Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-03 / 205. szám
R®aa, 1953. szeptember 3. r ESZATSMÄGTÄTtORSZÄÖ ' 3 Uj város születik A szűzföldi határvidék dél- lUgati részén, ahol a világ Mk legnagyobb vasérclelőhe- f®t tárták fel, megkezdődött új város, Liszakovszfc épí- Az építők már hozzá- ^tek az összesen 57 ezer ysyzelmóter alapterületű la- a. méretezett első városi tkrorajon alapozásához. Liszakovszkot egyelőre 80 lakosra tervezték — mondta az APN tudósítójának Malcev, a liszakovszki érc- Xsító kombinát igazgatója. — rtőbb azonban ez a szám i ^knem kétszeresére cmelkc- “t A lakásalap növekedése fogja előzni a lakosság ^«kedését. arf( ér tói 13’ ni' so'Ph 53' el' ni b«r»< ól Az utánpótlás A kazincbarcikai Békeváros bölcsödései városnéző sétán. Foto: Sz. Gy. M RgpsraBS BT m ra r nr tr r ■ uliokat erő őreik inkább túlterhelődtek, technikailag pedig elavultak, továbbfejlesztésükre nem volt lehetőség. így azután a Lenin Kohászati Művek perspektívájának kidblgozása, feladatainak meghatározása közben egyre inkább előtérbe került a teljes korszerűsítés — a rekonstrukció — szükségessége. Elkészültek az átépítés tervei, tisztázódtak a pénzügyi kérdések, s kimondhatták: 1964. április 6-án leállítják a trió- sort, május 2-án pedig a blokksort. A beruházási programok szerint mintegy 600 millió forint szükséges a korszerűsítéshez. Ennek egy része, 180 millió forint, építészeti jellegű munkáiéra kell, a többi pedig gépészeti fejlesztést szolgái majd. Óriási ösz- szeg ez, s hűen tükrözi a munka méreteit, jelentőségét. E feladat végrehajtása után azonban a blokksor évi kapacitása egy millió tonna körül lesz majd, a bugasoré pedig meghaladja a 400 ezer tonnát. Ez azt jelenti, hogy három és fél esztendő alatt megtérül a beruházási összeg. Napjainkban ugyanis a blokksoron egy óra alatt 377, a triósoron pedig 124 ezer forint értéket termelnek. A rekonstrukció után ezek az adatok megkétszereződnek. fi Lenin Kohászati Müvek az esztendők során sokat fejlődött. A gyár ugyan öregszik, de az üzemek, a technológia az fiatal, életrevaló, lépést tud tartani a kor követelményeivel. Az ósdi, fabódés műhelyeid :3‘ \t ;Ói ;éI 18' . él1 lléi n«1 ref hK hí hf' C‘1 3«> iM ■o0-I .i*1 Iá' két felváltják a fémvázas üvegtetejű, nagyablakú. világos üzemek. A fáradt, magukat túlélt gépek helyébe gyorsmozgású, modem, korszerű, egyszóval: a mai igényeknek megfelelő berendezések kerülnek. Egy-egy ilyen rekonstrukció után szinte felfrissül az egész gyár .vérkeringése, megpezsdül az élet, gyorsabb és jobb lesz a munka, több acél és nagyobb választékú anyag kerül a gépiparba, a feldolgozó üzemekbe. Helytelen volna a rekonstrukciót valami öncélnak, csupán a kohászat ügyének tekinteni. A durvahengermű korszerűsítése túlnő a gyár falain, összefügg az egyetemes magyar ipar érdekeivel. Azok a követelmények, amelyek gépiparunk előtt állnak, csalt úgy valósíthatók meg, ha nő a beépítésre kerülő anyagok választéka, ha jó ötvözetű, magas szilárdságú, tökéletes felületű minőségi anyagólt kerülnek ki a kohászatból. Ez egyébként a közvetlen és közvetett exporttevékenységgel is összefügg. Nemrég láttam egy térképet, amelyről le lehetett olvasni, hogy a diósgyőri kohászok kétkezi munkája szinte a világ minden tájára eljut. Szocialista országok, gyarmati sorból felszabadult népek és kapitalista cégek ismerkednek a Bükk tövében megolvasztott fémekkel. S aki csak egy kicsit is szívén viseli a márka hírnevének öregbítését, s az élet úgy hozta, hogy közreműködhetik egy olyan nagy munkában, mint a hengermű rekonstrukciója, annak legjobb tudását kell adnia. Ezt követeli a kohászat jövője, erre figyelmeztetnek a milliókat érő órák is, s ezért fáradoznak azok, akik valamit is tehetnek a durvahengermű korszerűsítésének ügyében. Panlovits Ágoston Megkezdték a cukorrépa | szedését * í Borsod megyében a Takta-* közön kívül, a nagyüzemi gaz-* dálkodás kialakulásával a* Bodrogközben, valamint a* mezőkövesdi és mezőcsáti ';iá-^ rásban is kialakult a cukorré-* patermesztés feltétele. Az idén# több mint 10 ezer holdon ter-jjj mesztették a tsz-ek ezt a fon-# tos ipari növényt. Noha a ké-íjj sői tavaszodás és a nyári szá-* razság nem kedvezett a répa* fejlődésének, a korszerű agro-# technikai módszerek alkalma-* zásával így is sikerült holdan-ijí ként 100—120 mázsás átlag!er-* mést elérni. A cukorrépa szedését me-jt gyénkben megfelelő ütemterv* szerint most kezdték meg. Kétszeresen kihasznált oltványgyökereztető f A Tarcali Állami Gazdaság^ vezetői a gyökereztető üzem* kihasználását ötletes módon ij; oldották meg. A nyári hónapokra baromfinevelővé alaki-; tották át. Az idén a Bábolnai Állami Gazdaság „csibegyárá-; ból” hibridcsibéket szereztek! Kék-fehér utcák A színek közül legjobban szerelem a kéket és a fehéret. ” A kettő tarkaságát különösen. Talán ezért szeretem annyira a hajnalt is, a hajnali égi kéket, és napkeltekor a beleolvadó fehéret. A madarak közül is legjobban szeretem a fecskéket, mert fényesen kékek, és hasukon fehér sáv villog. Tegnap mindennél nagyobb gyönyörűségben lehetett részem. Kékek voltak az utcák. Egyetlen óra alatt megszépültek, mert rájuk özönlött a legnagyobb szépség: az ünnepi ruhába öltözött ifjúság •— a diákok. Ha sohasem néznék naptárt, akkor is tudtam" volna, hogy megkezdődött az iskolai év. Villogtak a kékek és a fehérek. A gyönyörű lányok. Matrózblúz, meg ráncokban hemyózó sötétkék rakottszoknya. A harmatgyenge fiatal arcokon csupa báj és mosoly, huncutság, meg szépség. Nem, nem a vénség ihlet most engem, hanem a fiatalság szereteted Mindig szerettem őket, fiatalon is, akkor is, amikor a magam korosztályával én is diák voltam. Már akkor is vallottam: nincs szebb, mint az ünneplőbe öltözött, jókedvű ifjúság. Én a virágok, növények, tájak szépségében is mindennél szebbnek látom a szép, i-endesen öltözött és rendesen viselkedő ifjú embert, a játékos leányokat, és a pajkosan komoly kamasz fiúkat. | áttam én Miskolcot régen is a tanévnyitás napján. *” Szépek voltak az ünneplőbe öltözött diákok akkor is, húsz, meg harminc éve. De nem volt szép az utca. Nem, mert a járdák népe eltakarta a kevéske diákot, harminc esztendővel ezelőtt az utca képéről még alig lehetett észrevenni, hogy új tanév kezdődik. Most viszont, mindenki tudja, aki látta, egyszerűen eltűnt a járdák hétköznapi népe, diáksorok, diákcsapatok, egész iskolák menete hullámzott, kígyózott mindenütt, kék-fehér villogásban. Kékek és fehérek" voltak a fiúk is. Komoly sötétkék öltöny, hófehér inggel. Szinte egyenruha már ez. Diáklánynak matrózblúz sötétkék rakottszoknyával, diákfiúnak sötétkék öltöny hófehér inggel. Tavaly is láttam az utcát. Tavaly is szép volt. De még sohasem volt olyan szép, mint most, mert még sohasem volt ennyi diák, mint most. Talán egy számot. Egy példát. Húsz évvel ezelőtt Tiszalúcról, az akkor négyezer lakosú faluból mindössze két fiú került középiskolába. És most? Mindössze kettő maradt otthon az idén végzett általános iskolások közül. És így van ez majdnem minden faluban. És a városokban is. Beözönlöttek a fiatalok és elöntötték az utcát. Mintha énekeltek volna. Ady Endre szavait véltem hallani: „És lángfolyó, szent lángfolyó minden utca, ha mi elöntjük...” Az volt, lángfolyó. Kék és fehér lángok áradata. Ifjú szívek nagy lángolása... N em győztem bámulni őket. Lányok jöttek. Huncutok. Ahány szem, annyi incselkedés. És játékosak, pajkosak. Az egyik iskola előtt parányi dudlikat osztogattak a felsősök. Minden elsős lány kapott egyet. Aztán összeölelkőztek és elindultak. A diák-bébik dudlival. És mentek, kacagva, sokan, mint a lángfolyó. Számolni próbálkoztam, mennyi a diák és mennyi a más? Nem sikerült. Több volt a diák, mint a más. És tegnaptól kezdve ilyen lesz a város: népesebb, mint nyáron. Naponta reggel beözönlenek a falvak ifjú lángjai és itt egyesülnek a város lobogásával. Nem lesznek mindig ünneplőben. De szépek lesznek a kék iskolaköpenyekben, fehér blúznyakkal — és rövid szoknyában, vagy rövid nadrágban is. Ezután naponta találkozunk velük. Ezután naponta lelkesítjük, biztatjuk, vagy korholjuk őket: jól viselkedjetek, tanuljatok. Mert nincs más feladatuk és nincs más gondjuk, csak ez az egy: tanulás. A többi — szerelem, pletyka, pörle- kedés — az ifjúság íutó-szaladó játéka, amelytől csak szebbek, izgalmasabbak, változatosabbak lesznek a diákévek. Ez is kell Mert. múlik az idő, és szép emlékekért az ember mindig a diákidőkbe hajol vissza. Mert szép ez az idő, és szépek ők úgy, ahogy vannak: játékosan, pajkosan, komolyan, kékén, fehéren. És én velük együtt igen szépnek látom az utcát... Szenclrei József be. Ezek megfelelő takarmá-* „ „^.x*^*%******.fc#..fc*íH**-*-***»-*********5HH(’ nyozással nyolc hét alatt egy1******* kilogramm súlyt érnek el. Eddig már 30 ezer darabot adtak át a kereskedelemnek, s még újabb 30 ezer darabot nevelnek fel. A baromfitenyésztés a nyári hónapokban, amikor úgyis üresen, áll az oltványnevelő ház, csaknem félmillió forint jövedelmet biztosít a gazdaságnak. A csibék tenyésztése az őszi hónapokra befejeződik, amikor is rendbehozzák az épületet és télen újból gyö- kereztetésre használják azt fel. Bővítik a gavltoszdgáítatást Borsodban Borsod megyében a földművesszövetkezetek kezelésében már 13 olyan szolgáltató szakbolt működik, amelyben a táskarádiótól kezdve a lakodalmas étkészletig szinte minden kölcsönözhető. Ezeket a boltokat a MÉSZÖV kezdeményezésére most tovább fejlesztik. Furcsa fejlemények alakultak ki Borsodgeszten. A szőlő- telepítés ügye, amellyel több cikkben foglalkoztunk, egyelőre holtpontra jutott. Most már volna partner, a községben belátták, hogy érdemes a valamikor nagyhírű kultúrát feltámasztani. A tibolddaróciak példája is meggyőzte őket, hogy hasznos vállalkozás a szőlőtelepítés. Az ország egyik legnemesebb bora teremhetne itt, száz és száz holdakon. A dombhátak, amelyek évek óta parlagon hevernek, kínálják magukat a telepítéshez. Mégis: mi történik most? Az egyik dombtetőn a legjobb szántóterület 70 holdján hozzákezdtek a rigolírozáshoz. Távolról nézve azt hihetné az ember, hogy a szőlő alá készítik a talajt. De nem! A mezőkövesdi járási tanáccsal történt korábbi megállapodás értelmében a tsz most őszibarackost létesít, s ez már ügy látszik, megmásíthatatlan tény, mert a tsz udvarán ott látni a kerítésnek való drótanyagót, ami több mint 280 ezer forintba került, s az egész telepítés másfélmillióra rúg majd. Az történt, hogy biztos, járt utat adtak fel egy járatlanért, s ezáltal évekre eltolódott a szőlőtelepítés megkezdése. Igaz, évekkel ezelőtt a járási A „Geszti Szerelem“ nyomában Ez lenne a helyes válasz? tanács ajánlatára közgyűlés szavazta meg a barackost. Akkor azonban nem esett szó a szőlőről. Ha mind a két ajánlat szóba kerül, nem kétséges, hogy a tagság a szőlő mellett dönt. Ezért ma egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Borsodgeszten a tsz tagjainak jól felfogott érdeke jutott érvényre. Másként kellett volna eljárni. Ha a járási tanács figyelmet tanúsít a „Geszti Szerelem” iránt, nem ejtik el a szőlőtelepítést. A kialakult helyzet arról tanúskodik, hogy a járási tanács nem ismeri a község múltját, az évszázadokon át díszlett kultúra történetét. Lengyel kereskedők hordták innen ha jdanában a bort, ők juttatták el az orosz cári udvarba és a világ minden tájára. Csupán ez az egyetlen tény is bizonyítja, hogy nem akármilyen bort termeltek itt. A sajátos klimatikai viszonyokkal rendelkező határban jelentős aszútermésre is lehetne számítani. A dél-borsodi hegyvidék legértékesebb borát lehetne itt termelni. A Hegyayján kívül csupán az itteni pincékben, lelhető fel a nemes penész, ami szakkörök véleménye szerint a nemes borok erjedésének fontos feltétele. Azt persze nem állíthatjuk, hogy a barackosnak nincs jövője. Mindenféle gyümölcs szépen díszük, csupán a sorrend vitatható: illetve az: mi hozott volna nagyobb hasznot a községnek. A szőlőtermelésnek már járt útjai vannak Borsodgeszten, ez sokkal több sikerrel kecsegtethetne. Meg kell azt is jegyezni, hogy bizonyos szabálytalanságok is történtek. A földvédelmi törvény megkerülésével a legjobb szántóföldön telepítik a gyümölcsöst. Ezt. a Nemzeti Bank is meg akarta vétózni, csupán azért nem vonta "meg a hitelfedezetet., mert a munkálatok már előrehaladottak. Sajnos, korábbi cikkeinkre nem érkezett válasz, nem hangzott el hivatalos állásfoglalás, sőt, mint a jelenlegi bor- sodgeszti helyzet tanúsítja, egészen más történt, mint amire számítottunk, ami a falu jövőjének szempontjából szükségszerű. 875 holdnyi szántóval rendelkezik a tsz, s 320 holdon kalászost termeltek. Az intenzív 2,5, a Fleischmann búza 4,5 mázsával fizetett holdanként. Hogy ilyen alacsony lett a termésátlag, az elsősorban a szélsőséges télnek tudható be. Továbbra is termelni kell kalászost, ez kenyérgabona ellátásunk parancsoló szükségletéből következik. De kézenfekvő: olyan kultúrát kell itt meghonosítani, úgy kell a gazdálkodás szerkezetét átalakítani, hogy a kalászosból adódó veszteségeket pótolni tudják. Az ilyen alacsony termésátlag erősen csökkenti a jövedelmet, végső soron a tagok részesedését. Látszólag zátonyra futott a jószándék Borsodgeszten. A szőlőtelepítés patrónusa, a község volt papja: Dózsa Molnár Dániel, úgy látja, hogy mind ez ideig haszontalanul fáradozott a sok gondolat-ébresztéssel. A borsodgeszti ügyet mindezek ellenére nem lehet levenni napirendről. Ebben a szőlőtelepítésben az illetékes megyei, sőt országos szerveknek is állást kellene foglalniuk, figyelembe véve azt, hogy a község lakosai felismerték érdekeiket, Pontot kellene tenni a járás és a község vitájára. Ezért a fáradságért bőven kamatozna a szőlőkultúra fel- támasztása, Garami Ernő Á falvak lakosságának ugyanis igen sok gondot okozott, hogy az elromlott televíziókat, háztartási kisgépeket és más használati cikkeket csak a távoleső városokban és járási székhelyeken tudták kijavítani. így az utazgatással sok időt töltöttek. Ennek csökkentésére az év végéig tíz boltban úgy szervezik meg a munkát, hogy azokban a kölcsönzésen kívül javításokat is elvállalnak. Az üzletekben felvesznek rendeléseket televízió, mosógép és rádió j art fásokra, képkeretezésre, valamint ruha tisztításra. A kijavított gépeket és a kitisztított ruhákat tulajdonosaik 14 nap múlva átvehetik. Az első ilyen, a falusi lakosság második műszakját megkönnyítő bolt Mezőkeresztesen, a napokban kezdte meg működését. Melegített járdák A moszkvai mérnökök a szovjet főváros központja számára kidolgozták a melegített járdák terveit. Ezzel lényegesen egyszerűbbé válik a hóeltakarítás problémája. A melegített járdák automatikusan működnek majd. Amikor megindul a havazás, az első hópelyhek egy különleges berendezésre hullva, fényimpulzust küldenek a bekapcsoló szerkezethez és működésbe lépnek a „melegítők”. A földalatti „melegítőket’* nagy örömmel fogadják a gépkocsivezetők is. A terv szerint ugyanis a parkolóhelyekét is melegítő berendezésekkel sze- * vélik fel. fannak számok, ame- ^ gondolkodásra készte- * az embert. Ilyen számokat adatokról beszélt a minap tíJcó Márton, a Lenin Kohá- *ti Művek Kossuth-dijas IJ^zgatója is azon a tanácsko- I kon, amelyen a gyár durva- ?>gerdéjének rekonstrukcióul vitázott, vagy ütvén vállalat • J ^viselője, szakembere. Á aBy munkával kapcsolatban i ^anis elhangzott egy olyan . 'Jelentés: alaposan ki kell . 'rtlcáíiu, jól meg kell tervez- ’ a rekonstrukció menetét, ^tte percnyi pontossággal, itt az egész népgazdasá- ^ érintik a határidők. A Vahengermű egy órai állá- \ ' c(7?/ millió forint értékű terméskiesést okoz. , , Ilyen adatokat ritkán szokik kimondani, s most mégis ,ó’SSyon találó volt, hiszen et- irJ í szemléletesebben, ettől ’ t’aérthetőbben nehezen lehel- ? iheghatározni azt a felelősei ^Glícs' lelkiismeretes, szakai munkát, amelyet a régi 0Í s1 felújítása követel. js ahol az órák milliókat ér- jS ott a percek is drágák, ar, [hr most, e pillanattól kezd- ;t‘ u. h°Sy először ült össze a tói instrukcióval foglalkozó !3' V e,i i3 a kérdésre; miért vált hkségessé a diósgyőri >'8' durvahengermű ; ‘ rekonstrukciója, ic' ’ ''álasz a következő: az üzem $ iíjkiksora egyike a legelső, vrtfeosmeghajtású reverzál- ő1,berendezéseknek. Ismeredi'Js az is, hogy a hengerdei t toksorokon a kohászati üze- r acéltermelésének csak- írt teljes mennyisége átha- é* A Lenin Kohászati Mű- !8' például ennek az i\‘ ^mirésznek a változása, a i5' lyágerdók termelésének fel- !3" szinte tükörképe az )t' t*sz gyár fejlődésének. az üzemet több mint öt- 'b ül ^ztendővel ezelőtt ért ^""180 ezer tonna kapacitásai ^telepítették. A maximális Sareelés — úgy számolták — ' Leheli a félmillió tonnát. S j, b 1958-ban nemcsak elérték, r- 6rn 56,2 t°nn:3S óránkénti 'l, Aukcióval lényegesen meg v haladták, sőt tavaly egy, I, JJlornatikailag szinte lehetettűnő adat jött ki: 601 j, öntecset hengereltek. Ez ^'ben azt Is jelentette, hogy á ^háromszorozták a második , Jr*Sháhorú előtti termelési t> ^htet i ^ hűvel *z a fejlődés is véges, é'1 ^ ^ jvútóbbi esztendőben — ép- i. a berendezések elavultsá- kihasználtsága miatt — e! »Jutottak az üzemben is a jii tfii .'rtumhoz, sót egy kicsit is lépték az „elméleti” fel- (t ^.határt. Ettől többet nem le- í'twi 1 termelni a hengersorok > Így0? korszerűsítése nélkül. ti t-u I* az utóbbi esztendők ug- (i g j'fZerű fejlődését elsősorban ,fi mencepark korszerűsítésé- f W’ ?z anyagmozgatás tökéle- .4 sével, a technológia mó- 1' Jtásával lehetett biztosítani, íl Jijk néhány mondatból kitű- i' V’ hogy a nagy- és kisbuga- rtl£ló berendezések egyre
