Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám

Kcaa, 1963. október 22,

SSZASaSIAQTARöRST-AO

Hírnév és napi munka

Alig egy oldalas kimutatás hever előttem. A Mádi Ás- • ványbánya és Örlőmű dolgozóinak kilenc havi munkája sűrűsödik a számok, adatok mögött. Kilenc, eredményekben, nagyszerű munkasikerekben gazdag hónap elevenedik meg. S ami a számok mögött húzódik, arról Szajkó János igazgató elvtárs beszél. Mert bármennyire is beszédesek ezek az adatok, különösen ha értünk nyelvükön, mégis akadnak olyan epizódok, érdekességek, amelyeknek kifejezésére kevésnek bizonyulnak.

Vita — minőség ügyben

Áz ásványbányászok az utóbbi időben sokat tettek azért, hogy a távoli földrészekre, messze országokba kerülő termékek becsületet; tiszteletet szerezzenek a magyar iparnak, hazánk ásványbányászatának. Műszaki intézkedések, technológiai változtatások s egy sor „apróság” következményeként a bentonit, a kovaföld, a perlit versenyképes lett a nyugati piacokon. Mégis, ha a minőségi ellenőrző szervek véleményét hallgatjuk, van néhány olyan kifogás, amelyről

, érdemes beszélni.

így például áz őrölt perlit portartalma az utóbbi hónapokban kissé emelkedett. Persze, így is a megengedett arány alatt van. De a holland és a svéd megrendelők, szóvá tették, tehát még nagyobb gonddal kell dolgozni; Pálhiá- záról az esedékesnél kevesebb őrölt pcrlitet. szállítottak exportra. A munkát az is nehezítette, hogy egy meddősávot kellett eltávolítani a. perlitme- tzöből, s éz bizony egv hétre visszavetette az üzem teljesítményét, de meg kellett tenni éppen az exportszállítások minőségének érdekében. Apróbb kifogást említhetnénk még a bentonitgyártásnól is.

Alapjában véve nem nagy dolgok ezek, a minőségi munkát érintő „kifogásolások”. Különösen akkor, ha figyelembe Vesszük, hogy egy részük a Vállalat vezetősége szerint vitatható. Mégis azt kell mon- idani, előnyös lenne, ha az ásványbánya jó hírneve azáltal is növekedne más országokban, hogy ezeket az ..apróságo- kat” is felszámolják. Hiszen néhány hónappal ezelőtt még oldalakat írtak a fogyatékos- Ságokról, most viszont a hibák Wiár mindössze 20—25 sorban 5s összefoglalhatók. S reméljük, a jó hírnév és a napi hí un ka becsülete ezt is csökkenti majd.

Szakszerűbben

•— lelkiismeretesebben

Egy-egy utasítás, előírás akkor válik értékké, ha azt a o gyakorlati munkában hasznosítjuk. Vagyis: azokat az intézkedéseket, amelyeket a vállalat vezetői tesznek, - mag kell valósítani. Ennek egyik járható útja az, ha következete- tebbé. szakszerűbbé és egy kicsit lelkiismeretesebbé tesszük fa belső ellenőrzést. Valahogy fagy néz ki, hogy néha az ellenőrök és a termelők két nézőpontból vizsgálják a kiszálli- Jőít. Akik a termeléssel foglalkoznak, azt tartják szem előtt, hogy az esedékes mennyiség kikerüljön a gyárból. Akik vi- fazint a minőséget ellenőrzik, fazért kapják a fizetést, hogy dlyan termékek hagyják el az üzemek kapuját, amelyekre faeni érkezik reklamáció, ame- -----oOo----H

áztól—házig

Közismert és közkedvelt ez r szolgálat, éppen ezért hasonlót szervezett a Mezőkövesül Cipész Ktsz is.

, Egy hónappal ezelőtt elin- ,ult a ktsz gépkocsija, s azóta.

? Környező falvakat járja. A ,.tef egy meghatározott napján összeszedi a javításra szoruló ötPöket, s a. következő héten Neszen visszaviszi.

Naponta 40—50 pár .cipőt iPZnnk így be. A falvakban,

nlönösen ott, ahol nem tele- Peaetí meg cipész, nagy öröm- teel fogadták ezt az új szolgá- otot, s igénybe is veszik úgynnyira, hogy már azon kell "°ndolkodnia a ktsz vezetőségének: nagyobb kocsit állítson "Pinkába.

lyek minőségileg is megfelelnek az előírt követelményeknek. S ha meg akarjuk tartani külföldi piacainkat, akkor egy nevezőre kell hozni, közös üggyé kell tenni a mennyiségi és a minőségi tervteljesítést.

Teremtsünk ctyan légkört az üzemekben, hogy az ellenőrök merjék megmondani véleményüket., hiszen jobb az, ha ők állapítják meg a hibát a gyáron belül, mintha külföldön, a megrendelők mondják ki elmarasztaló ítéletüket. Ne akarjunk mindent eladni, csak azt vigyük piacra, aníi jó. A rossz áruk eladásával járó „ügyeskedés” sokszor többet árt egy-egy vállalatnak, az egész iparnak, mint amennyit látszatra használ. Ezért is jó, ha helyes munkakapcsolat, elvtársi barátság, egyszóval olyan légkör alakul ki az ellenőrök és az üzemek között, amely végső soron a népgazdasági érdekek megvédésében, erősítésében gyümölcsözik.

intézkedések és eredmények

Jó érzés arról beszélni, hogy egy vállalatnál hónapról hónapra csökkennek a minőségi kifogások. Kellemes látni, amint az intézkedések nyomán egyre inkább javul a munka. Az első negyedévben a mádi ásványbányászok bizony nehéz helyzetben voltak. Lemaradásokkal küzdöttek. Aztán egymást követték azok az intézkedések, amelyeknek nyomán szinte szemmelláthatóan javult a munka. Szögiben beépítették a 4-es. számú szárító berendezést. Ezzel a kovaföld- exportigény kielégítését biztosították. Mintegy 20 százalék- lcal növekedett a termelés. Mádon nem volt elég bentonit, létesítettek hát egy új külszíni bányát, gépesítették a letaka- ritást, miáltal nagy mennyiségű ásványi nyersanyagot szabadítottak fel. Naponta ezer tonnával növekedett a kapacitás. Aztán nyitottak egy új ko- vaföldbányát Erdőbényén, innen is sok ásvány került exportra. Később gépesítették a nyersanyagfeladást, amely korábban fárasztó, körülményes fizikai munkát igényelt. Szállítószalagokat, suirantókat építettek be. Pálitázán a szári tódobok teljesítményét növelték csaknem duplájára Perkupán technológiai változtatással az anhidrid őrlést gyorsították meg. A tervezett 30 ezer tonna helyett 70 ezer tonnára növelték a kapacitást.

*

Mindezt kötetlen, elvtársi, baráti beszélgetés formájában hallottam, amint Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára és Bárczi Béla ipari osztályvezető arról tárgyalt Szajkó Jánossal, a Mádi Ásványbánya és Örlőmű igazgatójával, hogy miként lehetne az üzem hírnevét tovább öregbíteni.

Nagyon hasmos volt az az egy óra...

Paulovils Ágoston

Műút a harcsai taron

(Tudósítónktól.)

Második éve építik a Sátor, aljaújhelyből kiinduló bodrogközi műutat. A jelenleginél nagyobb forgalom figyelembevételével készítik, s ez tette szükségessé, hogy több helyen hatalmas kanyarokat vágnak át a közlekedés meggyorsítására és a balesetek megelőzésére. Karcsán például a tó egy részét feltöltik, és azon keresztül vezetik az utat Pácin felé;

lisiszosikétezer foriuí értékű társadalmi munka Garadnáii

. A' legfiatalabbaktól az idős emberekig majd mindenki részt vesz Garadnán a község szépítésében. Elkészült egy statisztika, mely szerint szeptember 30-ig a község lakói hu- szonkétezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy emberre, beleszámítva a csecsemőket is, 27 forint húsz fillér értékű munka jut.

Hatszáznál is több munkaórát dolgoztak az úttörők és a

kiszesek a legelőtisztításnál. Több mint 1300 forintot ér az a munka, amit a fiatalok a faültetésnél végeztek. Sokat segítettek az úttörők a mezőgazdasági munkákban is. Két napig trágyát szórtak a helyi ter- melősfeövetkezetben, harminc holdról leszedték a babot. Sokan járultak hozzá a sportpálya rendbehozásához, a művelődési háznál pedig földeltaka- rítást és parkosítást végeztek.

Á mindent beborító kora reggeli ködben indultak el hazulról. Egymás után bukkantak elő a homályból. Karjukon vödör himbálózott, arcukat pirosra csípte a kora-reggel hűvöse. Megszállták az autóbuszokat és a villamosokat, megtöltötték a pályaudvar előcsarnokát. A vonatban vidáman tré- fálóztak, énekeltek, így érkeztek meg Bodrogkeresztúrra. Hosszú sorba rendeződtek, s a menet eleje elindult föl a hegyre ... Mekkora tömeg ezer fiatal! A legelsők már elérték a szőlőtőkéket, a sereghajtók még csak most kanyarodnak be a műútról a fölfelé kacskaringózó földútra.

S fent a Sajgó-dűlőben már vártáit: őket a Tokaj-Hegyaljai Államj Gazdaság vezetői, szakemberei. Ide indult tehát az ezer miskolci RISZ-tag: gimnazisták, iparitanulók, a különböző technikumok „küldöttei”, s az egyetemisták. Eljöttek, hogy segítsenek szüretelni. A munkavezetők hamarosan, elvezették őket egy-egy táblába, elmagyarázták, hová kell gyűjteni a szőlőt, s hová az értékes, drága aszúszemeket. Megmutatták, hogyan kell lemetszeni késsel a szőlőfürtöt s tökéről — anélkül, hogy valaki a kezét megsértené... S aztán megkezdődött a munka. Egymás után omlottak a szölőfür- tö)c a vedrekbe, a fonnyadt, s olyannyira becses aszú is hamar megtöltötte az édényt a fürge kezelr nyomán. Volt dolguk a puttonyosoknak; hol Itt, hol ott hangzott fel a sürgető, hívó kiáltás: „Puttonyos! Hol vagy mar?! Siess!” Pedig azok megállás nélkül vitték édes terhüket, lemérették, s aztán ömlött, ömlött a szóló, megleltek a mustszagú kádak, s a szekerek elindultak a présház felé... És a szorgos munka közben nem maradt el az ugratás, a tréfa, a jóízű nevetés sem. A lányok csoportjait már messziről meg lehet ismerni. No, nem a ruhájukról, hanem vidám, messzehangzó dalolásukról, Énekeltek magyar- nótát, táncdalt és népdalokat egymás után — amj jött.

A Közgazdasági Technikum Martos Flóra kollégiumának lányai , „hivatalosan” nem is tartoztak az ezerhez. Külön jötteic, amikor a többieket már munkába állították. Előtte két napig már itt szüretelt a technikum a gazdaságban, s a „ko- li” eljött vasárnap is. „Csak nem küldjük őket vissza — mondták a vezetők —, hiszen .olyan jól dolgoztak a héten, s eket már tanítani se kell. maguktól tudják: mi a teendő, mi a .dörgés”. így tehát munkát kaplak a kollégium lányai, köztük a IV. B-sek „szocialista

bi-igádja” is, ahogy magukat nevezik. S nincs is ebben a saját maguknak adományozott címben semmi hivalkodás, vagy túlzás. Hiszen a brigád szombaton is megnyerte a legjobbaknak járó jutalmat: egy fényképezőgépet.

Ami azt illeti: a vasárnap legjobb eredményt elért csoportnak járó jutalom is eléggé csábító volt. Hatalmas dobozba

mint 15 forint értéket ért el náluk az „átlagkereset”. Jól is jött nekik ez a váratlan ajándék, hiszen klubfelszerelésükhöz már csak ez hiányzott. A nemrég elkészült asztalban már a helye is megvolt a lemezjátszónak. Most aztán nem kell venniük — megdolgoztak érte.

Jól végződött ez a vidám és munkás vasárnap. Az ezer

Hárman az ezer közüL

(Foto: Sz. Gy.)

csomagolva ott várakozott a „sztár”: egy lemezjátszó. S amikor délutánba hajlott az idő. s a kádakba öntötték az utolsó puttony tartalmát, lemérték az utolsó veder aszút is, a szőlőtőkék közül egymás után bukkantak elő a fiúk és a lányok — megkezdődött az utolsó, a legizgalmasabb félóra, összesítették az eredményeket, kiszámították, hogy az iskolákban hány forint értékű munkát végzett egy-egy diák. A lemezjátszó boldog tulajdonosa a 104. sz. Iparitanuló Intézet KISZ-szervezete lett Több

miskolci fiatalról elismeréssel és megelégedéssel beszéltek az állami gazdaság vezetői, hiszen 160 mázsa szőlőt és mintegy 26 mázsa aszút szedtek le hat óra alatt. Több mint félmillió forintot képvisel az az érték, amit az aszúból és a szőlőből „ki tud majd hozni” a gazdaság. Vörösmarty szavai jutnak eszembe, bárha a szüretelők között legalább, ugyanannyi — ha nem több — lány akadt, mint fiú: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Gy. K.

légi színvonala alapján három kategóriába sorolhatjuk.

1. Az a réteg, amely beilleszkedett szocializmust építő társadalmunkba, állandó lakóhellyel és munkahellyel rendelkezik, s elérte a lakosság általános, gazdasági és kulturális színvonalát.

2. Azok, akik jelenleg még csak a beilleszkedés folyamatában vannak, s mintegy közbeeső helyet foglalnak el az előbbiek és a régi cigányélet- mód között.

3. E kategóriába tartoznak, szerencsére most már csak kevesen, azok a cigányszárma- zású családok, amelyek csupán szórványosan és rövidebb időre vállalnak munkát; másokon élősködnek, . lakóhelyüket gyakran változtatják, és igen alacsony kulturális színvonalon állnak. Ezek közül kerülnek ki általában a közveszélyes munkakerülők; az ilyen családokból való cigánynők követik el a besurranó tolvaj- lásolrat és helytelen életmódjukkal nemcsak rendőrségi intézkedéseket váltanak ki, hanem kiváltják azok felháborodását is, akik maguk is cigány- származásúak ugyan, azonban már másképpen élnek, szakítottak h régi életmóddal, de miattuk mégis kellemetlenségeik támadnak, erkölcsileg háttérbe szorulnak.

Ezek után pedig lássuk a helyi, konkrét példákat.

*

I Ttunk első állomása: Mis- kolc, Csorba-telep. Verőfényes őszi délután: az emberek többsége bányában, gyárban dolgozik, vagy éppen műszakváltásra készülődnek. Valahol munkán van a telep vajdája is, felesége kalauzol Kó- tai Ferenc lakásába. A Lenin Kohászati Művekben (miközben a gyárban dolgozó cigányok felől érdeklődtem) sok elismerő szót hallottam róla.

S most, amint a lefüggönyözött kis lakásban vendégszerető-készséggel a fiatalasszony széket hoz, s még egyszer gondosan megtörölgeti, zavarban vagyok. Mái’ harmadszor kerülöm ki azt a bizonyos mondatot. Aztán Kótai Ferenc megsajnál, és azt mondja:

— Mondja csak nyugodtan, hogy cigány. Nem sértődünk mi meg ezért, és nem is szégyelljük.

Az udvarról egymás után sereglenek be a gyerekek. Egészségesek, ápoltak. Nagy szemükkel kíváncsian, naív csodálkozással néznek, míg Kótai meg nem penderíti az egyiket:

— Upre, mars kifelel

De még így is maradunk legalább öten a parányi helyiségben. Ahány szempár, annyi kérdés, s miután még nem tisztáztam jövetelem okát. kutatva méreget Kótai Ferenc is. Az asszony, aki magához szorítja Zolit, a legkisebb gyereket, közém és az ura közé áll. Egy másik asszony, talán az anyja, vagy a szomszéd lehet, az ajtó mellől lesi szavaimat, az ajtót helyettesítő függöny előtt pedig azok toporoglak, akik már nem fértek be.

A cigányság életéről, helyzetéről Cseszár Vilmos alezredes elvtárssal, a B. M. Miskolc Városi Rendőrkapitánysága vezetőjével is beszélgettem. Arról, hogy a társadalom segítőkészsége nyomán, a párthatározat-adta lehetőségek felhasználásával hogyan kapcsolódnak be a rendszeres munkába a cigánycsaládok, milyen az életük? A probléma látszólag bonyolultnak tűnik, egy egész komplexumot képez. Szó esett arról is, hogy a harmadik kategóriába tartozó családok között valóban vannak még, akik másokon akarnak élősködni, s olyanok is, akik lesik az alkalmat a besurranáshoz... De hiba volna általánosításokba bocsátkoznunk. A cigánycsaládok saját familiáris kapcsolataikon belül is keresik a kifelé vezető utat, s mivel az utóbbi években a rendőri szervek is sokoldalúan foglalkoztak és ma is rendszeresen foglalkoznak a cigányság helyzetének megjavításával, mind kevesebb lesz azok száma, akik a nyomozókkal „ellenséges viszonyban” állnak. Miben nyilvánulhat meg például a rend- őrség segítsége? Többek között kezdeményézően törődnek a

cigánytelepek rendjével, segítenek munkába helyezni a dol- gbzni akarókat, letelepíteni a vándorlókat. Nem egy példa mutatja, hogy a helyes nevelőmunka, a munkába helyezés, a letelepítés hogyan segíti a. beilleszkedés meggyorsítását.

IW8 indexeken túl azonban, éppen az 1961. június 20-i párthatározat eredményes megvalósítása végett e munkában, s a kérdéskomplexum teljes megoldásában kiemelkedő szerep vár a tanácsokra és azok végrehajtó bizottságaira, mint a helyi gazdasági és társadalmi élet irányítóira. A párt helyi szerveinek irányításával a cigánykérdés anyagi, kulturális és egészségügyi, vonatkozásainak megoldását a" tanáccsal való alapos együttműködéssel lehet eredményesen segíteni. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az egyes községekben és Miskolc némely kerületi tanácsainál is fenntartásba ütköztünk, ha a cigányokról esik szó. Ennek oka egyébként kétoldalú: egyrészt, mert valóban sok borsot törnek a hivatalos szervek orra alá egyes munkakerülő cigányok; másrészt pedig, hogy a velük foglalkozó tanácsi dolgozók is csak a legritkább esetben mennek el a cigánycsaládok házaiba, hogy beszélgessenek velük. Ezért is értettem meg annyira Kótai Ferenc kutató-kérdező tekintetét, csodálkozását, s mindazokét, akik jót, de inkább rosszat sejtve az ablak előtt, s az ajtóban toporogtak.

Ónod vári Mikló« (Folytatjuk.)

Ezer diák vasárnapja

CIGÁNYCSALÁDOK KÖZÖTT

IT.

özismert, hogy a város- közelség már önmagában is jelentős előny és sok segítséget ad a kulturális elmaradottság felszámolásához. De nemcsak a városban, hanem a nagy lélekszámú és jobb gazdasági, természeti adottságokkal rendelkező falvakban is másként élnek az oda települt cigányok, mint például egy kisközségben, ahol kevesebb > a munkalehetőség, következésképp nehezebben tudják kulturális felemelkedésük gazdasági alapját megteremteni. Ezek az okok nálunk, Borsodban, megyei szinten is differenciáljait a cigányság helyzetét.

Országosan, a rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg mintegy 200 ezer cigány él hazánkban. A szocializmus alapjainak lerakása után azonban és a szocialista fejlődés eredményeként már,nem lehet róluk, mint egynemű társadalmi rétegről beszélni, amelynek magyarázata éppen az előbbiekben, a társadalmi és gazdasági differenciáltságban rejlik. De még ennél is helytelenebb volna, ha valamiféle nemzeti, vagy nemzetiségi csoportról beszélnénk'és faji, illetőleg törzsi alapon megkülönböztetéseket tennénk. A hazánkban élő cigánylakosságot a szociológiai kutatások jelen