Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

f“ ESSAKMäGTABOKSZAO 3 ÜfcetiSa* 1963. szeptember ií.7 Békenagygyűlés a Diósgyőri Gépgyárban Lapunk tegnapi számában beszámoltunk arról az ünnep­ségről, amelyet a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Diósgyőri Gépgyár pártbizott­sága és békebizottsága rende­zett az 1943. szeptember 9-i béketüntetés emlékére. A „B"-gyáregység kultúrter- Jnét megtöltötték az érdeklő­dök. Ott volt az emlékezetes béketüntetés sok részvevője is. Alsó képünkön: Polák Lajos elvtárs, az „N”-gyáregység KlSZ-titkára átveszi az emlék­táblát a gyár fiataljai nevé­ben Oszip István elvtárstól — a tüntetés egyik fő szervező­jétől. I < • ,,\4 -;»M Nehéz itt földművelőnek lenni Hétssástís holdas kajssíharackost telepítenek Gönc környékén Gönc környékén a hegyaljai szőlőket kipusztító filoxéra ■ész után nem szőlőt, hanem nkább kajszibarackot telepí­tettek, amely igen jól bevált. utóbbi években elsősorban riportra szedték. Gönc és a tömyező községek határában tiintegy 20 ezer termőfát tar­tanak nyilván, ezek közül több már 80—100 éves. A gönci tájfajta kajszibarack középkorai érésű, bő termő és jól bírja a szállítást. Különle­ges íze és zamata van és va­lamivel nagyobb a rózsaba­racknál. Mint az idei, három kánikulai hullámmal bővelke­dő nyár ismét bebizonyította, Az idén megkezdik a földgáz használatát a December 4 Drótművekben is X miskolci December 4 Drótmüvek ipari kemencéi je­lenleg még a szénből költsége­sen előállítható generátorgáz- Zal üzemelnek. A hajdúszo- boszlój földgáznak a borsodi iparvidékre való elvezetésével, a Lenin Kohászati Művekhez, az özdi Kohászati Üzemek­hez, a Diósgyőri Gépgyárhoz, a Borsodi Vegyikombináthoz ha­sonlóan megnyílt a lehetőség, hogy ebben a gyárban is rátér­hessenek az olcsó, magas kaló- riájű, kénmentes fűtőanyag használatára. A Miskolci Gáz­mű sajóparti gázbontó állo­másától a Drótművekig már kiépítették a fővezetéket, s be­fejezés előtt áll az üzem első gáztüzelésre alkalmas kemen­céjének építése is. Ebben a berendezésben az idén már megkezdik a földgáz használa­tát. A későbbiekben pedig, 1965-ig, a szükséges átalakítá­sok után valamennyi kemencé­ben földgázt használnak fűtő­anyagul. Az új tüzelőanyag al­kalmazásával évente 12—13 ezer tonna szén felhasználását kerülik majd el. jól bírja a meleget és az idő­járási szélsőségeket. A lejtős területek jobb hasz­nosítására kidolgozott 20 éves gyümölcstelepítési terv végre­hajtása során Gönc és a szom­szédságában fekvő Göncrusz- ka, Hejce, Fóny és Vizsoly ha­tárában 100—100 holdas táb­lákat alakítanak ki, a jó jöve­delmet adó és a tájban igen kedvezően termő fajtából. A telepítésre a gönci terme­lőszövetkezet faiskolájában nevelt tájfajta csemetéket ülte­tik el. Próbálkoztak ugyan más vidékről hozott csemeték­kel is, azonban ezek „nem érezték jól magukat”, kipusz­tultak. A tájfajtát a lószemű, vagy vörös szilvára oltják. A vadalanyt is helyben szedik, és az oltóanyagot is a legbőveb­ben termő, legjobb tulajdonsá­gokkal rendelkező, tájjellegű kajszibarack fákról szedik, s helyben oltják. A külföldön is egvre keresettebbé váló kaj­szibarack termés fokozására a tájfajtából idén Göncruszka határában 100 holdat telepíte­nek, a többi terület beültetésé­re pedig jövőre kerül sor. Kicsi falu a völgyben — Szin. Bájos, kedves a völgy — bájos, kedves a falucska is. Tipikus bükki falu, körben a hegyek komor koszorúja. Aid először, vagy csak kiránduló­ként jár errefelé — elragadta­tással beszél róla. Szívja az erdők tüdőtágító levegőjét, s úgy hiszi: itt csupa öröm az élet. Még irígyli is a színieket, mondván: milyen jó lehet ne­kik ezen a mesés szépségű he­lyen. A táj szépségét, a hegyi le­vegő finomságát a színiek is dicsérik (valójában egyetlen faluval sem cserélnének), de a földeket, a határt szívesen oda­adnák még a leggyengébb al­földi humuszért is. Mert ne­héz itt földművelőnek lenni. Talán Némedi István, a Jósva- völgye Termelőszövetkezet fiatal elnöke tudja ezt legjob­ban. ö itt született, itt nőtt fel, innen került mezőgazdasági akadémiára is, de hogy meny­nyire nehéz a színi határban gazdálkodni — csak most tud­ja igazán. Mostoha természeti viszonyok A szövetkezet egész területe 2125 hold, s ebből mindössze 426 hold a közös szántó. A többi rét és legelő, természete­sen: a hegyeken. Hát ez itt a baj. Hegyes, dombos a határ, s ráadásul agyagos a talaj. Nehéz ezt művelni, megtermé­kenyíteni, de még ha mindent megkapna, se adna annyi ter­mést, mint az alföldi talajok. Gépesíteni itt nem lehet. Le­gurulna a gép a lejtőn. Van­nak területek, ahol a fogatok is csak lejtőn lefelé, vagy jobb esetben a domboldalon ke­resztben haladva tudnak dol­gozni. így sok az üres járat és magasak a termelési költségek. A terméshozamok viszont ala­csonyak. így aztán igaza van Némedi István elnöknek, amikor ezt mondja: — Szép a mi vidékünk, de nagyon nehéz itt gazdálkodni A szövetkezet három évvel ezelőtt alakult. Némedi István alti akkor a járási pártbizott­ságon dolgozott, hazatért falu­jába mezőgazdásznak. Egy év múlva megválasztották elnök­nek. Most elnök és mezőgaz­dász egy személyben. Mind­össze harmincegy éves. Javuló gazdálkodás, emelkedő terméshozam A termelőszövetkezet jelen­legi helyzete nem a legrózsá- sabb, de már nem is rossz. Ta­valy még csak 24,55 forintot fizettek egy munkaegységre, az idén viszont 35 forintot ter­veztek. És a nemrég végzett felmérések azt mutatják, hogy nem 35, hanem körülbe­lül 38 forint lesz egy munka­egység értéke. Igaz, hogy a Legtöbbjük megszerette a bányász-életet . , érdekes riportot oZineS, akartam írni a ki- hildi bányászok életéről. A iá- bort színhelyéül, szándékosan, bem valamelyik munkahelyet, bem is valamelyik tősgyökeres Bányász otthonát, hanem a biunkásszállót választottam, ^lagam se tudom az okát, de a Színes riport nem született *beg. A virággruppokkal díszített *Z4lló a telep Ózd felőli szélén fekszik, szervesen a helység­hez tartozik, mégis, mintha £gy kicsit különálló is lenne. valahogy így van az itt la­kók nagy része is. A bányához kötötték életüket, de ez a kötelék nem elszakíthatatlan. ®zt mutatja idekerülésük igazi bka is. Ha ilyen „vonalasán” érdeklődöm: „ugye, az elvtár- úgy lettek bányászok, hogy Jhegértették a hívó szót”, a vá- menthetetlenül így hang­ok el: „Igen, megértettük, ‘'bgy az országnak több szénre j'bb szüksége, s mi...” Az bVen válasz azonban legfcl- Jebh arra mutat, hogy a ha­dász mesterséggel együtt né- bány sematikus jelszót is át- J-Hck. de a?; igazság így egy kicsit sántikál. A hivó szónak V^óban volt foganatja, de a legtöbb ember idekerülése előtt legfeljebb ha hallott a bányáról, de nem ismerte a bényászélet szépségeit, nehéz­ségeit. A szállósiak nagy része sodródott az árral, s az egyéni boldogulás, s boldogság kere­sés útján akadt rá, vagy talál­kozott a nagy társadalmi cél­kitűzésekkel. Elsőnek Zahorák Istvánnal találkoztam össze, ő így beszél bányásszá válásáról:- Szabolcsból “£SS ide. Falusi gyerek voltam, ka­tona koromban ismerkedtem meg jobban a világgal. Akkor jöttem rá. máshol is lehet élni, nemcsak falun. Leszerelésem után hárman elhatároztuk, hogy szerencsét próbálunk. Az egyik azt mondta, menjünk fel Pestre, a másik Miskolcot ajánlotta (építkezés, vagy gyár), én meg azt hallottam, hogy Putnokon, a bánvászati mélyépítőknél van munka. Az első nan igen riasztó volt. A víz térdig ért. az ácsolatok le­töredezve. csak meghajolva le­hetett járni. Legszívesebben visszafordultunk volna, de gondoltuk, egv napot kibírunk. Hát fgv kezdődött. . Hogy mi lett velünk’’ A vállalat idejött Kird’dra. itt éoítink a fővága­tokat. Az egyik cimborám, Tóth Péter kilépett, ő most italboltos itt a telepen, Csorna Tamás meg Bartha csapatában dolgozik a fronton. Királdi lánjü vett feleségül, letelepe­dett, házat is épített. És ő? Odahaza nősült. Csa­ládja van. Két, vagy három hetente találkoznak. Azt mondja, megszerette a bányát, nem bírna másutt dolgozni. Mondja ... De a hang elárulja: nincs minden rendben. Bartha József is a katonaság kitöltése után került ide, de ő máskép­pen. — Katona időm alatt eljöt­tünk segíteni. Azelőtt azt mondtam: „akkor megyek a bányába, ha ikerablak lesz rajta”. Mégis, úgy megkedvel­tem. hogy leszerelés után risz- szajöttem. Más munkahelyre nem kívánkozom. Nem szere­tek vándorolni. Szeretem ezt az életet. Tervem: Foglalko­zom a családalapítás gondola­tával. Természetesen itt aka­rok letelepedni. A vele való beszélgetés a szálló előtti kispadon zajlik le. Mellette egy igen magabizto­san mozgó fiatalember. Né­meth Gábor ücsörög. Németh minden mozdulata arra utal, hogy olyan ember aki tudia, mit, s miért tesz. ö már a he­hogy ezen a helyen elsősorban növendékszarvasmarhát kelle­ne nevelni. A vetőszerkezet át­alakításával, pillangósok ter­mesztésével ez igen jövedel­mező üzemág lenne, mert a színi szarvasmarha kapós az egész országban. Itt erős, ed­zett, szívós állatokat neveltek mindig. A színi növendéket az alföldi falvak is szívesen vá­sárolták. Most azonban a színi szövetkezetnek mindössze ki­lenc tehene és 13 darab előhasi üszője van. Ez annyira kevés, hogy az elnök szégyenkezve mondta meg. A sertéstenyész­téssel sem állnak jobban. Mindössze kilenc anyakocát tartanak. Az egész sertésállo­mány 43 darab. Az éves hizáa- lási terv: 30 darab. Van még 240 darab juhuk is, de hodályt még nem tudtak építeni. Ez a helyzet most Színben. Nem a legrózsásabb — azt is hozzá lehet tenni. Valahogy úgy áll a dolog, hogy ez a szö­vetkezet eddig csak megvolt, de különösebb eredményeket nem tudott felmutatni. Ám, őszintén szólva, dicséretükre válik, hogy mérleghiány nél­kül gazdálkodnak, és az idén már elég szépen fizetnek a munkaegységre. Igaz, hogy be­ruházásokra eddig nem sok pénz ment el. De már azt is látják, hogy építkezni kell, kü­lönben nem jutnak előbbre. Az első 50 férőhelyes szarvas­marhaistállót megépítették. Ebben egyelőre 38 darab jó­szág áll. A következő feladat: megtölteni az istállót. Építeni kell egy juhhodályt is, mert a juhászat szintén kifizetődik. És gépek is kellenének, de egye­lőre félnek, csak egy szuper- zetort akarnak vásárolni. Segítséget az elnöknek ! A színi termelőszövetkezet­nek 122 tagja van. Általában dolgoznak, de a munkafegye­lemmel még mindig bajok vannak. Az emberek sokat várnak az elnöktől, de ők ma­guk minél kevesebbet kíván­nak tenni. A vezetőség is szét­húz. Maga az elnökhelyettes, és az igazgatóság három tagja kifelé kacsintgat, az egyéni gazdálkodást emlegeti. Ilyen vezetőséggel viszont. nehéz eredményeket elérni. Némedi István mindent megtesz, har­col, hadakozik, de ez a harc csak akkor lesz eredményes, ha legalább a vezetőség segíti. Mert nem széthúzni kell Szín­ben, hanem ellenkezőleg: ösz- szetartani. Azt már bebizonyí­totta a fiatal elnök, hogy itt is lehet eredményesen gazdál­kodni. Tervei pedig jók. Iga­zán a szövetkezet adottságaira épülnek. De ezt a tervet csak akkor lehet eredményesen megvalósítani, ha a szövetke­zeti tagság is az elnök mellé áll. Másként nem megy — ezt igen sok példa bizonyítja. Az emberek többsége támo­gatná is az elnököt, de most kavarodást, gondolkodási zűr­zavart okozott az elnökhelyet­tes és néhány vezetőségi tag magatartása. A többség véle­ménye az. hogy visszafelé egv lépést se tesznek. Előre kell itt léoni még akkor is, ha a veze­tőség széthúzó tagjait le kell váltani. Mert jó vezetéssel, az emberek összefogásával és mozgósításával lehet Színben jó szövetkezeti gazdaságot csinálni, még akkor is. ha ne­héz a földet megművelni. Szendrei József Fejlődik Jugoszlávia kohászata Szovjet, szakemberek cso­portja befejezte a legnagyobb jugoszláv kohászati mű, a Zenica rekonstrukciójának ter­vezését. A rekonstrukció vég­rehajtása után 1966-ban a Zenica acélgyártása 300 000 tonnával, azaz ért 1040 000 tonnára növekszik majd. Meg­kezdték a szmedervoi vasmű rekonstrukcióját is. A techno­lógiát teljesen átalakítják, s utána 1968-ban az acél gyártás a jelenlegi 70 000 tonnáról ért 400 000 tonnára emeli-:edit. nál. Nyugtalan, kicsit köve­telőző. tele van vélt sérelmek­kel. (Talán jó lenne, ha egy kicsit önmagába is nézne.) Van olyan is, alá családjától távol kicsit elsodródott övéi­től. A cimborák elcsalták egy pohár borra, amit rendszerint: követett a többi. Aztán igen megemberelte magát:. Erősen hat; rá a telep lakóinak s a szállóbeliek nagy részénél ta­pasztalható egészséges szem­lélet, életmód. A beszélgetés szakad. Vannak, akik mű­szakba mennek, mások érkez­nek. Figyelik a beszélgetést* közbevetnek egy-egv szót, Bar­tha. Németh. Szecskó. egv-egy szóban utal rá: számolni lehet a nagyobb termeléssel. De nem olyan kampányszerűen. Szavaik elárulják, ismerik az ország szénhelyzetét, számol­nak az esetleges téli nehézsé­gekkel. s a legnagyobb termé­szetességgel mondják hogy esetenként vasárnap is dolgoz­nak, s ezt már belekalkulál­ják a keresetbe, amely ruha, cipő, tv és egyéb közszükség­leti cikk formájában kerül a esaládhoz. Szétágazó emberi sorsok, boldogulás és boldogság-kere­sés találkozik itt a nagy, az általános célkitűzésekkel. (Csorba) tedik évet nyomja itt, a bá­nyában. Valamikor eszében se volt, hogy ért a munkát vál­lalja. Barátja, Szecskó Ferenc hívta ide. A munka tetszik. Olyan végállomás-félének te­kinti. A szállóban részük már „őslakö”, mint Ja- kucska Bertalan, Varga József, Török János. Sokan természe­tesnek veszik, hogy külön él­nek a családtól, s csak 2—3 he­tente látogatnak haza. De hát nem mindenki törődik bele. Nem is tudnak beletörődni. Két malomkő között őrlődnek. A bánya ide húzza őket, a csa­lád amoda. Keresik a kivezető utat. A legtöbben szeretnék idehozni a családot, s végleg letelepedni, másoknál az asz- szony kardoskodik: költöz-ze- nek végleg haza. Ez a kétfelé élés cseppet sem ideális. És költséges is. Mi lenne hát a helyes meg­oldás? Ha a bánya minden „véglegesedni” akaró bányász­nak lakást, otthont tudna biz­tosítani. Persze van a Csoma- féle megoldás is: a saját erő­ből való építkezés. Lakik a szállóban olyan is, akinek a telepen volt otthona, családja. Most magános, A bányában kiválóan megállja helyét de kinn a magánosság hajtja, űrt, és sokszor köt kt a pohár­letervezett 16 ezer munka­egységből eddig még tízezret em használtai!: fel, de ez nem »koz jövedelemkiesést, mert l tagok a kapásokat hárma­iéért művelik, s ugyan csal: larmadrészért takarították be l szálastakarmápyokat is. A munkaegység értéke te­lát elég jónak mondható. Az dén, a búza kivételével, emel- cedtek a terméshozamok is. Maguk az emberek mondják, íogy sohasem, az egyéni mű­velés idején sem, volt olyan izép a színi határ, mint most. \ kapások megművelését iga­zán példásan végezték el. Mindez, néhány ember véle- nényével ellentétben, azt bizo- íyítja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás Színben is élet­képes, sőt, eredményesebb, mint az egyéni volt. Természetesen vannak igen lágy problémák is. Első és alapvető ezek közt a talaj mű­velés, a talaj termőerejének javítása, a megfelelő vetőszer­kezet kialakítása, de ezzel kapcsolatban Némedi elvtárs, mint elnök és mezőgazdász egy személyben, már kidolgoz­ta a megfelelő terveket. Min­denekelőtt: fokozni kell a pil­langósok termelését és a zöld- trágyázást. Ezzel két legyei üthetnek egy csapásra. Égjük javul a talaj minősége, foko­zódik termőereje; másik; pil­langósok termesztésével kiala­kíthatják a megfelelő állattc- njrésrtést, ami szintén vissza­hat a növénytermesztésre Mert ha lesz elegendő állat — lesz trágya is. Trágyával pc dig a hegyi talajok termésho­zamát is fokozni lehet, f szakember véleménye és < gyakorlat bizonjrsága szerin Szin határában a lucerna, i vöröshere, a (baltacin, és ; szarvaskerep még rossz észtén dobén is elég jó termést ad De jelenleg mindössze 55 hol» pillangós növényük van. am területileg is nagyon kevés — a takarmányszükségletet pedi| csak szűkösen fedezi. Éppei ezért a legfontosabb felada már a következő esztendőbei a pillangós növények vetéste rületének növelése. A vetőszerkezet kialakításé hoz az alapelv a következő: ; dombokon takarmányt kei termelni gabonával váltakoz va. így pillangós után a gabo na is elég jó termést ad. j völgyekben pedig, ahol a föl dek jók és öntözni se kel mert közel a talajvíz, kapásé kát akarnak termelni. Elsősor ban a szükséges kukorica mennyiséget, valamint silót é burgonyát. Amit fejleszteni kell A nővénj'termesztés az állat tenyésztés alapja. Színben mé egyikkel se lehet dicsekedn Pedig az emberek is tudjál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom