Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-10 / 211. szám

Kádár János elvíárs Jugoszláviába utazott Tito elvtárs Karagyorgyevohan fogadta magyar vendégét Kádár János, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Joszip Broz Tltonak, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának meghívására nem hivatalos látogatásra hétfőn Jugoszláviába utazott. Kádár János elvtársat útjára elkísérte Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Erdélyi Károly, a Magyar Népköztár­saság külügyminiszterének he­lyettese. Zágor György, a Ma­gyar Népköztársaság belgrádi nagykövete jugoszláv területen csatlakozik Kádár János elv- társhoz és a kíséretében levő elvtársakhoz. A búcsúztatásnál a pálya­udvaron jelen volt Fehér Ba­jos és Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei, Ne­mes Dezső, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke és Péter János külügy­miniszter. Ott volt a búcsúzta­tásnál Milos Zlokolica, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Kádár János elvtárs hétfőn délután megérkezett Jugoszlá­viába, A delegáció küiönvonata délután 5 órakor érkezett a szabadkai pályaudvarra. Kádár Jánost először a Bclgrádból érkezett jugoszláv fogadó bizottság tagjai: Bosko Siljegovics, a JKSZ Nemzet­közi Kapcsolatok Bizottságéi­nak elnöke, Ilija Rajacsics, a Vajdasági Tartományi Végre­hajtó Tanács elnöke, cs Szcr- gije Maliijedo külügyi proto­kollfőnök üdvözölte. Szabadka város nevében Bálint Imre, a járási tanács elnöke, Sztjcpan Krtanja, a JKSZ járási bizottságának tit­kára, Marko Poljakovics, a községi tanács elnöke, Grga Kolics, a JKSZ községi bizott­ságának titkára köszöntötte a Emlé!«mt avattak a Tanácsköztársaság védelmétien elesett hősöknek Bélapátfalván Bélapátfalván a Tanácsköz­társaság védelmében 80 hely­beli és diósgyőri munkás vesz­tette életét 1919-ben. A hősök emlékére most szobrot emel­ték a harcok színhelyén. Az öt és fél méter magas emlékmű­vet vasárnap délelőtt leplez­ték le a falu és a környék la­kosságának jelenlétében. A diósgyőri üzemek munkásai, mintegy' 800-an különvonattal érkeztek az avató ünnepségre. 'A bélapátfalvi vasútállomáson Kovács Gábor, a községi ta­nács elnöke fogadta a mun­kás-missziót, majd innen a helybeli temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták és virá­gokkal árasztották el az 1919- ben elhalt 80 diósgyőri és bélapátfalvi hős munkás sírját. Tizenegy órakor a község főterén, több mint másfél ezer ember jelenlétében került sor a 19-es emlékmű avatására. Sas Kálmánnak, a Bélapátfal­vi Cementüzem párttitkárának megnyitó szavai után Kovács Tanfoíyamlíezdés a miskolci öUiénapos pártiskolán Szeptember 9-én új tan­folyam kezdődött Miskolcon az öthónapos pártdskolán. Heves, Kógrád, Szabolcs, Hajdú és Borsod megyéből mintegy 120 elvtárs látott hozzá a rendsze­res tanuláshoz. Az öthónapos tanfolyamon megismerkednek majd a marxizmus—leninizmus alapvető kérdéseivel, és pár­tunk politikájának időszerű feladataival. A tanfolyam megnyitására tegnap délután került sor a pártiskolán, ahol Majoros Balázs elvtárs, a bártiskola igazgatója köszön­tötte a hallgatókat, majd a Borsod megyei párt-végrehajtó­bizottság nevében Szabó József elvtáns. az agit.-prop. osztály Vezetője mondott megnyitó beszédet, kívánt eredményes munkát a pártiskola hallgatói­nak és tanári karának, Gábor mondott avató beszé­det és leplezte le az emlékmű­vet. Az életbenmaradt 19-es vöröskatonák nevében Pav- lánszky János veterán mél­tatta az emlékmű jelentőségét. Az ünnepélyes émlékműavatá- son részt vettek és koszorút helyeztek el a Heves megyei, az egri járási pártbizottság, tanács és a tömegszervezetek képviselői, Bíró Józseffel, a Heves megyei Pártbizottság titkárával az élen. Az egercsehi bányászok ze­nekara az ünnepi alkalomból térzenét szolgáltatott. A két méter 20 centiméteres alapzaton elhelyezett 330 cen­timéter magas bronzszobrot Kamotsay István szobrászmű­vész készítette. A főtér parko­sítását a falu lakossága társa­dalmi munkában végezte. magasrangú vendégeket. A különvonat negyedórát időzött a fogadó állomáson, majd folytatta útját Újvidék felé. A vajdasági tartományi fő­város pályaudvarán Jovan Vc- szelinov, a Szerb Kommunis­ták Szövetségének titkára, Gyurica Jojkics, a JKSZ Vaj­dasági Tartományi Bizottságá- (Folytatás a 2. oldalon.) Jól fizet a kender a mczöcsáti határban. A Benin Termelőszövetkezet 3" holdas táb­láján a gépállomás segítségévei aratják a 2—3 méter magas kendert. (Foto: Sz. Gy.) Ünnepi EBBogemüékesés az 1943-as Ebéketissiteftésr&I A HAZAFIAS Népfront Miskolc városi Bizottsága, va­lamint a Diósgyőri Gépgyár pártbizottsága és békebizott­sága ünnepi békegyűlést ren­dezett tegnap, szeptember 9-én az 1943. szeptember 9-i béke­tüntetés 20. évfordulója alkal­mából. A „B” gyáregység kul­túrtermét megtöltő munkások között ott láthattuk azokat a veteránokat, akik többnyire ma már nem dolgozói az egyesített gépgyáraknak, de eljöttek, hogy részt vegyenek, a. megem­lékezésen. Az elnökség tagjai között Varga Zoltán elvtárs, az MSZMP Miskolci városi Bi­zottságának titkára, Nem-eskéri János elvtárs, a LKM nagy­üzemi pártbizottságának titká­ra mellett ott láthattuk a húsz évvel ezelőtti béketüntetés fő­szervezőjét, Oszip István elv­társat, Turóczi Lászlót, Mazuch Józsefet és Frigyik Istvánt, s ott láthattuk a széksorokban mindazokat, akik részt vettek a háború ellen és a béke mel­lett kiálló nagy demonstráció­ban 1943. szeptember 9-én. A békegyűlést Szuhi Róbert. a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának titkára nyitotta meg, majd Maiiák István elvtárs, a Diósgyőri Gépgyár pártbizottságának tit­kára mondott beszédet. — Büszkeséggel tölt el ben­nünket, hogy 1943. szeptember 9-ón a diósgyőri, az akkori Űjgyár dolgozói szinte egy emberként álltak a béke ügye mellé — hangoztatta beszéde bevezető részében. — Mi is tör­tént akkor a gyárban? A reg­geli időt jelző csengetésre a műhelyek dolgozói elindultak a gyárvezetés irodája felé. A békét, s a háborúból való ki­lépést követelő tömeg előtt megjelenő katonatisztek, s gyárvezetők arcán a félelem és ideges remegés ült. Kénytele­nek voltak fogadni a munká­sok küldötteit, akiknek köve­telése így hangzott: „A kor­mány azonnal tegyen intézke­dést a háborúból való kilépés­re, a béke megkötésére.” E NAPON a dolgozók össze­fogása, egységes akarata győ­zött, és a munkásság közel egy órán át ura volt a helyzetnek, tudomást szerzett róla.ország­világ. Aznap este már a moszk­vai rádió is közölte, hogy a diósgyőri munkások béketünte­tést szerveztek. Ez a nap a gyár munkásainak pirosbetűs ünnepévé vált, s mi, diósgyőri dolgozók büszkék vagyunk.ar­ra, hogy e békegyűlésen üdvö­zölhetjük a tüntetés főszerve­zőjét, szervezőit és mindazo­kat az elvtársakat, akik ré­szesei voltak a nagyszerű meg­mozdulásnak. A 20 évvel ez­előtti béketüntetésnek azért is volt nagy jelentősége, mert ez a gyár az ország akkori leg­nagyobb hadianyaggyára volt. A béketüntetés résztvevői te­hát, akik szembeszálltak a Horthy-fasizmus pribékjeivel, nagy feladatot vállaltak ma­gukra, közülük másnap és a következő napokban sokat el­A miskolci nemzetközi fotóművészeti kiállításon Az első látogatok hurcoltak, megkínoztak. Maiiák elvtárs ünnepi be­széde további részében meg­emlékezett a felszabadulás óta eltelt 18 év alatt elért eredmé­nyekről, s hosszasan beszélt a mai békeharc fontosságáról. — Ma a békeharc igen fon­tos területe a termelés — mon­dotta —, a munkahely, az anyagi javakat előállító fizikai és szellemi dolgozók tudatos tevékenysége. A Diósgyőri Gépgyár dolgozói ma békében dolgoznak, tevékenységük a termelési tervek maradéktalan (Folytatás a 2. oldalonJ Az amerikai szenátus megkezdte az atomcsend-egyezmény ratifikálásának vitáját Az amerikai szenátus teljes ülése hétfőn délben kezdte meg a moszkvai alomcsend. egyezmény ratifikálásának vi­táját. Kennedy elnök a szenátus ülésének megkezdése előtt ma­gához hívatta a két párt szená­tusi vezetőit. A megbeszélés után Mansfield és Dirksen szenátor egyértelműen kije­lentette, hogy támogatja a ra­tifikálást. Hozzáfűzték: Véle­ményük szerint nem kétséges, hogy az egyezmény a szenátus­ban megkapja a szükséges két­harmados többséget. S. H. T. M. Cuba Ez az aranybetűs felirat áll a kubai egészségügyi szakszer­vezet jelvényén. Ezeket a jel­vényeket Coralia, a kubai szakszervezeti küldöttség egyik tagja osztogatta. Coralia Garcia Castella, ok­tatási felelős á kubai egész­ségügyi dolgozók szakszerveze­ténél, s fiatal kora ellenére ko­moly tevékenység áll háta mögött. Egyik oszlopos tagja volt annak a hatalmas mozgalom­nak, amely az analfabétizmus megszüntetését tűzte ki célul. Az ilyen lelkes, fiatal hők és férfiak munkájának és az ottani televízió rendszeres ok­tató adásának köszönhető, hogy a küldöttek büszkén mondhatták: — Nálunk már mindenki ír, olvas! « A háromtagú küldöttséget a megyei kórházban látták ven­dégül ebédre. Rántott hal volt az előétel. Francisco Santana Ruiz, a küldöttség vezetője megdicsér­te az Ízletes halat, s a jelenle­vők legnagyobb megdöbbené­sére elmondotta, hogy orszá­gukban most mozgalmat szer­veztek a halétel bevezetésére. — Mi nem ettük a halat. Annak ellenére sem, hogy több mint háromezer kilométe­res tengerpartunk van. Fő táplálék nálunk a hús és a rizs. — Nem is halásztak? — kérdezte valaki. — De igen, régen a meg­szállók szerették a halat, el is vitték. De a népet nem szok­tatták a halevésre. Most ma­gunk népszerűsíthetjük a ha­lat. Szervezzük a halászati szövetkezetét is. • Az egészségügyi szakiskola igen megnyerte a vendégek tetszését. Az ilyen jól felsze­relt tan-kórterem náluk még csak álom. Kubában, az egészségügyi . szakemberhiányra való tekin­tettel, hat általános elvégzése után. 16 éves kortól vesznék fel ápolónő jelölteket, akiket egy-egy idősebb, nagyobb gya­korlattal rendelkező nővér mtellé osztanak be segédápoló­nőnek, s így hat hónap alatt megszerzik a képesítést. Jelenleg ezren tanulnak ápo­lónő szakmát Kubában. A mi kislányaink hamar összeverődtek a vendégek, hí­rére, s nagy' örömmel fogad­ták a Fidel Castrót , ábrázoló szép kubai bélyegekéi. S ezután természetesen elő­kerültek az emlékkönyvek, s a három vendég alig győzte írni a kedves, emlékeztető so­roka t­e Este a -kórház ■ klubtermében gyűltek össze a szakszervezeti aktívák, s a tolmácsnak ugyancsak volt dolga. — Nálunk nagyon sok mun­kás és paraszt halt meg ré­gen úgy, hogy orvos nem látta. Nehéz örökséget kaptunk egészségügyi vonalon is — mondotta Francisco Santana Ruiz. — Még ma is orvoshi­ánnyal küzdünk. Orvosaink 2—3 műszakot dolgoznak, hi­szen alig van 4500 orvosunk. Érdeklődtek az ottani táp­pénzes rendszerről is. — Még új a mi betegsegély- ző rendszerünk, most alakul. A baleseteknél 70, egyéb meg­betegedéseknél 50 százalékos a táppénz. Csak a megbetegedés után három nap múlva vesz- szük betegállományba az em­bereket. A kórház dolgozóit több más. nem kizárólag egészség- ügyi vonatkozású dolog is ér­dekelte. A vendégek készsé­ges válasza nyomán még hite­lesebben alakult ki az a cso­dálatos. hősies életmód, aho­gyan ezek a nagyszerű embe­rek küzdenek a gazdasági és a még meglévő egyéb gondok­kal. A. L konwar. K,©uc Világ* pToIefáriCn, egyesüli etek? Kendervágás a csáti határban A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 211. szám. Ára 50 fillér Kedd, 19G3. szeptember lö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom