Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

2 ESZAKMAGYAROK5ZAG Csütörtök, 1963. szeptember 12.' Folytatódtak a magyar—Jugoszláv tárgyalások Kádár János és Joszip Broz Tito szerdán folytatta tárgya­lását a karagyorgyevói vadász- kastélyban. A szívélyes és baráti légkör­ben, a kölcsönös megértés szel­lemében lezajlott megbeszélé­seken Kádár János és Joszip Broz Tito eszmecserét folyta­tott a magyar—jugoszláv kap­csolatokról, ezek, további sok­oldalú erősítésének, valamint bővítésének távlatairól és le­hetőségeiről. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai sikeresen fejlődnek, s Magyarországnak és Jugoszláviának — mint két, szocializmust építő és békéért harcoló szomszédos országnak — közös érdekei reális és szi­lárd alapot nyújtanák az egy­Két műszakban! (Folytatás az l. oldalról.) bizonyos alkatrészek legyártásával, hanem mezőgazdaság­hoz, gépekhez értő szakemberekkel is. Évről évre több száz munkás ül kombájnra, aratógépre, szántó-traktorra, hogy pótolja a termelőszövetkezetek, a falu hiányzó traktorosait, így van ez ebben az évben is. Azonban most még több erőre, még több kettős műszakra van szükség, ha előbbre akarunk lépni a terméshozamok növelésében, a termelés fokozásában. És előbbre kell lépnünk. Ipari üzemeink nem zárkóznak el attól, hogy még több traktorossal segítsenek az őszi munkákban. Azonban sok esetben nem tudják, hova küldjék a szakembereket, nem tudják pontosan, mennyi és milyen területhez, gépekhez értő traktorosra van szükség, mert azoktól, akiknek szüksége lenne rá, nem kapnak meg­felelő kérelmet, kellő felvilágosítást. C gymagában véve már ez is furcsa dolog, azonban még furcsább az a. bánásmód, amelyben egy-egy gépállomáson az üzemektől, vagy a honvédségtől érkező szakemberek részesülnek. A Miskolci Drótgyárban pana­szolták, hogy négy traktorosuk otthagyta az Alsózsolcai Gépállomást, mert nem kapott munkát! A tiszaladányi Ma­gyar Róna Termelőszövetkezetben viszont aratási időben azt panaszolják, hogy a két műszak alatt általában keve­sebb a gépek teljesítménye, mint az egy, vagy a nyújtott műszak alatt, mert a gépállomás traktorosai nem egyeznek meg a segítségükre érkező szakemberekkel. Nem akarják átadni a gépet, vitatkoznak; kit, milyen terület illet a vég­zett munkából, sőt előfordul, hogy csepülik a második mű­szakban végzett munkát ókkal, oktalanul. Más helyen vi­szont az ellátásról, a gondoskodásról panaszkodnak az üzemből érkezett traktorosok. Nem mindenütt törődnek velük. Érthetetlen, elgondolkodtató esetek ezek. A gépállo­másoknak, a falunak, a termelőszövetkezeteknek dolgoznak, illetve több helyen csak dolgoznának, becsülettel, család­juktól, otthonuktól távol az üzemek küldöttei és nem köszö­netét, nem elismerést kapnak, hanem átnéznek rajtuk, aka­dályozzák, hogy segíthessenek. — Ügy gondoljuk, nyugod­tan ki lehet mondani: akik így cselekszenek, nem boldo­gulásunkat szolgálják, és minden* eszközzel meg kell aka­dályoznunk, hogy hasonló esetek bárhol, bármikor meg­ismétlődhessenek. A kettős műszakban dolgozó gépek számának növe- . léséhez persze van még más. kiaknázatlan lehetőség Is, és ez elsősorban a járások vezetőin múlik. A sátoralja­újhelyi járás területén pé'dául több mint száz traktor szánt két műszakban és számuk napról napra nő, mert a járás vezetőinek kezdeményezésére és segítségével minden köz­ségben, minden kisebb vállalatnál megnézték, megkérdez­ték: van-e traktorhoz, szántáshoz értő ember. És volt, van, találnak még ma is. Csak legyen aki keressen, legyen aki igazán szívén viselje az őszi mezőgazdasági munkák ügyét, s meg is tegye érte mindazt, ami nem csupán hivatásbeli, hanem emberi kötelessége is! Barcsa Sándor más közötti kapcsolatok to­vábbi erősítésére és fejleszté­sére. A tárgyalások során a két vezető különös figyelmet for­dított a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés kér­déseire. Kádár János és Joszip Broz Tito, valamint munkatársaik a megbeszélések során megvizs­gálták a legfontosabb nemzet­közi kérdéseket, valamint a nemzetközi munkásmozgalom időszerű -problémáit. Az atomcsend-szerződés az amerikai szenátus előtt Kennedy levelet intéseit a hét párt vesetőihes Az amerikai szenátus szer­dán — immár harmadik napja — folytatta a vitát a moszkvai atomcsend-szerződés ratifiká­lásáról. A vita harmadik napján Kennedy elnök levelet intézett Mansfield szenátorhoz, a De­mokrata Párt szenátusi vezető­jéhez és Dirksen szenátorhoz, a Köztársasági Párt szenátusi vezetőjéhez. A levélben Kennedy sürgeti az atomcsend-szer­ződés ratifikálását és többek közt hangsúlyozza: „nemcsak biztonságos, hanem szükséges is az Egyesült Álla­mok és az egész emberiség ér­dekében, hogy a szenátus most ratifikálja ezt a szerződést és ezáltal megerősödjék a béké­hez fűzött remény, amelyet ez a szerződés kelt. A továbbiakban az elnök — hasonlóan ahhoz a levélhez, amelyet Gilpatric hadügymi­niszterhelyettes nemrég a sze­nátus hadügyi bizottságához intézett — „feltétel nélkülj és egyér­telmű” igeretet tett arra, hogy a vezérkari főnökök által követelt biztosítékok­nak eleget tesznek. Kennedy négy pontban foglalta Rusk az atomcsendről és a további tárgyalásokról Dean Rusk amerikai külügy­miniszter Miamiban kedden az amerikai légió értekezletén mondott beszédében számos nemzetközi kérdéssel foglalko­zott. A részleges atomcsend-szer­ződés — mondotta — csökkenti a nukleáris világégés veszé­lyét. Éppen ezért, ha az amerikai szenátus elutasítaná a megállapodás ratifikálását, ez veszélyez­tetné az Egyesült Államok helyzetét és csapás lenne a békére: a szerződés el­utasítása lehetetlenné ten­né a fegyverkezés ellenőr­zését cs csökkenne a ve­szélyes kérdések megoldá­sának lehetősége. Az amerikai külügyminisz­ter foglalkozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött folytatandó további tár­gyalásokkal is. Reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapo­dásra jut egymással a meg- lepctésszcrű támadások és Újabb aláírások az atomcsend-szerzödásen Folytatódik a moszkvai rész­leges atomcsend-szerződés alá­írása: a szovjet fővárosban szerdán az. osztrák nagykövet írta alá a szérződést, Washing­tonban pedig az osztrák nagy­követ és Sierra Leone megbí­zottja; valamint’a Gabon Köz­társaság nagykövete írta alá a szerződés amerikai példányát. a véletlen folytán, vagy számítási hibából kirob­banható háború megelőzé­sében. Hívei vagyunk továbbá —■’ bár ezt lényegesen nehezebb lesz elérni —, a haditermelés lelassításának és megfelelő el­lenőrzés mellett a fegyverzet jelenlegi színvonala csökken­tésének is — mondotta. Ne­künk és szövetségeseinknek természetesen érdekeink fű­ződnek a berlini és más vitás kérdések alapján esetleg elő­álló válság kiküszöböléséhez, vagy legalább is csökkentésé­hez. . * Rusk hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti tárgyalások túl­lépik a két állam érdekeinek kereteit és így c tárgyalásokban részt kell vcnniök az Egyesült Álla­mok nyugati szövetsége­seinek, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete kere­tében és más fórumokon az el nem kötelezett orszá­goknak is. Ugyanaltkor az amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, jobbá kell tenni az együtt­működést az Atlanti Szövetség keretei között és előre kell ha­ladni olyan kérdésekben, mint a kereskedelmi tárgyalások, a politikai és katonai együtt­működés, ideértve a sokoldalú NATO nukleáris erők meg­teremtésének kérdését is. össze ezeket a biztosítékokat nevezetesen, hogy az Egyesült Államok erőteljesen folytatja a szerződés által nem érintett földalatti nukleáris fegyverkf' sérleteket; megőrzi a levegő* ben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett atomfegyver- kísérletek felújítására irányu­ló képességét; tökéletesíti és kiterjeszti a más országok ál­tal esetleg folytatott kísérleÜ robbantások észleléséhez szük­séges hálózatot és végül foly­tatja a fegyverzetek tökélete­sítésének programját. Kennedy szükségesnek tar­totta külön is hangsúlyozni; „a szerződés semmilyen vonat­kozásban sem korlátozza 3 fegyveres erők főparancsnoká­nak azt a hatáskörét, hogy aü Egyesült Államok és szövetsé­geseinek védelmére nukleáris fegyvereket vessen be, ha » helyzet ilyen súlyos döntést megkövetel”; Az elnök levelét Dirksen köztársaságpárti szenátor is- mertelte a szerdai ülésen; Hír- ügynökségi jelentések szerint azzal, hogy nem a demokrata párti Mansfield, hanem a re­publikánus Dirksen ismertette a levelet, kifejezésre akarták juttatni: mindkét párt támogatja a moszkvai atomcsend- szerződés ratifikálását. A szerződés ellenzői rnéi nem hallatták szavukat a rati­fikációs vitában, legfeljebb i ovid közbeszólásokra szorít­koztak és a sajtónak nyilat­koztak. Megdöbbentő kínai provokáció 7-én kínai ál­megkísérelték, határállomáson Szeptember lampolgárok hogy • nauski keresztül szovjetcllénes propaganda­anyagot csempésszenek be szovjet területre, s amikor a vámőrség ebben megakad dályozta őket, minősíthe­tetlenül duvra provokáció­hoz folyamodtak. A szerdai szovjet lapok — a Pravda, a Komszomolszkaja Pravda, a Trud és a többiek — szemtanúk beszámolói alapján részleteket ismertetnek a ha­tárállomáson történt példátlan botrányról. Kutakov, a nauski vámőrség parancsnoka elmondotta, hogy a botrányt 73 kínai egyetemi liallgató és a vonatszemélyzet 19 tagja okozta. Amikor a vámőrök elkobozták az orosz .nyelven kinyomtatott szovjet- ellenes iratokat, Hsziao Ven- liii, a kínai vasutascsoport ve­zetője és a diákok a vámőröket a hálókocsi- fülkékbe zárták, majd mikrofon és hangerősítő segítségével orosz nyelven harsogták, hogy a szovjet vámosok kifosztották a kí­nai utasokat. A szovjet kormányt sértegető kijelentésekkel vitát akartak provokálni az állomáson tar­tózkodó orosz munkásokkal és vasutasokkal. A szovjet határ­XVII. J-J olott nekem eleve az volt a szándékom, hogy a bolyóki kopár dombon épült új város álljon az előtérben, Fü- gédi és a többiek (jó magam is) apró pontokként' körülötte év' mellette mocorogjanak. Vídéant consoles. „Persze, 'elvtársak, még ren­geteg hiányosságaink vannak, ezeket fel kell tárni és nem szabad kesztyűs kézzel nyúlni a problémák megoldásához, hanem ki kell alakítani azo­kat a szempontokat, amelyek még útját állják szocialista fejlődésünknek” — nem: ak­kor inkább mesélgetek tovább, még ha egyeseknek nem is tet­szik ez a felszínesnek tűnő mesélgetésem és okoskodásom. És azért sem sorolom fel, hogy a . segédmunkásoknak aránylag alacsony az órabé­rük, bajok vannak a teljesít­mények és normák körül, munkaerővándorlás észlelhető, bürokratizmus tapasztalható, feszítettek a tervek, tökéletlen a gépesítés, anyaghiánnyal kell bajlódni, stb., stb., stb. Hiszen bőven vannak, akik ezt elmondják helyettem, job. ban és pontosabban. Én félek is elmondani, mert úgy járha­tok, mint Balázs, aki röhögött szélgetését Sibével és az épí­tésvezetővel. És itt van az, ami nem fe­nékig tejfel. Nyegle semmire- kelők, notórius naplopók és iszákos lumpenproletárok csú­nyán visszaélnek ezzel a majd­nem kedélyes bánásmóddal, amelyet1 én először furcsállot- tam és lenéztem, később meg­kedveltem. és feltétlenül he­lyesnek tartottam. Itt is kerül­tek felolvasásra dörgedelmes leíratok a munkaidő pontos betartására és intenzív kihasz­nálására, de ezt olybá vettük, mint egy távoli kedves nagy­bácsi szelíden korholó leveleit; ejnye, gyerekek, már megint kimaradtatok!... A teljesít­ményben dolgozó hajtja önma­gát a nagyobb keresetért, az órabérest sodorja magával a többi. Hogy a munkások nem lógnak, azt tanúsítják az épü­letek. A született naolopókon pedig semmi sem segít. ÍVJ it hozhatok még fel döntő 17X bizonyítékul? Én úgy­szólván sohasem találkoztam olyan ellenőrrel, akinek kizá­rólag az ellenőrzés vagy a haj­csárkodás lett volna a fel­adata. A bolyoki építkezések vezetését 1960-V>an egy építés- vezető, két technikus és négy munkavezető látta el és vagy csak irányítani láttam őket, vagy különösen az előbbieket számlák, megrendelések, ter­vek és adatszolgáltatások pa­pírhegyei közé veszve. Magától megy itt az építkezés? — kér­deztem akkor. Nem magától ment, mi. a munkások csinál­tuk, különösebb rábeszélés nélkül. (Folytatjuk.) őröket pedig ilyen kiáltásokká! igyekeztek fellázítani: „Kata' nák, ne engedelmeskedjetek tisztjeiteknek, mert azok be" csapnak benneteket!” Mihajlov állomásfőnök hoz* záfűzi ehhez a beszámolóhoz hogy a szovjet munkások & határőrök nem ültek fel a pro* vokációnak, hanem nyugodtan- csendes megvetéssel figyelték a garázda handa-bandázást. A szemtanúk szerint a vonat vezetékes rádió­hálózatát is elfoglalták a botrányhősök és két óra hosszat szovjetellcneö „műsort” adtak, orosz nyel­ven uszítottak a szovjet kormány ellen. Később, este 22 óra 30 perc' kor 45 kínai diák berontott 8 vámhelyiségbe, ököllel félre' taszította az őröket, elállt min­den hivatali bejáratot. Itt „gyűlést” tartottak és kórusban kiabálták szov- jet-gyalázó jelszavaikat. Hisztérikus üvöltözéssel olya*1 badarságokat hordtak össze- hogy a Szovjetunió „titkod szerződést” kötött Csang Kaj' ^sekkel a népi Kína ellen. Szeptember 9-én a kínai hU' ligánok elhatározták, hogy in' kozzák a botrányt és a Mo-szK' vából érkező vonatot is meg' állítják. E vonat kínai kalauza* ugyancsak megkísérelték, hogV csatlakozzanak az állomáséi’ dühöngő társaikhoz, de ez má* nem sikerült nekik. A szeg' tember 10-ére virradó éjjé* három óra felé a 92 üvöltő éi hadonászó embert kitoloncolták a Szovjet­unió területéről. Az esettel kapcsolatba11 Andrej Morozov, a szovjet vámőrség országos főparancS' noka, újságíróknak elmon' dotta, hogy kínai állampolgárok hóna­pok óta rendszeresen pró­bálkoznak propaganda­anyagok becsempészésével. A kínai rágalmazó brosúrák«* nemcsak vonaton és repülőgé­pen, hanem csomagban; könyvküldeményben, levélben is csempészik. Több csomag' ban tealevél küldemény ala­ntas esetekben bőröndök éí csomagok kettős fedele köz8 rejtik a brosúrákat. Ezek 3 hagyományos csempészfogásol*' is azt mutatják, hogy a provo' kátorok tisztában vannak ^ , szovjet vámrendelkezésekkélf •s tudatosan sértik meg azoka*­nünket kérdezősködéssel, mi­vel látta, hogy pihenünk és eszünk. Mindjárt tovább men­tek, én pedig a szégyentől megsemmisülve rogytam visz. sza helyemre. Sokáig a csúfoló­dások céltáblája voltam. . |%/| őst, utólag, már nem szé- gyellem annyira a dol­got, viszont mélyen elgondol­kodtat a fegyelem kérdése. Máig sem vagyok teljesen tisz- ■tába vele. Amikor üveges let­tem, az első napon óriási ve­szekedésbe cseppentem bele. a mesterek valami szakmai kér­désen vitatkoztak a részlegve­zetővel, dé úgy, hogy biztosra vettem, most meg fogják ölni, izekre tépik és csontjait a ku­tyák elé vétik. Egy óra múlva nyájasan tréfálkoztak egymás­sal. Azt hiszem, ebben az eset­ben talán a mestereknek volt igazuk, és a vezető később cl is ismerte ezt. Nem halt bele. Én valamikor fegyelmit kap­tam azért, mert egy ostoba fő­nököm helytelennek és veszé­lyesnek tartott rendelkezését nem hajtottam végre. Nem ítéltek el súlyosan, de nem is mentettek fel. Formális és névleges kis büntetést szabtak ki rám olyan indokolással, hogy a szolgálati szabályzat szerint a parancsot végre kel­lett volna hajtanom, és egy idejűleg a felsőbbsésnek írás­ba1! jelentést kellett volna ten­nem. Ilyen fogalmazás'.! szolgálati szabályzattal az építőinarban nem találkoztam. Meglepően fesztelen, könnyed, közvetlen és barátságos az -érintkezési mód beosztott és féllebbvalé. között Vesd össze Stark be­a seiyempapian nanarara, es ma kénytelen azzal takarózni. Ha tisztességes akarok len. ni, be kell vallanom, hogy az öt év alatt emberséges bánás, módot, jóleső: gondoskodást tapasztaltam vállalatom részé­ről. Lehetne a kákán csomót keresni, de én nem szívesen keresem, mert ilyenkor rend­szerint melléfogok. Mesélge­tek tovább, aki pedig megún- ta, nyugodtan lökje félre Emlékeztetem legközelebbi munkatársaimat egy apró kis jelenetre, amit valószínűleg mindnyájan régen elfelejtet­tek. Talán a római II-es épür létén dolgoztunk egy páran és kilenc óra körül alaposan megéhezvén, a cejgkamrában reggeliztünk. A cejgkamra az épülő ház egyik alkalmatos helyisége, amit egy szak­munkáscsoport munkája ide. jére ideiglenesen lefoglal ma­gának pihenőhelynek, étkező­nek, dohányzónak, társalgó, nak, fürdőszobának, öltözőnek, elsősorban pedig műhelynek és raktárnak. Ott eszegettünk a falhoz támasztott üveg- csomók között, gittesdobozo- kon üldögélve, én a rögtönzött szabászasztalon, két bakra he­lyezett ajtólapon terpeszked­tem, Ügy emlékszem, éppen arról volt szó, hogy a cejg­kamra sokirányú használatát még tovább kellene bővíteni és valami módon hálószoba céljaira is alkalmatossá tenni, mert Vörös Gyuszi egy tip-top elvált asszonyt fedezett fel a segédmunkások között, flusz- papírunk pedig bőségesen akadt, — amikor hirtelen ki­nyílt az ajtó és a vállalat igaz. gatója lépett be kíséretével. Amolyan helyszíni szemlét tartott az építkezéseken. Előre kell bocsátanom, hogy hosszú éveken keresztül olyan testületnél szolgáltam, amely az ország második hadseregé­nek számított és megkövetelte a fegyelmezett, katonás maga­tartást és a minden lazaság nélküli pontosságot. Ez a sok évi beidegződöttség volt az oka annak, hogy az ajtó nyílá­sára és az igazgató megjelené­sére úgy ugrottam le az asztal­ról, mint akit villám sújtott le és feszes vigyázz-állásba vágtam magam. A többiek, akik nyugodtan ülve maradtak és tovább fala­tozták szalonnájukat, harsány röhögésben törtek ki. Maga aa igazgató is jóindulatúan el­mosolyodott, karjával elhárító kis mozdulatot tett. jó étvágyat kívánt, és jaem is zavart ben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom