat: £ — Dobjatok egy fürt édes szőlőt!... Jó lenne most köztetek. — De a vonat tovaszáguld. Elhal a zaj, csak a r szedőlányok kacaja gyöngyözik tovább üdén, kristályo- li- san ... Szüretelnek Tokaj-Hegyalján... sen a laboratóriumba.' — Eb­ből azután lesz bor. Hát az esencia! 55—60 fokos! Első osz­tályú. Ilyenre ritkán van pél­da. — S kémcsövet, lombiko­kat cserél, mozgat Üvegek tí­zeiben fő, fortyog a must Fo- kolók; egyik ezt méri, a másik: azt Savak, festékek. Ember le­gyen aki eligazodik egy ilyen boszorkánykonyhában. S ők el­igazodnak. Feszült figyelem­mé! kísérik a műszerek állá­sát, mozgását, s közben jegyez­nek mindent tizedfoknyi, mil- ligramnyi pontossággal. Mert ha tévednének — az aranyaiért! tokaji bor hektolitereinek szá­zai bánhatnák. Illetve mi bán­nánk. Hiszen ha nem helyesen állapítják meg a szükséges ke­zelési módot rosszabb lesz a minőség; s kj tudja mennyi a kár... De ők nem tévednek. Laboránsok! Ritkán találko- izunk velük szüret idején, pe- |dig fontos a munkájuk. Dol­goznak hajnaltól éjszakáig: •Megérdemlik, hogy elismerés­lsei gondoljunk rájuk. __ > Hogy mi közük a szürethez a laboránsoknak? Van ám kö­zük hozzá, de mennyi! Mert a szüret nemcsak az, hogy le­szedjük a szőlőt, ledaráljuk, kipréseljük, hordóba töltjük, hadd forrjon a must. A szüret ma úgy szüret igazán, ha pon­tosan tudjuk: mit szedtünk, mennyi a cukortartalom, mennyi a sav, milyen más ás­ványi anyagok találhatók a forrásnak induló nedűben; S mindez hol realizálódna má­sutt, ha nem a laboratórium­ban. És nemcsak szőlőszedés, puttonyhordás közben van ám öröm, derű, mosoly, hanem a laboratóriumban is. — Ezt nézd csak meg. ide gyere, — ragad karon és cipel Brezovcsik László, a Kísérleti Kutatóintézet kutatója egyene­Laboránsok... csusszanás, egy surranás, és a tarisznya, benne az ebéd­re szánt olajoskenyérrel mái csobbant is lent a mélyben... Hogy mit érezhetett Miska, soha nem lehetett és lehet megtudni, mert maga sem tudta. Egy bizonyos, hogy felegyenesedett, lecsapta a vi­zeskorsót, hogy majd össze­tört. Azután elkapta a veder­tartó láncot, átlépett a kút- káván és sírt a lánc, forgott a kerék szédítőn. Barna Mi­hály utazott sebesen lefelé, a föld alá, az olajoskenyér után. Három-négy ember kapta el nagynehezen és fékezte meg a forgó kereket. De akkorra Miska leért és ami a fő, meg­ragadta a már süllyedni ké­szülő tarisznyát. Felhúzták azután a szegényes ebéddel együtt. Ott szárongatta a vi­zes kenyeret fél délelőtt fen!, a hegyoldalon, hogy délre ehető legyen ... — Régen volt, talán igaz se volt... — Megtörli bog­rácsgulyástól paprikás-zsíros száját, s nyúl a pogácsa után ... Igaz volt az bizony, Mihály. Nagyon igaz. Csak éppen azóta fordult valamit a világ. Olajoskenyérröl bog­rácsgulyásra... Vigyázz, mustgáz! — Jelzi a tábla. Aradi József, az Állami Pincegazdaság dolgozója gyer­tyával ellenőrzi a levegő tisz­taságát. Ha a gyertya elalszik, a levegő még gázzal telített, ti­los bemenni. aiZLLiztmeh... — Csak a javát, csak az első­osztályút. Ami a fürtökön ma­rad, hadd édesítse a mustot. — Ennyi a szó, de ennyire sincs szükség. A „Nagyfalusi” asz- szonybrigád e nélkül is, szó nélkül is érti már, tudja már, hogy ez őszön más a szüret, s más a munka is, mint tavaly, tavalyelőtt. Most nem keresni kell az aszúszemeket. Most csak a javát kell kiválogatni. S válogatják is szorgalmasan napok óta a tokaji hegy, a Ko­pasz híres aszútermő déli ol­dalán, a „Szarvas” szőlőben. Fürge kezük nyomán sűrűn tel­nek az aszúgyűjtő edényeik, s bizony egyikük-másikuk 15— 16 kiló aszúszemet is kiválogat naponta. Sok ez, de nem kevés az ellenérték sem: 5 forint ki­lónként —• Hát a férfiak? Győzik-e ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom