Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

Tasáraap, 1!H>3. September 8. ESZ AKM AGX ÁKCKSZAG r r Uj arcok a miskolci színpadon ! H®U®M®0®n rAz új színházi évadok mindig hoznak kisebb-nagyobb mérvű személyi változást a színházak tagságában. Az elmúlt évad végén is sajnálkozva búcsúztunk el a Miskolci Nem­zeti Színház több igen kedvelt és tehetséges tagjától. Olya­noktól is, akik hosszú-hosszú évek során, szinte hozzánőttek a városhoz és annak művészeti életéhez, és olyanoktól, akik kót-három esztendő után mondtak búcsiít városunknak, hogy más színpadon szolgálják nemes hivatásukat. Helyet­tük az évad kezdetével újak jöttek, s most Ruttkai Ottó színházigazgató szives kalauzolásával, Kapásné Kópiás Éva rajztollának igénybevételével, bemutatunk közülük néhá­nyat: .«anPT Sallós Gábor következik az: alább látható rajzon. Színész és rendező. Pályáját Szegeden kezdte kilenc évvel ezelőtt, később Kaposvárott volt fő­rendező, majd igazgató. Sze­repei közül a szívéhez nőtt Bányai professzor kedves fi­gurája, a Volpone Corvino-ja, de legjobban azt a szerepet szereti, amiben Miskolcon és Pesten is vendégszerepelt: Mike Gábor a Hamletnak nincs igaza című darabban. Az Anna-bál című operett x-endc- zésével mutatkozik be Mis­kolcon. Az első rajz modelljét, Lady Zsuzsát aligha keli bemutat­nunk a miskolci színházláto­gatóknak, mert néhány évvel korábban itt kezdte meg pá­lyafutását, az akkori opera­társulatban. Bizonyára sokan emlékeznek még Rigolctt.o- beli Gildájára. Amióta tölünk eltávozott, több vidéki szín­háznál. működött, áttért az operettre, primadonna lett be­lőle. Győrből jött vissza hoz­zánk, a Leányvásár-ban fog találkozni először újra a mis­kolci közönséggel. Fillér István Jászai-dijast ábrázolja ez a rajz. 1953-ban végezte a jöiskolát, három évet töltött Szolnokon, ahol többek közölt a Pettyes cím­szerepében mutatta meg te­hetségét, és vált. ismertté az országos szakmai közvélemény előtt. Majd Kaposvárott ját­szott. Az ott töltött hét év alatt a legkülönbözőbb jellegű sze­repekben lépett fel — volt pél­dául Miller muzsikus, Arnolf, Svejk (Brecht feldolgozásá­ban), Miska föpincér, Sir Ba­sil —, és vált igen népszerű művésszé. Úíiéki.i Ez a fiatal színész ezázezr rek előtt tűnik ismerősnek: Szolcolal Ottónak hívják, a Mici néni két élete című, nagysikerű filmvigjátékban játszotta az ifjú férj szerepét. Két évvel ezelőtt végezte el a főiskolát, azóta Kaposvárott játszott és sok szép feladatot oldott meg. Volt Romeo, és ugyanakkor számos modern zenés vígjáték főszerepét Is játszotta. Egy kis késéssel lép a miskolci közönség elé, mert Jelenleg állampolgári kötclc- Jfcttsógének tesz eleget: három hónapos katonai szolgalatot ; teljesít. ___ K apás Dezső már nem egé­szen új ember nálunk. Az el­múlt évadban fel esztendeig ösztöndíjasként dolgozott Mis­kolcon, és a Kulcsok című dráma remekbesikerült elő-, adásának rendezésével vizs­gázott, Most már á színház rendes tagjaként kezdi el ren­dezői pályáját. Nagy ambíció­val készül feladataira; légin-1 kább a modern darabok szín-' revitele érdekli. Elsőnek Kállaii István Férjek a küszöbön című, víg játékát rendezi, majd ké­sőbb a Múvészvllág-ot, VirágH Ilona a következő, bemutatandó új tagunk. Csak néhány éve van a színészi pá­lyán, a Faluszínháznál és a Kaposvári Csiky Gergely Szín­háznál dolgozott eddig. Kisebb és nagyobb szerepeket játszott prózában és zenés darabokban egyaránt. Leginkább a modern drámák mai nőalakjait szereti. Sokfajta szerepben találko­zunk majd vele. Az itt következő fiatalem- ber, Jurka László tulajdon­képpen nem tagja a színház­nak, de egy évig itt fog dolgoz­ni főiskolai ösztöndíjasként. A tanulmánvi rend szerint ugyanis minden ulolsóéves rendező-hallgató annál a vi­déki színháznál tölt egy óvet, ahol a vizsgaelőadását rencjezi meg. Miskolcon eddig l<b. tíz rendező vizsgázott. Ádáni Ol tó nyitotta a sort. köztük volt Nyüassy Judit. Léner Péter és tavaly Kapás Dezső. Hisz- szük. Jurka László is folytatja a jóisikerijlt diplomamunkák sorát. OOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOCtOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOQQO Lepipáltuk Finnországot! LE BIZONY, még pedig ala- ; posan. Nem Is hitte volna az ember, csak úgy hallomás •után, mert se a Statisztikai Hi- ) vatal, se az Idegenforgalmi Iroda nem törődött a dologgal, [ pedig a kiadott vaskos zseb- I könyvekben féloldalnyi he­lyek álltak üresen. De most minden pótoltatott. Istcn- 1 ucesc, szűk lett a mellemen a [zakó, amikor olvastam: „a kétezer tó országa lesz Ma- | gyarország.” Meglennénk hát ezzel is. i Mármint Finnország ilyetén ’ lepipálásával. Tudott dolog, hogy a világon Finnországban találkozik az ember a legtöbb tóval. Minden útkanyarulat- 1 ítél akad egy-kettő. Szép kék- ) vizű. hírességek, csakúgy > vonzzák a turistákat százezri- 1 vei, s századok óta csak ügy beszélnek Finnlandról: „Az ezer tó országa,” Hanem e hír­névnek befellegzett! Be bizony végérvényesen, s ' rövidesen várható, hogy megindul hoz­zánk a finn-vándorlás. Még csak egy újság közölte ugyan a jó hirt, méghozzá részlete­sen, de mibe kerül az, hogy átvegye, hirdesse valamennyi lapunk, a rádió, a televízió: „egyre másra születnek ná­lunk a tavak, annyi van már, hogy meghaladja az ezerhat- százat. S a számuk évről évre nő. Tíz—húsz készül évente a halastavakból. S ha igy megy, a húszéves távlati terv t:égén a kétezer tó országa lesz a magyar hon.” ÖRVENDJETEK hát velem, emberek. Akad még ugyan egy-két píszlicsáré dolog, amelyben meg kell. vereked­nünk az elsőbbségért. Teszem azt az építkezések korszerűsé­ge. gyorsasága, egyes gyárt­mányok minősége tekinleté­Ä sírandón láttuk •— Ki ne lötfyented drágám! ben. Ez azonban másodrendű kérdés. S hogy mielőbb meg- duplázhessuk a híres „Ezer tó országát”, cn is adok a meg­levő ezerhatszázhoz meg né­hány pocsolyát. Százhatvan­nyolcat vagy százhatvankilcn- cct, most nem tudnám meg­mondani, de ha jön egy ki- adósabb eső, pontos számot adok. S mindezek cgyrósze vem is külterületen, hanem lakott területen belül találha­tó, ami csak emeli a dolgok idegenforgalmi nevezetességet. A legjelentősebb el-eltűnö és újra megjelenő ló-csa — Miskolcon a Tiszai Pályaud­var előtt található, felhösebb napokon. Az autóbusz is alig- alig mer nekivágni. Javasolom, hogy a busz másfelé járjon, s ha eső nincs, pótoljuk a tó vi­zét vízcsapból. így állandó tóvá lephet elő. A második a Szabó Lajos utca elején mos­sa a gépkocsik alját és fürdeti az arra járó felhevült gyalo- gosságot... A TÖBBIT most nem mon­dom cl, mert kevés a hely, de a gyűjteményhez pontosan le­írom valamennyit, szerelem ugyanis, ha valami nagy ter­vet. korábban fejezünk be. Hi­szen elég alaposabban utána­néznünk a dolognak, s lehet, hogy már tíz év múlva a két­ezer tó országa leszünk és megüthetjük az ünnepi tort. A csodát látni jött külföldi tu­ristákkal ropván együtt a kán-kánt, csárdást, twistet, s az esetleg addig elkészített koreográfia alapján, a „két­ezer tó táncát!” Barcsa Sándor Konez Gábor hosszú ideigt élt Miskolcon, a Földes Gint-* náziumban éx-eltségizett. Azóta! elvégezte a Színház- és Film-«: művészeti Főiskolát, s ma márc országszerte ismerik — első-í sorban filmszerepei és tclevi-J zió-szercplései revén. A Pesti! háztetők, az Angyalok földje, 1 a Legenda a vonaton, a Min-* dennap elünk című filmekben* főszerepeket játszott, és a< fránc i a—magyar k op rod u kció- c ban készülő Germinalban is« játszik. Miskolcon sokféle sze­repet szeretne és fog játszani.! Telessy Györgyi ez a fic.tal színésznő. Az elmúlt év főis­kolai vizsgaelöadásaiban ki­lenc kisebb-nagyobb szerepet játszott. A legkülönbözőbb zsánerű szerepekben mutatko­zott meg tehetsége ezeken a előadásokon. Érdekes egyéni­ség. Mint főiskolai hallgató szerepelt a Nemzeti Színház­ban, a Jókai Színházban, a te­levízióban és főszerepet játszik < a Szélhámosnő című, készülő- magyar filmben. Miskolcon a] Bál a Savoyban revüoperett- ben Daisy szerepében mutat-' kozik be. * VISZONTLÁTASKA A SZÍN-í pádon; A közelmúltban valahol egy apró, szinte jelentéktelennek tűnő blrálat-mor- zsácska bukkant fel egy szolgáltató üzletággal kapcsolatban, szóváléve bizonyos- fokú kulturált Hanságot, meg azt, hogy alap­jainkban nem tartozik a főerények közé és nem érdem, ha valaki még a tyúkszemet is iksszel írja. Ez a kis bírálat-molekula sze­rényen meghúzódott a nagy betűtenger egyik szigetecskéjén, sokan lalán fel sem figyel­tek rá, de alaposan szíven döfte az érintett szolgáltató intézmény illetékeseit, akiknek véleményét a legilletékesebb személyiség, a íöesoport-Xővezető a minap eképpen sum­mázta: — Megmondom őszintén, kedves barátom, engem megdöbbent, hogy ilyesmi a VIII. kongresszus után előfordulhat. Megdöbbent, hogy újságírók, meg ilyesmik nem ismerik a kongresszus anyagát és bizonyos kérdések­ben hihetetlenül makacs módon a legmere­vebb álláspontot foglalják el. Itt van például az az eset, az az izé az újságban. Mi ez, ha nem a nagyközönség szolgálatában álló szol­gáltató üzletág kommunista vezetőinek le­járatása?! Mert miről van szó baráiocskám? Egy jelentéktelen apróságról. A meggondo­latlan bíráló azt állítja, hogy kuUurálatlan- ság, meg miegymás. De ez a kulturálatlanság nagyon relatív valami. Olyan, mint a fiatal­kor a nőknél. Sohasem lehet náluk tudni. Mert van fiatalkorú nő, aki huszonhét éves­nek ncz ki, meg aztán úgy van. ha egy nő­nek az van a személyi igazolványa családi állapota rovatában, hogy hajadon, akkor, amíg be nem töltötte a tizennyolc esztendőt, fiatalkorúnak kell tartani, de ha az anya- könyvvezető már bejegyezte az igazolványá­ba, hogy házasságot kötött, nagykorúnak te­kintendő, még akkor is, ha csak tizenhat esztendős, és akkor, barátocskám, még a moziba is beengedik a csiklandósabb filmek­hez. Hát így van valahogy... De egy kicsit eltértem, csak azt akartam mondani, hogy a nők mindig bajt hoznak, és ráadásul emiatt még meg is bírálnak. Kérdezem én: helyes volt ez a bírálat? Építő volt? Segített raj­tunk? Meg is válaszolom: nemi Nem volt építő! Nem, mert, aki elolvasta, nevet raj­tunk, a szocialista szolgáltatás harcosain. És ha nevet, igaza van. mert annyi jót csiná­lunk, amiről ebben az írásban egy szó sem esett, csak éppen ezt a kis hibát, hibácskát, jelentéktelen hibucit pécézték ki. Tg.v ez nem épít, ebből nem tudunk jó szívvel tanulni. Ügy lett volna helyes a bírálat, ha megem­líti, hogy üzemünk sok nehézségen győzedel­meskedve áll a dolgozók szolgálatában, tesz néhány sornyi említést a legújabb beruházá­sainkról. jnegevnlíti sokrétű munkánkat, a figyelmes, előzékeny, az osztálybesorolást messze felülmúló közönség-szolgálatot, az­Hibuci, avagy az építő kritika tán, ha nagyon erőlteti, röviden megemlít­heti, hogy a fejlődés dacára vannak még hibák, és hogy egy dolgozónk hiányzott a továbbképzésről, amikor az ikszes szavak helyes írásmódját tanulták. Szóval, ha na­gyon muszáj, megemlítheti ezt az apró izét is, bár szerintem legjobb lenne teljesen el­hagyni, mert megbontja a bírálat egységét,- vagy ahogyan azt afféle kritikusok mondani szokták: hangulati törést okoz... Igen, leg­jobb az egészet kihagyni, mert ennek az esetnek az elhagyásával valóban tárgyilagos, építő a kritika, és mivel mindannyian egy célért fáradozunk, közös munkánkat, közös céljainkat segíti, ezért jó ... Szóval, valahogy így kellett volna... (benőd ek) (********************************< * *■ Absztrakt művészet — Amint látja, egészen új stílusra tértem át. **<r*********** ******************* Fél füllel — Tetszett magának valami az absztraktok kiállításán? — igen. — Mégpedig? A képkeretek. <^ra> A „aiüvénet’i boszorkinykonyhAja. ...és végül A drámaíró megkérdezi a humoristát: ■ — Miért nevetett a darabom bemutatóján? Látja, én nem nevettem, amikor maga nem­régiben felolvasta a humo­reszkjeit y— Ml ar., ííétfolrt a tuss? ~ Dehogy ia, ez illusztráció az ön új könyvije*.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom