Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

2

ESZAKMAGYAROK5ZAG

Csütörtök, 1963. szeptember 12.'

Folytatódtak a magyar—Jugoszláv tárgyalások

Kádár János és Joszip Broz Tito szerdán folytatta tárgyalását a karagyorgyevói vadász- kastélyban.

A szívélyes és baráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemében lezajlott megbeszéléseken Kádár János és Joszip Broz Tito eszmecserét folytatott a magyar—jugoszláv kapcsolatokról, ezek, további sokoldalú erősítésének, valamint bővítésének távlatairól és lehetőségeiről.

Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai sikeresen fejlődnek, s Magyarországnak és Jugoszláviának — mint két, szocializmust építő és békéért harcoló szomszédos országnak — közös érdekei reális és szilárd alapot nyújtanák az egyKét műszakban!

(Folytatás az l. oldalról.)

bizonyos alkatrészek legyártásával, hanem mezőgazdasághoz, gépekhez értő szakemberekkel is. Évről évre több száz munkás ül kombájnra, aratógépre, szántó-traktorra, hogy pótolja a termelőszövetkezetek, a falu hiányzó traktorosait, így van ez ebben az évben is. Azonban most még több erőre, még több kettős műszakra van szükség, ha előbbre akarunk lépni a terméshozamok növelésében, a termelés fokozásában. És előbbre kell lépnünk. Ipari üzemeink nem zárkóznak el attól, hogy még több traktorossal segítsenek az őszi munkákban. Azonban sok esetben nem tudják, hova küldjék a szakembereket, nem tudják pontosan, mennyi és milyen területhez, gépekhez értő traktorosra van szükség, mert azoktól, akiknek szüksége lenne rá, nem kapnak megfelelő kérelmet, kellő felvilágosítást.

C gymagában véve már ez is furcsa dolog, azonban még furcsább az a. bánásmód, amelyben egy-egy gépállomáson az üzemektől, vagy a honvédségtől érkező szakemberek részesülnek. A Miskolci Drótgyárban panaszolták, hogy négy traktorosuk otthagyta az Alsózsolcai Gépállomást, mert nem kapott munkát! A tiszaladányi Magyar Róna Termelőszövetkezetben viszont aratási időben azt panaszolják, hogy a két műszak alatt általában kevesebb a gépek teljesítménye, mint az egy, vagy a nyújtott műszak alatt, mert a gépállomás traktorosai nem egyeznek meg a segítségükre érkező szakemberekkel. Nem akarják átadni a gépet, vitatkoznak; kit, milyen terület illet a végzett munkából, sőt előfordul, hogy csepülik a második műszakban végzett munkát ókkal, oktalanul. Más helyen viszont az ellátásról, a gondoskodásról panaszkodnak az üzemből érkezett traktorosok. Nem mindenütt törődnek velük. Érthetetlen, elgondolkodtató esetek ezek. A gépállomásoknak, a falunak, a termelőszövetkezeteknek dolgoznak, illetve több helyen csak dolgoznának, becsülettel, családjuktól, otthonuktól távol az üzemek küldöttei és nem köszönetét, nem elismerést kapnak, hanem átnéznek rajtuk, akadályozzák, hogy segíthessenek. — Ügy gondoljuk, nyugodtan ki lehet mondani: akik így cselekszenek, nem boldogulásunkat szolgálják, és minden* eszközzel meg kell akadályoznunk, hogy hasonló esetek bárhol, bármikor megismétlődhessenek.

A kettős műszakban dolgozó gépek számának növe- . léséhez persze van még más. kiaknázatlan lehetőség Is, és ez elsősorban a járások vezetőin múlik. A sátoraljaújhelyi járás területén pé'dául több mint száz traktor szánt két műszakban és számuk napról napra nő, mert a járás vezetőinek kezdeményezésére és segítségével minden községben, minden kisebb vállalatnál megnézték, megkérdezték: van-e traktorhoz, szántáshoz értő ember. És volt, van, találnak még ma is. Csak legyen aki keressen, legyen aki igazán szívén viselje az őszi mezőgazdasági munkák ügyét, s meg is tegye érte mindazt, ami nem csupán hivatásbeli, hanem emberi kötelessége is! Barcsa Sándor

más közötti kapcsolatok további erősítésére és fejlesztésére.

A tárgyalások során a két vezető különös figyelmet fordított a magyar—jugoszláv

gazdasági együttműködés kérdéseire.

Kádár János és Joszip Broz Tito, valamint munkatársaik a megbeszélések során megvizsgálták a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, valamint a nemzetközi munkásmozgalom időszerű -problémáit.

Az atomcsend-szerződés az amerikai szenátus előtt

Kennedy levelet intéseit a hét párt vesetőihes

Az amerikai szenátus szerdán — immár harmadik napja — folytatta a vitát a moszkvai atomcsend-szerződés ratifikálásáról.

A vita harmadik napján Kennedy elnök levelet intézett Mansfield szenátorhoz, a Demokrata Párt szenátusi vezetőjéhez és Dirksen szenátorhoz, a Köztársasági Párt szenátusi vezetőjéhez.

A levélben Kennedy sürgeti az atomcsend-szerződés ratifikálását és többek közt hangsúlyozza: „nemcsak biztonságos, hanem szükséges is az Egyesült Államok és az egész emberiség érdekében, hogy a szenátus most ratifikálja ezt a szerződést és ezáltal megerősödjék a békéhez fűzött remény, amelyet ez a szerződés kelt.

A továbbiakban az elnök — hasonlóan ahhoz a levélhez, amelyet Gilpatric hadügyminiszterhelyettes nemrég a szenátus hadügyi bizottságához intézett —

„feltétel nélkülj és egyértelmű” igeretet tett arra, hogy a vezérkari főnökök által követelt biztosítékoknak eleget tesznek. Kennedy négy pontban foglalta

Rusk az atomcsendről és a további tárgyalásokról

Dean Rusk amerikai külügyminiszter Miamiban kedden az amerikai légió értekezletén mondott beszédében számos nemzetközi kérdéssel foglalkozott.

A részleges atomcsend-szerződés — mondotta — csökkenti a nukleáris világégés veszélyét. Éppen ezért, ha az amerikai szenátus elutasítaná a megállapodás ratifikálását, ez veszélyeztetné az Egyesült Államok helyzetét és csapás lenne a békére: a szerződés elutasítása lehetetlenné tenné a fegyverkezés ellenőrzését cs csökkenne a veszélyes kérdések megoldásának lehetősége.

Az amerikai külügyminiszter foglalkozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folytatandó további tárgyalásokkal is.

Reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodásra jut egymással a meg- lepctésszcrű támadások és

Újabb aláírások az atomcsend-szerzödásen

Folytatódik a moszkvai részleges atomcsend-szerződés aláírása: a szovjet fővárosban szerdán az. osztrák nagykövet írta alá a szérződést, Washingtonban pedig az osztrák nagykövet és Sierra Leone megbízottja; valamint’a Gabon Köztársaság nagykövete írta alá a szerződés amerikai példányát.

a véletlen folytán, vagy számítási hibából kirobbanható háború megelőzésében.

Hívei vagyunk továbbá —■’ bár ezt lényegesen nehezebb lesz elérni —, a haditermelés lelassításának és megfelelő ellenőrzés mellett a fegyverzet jelenlegi színvonala csökkentésének is — mondotta. Nekünk és szövetségeseinknek természetesen érdekeink fűződnek a berlini és más vitás kérdések alapján esetleg előálló válság kiküszöböléséhez, vagy legalább is csökkentéséhez. . *

Rusk hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások túllépik a két állam érdekeinek kereteit és így c tárgyalásokban részt kell vcnniök az Egyesült Államok nyugati szövetségeseinek, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében és más fórumokon az el nem kötelezett országoknak is.

Ugyanaltkor az amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, jobbá kell tenni az együttműködést az Atlanti Szövetség keretei között és előre kell haladni olyan kérdésekben, mint a kereskedelmi tárgyalások, a politikai és katonai együttműködés, ideértve a sokoldalú NATO nukleáris erők megteremtésének kérdését is.

össze ezeket a biztosítékokat

nevezetesen, hogy az Egyesült Államok erőteljesen folytatja a szerződés által nem érintett földalatti nukleáris fegyverkf' sérleteket; megőrzi a levegő* ben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett atomfegyver- kísérletek felújítására irányuló képességét; tökéletesíti és kiterjeszti a más országok által esetleg folytatott kísérleÜ robbantások észleléséhez szükséges hálózatot és végül folytatja a fegyverzetek tökéletesítésének programját.

Kennedy szükségesnek tartotta külön is hangsúlyozni; „a szerződés semmilyen vonatkozásban sem korlátozza 3 fegyveres erők főparancsnokának azt a hatáskörét, hogy aü Egyesült Államok és szövetségeseinek védelmére nukleáris fegyvereket vessen be, ha » helyzet ilyen súlyos döntést megkövetel”;

Az elnök levelét Dirksen köztársaságpárti szenátor is- mertelte a szerdai ülésen; Hír- ügynökségi jelentések szerint azzal, hogy nem a demokrata párti Mansfield, hanem a republikánus Dirksen ismertette a levelet, kifejezésre akarták juttatni:

mindkét párt támogatja

a moszkvai atomcsend- szerződés ratifikálását.

A szerződés ellenzői rnéi nem hallatták szavukat a ratifikációs vitában, legfeljebb i ovid közbeszólásokra szorítkoztak és a sajtónak nyilatkoztak.

Megdöbbentő kínai provokáció

7-én kínai álmegkísérelték, határállomáson

Szeptember lampolgárok hogy • nauski keresztül

szovjetcllénes propagandaanyagot csempésszenek be szovjet területre, s amikor a vámőrség ebben megakad dályozta őket, minősíthetetlenül duvra provokációhoz folyamodtak.

A szerdai szovjet lapok — a Pravda, a Komszomolszkaja Pravda, a Trud és a többiek — szemtanúk beszámolói alapján részleteket ismertetnek a határállomáson történt példátlan botrányról.

Kutakov, a nauski vámőrség parancsnoka elmondotta, hogy

a botrányt 73 kínai egyetemi liallgató és a vonatszemélyzet 19 tagja okozta. Amikor a vámőrök elkobozták az orosz .nyelven kinyomtatott szovjet- ellenes iratokat, Hsziao Ven- liii, a kínai vasutascsoport vezetője és a diákok

a vámőröket a hálókocsi- fülkékbe zárták, majd mikrofon és hangerősítő segítségével orosz nyelven harsogták, hogy a szovjet vámosok kifosztották a kínai utasokat.

A szovjet kormányt sértegető kijelentésekkel vitát akartak provokálni az állomáson tartózkodó orosz munkásokkal és vasutasokkal. A szovjet határXVII.

J-J olott nekem eleve az volt a szándékom, hogy a bolyóki kopár dombon épült új város álljon az előtérben, Fü- gédi és a többiek (jó magam is) apró pontokként' körülötte év' mellette mocorogjanak.

Vídéant consoles.

„Persze, 'elvtársak, még rengeteg hiányosságaink vannak, ezeket fel kell tárni és nem szabad kesztyűs kézzel nyúlni a problémák megoldásához, hanem ki kell alakítani azokat a szempontokat, amelyek még útját állják szocialista fejlődésünknek” — nem: akkor inkább mesélgetek tovább, még ha egyeseknek nem is tetszik ez a felszínesnek tűnő mesélgetésem és okoskodásom.

És azért sem sorolom fel, hogy a . segédmunkásoknak aránylag alacsony az órabérük, bajok vannak a teljesítmények és normák körül, munkaerővándorlás észlelhető, bürokratizmus tapasztalható, feszítettek a tervek, tökéletlen a gépesítés, anyaghiánnyal kell bajlódni, stb., stb., stb.

Hiszen bőven vannak, akik ezt elmondják helyettem, job. ban és pontosabban. Én félek is elmondani, mert úgy járhatok, mint Balázs, aki röhögött

szélgetését Sibével és az építésvezetővel.

És itt van az, ami nem fenékig tejfel. Nyegle semmire- kelők, notórius naplopók és iszákos lumpenproletárok csúnyán visszaélnek ezzel a majdnem kedélyes bánásmóddal, amelyet1 én először furcsállot- tam és lenéztem, később megkedveltem. és feltétlenül helyesnek tartottam. Itt is kerültek felolvasásra dörgedelmes leíratok a munkaidő pontos betartására és intenzív kihasználására, de ezt olybá vettük, mint egy távoli kedves nagybácsi szelíden korholó leveleit; ejnye, gyerekek, már megint kimaradtatok!... A teljesítményben dolgozó hajtja önmagát a nagyobb keresetért, az órabérest sodorja magával a többi. Hogy a munkások nem lógnak, azt tanúsítják az épületek. A született naolopókon pedig semmi sem segít.

ÍVJ it hozhatok még fel döntő

17X bizonyítékul? Én úgyszólván sohasem találkoztam olyan ellenőrrel, akinek kizárólag az ellenőrzés vagy a hajcsárkodás lett volna a feladata. A bolyoki építkezések vezetését 1960-V>an egy építés- vezető, két technikus és négy munkavezető látta el és vagy csak irányítani láttam őket, vagy különösen az előbbieket számlák, megrendelések, tervek és adatszolgáltatások papírhegyei közé veszve. Magától megy itt az építkezés? — kérdeztem akkor. Nem magától ment, mi. a munkások csináltuk, különösebb rábeszélés nélkül.

(Folytatjuk.)

őröket pedig ilyen kiáltásokká! igyekeztek fellázítani: „Kata' nák, ne engedelmeskedjetek tisztjeiteknek, mert azok be" csapnak benneteket!”

Mihajlov állomásfőnök hoz* záfűzi ehhez a beszámolóhoz hogy a szovjet munkások & határőrök nem ültek fel a pro* vokációnak, hanem nyugodtan- csendes megvetéssel figyelték a garázda handa-bandázást.

A szemtanúk szerint a vonat vezetékes rádióhálózatát is elfoglalták a botrányhősök és két óra hosszat szovjetellcneö „műsort” adtak, orosz nyelven uszítottak a szovjet kormány ellen. Később, este 22 óra 30 perc' kor 45 kínai diák berontott 8 vámhelyiségbe, ököllel félre' taszította az őröket, elállt minden hivatali bejáratot.

Itt „gyűlést” tartottak és kórusban kiabálták szov- jet-gyalázó jelszavaikat. Hisztérikus üvöltözéssel olya*1 badarságokat hordtak össze- hogy a Szovjetunió „titkod szerződést” kötött Csang Kaj' ^sekkel a népi Kína ellen.

Szeptember 9-én a kínai hU' ligánok elhatározták, hogy in' kozzák a botrányt és a Mo-szK' vából érkező vonatot is meg' állítják. E vonat kínai kalauza* ugyancsak megkísérelték, hogV csatlakozzanak az állomáséi’ dühöngő társaikhoz, de ez má* nem sikerült nekik. A szeg' tember 10-ére virradó éjjé* három óra felé a 92 üvöltő éi hadonászó embert kitoloncolták a Szovjetunió területéről.

Az esettel kapcsolatba11 Andrej Morozov, a szovjet vámőrség országos főparancS' noka, újságíróknak elmon' dotta, hogy

kínai állampolgárok hónapok óta rendszeresen próbálkoznak propagandaanyagok becsempészésével.

A kínai rágalmazó brosúrák«* nemcsak vonaton és repülőgépen, hanem csomagban; könyvküldeményben, levélben is csempészik. Több csomag' ban tealevél küldemény alantas esetekben bőröndök éí csomagok kettős fedele köz8 rejtik a brosúrákat. Ezek 3 hagyományos csempészfogásol*' is azt mutatják, hogy a provo' kátorok tisztában vannak ^ , szovjet vámrendelkezésekkélf •s tudatosan sértik meg azoka*nünket kérdezősködéssel, mivel látta, hogy pihenünk és eszünk. Mindjárt tovább mentek, én pedig a szégyentől megsemmisülve rogytam visz. sza helyemre. Sokáig a csúfolódások céltáblája voltam. .

|%/| őst, utólag, már nem szé- gyellem annyira a dolgot, viszont mélyen elgondolkodtat a fegyelem kérdése. Máig sem vagyok teljesen tisz- ■tába vele. Amikor üveges lettem, az első napon óriási veszekedésbe cseppentem bele. a mesterek valami szakmai kérdésen vitatkoztak a részlegvezetővel, dé úgy, hogy biztosra vettem, most meg fogják ölni, izekre tépik és csontjait a kutyák elé vétik. Egy óra múlva nyájasan tréfálkoztak egymással. Azt hiszem, ebben az esetben talán a mestereknek volt igazuk, és a vezető később cl is ismerte ezt. Nem halt bele. Én valamikor fegyelmit kaptam azért, mert egy ostoba főnököm helytelennek és veszélyesnek tartott rendelkezését nem hajtottam végre. Nem ítéltek el súlyosan, de nem is mentettek fel. Formális és névleges kis büntetést szabtak ki rám olyan indokolással, hogy a szolgálati szabályzat szerint a parancsot végre kellett volna hajtanom, és egy idejűleg a felsőbbsésnek írásba1! jelentést kellett volna tennem.

Ilyen fogalmazás'.! szolgálati szabályzattal az építőinarban nem találkoztam. Meglepően fesztelen, könnyed, közvetlen és barátságos az -érintkezési mód beosztott és féllebbvalé. között Vesd össze Stark bea seiyempapian nanarara, es ma kénytelen azzal takarózni.

Ha tisztességes akarok len. ni, be kell vallanom, hogy az öt év alatt emberséges bánás, módot, jóleső: gondoskodást tapasztaltam vállalatom részéről. Lehetne a kákán csomót keresni, de én nem szívesen keresem, mert ilyenkor rendszerint melléfogok. Mesélgetek tovább, aki pedig megún- ta, nyugodtan lökje félre

Emlékeztetem legközelebbi munkatársaimat egy apró kis jelenetre, amit valószínűleg mindnyájan régen elfelejtettek. Talán a római II-es épür létén dolgoztunk egy páran és kilenc óra körül alaposan megéhezvén, a cejgkamrában reggeliztünk. A cejgkamra az épülő ház egyik alkalmatos helyisége, amit egy szakmunkáscsoport munkája ide. jére ideiglenesen lefoglal magának pihenőhelynek, étkezőnek, dohányzónak, társalgó, nak, fürdőszobának, öltözőnek, elsősorban pedig műhelynek és raktárnak. Ott eszegettünk a falhoz támasztott üveg- csomók között, gittesdobozo- kon üldögélve, én a rögtönzött szabászasztalon, két bakra helyezett ajtólapon terpeszkedtem, Ügy emlékszem, éppen

arról volt szó, hogy a cejgkamra sokirányú használatát még tovább kellene bővíteni és valami módon hálószoba céljaira is alkalmatossá tenni, mert Vörös Gyuszi egy tip-top elvált asszonyt fedezett fel a segédmunkások között, flusz- papírunk pedig bőségesen akadt, — amikor hirtelen kinyílt az ajtó és a vállalat igaz. gatója lépett be kíséretével. Amolyan helyszíni szemlét tartott az építkezéseken.

Előre kell bocsátanom, hogy hosszú éveken keresztül olyan testületnél szolgáltam, amely az ország második hadseregének számított és megkövetelte a fegyelmezett, katonás magatartást és a minden lazaság nélküli pontosságot. Ez a sok évi beidegződöttség volt az oka annak, hogy az ajtó nyílására és az igazgató megjelenésére úgy ugrottam le az asztalról, mint akit villám sújtott le és feszes vigyázz-állásba vágtam magam.

A többiek, akik nyugodtan ülve maradtak és tovább falatozták szalonnájukat, harsány röhögésben törtek ki. Maga aa igazgató is jóindulatúan elmosolyodott, karjával elhárító kis mozdulatot tett. jó étvágyat kívánt, és jaem is zavart ben-