Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

eSZAKMAGYAROBSSAa Vasárnap, 1963. Oktober 2' Két hangverseny a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében Papp Zoltán zongoraestje A programon ezt olvashat­tuk: Beethoven: Á-dúr szoná­ta, Schumann: Szimfonikus etűdök, Liszt: li-mol) szonáta Zeneértőket vonzó, nagyszabá­sú Vállalkozás, hiszen a zene­művészet berkeiben .kevéssé járatos hallgató jobban élvezi. «. kisebb formákat, a közérthe­tőbb műveket. A fokozatosan játékba lendülő zongora-mű­vész meggyőzött minket arról, bogy ilyen igényes darabokat is képes magas szinten meg- szólaltatni. A műsort bevezető Beethoven: Á-dúr szonáta (Op. 101) nyitó tételén még ér­ződött ugyan kis távolság elő­adó és hallgató között, do az sndulás markáns ritmusaiban már egy lélegzetet vett .mű­vész és közönség. Ez a szonáta •» kevéssé ismert művek közül való, szemlélődő jellege, fan- táziaszerű formálása elriasztja «. legtöbb pianistát. Annái d.i- csérendöbb, hogy Papp Zoltán művészi képzeletét Izgatta a mű megoldása és megpróbál­kozott Vele, Ügy gondoljuk vadonban, helyesebb lett volna .közérthetőbb, rövidebb müvei előkészíteni, a közönségét az érett beethoveni gondolatok •befogadására Schumann: Szimfonikus etűdök toimácso- lá.sa a zongoraest legkiemelke­dőbb produkciója volt. Ezt az .igen nehéz és hosszú, zeneileg «. és technikailag egyaránt igé- ’ nyes művet Papp Zoltán fölé­nyesen és bravúrosan oldotta meg. A műsor második felében, la zongoráirodalom egyik leg- .nagyobb szabású műve, Liszt: h-moll szonátája került elő­adásra. Ebbe a romantikus ■szonátába a zeneszerző min­dent belesűrített, ami az em­beri- érzelemre jellemző: örö­met, bánatot, szenvedélyt, fé- ’ leimet, bukást es győzelmet. Faust, Margit és Mefiszto .lép­nek elérik a kotta lapjairól, el­lentétes sorsok és akaratok, mindent elsöprő érzelmi kitö­rések, drámai összeütközések. Mindezek helyes zenei ábrázo­lása a zongoraművészet magas iskoláját jelenti. Papp Zoltán a mű egészét helyesen értel­mezte, technikailag ragyogó­an megoldot+" Mindent egybevetve ez a Concert azt bizonyította, & Ze­neművészeti Szakiskola fiatal zongoraművésze az utóbbi idő­dben örvendetes fejlődésen ment keresztül, ilyen jól ját­szani. még nem háilottuk. A Zeneművészeti Szakiskola szerda esti. közönsége csodá­lattá] hallgatta azt a nemesen egyszerű, mégis oly felemelő dalolást, amelyett Bach: h- tnoll szonátájában produkál­tak. Talán ' csak a zárótétel markánsabb hangvétele volt egyedül szokatlan számunkra. Műsoruk egyik, fénypontja Beethoven: c-moll szonáta já­Nemzetköad Zenei Verseny győzteseit ünneplő koncert-do­bogón a Zeneakadémián, máris itt Miskolcon üdvözölhettük a győztes csehszlovák szonáta­párt. A Icamarazene a zeneművé­szet legel vontabb ága, hiszen néhány ember tökéletes azo nulása, megegyező felfogása, az eszményi összhang és be­gyakorol tság megannyi feltétet le a nívós kamara-muzsíkálá&- nak. Bármilyen népszerű ön­magában a Hegedű vagy a zon­gora, és bármilyen jól is ke­zeli a muzsikus a hangszerét, de amikor arra kerül a sor, hogy a nagymesterek leg ben­sőbb gondolatait tökéletes egyensúlyban kell visszaadni, a hegedű-zongora szonáták ne­hezen elérhető belső világa gyakran csukva marad a ze­nészek előtt. Hogy ez mennyi­re így van, azt éppen a mosta­ni zenei versengés is tükrözte, hiszen I. dijat nem adtak ki és a II, helyezett (jelen eset­ben, így győztes) fiatal cseh­szlovák pár művészete is csak relatív viszonylatban volt a legjobb. Játékukon látszott az alapos felkészülés, a gondos művészi munka, s bár csak néhány éve muzsikálnak együtt, tökéletes összhangban adták elő a nehe­zebbnél nehezebb műveket. nak magasszínvonalú előadása volt. Itt' éreztük leginkább, hogy nagy művészeket hal Iha­tunk. Műsoruk második felé­ben cseh szerzők szonátáit ad­ták elő. (Kalach és Janacek) az első inkább érdekességével, a Janacek szonáta viszont nagyvonalú, sziporkázóan szel­lemes megoldásával, bensősé­ges lírájával tűnt ki. A közön­ség tapsviharát érdekes mo­dem művel, Webern: Négy kis •— darabjával, köszönték meg — s ez még csak fokozta a lel­kesedést, a nagytudású szoná­ta-pár ünneplését. Petr Messiereur és Jarrnila Kozderkova művészete nagy élményt jelentett számunkra. Kitűnő képességű zenészeket .ismertük meg bennük. Beírta Péter Jean Cocteau ötoisa levele A. napokban elhunyt francia költő alig egy hónappal, halála előtt levelet intézett az Oszt­rák Irodalmi Társaság elnöké­hez, aki meghívta Becsbe. Cocteau levelében, melyet saját: „Orfeusz” rajza díszít, a következőket írja dr. Wolfgang Krausnak, aki meghívta, hogy tisztelje meg látogatásával a müveinek szentelt bécsi elő­adás-sorozatot: „Sajnos, áldo­zata vagyok az antibiotiku­moknak —- ezeknek a furcsa „bombáknak”, amelyek meg­ölik ugyan a halált, de nem hagynak élni.” Levele végén Cocteau sajnálkozva kijelenti: „Nem merek semmiféle köte­lezettséget vállalni, mert nem tudhatom, lesz-e módom be­tartani ígéreteimet”, orsodi felsőoktatási intézmények problémáiból ! Äz áttörés ! nehéz munkáid; közber % XJ'árom vezető emberrel ültünk le beszélgetni a misl ♦ *1 Felsőfokú Gépipari Technikum gondjairól, élet J! Ablonczy József igazgatóval, Párái Ágoston matatna . > tanszékvezetővel és Kálmán Andrással, á műszaki aW II gyak tanszékének vezetőjével. Egyikük így fogalmazta • • azt a sűrített életet, amiből a legtöbb gondjuk fakad: > J; lünk nincs olyan szák, amelyiken reggel nyolctól este U , cig ne ülne valaki.” Talán ez a frappáns mondat érzékelteti leginkább,' < ► itt, a Kun Béla utcai épületben milyen tokán tanul A középfokú technikum nappali tanulói, majd az esti 1 + zatos, a felsőfokú tagozat esti tagozatos hallgatói- veszik fokukba a termeket. Könnyű kitalálni: ez a zsúfoltság,í ,► zíti leginkább a munkát. Tegyük hozzá gyorsan: a let ■k kuni tanárai nem. panaszképpen szóltak erről, hanem 1 2! fényről, amivel számolni kell. Ablonczy igazgató mind <> nyluk véleményét fogalmazta meg a következőkben: J jJ iában vagyunk azzal, hogy ha az egyik nap lefekszünk,1 > nap nem ébredhetünk egy nagy, összkomfortos tcchnik [ ban. Ehhez idő kell, és most. még vagyon as elején tar' > ennek az időnek. Az viszont talán érthető, hogy szereti " már túljutni a kezdeten.” Pe még nem jutottak túl a W % ten, annyira nem, hogy még a technikum bemutatása is ♦ szerű. Sokan ismerik már — a debreceni és egri. kihelyí * osztályokkal 130 hallgatója van — de jó, ha. a fiatalok W X is jobban elterjed a híre. A gyárakban, az üzemekben, a I ]álatoknál összesen 21 (!) munkakörben kívánják meg a f sőfokú technikum, elvégzését Ezek között a. munkakörök J zött szerepel például: igazgató, gyáregygégyezető, főenetí i> kus, újítási vezető, vállalati fődiszpécser, vállalati törné | nikus stb. Már ennyiből is világosan látható, hogy kot ? beosztású, felelős munkát végző embereket képes az inti | Igaz az is, hogy nem könnyű elvégezni. Azok, akik köt f oklevélszerzési lehetőségre gondolnak, ne jelentkezz^ | Csak olyanok, akik képesek a lelkiismeretesen végzet!, t héz, rendszeres munkára. % H nevelőgárdának sincs könnyű dolga. A gyakoj í ■ A foglalkozásokon egyelőre csak azokat az eszköf? £ tudják hallgatóik rendelkezésére bocsátani, amik a k& % fokú technikum diákjainak képzéséhez kitűnőek ugyatt r a felsőfokú technikusképzéshez nem felelnek meg min" 4 ben a követelményeknek. Dfe ezen túlmenően Is: új inú r új programját kell kialakítaniuk, és az áttörés munkáját1 I dig is a legnehezebb marad. Bár a technikum oktatási‘ ( mája, szervezett felépítése azonos az egyetemével, méí I másolhatják, le az egyetemi tantervet. A középfokú tecl ► kuninál viszont többet kell adniuk. így az egyetem és 8 f zépfokú technikum tapasztalatai alapján próbálják kiaj1 L tani a legmegfelelőbb formát, a felsőfokú technikus saj* ► képzésének legjobb iskolatípusát'. i Mindehhez természetesen akkor kapják meg a légi* ► alapot, amikor a megfelelő körülmények biztosításával i> , alakul majd a felsőfokú technikum, nappali tagozata. V I egyelőre még csak az esti tagozat létezik. Arról még 1 h döntöttek, hogy hol épül majd'az új - technikum, egyáW ► éúül-o, vagy csak a meglevő bővül, de az intézet az ed& l nél mindenképpen nagyobb téret kap. Az iskola vezetői{ l rtnt'az lenne a leghelyesebb, ha —■ figyelembe véve a táv' t fejlesztési terveket is a mostaninál kevésbe forgalmai * * lyen, oü Avas közelében épülné meg az új felsőfokú te$ ► kum, amint ez az elképzelések között le szerepet így l logikus, hiszen a jelenlegi épület középiskolának kitilt J megfelel, minden átalakítás nélkül is. A z új technikum kiteljesedése egyelőre még csak S! dolat. De olyan gondolat, ami bizonyára nem is • szú évek múltán valóra válik. Városunkban' ennek azisk<> ; típusnak is hatalmas’ jövője van. Szólamnak tűnik, máb ■ hadd idézzük itt is: a mind rohamosabban fejlődő ipar ff ; nagyobb szaktudású, embereket kíván. JÜs ehhez ad.segí* ' get új iskolánk is, a miskolci Felsőfokú Gépipari Technik'! (prisbí Pablo Casals az ENSZ ezékházában vezényel Pablo Casals a napokban feleségével New York-ba ér­kezett, hogy előkészítse ok­tóber 24-i hangversenyét, az ENSZ székházában. Casals „A jászol” című saját szerzemé­nyű óra-tóriumát fogja vezé- ■ nyelni. A. mű saját kijelentése szerint- „a béke esz,műjének zenében való kifejezése." Mint az oratórium eddigi előadásai­nál, Casal-s ezúttal is arra a célra fordítja a hangverseny bevételét, hogy előmozdítsa a, nemzetközi jobb megértést a zene összekapcsoló hatalma ré­vén. Petr Messiereur és, jarmila Kozderkova szonáta-esVe Még alig hangzott el az utol­só akkord a VII, Budapesti Ady muzsikus fegyvertársa Reimte BeJa emlékére A NAPOKBAN MAGYARORSZÁGON járt az évtizedek óta külföldön élő Duczynska Ilo­na, az úgynevezett „magyar Gaüíei-pör” első számú vádlottja. Duczynska Ilona 1917-ben — mint fiatal leány — egyik fő szervezője volt a „Galilei-kör”-höz tartozó, haladó szellemű diakok: háború-ellenes mozgalmának. Egy múltakat idéző összejövetele — amelyen részt vett régi, nagy küzdelmek néhány még élő katonája — valaki halkan dúdolni kezdte Remit?, Bélának azokat a melódiáit, amelyet Ady versére, a „Magyar jakobinusok dalá”-ra szerzett. Hallani kellett ezt — és látni az ősz haj Övezte, s most felgyűlt arcokat, •— hogy igazán megértsük: mit jelentett Ady forradal­mas költészete az ifjú „galileisták”, az új Ma­gyarországért küzdők számára. És hogy mit jelentett Reinitz muzsikája, amely segített közelebb hozni különböző körökhöz, rétegek­hez, az „álmos-, szegény Magyarország”-oi éb­resztő költő mindentmerésre biztató szavait. Nemcsak a magyar irodalomban, a világ- irodalomban is ritka, hogy egy muzsikus oly adekvátul kifejezze — a maga. ábécéjén —» egy költő sajátos világát, mint azt Reinitz tette „Ady-dalaj.”-ban. Ahhoz éppen úgy forradal­márnak kellett lenni, mint Ady volt. Reinitz. Béla már akkor megértette Ady nemcsak iro­dalomtörténeti, hanem történelmi jelentőségét, amikor a költő még nem is bontotta ki telje­sen szárnyait. És mert őt szolgálta, együtt repült vele a láz, a lendület, az áldozatválla­lás ■ Illés-szekerén. HAMISÍTÁS VOLNA azt állítani, hogy a Sä éve született és éppen .30 éve eltávozott Reinitz az volt a muzsikában, mint Ady a költészetben. Az „Ady-dalok”-kon kívül va­lóban jelentősét nem is igen komponált, és bizonyos az is, hogy a „Magyar jakobinus dala”, az „Üj vizeken járok”, a „Párizsban járt az ősz, és a. többi, Reinitz által megze­nésített Ady-vers muzsikája, kevésbé mara- dardóak iránt maguk a versek. De ez a bátor, tisztalelkű muzsikus, aki már egész fiatal, ko­rában. azokhoz a törekvésekhez kapcsolódott, amelyeket a zeneművészetben. Bartók. Béla» képviselt a. legmagasabb színvonalon, aki az. 1919-es Tanácsköztársaság máig. is példát mutató felelősségű kulturális funkcionáriusa volt, s akit Horthyék ellenforradalma hosszú időre emigrációba kényszerített, ahol nem tort meg sem forradalmár, sem magyar mivol­tában, mindenképpen megérdemli, hogy emlé- ’ kezzünk rá. Súlyos, vérbő egyéniségét, mély, erői) hangját, amelyen •— különböző budapesti, bécsi, berlini kávéházakban — szenvedélyesen vitázott, kortánsaina-k, barátainak, elvtár sál­nak ezeretettől áthatott anekdotái őrzik. Reinitz Béla azonban több volt, mint — bár­mily gyöngéd <— anekdoták hőse. Adynak és Bartólrnak ez a szívbéli fegyvertársa, meg nem allruvő ember és meg nem alkuvó művész volt rt 9 9 Haidu Béla: BOROS IDŐK " ti£L$LLütb-.ejk, c- = --------------------———— 1 VH. Valaki a váltamra teszt a kezét A néma filmek járták még. A párbeszédeket feliratok pó­tolták, a kísérő zenét a. mozi­zongorista szolgáltatta a maga repertoárjából, 1921 májusá­nak egyik estéjén ott ültem az Apolló mozi nézőtérén. A Szü­netben a mögöttem húzódó széksorból valaki a vállani- ra teszi a kezét és rám köszön: „Jó estét, kedves uram.” Hát­ra nézek: „Jó estét, főszer­kesztő úr” — víszonzom a ba­rátságos 'köszöntést, 8 kezet szorítunk a félhomályban. •— Milyen szerencsém van, hogy, éppen maga mögött kap­tam helyet. Napok óta sze­rettem volna beszélni önnel valamiről, de nem tudtuk a la­kása címét — mondja a villo­gó, fekete szemű főszerkesztő, Fazekas Sámuel, mosolyogva. — A találkozásnak minden­esetre magam is örülök, de ha szabad, tudnom, miről len­ne szó? — Azt szeretném tudni, vol­na-e kedve az újságíráshoz. A kérdés úgy érintett, mint­ha egy pszichiáter rámolvas­ta volna: hiszen ön nem. is a filmet nézte, hanem más dol­gokon járt egész idő alatt az — Hogy voína-e kedvem az újságírói pályához? Évek óta ez az életcélom, űgyannyira, hogy ha a történelmi esemé­nyek és a tavalyi spanyol jár­vány nem húzza keresztül ter­veimet, talán már régóta ró­nám a betűket valamelyik re­dakcióbán. —, Akkor hát arra kérem, keressen fel bennünket holnap a szerkesztőségben. Meg akar­juk erősíteni a gárdánkat né­hány friss erővel, s én is, Damó is elsősorban önre gon­doltunk. — Mélyen megtisztelő ez számomra, kedves főszerkesztő úr. Holnap ott leszek. Beszélt még arról, hogy miután a Reggeli Hírlapnak megszületett délutáni test- vérlapja, az Esti Hírlap, nagy feladatok előtt állnak. Ezeket csak egy erős szerkesztőség­gel tudják megoldani. Meg­szólalt a zongora, S Fazekas még annyit mondott: gondol­kozzam a dolgon és közöljem majd igényeimet. Aztán ke­zet szorítottunk, s ő csende­sen elhagyta a nézőteret. A na­gyon elfoglalt embernek nem volt türelme végignézni a fil­met. Ennek a módbeli beszélge­tésnek előzménye az volt, hogy korábban néhány kéziratot adtam át Damó Oszkár szer­kesztőnek Fazekas», a íászsr­kesztő-kiadó jelenlétében. Kér­tem Darnót, hogy ha majd ide­je engedi, olvassa el az íráso­kat és közölje véleményét ró­luk. Kedvezőbb „lektori vé­leményt” aligha remélhettem volna, mint a szerkesztőségi íróasztal felajánlását. — Isten * hozta mmalunk, kollega űr! Így fogadott másnap Damó, két kezét nyújtva felém. Fa­zekas, aki hátrább az íróasztal­nál. ült, egyetértőén mosoly­gott hozzá, s ezzel mintegy1 tudtomra adták, hogy szerződ­tetésemet befejezett ténynek tekintik, tárgyalásunk a dolog­ról már csak formaság lesz. Valahogy így is történt Meg­indult a' beszélgetés sok min­denről, s mire a tárgyra tér­tünk, pár szóval elintéződött: mikor kezdem meg munkámat, mik a fizetési igényeim. Igé­nyemet egyszerűen tudomásul vették, sőt, amikor megtudták, hogy a gyorsírásban is otthon vagyok, maga Fazekas ajánlott 200 koronával többet, mert mint mondották, a gyorsírás az újságírói gyakorlatban olyan plusz, amit értékelni kell. A vidék legnagyobb sajtóorgánuma Az !921-«e év a miskolci BSúióélec példátlan fellendülé­sének éve volt. Az ellenforra­dalmi terror-hullám miatt egy ideig Visszaszorult te! ol­dali sajtó új erőre kapott. Fa­zekas, áld az Est-lapoknál kezdte pályafutását, ott nyert tapasztalatainak birtokában fogott hozzá a Reggeli Hírlap ú j j ás tervezésé h ez. Egyi dejű­.leg megindította az Esti Hír­lap című koradélután megje­lenő bulvárlapot, a R. H. testvérlapját. A korábban sze­rény külsejű és terjedelmű Reggeli Hírlapot fokozatosán az ország legnagyobb vidéki .lapjává építette ki, amely hír­szolgálatának: frissesegével, tartalmi gazdagságával ver­senyre kelhetett a fővárosi la­pokkal is. Nagyvonalú vállalkozásához mindenekelőtt megfelelő belső újságíró-gárdára, széleskörű tu ­dósítói szervezetre és, jótollú szakemberekből,-írókból tobor­zott külső munkatársakra volt szükség, akikkel a kitűzött célt meg lehetett valósítani. Amíg a Miskolci Napló és a Magyar Jövő 5—6 tagú szerkesztőség­gel dolgozott, a Reggeli Hírlap belső gárdája 16—18 tagból ál­lott. Túlszárnyalta az akkori legnagyobb vidéki lap, a sze­gedi Délmagyarország szer­kesztőségi létszámát. Munka­társai között több ismert ne­vű publicista, író, kritikus foglalt helyet, továbbá három gyorsíró tanár — dr. Rátlcay Károly, dr. Nagy Ferenc és Kökény Lajos —akik a pesti híranyag minél bőségesebb, hi­teles közlését híztosítottak. A, Reggeli Hírlap négy-öt évig tartó virágkorában nagy­jában e köré a lap köré ' tö­mörült Miskolc és kornyéke számottevő íróinak: javarésze, cte ott találjuk tárcaírói között sz Ismert fővárosi nevek egész sorát is. Fazekas jól tudta, hogy a lap tekin télyének meg­alapozásában nemcsak a jó hírszolgálat, a. harcos politikái magatartás, a lapterjedelem, hanem ezekkel együtt a szel­lemi színvonal, az irodalmi, kritikai súly játssza a döntő szerepet. Éppen ezért nem sajnált semmi áldozatot az iro­dalmi színvonal emeléséért. Tárcákért és más irodalmi jel­legű írásokért a fővárosi la­poknál. szokásos honoráriumot fizette. Így aztán a fővárosi írók. is gyakran küldték el íré-' saikat a Reggeli Hírlapnak. A. lap hasábjain olyan köz­ismert nevekkel találkozhatott az olvasó, mint Pakots József, Krúdy Gyula, Földi Mihály, Kozma Andor, Szakaslts Ár­pád, Szekuia Jenő, Kosáryné Réz Lola, Porzsolt Kálmán, I.aczkó Géza, Bónyi Ador­ján, Aranyi Lipót, Farkas Antal, meg az akkortájt fel­tűnt Gergely Sándor, aki 1924-ben a Reggeli Hírlap iro­dalmi szerkesztője lett. Ugyan­ebben. az évben jelent meg a lap hasábjain a fiatal József Attila verseinek egész soroza­ta, ami ugyancsak hozzájárult a lap irodalmi tekintélyének emeléséhez. fcenység, kiadott kötetek, darabok jelezték pályáiutá eredményeit Damó, aki je keze vott Fazekasnak a -11 és szép tervek megvalósít ban — hogy az ő példáját ‘ litsem — 1904-ben, tizenny éves korában Szegeden keá az újságírást A Szegedi N< lónál, a Szegedi .Friss ÍIÍ^ nál, majd a Szegedi Híradó* dolgozott. Innen Egerbe'ke1"' b ott megindította az Egri ^ ság című napilapot, azt évig szerkesztette. Azt Pesten a Magyarország^ majd. a Budapestnek volt munkatársa. Innen jött 1* őszén a Reggeli Hírlaphoz. & zőleg már egy novellas kotr két regénye jelent meg', ‘ darabjával országos pályázá dijat nyert. 1912-ben és 13-^ filmekét rendezett. Fóréit 1 I» zője volt az A&tra filmgyár^1 Ez a szerepe akkor ért véé* amikor a. gyár pgy pusztító karban összeomlott és - égett... Elég gazdag tapssá latokkal kezdte hát misk0'1 pályáját, amely, sajnos, sokáig tarthatott. Egésasóf felőrölte az örök lángolás, líf január 27-én végzett vele ^ régi újságíró legveszedeli^ sebb ellensége: a tüdőbaj. * á ragadta el. tíz évvel később' altkor már elszegényedett, , utolsó pillanatéig mind1 szépért, .nemes eszméért sedó Fazekas Siúitt iá. Akik elégtek sajót tüzükben A lap belső gárdája •— köz­tük maga Damó ezerkeszto — nagyrészt olyan kipróbált új­ságírókból tevődött Össze, akik mögött' már irodalmi sikerek, harcos puhÜQjszfcikai tévé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom